Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-19 / 41. szám

1969. FEBRUAR 19., SZERDA MS? Hier« DR. TÍMÁR MÁTYÁS ELŐADÁSA a diplomáciai testület tagjainak 3 Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese ked­den A gazdasági mechanizmus egy éve címmel előadást tar­tott a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek veze­tői, valamint gazdasági és ke­reskedelmi kérdésekkel foglal­kozó diplomatái részére a Ma­gyar Tudományos Akadémia dísztermében. A nagy érdeklődéssel kísért előadás előtt dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára üdvözölte a megjelenteket. Jelen volt az előadáson dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és dr. Bognár Jó­zsef, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke is. Nyers Rezső hazaérkezett Bolognából Kedden hazaérkezett a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága küldöttsé­ge, amely Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagja, a KB titkára vezetésével részt vett az Olasz Kommunista Párt XII. kongresszusán. A delegá­ciót a Keleti pályaudvaron Aczél György, a Központi Bi­zottság titkára fogadta. Város és egyetem (2.) Egy kapcsolat nyomán Gödöllőn Egyetem és város — két el­különült közösség? Próbáljuk megkeresni az összefüggő szálakat Az első: Gödöllő várossá nyilvánításá­ban döntő szerepe . volt az egyetemnek — ez a tény, mint érzelmi hatás, bizonyára sok helybeli patriótát összebékített az intézménnyel. Mind több egyetemi tanár, professzor kerül a városi ve­zetésbe. Például míg az előző választási ciklusban csak öt, addig jelenleg már hét egye­temi dolgozó tanácstag. De itt meg kell jegyezni, kár, hogy mivel az egyetem 11 vezető professzora, tanára körül csak kettő lakik Gödöllőn, a töb­biek közéleti tevékenysége csupán a munkaidőre szorít­kozhat. A megoldást, úgy tű­nik, hosszú távra elsősorban a fiatal tanárok letelepítése je­lentheti, ami különben javá­ban folyik. Az egyetem egyúttal munka­alkalom: az intézmény nem jelentéktelen számú helyi tá­ltost foglalkoztat. Végre megkezdődnék az el­ső közös beruházások. A vá­ros csatornahálózatának ki­építéséhez és a különböző szennyvízberendezések költsé­géhez az egyetem a beruházás első ciklusára 1,8 millió fo­rinttal járul hozzá, az egysé­ges városi vízmű kialakításá­hoz pedig hatmillió forinttal, valamint meglevő berendezé­seivel. Lehet, hogy kissé önkénye­sen, de témánkhoz soroljuk azt a virágzó kapcsolatot, mely az egyetemet a környék virág­zó agrárkulturájával összeköti. Leíró fejtegetés helyett két- íárom konkrét példát \z állattenyésztési tanszéknek egyik fő kutatási témája a nagyartarka és a kosztromói izarvasmarha keresztezése. A .rutátok és a szakkörös hall­jatok rendkívül jó — baráti, anácsadói — kapcsolatban illnak a valkói Üj Élet Ter­melőszövetkezettel a kereszte­sés nagyüzemi megvalósításá- »an... Ugyancsak az ő segit- légükkel alakította ki pár éve í dányi Magvető Termelőszö- retkezet fehérsertés-állomá- ayát; ebben a szövetkezetben íz állattenyésztési tanszék a ;uhtenyésztés meghonosításá­nál is bábáskodott, s tavaly a Dunántúlon kerestek számuk­ra egy kiegészítő nyájat... ' A kulturális együttműkö­dést egyetem és város viszo­nyán belül azért említjük ilyen későn, mert ez nem any- nyira az alapja, hanem in­kább — egyelőre ritka — gyü­mölcse kettejük kiépülő kap­csolatának. Mindössze egy-két éve beszélhetünk olyan közös rendezvényekről, amelyek nem „hivatalból” lettek azzá. !gy például az egyetemen a közelmúltban több gödöllői festő állított ki; a fél évszáza­dos városi forradalmi ünnep­ségeknek az egyetem adott s ad helyt: az elmúlt egy-két év­ben a város elsősorban a KISZ kultúrák"? fórum talál­kozóin, végre megismer!’ rite az egyetemi együtteseket; a helyi Petőfi Tsz az egyetemen tartja idei zárszámadó gyűlé­sét — de a sort egyelőre nem tudnánk folytatni. A felsőoktatási intézmény vonzata rendkívül erősen játszik bele Gödöllő fejlődé­sébe — ez már két évti­zed múltán bőven lemérhető. Látogatásunk alkalmával pél­dául az állatélettani tanszék és a Humán Oltóanyaggyár éppen arról tárgyaltak, hogy a gyár által előállított egyik vakcinát a tanszék külön­böző vizsgálatoknak veti alá. Többek között az ilyenfajta együttműködési lehetőségek, a hatalmas egyetemi könyvtár stb., vonzották és vonzzák a jövőben is a városba az olyan, elsősorban szellemi téren nagyon munkaigényes vállalatokat, mint például a Kisállattenyésztési Kutató In­tézet, az Országos Talajja­vító és Talajvédelmi Válla­lat, a Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet, a Törzs­állattenyésztő Kutató Inté­zet. De ha vonzatot mondunk, nemcsak vállalátokrá, ’ ha­nem rendezvényekre is gon­dolunk. Már kezdenek ha­gyományossá válni az egye­temen a május elsejei lovas- versenyek. Tavaly ezen cseh és szovjet vendégeket is fo­gadtak. Jövőre sor kerül eddigi legnagyobb rendezvé­nyükre: az Európai Állatte­nyésztők Szövetségének 1970- es gödöllői kongresszusán1 körülbelül 400 vendéget fo­gad az egyetem, s a város. De, hogy az utóbbi is tudjon fogadni — a település re­méli, hogy legalább egy ét­teremmel gazdagodik ez al­kalomra. Nem úgy, mint 1965-ben, amikor az atléti­kai Európa-bajnokság idejére felállított atlétikai falu csak az egyetemnek hozott, igaz, annak jócskán, két és fél millió forint értékű sportlé­tesítményt. Ha megpróbálunk előre nézni egy-két évtizeddel, akkor a mai Gödöllő helyén színes, eseménygazdag, igényes kul- túrélettől pezsgő egyetemi vá­rost, s egyúttal elővárost, kertvárost látunk: szinte tör­vényszerűen fakad ez az egyetem létéből, a termé­szeti adottságokból, a fejlő­désből, a főváros közelségé­ből, abból, hogy a települést nem kívánják ipari jellegűvé tenni stb.. Mi minden hiányzik még ebből a holnapi Gödöllőből? A jövő kívánt színvonalát most csupán az egyetem képviseli: s dicsérje a be­ruházás nagyvonalúságát, hogy valóban képviseli! Hiányzik azonban elsősorban a tele­pülés városi jellege, mely­nek megteremtése, tudjuk, tengernyi költséget jelent. De, úgy véljük, minden­képp méltányos és nagyon szükséges volna az eddiginél több forrást megnyitni az elkövetkezőkben erre a cél­ra. Gödöllőnek valóban vá­mossá való fejlesztése nem az egyetemen múlik, s nem is csak a városon. Mi mégis szeretnénk olyan feladatot találni, a jövőt mérlegelve, ahol jobbán .összefoghat a település, felsőbb szervek, és az egyetem. De hát csak . rá kell nézni a térképre! A város, most már az egyetemet is beleért­ve, egy be nem épített ha­talmas területet fog körül. Ezen a folton fekszik egyik legnagyobb, s szinte páratlan értéke. Mert olyan termé­szeti fekvés, mint Gödöllőé, akad még. Egyetemi város is van sok. De egy egyetemi város, mely dombok között, Budapesthez közel fekszik, nem iparosították túlzottan, s ráadásul 660 ezer négyzet- méter területű parkot övez — aligha! A helyi tanácsnak évi 200 ezer forintja van a három nagy park fenntartására. Az egyre sürgetőbb rekonstruk­ció 10 millióba kerülne. A kastély rendbehozatala leg­alább 25 millióba. Az óriási kertek évi fenntartása ezután kétmilliót emésztene fel min­den évben. Ekkora erőfeszí­tésre külön sem az egyetem, sem a város nem képes, de országos segítséggel összefog­hatnának. S hisszük, hogy ez legfel­jebb jóslat — de nem utó­pia! Padányi Anna A fogyasztó és a népi tulajdon fokozottabb védelme Pest megyében Közel egy évtizede működ­nek a kereskedelem társadal­mi ellenőrei, erre a munkára megválasztott szakszervezeti aktívák. Szerepük a társadal­mi tulajdon védelmében fo­kozódik. Már nem szorítkoz­hat egyedül a mérés, vagy a vevő által kifizetett összeg helyességének, az eladók ma­gatartásának ellenőrzésére. A sok árucikkre kiterjedő ru­galmasabb árképzés például szükségessé teszi, hogy a fo­gyasztási cikkek árának, mi­nősítésének ellenőrzését, ha kell, a termelő üzemre is ki­terjesszék. Ugyanakkor az ed­digieknél fokozottabban kell foglalkozniuk a szolgáltató iparral is. Ehhez a nagyszabású mun­kához az eddig Pest megye egész területén működő mint­egy 300 társadalmi ellenőr ke­vés. A most folyó és március 31-én befejeződő szakszerve­zeti választások során éppen ezért 700 szakszervezeti aktí­vát választanak meg társa­dalmi ellenőrré a megyében. Az ellenőrző hálózat létszá­ma ezúttal olyan járásokban is megnövekszik, ahol mosta­náig alig voltak társadalmi ellenőrök. Az egész monori járásban tavaly még csupán négy, ezentúl már ötven, a dabasiban pedig, ahol szintén csak négy társadalmi ellenőr volt, számuk 36-ra növekszik. A nagykátai járásban is har- mincketten lesznek, bár ez- idáig mindössze ketten vol­tak. Kísérlet A társadalmi ellenőrzést a szakszervezetek megyei ta­nácsainak közgazdasági bi­zottságai tartják kezükben. Ez év elejétől a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa tár­sadalmi ellenőrzési hatáskö­rének egy részét átruházta a járási és városi szakmaközi bizbttságökra. . / — Ezáltal a társadalmi el­lenőrök irányítása, mukájuk összehangolása közvetlenebbé vált és jobban alkalmazkodik területük sajátos viszonyaihoz — fejezik ki véleményét Zsigó László a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsa köz­gazdasági bizottságának veze­tője. Közli továbbá: — Pest megye az új szervezeti mód­szerrel a többi megyét meg­előzve tulajdonképpen kísér­letet folytat. A választások után az új társadalmi ellenőröket kiok­tatják feladataikra és csak azután fognak munkához. A közgazdasági bizottság múlt év óta arra törekszik, hogy lehetőleg szakosítsa az ellen­őröket. Tavaly a textiláruk és építő­anyagok ellenőrzésénél, ahol csak lehetett a szakmát isme­rő ellenőröket alkalmaztak, ahol pedig ilyen nem akadt, ott szükséges számban kioktat­ták őket a megfelelő áruisme­retre. Idén a szakosítást foly­tatják, elsősorban az iparcikk- kereskedelemben és pedig fő­leg az üveg- és porcelánáruk ellenőrzését igyekeznek hozzá­értőkre bízni. II. vagy IV. osztályú — Nagyon megtisztelő fel­adatot fejeztek be február 10- én ellenőreink — folytatja a közgazdasági bizottság vezető­je. — A megyei Állami Keres­kedelmi Felügyelőség felkéré­sére teljesen önállóan vettek részt a vendéglátóipari egysé­gek besorolásának ellenőrzésé­ben. Hatvan vendéglátóhelyet vizsgáltak felül és miután a megyei hatóságokkal a bizott­ság tartja fenn a kapcsolatot, most érkeznek be hozzánk a vizsgálataikról felvett jegyző­könyvek. Kiderül belőlük, hogy néhány helyiség indoko­latlanul II. osztályú, valójá­ban azonban még IV. osztályú rang sem illetné meg. Az ^el­lenőr viszont nem minősít, csak tényeket állapít meg, az intézkedés már az illetékes ha­tóságra tartozik. Eljárása közben azonban a társadalmi ellenőr hatósági személy, akkor is. ha sem in­tézkedési, sem bírságolási joga nincs. Eddig is lelkiismeretesen vé­gezték el feladatukat a társa­dalmi ellenőrök. Ezután, hogy többen lesznek, még jobban védelmezhetik a társadalmi tu­lajdont, a fogyasztó érdekét, nemcsak zsebét, egészségét is. A jő társadalmi ellenőrnek különben is sok mindenre ki­terjed a figyelme. Erre is tud Zsigó László egészén frisskele- tű példát: Boltnyitvatartás — Egyik ellenőrünk, Jakab Dénes, Érden lakó nyugdíjas a 44 órás munkahéttel kapcso­latban az érdi üzletek nyitva tartási rendjének módosítására saját kezdeményezésére rész­letes javaslatot dolgozott ki. Mégpedig gondos körültekin­téssel oly módon, hogy a nagy területű községben mindenfelé találjon a vevő a nap minden szakában, mindenféle szakmá­jú nyitott üzletet és ne kelljen a bejáróknak hét végén Pest­ről cipekedniük. Bizottságunk a javaslatot a helyszínen ta­nulmányozta. teljes egészében helyesli és most a megyei ta­nács kereskedelmi osztályához juttatjuk, kérve megvalósítá­sát. Sz. E. Ma: 329 nyereményautó Az Országos Takarékpénztár ma a Csepeli Munkásotthon­ban tartja a gépkocsi nyere­mény-betétkönyvek 31. sorso­lását. A vidéken váltott betétköny­veket délután 13.30 órai kez­dettel, a fővárosi betétköny­vek nyereményei pedig 16.30 órai kezdettel sorsolják. A húzáson ezúttal összesen 329 kocsi — 114 Wartburg, 73 Trabant, 58 Skoda, 51 Renault R—4-es, 32 Moszkvics és 1 Zastawa személyautó — talál gazdára. A sorsoláson az 1968. októ­ber 31-ig váltott és a január 31-én még érvényben volt gép­kocsi nyeremény-betétkönyvek vesznek részt. Ma: mgcserép,terrakotta Holnap: falikép, váza, kaspo Az ősszel már hírt adtunk róla, virágcserépüzemet épít az MORFONDÍROZOK Polipaiack Olvasom az újságban, hogy a Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat karácsony óta alumíniumfóliával lezárt po- lipalackban hozza forgalomba a tejfölt. Mondom: olvasom, mert látni *még sosem láttam. Ná­lunk, Zuglóban, és önöknél, kedves olvasó, Kocséron, Abonyban, Érden, Dabason, Vámosmikolán, Monoron stb. (a nem kívánt rész törlen­dő!) változatlanul a jó öreg vízhatlan papírpohárban áru­sítják a tejfölt. Ügyes kis szerkentyű ez az impregnált papírpohár, en­gem sok kedves ethlék fűz össze vele. Mindenekelőtt az, hogy vízhatlan létére úgy ereszti át a savót, mint egy vászonzacskó, egyenest az ölembe. Ezzel egyébként vil­lamoson arattam a legnagyobb közönségsikert, amikor is egy szép nyári napon, leszállás közben zufellig úgy néz­tem ki elölről, mint akit jó szülei sikertelenül pró­báltak anno dacu szoba- tisztaságra szoktatni. Azt is szeretem benne, hogy olyan Am legyünk tárgyilagosak: olykor kellemes meglepetések is érik az embert vásárlás közben. Idesorolhatnám pél­dául minapi felfedezésemet, hogy néhány nagyobb cse­megeüzletben importbefőtte­ket hoztak forgalomba, olcsó áron. Egy félliteres üveg csersznye- vagy meggybefőtt mindössze 6 forint. Cugehör- rel együtt négyszáz. Cugehö- rön az üveg felnyitásához szükséges kombináltfogót, vé­sőt, kalapácsot és satufelsze­relést értem. Az utóbbiakat csak egyszer kell beszerezni, utána élete végéig annyi importkompótot bonthat az ember, amennyi belefér... Apropó, import! Jó dolog ez az árucsere útján bizto­sított választékbővítés. Az ember legalább megtanulja pártolni a honi (konzerv) ipart. Itt van például külke­reskedelmünk újdonsága, a rizzsel töltött paprika. Ara mindössze 5 forint, de eskü­szöm, kétszer annyit megér, különösen vadászembereknek. Azzal a rizsmennyiséggel ugyanis, ami a három zöld­paprikában található, a ge- menci erdő teljes vadállo­mányát ki lehetne irtani, s még mindig maradna két marék sörét! Nyiri Éva érdi termelőszövetkezet. Mire a válllakozást tető alá hozták, nagy változás esett a tsz életé­ben is. Azóta egyesült a száz­halombattai Rákóqzi Tsz-szel s „Benta-völgye” néven mű­ködnek tovább. A cserépüzem is átalakult. Richter Jenő kerámikus veze­tésével most főleg terrakottá­kat gyártanak. Az ‘első szállít­mányt, 500 darabot, a VI­RÁGÉRT már átvette, február elején pedig 600 darabot a Hermes Vetőmagbolt. A műhelyvezetőnek meré­szebb elképzelései is vannak. Annak idején éppen ő hono­sította meg a modern formá­kat. Kis, mázzal borított pla­ketteket mutat, bájos stilizált fejeket,' amiket a virágüzletek szívesen vásárolnak. A vevő a gyorsan száradó virág mellé ilyen maradandó, kedves, mű­vészi kivitelű apróságot mellé­kelhet. Az üzemben ma nyolcán, nemsokára kilencen gyártják az árut. A fiatal nők betanított munkások. Amint bővül a nemrég elkészült épület, fel­húzzák a mázas égetésre szol­gáló kemencét, hozzákezde­nek a faliképek, vázák és kas­pók gyártásához. k. m kedvesen bugyuta az a sze­gény tejföl: papírpohara ál­landóan bambán eltátott szájjal kandiliál rám a hű­tőpultról, miközben úgy nyeli a port, piszkot, mint kacsa a nokedlit. Végül azért is szeretem, mert olyan hiú, mint az egyszeri aggszűz, akitől a bíró arra a válasz­ra, hogy „huszonnyolc ta­vaszt számláltam" szelíden megkérdezte: a többit talán az északi sarkon töltötte?! Nos. a poharas tejföl leg­alább így titkolja a korát. Ennél már csak a ké­szen kapható piskótatortalap diszkrétebb. Celofán ruhája alatt apró cédula lapul, rajta 31 számozott kocka, meg egy felirat: „Készült a lyukasztás napján”. Akár hi­szik, akár nem, én még egyet sem találtam, amelyi­ken lyukasztás lett volna. Ügy is könyveltem el az ügyet, mint a sütőipar és a kereskedelem figyelmességét a vevői- iránt: kell azt nekünk tudni, hogy a kiszemelt torta­lap csaknem egy idős a ra- pallói szerződéssel?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom