Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

pest Ai ec re» <JCír!ap 1969. FEBRUAR 2., VASARNAP JÉGEN (MTI Foto, Fehérváry felv.) SZ. MROZSEK: Nyomozás sörügyben Valamelyik este munka után vígan sörözgettünk vál­lalatunk büféjében. Hirtelen kialudt a villany. Amikor újra világosság támadt, az elnök meglepetten kiáltott fel: — Ki itta meg a sörömet?! A nagy csöndben a légyzú­gást is meg lehetett hallani. — Na, jól van — dohogott az elnök —, kérem lezárni az ajtókat! Kinyomozom! Az ajtók lezárása után az elnök rendelt még egy korsó sört, s az asztalra tette. — Most pedig — magyaráz­ta nyugodtan —- egyenként, külön-külön fogjuk elhagyni a helyiséget. Kérem, könyvelő kartárs, kezdje. Fáradjon ki a büféből. A könyvelő kiment. — Most pedig — szólt az el­nök — kérem eloltani a vil­lanyt. öt percig sötétben le­szünk. A fény kialudt, majd öt perc múlva újra kigyulladt. Min­denki a söröskorsóra bámult. Teljesen üres volt! — A tettes itt van közöt­tünk — emelte fel mutatóuj­ját az elnök. — Előadó kar­CAKAN SOGENC: A fenyő Éktelen ricsaj ver­te fel a kültelki bér­ház csendjét. A la­kók kitódultak a gangra és érdeklőd­ve bámultak le az udvarra. A földszinti öröklakó, bizonyos Vrbanics János, hús­üzemi csoportvezető, kergette a nejét a porolóállvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások köze­pette. A harmadik kör után az asszonyka kimerültén, pihegve támaszkodott neki a kazánajtónak. — Kegyelem. Ur- banics! — nyöszörög­te. — Kegyelem! Mindent megmagya­rázok. A férj fenyegető tartásban állt meg előtte. — Halljuk! Ki volt az az alak, akivel összebújva feketéztél a Cirmos Cica presz- szóban? A szeretőd? Ha töredelmesen be­vallasz mindent, nem bántalak, de ha ha­zudsz! Ha mellébe­szélsz! Látod ezt?! Közepes méretű konyhakést húzott elő az egyik zsebé­ből, a másikból fe­nőkövet, és pillantá­sát le nem véve a fe­leségéről, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az ég Megszakított dráma szerelmére?! — kiál­tott le az első eme­leti folyosóról Szűcs Karola, a mimózalel­kű vénkisasszony. — Börtönbe akar kerül­ni? Vrbanics abba­hagyta a fenést, el­gondolkozva nézett fel Karolára, s a töb­bi szurkolóra, aztán zsebrevágta a kést, a fenőkövet, majd né­hány lépést tett elő­re, meghajolt: — Tisztelt höl­gyeim és uraim! Kedves lakótársak! Itt most megszakí­tom a cselekményt, mert furdal a kíván­csiság, hogy az én helyemben önök ho­gyan járnának el eb­ben a lélekdrámai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —, mint a tévében a Példázat, meg a Curd Jürgens sorozat? — Stimmt — bó­lintott megnyerő mo­sollyal Vrbanics. — Nos, ki szól hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságos asszonyt a Cirmos­ban, vagy csak kósza mend e-mondá kra alapítja a gyanúját? — Ezzel a két sze­memmel — mutatott Vrbanics arra a két szemére —, ezzel lát­tam! — És ha látta?! — hajolt át a korláton Kalper Ferencné en­gedélyes piaci árus. — Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! En is megiszok néha egy-egy kupica ke- vertet a kollégákkal. Mi van abban?! Ma már nem olyan idő­ket élünk! — Maga is jobban figyelhetne! — avat­kozott a vitába Kele­men néni, a házfel­ügyelő, és abbahagy­va a sepregetést, elő­jött a kapualjból. — A konfliktus nem ott Mindegy, derülten izzik-e a kékség, A vágyott tavasz lépése neszez, Vagy ősz jár, gyűjtve gallyak arany pénzét — Ö mindig zöld és mindig egyenes. Vész kavaroghat, vijjoghat az orkán, Pöröghetnek a félholt levelek, Hó püffedhet a szakadékok odván, Szaggathat a szél ágat, gyökeret, Lehet a tél haragja bármilyen vad, Pusztulhat minden, dermedhet a vér — A fenyő csak áll, lombja sose hervad. Szerelmesem, te is ilyen legyél. Polgár István fordítása RAFFA1 SAROLTA: Szélcsend Kaput zárok. Este van, újra este. A szerkezet olajos acélnyelve kattan egyet, cuppan is. Vége hát. Magamban hordom én az éjszakát, hová indulnék? Az udvar felett felhőbe, fénybe bújtatott jelek: valami álnok, sokszínű csodát mímelő fodrok, fátylak, húznak át, de itt lent szélcsend — mi lehetne más? Mindig ugyanaz. Rebben az akác, de csak egy percre — s már nem is igaz. Ügy sorjáznak a szabvány-levelek, amint az egyszer elrendeltetett, kocsányon függve őrlik a mai nedveket: lenni, el nem hullani. Hová indulnék? Rég nincs úttalan, nincs imeretlen, minden adva van számokban, rendben, önmagámban is. Valahogyan titkosan, szervezetten a bejárható út a lábfejekben, a belátható távolság vakon de bennem, s gyáván eltakargatom a bizonyságot. Elbírnám? S hogyan? A feljáróhoz lépek hangtalan, lehetőséggel súlyos-terhesen és mert láthatnak — mégis könnyedén. Így nézünk szembe. Fentről fényeken átfutó fodrok, fátylak, lentről én. j KÖNYVESPOLC I t J. L. Kalina: I I i A kabaré világa > j Furcsa könyv ez, mint ahogy j furcsa világról is szól. A > könyv azért furcsa, mert jócs- ! kán megtoldották — egyéb- 5 ként helyesen — a szerző köz- ! lendőit hazai kiegészítések- ! kel. A világ pedig, melyről a i könyv szól, azért furcsa... ; No, miért is? Azért, mert a ; kabarét szigorú ítészek láng- i pálossal űzik ki a művészetek ; szent berkeiből, mert a kü- ; zönség ugyanakkor változat- 5 lanul lelkesedik érte, s mert j ez az a művészeti ág, mely leg- 1 inkább képes friss lenni, azon- J nal reagálni az aktualitásokra. J Ne vitassuk most. hogy művé- ( szet-e avagy szórakoztató ipar. 5 Mindkettőből van benne, már- ; már azt mondhatjuk, attól $ függ, ki csinálja. Mert kaba- 5 réban énekelt oly sok névte­; lenke is, s — Edith Piaf is... s 1 A szlovák szerző nem keve- ; sebbre vállalkozott, mint arra, h hogy áttekintést ad az európai 5 kabaré történetéről, annak ki- J emelkedő nagyságairól — s J hány ilyen van, Mistinguett, $ Rajkin, Baker stb. —, s arról 5 a szerepről, melyet a kabaré $ betöltött. Vállalkozása egészé- 5 ben eredményesnek mondható, í az ismeretátadást és a szóra­S $ koztatást egyaránt szolgálja. $ Anélkül, hogy lexikális ada- 5 tokkal zsúfolná tele a köny- ^ vet, igen tényszerű, akár egy- h egy irányzat, akár egy-egy $ személy pályafutását ismerteti 5 is. Mondandóját szerencsésen J egészítik ki azok a szemelvé- h nyék, melyek töredék létükre h is — mint például Rajkin ese- $ tében — jól jellemeznek egy- ^ egy stílusirányzatot vagy mű­5 vészt ( 1 A kabaré, melyet már oly J sokszor halálra ítéltek, él, vi- ^ rul, s Kalina könyve e vita- ^ litás okairól is ejt néhány ta- $ nulságos szót. Az illusztrációk, $ valamint a bőséges képanyag $ szervesen illeszkednek a kötet $ egészébe. (Gondolat Kiadó) * (m) vél valós, gyakorlati értékét — kétségkívül ez is beleját­szik. De sokkal inkább az a túlságosan gyakori változás, amely — sajnos — nagyon jellemző tünete közoktatásunk elmúlt évtizedének. Például: nyolc esztendeje még úgy tud­tuk, hogy rendeletileg teszik kötelezővé a középiskolai ok­tatást. S mi lett belőle? Az el­múlt tanévben az általános iskolát végzett diákok alig több, mint harmincnyolc szá­zaléka kerülhetett középisko­lába, a megyéből pedig még ennyi sem, csak a harminc százalék. Vagy: öt-hat éve még esküdtünk a politechni­kai oktatás egyedül üdvözítő voltára, S mi a helyzet ma? Már a most folyó tanévben le­hetőséget kaptak a gimnáziu­mok, högy heti két órára csök­kentsék a heti ötórás poli­technikai oktatást. A megyé­ben például csak Monoron marad meg az öt plusz egyes oktatási forma. Azután a szin­te évente változó tantervek (jövőre például újra a diffe­renciál- és integrálsizámítás oktatásának a bevezetését ter­vezik a gimnáziumokban; megszüntették az egészségtan órákat s a biológia tanítása korántsem pótolja azt; tan­könyv ugyan van már máso­dik esztendeje filmesztétiká­ból, meg is vásároltatják a diákokkal, de nem tanítják és így tovább) és a szinte évente változó új tankönyvek, mind­mind a szülők idegenkedésé­nek legtöbbször jogos forrá­sai. Azt, hogy milyen mértékben válik be az új szakközépisko­lai oktatás rendszere, előre nehéz lenne megmondani. El­telik még néhány év addig, míg a gyakorlat is igazolja bevezetésének helyességét. A mellette szóló érvek ma meg­győzőek. Jogos tehát a biza­kodás: ezúttal valóban előbb­re lépünk oktatásunk megre­formálásában. Prukner Pál művelődésügyi miniszterhe­lyettes, a Népszabadságban • megjelent nyilatkozatában, in- i dokolta a szakközépiskola be­vezetésének szükségességét. 1 Elmondotta többek között, . hogy a szakközépiskola a to­vábbtanulás szempontjából — teljes jogú középiskola, mely korszerű, általános műveltsé­get és középfokú szakmai kép­zést nyújt. A sikeresen letett érettségi vizsga általános irá­nyú középiskolai végzettség­hez kötött munkakörök betol- ' tésére, továbbá a bizonyít­ványban feltüntetett szakmai csoportnak megfelelő területen ' középfokú végzettséget igény­lő munkák végzésére képesít. Ugyanakkor valamennyi felső­fokú intézménybe felvételi vizsgára való jelentkezésre jogosít. Szólt arról is, hogy egyre inkább olyan széles lá­tókörű, kulturált munkásokra van szükség, akik könnyen ké­pesek átállni az egyik munka­körből egy másik, rokon mun­kakörbe. Ezért szűnnek meg a középfokú technikumok, s nyílnak helyettük mind na- . gyobb számban szakközépis­kolák.- i Pest megyében ebben a tan­évben már tizenegy iskola húsz osztályában folyik szakközép- • iskolai oktatás. Közgazdasági jellegű Cegléden és Vácott, • mezőgazdasági Cegléden, Vá­cott, Nagykátán és Túrán, ipa­ri Aszódoin, Foton, Vácott és Nagykőrösön, gyermekfelügye­lői szak pedig Foton. A szak- : középiskolák szakmai csopor­tok szerinti beosztását a vár­ható területi munkaerőhelyzet és szakemberképzési tervek figyelembevételével alakítják ki. Aszódon például a szakkö­zépiskola gépgyártás-techno­lógiai osztályának szükséges­ségét az ikladi Ipari Műszer­gyár igénye is igazolja. Sőt, : olyan igénye is van a gyár­nak, hogy erősáramú osztályt is indítsanak a szakközépisko­lában. Erre az 1970—71-es tanévben kerül sor. A ráckevei járás két jelen­tős ipari bázisa, a Csepel Autógyár és a Pestvidéki Gép­gyár szintén igényli, hogy a jelenlegi ráckevei gimnázium három gimnáziumi osztályából kettőt gépgyártás-technológiai szakközépiskolává alakítsa­nak át. Ismert tény, hogy mindkét gyár esztendők óta jelentős munkaerő hiánnyal küszködik. Természetesen az igény önmagában még nem minden. Ezért a Pestvidéki í Gépgyár például vállalta, hogy ja szakmai oktatás tárgyi és jszemélyi feltételeit — amíg jaz iskola tanműhelyt nem kap |— saját, jól felszerelt tanmű- ; helyében biztosítja. Továbbá: : a tanműhely megépítéséhez S megfelelő területet és az új > létesítményhez szükséges be- ! rendezéseket és gépeket min­iden ellenszolgáltatás nélkül J megadja. A gyors és hathatós (segítség eredményeként Rdc- | kévén már az új tanévben egy \ osztályban már bevezethetik a S gépgyártás-technológia okta- i tását. j Régi igény teljesül azzal is, ; hogy az új tanévben Vácott i két osztállyal egészségügyi ! szakközépiskola kezdi meg \ működését. Szükségességét a ; megye egészségügyi hálózatá- ; nak további fejlesztése és jobb ^ szakemberellátottsága indo- J kol ja. ; A szakközépiskolák terve $ között szerepel az is, hogy | Monoron, az 1970—71-es tan- hévben egy gép-gyorsíró, álta- h lános ügyviteli osztály nyílik, i E tagozat biztosítja majd a j tanácsok középfokú munka- h köreinek az utánpótlását. $ A szakközépiskola melletti | érvelés tehát meggyőző. Miért h idegenkednek a szülők mégis h attól, hogy szakközépiskolába h írassák gyermekeiket? Azért h csupán, mert ez az iskolatípus \ nem ad oklevelet, mint adott ^ a középfokú technikum? Az h idegenkedésbe — aki nem gon- idolta végig a technikusi okle­§ van, hogy Rózsika % együtt feketézett egy ^ palival, hanem az a § pláne, hogy össze- ^ bújva feketézett ve- ^ le. Érti? összebújva!^ Nagy difi! Ez Vrba- ^ nics úr monológjá- ban világosan benne \j volt. ^ Ismét más vette át ^ a szót: — Urbanics lakó-% társ helyében én ^ mindenképpen tar-\ tózkodnék a brutali- % fásoktól. Különösen ^ azok után, hogy fél- ^ beszakítva a cselek- ^ ményt, morális vitát $ nyitott és ezzel el- $ vesztette a reményét \ arra, hogy tettét a \ bíróság mint hirtelen $ felindulásban, pilla- ^ natnyi elmezavarban ^ elkövetett korpusz ^ deliktit vegye tekin- tetbe. § — Hű, a keservül ^ — vakarta meg a ko- § bakját ott alant Ur- ^ banics. — Tetszik % látni, erre nem is § gondoltam! No, ak-. \ kor, gyere, Rózsi, § most az egyszer meg- ^ úsztad. Adj érte há-\ lát a televíziónak. —^ Felnézett a karzatra, ^ meghajolt. — Köszö- ^ nőm szíves közremű-S ködésiiket, a uiszonf-^ látásra, a viszonthal-\ lásra. \ K, Kürti András $ Az idei tanév végén 14 600 diák végez Pest megye általá­nos iskoláiban. Mi lesz velük? Hogyan tovább? Ezek a kérdé- i sek foglalkoztatják ma ezek­nek a gyerekeknek a szüleit, és természetesen magukat a gyerekeket is. A helyes vagy helytelen döntés többé-kevés- bé meghatározza majd ennek a korosztálynak a további éle­tét. Szakma vagy továbbtanu­lás? S ha továbbtanulás mel­lett döntenek, az mi legyen? Az általános iskolák nyolca­dikos diákjai ezekben a na­pokban jelentkezhetnek to­vábbtanulásra. A jelentkezési lapokat március elsejéig to­vábbítják a közép-, illetve a szakmunkástanuló-iskolák­ba. Dönteni tehát most, ezek­ben a napokban kell. A lehetőségek biztatóak. Az elmúlt esztendők gyakorlatát figyelembe véve általában a jelentkezőknek csak a nyolc­van százaléka tanulhatott to­vább. És most? 15 200 hely áll a 14 600 végzős diák rendel­kezésére. Hatszázzal több, mint ahányan vannak. 4870-en középiskolában, 350-en gyors- és gépíróiskolában, 9980-an pe­dig szakmunkástanuló-iskolá­ban folytathatják tovább ta­nulmányaikat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy prob­lémák most már egyáltalán nem lesznek: a népgazdaság igényei nem mindig találkoz­nak a szubjektív óhajokkal. Ezúttal elsősorban a közép­iskolákban továbbtanulni szán­dékozók gondjaival, problé­máival kapcsolatban szeret­nénk véleményt mondani. Nem véletlenül: a középisko­láknak ma már .mindössze a fele gimnázium, a másik fele pedig új típusú szakközépis­kola. A szakközépiskola, mtnt új iskolatípus, oktatási rendsze­rünk további demokratizálódá­sát jelenti. Lehetővé teszi azon társadalmi rétegek gyermekei számára a középiskola elvég­zését, amelyeknél nem mind­egy, hogy a gyerekek mikor válnak keresőképessé. És de­mokratikus abban a vonatko­zásban is, hogy az általános műveltséget összekapcsolja az anyagi termelésre való felké­szítéssel és ezzel a termelés alapjainak ismeretét az álta­lános műveltség szerves részé­vé teszi. A napokban Lugossy Jenő társ, kérem, hagyja el a büfét. 5 És kérek még egy korsóval. . . $ Figyelem! Oltunk! Amikor ismét világos lett, a $ sör megintcsak hiányzott a ( korsóból. $ h A SÖr minden egyes vil-$ lanyoltás után eltűnt. A kör $ egyre szűkült. Végül csak hár- $ man maradtunk a helyiségben $ — az elnökön kívül —, a fő- § mérnök, a személyzeti osztály 5 vezetője és jómagam. Az el-5 nők megkérte a főmérnököt, $ hogy menjen ki. A főmérnök $ felvette felöltőjét, s miközben $ távozott, szinte parancsolóan 5 kacsintott felénk: „A sörnek $ feltétlenül el kell tűnnie!” 5 Ketten maradtunk a sze-) mélyzetissel. Az elnök már alig tudta lep- $ lezni izgalmát. A fény elaludt, $ majd kigyulladt. A sör eltűnt. $ — Személyzetis kolléga, $ most maga menjen ki! A személyzetis felállt, elin- $ dúlt a kijárat felé, s erősen aj szemembe nézett. Megértet-; tem, hogy ki kell innom az$ utolsó korsóval. í S — Még egy korsót ide! —1 kiáltotta az elnök. — A leg-1 utolsót! — Több sörünk sajnos nincs $ — tárta szét kezét a büfés. —; Elfogyott! y Az elnök felpattant, s anél-1 kül, hogy egy szót is szólt vol- $ na, elloholt. Egyébként azóta sem tudok $ ránézni a sörre! (Krecsmáry László fordítása)* Mit ígér a szakközépiskola?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom