Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

Nagy seregszemle előtt ' A Általános iskolások ének-zene vetélkedője A régen oly elhanyagolt és ( melléktárgyként kezelt ének ma egyre rangosabb az általá­nos iskolákban. Az ünnepsé­gek sorozata zajlik egy-egy tanévben, s a műsorokban a kórus szerepe örvendetesen egyre fokozottabb. Az évfordulók idejét éljük. A Tanácsköztársaság megala­kulásának 50. évfordulója tisz­teletére a vetélkedők egész so­rát rendezik meg járási szer­veink. A sort a Pest megyei nép­dalvetélkedő járási döntője nyitja meg február 18-án Mo- moron, a gimnázium épületé­ben. Bartók—Kodály szavait látjuk, halljuk beteljesedni a inában: „Minél több magyar népdalt a magyar ifjúság szá­jába ..Nincs iskola járá­sunkban, ahol ne készülnének nagy szorgalommal erre a ver­senyre. örvendetes, hogy sok Pest megyei népdallal is meg­ismerkedtek a pajtások. Márciusban a kulturális szemle elődöntőin énekelnek az úttörők százai. Ekkor lép­nek dobogóra a kamarakóru­sok, szólóénekesek, énekkettő- sök, énekhármasok is. Március harmadik hetében, a Tanácsköztársaság évfordu­lójára rendezett iskolai ünne­pélyen szerepelnek kórusaink, számos községben pedig a művelődési otthonban. Április elején hasonló ün­nepély lesz a felszabadulás tiszteletére. Május 1-én sok községben — ahol több iskola van — összkar köszönti az ünnepet. Május a nagy kórusok, ta­lálkozójának hónapja lesz. Te­kintettel a népes mezőnyre, a bemutatót két helyen tartják: külön a gyömrői s külön a monori vonalon. Május még mást is tartogat. Több községünkben a kisdo­bos- és úttörőavatást — ahol több iskola van — közösen rendezik meg. S hogy a kis­dobosénekesekről se feledkez­zünk meg, a tavaszi kulturális szemlén az úttörők mellett ők is fellépnek.- Ha mindehhez hozzávesszük a záróakkordot, az évzáró ün­nepély fellépési lehetőségét, elmondhatjuk, hogy pajtásaink ez évben megteszik a magu­két. Tegyük hozzá, a felkészü­lés kettőzött munkát jelent ré­szükre. Igaz, hogy az eredmé­nyek öröme és élménye nem marad el, s a dalolás szépsége minden fáradságot feledtet. Valentsik István FOGADÓÓRA. Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára holnap, február 17-én reggel 8-tól délután 2 óráig fogadóórát tart a járási tanács épületé­ben levő hivatali helyiségé­ben. A lakosság felkeresheti a tanácsi szervek hatásköré­be tartozó ügyekben. Ismét as MSE HIÁNYOS TUDÓSÍTÁS „Készül az MSE is” címmel, tudósítást olvashattunk a Mo­hot és Vidéke csütörtöki szá­mában. Megtudhattuk belőle, hogy Szendrey László szemé­lyében új edző vette át a mo- noriak felkészítését. Hogy hol működött eddig, az. a tudósí­tásból nem derül ki, viszont biztatóan hangzik, hogy a ve­zetése alatt álló csapatokat siker kísérte. Érdemes lett volna erről konkrétabban be­számolni. A tudósításból kiderül, hogy az edző „forgatókönyvszerű” felkészülési tervet készített, amelyben az alapozástól a for- mábaljozásig, a taktikai fegye­lem elsajátításáig minden bele van „gyúrva”. Lelkiismerete­sen és szakszerűen ő maga is végrehajtja a feladatokat (!) — ledolgozza az edzésidőt. Megmondom őszintén, jó hallani mindezt, hogy komoly felkészülés folyik az MSE lab­darúgó-berkeiben. Nem ártott volna azonban azt is közölni: kik maradtak meg a régi já­tékosok közül, igazoltak-e úja­kat, visszatért-e valaki? Egy­szóval: hogy fest a csapat? Mindezekről azonban nem esik szó. Viszont olvasom: az edző tudja (?),* hogy a fiúk célja a közönség visszahódítá- sa, s ehhez játékukkal fognak hozzájárulni. Engedjék meg nekem, hogy ebben némileg kételkedjek! Azt elhiszem, hogy az edző célja a kitűnő szereplés és ez­zel párhuzamosan a közönség Visszahódítása. De hogy a já­tékosoké is ez lenne, az eny­hén szólva túlzott optimizmus. Monoron minden szurkoló és sportszerető ember tudja, ahhoz, hogy az MSE színeiért szívved és lélekkel küzdeni tudjanak, elsősorban az kell, hogy kihagyják a csapatból azokat a krekk, önző futballis­tákat, akik dicstelen szereplé­sükkel elősegítették a csapat kiesését Tiszta lappal a területi baj­nokságban/ — mondták szo­morú, lehajtott fejjel a mono­ri szurkolók, amikor bizonyos­sá vált, hogy nagy árat kell fizetni a gyenge szereplésért. Hát minden maradt a régi­ben? Tisztelem és becsülöm azo­kat a játékosokat és sportve­zetőket, akik bebizonyították, hogy méltóan képviselik a klub színeit. Szurkoltam ér­tük, sikereikért, osztoztam el­keseredésükben. De, hogy ők sem látnák a hibák orvoslá­sát?! Tiszta lappal! — ismétlem szurkolótársaim nevében. Csak ilyen feltételek mellett bizto­sítható a monori futballélet fellendítése. Erről szerettünk volna d. a. tudósításában olvasni. — ő — Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Balogh Sándor, Monoron: dr. Bató László, Üllőn: dr. Leyrer Ló­ránt, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógyszer- tár Monoron a főtéri, Vecsé­sen a János utcai. TonácsüSések Bényén holnap tartanak tanácsülést, délután 2 órakor. Napirenden szerepel: a műve­lődési és egészségügyi állandó bizottság tevékenységéről szó­ló beszámoló és jelentés a község kereskedelmi helyzeté­ről. Csévharaszton a délelőtt 9 órakor kezdődő tanácsülésen a lakosság élelmiszer- és iparcikkellátásáról tárgyal­nak. Péteriben 8 órakor lesz ta­nácsülés. Itt az 1968. évi gaz­dálkodási zárszámadásról, az fmsz áruellátásáról és háló­zatfejlesztésről, továbbá a ta­nácstagi beszámolókon el­hangzott közérdekű bejelen­tésekről hangzik el tájékoz­tató. Gyomron vb-ülést tartanak holnap délután 3 órakor, ahol beszámolnak a kisiparosok ál­tal végzett munkáról. Ugyanez a napirend a kávai vb-ülésen is, amely délután 2 órakor kezdődik. Monoron is 2 órakor ülése­zik a vb. Itt napirenden a február 28-i tanácsülés anya­ga szerepel. Péteriben délután fél ötkor vb-ülést is tartanak, ahol az 1969. évi költségvetésről és fejlesztési alapról tárgyalnak. MOHOB-vnm XI. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1969. FEBRUAR 16., VASÁRNAP Közös az érdek Bárkák vagy buszok? SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁS A MÁVAUT-NÁL A régi, halálra ítélt épület­ben jöttek össze az autóbusz- sofőrök, kalauzok, hiszen az új mcoori autóbusz-pályadvar nincs még készen. Szakszerve­zeti választógyűlés volt, s el­ső napirendi pontként a múlt évi munkáról számolt be Ber­ki József, a monori központ szb-titkára. Közöttük ülve kis lelkifurdalást éreztem, hiszen annyit szidtuk a MÁVAUT-ot — nem ritkán dolgozóit is — pedig ezen a gyűlésen derült Csendélet Fotó: P. L Nagyobb önállóság A tápiósülyi fogyasztási szö­vetkezet legutóbbi igazgatósági és helyi vezetőségi ülésein ér­tékelték a központi és válasz­tott vezetőség 1968. évi mun­káját. Az igazgatósági elnök elismerőleg szólt az elért ered­ményekről. Az igazgatóság az elmúlt év folyamán összesen 74 határo­zatot hozott. Hasznos tevé­kenységükkel elősegítették a szövetkezet függetlenített ve­zetőinek a munkáját. 7 ca — nevezzük így — he­lyes lány. Jól öltözik, bár különféle történetek keringe­nek róla, miszerint a szilvesz­teri házibulira meghívott ba­rátai csupán fehér prémbun­dájában gyönyörködhettek — s egyetlen üveg italban sem. Ica erről megfeledkezett. Ügy gondolta, reprezentációnak ott van ő, a többi felesleges. Így aztán egyedül szilveszterezett, mert a barátok el-eltünedeztek mellőle. Törzsvendége a presz- szónak, ahol konyak vagy kávé mellett ül, s vár az alkalomra, a nagy partira. 4 házasságok az égben köttetnek — de va­lahol meg is kell alapozni azt, s erre a presszónál jobb hely nincs — ezt gondolhatja Ica fekete fejecskéjében. De mit is beszélek? Hiszen mindez már a múlté. Ica rév­be ért. Hogy, hogy nem, egy este összeismerkedett külföld­re szakadt hazánkfia ideláto­gató egyetlen gyermekével. Az ismerkedésből szoros barátság lett néhány óra alatt, s a te­nyeres-talpas, szőke — szép­Diesel Mercin jött a lovag nek ugyan nem mondható, de annál „menőbb” — fiú halá­losan beleszeretett Icába. Első látásra. Mint a mesékben, vagy a szirupos filmekben. A fiúnak Diesel Mercije van, a papának hatalmas szállodá­ja... Mi kell még? Ica szám­ba vette bájait, s úgy találta, hogy bár ő semmi anyagi előnnyel nem rendelkezik, a fiú így is nagyon jól jár, hi­szen szeplős arcához hol kap­hatna ilyen lányt, akivel rep­rezentálhat? Az ö hazájában biztosan nem hódíthat a Mer­őivel ... A harmadik találkozásnál már a leánykérés formaságain is túl voltak. Negyedszerre a házasságkötő terem volt a ta­lálkozó színhelye. Ica boldog asszony lett — a még boldo­gabb ifjú férj pedig hazauta­zott a papájához, hogy elin­tézi a formaságokat, s amilyen gyorsan csak lehet, utánamegy bájos kis felesége is. jennek bizony már jó ideje. í j Elült azóta az irigység a barátnők körében, nem újdon­ság már, hogy Icát nem so­káig látják maguk között. De Ica azért büszke még. Hát hogyne! Olyan sokan kapálóz­nak egy ilyen partiért, amit ő könnyűszerrel megszerzett ma­gának! Várja a bevándorlási engedélyt, s esténként a presz- szóban ül. Magabiztosan, hi­szen nem kell már várakoznia a nagy alkalomra. Konyakot iszik és feketét. Elvégre az időt addig is el kell töltenie valamivel... (koblcncz) A felügyelő bizottság műkö­désében változás tapasztalha­tó. A tagok a múlt év tavasza óta külön üléseznek és saját maguk készítik el az üléseik jegyzőkönyveit és a határoza­tokat is. Mindez az önálló­ságra való törekvést bizonyít­ja. A három helyi szervezet in­téző bizottsága is igen aktív volt. Havi üléseiken rendsze­resen megtárgyalták a közsé­güket érintő összes gazdasági és személyi ügyeket. Jól meg­szervezték a helyi közgyűlé­seket, melynek eredménye folytán a tagság megismerte a szövetkezet munkájának ered­ményeit és problémáit. Az ellenőrző bizottság mun­kájáról is elismeréssel lehet nyilatkozni. Különösen kitűn­tek a választott vezetőség téli oktatásán való rendszeres részvételükkel. Üléseiken min­dig annak az egységvezetőnek munkáját tették szóvá, ahol a legtöbb probléma merült fel az áruellátással, a vagyonvé­delemmel vagy a vevők kiszol­gálásával kapcsolatban. A szövetkezet önállóságának növekedésével, a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésével ebben az évben fokozódik a választott testületek szerepe és felelőssége. Éppen ezért szük­séges, hogy a testületek tagjai új feladatukat minél hama­rább elsajátítsák. Ezért, ez év­ben először, a felügyelő bizott­sági tagok részére is, ötnapos bentlakásos tanfolyamot indí­tanak, ahol a hallgatók kellő­képpen gyarapíthatják isme­reteiket. Krátky László ki igazán, hogy a közlekedés- | ben dolgozók érdeke azonos az utasokéval. Éles volt a vita, ami a szak- szervezeti bizalmi beszámoló­ját követte. Sorra álltak fel az emberek, s mindenki el­mondta kertelés nélkül pana­szát — mert ilyen is volt bő­ven. A monori központnak 178 dolgozója van, s majdnem mindegyikük szakszerve­zeti tag, csupán egy százalék nem. De érdemes konkrétan is beszél­ni egy-két problémáról. Bau­man Gábor, a „könnyű szolgá­latosok” munkájáról beszélt. Válasz volt ez arra, hogy a könnyű szolgálatosok végez­zék-e a beérkező kocsik taka­rítását, mosását? Mert igaz ugyan, hogy rengeteg a pa­nasz a kocsik tisztaságára, s hogy a kalauzok amúgy is szűkre szabott idejéből erre a munkára nemigen futja — de a könnyű szolgálatosokat sem állíthatják be. Ezek ugyanis terhes anyák, s embertelenség lenne rájuk bízni a vízhordást, a nehezebb testi munkát. Egy vezető arról panasz­kodott, hogy nagyon kevés a kocsi, nem férnek fel az utasok, s gyakrán — szabálytalanul ugyan, de emberségből — még a vezetőfülkében is utaznak. Ám a kocsik száma nemcsak kevés, de a meglevőik olyan rossz állapotban vannak, hogy a budapesti autóbuszokhoz képest rozoga bárkáknak tűn­nek. Nemcsak az utasok, a ve­zetők is veszélyben vannak ilyen esetben. Mozog a karosz- széria, s arra is volt már pél­da, hogy az ablak egyszerűen elmaradt az utakon. A két he­lyi lakatos képtelen az ilyen fajta munkákat elvégezni. Mi hát a teendő? Sokan hiányolták a közös gyűléseket, összejöveteleket. A monori kollektíva mindig ösz- szeforrott volt, de az utóbbi időben széthúzások voltak na­pirenden, vagy így is nevez­hetnénk : kenyérharc. A MÁVAUT dolgozóinak eléggé mostoha volt a bérezése, s ráadásul legalább harminccal kevesebben vannak, mint kel­lene. Az új évben szerencsére már más a bérezés, s a bérrendezés sok problémát megold. Szó volt a szocialista bri- gádmunkáról is. A hozzászó­lók elmondták, hogy vannak ugyan szocialista brigádok, de az eredmények rosszabbak, mint régen. Kevés a brigád­gyűlés, ritkán jöhetnek össze — ez persze szabad idő kérdé­se is. Az elmondottakra Cserháti Árpád, a monori központ ve­zetője, Kiss Lajos központi üzemegységvezető és Somogyi Imre, a vállalati üzemegység titkára válaszolt. Megtudtuk, hogy a helyzet mégsem annyi­ra kedvezőtlen, mint ahogy arra a panaszokból következ­tetni lehet. Igaz, a brigádok valóban kevés gyűlést tarta­nak, de munkájuk — a jelen­legi helyzethez képest — nem rosszabb a réginél. Ezt bizo­nyítják a jelvények, jutalma­zások. A brigádvezetők szerve­zésével folynak a mun­kásakadémia előadásai is, Somogyi Imre a létszárruprob- lémákról, s a közlekedési dol­gozók szabadnapjainak nehéz kérdéséről beszélt. Azt is el­mondta, hogy a szakszervezeti munka eredményesebbé tétele végett a jövőben munkaterv készítésére van szükség. A hosszú vita végül is azzal zárult, hogy a közlekedésben mindig vannak és lesznek is problémák, a helyzet azonban nem reménytelen, s a monori MÁVAUT dolgozói eddig is megtettek mindent, ami lehet­séges volt., Jól dolgoztak, s ami itt probléma — az orszá­gosan is probléma. A megol­dásra talán nem kell sokáig várnunk. Második napirendi pontként került sor az öt tagú forgalmi bizottság megválasztására. (k. ZS.) BÚCSÚZIK A TITKÁR Állaga Gyulát, a Maglód! Gépgyár KISZ-titkárát pén­tek délután 2 órakor ünnepé­lyesen búcsúztatják az ifjúsági szervezet tagjai. A közelmúlt­ban üzemi szb-titkárrá yálasz- tott ifjúsági vezető (a KISZ Érdemérem tulajdonosa) új munkájához, funkciójának eredményes betöltéséhez sok sikert kívánunk. Megy-e Bényére a busz? Érdekes eset történt velem és barátommal február 11-én este a MÁVAUT egyik jára­tán, pontosabban a monori vasútállomásról 17 óra 15 perckor induló, GA 53—43 rendszámú buszon, amely Gombára indult, de menet­rend szerint Bényére is le kel­lett mennie, miint utóbb ez kiderült. Az eset úgy kezdődött, hogy lekéstük az 5 órakor induló bényei buszt. Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk a szóban for­gó gombaival a Gomba—Bé- nye elágazásig, s onnan Bé­nyére legyalogolunk, mivel a következő bényei járatra na­gyon sokat kellett volna vár­nunk. Utolsónak szálltunk te­hát fel a buszra, amely töm­ve volt, mint általában az esti járatok. A biztonság kedvéért megkérdeztük a kalauztól, hogy lemegy-e Bényére a ko­csi. „4 kocsi csak Gombáig közlekedik” — mondta ő. így belenyugodva abba, hogy egy kis túrát teszünk, felszálltunk. A főtéren a tö­mött buszra még felpréselő- dött jó néhány ember, közöt­tük bényeiek is. Utolsónak egy ellenőr szállt fel. Eddig még rendben is lenne a dolog, hiszen ebben nincs semmi kü­lönös. Mikor azután a ma­lomhoz — az elágazáshoz ér­j tünk, le akartunk szállni a barátommal. Készülődés köz­ben szóltunk a többi bényei- nek, hogy a busz csak Gom­báig megy. Ök meghökkenve néztek ránk, majd a kalauz­hoz fordulva izgatottan kér­dezték: — Nem megy le Bé­nyére a busz? A kalauz így válaszolt: „De igen, kérem, lemegy”. Azt hit­tem, rosszul hallok, ezért új­ból megkérdeztem, mire a ka­lauz — nyilván felismert — így válaszolt: „És ha lemegy, akkor mi van?” Csak ennyit mondtam: „Akkor? Semmi. Azaz hogy, hála az ellenőr­nek, elmarad a téli gyalog­lásunk”. Sinkovics János MŰSOR MOZIK Ecser: Kétszemélyes ketrec. Gomba: A holtak visszajárnak. Gyömrő: Próféta voltál szívein. H: Vörös rózsák Angelikának. Maglód: Fejlövés. H: Hosszú az út Gibraltárig. Mende: Hosszú az út Gibraltárig. H: Fejlövés. Mo- nor: A hét kívánság. H: A hét Cervi fivér. Nyáregyháza: Kortár­saink. Péteri: Fantomas a Scot­land Yard ellen. Tápiósáp: A nagy­menő. Tápiósiily: A hét Cervi fi­vér. Űri: Emberrabló. Üllő: Bohóc a falon. H: Az ellopott léghajó. Vasad: Vörös rózsák Angeliká­nak. Vecsés: Belgrádi románc. H: Egy zsák arany egy fejért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom