Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

H 1969. FEBRUAR 16., VASARNAP Farsang farka A végéhez közeledik a farsang, a báli idény. Január 6-án, vízkeresztkor kezdődött, és ma ünnepeljük a farsangva­sárnapot, mert a jövő héten húshagyó kedden befejező­dik a szezon. Miért a nagy evés-ivás, mulatozás, honnan a hagyomány? Hogy a nasyböjt előtt az emberek még egyszer úgy „isten igazából” kimulassák magukat. Az utolsó megmozdulás a karnevál, ami a farsang zárását jelenti. Ilyenkor látványos felvonulást rendeznek, feleleve­nítik a római szokásokat. Természetesen a böjti időszak ma már nem jelenti azt, hogy vége a mulatságoknak. Tegnap Budaörsön svábbál volt, Nagykőrösön a gimnázium rendezett szalag­avatót, s készülnek másutt is az újabb vígságokra. ,Én öltem meg a gyermekemet...' Vallomások három tételben — Nevem Fabók István. Harminckilenc éves vagyok. Művezető voltam. Szövőgyár­ban dolgoztam. Gyálon, a Munkácsy Mihály utca 69-ben laktam. Feleségemmel és öt­hónapos kisfiámmal... Igen, kérem... én öltem meg a gyermekemet... o — Házasságomról? ... Egy soproni bálon ismerkedtem meg a feleségemmel, Verával. Ott volt felszolgáló. Megtet­szett az asszony. Elmeséltem neki az életemet, a hosszú le­génykort. Hogy ebben a kor­ban már nehéz egyedül élni... Egy ideig leveleztünk, aztán eljött, és bemutattam a szü­leimnek. Ok is azt mondták, mint bent a gyárban: eleget éltem magányosan. Én is gon­doltam, kelj már valaki, aki főzzön, mosson rám... Hát megmondom úgy, ahogy van, nem voltam én szerelmes, de a szorgalma, a tisztasága tet­szett ... Már az esküvő nap­ját is kitűztük, amikor meg­gondoltam magam. Miért? Né­hányszor megbántott. Például egyszer találkoztunk a pálya­udvaron, és ő messziről szi­szegni kezdett, hogy észreve- gyem. Tudta a nevemet, miért sziszegett?!... Nem nagy ügy? Engem az ilyesmi nagyon bán­tott... Két^ beosztottam leve­let küldött Verának nevem­ben, hogy nincs értelme há­zasságunknak ... Később egy idős barátnője írt nekünk: En­gem tett felelőssé, ha Vera valami kárt tesz magába... Megdöbbentett, hogy ennyire szívére veszi a szakítást, meg aztán újra egyedül éreztem magam, apám is mondta, hü­lyeséget csináltál... Kibékül­tünk. Az esküvőt 1967 augusztusá­ban tartottuk. Nagy lakoda­lom volt, ötven vendéget hív­tunk meg... Ezután Gyálra költöztünk egyszobás laká­sunkba... Igen, kérem, elha­tároztuk, hogy lesz gyerekünk. Amikor először lett állapotos az asszony, mégsem engedtem, hogy megtartsa. Előbb a házat kell felépíteni — mondtam ... De én igazán akartam gyere­ket, tessék elhinni. Fiút szeret­tem volna mindig. lönben ideges, hirtelen haragú embernek ismertük. A kocsmáros: Gyakran tért be az italboltba. Tizenöt-húsz féldeci után lehetett csak ész­revenni rajta, hogy ivott. Egy tanúi Az utóbbi időben panaszkodott, hogy kisgyereke sokat sír, n^m tud tőle alud­ni. „Egyszer agyonverem azt a gyereket” — mondta Fabók. © — Szóval, másodszorra en­gedtem. Tavaly szeptemberben — a hetedik hónapban — rosz- szul lett az asszony. Mentő vitte a kórházba. Másnap megszületett... Fiú! Egy cso­kor piros szegfűt meg három szál piros rózsát vittem a fele­ségemnek. Megnéztem a gye­reket is. Olyan bamásszőke haja volt, a szeme meg kék... ttt Igen, kérem, elmondom, mi történt azon a napon. A gyerek — öthónapos volt már — nagyon sokat sírt. Sokszor üveges szemekkel jártam be a gyárba, mert nem tudtam aludni a sírásától... Nem, én nem mondtam senkinek, hogy dühös vagyok a gyerekre ... Ez nem igaz!... Január 2J-én reggel feleségem elment ha­zulról. Visszafeküdtem, de a gyerek sírni kezdett. Nem bír­tam idegekkel... Odamentem az ágyához, felkaptam a gye­reket, és ... ütöttem ... Igen, többször is ... Aztán vissza­dobtam a helyére __A csörgő s zéttört a szoba közepén ... Aztán megijedtem. Nem moz­dult a gyerek. Üjra felkaptam, kirohantam vele az utcára, hogy orvoshoz vigyem. Útköz­ben felsírt. Visszafordultam. Szégyelltem volna, ha az or­vos meglátja ujjaim nyomát a gyerek arcán. Délben a fele­ségem hazajött, ő vette ész­re... Nem igaz, amit az asz- szony mond. Én nem hazud­tam, hogy látta a gyereket az orvos. Azt sem, hogy az orvos közölte velem: nincs semmi baja a gyereknek ... Én ilyet nem... ez nem igaz ... Igen. születésekor már gondoltam arra, hogy Zolikát iskoláztatni fogom Hogy töb­bet érjen el, mint én ... Igen, kérem, nagyon szeretnék az életben még egy gyereket... ! Csak az... csak az a kicsi tudná pótolni... Szinte kiáltja az utolsó szót, a férfizokogás görcsbe rántja arcát, ökleivel szemét takar­ja. Több kérdés és válasz nem hangzik el. Egy utolsó mondat még kikívánkozna belőlem. De nem szólok. Elvezetik. Szitnyai Jenő 100 UTCA MONDJA Most készítik a községfej­lesztési terveket Dunaharasz- tin. A legnagyobb beruházás, a központi orvosi rendelő építé­se, tavalyról húzódott át. Je­lenleg két helyiségből álló, korszerűtlen épületben dolgo­zik a hat doktor, ahol nem tudják megfelelő kezelésben részesíteni a tizenhatezer la­kost. A betegek kénytelenek az utcán várni, amíg rájuk ke­rül a sor. A kivitelező, a Váci Építőipari Vállalat állandóan tologatja a ha­táridőt, munkaerőhiányra hivatkozva, pedig a harasztiak nagyon vár­ják, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. Az egymillió forintos költséggel épülő ren­delő mindent igényt kielégít majd: központi fűtés, hideg­meleg víz, kényelmes várószo­bák segítik a gyógyulást. Itt kap helyet a gyermekrendelő és váró. Tavaly kezdték a harasztiak másik építkezésüket is: a 2. számú általános iskola két po­litechnikai termet kap. A gye­rekeknek műhelyt rendeznek be, ahol elsajátíthatják majd a lakatos, az esztergályos és egyéb szakmák alapfogásait. Az avatás márciusban lesz. A község terveiben szerepel a villanyhálózat felújítása és bővítése. Az elmúlt évben 252 ezer forintot költöttek erre. Az idén a két építkezés befe­jezése után döntenek a költsé­gekről. Dunaharaszti száz utcájá­nak körülbelül tíz százaléka szilárd burkolatú. Sokat segít az utak portalanításában a tsz felajánlása: bányájukból térítés nélkül adnak sódert. Az idén a dunaharaszti Ezüstka­lász Termelőszövetkezet 30 ezer forinttal is hozzájárult a községfej lesztéshez. (L> A feleség: — Én szerelemből mernem hozzá. O talán csak idős kora miatt nősült. Meg­szokta a legényéletet, a baráti kört. az esti kimaradásokat. Ha ivott, mindig gorombáskodott. Szüleit is megverte... Én leg­először is ragaszkodtam a gye­rekhez. De csak a második al­kalommal sikerült rábeszél­nem. Igen, Fabók beleegyezett. A kocsmázások azonban tovább mérgezték a házasságot. Egy nap részegen hazatérő férje elől a várandós asszony félel­mében a közeli szőlőben húz­ta meg magát éjszakára. Egész éjjel zuhogott az eső ... A gyermek koraszülött lett. A munkatársak tanúvallo­másából: — Fabók István tu­dott és szeretett dolgozni Megkövetelte a fegyelmet. Kü­f.V/H sah programéiból Villamosítástól köksönkönyvtárig ÖTVENHAT TANYA SORSA A Nagykőrösi Állami Gaz­daság hangácsi kerületében három éve választották meg először a szakszervezeti bi­zottság titkárává Romhányi Tivadart. — Három év nem nagy idő, idén újra megválasztottak — mondja a titkár. — Igaz, sokat dolgoztam azért, hogy hatvan­hétben felépülhessen a modern üzemi konyhánk és ebédlőnk 720 ezer forintért, majd 1968- ban a 132 férőhelyes marha­istálló egymillió-kétszázezer forintos költséggel. Tavaly villamosították a kerületet is. — Balesetek? — Két évvel ezelőtt nem történt nálunk üzemi baleset, 1968-ban már kettő. A továb­biak megelőzésére munka- és balesetvédelmi oktatást rend­szeresítettünk, munkavédelmi őrséget szerveztünk. A havi biztonsági szemléket az szb ellenőrizte. — Kultúrmunka? — A „Társadalmunk idő­szerű kérdései” című politikai oktatást két éve, minden hó­napban megtartjuk. Folyama­tosan szervezünk TIT-előadá- sokat. 1967-ben és 1968-ban társaskirándulásokon mutat- J tűk be tagjainknak Budapes- ' tét. Propagandistánk, Czira Sándor, aki egyben a kerület vezetője, minden elismerést | megérdemel. I — Idei tervek? — A műhelyben öltözőt és mosdót építünk. Kölcsön- könyvtár nyílik. Szocialista brigádmozgalmunk túljutott a kezdeti lépéseken, nem egy brigád megérdemli már a „szocialista” címet. A hangácsi kerülethez 56 tanya tartozik. Az állami gaz­daság rájött, hogy nem elég a tanyasi gyerekeket ingyen az iskolába szállítani, hanem a kultúrát kell idehozni. (tamás) Mezőgazdasági gépek, traktorok javításához felesleges raktárkészletünkből 15^~os árengedménnyel új alkatrészeket adunk el ) TRAKTOROKHOZ MTZ—5-ös i ZETOR 3011-es ZETOR K—25-ös és RS—09-es J SZMD—7-es és 14-es KOMBÁJNMOTOROKHOZ Monori Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 2. sz. Állomás Budapest XVII., (Rákoskeresztúr) Pesti út 5—7. Telefon: 343—945, 480—342, 480—343, 280—286 ügyintéző: Ladó Sándor. Dzsesszrandevúk alkalmából Régóta az a véleményem, hogy a népművelési munka fejlődésében döntő lehet, ha fokozódó szerepet biztosítunk a népművelők kezdeményező lelkesedésének. Ezt láttam igazolva januárban, amikor részt vehettem a ceglédi „II dzsesszrandevún”. Most azonnal több kérdésre is meg kell felelnünk. Elő­ször is: Milyen jogon kapcsolható be a dzsessz a népműve­lésbe? Másodszor, milyen jogon beszélünk népművelésről, amikor itt a kezdeményező szerepet nem az arra elsődle­gesen hivatott apparátus, hanem a helybeli vendéglátó vállalat vezetősége töltötte be. Véleményem szerint a jó dzsessz terjesztése teljes jo­gú része lehet a népművelésnek. Ma már remélhetőleg végleg túl vagyunk azon a merev felfogáson, amely a dzsesszt eleve megbélyegezte. Ma már mindenki számára világos, hogy a dzsessz népi eredetű, értékes muzsika — de persze, csak akkor, ha megfelelőképpen adják elő. Mert. sajnos, azt is tudnunk kell, hogy azért koránt­sem minden muzsika jó, amit dzsessznek neveznek. Sokan hiszik annak például a kommersz tánczenét, pedig ennek kevés köze van az igazi dzsesszhez. Éppen ezért tartom népművelésnek, ha valaki ezt az igényes, magas színvona­lú modern muzsikát igyekszik megismertetni a nagyközön­séggel. A modern társadalom ízlésvilágát a rendkívül erős differenciáltság jellemzi. A zenében is a legkülönfélébb stílusok és műfajok élnek egymás mellett, a régi korok művészetétől a ma kezdeményezéséig, a kevesek számára érthető elvont muzsikától a populáris műfajokig. A fel­adat az, hogy minden ízléskörben a jót igyekezzünk nép­szerűsíteni a kevésbé jóval, a színvonalast a kevésbé szín­vonalassal szemben. A dzsessz Magyarországon nincsen ma a legjobb hely­zetben. Funkciója az elmúlt években sokban megváltozott. A beatzene kialakulása és terjedése sokban új szituációt teremtett. A jó dzsessz azelőtt sem volt a nagyközönség zenéje. A mindennapi zene a magyar nóta vagy a sláger lett ugyan, de a dzsessz maga mégsem azonos a slágerrel, igényesebb, művészi törekvéseket hordoz. A beat most meghódította az ifjúság nagy részét, és új színfoltot alakí­tott ki a tömegek zenekultúrájában. A közfigyelem ezért némiképp elfordult a dzsessztöl, és sokan bizonyára azt gondolták, hogy most már nem is érdemes segíteni, támo­gatni fejlődését. Pedig a dzsesszrtek nem vetélytársa a beat: más mű­faj. A beat populárisabb, a dzsessz igényesebb. A beat ki­alakulása új fejlődési lehetőséget jelent a dzsessz számá­ra: egyik arcával továbbra is a nagyközönség felé fordulva fokozottabban vállalhat egyfajta exkluzivitást. Vagyis: közvetítő szerepet játszhat a tömegkultúra és a magasabb műfajok között. Mielőtt azonban értékelni próbálnánk a ceglédi kez­deményezést, feleljünk a feltett második kérdésre, ami a vendéglátás és a népművelés viszonyával kapcsolatos. A vendéglátóiparnak nagy lehetőségei vannak a nép­művelésre. Kulturális életünk szempontjából egyáltalán nem lényegtelen tehát, hogy milyen az a zene, ami ott megszólal, mégis évtizedes harc során sem lehetett még elérni, hogy a zeneszolgáltatás szervezésében a művészet szempontja egyenrangú legyen az üzletével. A ceglédi példa azt bizonyítja, hogy sok jó lehetőség marad még kihasználatlanul, s hogy a művészet és az üz­let nem is áll okvetlenül szemben egymással. A kezdeményezésben van valami meglepő. Dzsessz Cegléden? Hol van erre közönség? A kísérlet, sikere számomra azért tanulságos, mert kedvenc tételemet bizonyítja. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy a koncepció és következetesség a legnehezebb „terepen” is sikerre vezethet, a népművelés terén is. A közönség megérzi, ha nem ímmel-ámmal, meggyőződés nélkül, egyedül felülről adagolt szempontok aunpján akar­ják „népművelni”. Megérzi, ha a program mögött lelkes emberek és jó művészek állanak, akik nem egy „haknit” látnak a fellépésben, hanem szívüket adják a produkció­ba. Most láthattuk Cegléden, hogy lehet közönséget szer­vezni az igényes dzsessznek. No persze, nem ezres közön­séget, nem is erről van szó. De egy olyan művészetszerető réteget, elsősorban fiatalokból, akik fogékonyak. A siker kulcsa hát ebben van: a jó, sót a legjobb biz­tosításában. Abban, hogy a Róna Vendéglátó Vállalat ve­zetősége nemcsak elvont célként tűzte ki, hanem biztosí­totta is azáltal, hogy az ország egyik legkitűnőbb dzsessz- muzskusát, Garay Attilát nyerte meg az ügynek. Garay valóban elsőrendű szakember, s most nemcsak azt bízták rá, hogy zongorázzon, hanem azt is, hogy művészeti vezető­ként irányítsa az egész vállalat zeneszolgáltatását. A most másodszor megrendezett „Dzsesszrandevú” is ezt a célt szogálta. Garay elsőrendű muzsikusokat szedett össze. Ott volt Szirmay Kálmán (gitár), Lakatos Géza (dob), Rakói Ernő (bőgő) — akik Garayval alkalmi kis­együttest alkotva, remek improvizációkkal kápráztatták el a közönséget. Aztán a zongorához a mai magyar dzsessz másik vezető egyénisége, Gonda János, ült, hogy az előbb felsoroltak társaságában bemutassa rendkívül érdekes, fe­szült rögtönzéseit. Megtörtént az is. hogy Garay kezébe vette a mikrofont, és énekkel csatlakozott az együtteshez. Képviselve voltak a fiatalok is. Nagy sikert aratott a ki­tűnő Benkö dixielandegyüttes, majd az egyik legígéretebb fiatal dzsesszzongorista, Nagymáté Huba lépett az emel­vényre. Most mégsem annyira művészetüket szeretném mél­tatni, mint az est hanrulatát. Megelevenedett valami a dzsessz igazi szelleméből. Érdekes, eleven, színes muzsikát hallottunk, amelynek harsogása, keménysége mögött igazi emberi értékek csillannak fel. Megéreztük a muzsilcának azt a sajátosságát, amelyről olyan sokat írtak már króni­kásai és méltatói, hogy a népművészethez hasonlóan hoz­zá van kötve a pillanathoz, a pillanat ihletéhez. Aki meg­érti, hogyan lehet ezt a pillanatnyi ihletet azonnal meg­fogalmazni, csal; abból lehet jó dzsesszmuzsikus. Itt ki­tűnő példákat láttunk erre a megértésre. Az ember elgondolkozik. Miért pont Cegléden nyílt erre lehetőség. A fontos, persze, az, hogy Cegléden eszébe jutott valakinek vagy valakiknek. Reméljük: ez is csak kezdet, aminek lesz folytatása. Arra gondolunk, hogy va­lamiféle kultusza alakuljon ki, hogy rendszeresen adja­nak dzsesszkoncerteket, hogy jó muzsikusokat szerződtes­senek, vagy akár bevezessék a dzsesszoktatást a zeneis­kolába. Nem világmegváltó tervek ezek Nem is példa arra, hogy most minden város ugyanígy a dzsesszt népszerű­sítse, de arra példát ach, hogy érdemes kezdeményezni. Vitányi Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom