Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-15 / 38. szám
1969. FEBRUAR 15., SZOMBAT rts't MEGYE» kMívlap Száz fogás Gasztronómiai vetélkedő Megyei szakácsverseny Ínyenceknek izgalmasnak ígérkező esemény színhelye lesz a kiskunlacházi étterem. Február 22-én ugyanis itt rendezik jneg a szövetkezeti szakácsok megyei versenyét. A gasztronómia tíz neves mestere méri össze tudását és előreláthatólag mintegy százféle ételkülönlegességet kóstolhatnak meg a finom ízek kedvelői közül azok, akik ellátogatnak a vetélkedő színhelyére. Az eseményen természetesen részt vesznek az utánpótlás tagjai: a szakácstanulók is. A jó étel mellé finom bor ídukál. Borkóstolót is rendeznek tehát. A VOSZK pincészeteiben palackozott borokból adnak majd ízelítőt. Az érdekesség többek közt az lesz, hogy a hivatásos zsűrin kívül figyelembeveszik a közönség szavazatát is. Agglegények mulatsága összegyűlnek már a kartali agglegények a helyi bisztróban. Bencsik Pál üzletvezetőtől kérdeztük, milyen programot állítottak össze a nőtlen férfiaknak? — Este, amikor együtt lesz a társaság, felköszöntj ük a résztvevőket. 8 órakor disznótoros vacsorát eszünk, s ezután kezdjük az igazi mulatozást. Tetőpontja az éjféli tombola lesz. Vidám hangulatunkról a község legjobb cigányzenekara gondoskodik — reggel hat óráig szinte megállás nélkül áll a bál. Többes számban beszél — hivatalból. _ Mondani sem kell, ő nem agglegény. ÁRU ES FOGYASZTÓ (5.) NEMI MEDITÁCIÓ Első ízben lapunk keddi számában, majd további három lapszámban olvashatta az olvasó: „Áru és fogyasztó”. Ügy érezzük, kötelességünk eleget tenni azoknak a kívánságoknak, melyeket levélben és élőszóban előfizetőinktől, lapunk vásárlóitól kaptunk, s melyekkel arra ösztönöztek bennünket, hogy tartsunk „őrjáratot” a különböző fogyasztási cikkek minőségének, mennyiségének, kereskedelmi értékesítésének frontján, adjunk hangot a fogyasztói elégedetlenségnek, kérdezzük meg, az érintetteknek szándékukban áll-e javítani a helyzeten. A cipővel kezdtük, s időről-időre — minden hónapban egy-egy témakört feldolgozva, következőként például a textiliák, a konfekció piacát — rendszeresen találkozhat olvasónk az őrjárat tapasztalataival. Ügy hisszük, közös érdeket szolgálunk, s ezt már a cipők minőségéről írott cikkeink is igazolták. Néhány kérdés azonban — úgy érezzük — megér némi meditációt, igénybe véve az olvasó türelmét. Először is: négy cikkünk a téma négy oldalát világította meg, közöltük a fogyasztói véleményeket, beszámoltunk a megyében működő cipőipari vállalat munkájáról, közreadtuk a kereskedelem tapasztalatait, s végül nyilatkozott a KERMI egyik vezető munkatársa. Nem. mondhatjuk, hogy túl nagy volt az összhang, sőt, eléggé távolestek egymástól több kérdésben is — így pl. a tartósság — a vélemények. Ha mást nem is, de azt levonhatjuk tanulságként: a fogyasztói és gyártói, valamint közvetítői — kereskedelmi — mérce más és más, s ez nem jó. A cipőfronton csakis akkor rendeződik a helyzet, ha a gyártók jobban igazodnak a fogyasztói igényekhez, ha — s ennek külön is hangsúlyt szeA ,,rászedettfalu // Tóth Mihály, Bag község tanácsának vb-elnöke mondta el az alábbi történetet. Nem változtattam rajta semmit, úgy adom közre, ahogyan ő elmondta. — 1967. június 5-én soron kívüli tanácsülést tartottunk. Soronkívüliségét az indokolta, hogy javaslatot kaptunk a megyétől: támogatásukkal fogorvosi rendelőt létesíthetünk, s hozzá fogorvost kaphatunk. A feltétel: az ingatlanvásárlás költségének felét a község fedezi. Összegszerűen: 82 5U0 forintot. A tanácsülésen hosszú és éles vita kerekedett: mit csináljunk, honnan vegyük a pénzt? Csak a tervezett utalc és hidak építésének terhére mondhatta ki a tanácsülés az igent. Végül is húsz szavazattal tíz ellenében (öten pedig tartózkodtak a szavazástól), megszületett a döntés: legyen a községnek fogorvosa, annak rendelője és lakása. Sok a rossz fog, kell a fogorvos, körülményes Aszódra bejárni — ezzel érveltünk az embereknek, amikor a szemünkre vetették, miért nem építjük meg a tervezett járdákat, átkötő hidakat. Az emberek a magyarázó szóra belenyugodtak a döntésbe, aztán már örüitek is, hogy így fordult a dolog. Egészen a rendelő átadásának napjáig. Akkor ugyanis kiderült, hogy a várt fogorvos helyett csak fogtechnikust kaptunk. A kettő pedig nem ugyanaz! Az tudja csak igazán, akinek rossz foga van, meg azok, akiknek azóta is változatlanul az aszódi fogászatra kell járniuk. Szó, ami szó, a fogtechnikus beköltözött feleségével a lakásba. Bejelentve azonban máig is csak ideiglenesen van a községben, hiszen budapesti föbérleti lakással rendelkezik, ahová azóta a felesége már vissza jelentkezett. A fogtechnikusnak tehát jelenleg két főbérleti lakása van, egy Bagón, egy pedig Budapesten. Itt, Bagón, hetenként legfeljebb ha egyszer alszik, de a legtöbbször egyszer sem. Kérdik tőlem az emberek, és joggal: ezért mondtak le ők a járdákról, hogy végül is ne legyen fogorvosuk? És még valami. Tavaly, az esztendő végén közölték velünk: kaphatunk még egy körzeti orvosi státust — hozzá természetesen orvost és védőnőt —, ha lakást és rendelőt biztosítunk neki. Sajnos, nem volt félmillió forintunk, így aztán elvitték tőlünk a felajánlott státust. Pedig mi abba is szívesen beleegyeztünk volna, hogy a fogtechnikus helyett legyen inkább második körzeti orvosunk — akinek lakást és rendelőt is adhattunk volna a csere által —, de azt nem lehetett. Ezért érzik ma úgy a bagi emberek, hogy „rászedték” őket... p. P. retnék adni — biztosítják a bőséges választékot, színben, árban, fazonban, minőségben. Ehhez azonban nem elég a cipőgyárak erőfeszítése. Végre valahára rendet kell teremteni a bőr — s a bőrhelyettesítő anyagok gyártásánál, akár a szabványok módosításával is, mert képtelenség, hogy harmad- és negyedosztályú bőrökből — összesen öt osztály van — próbáljanak kiügyeskedni „minőségi” cipőket. Azt is tisztázni kellene, milyen új anyagokat alkalmazhatnak a cipőiparban, mert hiszen a bőrhelyettesítők egy része — nem is kis része — egész egyszerűen alkalmatlan a cipőipari felhasználásra, el- színeződik — női csizmák! —, átázik, törik stb. Magyarországon 1960-ban 21 millió, 1967-ben 30,5 millió pár lábbelit gyártottak, s míg a mennyiségi fejlődés arányosnak mondható, a minőséggel összefüggő reklámakciók száma ugrásszerűen növekedett, különösen a legutóbbi két esztendőben. Ha most a női divatcsizmák gyártását különválasztjuk, akkor oda jutunk, hogy két év alatt az ipar megnégyszerezte a termelést — 1965-ben 564 ezer pár, 1967-ben 2 300 000 pár! — ebből a termékből, de anélkül, hogy képes lett volna technológiailag fölzárkózni. A Duna és a Tisza Cipőgyár, a két legnagyobb szállítója e csizmáknak, s van olyan termékük — ezt nemcsak megyei, hanem országos tapasztalatok is igazolják —, melyek 35—40 százaléka reklamáció alá esik, azaz száz pár csizma vásárlója közül harmincöt-negyven dühöngve megy vissza a boltba. A bolt, persze, cserél. Helyesen, jól teszi. Mégis a jelenlegi rendszer sokféle visz- szaélésre ad alkalmat — s a vásárlók között szép számmal vannak, akik élnek is ezzel — s ugyanakkor nem érinti közvetlenül a gyárat, olyan értelemben, hogy a reklamált áru legnagyobb része kilós tételként a MÉH-hez kerül, ahelyett, hogy a gyár kapná visz- sza, már csak a selejtanalitika érdekében is. Ide tartozik, hogy nincs kellő anyagi kihatása a rossz szériáknak, a hatalmas mennyiségű termelés hasznából bőven kifizeti a gyár azt a bánatpénzt, mely néhány ezer vagy tízezer cipő, csizma miatt jár. Ki törődik itt azzal, hogy minden egyes pár cipő vagy csizma egy-egy fogyasztónak okozott dühöt, kellemetlenséget, utánjárást stb.?! Ha így nézzük — márpedig csak így nézhetjük — a dolgot, akkor a cipőgyárak, a bőrgyárak, az átvevő nagykereskedelem s a forgalmazó kiskereskedelem évente legalább száz-százöt- venezer (!) embernek okoz csalódást, A cipőgyárak azzal érvelnek, hogy teljes termelésüknek alig egy, másPEST MEGYEI AGROKER VÁLLALAT Házikerlekben felhasználható növényvédő szerek, gépek és egyéb felszerelések növényvédelmi árubemutatója Megtekinthető február 13-a és 28-a között, naponta 9-től 18 óráig az AGROKER MINTATEREIÉBEN Budapest VI., Ba[csy-Zsi!inszky út 57. ÁLLANDÓ SZAKTANACSADAS fél százalékára érkezik reklamáció. Ez azonban csalóka szám. Átlag. Sokkal inkább arról van szó, hogy bizonyos termékek ötven-hatvan százaléka (!) selejtes, s ugyanakkor más termékeknél gyakorlatilag nincs fogyasztói reklamáció (pl. bakancsok). így jön ki az egy százalék, de: csakis így! Azaz: a fogyasztónak biztosítékot kell kapnia, hogy ami kereskedelmi forgalomba kerül, az valóban alkalmas arra! Ne történhessék meg, hogy csak országos fölháborodás nyomán „vonja vissza” a gyár elfuserált csizmatípusát, de az történjék meg, hogy — élve a törvény adta Lehetőségekkel — büntető eljárás induljon a tudatos minőségrontók, a vásárlók ezreit megkárosító vállalatok vezetői ellen! A cipő már volt témája rengeteg újságcikknek, parlamenti interpellációnak, népi ellenőri vizsgálatoknak, sok mindennek. Nagyon itt az ideje, hogy végre téma legyen a cipők minősége ott is, ahol anyagukat készítik, ahol a gyártás folyik, s ahonnét e gyárakat ellenőrzik és irányítják. Mészáros Ottó Ebből lesz Szorgos kezek raktározzák a Börzsönyi Állami Erdőgazdaság verőcei telepén a parketta-alapanyagot. Szárítás után kerül majd az asztalosüzembe, ahol méretre, formára szabják a léceket. Foto: Urbán HIVAT ASA: KONYVKOTO Nevében is a város fia Vácott, a Géza király téren áll a Barátok temploma, mellette az egykori kolostor épülete, amelyben a ferencrendi szerzetesek Kapisztrán nyomdája és könyvkötészete működött régen. A tér, meg a vele szomszédos, úgynevezett Királylépcső azonban nem „egykori'.’. A... közelmúltban építettek újjá a váciak, rengeteg önkéntes munkával. Mondják, a ferencrendi fráterek, sőt a páterek is, elsősorban kétkezi mesterségekben igyekeztek jeleskedni. Ha ez tényleg így volt, a belsejükben bizonyára Shakespeare barátainak egynémely tulajdonságát hordozó testvérek és az atyák is rendükön, vallásukon túl érvényes, egyetemes emberi igénynek tettek eleget ... Az ő soraikban tanulta meg a könyvkötészetet Váci György mester, hogy később aztán a városka nyomdájában tevékenykedjen, mint közmegbecsülésnek örvendő szakmunkás, mindaddig, míg jó tíz évvel ezelőtt ki nem váltotta iparengedélyét, s műhelyt nem nyitott a templom melletti régi nyomda helyén. Itt dolgozik azóta is a mester, aki tavaly megkapta a Könnyűipari Minisztérium által kisiparosnak adható legmagasabb kitüntetését, a Szakma kiváló mestere címet. A szép térbe, amelyen át eljutni műhelyébe, harmincnapi társadalmi munkáját építette be. Az egyik munkaasztal alatt fekhely: itt is lakik — más dolgokban nagyigényű. Könyv- kötészeti gépek; Olaszországban élő, ugyancsak könyvkötő nagybátyjának ajándéka. Köröskörül már kész munkák, bekötött közlönyök, akták, irattartók, vállalatok, hivatalok megrendelései. Máshol nagy halom emlékbe való könyvecske, betérőknek való ajándék. Külföldről érkezett árumintaalbumok: a mestert 1944-ben behívták szanitécnek, s amíg, három év múlva, haza nem érkezett, bejárta Csehországot, Ausztriát, Németországot, volt Svájcban, Francia- országban is, nyomdákat, műhelyeket, papírkereskedéseket látogatott, — az akkor megteremtett kapcsolatok kamatjai ezek a küldemények. Aztán megújulásra váró szépirodalmi művek, folyóiratok bekötésre küldött évfolyamai, magánosok megrendelései — nekik, mielőtt megnyílt ez a váci könyvkötészet, pesti műhelyekhez kellett fordulniuk. Ami nem jelenti azt, mintha Váci György most csak a környékbelieknek dolgozna. Felkeresik szinte az egész ország területéről. A minőségre a Szakma kiváló mestere cím is utal. S az árak olcsóbbak, mint a fővárosban. Egy aranyozott bőrkötésű album például kétszázhatvan forint. Erre, a könyvkötészet klasszikus termékére, — „Tulajdonképpen ez az igazi könyvkötészet!” — ás van igény? Igen, többet készítettek a közelmúltban, az egyiket egy kecskeméti ügyvédnek, a másikat egy verőcei tanárnak... Két könyvkötő szakmunkás került ki eddig műhelyéből. Külön minisztériumi engedéllyel most is több ipari tanulót foglalkoztat — egyikük süketnéma. Évi harminc-negyven jelentkező közül választja ki a legmegfelelőbbeket. Két hétig tart nála a felvételi, ennyi idő alatt méretik fel kézügyesség, tehetség, jellem, emberség, az anyag, a papír iránti érzék. — „Tudja-e értékelni a márványpapírt, az antiloppapírt?” — Tanulói, kik eddig valamennyien kitűnő bizonyítványokkal jeleskedtek, Pestre járnak ipariskolába. Vácott is járhatnának, de ott nem annyira a szakma szempontjából oktatnák őket. Időnként, együtt mesterükkel, felkeresik a Magyar Tudományos Akadémia könyvkötő műhelyét. Neves bélyeggyűjtő. Gyűjteményének magját családjától örökölte. Édesapja, nyolcgyerekes kiskunhalasi napszámos- virágkertész, sőt már nagyapja is hódolt ennek a szenvedélynek. Az ezernyolcszázas évek leveleinek százait gyűjtötték össze Kiskunhalas környékéről. Gyűjteménye — melynek egy részét, mint ezt egy bírói ítélet is igazolja, kicsalták tőle, mert Váci György gyanútlan ember — nagy vagyont képez. Hivatalosan is közölte szándékát a várossal, mely szerint azt egy szociális otthon céljára Vácra kívánja hagyományozni. A Duna-parti műhelyt rendszeresen felkeresik a helyi bélyeggyűjtők: általában itt tartják összejöveteleiket. De — a megrendelőkön kívül — sem csak ők látogatják. Ezen a napon is egy csapat gimnazista kopogott be hozzá „kíváncsiságból”. Váci György kifelé élő ember. Városának szerelmese: tíz évvel ezelőtt ezért változtatta nevét Czibolyáról Vácira. S nemcsak a műhelye előtti tér foglalja magába önkéntes munkáját szűkebb hazájában. Harminchárom napot dolgozott a helyi kórház építésénél. Politechnikai órákat tartott váci iskolákban. És hogy a helybeli szociális otthon lakói hozzájussanak egy nekik nemcsak pénz, dé életkedvet, a hasznosság tudatát is adó munkához, a zacskóragasztáshoz, papírvágást végez részükre. Vácról írott kiadványokkal gyarapítja buzgón valóságos szakkönyvtárnak minősülő gyűteményét. Tudni kell, hogy Budapest után hazánkban Vác városáról írták a legtöbbet. Gyűjteményében Tragor Ignác könyvei mellett megtaláljuk Karcsú Antal Arzén ma már nagy ritkaság számba menő, Vácról szóló több kötetes munkáját, amely jó korrajz is egyúttal, hiszen szerzője még a korabeli pletykákat sem felejtette ki. Kifeléélése távolabbra is sugárzik. Vágógépet adott a szentendrei gimnázium műhelyének, a váci mellett a vasvári, esztergomi középiskolák és úttörőházak könyvkötő szakköreit is segíti anyaggal. S a műhelyben látott számos ízléses, okos, jó propagandanyomtatvány mellett ilyeneket is találunk: „Ha van az iskolában ifjúsági bélyegszakkör, tessék megírni, szívesen megajándékozom a kört szakkönyvvel vagy zseb- berakókat küldök a jelesebb gyűjtők közötti kisorsolásra vagy ajándékozásra. Tisztelettel: Váci György könyvkötő mester.” Váci György kézműves, „maszek”. De munkája, tevékenysége nemcsak tárgyakban rögződik. Padányi Anna Szónokképzés Nagy érdeklődés közepette rendezték meg a ráckevei járás tanácsi vezetőinek, műve- velődésiotthon-igazgatóinak szcnokképző tanfolyamát. A három napig tartó előadás- sorozaton negyvenen vettek részt. A tanfolyamot Földeák Róbert vezette, míg az előadásokat a Népművelési Intézet és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem munkatársai és tanárai tartották.
