Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

PEST ni ec K^úrltm 1969. FEBRUAR 15., SZOMBAT Ülést tartott a Hazafias Népfront (Folytatás az 1. oldalról.) kell fordítani a közfigyelmet és a társadalmi ösztönzést, hogy gyorsabban fejlődjék a termelés, növekedjék a gazda­Rendhagyó közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) mán virágzott ki az évek so­rán a Búzakalász Tsz, amely ezt az évet 19 millió 127 ezer forint tiszta vagyonnal zárta, ahol egy tagnak a 10 órás mű­szaknapra 121 forint jövede­lem jut. Dékány István is arról be­szélt, hogy a húsz évből 14 jó­formán harc volt a fennmara­dásért. Nyújtotta az oklevele­ket, az emlékplaketteket és a személyenkénti kétezer forin­tos jutalmat. Ahogy megkö­szönték, mindegyik mondott né­hány szót. Emlékeztek: amikor Füleki Károly behozta az első zörgő szekeret, egy­szerű lovával, akkor már di­csekedtek: közös lovuk van. Bulla József barna feje itt csavarodott őszbe, de még na­gyon sokat akar elérni. Vida Imre a kölcsönkért puliszka­lisztre emlékezett. Balázs An­tal sok betegségen-hányattatá- son keresztül jutott a megbe­csült dolgozók közé. Haász Mihály és felesége sírtak. Mint az egyik zárszámadáskor, ami­kor egy forintos jövedelemmel léptek el a pénztárasztaltól. Pagáts Mihály volt akkoriban az elnök. Ezen a napon is ő töltötte be a tisztet, oldalán munkában is hűséges párja. Befejezésül nagy taps köze­pette valamennyiük helyett szólt a tsz területi szövetség küldötte, volt agronómusuk: most búcsúztak a Búzakalász névtől s egy eddigi munka­stílustól. Benta-völgye Tsz néven Közép-Európa egyik leg­modernebb ipari létesít­ménye tövében nagyüzemi vállalati gazdálkodást kell kialakítaniuk. Erre biztosíték a jó vezetés, a tagok szorgalma, jóban- Tosszban való kitartása. k. m. FIGYELEM! Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI. Csepel, Kiss János alt. u. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ipari tanulónak az alábbi szakmákra: • kőműves • épületburkoló • épületlakatos • víz- és gázvezeték­szerelő ® műköves • épületasztalos • szobafestő-mázoló (csak budapesti lakással rendelkezők jelentkezhetnek!) • vasbetonszerelő (tanulmányi idő 2 év) • ács-állványozó • bádogos • tetőfedő és szigetelő (ezen három szakmában tanulmányi szerződéskötés esetén telemelt ösztöndíjat fizet a vállalat). Jelentkezés a fenti címen írásban vagy személyesen. A fiatalok részére tanuló­szállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat biztosít a vállalat. sági hatékonyság és a külke­reskedelem teljesítménye. Ez a forrása általában is az élet- színvonal emelkedésének és az egyes szociális kérdések meg­oldásának. Különösen fontos társadalmi-mozgalmi feladat, hogy a magunk eszközeivel is küzdjünk az egyenlősdi meg­csontosodott szemlélete ellen, azért, hogy a jobb, a gyümöl­csözőbb munkát megillető sze­mélyi jövedelem társadalmi elismerést nyerjen. Erdei Ferenc beszéde után Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára tartott referátu­mot a Hazafias Népfront nem­zetközi tevékenységéről és a magyar békemozgalom akciói­ról. A beszámolókat vita követte. AV ELUNÓ Olasz varázslók kongresszusa Csütörtökön a Nápolytól délre fekvő Avellinóban, a kö­zépkori varázslók legendás központjában megtartották több mint 400 csillag jós, te­nyérjós, delejező, kártyavető és asztrológus részvételével az olasz varázslók első hivatalos kongresszusát, amelyen részt vett számos külföldi is. Az okkultizmussal hivatás­szerűen foglalkozók előzőleg Rómában felvonulást rendez­tek egyesületük elismerését kérve. A kongresszust egy éjjeli mulatóban rendezték, amely előtt 2000 kíváncsiskodó gyűlt össze és akadályozta a forgal­mat. Diákok és munkások megkíséreltek behatolni a kongresszus színhelyére, de a rendőrség szétzavarta őket. Ilózárlat Az újabb nagy havazás tel­jesen elzárta a külvilágtól a mintegy 10 000 lakosú monte­negrói Pluzsine községet. Szavnik község után — amely december óta „hózárlat” alatt áll, Pluzsine immár a máso­dik „község a hóban" Monte­negróban. n Szíves" sajtókonferencia Nyugat-Németországban végrehajtották az első szívátülte­tési műtétet. Képünkön: (balról jobbra) Zenker, Ulrich és Klinner professzorok, a műtétet végrehajtott orvoscsoport ve­zetői sajtókonferencián számolnak be tapasztalataikról. CSAK RÖVIDEN... PÉNTEK este véget ért az Olasz Kommunista Párt XII. kongresszusának általános vi­tája, a kongresszus ma befeje­zi munkáját. KOPPENHÁGÁBAN meg­kezdte munkáját a, Dán Kom­munista Párt XXIII. kong­resszusa. JAKUBOVSZKIJ MAR­SALL, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka Berlinből visz- szaérkezett Moszkvába. HATALMAS ROBBANÁS történt csütörtök délután Montrealban, a kanadai tőzs­dén. A plasztikbombás me­rénylet 27 embert sebesített meg. A KGST-országok belkeres­kedelmi miniszterei február 18 és 21-e között Budapesten tartják első tanácskozásukat. RIAD, az EAK külügymi­nisztere, levelet intézett a Biztonsági Tanács e havi el­nökéhez, melyben hangsúlyoz­za, hogy Izrael súlyosan ve­szélyezteti a békét és a nem­zetközi biztonságot, mivel nyiltan szembeszáll a Bizton­sági Tanács 1967 novemberi határozatával. VATIKANVAROS Szent Péter széke A pápa által megbízott tu­dományos ellenőrző bizottság a Szent Péter Bazilikában őr­zött egyik ereklyéről, amely­ről a vallási hagyomány azt tartotta, hogy Péter apostol széke volt, most hivatalosan megállapította, hogy több év­századdal Péter halála után készült. így az ereklye elvesz­tette ugyan szimbolikus vallá­si jelentőségét, de mindenkép­pen jelentős történelmi és archeológiái érték. A szék maradványai különben már alig emlékeztetnek eredeti for­májára. Két éra Nyugat-Bcrlinben Harold Wilson, Nagy-Bri­tannia miniszterelnöke, aki hi­vatalos látogatáson Bonnban tartózkodott, sok kritikát ki­váltott, és a nemzetközi fe­szültséget élező bonni gesztu­sai után pénteken „megkoro­názta” tevékenységét: mintegy hétórás, provokatív látogatást tett Nyugat-Berlinben. Mint ismeretes, az NSZK ebben a területéhez nem tartozó város­ban akarja márcis 5-én jogta­lan módon megválasztani köz- társasági elnökét és Wilson lá­togatása itt annyit jelent: a hivatalos London fenntartás nélkül támogatja ezt a súlyos provokációt. Képünkön Wilsont (balról) Schütz nyugat-berlini polgár- mester fogadja a tempelhofi repülőtéren. „KRUPPÖS“ NÁSZ Arndt von Boh­len und Halbach, a Krupp család nemzetközi play- boyként élő ifjú sarja, pénteken az európai rang- és pénzarisztokrá­cia, valamint a bulvársajtó kép­viselőinek jelenlé­tében lépett frigy­re Salzburg mel­letti kastélyában az osztrák Auers­perg hercegnővel. A fényes eskü­Nyolc esztendős a DNFF hadserege BOMBAFÜGGÖNY SAIGON KÖRÜL Nyolc esztendeje alakult 1 cos hadsereg kényszerítette — meg a DNFF hadserege. Ez az a haladó világ segítségével, ízig-vérig népi, szabadsághar- 1 erkölcsi és anyagi támogatá­______________________________ sával — a tárgyalóasztalhoz a t őkés világ legerősebb hadse­regét. Ennél a tárgyalóasztal­nál az amerikaiak a legkülön­bözőbb eszközökkel igyekez­nek maguknak jobb pozíciót szerezni. : Ezzel magyarázható az a hír is, hogy a hírhedt B—52-es óriás bombázók csak a leg­utóbbi 48 órában és csak Saigon körül kétezer torma bombát szórtak le a szabad­ságharcosok feltételezett állá­saira. Washington nyilvánva­lóan attól tart, hogy egy, a tavalyi TET-támadás évfordu­lója körül a dél-vietnami fő­város ellen indított újabb DNFF-offenzíva még nehezeb­bé tenné Párizsban tárgyaló delegációjának amúgy sem könnyű helyzetét. vő nemcsak azért keltett feltűnést, mert a szép Krupp-fiú nála öt évvel idősebb ne­je kedvéért pro­testánsból katoli­kussá vedlett, mig arája hercegnőből bárónővé süllyedt. Bécsi kommentá­rok szerint azért is érdekes e há­zasság, mivel a lá­nyosképű vőle­gényt korábban inkább egy vonzó brazil halászle­gény, valamint kebelbarátja, egy Hohenlohe társa­ságé ban látták, rendszeresen. Az utóbbi fia­talember kedvelt időtöltése: puló­verkötés barátja számára... A kö­tést most — a fényképek tanúsá­ga szerint — a csaknem ifjú nej vette át, s a férj eddigi titkárának is át kellett adnia a helyét egy tit­kárnőnek. .MOLNÁR GLÉZA-­+IARCOM0-HÓHÉROK 28. — Fél nyolc. És ... hogy há­nyadika, nem tudom. Ügy ösz- szefolytak a napok. Január van, az bizony. Nyolcadika, ki­lencediké, de az is lehet, hogy tizenegy edike. — Rohanok anyámékhoz. Majd még visszajövök a hol­mikért, meg elköszönni... Mégis, először Magdáékhoz ment. A sarkon ott állt az átko­zott löveg. Hatalmas ágyú volt. Kelet felé fordulva, de megroggyanva, úgy látszik, egyenest a torkába kapott egy lövést, mert a csöve úgy szét­nyílt, mint a fehér liliom a legszebb nyárban. Ment tovább Laci, olyan könnyedén, fesztelen, mintha nem is lenne súlya. Nézegette az utcát, a tájat. ‘Alig volt ház, amelyiken kár ne lett volna, bedeszkázott ablak, feltárt te­tő, leomlott tűzfal. Az úttesten felfordult lovas kocsi, előtte égnek vetett lábakkal megder­medt, behavazott lótetem, combja helyén a patás, fehér csont nyúlik a levegőbe, va­laki szakszerűen lebontotta, le­fejtette róla a húst levesnek, pörköltnek. A Petőfi téren két sorban sírhantok. Ide temetkeztek az KISREGÉNY emberek az ostrom alatt. Né­melyik jeltelen, csak egy kis földhányás, némelyiken durva fakereszt, s olyan is van, ame­lyik fölé csak egy deszkalapot szúrtak, rajta rajzszöggel erő­sített csomagolópapír ákom- bákom fölirattal, melyet a hó, a nedvesség már el is má­zolt: „Szabó Janika, élt 3 évet, nyugodjál békében, kicsi fiam!” Ácséknál nagy csókolózás, könnyek, aztán összekapaszko­dott forgolódás az udvaron. A kis Erzsinek pörög a szok­nyája, Laci elálmélkodik, ni- csak, micsoda formás lábai vannak, hogy megnőtt ez a kis prücsök, a Tibi is már va­lóságos kamasz. Uramisten, el­mentek ezek a háborús évek, jóformán meg se nézte maga körül az embereket. öreg Ács Kristóf olyan so­vány, mint az agárkutya. Az utolsó napokban már vízben főtt kukoricát rágcsáltak, meg­sózni sem tudták, mert a só is elfogyott. Meghatottan tib- lábol a fiatalok körül, szemét elönti a könny, mást nem tud kinyögni: — Hát ugye... ez a nap is elérkezett... Laci később ott találja a hi­deg konyhában, az asztalra könyökölve bámul maga elé. Lehajol hozzá, vállára teszi a kezét, megöleli: — Mi van, Kristóf bátyám, drága öreg harcos? Csak nem vagy beteg? — Áh, tudod ... Csak ... Egész életemben ezt a napot vártam« ., Nem is lehet ezt el­mondani ... Bejön Ács néni is: — Lacikám, erre a napra dugtam egy kis lisztet, Kecs- késné meg átadott az imént egy kanál zsírt. Eszik, ugye, egy kis jó forró rántottlevest? — Rohanok én tovább, Ács néni, anyámékhoz, ne tessék haragudni. Ács Kristóf felüti a fejét: — Kecskéséknek zsír... Honnan van ezeknek zsír? ... Tegnap még itt siránkozott az a szipirtyó, hogy „apika” meg­öli őt, mert már csak marme- ladjuk van ... — Igen, de hajnalban még láttad azt a két német kato­nát ... Reggelre már civilben voltak. Mit gondolsz, ki adta nekik a civilruhát? — És mit gondoltok, ki ad­ta Kecskésnek a zsírt? Ilyen egy rohadt kupec ez, látod, ennek se elve, se istene... — dühöng Kristóf. — Talán még az a zsír is német zsír... Te anya, hallod, én nem eszek abból a rántottlevesből egy kanállal sem. Én azoknak a dögkeselyűknek... Megvol­tunk eddig, megleszünk vala­hogy ezután is. Ács nénit ma nem lehet ki­hozni a sodrából. Megvonja a vállát, közben mókásan kacsint Lacinak: — Ha nem eszöl, édes apu­kám, akkor koplalsz... De én a gyerekek részét nem öntöm ki. — Ugyan, Kristóf bátyám, hát már elmentek a németek, a Horthyék, mindenki... Most már nem kell sztrájkol­ni, meg... Laci gondol egyet, és marad. Ö is kér a rántott levesből. A pirított liszt, a sülő zsír szaga ott úszik a házban, Kristóf is enged a rábeszélésnek, beka­nalaz a jó forró, zsíros léből egy tányérral. Megtörli a szá­ját, bújik a télikabátjába. — Hát te hová mész? — kérdi a felesége meglepődve. — Az egész város csupa ro­mokban van. Én meg kőmű­ves vagyok. Nem ülhetek itt ölbe tett kezekkel. Felesége nagy szemeket me­reszt, Kristóf zavarba jön. — Hát csak úgy szétnézni, na. Hátha szükségük van rám az elvtársaknak. — Nélküled a tyúk se tojna. Laci és Magda együtt gya­logoltak át a Pulyka-tó mel­lett, a töltésen, Martinékhoz. Az első orosz katonával épp az utcasarkon találkoztak. Ma­gas, fiatal férfi volt, erős vo- nású parasztarccal, géppiszto­lyát csizmájának döntve állt, s újságpapírba cigarettát so­dort. — Te, én megcsókolnám — mondta Laci izgatottan. — Bíztok meg fogja érteni. — Biztos — biztatta Magda. Laci odalépett a katonához, s most kimondta azt az egy szót, hangosan, amit olyan sok­szor hallott az apja elbeszélé­seiben: — Továris ... Megölelte a katonát, két ol­dalról megcsókolta az arcát, utána megrázta a kezét. A ma- horka mind kiszóródott, a ka­tona nem bánta, mosolygott, s mondott valamit barátságosan, amiből persze egy szót nem lehetett érteni. Magdi is adott két puszit a katona két orcá­jába, aztán mentek tovább. — Talán egy kicsit színpa­diasán hatott... — mondta Laci. — Nyílt utcán, és se szó, se beszéd ... Köszönetképp ... Martin János a kapuban állt, pipázott. Laci arra készült, most majd hosszasan magya­rázkodni kell, hogy is került ilyen hirtelen elő, de apja csak kivette a pipát a szájából, át­ölelte és megcsókolta őt: — Édes fiam... Isten ho­zott. Aztán Magdát ugyanúgy: — Kedves lányom ... Tudta ő már, hogy a fia itt van a közelben. Mentek befelé, Laci még hallotta az apja vidám, maga­biztos hangját a kapuban, amint a ház előtt elhaladó orosz katonákat szólongatta: — Kudá igyitye? S a válaszokat is, mind egy­formák voltak: — Vpirjód! (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom