Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

1989. FEBRUAR 13., CSÜTÖRTÖK "V6VI«p 3 Öt év alatt felszámoljak az egészségtelen lakásokat Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Öntők lesznek A váci 204. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben 38 féle szakmát taní­tanak. A 930 ta­nulóból 109 öntő lesz. Kevés fiatal jelentkezik erre a szakmára, ho­lott az ipar kere­si az öntőket. Aki viszont megismer­kedik e nehéz, de szép munkával, az megszereti és nem cserélné fel sem­milyen más mes­terséggel. A beleszólás joga: Piliscsabán az asszonyok beszélnek... (Folytatás az 1. oldalról.) j tájékoztatót az ülés tudómé- j sül vette. Pest megye területén a leg­utóbbi felmérések szerint 597 olyan lakást tartanak nyilván, amely nem felel meg a szó- ! ciális és egészségügyi követel- [ ményeknek. Többségük Pest környékén az úgynevezett agglomerációs övezetben talál­ható: Érden, Budakeszin, Bu­daörsön, Százhalombattán és Törökbálinton. A végrehajtó bizottság Ujfalusi Ferenc osz­tályvezető írásos előterjeszté­se nyomán megvizsgálta, mi­lyen lehetőség kínálkozik e lakások és lakótelepek felszá­molására, illetőleg új laká­sok építésére. A korábban megjelent különböző rendele­tek alapján és a helyi körülményeket is figyelembe véve a terv szerint 1974-ig lehet meg­oldani megyénk e sajátos gondját. A program részletesen tartal­mazza a felszámolás lehető­(Folytatás az 1. oldalról.) a homlokzatvakolás fele, vala­mint az aljazat betonozásának javítása és a csővezetékek el­falazása van még hátra. Az Országos Csőszerelő Vál­lalat dolgozói gyors és pontos munkát végeztek, határidőre elkészítették a kórház köz­ponti fűtését. Ma már a belső szerelők mindenütt fűtött he­lyiségekben dolgozhatnak. Az építkezésen mindenki dicséri Buries Ferenc szerelésvezetőt, valamint a Rákóczi András vezette kazánszerelő részle­get. Persze azért nem megy min­den símán, mert még mindig nem üzemel a két felvonó, s j ez sok gondot okoz az építők- I Leválik a talpa a vado­natúj félcipőnek. Az ötszáz forintos csizma beázik. A szandál pántja leszakad, a sa­rok törik. Mindennapos bosz- szúság, kényelmetlenség, mert 'vissza kell vinni, és ki tudja, a cserébe kapott cipő jobb lesz-e? Erről beszélnek a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat felelős munkatársai, Nagy József, az áruforgalmi osz­tály vezetője, Kiss Szilárd, áruforgalmi előadó, Néder Frigyes főellenőr. Nehéz és könnyű is egyszerre erről a kérdésről beszélni — mondja Nagy József. Könnyű, mert két ol­dalra is „üthetünk”, szidhat­juk az ipart a technológiai, gyártási hibákért, a gyenge minőségű anyagok alkalma­zásáért, és a vásárlókat is. amiért egy kicsit talán visz- szaélnek azzal a lehetőséggel, amit kártalanításukra bizto­sított az állam. Erősnek tű­nik ez az állítás? Mentsé­gemre szolgáljon, hogy nem a valóban meglevő hibákat akarom semmisnek nyilvání­tani azzal, hogy a vásárlóra hivatkozom. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem is olyan egyszerű megkeresni azokat a bizonyos okokat, s hogy a mi helyzetünk sem olyan egyszerű, hiszen sok jó intézkedéssel befolyásolni tudjuk, jó irányban mind az ipart, mind a vásárlókat. — Arról van szó mondja Kiss Szilárd —, hogy a pa­naszok nagy része jogos. A ségeit. A kormány kölcsön- akcióban részesíti az egész­ségtelen lakások lakóit, ka­matmentes hitelt biztosít 206 lakás felépítéséhez.. Állami erőből 391 lakás felépítését tervezik. A végrehajtó bizott­ság megállapította: legcélsze­rűbb egy-egy körzetre össz­pontosítani, az anyagi erőt. Mindenesetre legelőször a fő­város környékén levő egész­ségtelen lakásokat számolják fel. Az egyéb ügyek tárgyalása között a végrehajtó bizottság jóváhagyta a művelődésügyi osztály új ügyrendjét, hozzá­járult a budaörsi, a vecsési, valamint a váci városi 'tanács költségvetési üzemének a meg­alapításához. Ugyancsak jóvá­hagyta a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalát név­változtatási kérelmét, s esze­rint a vállalat ezentúl a Pest megyei Vegyi és > Divatcikk Vállalat, rövidítve a PEVDI nevet viseli. Végezetül a vég­rehajtó bizottság személyi ügyeket tárgyalt. s. p. nek, minden anyagot hét eme­let magasságba kell felcipelni. A Felvonószerelő Vállalattól ottjártunkkor összesen két ember dolgozott. A Fémmunkás Vállalat dol­gozói jelenleg a B 1 és B 2-es tagok függönyfalainak elhe­lyezésén dolgoznak, és az ő munkájuk is az állandó lét­számhiány miatt akadozik. Noha az építőipari vállalat a szerződések szerint kitaka­rítva és befűtve adta át a he­lyiségeket a burkolóknak, a csempézés és a padozat készí­tése szintén lassan halad, ugyancsak létszámhiány miatt. B. Kovács András főépítés­vezető azért megnyugtatott, hogy december 31-ig a kórház átadásra készen áll. cipők minősége, elsősorban a könnyebb, tavaszi, őszi, nyári női és gyerekcipőké nem fe­lel meg a követelményeknek. Több okból. A cipők nagy része ragasztott eljárással ké­szül. A különböző műanyag­ragasztók pedig nem mindig állják az idő, s az időjárás viharait. A másik, talán még lényegesebb, hogy a Dórt mindinkább felváltják a mű­anyagok, amelyek még nem minden esetben vehetik fel a versenyt a bőrrel; sem tar­tósságban, sem „strapabíró­ságban”. Sok előnyük van, de kihordási idejük bizony elég rövid. —• Viszont — szól közbe Meder Frigyes —, sokkal ol­csóbbak is! A vásárlók mégis azt várják, hogy kevesebb pénzért ugyanolyan minősé­get kapjanak. — Nemcsak erről nem be­szélnek a vevővel, arról sem, hogyan ápolják, gondozzák a cipőt. Továbbmegyek, egy kis rábeszélés abban sem ár­tana, hogy mikor milyen ci­pőt viseljünk. — Ami igaz, az igaz, egy nő vagy csinos akarjon lenni a magas sarkú cipőben, vagy túrázzon, a kettő egyszerre nem megy. A divat és az igények a könyebb, szellősebb és ol­csóbb cipők gyártását sürge­tik. Ez újdonság, s még nincs megfelelő kapacitás, hiányoz­nak a korszerű, majd minden igényt kielégítő alapanyagok a bőr helyettesítésére, még Átadta megbízólevelét Svájc új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta dr. Richarc Aman rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, Svájc új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Az Elnöki Tanács elnöke szívélye­sen elbeszélgetett a nagykö­vettel, aki ezután a Hősök te­rén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Elkészült a Tanácsköztársaság emlékműve Befejező szakaszához érke­zett Budapesten a Felvonulási téren emelkedő Tanácsköztár­saság-emlékmű építése. Elvo­nultak a kőfaragók, akik grá- nittömtoökből formálták meg a bronzba öntött katonaalak ar­chitektúráját. Az építmény tel­jes méretben körülbelül há­romemeletnyi magas; a dinamikus megformálá­sé, rohamléptű harcos alakja körülbelül hétméte­res, öt-hat tonna súlyú. Az emlékműszobrászatban is rendhagyónak számít az alap­rajz formája. Hatalmas beton­tömbökből kirakott, fölfelé hú­zódó spirálvonal vezet a szo­bor aljáig. Mivel a talaj elég­gé laza, süppedékeny, az em­lékmű alatt ceruza formájú óriási betoncölöpöket süllyesz­tettek a mélybe, a cölöpös rész mentén körben betonfaiat húz­tak a talajba. Tulajdonképpen a földből kiálló, de az archi­tektúrával eltakart cölöpök végén áll majd a szobor­mű. A tavasszal zöld gyepsző­nyeget húznak a talapzat te­tején. Utána már csak az em­lékmű közvetlen környezeté­nek parkosítása lesz hátra. A tanácsköztársasági év­forduló előtt nyolc-tíz nappal távolítják el az em­lékművet eltakaró —­óriási dobozhoz hasonlító — faépítményt. Áz avató ünnepségig lepel bo­rítja majd a monumentális képzőművészeti alkotást. várat magára az új technoló­giai eljárások kidolgozása. Vi­lágos, hogy például a gyerek­cipők minőségén csak egy egészen más gyártási eljárás segíthet. Hiszen . homokban, sárban, esőben viselik, fociz­nak, szaladnak benne. A ra­gasztott talp egy-kettőre le­válik. Részben azért, mert a ragasztóanyag felenged, rész­ben azért, mert például a műanyagra dolgozott lakknál, a két anyag szakítószilárdsá­ga nem egyedik meg. Ebből származik az is, hogy a lakk töredezik, lepereg. — Mindaz, amit eddig el­mondtunk a cipőiparról és a vásárlókról, legfeltűnőbben a női csizmákra érvényes — mondja Nagy József. — Természetes, hogy a gra­bolux műanyag csizma nem való sárba, latyakba. S ezt a mi vidéki vásárlóink nehe­zen akarják megérteni. De az is igaz, hogy sokszor gyártási hibából fog a bélés, felkunkorodik a talp. Egyéb­ként nálunk valamivel keve­sebb a reklamáció, mint az országos átlag. De ez első­sorban annak a következmé­nye, hogy vidéken valamivel lassabban változik a divat. Akik eddig esküdtek a bony­hádi cipőre, ezután is azt veszik, teljesen érthető, itt készítik a legjobb minőségű rámánvarrott félcipőket. Egyébként ha már a rangso­rolásnál tartunk, ez ebben az esetben nem is olyan egy­szerű. A martfűi Tisza Cipő­gyár termékeire van a leg­több panasz, de ehhez jelen­tősen hozzájárul, hogy itt Az alkonyban kéklő dom­bok, erdők között kisebb csapások vezetnek a falu felé. Egyiken a férfi levett sapkával áll előttem: — Hogy én mit gondolok kérem a tsz-demokráciá- ról? ... Szabad legyen min­den tagnak minden ügybe béleszólni.,. Nem is itt van a baj, Csabán sem! Pisni János fogatos hal­kan nevet: — Példának okáért az én apámnak 16 kataszteri hold földje volt és tíz testvérem­mel abban dolgoztunk. „Kusti öcsém!”... „Kusti bátyám!... Próbáltunk volna mi taná­csot adni az öregemnek, ho­gyan szántson, vagy ves­sen ... Hamar hátrakötötte volna a sarkunkat. Aztán amikor már kifelé állt kezé­ből a kasza, fölosztotta kö­zöttünk ' a földet. Két-két holdat kaptunk... Évente gyermekenként 3 mázsa bú­zát s kevéske készpénzt ad­tunk neki, nyugdíj gyanánt. Akikor már azt csináltunk ott­gyártják az úgynevezett döm­pingárut. Tehát a ragasztott cipők nagy része is itt készül. Egyébként van egy kiváló korszerű vulkanizáló üze­mük. A gumicipőkre, csiz­mákra nem is igen van pa­nasz. A Minőségi Cipőgyárat is sokan szidják. Itt női di­vatcipőket gyártanak. — A legjobb minőségű árut — mondja Kiss Szilárd — kétségtelenül a ceglédi gyár­tól kapjuk. Sűrűbben is for­dulunk hozzájuk megrende­léssel. A Duna és a Szombat- helyi Cipőgyár körülbelül egy szinten, sajnos nem mondhat­juk, hogy jó szinten állnak. Nagyon tartós és viszonylag nem is drága cipőt, szegeit ci­pőt kapunk még két ktsz-ünktől, a vácitól és a ceg­léditől. A legmegbízhatóbb cipők tehát a Cegléden, Bonyhá- don, a ktsz-ekben gyártották. Igen ám, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a tartósság és a divatos forma nem fér ösz- sze, legalábbis ritkán talál­koznak! Nem lehetne egyiket is, másikat is? — Hát igen, o választék bővítése, a differenciáltabb és válasz­tékosabb igények kielégítése már a mi feladatunk. Meg­rendeléseinkkel a piac kívá­nalmainak megfelelő cipők gyártására kell szorítanunk szállítóinkat. A tájékoztatás javításáról már beszéltünk, ez is nagyon fontos. Egyszó­val a mi kezünk is tele van, akad tennivaló bőségesen, ha azt akarjuk, hogy kevesebb legyen a bosszúság, a panasz, és hogy a vásárlók jogos kí­vánságai teljesüljenek. Jogos, hiszen a cipő nélkülözhetet­len, s ha nem jó, egészségünk is kárát látja — zárja a be­szélgetést Nagy József. Varga Vera (Folytatjuk) hon, amit mi akartunk. Csak a tsz alakuló gyűlése után, a cimbalom-, meg hegedűszót kihallva rikkantott szörnyű mérgeset: — Egy éjszaka mulattad el fiam, amit én egy életen át kerestem! — Rám sem akart nézni jó darabig. Hát én csak azt akarom ebből kihozni, az a parasztember, aki fegyelmet szokott, nem nagyon káricál minden kicsinységért... Asz- szonyok dolga az!... A gaz­dálkodást meg úgyis értik a vezetők, miért szóljunk ab­ba bele?!... — Amióta tsz-tag, Pisni bátyáim, soha nem szólt sem­miért a vezetőségnek? Haragvó ránc húzza össze Pisni János homlokát. — Hogyne szóltam volna! Ha például az öreg tsz-ta­gok közül elfeledkeztek va­lakinek segélyt adni, vagy nyugdíjkiegészítést, akkor rögtön mondtam ... Bélik Mihály 1959 óta tag­ja a piliscsabai Haladás­nak. Hatvankilenc esztendős. — Jól vezetik ezt a tsz-t, hiszen a jöve­delem megvan. Én kapok 260 öregségit, 150 kiegészítőt a tsz-től és 1200-at amiért ta­nyagazda vagyok. Ebből is látható, jó itt a demokrácia! — Szokott szólni vala­miért?... Mérgeskedni, ha­ragudni? — Hát... ha kint hagynak valamit az udvaron, nem te­szik rendbe a területet. Mert a majorban rendnek kell len­nie! Az istállónál tart ügyeletet Bokor Lajos állattenyésztő. Erős bajszú, bihari magyar. — Cseléd ember voltam — mondja kemény beszédével — megszoktam a parancsot. Amit nekem mondanak, vég­rehajtom. Abban a régi idők­ben sokat marta egymást a parasztember ... Ha több volt a másiknak a földje azért, ha kevesebb volt amazért... Még családon belül is sokat veszekedtünk, jószágért, ke­nyérért ... Most a tsz-ben békesség van kérem... Ez a szép, tiszta demokrácia! — Tartanak itt néha bri­gádértekezleteket? Elmondják néha véleményüket a közös­ről? — Az elnök elvtársamnál mindig van két-három ha­vonként értekezlet, amikor mindenki szólhat szíve sze­rint. — És a zárszámadó közgyű­lésen?' — Főleg az asszonyok be­szélnek — Bokor Lajos meg­igazítja bajúszát. — De ez olyan beszéd, aminek 40 szá­zalékát mindjárt nem kell ko­molyan venni... Asszonyi tré- cselés... — Hej, Bokor bácsi! — csó­válja fejét Száraz István párt­titkár —, mondaná csak Tímár Zsigmondnénak, Áy Ferencné- nek, meg Nagy Istvánná fejő­nőknek, megpirongatnák érte! A titkár szerint nagyon is jó. hogy az asszonyok bátran be­leszólnak a Haladás dolgai­ba, és ha néha mondanak is kicsinyes dolgokat, a jó szán­dék elvitathatatlan tőlük. J — Foglalkozott-e a pártszervezet a tsz-demokrácia helyzetével, szerepével, fejlesztésével? — ezt kérdezem Száraz Istvántól. — Nem! Eddig még nem gondoltunk rá. Pártszerveze­tünk 19 tagból áll, két gazda­sági vezető, egy brigádvezető, de többségükben fizikai dol­gozók alkotják a kommunista csapatot. Minden párttag ka­pott egy brigádot, és azokkal foglalkozik. Ismertetik a ter­veket, megkérdezik a tsz-tago- kat problémáik, javaslataik felől. — Itt mindenki ismeri egy­mást, hiszen ez egy kicsiny tsz — mondja Walter Ferenc el­nök. — Mindössze 1600 holdon gazdálkodunk, és ebben sok az erdő és legelő. Főleg szarvas- marha-, sertés- és birkate­nyészettel foglalkozunk. Tag­jaink száma 84. Az 1967. évi eredmények alapján a tagok átlagjövedelme elérte a 17 500, 1968. év alapján pedig a 18 ezer forintot. — Hogyan érvényesül ön szerint a tsz-demokrácia? — Hét főből álló vezetősé­günk van, de nálunk nincs küldöttközgyűlés, mert kevés a tag. Évente kétszer rendes közgyűlést tartunk. Bizottsá­gaink, a vezetőség bizottsága, a szociális, kulturális, az ellen­őrző bizottság rendszeresen tartja összejöveteleit. A bri­gádvezetők a napi reggeli munka előtt tartják a megbe­széléseket. — Van itt idő arra, hogy mindenki elmondja a vélemé­nyét? Áz elnök ismét azzal vála­szol, kicsiny a tsz, és a máshol szükséges és bevált brigádta­nácskozásoknak nem lenne sok értelmük. Ez bizonyos érte­lemben igaz, hiszen alig akad tsz-tag, aki valamilyen bizott­ságban vagy vezetőségben ne szerepelne. Viszont van 220 al­kalmazottjuk is, és ez a tény már más megvilágításba he­lyezi a dolgot. Piliscsaba nem­csak mezőgazdasági, hanem ipari község is. Sokan járnak bányába dolgozni, de sokan magában a tsz-ben (pl. laka­tosüzemben) ipari tevékenysé­get folytatnak. A közösen megtartott brigádgyűléseken szép alkalma lenne Pisni Já­nosoknak, vagy Bokor Lajos bácsiknak is tanulni a mun­kásoktól, s akkor a közös gaz­daság ügyeiről is tágabb, szé­lesebb körű véleményük le­hetne. Nem kétséges, hogy a piliscsabai Haladás jó gazdasági eredmények fém­jelzik, s ezért elismerés illeti vezetőségét. De amint ezt a tsz-demokráciáról írt soroza­tunkban hangoztattuk, — és ez vonatkozik a többi tsz-re is —, a még szabadabb véle­ménynyilvánítás, a viták és a problémák bátor feltárása csak használ az ügynek, való­sággal kikövezi a jövő felé ve­zető utat. Az asszonyok után a férfiak­nak is többet kell beszélniük, s élniük a beleszólás jogival! Szűts I. Dénes 'AZ ÉPÜLETEN BELÜL DOLGOZNAK A VÁCI KÓRHÁZ ÉPÍTŐI ÁRU ÉS FOGYASZTÓ (3.) Cipőmérleg- kereskedőszemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom