Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
ftst MEGYEI s^úríap 1969. FEBRUAR 13., CSÜTÖRTÖK Mindenkinek Salak-világból fölbukkantál: kemény törvény idézett téged, versekben új sorsot mutatni s megöklözni a mindenséget, elmúlt koroktól voltál gyáva, alig tudtad fogni a tollat, régi zenékbe mostad a lelked: semmi-garasod tányéroztad, s foszló felhők mögül a nap: meleg törvény hívott: a gyermek, gömbölyű örömmel kacagtál nótás-kis karok énekeltek, sokukért jöttél friss világra s izzó törvény muszájra int: nem lepkézhetsz a könnyű réten: értük vigyenek szárnyaid, úgy élsz, mint akinek kevés a van, s a „lesz” pergesse véred közöttük élsz meggyorsult mában s gyötrelmesen-gyönyörűséges mi-utunkra kereked fusson s tengerként-egy táblák között, légy büszke, hogy a nyűtt ruhából mindenki szépbe öltözött... Küszködősen nagy korban élhetsz, s ha rád is szólnak: meg ne fuss! Üj nagyság, hogyha magad árán nagyon sokaknak adni tudsz! Papp Miklós „Egy fiatalnak még mindent ki kell bírnia.” Gyakori szólás, bevett „igazság” ez az idősebb emberek között. De nem helytálló, és alapvetően antidemokratikus. Nem kell, sőt, nem is szabad mindent kibírnia. Még akkor sem, ha az idősebb joga elvben tiszteletet parancsol. Igaz, de csak abban az esetben, ha ez a tisztelet nem kötelező az — igazságtalanságra is! Ezt a kérdést feszegetni indultam a Csepel Autógyárba, melyet fiatalok gyárának is nevezhetnénk. Hogyan érvényesül itt a „nemzedékek harca”, milyen a közérzete azoknak, akik _ tíz-, vagy húszegynéhány évesen kollektívába, a gyári munkapad mellé álltak? A szerszámgyártó üzemrészben A. L.-né szőke fiatalasszony éppen „áll”, gépe félórája elromlott. Közvetlen, s azonnal mondja, ami a legjobban fáj. — Itt voltam ipari tanuló is, 1963-ban szabadultam esztergályosként. Mégis, csak 8,60-as órabért kapok. Akik velem együtt végeztek fiúk, már tíznél tartanak. Miért nem fizetnek meg bennünket ugyanúgy, mint a férfiakat? A százalékot mi is teljesítjük, a brigádunk Autógyári fiatalok MiitKM.tr BÉKAC03ÍB Nyugaton keresett ínyencség, békacomb, üzemszerű termelésére készül fel az idén a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz. A MAVAD-dal közösen korszerű hűtőházat és feldolgozót létesítenek. A kecskebékát eddig — évi három-négyszáz mázsás tételben — élve szállították főleg Franciaországba, Svájcba és Nyu- gat-Németországba. Ezek egy része azonban a hosszú úton elpusztul. Sikeres kísérletek tapasztalatainak hasznosításával az idén már az exportbéka zömét nyúzott állapotban értékesítik. A fehér húsú, ízletes békacombot a hűtőházban kocka alakúra fagyasztják, és mélyhűtött állapotban szállítják. Egy kiló békacomb előállításához három kiló élő békára van Szükség. Exportálása így is kifizetődő, mert egy kiló béka- combért általában 2 dollárt fizetnek a külföldi vásárlók. Az új hűtőház a tervek szerint a nagy nyári-őszi „békázási szezonra” elkészül. Társadalmi munka és városfejlesztés A nttfßykörösiek tn etj valósított ja vas la la i nyolc és fel milliót érnek Nagykőrösön a városi tanács nagyon komolyan veszi a lakosság bejelentéseit, a város fejlesztését szolgáló közérdekű kéréseit. Ezek megvalósításáról készítették el az elmúlt napokban a tavalyi mérleget. Eredetük még visz- szanyúlik az 1967 tavaszán lezajlott tanácstag-választásokat megelőző jelölő gyűlésekig. Ezeken ugyanis két.száznyolc bejelentés, kérés hangzott el, közöttük negyven közérdekű javaslat, amelyek főként utak, járdák építését, a hidak, átereszek kijavítását, a villanyhálózat bővítését, a közvilágítási lámpatestek számának növelését, új autóbuszvárókat és a köz- kutak további szaporítását kérték a tanácstól. A végreRADIÓ- ÉS TV-KÉSZÜLÉKEK javítása OLAJ KÁLYHÁK garanciális és azon túli javítása VILLANYMOTOROK tekercselése GÖDÖLLŐ, Kossuth L. u. 22. Telefon: 499 GÖDÖLLŐI JÁRÁSI JAVÍTÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ KTSZ hajtó bizottság szakigazgatási szervei a bejelentések fontosságának és a rendelkezésre álló anyagi erőknek figyelembevételével, terveket ké! szítettek és azokat tavaly meg is valósították, méghozzá nyolc és fél miliő forint értékben. Reszeli Soós Ambrus, a tanács végrehajtó bizottságának titkára az elkészült kimutatáshoz még azt is hozzáfűzte: — Tavaly néggyel több létesítményt sikerült megvalósítanunk, a felhasznált összeg az eredetileg tervezettnél mégis kétszázezer forinttal kevesebb lett. Ez annak köszönhető, hogy Nagykőrösön igen sokan végeznek társadalmi munkát közérdekű célok megvalósítása érdekében. Igaz, mi nem is titkoljuk, és ezt a tavaly ősszel megtartott tanácstagi beszámolókon is elmondottuk; a lakosság kéréseit aszerint rangsoroljuk, hogy az érintett választókerület milyen mértékben járul hozzá saját, önkéntes munkájával a kért létesítmények megvalósításához. Ez idén is így lesz. S Nagykőrösön remélik, hogy tovább szépül, fejlődik a város, hiszen a kérések mellett egyre több választókerületben a lakosság azonnal fel is ajánlja társadalmi részvételét a munkálatokban. Állami qazdasáqok, termelőszövetkezetek, kertészetekl NÖVEKSZIK a Töved£!lemam’ he műanyag féltével védi a növényzetet 1 Megrendelőinknek azonnal szállítunk POLIETILÉN ÉS PVC FÓLIATAKARÓKAT, KOMPLETT HAJTATÓ ALAGUTAKAT. VEGYIPARI INVEST VÁLLALAT Budapest XIII., Szt. István krt. 22. Telefon: 124 — 730. üqyintéző: Daláné. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT! Szeplők a mosolygó arcon első ebben az üzemben... És úgy érzem, nemcsak mint nőnek kevés a megbecsülés, hanem mint szakmunkásnak is: a betanítóit dolgozóknak alig van kevesebb: 8 forint. Amúgy nem lenne semmi baj, mert nagyon jól érzem itt magam, rendesek az emberek, jó itt lenni. Személyi problémáim sosem voltak. Huszonhárom éves, Ráckevéról jár be. Férje is itt dolgozik. — Ha valami nem tetszik, akkor az az utazás. Most, hogy a szabad szombat miatt fél három helyett négykor végzünk, és egy HÉV van négy húszkor, három kocsival, egymás hegyén-hátán állnak az emberek. Ha lemaradok, mehetek az ötórással. Ugyanezt panaszolja S. Já- nosné, aki szintén Ráckevéról jár be. Ö is esztergályos. — A váltópárom 13 forintot kap, én csak nyolcat Természetes, én csak két éve vagyok itt. De azért túl nagy a különbség, mégis nagyon szeretek itt dolgozni. Sz. Gábor szakmunkás, esztergályos-köszörűs. Soroksáron laknak, családos ember ő is. ■ Másfél éves nagylánya van, ő huszonhat éves. Órabére 10,50, a havi 2400 minőig megvan. Sportember, brigádvezető. A brigádját is csak úgy hívják, „a sportosok”. Mert megszerettette a többiekkel is. Mellékesen KlSZ-szer- vezőtitkár is. — Elégedettek vagyunk, ezt lehet mondani. Nern szólam, hiába mosolyog. Jó itt a hangulat. Ezt mondták a többiek is? Na látja, nem vagyok egyedül a véleményemmel. Persze, kisebb súrlódások akadnak. Itt van például a ciklusvezetőnk. Vannak munkák, amiket határidőre adnak ki. Tegnap kaptam egy ilyet, 6000 percet adtak rá. Egy műszak 480 perc. De már reggel idejött hozzám, hogy ugye, megleszek délutánra. Állandóan a nyakunkon van, ok nélkül is, nem tud bánni az emberekkel, pedig azt tudni kell! K. Sándor o legfiatalabb azok közül, akikkel beszéltem. Tizenhét éves, jó kedélyű, barna fiatalember. Segédmunkásként dolgozott eddig, de február elsején megkapta az átminősítést, betanított munkás lett. Hatforintos órabérét is felemelték. — Dolgozni mindenütt kell, ezzel tisztában vagyok, s amióta ezt beláttam, szeretek is. Ha kelletlenül csinálja valaki, nyűg, ha meg odafigyel, jól érzi magát. Lassan egy éve vagyok itt, és mondhatom, szívesen. Jó haverok, klassz társaság van. És lehet tanulni. Itt van sofőrképzés, jelentkeztem. A vizsgától nem félek, ha siPEST MEGYEI AGROKER VÁLLALAT Házikertekben felhasználható növényvédő szerek, gépek és egyéb felszerelések növényvédelmi árubemutatója Megtekinthető február 13-a és 28-a között, naponta 9-től 18 óráig az AGROKER MINTATEREIÉBEN Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 57. ÁLLANDÓ SZAKTANACSADAS kerül és kocsira kerülök, akkor is itt maradok a gyárban. — A főnökök? Rendesek, csak azt nehéz velük megértetni, hogy egyszerre csak egy dolgot lehet csinálni. Fent az irodában még egy ,.alany” várakozik, igaz, nem az újságíróra, a KISZ-titkárral beszél. D. Pál mérnök, fia- talabbnak tűnik 32 évesnél, de ő kitart mellette, hogy annyi. A gyártmányfejlesztési osztályvezető helyettese. 1962-ben került ide, akkor végzett Miskolcon. Azóta még egy diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, s tanul most egy — harmadikért... — Eleinte nem volt valami rózsás a helyzetem. Ezerháromszáz forint, tudj’ isten, a forgácssöprögetők keresnek majdnem annyit. Nekem különösen nehéz volt átvészelni az első két évet. Érettségi után szakmát tanultam, rádióműszerész voltam. S mint ilyen, a kétezer forintot bármikor megkerestem. Minek tanultam akkor? Aztán olyan beosztásba kerültem, ami anyagilag is többet jelentett, de higgye el, nem ez a döntő, hanem hogy végre értelmét láttam a munkámnak. Mert az ambíciót, a törekvéseket, meggyőződésem, csak az tarthatja ébren, ha az ember úgy érzi, szellemi és fizikai kapacitása szinte teljesen ki van használva. Akkor érdemes csinálni.' Nem jól választott. én nem testesítem meg az elnyomott ifjú titánt. Szerencsére itt a gyárban nem is igen találna ilyet. Jó a vezetésünk, tudják, hogy lehet és kell is építeni a fiatal mérnökökre. A Csepel Autóban nem az évek száma szerint osztják a bizalmat, a megbecsülést. Ezért szeretnek itt dolgozni a fiatalok. Utóirat: Mikor átnéztem a jegyzeteket, kicsit zavarban voltam. Rossz beidegződés, lassan úgy vagyunk vele, hogy a pozitívumok gyanúsak. Nehezen írjuk le őket. Lakkozásnak tűnik, „elnéző”’ — mondják az újságíróra. De mit csináljak? Ezt láttam, hallottam! — a. — a level az Olvasótól Félmarék fináncláb /t cigarettacsavarás pszichológiájáról olvastam egy S' T§~ hangulatos írást a minap b. lapjukban, ennek foly- tán a Pest megyei Hírlapot terheli a felelősség azért, ami velem történt. Öreg. ráérős nyugdíjas vagyok, és bizony, nekem sem maradt sokkal több az egész világból, csak a pipa — azaz hogy a cigaretta meg egy pohár bor, mint ama nótabeli vén betyárnak. A borról most nem akarok beszélni, ámbátor arról is lenne mondanivalóm, kóstolgatva a budafoki borkombinát csinálmányáit, és fölidézve szőlőből préselt hajdani boraink tüzének, zamaténak emlékét. Annál inkább a cigarettáról, pontosabbancigarettadohányról. Nyilván nem tartozom az okos emberek közé, ezért nem tanultam cikkírójuk kárán, sőt éppen az ő írása kettelte föl a vágyat bennem, hogy elpártoljak a trafikban vásárolt kész cigarettától, és visszatérjek a csavaráshoz. Nem szegte kedvemet a magyar dohányipar jelenlegi dohányfajtáiról olvasott kedvezőtlen ítélet sem, hiszen a kész cigaretták is éppen elég bosszúságot okoznak. Talán elég, ha elárulom, hogy Fecske-, fogyasztó vagyok, nem egészen a magam jószántából, hanem külkereskedelmünk rejtélyes tétovázásai következtében. Egykét évvel ezelőtt ugyanis, ráunva a megkeseredett Fecskére, fölfedeztem a Kubából importált Visant nevű cigarettát, de amikor már megkedveltem és megszoktam, egy szép napon nyomtalanul eltűnt a trafikokból. Visszafanyalodtam a Fecskére, de csakhamar rájöttem, hogy az albán Porti jobban megközelíti gusztusomat. Mire megszoktam é$ megkedveltem ezt is, hiánycikké avanzsált, így újból a Fecskével rongálom szegény tüdőmet. — Csavarni fogok! — határoztam el, és Fecske helyett törzstrafikomban egy doboz Macedónt, dohányiparunk „legfinomabb” és legdrágább produktumát vásároltam, valamint hozzákeverés céljából két csomag Szabolcsit. A régi dohányosok tud iák, hogy a cigarettázás szertartásához tartozik a kalkuláció is. Kikalkuláltam tehát, hogy a Macedón ára elképesztően magas. Az öt deka dohányt tartalmazó dobozért tizennégy forintot kell fizetni{ egy kiló ára így 280 forint, ez pedig olyan töméntelen pénz, hogy körülbelül két és fél kiló nyers kávét is lehetne érte kapni. Enyhíti az eredményt a rangsorban utána következő Szabolcsi lényegesen szerényebb ára. A két és fél dekás pakli két forint harminc fillér, ami kilencvenkét forintos kilónkénti árnak felel meg. Mivel egyforma arányban keverem, a keverék kilónkénti ára 186 forint. Egy-egy csavart cigarettához átlag egy gramm dohány keli, egy csavart cigaretta tehát, figyelembe véve a portást is, tizenkilenc fillérbe kerül, a hozzá való papír másfél fiiérbe, együttesen tehát majd annyiba, mint egy Fecske. — Nem fontos! — gondoltam a végeredmény kialakulása után —, hiszen nem akarok én spórolni. A lényeg a csavart cigaretta! Lelkesedésem hőfoka kissé leszállt, amikor hazaérkezve felbontottam a dohánycsomagokat. Ügy kiszáradt bennük a dohány, hogy tekintélyes része finom burnóttá változott, annyit tüsszentettem tőle, hogy alig gyözem kedves egészségemre kívánni. Visszaemlékezve régi tudományomra, nedves itatóspapírt borítottam rá, amitől másnap reggelre kellőképpen átnyir- kosodott, alkalmassá válva a gondos összekeverésre. Keverés közben észleltem, hogy a drága dohányban a kelleténél jóval több alattomos fináncláb rejtőzik, lesve az alkalmat, hogy csavarás közben szétroncsolhassa a cigarettapapírt. Acélcsipesszel szedegettem ki a javát. A hosszadalmas művelet eredményét — közel félmaroknyi fináncláb! — kis papíracskóba tettem, és illusztrációképpen levelemhez mellékelve küldöm t. Szerkesztőségnek. Amikor hűséges párom megpillantotta a kis kazlacskát, imigyen sóhajtott: — Milyen kár, hogy tavaly gázfűtésre alakíttatták át a cserépkályhánkat, hiszen ha ezentúl csavart cigarettát szívsz, annyi aprófához jutunk, hogy nem lesz gondunk az alágyúj- iással. — Kicsit drága mulatság lenne — gondoltam suttyomban korábbi kalkulációm eredményére emlékezve, majd az a kérdés kezdett foglalkoztatni, hogy mi lehet az oka a dohánypaklik túl gazdag finánclábtartalmának? Konkrét magyarázatra nem bukkantam, mert azt a föltételezést, ugyebár, hogy a dohányipar a dohánylevelek szárának és vaskos'ereinek belevag- dalásával a termelékenység prémiumemelő fokozását kívánná elérni, mint méltatlant és alaptalant, erélyesen vissza kell utasítanom. Üdvözlettel: Dr. Rózsa Sándor ny. csavaró
