Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
PEST III Ei. Mf/rloP 1969. FEBRUAR 1., SZOMBAT CSAK RÖVIDEN... MOSZKVÁBAN aláírták Magyarország és a Szovjetunió ez évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét. SELEPIN, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, aki jelenleg az arab szakszervezeti kongresz- szuson Kairóban tartózkodik, fontos üzenetet adott át Brezs- nyevtől Nasszer elnöknek A BIAFRAI SZAKADÁROK légierejének repülőgépei pénteken bombatámadást hajtottak végre Középnyugat-Nigé- ria több helysége ellen./ EGY 19 ÉVES OLASZ DIÁK Cosenzában benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Másodfokú égési sebeket szenvedett. • „Országjáró" De Gaulle Rennes-ben Incidensek zajlottak le Rennes főterén, miközben az országjáró De Gaulle elnök a városházán tartózkodott. A többezres tömeg két táborra oszolva tüntetett: egy része De Gaulle ellen, ökölrázások és sértegető szavak kíséretében, a másik rész De Gaulle mellett, az elnököt éltetve. Verekedés tört ki a két tábor tagjai között és csak a rohamrendőrség közbelépése akadályozta meg a tüntetés elfajulását. A tüntetés után De Gaulle a városháza épületéből távozva, látszólag tudomásul sem vette a történteket, miközben a biztonsági kordon mentén elsétált, hívei éltették. Hírügynökségek jelentették, hogy az elnök érkezése előtt a kijelölt útvonalról több vörös és fekete zászlót távolított el a rendőrség. A repülőtérről a városba vezető utat ismeretlen tettesek több szakaszban olajjal öntötték le. Az olajat seprőgépekkel távolították el. Mao-flört ? PeKING-TOKIÓ-BONN Koszigin szabadságát tölti „Azok a híresztelések, amelyeket egyes felelőtlen források terjesztenek a nyugati sajtóban Alekszej Koszigin betegségéről, megalapozatlan kitalálások” — jelentette ki pénteken Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Külföldi hírügynökségek tudósítóinak Alekszej Koszigin egészségi állapotára vonatkozó kérdéseire válaszolva Zamjatyin rámutatott: „Ismerem azokat a jelentéseket, amelyek a nyugati sajtóban, például egyes londoni lapokban jelentek meg Alekszej Koszigin egészségi állapotáról. Ezek a jelentések nem felelnek meg a valóságnak. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szabadságon van. Jelenleg Moszkva környékén tartózkodik és a közeljövőben, szabadságának lejártával, visz- szatér munkájához.” A lengyel Zycie Warszawy ismerteti a Biid-Zeitung című nyugatnémet bulvárlap jelentését Mao Ce-tungnak a japán szocialista párt vezetőivel folytatott beszélgetésről. A Bild-Zeitung szerint Mao állítólag azt javasolta, hogy a japán szocialisták vele együtt kezdeményezzék egy Peking— Tokio—Bonn közötti egyezmény létrehozását. „A Bild-Zeitung szenzációs jelentése keveset érdekelne bennünket, ha egy része nem érintené Lengyelországot — írja a Zycie Warszawy, — ez a rész pedig az, amelyben a nyugatnémet lap szerint Mao Ce-tung kifejtette azt a nézetét, hogy az NSZK-nak pillanatnyilag nem kell elismernie az Odera—Neisse-határt. A Bild-Zeitung gyakorlatát ismerve, komolyan kételkedhetnénk jelentésének pontosságában, tény azonban az, hogy az utóbbi időben kialakulóban van bizonyos flört Peking és Bonn között. A flörttel egybevág Mao Ce-tung fentebb idézett tényleges vagy kitalált nyilatkozata” -— fejezi be a Zycie Warszawy. 6210 esztendőből tizenegyre emlékezünk Tizenegy esztendő pillanat csupán egy nép életében, — különösen, ha az a nép évezredekkel méri történelmét. Egyiptomban időszámításunk előtt 4241-ben vezették be a naptárt és ez egyben az emberiség írott történetének legrégibb ismert dátuma. Az ország legújabbkori történelmének jelentős fordulópontja volt 1952, amikor győzött a nemzeti felszabadító forradalom. Ezt követte, tizenegy évvel ezelőtt 1958: Egyiptom és Szíria részvételével megalakult az Egyesült Arab Köztársaság. A két legújabbkori évszám olyan események kezdetét és folyamatát jelöli, amelyek évezredes elmaradottságnak és nyomornak üzentek hadat. Ott, ahol néhány éve még szinte a fáraók idején használt kezdetleges munkaeszközökkel küszködtek a földdel a fellahok, s a természeti csapások ugyanúgy tizedelték őket, mint évszázadokkal korábban, utat tört a modern technika és a szocialista építés gondolata. Az államszövetség megalakulása óta jelentős változásokon ment át, mégis éppen a közelmúlt eseményei, mindenekelőtt az izraeli agresszió figyelmeztet arra, hogy az arab népek életében alapvető követelmény az egység. Amikor az EAK megalakulásának tizenegyedik évfordulóján őszinte szívvel kívánunk boldog jövőt az EAK népeinek, a haladó világ és a mi gondolataink elsősorban arra irányulnak: járjon sikerrel az agresszió következményeinek felszámolása, alakuljon ki végre olyan helyzet a Közel-Keleten, amely biztosítja az ott élő népek békéjét és boldogulását. PRAGA Blanka Nachazelova búcsúleveléről Villamosság a Kárpátoktól (Folytatás az 1. oldalról.) Munkácstól Felsőgödig, s onnan az országos hálózathoz. Mi a helyzet ma? Pintér Tibor üzemegység-vezető újságolja: — Százötven megawattnyi energia érkezik a vezetéken. Ezt már a mi berendezéseinken alakítjuk 220 kilovoltosról 120 kilovoltosra. így kapcsolhatjuk a hazai hálózathoz. — S a másik áramforrás? — Csehszlovákiából, Bistri- cából is érkezik, de ez csak ÜLÉST TARTOTT A DIB (Folytatás az 1. oldalról.) Visegrádon és Esztergomban tartanak. Szóba került többek között, hogy a Börzsönyben, Nagy irtáspusztán SZOT-gyer- meküdülő épül. Kivitelezési időpontja azonban még bizonytalan. Nagyhideghegy idegenforgalmi centrum lehetne télidőben, hiszen most is az egyetlen hely, ahol 25 centiméteres hó fedi a környéket. Ide szeretnének megfelelő le- siklópályát építeni, s a provizórikus sífelvonó pálya működéséhez állandó áramforrást biztosítani. —t. gy.— Az I. sz. AKÖV 44 órás munkahétre azonnali belépésre keres: autószerelőket, karosszéria-lakatosokat autóvillamossági szerelőket. betanított és segédmunkásokat. JELENTKEZÉS: 1. sz. üe. XIII. , forgách u. 19. 2. sz. üe. XIV. , Pillangó u. 13/a. 3. sz. üe. IX., Köztelek u. 4. 5. sz, üe. IX., Pápai I. u. 5—7. 6. sz. üe. XIII., Mohács u 24—26. 9. sz. üe. XIII., Hegedűs Gy. u. 45. keresztülfut rajtunk, továbbítjuk Budapestre. — Tehát csak félgőzzel dolgoznak? — Úgy is mondhatnám, még csak az első, kezdeti lépéseket és kapcsolásokat tettük meg. Valószínűleg március végére már 300 megawattnyi energia érkezik Munkácsról. Ez idő tájt kapcsoljuk át a Csehszlovákiából érkező áramot is a gödi berendezésekre. Aztán, ahogy múlnak az évek, úgy fogadunk egyre többet, néhány év múlva 600—6d0 megawattnyit csak a szovjet távvezetéken. Egyébként minden rendben, s tavaszig nagyjából befejezzük az építést, szerelést. Szebb üzemet az országban is nehéz lesz találni, mint amilyen a mienk. t gy. Sztrádák és helikopterek Mint ismeretes, Blanka Nachazelova prágai diáklány január 23-án öngyilkosságot követett el és hátrahagyott búcsúlevelének tartalma utalt arra, hogy hasonló öngyilkosAz Egyesült Államok közúti baleseti statisztikája fantasztikus gyorsasággal növekszik. A rendőrség megpróbál legalább valamennyire lépést tartani a szomorú folyamattal. Philadelphia térségében, a város környéki sztrádák felett állandó helikopterszolgálatot tartanak. A helikopter pilótája rádióösszeköttetésben áll az útmenti rendőrkocsikkal. Ságra akarták kényszeríteni, mint amelyet Jan Palach is elkövetett. Több prágai lap — elsősorban a Mlada Fronta — kétségbe vonta a levél eredetiségét. Pénteken a prágai városi rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya és a prágai városi ügyészség — a sajtó számos kérdésére válaszolva — közölte, hogy a törvényszéki boncolásnál Blanka Nachazelova halála okaként szénmonoxid- mérgezést állapítottak meg. Más sérülést a halott testén az orvosok nem észleltek. Megállapították továbbá, hogy a búcsúlevél — melyet anyja adott át a rendőrségnek — Blanka Nachazelova kezeírá- sa. Az írás azonosítása, megfelelő összehasonlító anyag alapján, írásszakértők bevonásával történt s más búcsúlevelet nem találtak. Mint a rendőri szervek közük, a legtapasztaltabb bűnügvi nyomozók részletes és beható vizsgálatot folytatnak Blanka Nachazelova öngvilkossága körülményeinek felderítésére. A SPANYOLORSZÁGI rendkívüli állapotra való hivatkozással a hatóságok bezáratták a Bilbao melletti jezsuita egyetemet. AAOLIVÁR GÉZA-. .. - j-HARCOM íí -HÓHÍRöK 17. Kint sötétedett. Véresre horzsolták, sebezték az ujjaikat, a szerszámok feltörték a tenyerüket, szakadt róluk a verejték, lihegésük beleolvadt a kerekek csattogásába. Mire a szerelvény Kelenföld közelébe ért, már akkora rést nyitottak, hogy egy ember erőlködés nélkül átfért rajta. Pintér Imi előbb be akarta fejezni, Hámos nem engedte: nincs értelme, hogy valamelyikük a kerekek alá kerüljön, vagy összetörje magát. A nyolc kommunista után még négy fogoly kiugrott, ti- zenketten hagyták el a vagont. Mindnyájan sikeresen földet értek, kivéve az utolsót, aki beleíejelt egy villanyoszlopba. Akik a nyílásnál álltak, valamit felfogtak az üvöltésből — többen nem merték megkockáztatni a szökést. A négy margitvárosi ifjúmunkás együtt vágott neki az útnak. Felázott szántóföldeken iáboltak át, lehúzódtak a Du- na-partra, az utakat, házakat nagy ívben kikerülték, nehogy valaki meglássa őket rabruhájukban. A víz mellett a nedves hideg a csontjaikba hatolt. — Havazni fog — mondta Hámos. — Kegyetlenül viszket a lábujjaim helye. — Hol hagytad őket? — kérdezte Kertész Sanyo. — A Gyűjtőben amputálták le a bal lábamról. Elfagytak. KISREGÉNY — A cellában? — Naná, Szibériában. — Piszok hideg lehetett ott. Egy darabig csöndben gyalogoltak. — A gyilkosságnak sok módja van — mondta később Hámos. — Tudsz gyalogolni? —kérdezte Nagy Jocó részvéttel. — Egész jól megy. De figyeljétek meg, hogy havazni fog. Éles szél vágott rájuk. Pintér Imi megállt. — Nem bírom ezt a tempót — Muszáj menni, mert idefagyunk. Tüdőgyulladás lesz, ha nem mozgunk. Alighogy elindultak, Nagy Jocó torpant meg: — Gyerekek, baj van. Mi most a Duna innenső felén vagyunk. Hogy megyünk át?... Hát persze, mindnyájan tudták, hogy a szerelvény átjött velük az összekötő vasúti hídon, s hogy Kelenföld a budai oldalon van. Csak éppen ez valahogy kimaradt, a visszajutás. — Megyünk, míg valami csónakot nem találunk — határozta el Hámos. — No, itt aztán kutyagolhatsz. Még ha a Rómain lennénk ... De erre nincs csónakház — Jocó maga körül forgott, táncolt, csapkodta az oldalát, karjait, hogy fölmelegedjen. Jó darabot mentek, meresztették a szemüket, végül egy elhagyott halászkunyhó mellett ráakadtak egy feliordított ladikra. Oda volt fagyva a földhöz. Keservesen körülkaparták, vágták a jeget, míg megmozdíthatták, aztán rátették a vízre. Olyan gyorsan merült alá, bele se tudtak szállni. Ott álltak a parton mind a négyen, s elkeseredve bámulták az irdatlan nagy folyót. A fagyos szél végigsuhintott rajtuk, finom darát, nedves hószemcséket sodort magával. — Nahát, hogy ez így kiszúrjon velünk! — Átússzuk. — Az aztán tiszta tüdőgyulladás. — Nem is tudok úszni. — Majd átviszünk. — Mint a kutya a szafalá- dét, mi? A víz fölé tartva. — Ne hülyéskedjetek már, nem úgy megy az. — Induljunk, valami majd eszünkbe jut. Gyalogoltak tovább. — Idefigyeljetek. Az összekötőn kell visszamennünk. Az vasúti híd, azon nem járnak. — De őrzik. Hidőrség van rajta. — Leütjük az őrt. — Én füttyéntek egyet, odanéz, te meg behúzol neki. — Mint a jó cowboy-filmeken. — Éppen úgy. — Csakhogy a másik oldalon is őrség van. Már messziről hegyezik a fülüket, amint trappolunk át a talpfákon. Csudára fognak nekünk örülni. — Ennél én jobbat mondok. Visszamegyünk vonattal. A híd előtt mindig lassít a szerelvény. Az idő kezükre játszott. Mire elérték Lágymányost, nagy, íüggönyöző pelyhekben szakadt a havas eső. Fölmásztak a töltésre, a híd előtt, a kanyarban lefeküdtek a földre. Hosszú füttyel, zakatolva vonat közeledett. — Ha személy, el kell engedni — mondta Hámos. — Mit mondasz? — Nagy Jocó kiabált, a mozdony csillogása, a sínek zengése az agyát verte. — Csak teherrel mehetünk! Add tovább! A mozdony csikorogva fékezett. Lassan, lépésben átgördült fölöttük, a forró gőzt az arcukba nyomta. A fűtő épp szenet dobott a tűzre, vörös fény lobogott a magasban úszó fiistfellegeken, a sűrű hóesésen. Személykocsi következett, ném£t katonadal szüremlett belőle, aztán tehervagonok hosszú sora. Ágyúk, terepjárók, majd oldal nélküli üres platóskocsik. A mozdony már a hídra kanyarodott. Mintha összebeszéltek volna, az utolsó vagonra egyenként felugráltak, s nyomban hasra vágták magukat, beletapadtak a latyakos, nedves deszkába. Lassan úsztak el mellettük a vastraverzek, az őrséget nem is látták, talán a cudar idő elől behúzódtak bódéikba. A másik oldalon, amint a szerelvény gyorsítani kezdett, sietve legömbörögtek a töltésen. — Én itt lakon, mindjárt a Határ útnál. Egy macskaugrás — mondta lent Pintér. Hangja kiöblösödött, madarat lehetett volna vele fogatni, hogy megmenekült a Dunától, (iviinden- esetre elhatározta, hogy a legközelebbi nyáron megtanul úszni.) — Egy macskaugrás — ismételte Kertész Sanyo. — Alig három kilométer. — Kézenállva is lesétálora — bizonygatta Pintér. Éjfélre értek be Margitvárosba. Az öreg Pintérnek volt még egy üveg rumja, amit nehezebb napokra tartogatott, ezt most előhalászta a spejzbóL Pintér néni szalonnát sütött, teát forralt a kályhánál szá- ritkozó fiúknak. — Csak ezt a szörnyű gúnyát ne látnám rajtatok — sopánkodott. — Hogy nem vett meg benneteket az isten hidege, szegény fiacskáim ... Imi odafordult az apjához: — Idefigyeljen, faterkám. Amint mi az ágyban leszünk, maga egytől egyig összeszedi a rongyainkat, és ebben a finom, gyenge hóesésben jó mélyre elássa őket. Nem állok jót, hogy nincs bennük tetű — mondta még buzdításul. Másnap délután kipihenve, erőre kapva, a futballpálya mögött a kis trafiknál várta Hámos a kapcsolatát. Ideges volt, találkozókon mindig izgul az ember, kivel kötik ösz- sze, mivel bízzák meg, s elkerülhetetlen, hogy árulásra ne gondoljon — még nem felejtette el, hogy hozta ki Gabács a DEF embereit a találkozóra. A tér üres volt, a trafikot most csukta be az öreg, lassan, komótosan mozgott, ásított. Hogy ne legyen feltűnő ni ácsorgása, szóba elegyedett vele. (Folytatjuk)
