Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

1969. FEBRUAR 1., SZOMBAT HIM M EC &úrityp Zárszámadás előtt: 49 milliós vagyon a nagykőrösi Petőfi Tsz-ben A zárszámadások előkészü­leteiről írtunk, szóvá téve a tsz területi szövetségek, a já­rási tanácsok munkáját. Most egy termelőszövetkezetbe lá­togattunk, megnézni, hogyan készül a tsz a zárszámadásra, mit tettek a tsz vezetői, tag- j*t-a jó zárszámadás érdeké­ién. A nagykőrösi Petőfi ,Tsz-t szándékosan választot­tuk ki, mint egy olyan gazda­sági egységet, ahol a korábbi években sok gonddal, bajjal vesződtek. Javult-e a gazdál­kodás 1968-ban, intenzívebb lett-e a munka, jobbak-e az eredmények? Ezekre a kérdé­sekre is választ vártunk és kaptunk. De előbb lássuk a „nagy mű” elkészítésének gya­korlati nehézségeit. Koroknál Albert, a nagykő­rösi Petőfi Tsz főkönyvelője szerint 1968. december 5-én a leltározással kezdődött a zár- számadási munka. A 6 és fél ezer holdon gazdálkodó tsz- ben 7 leltározó bizottságot kellett alakítaniuk, egyenként 28—30 taggal. E hatalmas ap­parátusra azért volt szükség, mert a tsz nem kevesebb, mint 49 millió forint értékkel, közöttük mintegy 20 millió forint értékű állóeszközzel rendelkezik. A befejezetlen beruházások értéke is eléri a 14 milliót, az anyagok, forgó­eszközök értéke pedig a 3,5— 4 millió forintot. A leltározó hadsereg a megfelelő ívekkel felszerelve december 5-én in­dult útnak az öt üzemegység­be. A 30 erőgéppel rendelkező gépműhelyben külön leltároz­tak, az anyag- és alkatrész- raktárban szintén. Nem lehe­tett elfeledkezni az elárusító­helyekről, a borkimérésekről sem. Akadt tehát munka elég! A 49 millió, forint Jirtgjtű vagyontárgy felleltározása e hadsereg két-háromhetes munkáját igényelte. És mind­járt ennél a „kisállomásnál” meg is állhatunk. Felvetődik a gondolat, nem lenne-e cél­ravezetőbb, ha nem kellene minden esztendőben ezt a hallatlan erőfeszítést és főleg sok időt elrabló munkát vé­gezni ? — 1969-től az állóeszközök bizonyos csoportját csak 2—3 évenkint kell majd leltározni, a legújabb rendelkezések sze­rint — mondja Koroknai Al­bert. — Nagy könnyebbség lesz a tsz-ek számára. A leltározásokban brigád­vezetők, agronómusok és ren­geteg számviteli ember vesz részt. Két-három hétig ezek az emberek alig tudnak más­sal foglalkozni és kiesnek az irányító munkából. Ezért is jó lenne tovább egyszerűsíteni a leltározást. — Mi történik a lsltárívekkel? ­ezt kérdeztem a főkönyvelő­től, aki elmondta, két csoport­gpari tanulókat FELVESZÜNK a bádogos, az ács és a kőműves szakmába. FELTÉTELEK: általános iskolai végzettség, a 14. életév (az ács szakmá­ban a 15. életév) betöltése. A jelentkezéshez szükséges iratok: iskolai jelentkezési lap, születési anyakönyvi ki­vonat. Munkaruhát és szerszámot adunk, díjtalan szállásról és teljes ellátásról gondosko­dunk. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A PROSPERITÁS KTSZ Munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. ban dolgozzák fel, külön az álló-, külön a forgóeszközöket. Ráírják az értéket, beszoroz­nak millió tételt, s egyeztetik a könyvkészletet a valóság számaival. A nagykőrösi Pe­tőfi Tsz-ben 25 ezer forintért vásároltak egy Olivetti gyárt­mányú kis könyvelőgépet, amelynek ilyenkor veszik csak igazán hasznát. A gép órákon belül képes főkönyvi kivona­tot adni, s fekete és piros szá­mokkal „dobja” ki az esetle­ges eltéréseket. (1969-ben már a munkabér-elszámolást, az állóeszközök nyilvántartását, az elárusítóhelyek elszámolá­sait is a könyvelőgéppel fog­ják végezni.) A gép óriási elő­nye, hogy az adminisztrátorok több időt tudnak ellenőrzésre, elemzésre fordítani, mert a manuális munkát a gép elvég­zi. A tsz vezetősége eddig 1 hónapig várt az előző hónap elemző számaira, ma már 5 nap alatt kézbe vehetik a fon­tosabb számszaki mutatókat tartalmazó kimutatásokat. A zárszámadáshoz szüksé­ges mérleg természetesen még további, sokrétű munkát kí­ván, például a bizonylatok anyagszámrendi csoportosítá­sát, a bevételek, kiadások felmérését és a mérleg elké­szítését. — Szokott-e kimaradni va­lami a leltározáskor? — kér­dezem és a főkönyvelő de­rűsen meséli: — Vagy a köz­ponti fogat, vagy a tejesfogat mindig kimarad, mert ép­pen úton van, és már csak arra figyelünk fel, hogy va­laki kétségbeesetten kérdezi tőlem: „Két ló hiányzik! Va­jon hová lettek?” Ilyenkor már tudom, a régi hiba csú­szott be. A . nagykőrösi, Petőfil általában,.Rém szokott kpm< eltérés' ienni a leltár való­sága és a könyvek között, adminisztrálásuk jónak mond­ható. Mit fog kimutatni a mérleg ? A zárszámadás előkészüle­teinek lényegesebb, tartalmi részére áttérve már komo­lyabb gondokról kell beszél­nünk. A tsz három negyed­évi eredménye még elég szo­morú képet mutatott: 1 mil­lió 100 ezer forint vesztesé­get. — Hogyan fest az eredmény az év végi számok tükrében? — A tsz évek óta veszteség­gel küzdött. A vezetés és a tagság munkája viszont sokat fejlődött 1968-ban, s ezért is keseredtünk el, hogy most meg a természeti csapások akadályoznak bennünket — mondja a főkönyvelő. — Az aszály rendkívül károsan be­folyásolta a tsz bevételeit. Különösen a gabonaneműek- nél kerülünk súlyos helyzet­be. Kifogtunk egy rossz esz­tendőt az almatermésnél is. mert a tervezett 43 vagon helyett mindössze 14,5 vagon almát szedhettünk le a fák­ról. A súlyos aszály ellenére is azonban bizakodóak a tsz vezetői, Bárány Lajos elnök és Csizmadia Ferenc főagro- nómus. A szőlőtermésük ugyanis bizonyos mértékig kárpótolta őket, több és jobb minőségű termett a vártnál. Remélik, ez olyan mérték­ben befolyásolja eredményü­ket, hogy nem lesz veszte­ségük. A tsz-ben 620 hold szőlő fordul termőre és ez már olyan, mennyiségű borral ke­csegtet, hogy a 70-es évekre nem lesznek anyagi gond­jaik. 1968-ban a 70 hold sző­lő a várható 650 ezer forint helyett 1 millió 100 ezret ho­zott, 1969-ben az újabb 100 hold termőre fordulása is meghozza a hasznot. A 650 hold pedig együttesen ? ... Jósolni nehéz, de elképzelni is, hogy erre rá lehessen fi­zetni. Gyümölcsös területüket is tovább növelik, a 14,5 hold körte mellett jövőre már te­rem a 66 hold szilva, az 50 hold meggyes is. A nagykőrösi Petőfi Tsz földjeinek nagy része futó­homok, ahol a régi, kispa­raszti gazdaságok holdanként 1,5 mázsás rozstermésekkel kínlódtak. A tsz jó irányú fejlesztése, a szőlő- és gyü­mölcskultúrák nagyarányú meghonosítása bőven vissza fogja téríteni a sovány esz­tendők miatt hiányzó jöve­delmüket. A tagság munkabérének 80 százalékát megkapta. A vesz­teségtől függ most majd a visszafogott 20 százalék ki­fizetése. Mit hoz az állattenyésztés a konyhára? A Petőfiben évente 25—30 ezer baromfit tenyésztenek, de hogy ez az üzemág iga­zán gazdaságos legyen, ahhoz ennek többszörösét kellene előállítaniuk. Szarvasmarha­állományuk szép, 320 egyéb­ből áll. Arra a kérdésre, mit kelle­ne építeniük a meglevő álló­eszközökön felül, egyértel­műen felelik: hűtőházat! 44 hold csemegeszőlőjüket, almá­jukat, s egyéb gyümölcsüket tárolniuk kellene és akkor jobb áron hozhatnák forga­lomba. A hűtőházra viszont nincs pénzük, örülnek, hogy idén már sokkal kevesebb hitelt kellett felvenniük és azt gyorsan vissza tud­ták fizetni. Ami még eddig nem fordult elő, 3 milliójuk van az egyszámlán és fizető­képesek. Zács^mádíisukat először a vezetőség tárgyalja majd még és utána viszik a közgyűlés elé. A tsz 600 tagja — közöt­tük a 220 nyugdíjassal — re­ménykedve várja a jó zár­számadásit. Úgy érzik, ennek érdekében mindent elkövet­tek, szorgalmasan dolgoztak és harcoltak a természeti csa­pások ellen. Az 1968-as esz­tendejük eredményeit ismer­ve, remélhetően most már gyorsan kilábalnak a bajok­ból és sok jó számadást ké­szítenek az elkövetkező esz­tendőkben. — sz—d — Uj verseny úttörőknek KRESZ-vetélkedó, balesetmegelőzés Az elmúlt évben nagy sike­rű versenyt rendezett az Ifjú­sági Vöröskereszt az általános iskolások körében. Az „Úttö­rők a biztonságos otthonért” című mozgalmat az idén ki­szélesítették, Február 1-től május 15-ig tartó nagy ver­seny indul „Úttörők a teljes biztonságért” címmel. A verseny célja, hogy a gyerekek megismerkedjenek a baleseti forrásokkal, veszé­lyekkel. A követelményeket teljesítő őrsök között hatezer forintnyi értékben sok jutalmat sorsol­nak ki. • t Ülést tartott as Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megtárgyalta és módosí­totta a mezőgazdasági rendel­tetésű földek védelméről szó­ló 1961. évi 6. törvény egyes rendelkezéseit; továbbá: felhatalmazta a Miniszter- tanácsot a legelő- és apaállat­gazdálkodás rendjének szabá­lyozására; a Komárom' mewei 9. szá­mú országgyűlési választóke­rületben elhalálozás miatt megüresedett képviselőhely betöltésére május 18-ra új választást tűzött ki; a belügyminiszter jelentése alapján megtárgyalta az el­múlt évben a honosítással, visszahonosítással és a magyar állampolgársági kötelékből való elbocsátással kapcsolat­ban végzett munkát. A beszá­molót az Elnöki Tanács jóvá­hagyólag tudomásul vette. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. Nemzeti Pantheon A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának klubjában pénteken ünnepélyesen alá­írták a Nemzeti Pantheon megteremtését szolgáló társa­dalmi munkáról szóló szocia­lista szerződéseket. A Budapesti Műszaki Egye­tem építőmérnöki karának hallgatói a Nemzeti Pantheon- ra -unatkozó tervpályázat ki­írásához szükséges geodéziai felmérés elvégzésére vállaltak kötelezettséget. A feladat megoldásához már a múlt évben hozzá­kezdtek. Az Eötvös Kollégium lakói jegyzéket állítanak össze nemzeti múltunk nagyjairól, mindazokról a politikusokról, írókról, tudósokról, művészek­ről, akik helyet érdemelnek a Nemzeti Pantheonban. Ezzel egyidejűleg összefoglalják, megírják életrajzukat is, hogy megbízható alapot nyújtsa­nak a későbbi döntéshez. Az egyetemisták akciójával pár­huzamosan neves művészek, művészettörténészek bírálják el a Kerepesi temetőben fel­állított, szobrok és síremlékek művészi értékét' Az elmúlt hónapokban a temető egy­ötödét járták be, s megálla­pították, hogy csupán a kisebb szobrok és síremlékek értéke meg­haladja a 25 millió forin­tot. A leendő Nemzeti Pantheon az ország legnagyobb szobormú­zeuma, ahol szinte valameny- nyi számottevő szobrászmű­vész alkotásait megtalálhat­juk. Az ünnepi aktus alkalmával bejelentették, hogy a Haza­fias Népfront Budapesti Bi­zottsága a Fővárosi Tanáccsal együtt memorandumban for­dult a kormányhoz és anyagi segítséget kért a nagyszabású feladat megoldásához. Hatvan verőcei liidroglóiiEss A Pest megyei Építőanyag-; ipari és Szerelő Vállalat verő­cei telepén megkezdték a hid- roglóbusok gyártását. Az idén hatvan darab 12, 25, és 35 köb­méter űrtartalmú víztornyot készítenek, többségében a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok számára. A, könnyen szállítható és a hely­színen gyorsan összeszerelhe­tő víztárolókból előrelátható­lag külföldre is szállítanak majd. Óriás Lehet, hogy szebb a páva, de bizonyos mél­tóság, rátartiság azért ezt a baranyai óriás pulykát is jellemzi. Nemcsak 27 kilójára lehet büszke a két évvel ezelőtt Angliából Boldogasszony­fára „települt” fehér szárnyas, hanem az utódokra, a hoz­zá hasonló pompás tenyészállatokra is, amelyek már „Mecsekpulyka” néven szereznek hírt és bővülő piacot a magyar tenyésztésű pulykáknak. Borbély iáfé kései utódai Sokat kellett oda meg visz- sza kutyagolni, de megérte. A fiskális szépen rendbe szedte azt, amit ő elmondott, megfé­sülte az indulattól kócos mon­datokat, beleszőtte a tisztelet felhangjait, útra kelhet hát az irat, hogy tudassa a panaszt, a nagy sérelmet. Borbály Máté hévízgyörki paraszt több mint kétszázötven esztendővel ez­előtt, 1714-ben sírta el bána­tát: „Az mely szántó földeket nagy munkával parlagbul fel szakajtottam az mi Bírák és esköttek nagy erővel és maga hatalmával el vették és a ki­nek legtöbb szántó földei vad­nak, úgy mint: Rádai Uram jobbágyánaak Thóth Márton­nak adjudicaltatták.” Az üllői parasztok 1765-ben azt panaszolták, hogy bár évente 104 nap igásrobotot kell teljesíteniük a váci káp­talan allódiumán, ez sem ele­gendő, újabb terheket raknak rogyadozó" vállukra ... A kín, a veríték, a panasz, a szenvedés, a kisemmizettség füzérének két szemét fogtuk ujjunk közé. A magyar pa­raszt évszázadokon át, s egy­re jobban vergődött a hatal­masságok markában. És ma ötven esztendeje, 1919. feb­ruár elsején megszakadni lát­szott e füzér A Károlyi Mi­hály által is támogatott gon­dolat formát öltött, a minisz­tertanács ülésén elfogadták az első magyar földbirtokre- form-törvénv tervezetét, s két hét múlva, február 15-én a hi­vatalos lap közli is a törvény teljes szövegét. Az évszázados álom, a kimondani is szép vágy, az apáról fiúra szálló óhaj kézközeibe jutott, elérhe­tőnek látszott. Azután nem lett belőle semmi sem. Üjból várni, reménykedni, robotolni kellett. Egészen 1945- ig­Borbály Máté kései unokái nagyon akarták, nagyon re­mélték a földet akkor, tizen­kilencben. Hallottak, tudtak az orosz forradalomról, s ar­ról, hogy elzavarták a nagy­birtokok korlátlan urait. Hal­lottak, tudtak arról is, hogy valami készül, lesz — talán — idehaza is. De mi? Mikor? És hogyan? Míg Borbály Máté kései unokái ezt találgatták a földbe süppedt házacskákban, a cselédlakások közös kony­háiban, míg erről beszéltek a gyűléseken, azok, akiknek maguk vállalta dolga volt a földkérdés rendezése, véget nem érő harcokat vívtak nyil­vánosan, s a kulisszák mögött. Hiszen ekkor már rég’ nyoma sem volt az első ijedelemnek, amikor — 1918. november 14-én — az OMGE urai ki­mondták miszerint nagybirto­kos tagjai „felajánlják az ál­lamnak birtokpolitikai célok­ra földbirtokuknak azt a ré­szét, amelyet a gazdaságok épségének megóvása mellett nélkülözni tudnak”. Egy hó­nap is alig kellett hozzá, s a beijedt nagybirtokosok fölfe­dezték: nem is kell olyan na­gyon félni ettől a forradalom­tól, hiszen azt is — urak csi­nálják ... Az első, nyers ter­vezetet követte a többi, haj­nalba nyúló viták a Károlyi­pártban, az SZDP-ben, a Kis­gazdapártban. A kormány földművelés- ügyi minisztere, Búza Barna — a függetlenségi párti poli­tikus — fokról fokra kénysze­rült változtatni a tervezeten. Először nem érte volna külö­nösebb bántódás a nagybirtok- rendszert, igen lassan, s igen bonyolultan ment volna végbe a reform, ám a radikálisabb vezetők fölhorkantak: ez így nem megy. A „földéhség” ak­kora, hogy ezt csakis radiká­lis reformmal lehetséges csillapítani. E radikálisok egyike ki is mondta: „Köztár­saságokat megbuktattak már: de a nagybirtokot, ha egyszer földarabolták s a nép milliói közt szétosztották, semmilyen földi hatalom vissza nem ál­líthatja.” Keserves alkudozások, éles viták, tétova ingadozások kö­zepette, 1918. december 20-i ülésén a Budapesti Munkás- tanács kimondja: „500 holdas m^gánbirtok-maocimum”. Ez azonban csak egy hatá­rozat volt. A törvény, mely végül is törvénnyé lett. ötszáz holdban állapította meg a világi, s két­százban az egyházi birtokok maximumát. Kimondta a volt tulajdonosok kártalanítását — mégpedig háromféle lehetősé­get is kínált számukra — s ugyanakkor: az újgazdák tnc- gántulajdonként kapják a föl­det, ám azért — fizetni kell! Borbály Máté kései unokái kapkodhatták a fejüket, ho­gyan is, mint is van ez. A föl­desúr 1913-as földárakat véve alapként kapja a kártalanítást, ám ő, az igénylő, az újgazda, a maga néhány holdját oly­annyira akaró hogyan fizes­sen? Miből? Igaz, fizethet örökbérleti díjat is, ha nincs pénze egy összegben leszur­kolni az árat, de neki föld­osztást ígértek! Osztást, s nem azt, hogyha van pénzed, kap­hatsz! Hát kinek jut így a föld? Az ötven- meg százhol­das gazdának, akinek a hábo­rú alatt is fialt a bankó ... Az Országos Földbírtokrendező Tanács, akire rábízták a refor­mot. messze volt. hát ki vála­szolhatott Borbály Máté uno­káinak? A Búza Barna féle földbir- tokreform-törvényt elsodorta a történelem szele. Jött március, majd a véreskezű lovas tenge­rész; jött újra a cselédsors, a megszakadás, a bankhitel, az árverés, az aszály miatti tönk- remenés, az aratósztrájk né­hány fillérrel több bérért, mé­rő gabonáért, jött Nagyatádi- Szabó, aki kezdett újra a föld­reformról beszélni... És jött 1945. Az évszázados per akkor zárult Barbály Máté unokáinak végső és visszavon­hatatlan győzelmével. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom