Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

•> PEST MEGYEI lf>69. JANUÁR 19., VASÁRNAP Megkezdődött... S Cyrus Vance, az Egyesült Államok küldötte megérkezik a tanácskozások színhelyére, ahol „horgasa”-mikrofonok fogadják. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Felszabadítási Front küldötte üdvözli a pári­zsi utca népét. (Folytatás az 1. oldalról.) Nemzeti Felszabadítási Front, végül a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormányának képviselője szólalt fel. Valamennyi küldöttséget a küldöttségek helyettes vezető­je képviselte, és ők is szólaltak iel. Kiszivárgott értesülések sze-. rint a bevezető felszólalások elhangzása után. elsősorban a saigoni rezsim képviselőjének makacs ellenállása miatt, rendkívül hosszú vita kezdő­dött eljárási kérdésekről. Kü­lönösen a körül alakult ki he­ves vita, hogyan és miképpen tartsák a konferencia ülései után a sajtóértekezleteket. A saigoniak ugyanis ellenzik azt a hírek szerint az amerikaiak áltál is támogatott javaslatot, hogy valamennyi küldöttség egy helyen,, a franciák által rendelkezésre bocsátott sajtó- központban tartsa sajtóérte­kezletét. Miután azonban eb­ben a kérdésben mind ez ideig nem jött létre megegyezés. a nemzetközi sajtóköz­pont francia vezetői szom­bat délután fél négykor váratlanul bezárták a saj­tóközpontot. amelynek nagytermében mint­egy száz újságíró várta a meg­hirdetett sajtótájékoztató meg­nyitását. Az értekezleten a VDK kép­viselője — a DNFF képviselő­jével egyetértésben — tett ja­vaslatot a konferencia további üléseinek ügyrendjére vonat­kozólag. E javaslát szerint a konferencia hivatalos nyelve a vietnami és az angol, a fran­cia nyelvet pedig munka- 1 nyelvként használják. Az elhelyezkedésre vonatko zóan a VDK küldöttsége azt javasolta, hogy a küldöttségek foglaljanak helyet egy minden elválasztás nélküli kerek asztal körül, és minden küldöttség foglalja el a saját választása szerinti helyet. Nem lesz az asztalon semmiféle megkülön böztető jelzés, a küldöttségek titkárai pedig elfoglalják azt a két kis asztalt, amelyet a kerek asztal két oldalán 45 45 centiméter távolságra he­lyeztek el. Tavaszi Ígérő januári híradás (Folytatás az 1. oldalról.) hangulatos vadászatok idősza­ka. Persze, azután sem akaszt­ják szegre a puskát: kezdő­dik, jobban mondva folytató­dik a dúvadirtás. De lássuk a tavaszi híreket! Megyeszerte megkezdődött az állattartó gazdaságokban a bárányozás. Napközben már egyre hangosabb bégetés veri fel a majorok csendjét, any­juk után sírdogálnak az apró­ságok. A ceglédi Kossuth Ter­Fegyverátadás Tökölön (Folytatás az 1. oldalról.) parancsnokságának képviselő­jét, valamint VeLikán Jenő főosztályvezetőt és Kovács Zsigmond párt- és tömegszer­vezeti osztályvezetőt, akik a Csepel Autógyár vezetőségé­nek képviseletében jöttek eL Vendégek érkeztek a társ fegy­veres erőktől is. Az ünnepi megnyitó után Barizs Mihály járási munkás- orparancsok tartott beszámo­lót. Mint elmondta, a megnö- veKedett követelmények elle­nere is az eredményes munka megelégedettségével zárhaij: a zaszlóalj az évet. Kellő fel- készültséggel rendelkezik a haza védelmére, helytállni a mindennapi életben, példái mutatva a társadalmi, gazda­sági munkában — ezek egész embert követeltek az egység valamennyi tagjától, akik rá­szolgáltak az elismerésre. Megemlítette a parancsnok, hogy tavaly újszerű tevékeny­séggel gyarapodott a munkás­őri szolgálat, amely az ifjúság­védelemre is kiterjedt. Barizs Mihál i beszéde után kiosztot­ták a kitüntetéseket. A „kiváló szakasz” címet a Csepel Aulő gyár századának első szakasza nyerte el, rr.e’ynek vezetői: Egri Ldos szakasz-, valamint Dobozi Lajos százsdparancs- nok a ..kiváló parancsnok” ki­tüntetet is átvehették. ..Kivá­ló rai” címmel jutalmaz' ők a Psstv’déki Gépgyár szakaszá­nak 2. és a sziaetszentmártoni szakasz ugyancsak 2. raját. Az .öregek” munkájáról dr. Dobrai Lajos mondott elisme­rő szavakat, s egyben köszön­tő, te a disz.emelvény előtt fel­sorakozó kiképzett ..újonco­kat”. Az ünnepélyes eskütétel­lel járásbeli munkások, mér­nökök. terme1 őszövetkezeti ta­gok vették át az idősebbek he­lyét, s kezdték meg szolgála­tukat a munkásőrségben. Ezt szimbolizálta az egységgyűlés hangulatos záróeseménye: a fegyverátadás. — Szitnyai — melőszövetkezetben eddig 30 kisbárány született, s az elkövetkező hetekben 1200 darabra számítanak. Lesz báránypecsenye elegendő a húsvéti asztalokra, mert Abony, Nagykőrös és Nagyká- ta környékén is gazdag szapo­rulat ígérkezik. Ugyancsak Cegléden, a ba­romfikeltető állomáson 10 nap múlva bújnak ki a tojásból a keltetőgépek idei legelső kis­csirkéi. Egy-két nap leforgása alatt 30 ezer pihés kis jószág­ra számítanak. A nagykőrösi Rákóczi Tsz üvegházaiban lefutott a téli salátaszezon, karácsonyra, meg újévre vitték piacra az első szállítmányt, az. utolsó fejeket a hét végén szedték le. Nem lesz hiány utánpótlásban sem, 800 hajtatóládában kel már az újabb saláta, paprika, és ka- larábé. — s. p. — Szojuz! Szojuz! (Folytatás az 1. oldalról.) amelyet Borisz Volinov űrha­jós pilóta vezetett. Az űrhajós jól érzi magát. A Szojuz 4. és a Szojuz 5. űrhajók maradéktalanul telje­sítették a tudományos vizsgá­latok és kísérletek programját. ★ Három hete, hogy az ame­rikai űrhajósok befejezték ka­rácsonyi Hold körüli utazásu­kat, most pedig a szovjet űr­négyes — Vlagyimir Satalov, Borisz Volinov, Alekszej Je- liszzjev és Jevgenyij Hrunov — nevétől visszhangzik a vi­lág. A Szojuz 4. és Szojuz 5. űrkísérlet jelentőségéről már­is rengeteg tudományos kom­mentár látott napvilágot, ame­lyek azonban még távolról sem tárták föl mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a két, emberekkel haladó űrha­jó összekapcsolása és az je­lentett, hogy egyszerre két űr­hajós is tartózkodott űrhajón kívül a világűrben, sőt átszállt egyik űrhajóból a másikba. Amerikai tudományos körök megítélése szerint a Szovjet­unió módszeresen halad előre űrkutatási programja végre­hajtásában. A kommentárok megállapítják, hogy e prog­ram állomása lehet a Holdra- szállás, de a mesterséges űr­állomás létrehozása arra en­ged következtetni, hogy a szovjet tudósok már más boly­gók felé indítandó lakott űr­hajókat is terveznek. S bár a világűrkutatásban nem lehet kifejezetten versenyről beszél­ni, kétségtelen, hogy a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­sült Államok között van ilyen vetélkedés. Nos, ezzel kapcso­latban az űrkutatás egyik leg- ' ismertebb szakértője, Sir Ber­nard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagászati megfigye­lőállomás igazgatója megálla­pította, a két szovjet űrhajó összekapcsolása arra mutat, hogy a Szovjetunió orbitális pályán keringő űrberendezé­sek összeszerelésének techni­kájában négy évvel megelőzte az Egyesült Államokat. CSÁK RÖVIDEN... PRÁGÁBAN, a Vencel té­ren leöntötte ruháját benzin­nel és meggyújtotta magát Jan Palach egyetemi hallgató. Súlyos égési sebeket szenve­dett. VARSÓBAN megkezdő­dött négy volt varsói egyete­mi hallgató pere. A „ VILÁGREKORDOK KÖNYVÉIRŐL 99 Nemrégiben jelent meg Londonban a „Vi­lágrekordok könyve” 15. kiadása, amely a legfurcsább statisztikai adatokat közli. A 356 oldalas könyv csak úgy hemzseg az olyan re­kordoktól, mint — a legmagasabb, a legjobb vagy legapróbb emberi lény, vagy a világ leghosszabb tehervonata, vagy a bolygónkon legritkábban használt szó. Ami az emberi lé­nyeket illeti, a leg­magasabb — „meg­dönthetetlen bizonyí­tékok szerint” — bi­zonyos Robert Pir- shing Wodlow volt, született 1918-ban, az Illionis állambeli Al- tonában: 272 centi­méter magas volt, amikor 32 esztendős korában elhunyt. A legkisebb embe­ri lény Pauline Mas­ters, vagyis „Pauline hercegnő” volt. Ami­kor 1894-ben, 18 éves korában elhunyt, mindössze 58,9 centi­méter magas volt. A legsúlyosabb em­ber az 1926-ban, llli- onisban született Ro­bert Earl Huse volt, halála előtt (1958) elérte a 484,9 kilo­grammot. Koporsó céljára átalakított zongorában temették el, amelyet daruval bocsátottak le a sír­ba. Ami a legmaga­sabb kort illeti, ma­ga a könyv is kétke­dik és hangsúlyozza, hogy nincsen az ada­toknak egyetlen ka­tegóriája sem, ame­lyet ennyire elködö­sítene a „hiúság”, az önámítás, a pontat­lanság és tudatos fél­revezetés. Bár na­gyon sok állítás szól amellett, hogy Ázsiá­ban érik meg az em­berek a legmagasabb kort, a szerzők leg­jobb tudomása sze­rint a világ legöre­gebb embere egy ka­nadai sorsjegyárus volt, bizonyos Pierre Joubert, aki 113 évig és 124 napig élt, 1701. július 15-től 1814. november 16-ig. A gyermekáldás re­kordját a moszkvai Fjodor Vasziljev fe­lesége állította fel, aki 1816-tól 1872-ig élt. 69 gyermeket ho­zott világra, közöttük 16 ikerpárt, hét ízben voltak hármas ikrei és négy ízben négyes ikrei. A világ leghosszabb vonata 1957. novem­ber 15-én ment Nyu- gat-Virginiából Ohio államba. Az 500 va­gonból álló szerel­vény szenet szállított. A világon legrit­kábban használt szó a „csin” — fejedelmi egyes szám első sze­mély a japán nyelv­ben. A szót csak csá­szár használhatja. A leghosszabb hely­ségnév az új-zélandi helység maori nyelvű neve — amely rend­szeres használatban van, és így hangzik: Taumatavhatakan- gihangakmaouau- . otamateaturipuka— kapikimunkahoru- nukupokaivhenau- kitanatahu. Ez fordí­tásban annyit jelent: „A helyi ahol szerel­mesének Tamatea fu­rulyázott, nagy térdű, aki a bérceket járta és elnyelte a hegye­ket, amiért is föld­evőnek ismerték.” A világ legnagyobb légiforgalmi társasá­ga a szovjet „Aero­flot”, amely kb. két­ezer repülőgéppel rendelkezik, és ta­valy 53 millió utast szállított. ... A pénzről szólva a könyv leszögezi, hogy a világ legértékesebb bankjegye a száz­ezerdolláros, de a legnagyobb a tízezer­dolláros, amelyből 394 darab van ma is forgalomban. Az 1812. előtt ki­bocsátott kétmillió­fontos bankjegyek még léteznek, de csak a brit kormány hasz­nálja őket, belső el­számolásra. Meglehetősen sok a rekord az ételek te­rületén is. A legna­gyobb étel, amelyet valaha is készítettek, egy beduin esküvő alkalmából megsü­tött teve volt. Ha va­lakinek netán kedve támadna utánozni, íme a recept: a teve megtisztított belsejét töltsük meg sült bá­rányokkal. A bárá­nyok belsejét viszont csirkével, a csirkék tölteléke legyen hal, és hogy a hal sem maradjon üresen, tömjük meg főtt to­jással — aztán az egészet süssük meg nyárson. A „különfélék” ro­vatban még a követ­kező információk fi­gyelemre méltók: „Feljegyeztetett, hogy a németországi Aldenburgban báró Johann Heinrich Ti­me 50 éves pályafu­tása alatt 23 111 sírt ásott. Az ö sírját se­gédje ásta meg, 1826- ban.” „Az a rekordtávol­ság, melyre ágyú em­beri lényt lőtt ki, 4,7 kilométert tesz ki. Az ágyútöltelék Vic­toria Zaccini kisasz- szony volt 1959-ben, a világhírű Barnum cirkuszban. A cirkusz igazgatósága már most azon töri a fe­jét, hol talál ugyan­ilyen kaliberű höl­gyetj. ha majd Zac­cini kisasszony nyu­galomba vonul.” MOLNÁR ÖEZA-. 6. — Az eső elmosta a nyomo­kat — suttogta Jenő. Laci megmduuan gondolta: Magcia mentette meg ókét. SOitáig álltak, mozdulatla­nul, míg a lány újra kikandi­kált. — Elmentek. A Duna felé mennek. Jó órát rostokoltak a kuko­ricásban, mind a hárman pa­caliá áztak, hátukon is folyt a víz. az ing alatt. Hogy elke­rüljék a tüdőgyulladást, meg­ittak fél üveg kisüstit. A szőlőkben behúzódtak egy elhagyott csőszkunyhóba, s amennyire tudtak, tűz nélkül, üggyel-bajjal megszárítkoztak. — Meg kell várnunk az es­tét — sóhajtotta Magda. — így szétázva, ilyen fülig sáro­sán nem szállhatunk fel a vo­natra. Beszalonnáztak, megitták a maradék pálinkát. Jenő egy­szer csak felkiáltott: — Megvan! Tudom már, ho­va kell mennünk. Papír Mar­cihoz. — Hova? ... — Papír Márton főportás nagybátyámhoz, köznyelven KISREGÉNY szólván, egyszerűbben: Papír Marcihoz. —Ne hülyéskedj, ilyen név nincsen. — Isten az atyám — erős- ködött Jenő. — A családban mindenki így hívja őt. Budán laknak a Lánchíd utcában, mindjárt az alagút mellett. Pa­pír Marci a Fortuna Biztosító főportása, amellett házmester az igazgató magánpalotájában. Lent van a lakás a szuterén- ben, Boris néni segít a szoba­lánynak, Marci bátyám télen a kazánt is vigyázza. Van lent az alagsorban elég hely, ott a világ végéig is kihúzhatjuk. — Az ám, téged biztos szí­vesen látnak, de mit szólnak egy idegenhez?... — kérdezte Laci. — Aki még ráadásul bajt hozhat rájuk ... — Mit szólnak ... Ugyan, mit szólhatnának? ... — Jenő vállat vont. — Nézd, Papír Marci sose volt más, mint egy ügyes dunántúli paraszt, aki feljött a városba megcsinálni a szerencséjét. Befúrta magát az urak hóna alá. Megbízható, igaz hazafi, megvan a nagy­ezüstje, kisezüstje meg a szol­gálati bronz a világháborúból, kapja a jó pénzt mint főpor­tás, az ingyen lakást mint ház­mester, bent ül a húsosfazék­ban, csak legyen ereje eleget zabálni. — És retteg, hogy megválto­zik a világ — mondta Laci. — Pontosan. — De hát akkor mi a nya­valyát akarunk tőle? — fa­kadt ki ingerülten Laci. — Én se értem — mondta Magda csodálkozva. — Persze, mert még nem fe­jeztem be. Nézzétek, én isme­rem jól a magam fajtáját. Ná­lunk az úgy van, hogy van egyszer az élet, amelyben meg kell élni, ügyesnek, ravasznak, okosnak kell lenni, mert ki kell kapaszkodni a nyomorú­ságból, meg kell szedni ma­gunkat, fel kell nevelni a gye­rekeket, iskoláztatni kell őket, gyönyörködni bennük, hogy urakká válnak — Jenőt fű­tötte a pálinka, nekitüzesedve egyre hevesebben beszélt, átT színesedett gesztusokkal, iró­niával: — Igen — igen, a külső életről, a külvilágról beszélek. Hogy értessem ezt meg vele­tek? A mi életünk különbözik a tiétektől, ti .munkásgenerá­ciókból jöttök, proletárok vagytok, osztályszellem, közös­ség, satöbbi. De nálunk min­denki magányos vadásza a szerencséjének. Nálatok egy tömbből van az élet, nálunk kettévált. Én protestáns va­gyok, nálam a hit belső való­ság, kegyelem ajándéka és kö- telesssége. Marci bátyám ak­kor kezdett istentiszteletre járni, amikor megtudta, hogy a Kormányzó úr is protestáns. Ha valakinek olyan nagy sze­rencséje van, hogy főportás a Fortunánál, akkor más nem lehet, mint a legbuzgóbb haza­fi, frontharcos, protestáns. Csak hogy van ám nekünk is egy nagy közösségünk: a csa­lád. Ez a másik világ, a belső világ. A család, a rokonság mindennél szentebb. Annál fontosabb nincs, mint hogy te is a családba tartozol. Akkor érted mindent meg kell tenni, de neked is bármikor bármit a többiekért. Ha tehát én veled ma este beállítok hozzájuk, hogy: „Marci bátyám, el kel­lett jönnöm hazulról, mert megkaptam a SAS-behívót. s a barátommal szeretnék ittma­radni, hisz máshova nem me­hetünk ...” — azt a választ fogjuk kapni; „öcsém, hozott isten benneteket...” — Még tapsolni is fognak az örömtől — szúrta közbe Laci. — Nem, tapsolni nem fog­nak. Tele lesznek súlyos ag­godalommal, de a család vas­törvénye úgy fogja őket, mint egy csapda. Gyötrődni fognak a félelemtől, hogy az igazgató nehogy megtudja, a szobalány nehogy kiszagolja — de min­dennap megnyugtatnak min­ket; milyen jó, hogy ott va­gyunk, ugyan hova is lettünk volna __S Papír Marci szün­t elen törni fogja a fejét, hogy lehetne belőlünk is valami hasznot kicsikarni. Nagyon ha­mar rá fog jönni, milyen so­kat érünk majd a számára, ha itt lesznek az oroszok. — Nem valami vonzó szi­tuáció — tűnődött Laci. — ... de hát jobb, mint a csendőrök puskatusa alatt — tette hozzá Magda. Alkonyodott, amikor to­vábbindultak a csőszkunyhó­ból. Baj nélkül elérték a kis állomást, a vonaton meghú­zódtak a peronon. Az elsötétí­tett szerelvényen senki sem tö­rődött velük. Mellettük egy „SS”-katona állt, szótlanul ci­garettázott, a felizzó parázs megvilágította hideg kopóar­cát, a semmibe meredő közö­nyös szemét. Lacit idegesítette a jelenléte, „az isten verje meg, pont egy „SS”-sel kell együtt utazni, menne már a nyava­lyába, vagy talán nekünk ké­ne odább hurcolkodnunk, de akkor meg gyanússá válha­tunk ...” Mindenféléket elkép­zelt. hátha ez a fickó a követ­kező állomáson kihajol az aj­tón, s int a csendőröknek vagy egyszerűen pisztolyt fog rá­juk. Kiverte a verejték, a háta átizzadt. — Meleg van itt nagyon, az eső utón — suttogta Magdá­nak. — Talán ki lehetne nyitni egy ablakot — mondta a lány. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom