Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

1969. JANUAR 19., VASÄRNAP HES1 MEGY Et c/Csrlmy 3 Gt város - két esztendő (3.) Gödöllő gondjai avagy pilla niás a riporter alkotóműhelyébe — Halló! Bejelentő? Kérem a Gödöllői Városi Tanácsot! — Dr. Galic Tibor vb-elnök... Halló! Tessék! — Elnök elvtárs! Minden megyei városról megírjuk, mi épült a múlt esztendőben, és mit akarnak megvalósítani 1969-ben. Kerekasztal-beszél- getésre gondolok a város ve­zetőivel ... — Most nem tudok időpon­tot mondani. Holnap reggel nyolckor felhívom az újságot... Jó? — Igen, várom a hívást. Másnap reggel cseng a tele­fon. i — Itt Gödöllő... Nem, nem Galic elvtárs ... csak az ő meg­bízásából ... Pénteken tud­nánk időt szakítani... Dél­után? Maradjunk három órá­ban! Köszönöm, ott leszek! Egy hét múlva, pénteken a Gödöllői Járási Tanácsról — ahol egy másik riportügyben tartózkodtam — átszólok Gá­lié elvtársnak, hogy itt va­gyok, megérkeztem, tudjon ró­lam, nem felejtettem el a dá­tumot. Azt mondja, jöjjek át a városi tanácsra. Kilépek a kapun, elindulok az enyhe emelkedőn felfelé. Ismeretlen vagyok Gödöllőn, várossá nyil­vánításakor készítettem róla riportot a televízióban, akkor voltam először itt, azóta sem —, így két fiatalasszonyra va­gyok utalva: „Ugyan, mond­ják már meg, merre van a vá­rosi tanács!” — Arra megyek én is — így az egyik, s meglóbálja kezé­ben bevásárlószatyrát. — El­kísérem! — Szép a városuk — mon­dom a kicsiny parkra vagy te­niszpályára nézve, ahol vidám gyerekek korcsolyáznak. ■— Szép? — az asszonyka megáll, s rámpillant. — Ak­kor maga nem idevalósi. — Rázom a fejem, s közlöm, Pest­ről jöttem, és újságíró va­gyok. — Úgy?... Akkor iga­zán írhatnának már a város­ról... Itt például lefektettek egy gerincvezetéket, betemet­ték, elrendezték, utána kiás­ták ... Van, ahol a már par­kosított területet bontották fel, mert nem hangolják össze a terveket... Az új lakótelepről egy fa illemhelyre jártunk ... sokszor nincs víz ... — Köszönöm a tippeket — mondom, és búcsúzom —, mert közben megérkezünk a föld­szintes épület, a városi tanács elé. A titkárságon újra az is­meretlen telefonáló fogad, s arról tájékoztat, a vb-elnök elvtárssal megbeszélte, min-, den rendben van, mehetünk át a tervcsoporthoz. — De kérem — hőkölök a telefonok, iratok, gépírónők között —, arról volt szó, hogy kerekasztal-beszélgetés... a város vezetőivel... — Menjünk! Minden rend­ben lesz! — közli nagyon ked­vesen és mosolyogva a férfi. — Az elnök elvtárs most nem ér rá. Öt házzal arrébb székel a tervcsoport, s míg oda nem érünk, derék kísérőm elmond­ja: nincs rendes tanácsház, minden osztály szanaszét, er­ről sem ártana szót' ejteni. Megígérem! Németh Sándor tervcsoport­vezető valóban tud rólam, kis papírral, ceruzával felfegyve­rezve fogad, s ajánlja, men­jünk már át egy üres helyi­ségbe, mert nála sokan van­nak. Átmegyünk a fűtetlen irodába, s még egy erőtlen lé­pésre szánom el magam: köz­löm, hogy ez az anyag a vá­ros vezetőivel való beszélge­tésként jelenik meg. Németh Sándor széttárja karjait... ne­ki csak annyit mondtak, tájé­koztasson! Leírom a jegyzetfüzetem ele­jére: Dr. Galic Tibor vb-elnök, Krassay János elnökhelyettes. dr. Vrestyák József vb-titkár, Pólyák György építési osz­tályvezető, Németh Sándor tervcsoportvezető ... vannak jelen, holott valójában csak ketten ülünk a szooábaa. Felkelek, el­nézést kereit, még egy teiexon- nai próbálkozom, ujdóí a kí­sérőm beszél... azt mondja, az elnök elvtárs kéri, hogy mi­előtt a „kerekaszuu-oeszélge- tes” megjelenne, küldjem le Gödöllőre ellenőrzésre. Ezt is megígérem, mert arra gondo­lok, előbb megbeszéljük bizo­nyara Németh elvtárssal az ügyet, aztán fogad majd a vb- elnök. Ám később csalódnom kell, mert közük, az elnök már elment. — Ellenőrzik az anyagot, megjelenés előtt, tehát ön azt mondja, ami a szí vén-száján, úgyis kijavítják, ha nem jól nyilatkozott — inspirálom a csoportvezetőt. Barátságosan bólint. Kezdjük talán a város­sá nyilvánítással, mikor is volt?... Én ugyan itt jártam, de nem emlékszem pontosan a dátumra... — Én sem -r- válaszolja Né­meth Sándor —, mert én ké­rem mindössze hat hónapja vagyok itt. De várjon, mind­járt szólok: — „Csaba”! — kiált ki az ajtón —, mikor lett város Gödöllő?” — 1966. ja­nuár 1 — közli diadalmasan. Mehetünk tovább. — Gödöllő mezőgazdasági kultúrcentrum, és mindjobban azzá válik — kezdem a kérdést fogalmazni. — Milyen fejlesz­tési koncepció nyilvánul meg 3jZ ezerkilencszáz... Mikor is alapították az agráregyetemet? — Pardon! Egy pillanatra! — felugrik, kirohan. — „Csa­ba!” — kiált a túlsó szobában. Suttogás, visszajön. — 1950-ben. Az ötvenes évek elején. Ök sem biztosak eb­ben. De el tudom mondani, az egyet^mflü mi van ... — Hány. hallgatója volt ta­valy az egyetemnek, és meny­nyi lesz Í969-ben? Németh Sándor elnézően mosolyog. — Nem tudom. Sokan van­nak. Nagyon sok tanár és sok egyetemista. Pontos számot? Nem az én reszortom. — Jó, menjünk tovább! Mennyi is Gödöllő lakossá­ga? 22 ezer? Nos, megoszlás szerint, mennyi ebből az ér­telmiségi, a munkás és a mezőgazdasággal foglalkozó? Milyen célkitűzések vannak, hogy az itt élő öregek, nők, fiatalok, megtalálják megél­hetésüket, jól érezzék magu­kat, foglalkoztatottságuk ho­gyan illeszkedik a város táv­lati fejlesztési terveibe? Újabb szerény vállvonás. — Nem vagyok felhatalmaz­va ezekről beszélni. Es őszin­tén mondva, nem is tudom. Gyakorlatiasabb, építési prob­lémákról szíveskedjék kér­dezni. — Milyen állapotban van­nak itt a közművek, utak, la­kások? — A várossá nyilvánítás pillanatában a teljes elhanya­goltság ... Szóval a város 1966 óta rengeteget fejlődött, de annyi rosszat örökölt a régi időkből, hogy szinte lehetet­len ezt egy-két év alatt hely­rehozni. A közműveknél pél­dául 3 kilométer gerincve­zeték ,van, ez is 1967-ben ké­szült, egy derítővel együtt. Addig a hálózatot nem le­het fejleszteni, amíg újabb derítők nem épülnek. A köz­művek fejlesztése teszi majd lehetővé, hogy a város lakó­házainak mintegy fele be le­gyen kapcsolva. Lényegesebb az ivóvízhálózat kiépítése. Egy pillanat, bocsánat! — újból a másik szobába siet. „Csaba!” — hallom a felhívást. Tár­gyalnak, visszatér didergető szobánkba. — 1960-ban alakult meg a Vízgazdálkodási Társulat. A lakások száma Gödöllőn 5458... igen... ebből 930 van be­kötve. Újabb kutakra van szükség ... 1969-ben 12 mil­liót fordítunk majd erre a célra. A közvilágítás 'egjob- ban fejlődik. Pardon, csak behozom a kimutatásunkat... igen ... 2460 darab lámpa ... „Csaba, mennyi lámpatest va­lósult meg tavaly?”... 2460 ... jól mondtam... 2,5 kilométe­res úton. 1969-ben újabb fej­lesztés lesz. —- Hogyan készülnek az utak, milyen állapotban van­nak? Ah ••• az utak! Az utak rémes állapotban vannak. 1968-ban 3 kilomé­ter városi út készült, illetve lett felújítva. A város úthá­lózatának hossza 82,2 kilo­méter ... Falusi viszonyok ... 1969-ben 2,4 millió van erre a célra. Kevés. 1968-ban 5 ki- lofnéter járda épült, idén ugyanennyi... Csupán ház­helyrendezésre 2 milliót köl­töttünk. — Hányán vándorolnak be Gödöllőre évenként? — Azt hiszem ezer fő lehet. Várjon, megkérdezem!... — Kisiet és sugárzó arccal jön vissza, a városnyilvánítás óta 2500 fővel gyarapodott Gö­döllő lakossága. Mint később elmondja, a városi fürdő hideg és kicsi, bővítésre szorul. Készül vi­szont egy tanulmányterv, amelyben a szerzők leírják egy mesterséges tó és újabb mesterséges kutak létesítését. Németh Sándor újból visz- szatér a számukra legnagyobb fájó probléma rendezésére, a házhelyekre, a lakóházakra. Nincs étterem, a meglevő presszók, kocsmák borzalmas állapotban vannak. Emiatt az idegenforgalom fejlesztése le­hetetlen. Természetesen szál­loda sincs. Hogyan állnak lakások tekintetében? ... 1968- ban 56 lakás épült, 1969- ben 100 állami és befejező­dik a 72 szövetkezeti lakás építése, amit még 1968-ban kezdtek el, majd újabbakhoz fognak hozzá. A negyedik öt­éves tervben 2500 lakás épí­tését határozták el, de a vá­rosban sok apró beruházás­nak, kommunális létesítmény­nek kell ahhoz elkészülnie, hogy a lakások felépülhesse­nek és azokat használni is lehessen. — összesen Gödöllőn 1968­ban nem kevesebb, mint 20 millió forintot költött a ta­nács a város fejlesztésére és 1969-ben 40 milüót fog köl­teni. Mi is fog épülni? ... Egy 16 tantermes iskola, új, kor­szerű SZTK, a lakások és a közművek. Az 568 ezer négyzetméteres parkterület­ből 11 ezer csak a gondozott, ezt is rendbe kell hozni, az utak, a víz, a derítők ... Van itt munka elég! — Úgy látom, a város veze­tői nagy gondot fordítanak a fejlesztésre. — Igen és ezért is még egyszer a nevükben elnézést kérek... úgy tudom, az elnökhelyettes beteg és az elnök elvtársnak bizonyára nem volt ideje... — De azért sok mindent megtudtunk, ha nehezen is. űn megtette derekasan, amit lehetett és talán a riporter is. — Érdekes hely ez a Gödöl­lő... Kis faluból város lett, a várossá válás összes gondjá­val, de örömével együtt... Hogy mi ebből az öröm? ... A napokban az alsóparki sé­tányon jártunk az elnökhe­lyettessel ... akkor gyullad­tak ki ott először a neonok ... Gyönyörű látvány volt... a hidegben szikrázó hó, a fehér kis csillagok ... a fény, fény... Körbejártuk, aztán vissza­indultunk. Már jó kilométert elhaladtunk, amikor azt mondtam, „elnökhelyettes elvtárs, menjünk vissza, néz­zük meg még egyszer”... „Menjünk Sándor!” — for­dult meg Krassay János ... Hát ilyenkor érzi azt az em­ber, érdem'1'; fáradni Gö­döllőért. Szüts I. Dénes HÜSZ ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT, 1949. január 20-án Moszkvában az európai szo- ciaüsta országok kimondták^ Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának megalakítá­sát. Olyan országok közötti új formáció jött létre, ami­lyennek nem volt — nem lehetett — elődje a történe­lemben : szocialista rendsze­rű országok gazdasági együtt­működési szervezete. Két évtizede, a friss szö­vetségesek, a KGST-ben tö­mörült országok a világ ipari termelésének húsz százalé­kát adták. Napjainkban pedig már megközelítették a negy­ven százalékot, részesedésük 1967-ben 39 százalékot tett ki. Ez az arányeltolódás jól szemlélteti a szocialista or­szágok politikai szerepe mel­lett gazdasági jelentőségük növekedését, s még inkább érzékelteti a fejlődés dina­mikáját. Mindössze tíz év kellett ahhoz, hogy a KGST- országok megháromszorozzák villamosenergia-termelésüket, a kőolajtermelés és feldolgo­zás mennyiségét megnégysze­rezzék, az acéltermelést 36,6 millió tonnáról 113,6 millió tonnára, a cementtermelést 21,4 millió tonnából 97 mil­lió tonnára növeljék. Az ipa­ri termelés évi átlagos fej­lődése 1950—1966 között 11,3 százalék volt ezekben az or­szágokban, míg a fejlett ka­pitalista országok esetében hét-nyolc százalékot tett ki. A NAGY, összefoglaló szá­mok mögött mindig tények sok ezres serege csoportosul. A közúti járműprogram megvalósításában számottevő feladatok hárulnak a Vörös Csillag Traktorgyárra is A vállalat nagyarányú fejleszté­si programjából nem marad ki a gödöllői gyár korszerűsí­tése sem. Az idén összesen 26 millió forintot fordítanak Gö­döllőn különböző beruházá­sokra, ebből 9 milliót építke­Elég, ha Pest megyében kö­rültekintünk, s könnyen so­rolhatjuk a gazdasági együtt­működés sok-sok bizonyíté­kát. Százhalombattára szov­jet olaj ömlik évek óta, s nagyrészt szovjet berende­zéseken dolgozzák azt fel; Gödön, a nemrég elkészült villamos elosztóállomás a szovjet energiát fogadja; a Híradástechnikai Anyagok Gyárában sikerrel működ­nek kényes lengyel berende­zések; a vasútvonalakon hosz- szú kocsisort vontatnak a szovjet dieselmozdonyok; a Csepel Autógyár nemrég nagy értékű üzletkötést ütött nyélbe szovjet autógyárak­kal; textilüzemeinknek ha­gyományos partnere a szov­jet kereskedelem; az üzle­tekben a hiánycikk miatti bosszúságot feledteti a len­gyel ceruzaelem; bővíti a vá­lasztékot az NDK-bútor, a bolgár konzerv, a csehszlovák magnetofon... Az együttmű­ködés ezerféle formáját te­remtette meg a húsz eszten­dővel ezelőtt megalakult szer­vezet, az állandó bizottsá­gok kidolgozta ajánlási ta­nulmányterveket, a műszaki dokumentációk cseréjét, a szakosítás sokféle módját, az árucsere egyszerű útját, mind­azt, amit mindenki így vagy úgy, munkahelyén, az üzlet­ben, utazás közben külföl­dön tapasztalhat. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa az egyenlők testületé. Ez az egyszerű tény maga is történelmi változás igazoló ja, hiszen — mint azt zésekre és 17 millió forintot gépek és berendezések beszer­zésére. Még az idén befejezik és üzembe helyezik az új iro­daházat, valamint a szerelő- csarnok fontosabb technoló­giai berendezéseit. Ugyancsak az idén kerül sor az olajtüze­lésű kazántelep végleges hasz­nálatba vételére is. AZ ÉPÜLŐ KGST-PALOTA MOSZKVÁBAN Perlő, neves amerikai közgaz­dász megállapította — „a nem­zetközi kapitalista gazdasági szervezetek nagy többségében a szavazatok számát a gazda­sági hatalomnak megfelelően osztják el, úgy, hogy két-há- rom erős ország ráerőszakol­hatja akaratát a többiekre”. A KGST közgyűlésében, taná­csában, végrehajtó bizottságá­ban, s minden más testületben a részt vevő országok azonos szavazattal rendelkeznek: or­szágok új típusú kapcsolatai­nak kifejezője ez, s egyben a lehetőségek jelzője is. Mert a KGST ugyan már húszéves, s nem szegényes múltra tekint­het vissza, mégis, elsősorban a jövő tervei, lehetőségei, elkép­zelései ígérnek nagyszerű föl­lendülést, az ésszerű munka- megosztás megszervezését, a távlati tervek tudományos igé­nyű összehangolását, a kuta­tások egyeztetését éppúgy, mint az országok közötti tu­ristaforgalom bővítését, a va­lutaátváltás könnyítését, azaz a „nagy” dolgok mellett az egyszerű embert közvetlenül is érintő tényeket. A KÉT ÉVTIZED, az emlé­kezés, a múlt elsősorban arra kötelez, hogy fölmérjük to­vábbi lehetőségeinket, s azok jó hasznosításának módjait. Mert a nemzetközi együttmű­ködés eddig is többet tartoga­tott lehetőségként, mint amennyit —az okok igen szer­teágazók — hasznosítottak a KGST-országok azokból. Nap­jainkban, ezekben a hónapok­ban több olyan tanácskozás zajlott le, jó néhány olyan egyezményt kötöttek meg, me­lyek — mint például magyar— lengyel, magyar—bolgár közös vállalkozások alapítása, színes­fémkohászati állandó bizottság budapesti ülése, pénzügyi ta­nácskozás Pozsonyban — már jelzői a KGST hatékonyabb munkájának, a tartalmi, tudo­mányos elmélyültség fokozódá­sának, s ezzel összhangban a tagországok sajátosságainak, adottságainak ésszerű egyezte­tésére tett erőfeszítéseknek. Jó érzés, hogy ezekben a kezde­ményezésekben hazánk képvi­selői jelentős szerepet játszot­tak, hogy néhány, már megva­lósult javaslat beterjesztője hazánk KGST-küldöttsége volt, s hogy egyre inkább sikerül megtalálni a további fejlődés új útjait: A HÚSZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT létrejött szervezet életképességét, hasznát, ered­ményeit a legelfogultabbak sem vitatják már, bár két év­tizede nem sok jövőt jósoltak a szocialista országok gazdasá­gi együttműködésének. Ma már megtanulták méltányolni az együttműködés 'eredmé­nyeit. hasznát, a kapitalista országokban éppúgy, mint a fejlődő országokban. Megta­nulták, hogy a szocialista or­szágok gazdasági erejével szá­molni kell, illetve, a fejlődő országok esetében, arra tá­maszkodni lehet. A húszesz­tendős KGST tehát döntő sze­repet játszik a nemzetközi gaz­dasági életben, s ha azt néz­zük. hogy pályája íve most emelkedik igazán, bátran ma­gunkénak vallhatjuk a két év­tizedben sűrűsödő tetteket, té­nyeket, a gondokkal együtt is az eredményeket. AZ I. SZ. AKOV kedvező munkakörülménnyel, magas kereseti lehetőséggel, kiváló munka- és védőruhaellátással azonnali belépésre keres: RAKODÓ- ÉS SZÁLLÍTÓMUNKÁSOKAT, valamint kezdő és gyakorlott GÉPKOCSIVEZETŐKET. Felvételre jelentkezés a vállalat üzemegységeinek munkaügyi csoportjainál az alábbi címeken: RAKODÓK ÉS SZÁLLÍTÓK: 4. sz. üe. XIII., Országbíró u. 26/b. 7. sz. üe. VI., Bajcsy-Zsilinszky út 74. GÉPKOCSIVEZETŐK: 1. sz. üe. XIII., Forgách u. 19. 2. sz. üe. XIV., Pillangó u. 13/a. 3. sz. üe. IX., Köztelek u. 4. 5. sz. üe. IX., Pápai I. u. 5—7. 6. sz. üe. XIII., Mohács u. 24—2ó. 9. sz. üe. XIII., Hegedűs Gy. u. 45. 12. sz. üe. Gödöllő, Dózsa Gy. út 63. IRODAHÁZ - SZERELŐCSARNOK Fejlődik a VCS íraktorgyár gödöllői egysége

Next

/
Oldalképek
Tartalom