Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

PEST MEGYEI 1969. JANUAR 12., VASÄRNAP Megkezdődik iáén Vácott a siketnémák intézetének építése Továbbfejlesztik az aszódi nevelőintézetet A gyermekvédelmi intézmé­nyek fejlesztésére mintegy 90 millió forintot fordítanak az idén. Megkezdik az esztergo­mi, a kalocsai és a debreceni nevelőintézet, továbbá Vácott a siketnémák, Debrecenben a gyengén látók intézetének épí­tését A Zala megyei Botfa községben 160 gyermek elhe­lyezésére alkalmas új nevelő- intézet kerül tető alá. Tervezik továbbá az aszódi, Budapesten pedig a rákospalotai és a III. kerület Szőlő utcai nevelőinté­zet fejlesztését. Nézőpont MELLÉKÜZEM Másfél-két esztendeje egyi­ke a legtöbbet emlegetett szavaknak, s egyike a legtöb­bet vitatott fogalmaknak is. Ellenérzések és helyeslések gyűjtőpontja, a végletesség — semmit, mindent — ki- csiholója. Semmit, mindent, azaz: semmiféle melléküzem­mel ne foglalkozzanak a ter­melőszövetkezetek, tegyék csak dolgukat a földeken a tagok, az állattenyésztésben, a kertészetben, azaz „a mező- gazdaságban”, illetve foglal­kozzanak kedvük szerint mindennel, ha az hasznot hoz, növeli a közös és egyéni jövedelmeket. Nehéz, fene nehéz úgy látszik a józan középutat megtalálni. Mert igaz, sok melléküzem műkö­dik sikerrel, haszonnal, tisz­f.'itességesén, a törvény betű- jét és szellőmét egyaránt meg­.. tartva, ám az is igaz — hi­szen alig múlik el nap egy­, egy , újságcikk nélkül —, hogy van visszaélés, megle­pik a kétes egzisztenciák a nem gyanakvó közös gazda­ságokat, s olyan üzleteket üt­nek nyélbe, melyek végül is — a bíróságon végződnek. Nincs szándékunkban most a melléküzemek múltjáról szólni, s arról sem, miért volt nemcsak helyes, hanem el­kerülhetetlen is a mellék­üzemági tevékenység enge­délyezése, terjesztése, sőt, se­gítése. Megtettük ezt lapunk­ban többször, mint ahogy azt is: riportok sorában adtunk számot a jól s a kevésbé jól dolgozó melléküzemekről, a becsületes iparkodókról, s a harácsoló ügyeskedőkről. Va­lamiről azonban sem ezek­ben a cikkekben, sem álta­lában a melléküzemek emle­getésekor nem esett szó. Ar­ról, hogy a melléküzemekkel összefüggő valamennyi kér­désnek van társadalmi hátte­re, hatása, vetülete is, de ezekkel lényegében sehol és senki nem foglalkozik fon­tosságuknak megfelelően. Ezért a végletes vélemények. Annak nem támad vissz­hangja, hogy a tsz-mellék­- üzem téli foglalkoztatása­ként asszonyok sorát ülteti asztal mellé, akik — például — lakat-összeszereléssel ezer- ezeregyszáz forintot megke­resnek. Annak már sokkal inkább visszhangja lesz — és milyen! —, hogy a szövet­kezeti melléküzem esztergá­lyosai négyezret keresnek. A dolog ennyiben is marad. A húsz meg ötvenfilléres óra­bérjavítást sürgető munkás az eget is leszedi mérgében, mert „ugye az ügyeskedők­nek lehet”, s senki1 nem ma­gyarázza meg neki, hogy — például — hány órai mun­kával hozták össze a négy darab ezrest a tsz-ben levő szakik, milyen gépeken, mi­lyen munkakörülmények kö­zött, a szociális ellátottság­ról már nem is beszélve ... Sőt, az üzemek nagyobb ré­szében még bólogatnak is a hamari beszédhez, s megtold­ják, az állami fegyelmet, a bérgazdálkodás szigorúságát emlegetve, melyek „persze” nem érvényesek a szövetke­zetre ... Olyasfajta siránko­zások is hallhatók, hogy az üzem a munkaerőhiány miatt kiszolgáltatottja a szövetke­zeti melléküzemeknek, örül­niük kell, ha elvállalnak tő­lük valamilyen kooperációt,, bérmunkát. Ahelyett, hogy arról beszélnének: a munka­erőhiány ellensúlyozására mi­ként kívánnak gépesítem, szalagokat szervezni, a bel­ső anyagmozgatást korszerű­síteni stb., stb. Mert az érem­nek — hisz’ oly sokat em­legetjük — két oldala van. Ki védené, mentené a mel­léküzem leple alatt hará- csolókat, ügyeskedőket, azo­kat a részleg-, meg ki tudja miféle, magukcsinálta veze­tőket, akik azt sem tudják,1 a térképen hol kellene keres-, műk „szövetkezetükét”, ám az ügyeskedők, meg néhány pipogya szövetkezeti vezető miatt magát a melléküze­mek gondolatát, s gyakorlatát kellene revízió alá venni? Azaz: úgy szabaduljunk meg a vadhajtásoktól,, hogy dönt­sük ki magát a fát? Minek akkor a metszőolló, a kézi­fűrész? Márpedig a gyakor­latban leginkább úgy fogal­mazódik meg a vélemény, hogy — tagadhatatlan, konk­rét példák alapján —, ha eny- nyl disznóság van a mellék­üzemek örve alatt, akkor egy tollvonással meg kell szün­tetni az egészet, s rend lesz. Rend ám, csakhogy i nagyon nem mindegy, milyen rend is lenne ez. Kettőn áll a vásár. A józan szövetkezeti vezetők nem bo­csátkoznak zavaros üzletelés­be, az okosan gazdálkodók nem a melléküzemből akarnak aranyborjút varázsolni, ha­nem a mezőgazdasági és a melléküzemi munka együtte­sével szolgálni a gyarapodást. A rendelkezések egyre inkább kijelölik a melléküzemi tevé­kenység egészséges medrét — legutóbb például a gépjavítás adókulcsának módosítása —, ha tehát a tsz vezetősége „észnél van”, a szerencselova- "gok nem tudják fölültetni őket. Ahol tanyát vernek a kalandorok, ott nemcsak őket kell elmarasztalni, hanem azokat is, akik sátrat — bé­lyegzőt, felhatalmazást stb. — adtak nekik, azaz azokat is, akik visszájára fordítják az állam adta lehetőséget, akár önös érdekből, akár amiatt, hogy olyasmire mondanak igent, amihez nem értenek. Ezt, és még sok mást kelle­ne, lehetne elmondani az üze­mekben, a gyűléseken, minden olyan helyen, ahol elhangzik a melléküzemek miatti mél­tatlankodás. Mert nem puszta gazdasági kérdés ez, hanem — és nagyon is! — politikai prob­lémaként sem másodrangú. Hiba hagyni, hogy jó és hasz­nos dologból sokak szemében fekete bárány legyen, csak azért, mert akad néhány tilos­ba tévedő jószág, s mert akad­nak rossz pásztorok ... Tucatnyi szín A Budakeszi halárában le­vő Korányi-szanatórium új előcsarnokának díszítésére kü­lönös alakú, átlátszó üvegku­polát tervezett Bolmányi De­zső festőművész. A tucatnyi színben játszó kompozíció de­rűs színeivel kellemes hatást kelt a szemlélőben. A négy méter átmérőjű kompozíció még az alkotó műtermében vár szállításra. Egy óra a tanácselnöknél A felkészülés biztosítja a fejlődést a nagykátai járásban Felvétel p az Uttörővasútra A MÁV Széchenyi-hegyi Úttörő vasút felvételt hirdet a január 27-én induló úttörő- vasutas-tanfolyamra, budapes­ti és környékbeli 4., 5. és 6. osztályos általános iskolai ta­nulók részére, akiknek tanul­mányi eredménye legalább né­gyes. Jelentkezni lehet január 19-én és 26-án vasárnap 9-től 12 óráig az Üttörővasút hűvös­völgyi végállomásán a kitöl­tött jelentkezési lappal, amely az általános iskolákban vagy az Űttörővasútnál szerezhető be. Felvilágosítást a 164—936 és a 364—836-os telefonszámon adnak. A tanácsok múlt évi mun­káját az új gazdaságirányí­tási rendszerrel összefüggő feladatok, a helyi gazdaság- politikai célok megvalósítá­sára irányuló erőfeszítések jellemezték; erről beszélget­tünk Készt Imrével, a Nagy­kátai Járási Tanács vb-el- nökével. — Milyen új vonásokkal gazdagította a reform, a ta­nács igazgatási tevékenységét? — Apparátusunk munkájá­nak középpontjában a tömeg­kapcsolatok fejlesztése, a szo­cialista demokratizmus ki- szélesítése, valamint a törvé­nyesség, a közrend és köz- biztonság további megszilár­dítása állott, de ugyanakkor nem feledkeztünk meg a gazdasági feladatokról sem. Tekintettel arra, hogy a já­rás gazdasági struktúrájában lényeges változás nem tör­tént, változatlanul a mező- gazdaság fejlesztése és a tsz- parasztság életkörülményei­nek megjavítására fordítot­tuk a legnagyobb figyelmet. — Hogyan realizálódott ez a múlt évben? — Termelőszövetkezeteink­ben javult a termelés és ér­tékesítés kölcsönhatása. Az ágazatokat a gazdaságosság elve alapján jelölték ki. A múlt esztendőben az 1967-es évhez viszonyítva a bruttó termelési érték 9—10 száza­lékkal, az árbevétel pedig 20—25 százalékkal volt maga­sabb, vagyis a termelési ér­ték 43 millió forinttal halad­ta, meg az 1967. évi szintet. — Hány millió forintot for­dítottak a járásokban a tsz-ek a különféle beruházásokra? — A múlt évben 80 millió forintos beruházást terveztek, s epngk az összegnek majd­nem a felét a szarvasmarha­tartás fejlesztésére fordítot­ták. Ugyánezt nem mond­hatom el a sertéstenyésztés­ről. A beruházások zavarta­lan felhasználását gyakran akadályozta, hogy sokszor csak megkésve tudtak a tsz-ek a hitelkerethez jutni. Mindent egybevetve azonban kielégítő volt a járás múlt évi me­zőgazdasági helyzete. — Ez a járás üzemtelepítés­re kijelölt terület? — Ez így van. Három fej­lesztési körzetet jelöltünk ki: Nagykáta, Tápiószele, vala­mint Tápiószecső székhellyel. Tápiószelén már megkezdte tevékenységét a Kohászati Gyárépítő Vállalat vasszer­kezeti gyáregysége, az Ál­lami Pénzverő jelvényüzeme, valamint a Nagykőrösi Kon­zervgyár egyik feldolgozó te­lepe. Farmoson és Tápió- szentmártonon szintén léte­sült konzervgyári feldolgozó telep. Szentmártonkátán a Klíma Ktsz most létesült üze­mét említhetem meg, itt Nagykátán pedig felépült a 600 vagonos gabonatárház és ugyancsak itt kezdte meg működését a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldol­gozó Vállalat is. Az eddig megvalósított ipari beruhá­zások eredményeként, járá­sunkban mintegy R70 állan­dó és 450 időszaki jellegű új munkahely létesült. — Az idei tervek? — Az idén és a jövő évben újabb 1400 munkahely létesül majd a járásban a már meg­levő üzemek bővítésével. A beruházások és fejlesztések eredményeként a múlt év vé­gére 3600 főre növekedett a helyben foglalkoztatott, az iparban dolgozók száma. — A lakáshelyzet országos probléma, gondolom a járás sem kivétel ez alól? — Igen, éppen ezért nagy figyelmet fordítottunk és for­dítunk majd ez évben is a la­kásprogram megvalósítására. A járás múlt évi lakásépítési tervét 103 százalékra teljesí­tette: felépült 901 családi, és 28 állami lakás. A tanácsok­nak ezen a területen nagyon sok gondot okoz az egyéni tulajdonban levő beépítetlen házhelyek igénybevétele, mert a kisajátítási eljárás hossza­dalmas és nagyon körülmé­nyes. — A járás egyenletesen fej- lődik, de ezt követi-e a lakos­ság ellátottságát szolgáló léte­sítmények tevékenysége is? — A járás kereskedelmi forgalmát hat fogyasztási szö­vetkezet és a Budapest kör­nyéki TÜZÉP Vállalat nagy­kátai Leiepe, valamint egy utasellátó pavilon és egy ven­déglátó egység bonyolítja le. A termelőszövetkezetek saját termékeiket 16 épületben hoz­zák forgalomba. A fogyasztási szövetkezetek 172 kiskereske­delmi és 71 vendéglátóipari egységet üzemeltetnek. A lakosság ellátását figyelembe véve, a fogyasztási szövetke­zeték munkáját pozitívan le­het értékelni, de a zöldség- és gyümölcsellátás tekinteté­ben a hálózat további bővíté­se szükséges. A sütőipari ter­mékekkel való ellátás a szál­lítási eszközök hiánya miatt nem 'kielégítő. Örömmel em­lítem viszont, hogy Nagyká­tán az 1520 négyzetméter alapterületű iparcikk-áruház építése jól halad. — Érdekelne a járás műve­lődési helyzete is. — Ilyen tekintetben a leg­hátrányosabb helyzetben va­gyunk a megyében. Az utóbbi három évben 30 nevelőinek tudtunk kedvezményes Lakás- építési kölcsönt biztosítani, a megyei keretből pedig továb­bi tíz szolgálati lakást vásá­rolni, de ez még mindig rém elég. Ez az egészségtelen hely­zet rányomja bélyegét az is­kolai oktatásra is, mert egy általános iskolai osztályterem­re 50,6 tanuló jut a megyei átlagos 44 tanulóval szemben. Ennek ellenére kiváló tanu­lóink nagy része jól megáll­ja helyét, ezt bizonyítja, hogy a járási és megyei tanuló- versenyeken jól szerepelnek. Külön meg kell említenem a járás székhelyén működő Bartók Béla művelődési köz­pontot, amely a felújított és kibővített művelődési házban értékes munkát fejt ki. A Nagykátai Járási Tanács vb-elnökével folytatott beszél­getésekből kiderült, hogy a já­rás megfelelően felkészült a múlt évben a gazdasági re­form bevezetésére és még a múlt esztendőben megterem­tették a további fejlődésük alapját. Karácsonyi István „ Az élet tenéked magyarázzam ?‘ A halál oka: suicidium. A hatodik emeletről. Szőlőben, nikotinnal. Az Erzsébet-hídról. Suicidium: öngyilkosság. Az egyén által önmagán végrehaj­tott szándékos emberölés. Tet­tese: halott. Három ember. 18 éves, 21 éves, 28 éves fiatalok. Váciak. Egymást nem ismerték, de kö­zel laktak egymáshoz, talán látták is egymást, barátok nem voltak. Szüleiket a tragédiák után sorsuk hozta össze. Két év. Három öngyilkosság. Fia­talok. Apjuk vagy anyjuk ta­nárember, s tudják maguk is: semmiről nem tehetnek, s ér­zik maguk is: valami hibát kö­vettek el. Búcsúlevelek. Zavarosak, az indítóokot hiába keresed ben­nük. Halálukért nem okolnak senkit, apróságokról írnak, kié legyen az új cipő, és hogy ne sírjon az anyuka. De az anyu­ka sír. És ezzel ők is számol­tak. Azt hitték, számukra leg­nagyobb ellenség: az élet. ..Valójában csak a nagy szenvedélyek hozhatják létre a nagy embereket.** (Helvetius) — Rengeteget olvasott. Volt amikor 10—12 órát. Mindent. — Észrevett akkoriban raj­ta valami különöset? — Az ember nem nagyon fi­gyel ilyesfajta különlegessé­gekre. Most pedig, ha vissza­pergetem az időt, már mindent különösnek hiszek. — Mégis? — Filozófiai munkákat olva­sott. De hát annak csak örül az ember! Elhatározta, filozó­fus lesz. Értelmes volt, ezért vágyait komolyan vettük. Zár­kózott lett — ezt észre kellett volna vennem. — Éva Budapesten, a Rákó­czi út 59. számú ház hatodik emeletéről vetette le magát. — A Filmmúzeumba ment. Nekünk azt mondta, de állító­lag nem volt ott. Hogy este nem jött haza, nem csodálkoz­tunk: „Biztosan a keresztany­jánál alszik.” Úgy látszik, azt a házat már régebben kinézte magának. A Rákóczi út 50. számú ház 1904-ben épült, azóta 28-an ugrottak le hatodik emeleté­ről. Éva volt a 29-ik. „Semmi nem képezi annyira sajátunkat, mint az életünk, és ezzel csak mi rendelkezünk.” Ez a mondat vékony ceruza­vonással volt aláhúzva az egyik könyvben. H. Ödön, Éva apja, az idézetet kívülről tud­ja. — Nagyon szerettük Évit. Furcsa lány volt mindig. Me­rengő. Nem lehetett kiismer­ni. A társaságot nem szerette, táncolni viszont imádott. Sok udvarlója is volt. Énekelt a Vox-Humana-ban. Évának két lánytestvére van. Egyik Vácon él, lérje pedagógus, másik Hannover­ben; egy német pszicholó­gushoz ment férjhez. Éva négy búcsúlevelet írt. Szüleinek, barátnőjének, test­véreinek. Az írópapír megsár­gult, de a szálkáskék betűk jól olvashatók. A dátum: 1966. december 2. „Nem vagyok sem zseni, sem művész. Az életemet nem tudom elkép-- zelni íróasztal mellett. Inkább mosnám a filmgyár lépcsőit, minthogy valahol anyagbe­szerző legyek”. Halála után két héttel az egyik könyvben cédulát talál­tak: „Könyveim, az osztály­társamé, a Hédié legyenek”. 400 könyve volt. Művészhajlamai gyötörték, de reálisan nézett önmagára. A művész, a zseni és az író­asztal közötti út neki egy lé­pés volt. Nem vett figyelembe állomásokat. Lépett. Túl na­gyot ahhoz, hogy a perspekti- vakeresésében ne lett volna elhamarkodott. Nem pályavá­lasztási tanácsadók olvasásá­ra gondolok, még csak nem Is pszichológiai vizsgálatokra, csak arra, hogy a filmgyári folyosókat nem feltétlenül gimnazisták mossák, és, hogy az íróasztalharc sem a kitűnő, egyetemi tanulmányokra ér­demes emberek között folyik. Éva nem mérte föl lehetősé­geit. És ez nagy hiba. Filozó­fiai művekben kereste maga- magát, hirtelen (ha előre megfontolt szándékkal is) ítélt. A depresszió eluralko­dott rajta a művek nyomán, individum lett, abban az irányhan is, hogy teljesen zárkózott életet élt. Talán tü­relmes beszélgetésekre lett volna szüksége és szélesebb látókörre — az életben. Mert Éva minden műveltsége elle­nére félreértett valamit. És az a valami nagyon súlyos dolog. Egy országban nemcsak zse­nikre és művészekre van szükség. De nem is csak író- asztalkoptatókra. A két vég­pont között ezernyi állomás van. Éva száguldott. A búcsúlevél: „az az utolsó kérésem, hogy ne sírjon anyu...” Anyu sírt. És azóta, ha öngyilkosságról olvas va­lahol — sir. Évát 1966. december 8-án temették. 18. születésnapján. ® „A szabad ember semmire sem gondol kevésbé, mint a halálra; és bölcsessége nem a halált, hanem az életet közve­títi.” (Dürkheim) Ifjú Sz. Róbert. Most lenne 23 éves. Tavalyelőtt szeptem­berben felment a szőlőbe. Ni­kotinnal mérgezte meg ma­gát. Ott feküdt a kunyhó padlóján. Másnap találtak rá. A humán beállítottságú emberek képesek arra, hogy úgy gondolják: számukra már semmit nem mondhat az élet. ök értelmesek, de lel­kűkben óriás-romantikusok, észben pedig robusztus na­turalisták; bennük megbom­lik az egyensúly és a libikó­katáncban elszédülnek. Ifjú Sz. Róbert közismer­ten reál érdeklődésű volt. Olyannyira, hogy édesapja (nyugalmazott magyar-törté­nelem szakos tanár) kivette a gimnáziumból, átíratta a gép­ipari technikumba. A műszaki egyetemre nem vették fel,1 felsőfokú . technikumba került.'1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom