Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

1969. JANUAR 12., VASÁRNAP PEST »lECYEt T^űrhm 5 Magyarázom a bizonyítványomat A nap halvány foltjai, a gyerekek erősebb, állandóan mozgó árnyéka a jegesre fa­gyott havon. A budakeszi is­kola udvara nagy, betölti a visongás, zaj. Csúszkálnak, hógolyóznak. Szünet van. Az­után csöngetnek. Nem halja senki. Nem akarják hallani. Ez a tanítás második napja. Ezt el kell felejteni. El, hogy vége - a szünetnek. S el, hogy mit szóltak otthon a bizonyít­ványhoz. S a bizonyítványt is. De csak tíz percre. Becsönget­tek. És most figyelni kell majd, csendesen ülni a pad- ban, hallgatni. Mert apa azt mondta... — Mert apa azt mondta, ha nem javítok, elver. Mert ne­kem nem használ a jó szó. — Már sírásra áll a szája Né­meth Gabinak. De ez csak egy pillanatig tart. Már újra ma­gabiztos. — Most nem mehe­tek sehová — rándít egyet a vállán. — Tavaly hányas voltál? — Kettes fölött! — vágja ki. — Most rákapcsolok. Javítani fogok. Anyuka azt mondta, legalább hármasra tanuljak, mert akkor nagyon nehéz lesz az ötödik, ha semmit sem tu­dok. — Vékonydongájú, hom­lokába hulló haját időnként furcsa mozdulattal veti hátra. Abbahagyja a körömrágást: — Majd meglátjuk — mond­ja. Leshyák Éva jó bizonyít­ványt vitt haza.— Négy egész hat — mondja, s ragyog a szeme. Nagyon örültek, külö­nösen anyu. Azt mondták, jó kislány vagyok. Az olvasást kellett nagyon sokat gyakorol­ni és a számtant. — Nagyra nőtt, erős gyerek. Pedig ő is csak negyedikes. Szorgalom­ból ötöse van. — Na ja. Aki szeret magol­ni, annak nem cikk — nevet Major Karcsi. Szemtelenül, de kedvesen. Ő is típus. A — nem lehet -fá haragudni, pe­dig olyan rossz, mint az-ör­dög— típusa. — Lyukat be­szélnek a hasamba, hogy jó fejem van, észt is osztottak. De én szívesebben szánkózok. Elég a napi fél óra tanulás. — Elég? Mihez? — Igaz, hogy most elvágtak oroszból, de ez azért van, A tanítás második napján A magolónak nem cikk A gimnazistáknál sem ment simán mert nem nagyon szeretem. És egyébként sem nekem ta­lálták fel a tanulást. Apám azt mondta, bezár. „Beszéltek a fejemmel“. Azt is mondta: mi lesz így belőled, nyolcadikos vagy és még megérem, hogy nem tu­dod ismétlés nélkül kijárni az iskolát? Mindegy. Erre a félévre még összeszedem ma­gam, hajtok. Nem lesz nehéz, pedig mindenből rontottam. Ezért is dühösek, hogy ha az­előtt tudtam jó bizonyítványt vinni, most miért nem tudok? Nemsokára vége, autószerelő­nek megyek utána. — Róka Gaszton — mutat­kozik be nagyon határozottan a szőke, izmos fiú. — ötödikes vagyok, nagyon sok .az új tan­tárgy. Persze hogy rontottam valamit. Még szerencse, hogy nem veszik otthon túl komo­lyan. Még azt sem, hogy tud­ják, jobb lehetnék, mint 4,4. Csak az orosz jegy nem tet­szett nekik, hármas. Hiába mondtam, hogy a torna ötös, inkább azt nézzék. Mert én azt szeretem legjobban. Kosarazni is járok. De azért most már muszáj lesz jobban tanuni, mert ha nem becsülöm meg magam, nem mehetek gimná­ziumba. Pedig azt mindenkép­pen akarom. És ezentúl nem azt kell elhatároznom, hogy nem írom meg a leckét, mert minek? Molnár Anna szégyenlősen válaszolgat. Köpenyét^ húzo­gatja, nevetgél. — Utolsó év, de még van idő javítani. Ki­néz az ablakon, topog. — Hát, nem nagyon örültek otthon. Apu azt mondta,,. letöri a de­rekamat, ha annyit „barátnő- zök”. Mert mindig át szoktam menni a szomszédba beszélget­ni. Anyu hiába véd, most már mindig otthon kell lennem. De lehet, hogy nem is baj, Jjaví- tok, mert most is lehettem vol­na jobb, és továbbmegyek a gimnáziumba. Gyógytornata­nár szeretnék lenni. Mikor megkapta diplomáját, elhelyezkedett a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában. A konkrétumok ér­dekelték. A matematika, a fi­zika. Azok a területek, ahol a mozgatórugó a pontosság. Ahol csak egy megoldás van. Egy ... nem kettő és nem há­rom. Apjától kérdezem: — Gondolta volna? — Soha. — Egyéniség volt a fia? — Magányos volt. — Beszélgettek? — Egyedül érezte legjobban magát. Barátai, szerelmei nem vol­tak. Otthonülő természet volt. — Volt valami nézeteltérése a gyárban. Hogy mi, azt nem mondta meg pontosan. Búcsúlevelét a vállalathoz írta. Reál érdeklődésű, a va­lósággal bizonyára szemoe- néző ember volt, gondjai, ba­jai beljebb forrongtak an­nál, mintsem, hogy kibeszél­je őket. Barátai nem voltak — tettét, nem tudni, előre megfontolt szándékkal haj­totta-e végre. Nővére test­nevelőtanár Szentendrén, fér­jes asszony. Apja 36 évig ta­nított. Felesége mindennap elmegy a temetőbe. A fia sír­jához. Mindennap — délelőtt. © © „A társadalom csak akkor kényszerítheti tagjait arra, hogy megöljék magukat, ha magának az egyénnek szemé­lyisége keveset számít.” (Dürkheim) Egy hónappal ezelőtt D. At­tila sofőr az Eyzsébet-hídról a Dunába ugrott. Édesanyja számtant és fizikát tanít. Be­szélni nem tudtam vele. Sem az iskolában, sem lakásán nem találtam; Az öngyilkosságot régen bűntettnek minősítették, kí­sérletét büntették, az öngyil­kos hulláját hóhér égette el. Üjabban már nem büntetik. Egy szociológus szerint a heves fájdalommal járó be­tegségek ritkábban vezetnek öngyilkossághoz, mint a ke­dély- és hangulatzavarok. Rendszerezni azonban nem lehet őket. Mert az emberek egyének. Indítékokat kell ke­resni, de nem szabad általá­nosítani, statisztikába görbí­teni az individümok belső emócióját. Az okok egymásba folynak: a búskomorság le­het időleges és lehet állandó, de a mozzanat mindenképpen másodperctörédék. A búcsú­levelek ritka háúyada világos. Egy 'japán tudós odavetett so­ra sok mindent megmagyaráz: „A japánoknál a harakiri di­vat lett, mint Párizsban a Chevalier-kalap.” Három fiatal megunta éle­tét Vácott. Valószínű, csak egy keserű másodpercig és a következő pillanatban már megbánták. De az idpt nern lehet visszaforgatni. Maguk felett ítélkeztek. A felmentés későn érkezett. A keserű másodperctöredé­kig órákon keresztül jutott el a három fiatal. Az indíték is­meretlen — öngyilkosok let­tek. És most a szomorú ri­port vége legyen következet­len, nem az írott sorokból jö­vő, hanem beljebbről, ahol forrong valami és, ha az em­ber kibeszéli, könnyít magán. Haltai írta a szállóigévé lett mondatot, a kellemes színpadi környezetben többször is el­hangzik: „Az élet szép, tené- ked magyarázzam?’’ Tamás Ervin A budakeszi I. számú vagy új iskola, ahogy az itteniek mondják, tizenkét osztályos, tehát gim­náziuma is van. Az elsősök már igazán nem nevezhetők gyerekeknek, nagy lányok, nagy fiúk. De azért megkérde­zem őket, hogy sikerült az első félév. Liga Erika operatőr sze­retne lenni, főiskolára jelent­kezik érettségi után. — Tu­dom, hogy a 3,8 nem lenne elég ehhez, de hát első félév... Nehéz, és ezt otthon is tudják. Ezért nem vették nagyon zo­kon, hogy sokat rontottam. Mert nyolcadikban még jeles voltam. Tekintettel vannak-rá. hogy még nem szoktam meg. És tudják, hogy kijavítom úgyis. Tornai László is rontott. — Fáradt vagyok, mire hazaérek az edzésről. Atletizálok. — A négyszer százas váltóban már nyertem járási és megyei ver­senyt. De ez nem vigasztalta meg apuékat a hármas bizo­nyítványért négyes helyett. Úgyhogy szorosabbra kell fog­nom a gyeplőt; elmarad a tv- nézés, moziba járás. Edző sze­retnék lenni, és muszáj jól ta­nulni, hogy a „téefre” fölve­gyenek. Hát igen. Nem mindenkinek volt öröm a bizonyítványosz­tás. Sokaknak zűrös nap volt. Itt is, mindenütt. Karinthy után szabadon magyarázták bizonyítványukat a rosszabbul tanulók a zord szülőknek. Varga Vera Változó számadások Munkásasszonyokkal, kötö­zőkkel, fonó- és szövőnőkkel beszélgettem két váci üzem­ben, a bélésárugyárban meg a finomfonóban, arról, hogy csa­ládjuk pénzügyminisztereként, hogyan látják „pénztártól va­ló távozás után” a megélhetési lehetőségeket, az árakat, mi­ként észlelik az árrendszer változásait, mindazt, ami ilyen kérdésekben a gazdaságirá­nyítás rendszerének következ­ménye és lecsapódása szemé­lyi, családi méretekben ? A részleteket illetően igen sok­féle véleményt jegyezhettem fel, a téma egészéről azonban az volt az egyöntetű és őszin­te vélemény, hogy: rosszabb­ra számítottak. Az az orszá­gos tapasztalat ugyanis, hogy a számított egy-két százalék­kal szemben az árszínvonal ténylegesen csak 0,5—0,6 szá­zalékkal emelkedett, az egyé­ni számadásokra is megnyug­tatóan hatott, bizalmat keltett, elaltatta azokat az aggályokat, melyek gyors áremelkedéstől, általános drágulástól tartot­tak. Mindezt azonban hiba lenne összekeverni a teljes elégedettséggel, a probléma- mentességgel. Sokféle „cipő' A legfontosabb tapasztalat, melyet e beszélgetésekből le­szűrhettem, kétségtelenül az volt, hogy az árak átlagokban mérhető változása rendkívül sokféle formában mérhető egy-egy családnál. A házépí­tésbe kezdett, három gyereket nevelő, havi háromezer-nyolc- száz forintos összkeresettel rendelkező család például döntő mértékben a negatívu­mot érezte csak; emelkedett a kölcsön utáni kamat. Most meg azért futkosnak pénz után, hogy hamar megvegyék a faanyagot, mert olvasták a fűrészáruk árának emelkedé­rw A f - | | | A hernádi Március 15 lsz­1 esztalevelek h“sz asszonynak bizto­sítottak munkát telre is. Kisebbfajta gyárat rendeztek be, ahol hétféle tésztát gyúrnak. Készítményeiket a fővárosban értékesítik. A szárítóállványon sorakoznak a tésztalevelek, finommetélt lesz belőlük. Országjáró páncélvonat A KISZ Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére a borsodi fiatalok vállalták, hogy a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója tiszteletére elkészítik az észa­ki hadjárat híres páncél vona­tának hű mását. Munkájukat segíti a Honvédelmi, a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium, valamint a Hadtörténeti Múzeum. A felépült páncélvonat két évig járja majd az or­szág városait és falvait. Két fedett kocsijában ugyanis kiállítást rendeznek be, amely a Tanácsköztársaság dicső har­cait és a korszerű haditechni­ka legújabb vívmányait mu­tatja be. A szerelvényt országjáró útjára elkíséri egykori személyzetének néhány tagja is. A páncélvonatot március 21-én ünnepélyesen adják át Miskol­con. Erre az alkalomra az or­szág minden részéből 350 út­törőt látnak vendégül, akik a vonattal Szin—Jósvafő közsé­gig utaznak, és meghallgatják a Tanácsköztársaság tisztele­tére az aggteleki barlangban rendezett hangversenyt. SZOLNOK 1*1* Hint MOS címer Üj városi címert készíttetett Szolnok város tanácsa. A szo­cialista építést jelképező cí­mer arany és kék színű pajzs­ban helyezkedik el. A címer felső része három fiókáját vé­rével tápláló fehér pelikánt ábrázol. A pajzsot fekete raj- zú, két pilléren álló híd met­szi át. séről szóló híradást. A másik asszony viszont elsorolta: a mosóporok, s más hasonló cik­kek árának csökkentésével, a harisnyák olcsóbbodásával — két nagylánya van! —, pamut­áruk leértékelésével váratlan megtakarításoz jutott, s most örömmel hallott arról is, hogy a fűtőolaj olcsóbb lesz, áldja a férje eszét, amiért olajkály­hát vettek... A harmadik vé­lemény : a tényleges áremel­kedésnél sokkal lényegesebb és veszélyesebb az, ami a ku­lisszák mögött történik, s erre jusson nagyobb figyelem. Pél­dául: sűrűn nincs olcsó felvá­gott és szalonna, disznósajt, töpörtyű; nem hord mindenki kétszáznegyven forintos mű­anyag inget, ám az olcsóbb férfiingek választéka, minősé­ge kritikán aluli; a gyermek­cipő olcsónak tűnik, de na­gyon is drága, ha azt vesszük, hogy kéthavonta kell egy-egy pár a gyereknek, mert szét­megy, leválik a talpa stb., stb. Sokféle „cipőben” járnak tehát a tipikusnak vehető csa­ládok, s bár az árrendszer mozgása is sokféle, ma még egy-egy konkrét példa eseté­ben nehéz megtalálni a ki­egyenlítő hatásokat, sokkal in­kább csak az egyértelműen ne­gatív vagy pozitív következ­ményekkel lehet találkozni. Igaz, világosan kimondott elv volt, hogy legalább tíz év szükséges az árrendszer teljes átalakulásához, az árak és a tényleges társadalmi ráfordí­tások közelítéséhez, ám annak is világosnak kell lennie, hogy a választék szűkítése, az ol­csóbb cikkek — talán nem véletlen — eltűnése kedvezőt­lenül érinti a családi költség- vetéseket, s bizalmatlanságot szül. Bizalmatlanságot olyan értelemben, hogy — mint ezt egyik asszony meg is fogal­mazta — ugyan nem emelik valaminek az árát, csak éppen maga az áru tűnik el... Ki állíthatná, hogy nincs ebben igazság? Konyhaszinten? Beszélgetőpartnereim egyi­ke említette: amikor kifakadt amiatt, hogy a váci piac igen drága — a legtöbb esetben a fővárosi áraknál is magasabb árak —, azt kapta válaszként: ne konyhaszinten gondolkoz­zon. Jogos lenne az ilyesfajta „tanács”? Aligha. Miféle jo­gon és okon lehetne, kellene elvárni egyszerű emberektől, hogy a maguk saját életétől függetlenül értékeljék a vál­tozásokat? Márpedig találkoz­ni ilyesfajta szemellenzőkkel, ahelyett, hogy megpróbálná­nak választ adni az illetékesek a tényleges kérdésekre. Arra például, hogy a váci piacon ta­pasztalható drágaság — e so­rok írójának meggyőződése szerint legalábbis — nemcsak a kínálat és kereslet termé­szetes következménye, hanem következménye annak is, hogy távolról sem sikerült a járás, s a szomszédos szobi járás kö­zös gazdaságainak erejét ma még „árszabályozóként” föl­használni. Magyarán: a speku­láció letörésére — mert van ilyen, kofák és viszonteladók diktálják! — a közös gazda­ságok árudömpingje kellene. Igaz, 1968-ban aszály volt, in­dokolja és magyarázza ez a magasabb árakat, de azt nem, hogy a város vezetőinek min­den törekvése ellenére is las­sú a haladás e tekintetben, a közös gazdaságok elzárkózása miatt. Maradjunk a konyhaszinten még egy kicsit. Elhangzott az is a beszélgetéseken, hogy rek­lámok hirdetik: ne bajlódjon odahaza a főzéssel, étkezzen vendéglőben. Igenám, de szé­lesre kell nyitni akkor a buk­szát! Most meg — így is van — újra arról hallanak: „bizo­nyos vendéglői árak” emel­kednek. Hát akkor? Hallottak, olvastak arról, hogy az állam dotálja az ételforgalmat. Nem lehetne jobban koncentrálni ezt a dotációt? Valóban arra fordítani, ami a kis keresetű emberek javát szolgálja? És elvenni onnét, ahol mutatóba se’ találni átlagos keresetű embereket? Megint csak ma­gyarán: nem dotálni az osztá­lyon felüli, s első osztályú he­lyeken elfogyasztott ételeket, ám annál inkább a bisztrókat, kisvendéglőket? Tévutakra vinne ugyanis, ha az ilyesfajta konyhaszintet figyelmen kívül hagynánk, ha azt gondolnánk, hogy az emberek nagy több­sége az árarányok változását, az állami kedvezmények rend­szerét, a forgalmiadókulcsokat, s a többi, az árpolitikához és az árrendszerhez tartozó kér­déseket nem így méri, mérle­geli. A távlatokban való gon­dolkozás ugyanis nem függet­len a mai konkrétumoktól... Amivel vitatkozni kell Elhangzott jó néhány olyan megjegyzés, észrevétel is, me­lyekkel e sorok írója rögvest vitába szállt, s reméli, mások ugyanezt teszik. Létezik rossz általánosítás, miszerint a sza­bad árak kiterjesztése — már­pedig 1969-ben a fogyasztási árualap 30—33 százaléka ide tartozik majd — automatiku­san együtt jár áremelkedéssel, tehát — mint az egyik fiatal- asszony mondta — a vállala­tok nyernek, a vevők veszíte­nek. Igaz, e vélekedés nem nélkülözi teljes mértékben a konkrét tapasztalatokat, ám valójában abból fakad, hogy az emberek nagy része nehe­zen igazodik az újhoz, ahhoz, hogy az egyik üzletben olcsób­ban vehetné meg azt, amit a másikban drágábban már — megvett... Azaz: a régi, me­rev, éveken át változatlan ár­rendszer tudati hatása ma is élénken él, érezhető, s tapasz­talható olyasféle hajlam, hogy minden árváltozás „gya­nús”, csakis többletkiadást eredményezhet. Ezért van igen nagy jelen­tősége annak, hogy minél töb­bet és minél nyíltabban essék szó az árkérdésekről — mint történt ez a múlt év utolsó napjaiban —, s ne rekedjen meg az országos fórumokon elhangzó nyilatkozatoknál, ha­nem folytatódjék az e témájú eszmecsere lentebb is, éppen a konkrét tapasztalatok alap­ján. Már csak azért is, mert — s ez megint csak egy szó szerint föl jegyzett mondat a beszélgetésekből — a statiszti­kát csak kevesen olvassák, de az üzletekbe mindenki be­megy ... Mészáros Ottó Ipari tanulókat ELŐSZERZŐDÉSSEL felveszünk az 1969/70-es tanévre, kőműves, asztalos, villanyszerelő, ács, hidegburkoló, bádogos, festő és víz-gáz­szerelő szakmában. Foglalkozás tancsoportokban, CSAK BUDAPESTEN. Iskolai jelentkezési lapot kérünk. ÁPRILIS 4 KTSZ Munkaügyi osztály Bp. Vili., Auróra u. 23. FELVESZÜNK víz-, gázszerelőket, épületbádogosokat, tető- és hőszigetelőket, segédmunkásokat. Egy műszakban dolgozunk, csak Budapesten. SZABAD SZOMBAT. Vidékieknek az utazási költségeket térítjük. JELENTKEZÉS: Bp. V., Arany János u. 18. Telefon: 113—404.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom