Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
1969. JANUAR 11., SZOMBAT ^eírlan 3, Filmező szövetkezetek Furcsa ötlet — Hasznos terv Növekvő igények - kapacitásbővítés Az erősödő konkurenciáról, a mezőgazdasági építkezések késedelmességéről, terveikről nyilatkozik a megyei beruházási vállalat igazgatója Aki a termelőszövetkezetek különböző melléküzemeit Ilyen-olyan vállalkozásait ismeri, az tudja, hogy a dolognak nem sok, vagy éppen semmi köze sincs a mezőgazdasághoz. Mégis meglepő, hogy a diafoasd Egyetértés Tsz olyan vállalkozásba akar társulni, ahol többek között filmeznek is. A Dabasi Járása Tanács végrehajtói bizottsága rövidesen dönt; hozzájárul-e vagy sem az Egyetértés különös vállalkozásához. Szó sincs róla, hogy a dabasi szövetkezet valamelyik filmgyárhoz akarna csatlakozni. A soroksári Vörös Októberrel közösen szeretné életre hívni a vállalkozást, amely filmezne is. Elég volt egy telefon Soroksárra, hogy csakugyan filmezni akarnak-e a daba- siakikal? — jön a válasz azonnal: De még mennyire, hogy akarunk ... Másnap már a vállalkozás vezetői bent ültek a szerkesztőségben, hogy elmagyarázzák, miről is van szó. — Valójában mi nem valami filmgyárat akarunk alapítani — kezdte dr. Horányi János, a vállalkozás igazgatója. — Eredeti elképzeléseink szerint egy mezőgazdasági reklámcéget hívunk életre. Ez is a vállalkozás címe: „Agro- reklám”. Foglalkozunk tehát kiállítások rendezésével, gyártunk megrendelőink igénye szerint különböző műanyag reklámtárgyakat, s valóban; filmezünk is. Sőt; a vállalkozásban éppen a filmnek jut a legnagyobb szerep. — Már bocsánat — hangzik erre a kissé tamáskodó hangvételű megjegyzés —, képes lehet egyáltalán két termelőszövetkezet olyan műhely, vagy inkább műterem létesítésére, amely a mai igényeknek megfelelő filmet tud előállítani? Ha csak reklámcélokat szolgál ez a film; akkor is ... Az ilyesmihez drága műszereik, anyagok szükségesek ... Nem Is beszélve a szakemberekről, akik forgatnak, laboratóriumi munkát végeznek... — Mi nemcsak reklámfilmeket készítünk, hanem különböző oktatófilmeket is — válaszolt dr. Horányi János. —! Azzal tökéletesen egyetértek, hogy ma már valóban magas követelmények állnak az előtt, aki filmet akar készíteni, de mi meg tudunk felelni az ilyen igényeknek is ... A dolog egyszerűbb, mint ahogy eleinte gondolni lehetne... — Induljunk ki abból — javasolta Sugár György, aki a vállalkozás egyik film- szakembere —, hogy a gyárak 35 milliméter széles szalagra dolgoznak. Erről másolják a 16 milliméteres szalagokra a filmet. Ha pedig 8 milliméter széles szalagra akarják átvinni a filmet, vagyis olyan szalagra, amely a legkisebb, s legolcsóbb vetítőgépekhez | kell; ezt az eljárást eddig csak külföldön tudták elvégeztetni. Természetesen valutáért. A lényeg az, hogy mi 8 milliméteres szalagra dolgozunk, s olyan hangos tilmet készítünk, amely egyaránt alkalmas arra, hogy mozikban, televízióban, vagy olcsó házi gépeken vetítsék. — Ez amolyan szabadalomféle — jegyezte meg dr. Horányi János, s mutatta a különböző filmmel foglalkozó intézmények, hatóságok szakvéleményeit. Valamennyi írás egybehangzóan bizonyítja, hogy csakugyan jó elképélésről van itt szó. A technikai eljárás valóban figyelemre méltó, a cél pedig, amit szolgálnának vele, fölöttébb hasznos. — Legjobb lesz, ha veszünk egy példát; hogy milyen előnyökkel jár ez a mi filmezésünk — mondta Sugár György. — Az eljárásunk egyszerű, s ennek megfelelően olcsó is. Mert ha, mondjuk, valaki megrendel egy 10 perces oktatófilmet a gyárban, elkészítik neki 35 milliméteres szalagra fekete-fehéren, 250—300 ezer forintért. Ugyanakkor mi ezt a 10 perces, fekete-fehér oktatófilmet megcsináljuk körülbelül 40 ezer forintért. Á továbbiakban pedig annyi kópiát készítünk erről a filmről, ahányat csak rendelnek. Ha sok kópiát rendelnek, legfeljebb 200 forintba kerül egy. Rosszabb esetben, ha kevesebb kell: 500 forint egy kópia. Vetítőgépet pedig már 1450 forintért is lehet venni. — Higgye el, hogy a két termelőszövetkezet 50—50 ezer forintos befektetéssel, tehát 100 ezer forintos tőkével el tudja indítani a vállalkozást — magyarázta dr. Horányi János. — Tulajdonképpen az „Agroreklám” mint önálló cég működne, természetesen a két szövetkezet ellenőrzése alatt. Megrendelőik — ahogyan a vállalkozás vezetői elmondták — máris sokan jelentkeztek. Az orosházi Üj Élet Termelő- szövetkezet például a landi libáiról akar filmet készíttetni. De érdeklődnek üzemek is, mert prospektusoknál beszédesebb a film! Igazság szerint enhek a vállalkozásnak a lét- jogosultságát az új gazdasági irányítási rendszer s az ebből következő új kereskedelmi szellem indokolja. A termelők versengenek, keresik a vásárlót — következésképpen kell a reklám. És éppen a szövetkezeteknek rendelkeznek jelenleg a legkevesebb lehetőséggel, hogy új és jó minőségű terméküket kínálják, reklámozzák. Ezért is jó ötlet ez a vállalkozás. Lehetne még itt beszélni a filmezés számos más . előnyéről, hogy mit jelent, mondjuk, ä mezőgazdasági szakoktatásban és így tovább. Érdekesebb azonban, hogy miért éppen ez a két szövetkezet társult a vállalkozás létrehozására. Hogyan s főképp miért állt egymás mellé ezúttal a fővárosi illetékességű soroksári Vörös Október s a dabasi Egyetértés. — A magyarázat egyszerű — mondta dr. Horányi János. — Nekünk mindössze 870 holdunk van, s ebből is mind többet és többet csipegetnek el a különböző üzemek építéséhez. Ugyanekkor azonban máris szép a tehenészetünk, s níost kezdtük egy újabb 200-as „szupermodern” tehenészet építését. Ehhez pedig takarmány kell. Érthető tehát a dolog? Mi pénzhez juttatjuk takarmány fejében a dabasiakat. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy az „Agroreklám” működéséhez kell egy kis műanyagüzem is, amelyet Dabason létesítenek, mert itt több a munkaerő, mint Soróksáron. Érdekes azonban meghallgatni Katona Jánost, a dabasi Egyetértés Tsz elnökét, hogy neki mi a véleménye az együttműködésről. — Kérem — mondta —, kicsiben olyan dolog ez, mint amikor egy ország idegen tőkét vesz igénybe természeti kincseinek kihasználásához. Persze itt mindenki jól jár. Nekünk van földünk bőven, összesen három és fél ezer hold. Csakhogy ezek a járás legrosszabb földjei, többnyire három és fél aranykorona értékűek. Igazán csak akkor lehet itt gazdálkodni, ha javítjuk a talajt, öntözünk ... Ehhez azonban pénz kell. Adottságaink jók. Ezer holdnyi szántónkon négy és fél kilométer hosszan húzódik keresztül a Duna völ- I gyi főcsatorna, de berendezések szükségesek, hogy megfelelően hasznosítani tudjuk. Nekünk nincs elég pénzünk, hát segítenek a soroksáriak... Mi adunk nekik takarmányt... — Körülbelül mennyi jövedelmet várnak az „Agroreklám” című vállalkozástól? — Az idén egy-egy millió forintot ígértek mind a két alapító félnek. Persze a mi együttműködésünk nemcsak ennyiből áll — mondta Katona János elnök. — A soroksáriak a rét- és legelőtelepítési munkáinkat is támogatják, s ennek megfelelően részesednek majd a takarmánytermésből. Hogy még pontosabban meghatározzam az együttműködésünk jelentőségét, mondok' még valamit: A mi eredeti fejlesztési tervünk, amely ot évre szóit volna, ezúttal megvalósítható lesz két esztendő alatt... Nem is beszélve róla — kívánkozik ide —, hogy ilyen közvetett utakon végül is javul a lakosság ellátása ... Ugye, hogy mire jó olykor a film!? Dékiss János A Pest megyei Beruházási Vállalat egy éve még csupán „Iroda” volt. Ahogy vállalattá avanzsált, profilja is bővült: míg azelőtt csupán lebonyolítottak különböző megyei beruházásokat, azután már tervezéssel és kivitelezéssel is foglalkoztak. A megyei építésügyi vállalatok közül nem egyedül ők léptek ki eddigi tevékenységi körükből. Uj versenytársak is jelentkeztek az említett területeken, így aztán végre mind a tervezésben, mind az építkezések lebonyolításánál, sőt a kivitelezésben is bizonyos, egyelőre mérsékelt konkur- rencia keletkezett. Nézzük, milyen versenytársakkal találkozhat a megyei beruházási vállalat különböző tevékenységeiben? A beruházások lebonyolítását, az építkezések „menedzselését” kívülük megyénkben már két éve a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat megyei ki- rendeltsége is elvállalja. DÍSZKÖVEK A süttői mészkő bel- és külföldi piacokon egyaránt ismert szobrászati alapanyag és építőkő. A bánya munkásai csaknem rendszeresen, határidő előtt teljesítik termelési tervüket, pontosan betartják a szállítási határidőket. Évenként ezer-ezerkétszáz köbméter tömbkövet és ötezer köbméter építőkövet termelnek ki. A kőtömböket légkalapács- csal formálják. Ugyanők tervezéssel is foglalkoznak — tehát a megyei tervezőiroda sincs monopolhelyzetben. Építőipari kivitelezésben meg a megyei, tanácsi és minisztériumi építőipari vállalatok mellett tanácsi és minisztériumi építőipari vállalatok mellett most már építenek — s a különböző mezőgazda- sági építkezések hetven százalékát magukhoz ragadják — a termelőszövetkezetek is. Először is van egy termelőszövetkezeti vállalat a ráckevei járásban, országos építési jogosultsággal. Azután van hét — tíz szövetkezetközi építőipari vállalkozás. Az ő kivitelezésükben készülnek olyan nagyarányú, nem mezőgazdasági beruházások is, mint például a Váci Járási Tanács vagy a péceli mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola új épülete. S ne feledkezzünk meg az egyes termelőszövetkezeteken belüli építőiipari brigádokról, részlegekről. A megyei termelőszövetkezeteknek több mint a felében működik ilyen — immár háromezerötszáz fizikai munkással. S a szövetkezetek már nemcsak a kivitelezésben, de a tervezésben is konkurrenciát támasztanak a nagyobb vállalatoknak, irodáknak. A szövetkezeti építőipari brigádok, részlegek élére, vezetésére ugyanis mind több mérnököt, technikust alkalmaznak: ők aztán nemcsak az építkezéseket irányítják, de a terveket is elkészítik. A nagy műszaki gárdával, kiépült hivatali apparátussal rendelkező építésügyi vállalatok mellett tehát megjelentek versenytársként a mozgékony, „kis konkurrensek”. ■ : A mezőgazdasági beruházások befejzése azonban — mindezek ellenére — a korábbiakhoz mérten lassúbb: több a határidőelcsúszás. Az okokról Jankó Zoltánt, a Pest megyei Beruházási Vállalat igazgatóját kérdeztük meg. Ügy . is mint egy olyan vállalat vezetőjét, amely az elmúlt évben tanúságot tett rugalmasságáról, vállalkozó kedvéről. Ügy is mint olyan építésügyi vállalat Igazgatóját, mely tavaly negyvennégymillió forintos mezőgazdasági beruházás tervezését végezte el, s közben ötvennyolcmillió forint értékben száztíz mezőgazdasági beruházást bonyolított le, s hatmillióért maga épített a termelőszövetkezeteknek. S mely maga is késett néhány termelőszövetkezeti beruházás, épületek határidőre való átadásával... — Az elmaradás egyik oka, hogy a termelőszövetkezetek tavaly túl sokfelé ruháztak be. Ez vonatkozik elsősorban a tehénistállóikra — a magyarázat: a hetvenszázalékos, nem térítendő állami ártámogatás. A többi mentség már az építőiparban általános .gondokra vezethető vissza, az iparág két legfontosabb problémájára, a munkaerőhiányra s az időszakos anyaghiányra. — Az építőipari munka ma is nagyon nehéz, s mivel olyannyira „mozgó” szakma, a munka körülményein sem lehet túl sokat javítani. A különböző építőipari mesterségekre talán ezért nincs elegendő jelentkező. Az építőipari segédmunkánál sem jobb a helyzet. S mivel a munkaadó eléggé kiszolgáltatott a munkavállalónak, nem követelheti meg szigorúan, következetesen a kívánt minőséget... A helyzet még rosszabb, amióta már Szabolcsba is vándorolnak vissza az emberek, termelő- szövetkezetekbe, leginkább éppen építőipari brigádokba — ez, persze, más szempontból örvendetes. $ — Mi segíthetne? A nagy (Ab gépesítés? — Véleményem szerint az építőipar már eddig is eléggé gépesített. Inkább a gépek jobb kihasználása, a jobb szervezés segíthetne. És az előre gyártott elemek arányának növelése, hiszen azok a mezőgazdasági építkezéseknél is mindinkább kiszorítják a hagyományos anyagokat és építkezési módokat. Az építés itt egyre jobban a vasbeton elemek, nagyblokko^ tömbök, előre gyártott jászlak, tetőszerkezetek összeszerelésűvé válik. — Tesznek valamit külön, vállalaton belüli munkájukon túlmenően a mezőgazdasági épületeknél felmerülhető szakmai kifogások megelőzésére? — Igen, a hibák megelőzése céljából együttműködünk' az agrártudományi egyetemmel. — Céljaik az idei esztendőre? — Bővíteni szeretnénk elsősorban a tervezői, valamint az építési kapacitásunkat. Ez a verseny vállalását, erősítését jelenti, ami bizonyára ‘segít majd kiküszöbölni a késedelmeket a mezőgazdasági beruházásoknál. Padányi Anna Öt ven éve történt A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÖT VÁLASZT ni a politikai és gazdasági 1918. NOVEMBER 16-ÁN kiáltották ki a köztársaságot, de a köztársaság elnökét egyidejűleg nem választották meg. Mindenki természetesnek vette, hogy a kormányfő, Károlyi Mihály, egyszersmind betölti az államfő szerepét is. A helyzetnek ez a kétértelműsége 1919 januárjában veszélyes bonyodalmakhoz vezetett. Az történt ugyanis, hogy a haladás ellen szervezkedő, és mind. agresszívebben fellépő ellenforradalom a köztársasági kormány lemondásának lehetőségét idézte fel. Ez esetben se kormányelnök, se ^őz- társasági elnök nem lett volna, s. bekövetkezik a teljes törvényen kívüli állapot. Ez a helyzet tette szükségessé, hogy Károlyi Mihályt 1919. január 11-én ideiglenes köz- társasági elnökké válassza a Nemzeti Bizottság Végrehajtó Bizottsága. Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust? 1918 novemberében a vidéki „parasztforradalom”, decemberben a katonatüntetések, és különösen január első hetétől a gyárfoglaló munkás- mozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálhelyzetet. Károlyi ugyanis tiszteletre méltó következetességgel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgáló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok önzése és szabotázsa megakadályozta. Az ipari tőke még az objektív nehézségeken túl is fékezte a termelés újjászervezését, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végrehajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bontakozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkáskövetelések teljesülésének megakadályozására, a katonatanács likvidálására. Sőt, Nagy Vince belügyminiszter attól sem riadt vissza, hogy utasítást adjon Szamuely Tibor meggyilkolására, Salgótarjánban pedig sortüzet zúdítottak a bányászokra. A KMP ÉBERSÉGE azonban leleplezte Festetics hadügyminiszter jobboldali puccskísérletét. mozgósította a munkástömegeket a reakciós készülődés ellen, s a szociáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészharangot az ellenforradalom céljainak megakadályozására. A forradalmi tömegek harci elszántságát támogatta 1919 elején az osztrák és német munkástömegek politikai sztrájkja és a Spartacus-felkelés Németországban. Ilyen körülmények között jutott Garami arra az elhatározásra, hogy az SZDP minisztereinek ki kellett vonulniuk a kormányból. Garami természetesen nem a „szélsőségek” letörését, azaz a KMP elleni rendszabályokat kifogásolta, hanem farizeus módon — „kívülről” akarta támogatni a kormány „rendcsináló” tevékenységét. Terve azonban egyaránt elfogadhatatlan volt mind Károlyinak, mind a szociáldemokrata baloldalnak, de még a Jászi-féle radikálisoknak is, akik nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkásság nélkül semmiféle kormány nem maradhat a helyén, hacsak nem lép az ellenforradalmi terror útjára. Az SZDP-ben előbb pártválasztmányi, majd munkásta- nácsi' ülést tartott. Ez utóbbi, 1919. január 8-án’ 15 órás tanácskozás keretében vitatta meg a helyzetet. Garami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette. Garbai javaslatát (tiszta szociáldemokrata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta ugyan, de végül Kunfi közvetítő javaslatát fogadta el: bentmaradni a kormányban, de követelni a belügyi és a hadügyi tárcát. KAROLYI ÉS JÁSZI elfogadta ezt a megoldást, a Lo- vászy vezette Károlyi-párti jobboldal azonban (mint a Károlyi-párton belüli többség) élesen tiltakozott. Huzavona kezdődött, s közben a Spartacus-felkelés is elbukott. Ez növelte az ellenforradalom „önérzetét”, s Garami számára „tisztábbá tette a láthatárt”. Létrejött a kompromisszum: Károlyi lesz a köz- társasági elnök, Berinkey Dénes az új kormányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy, Garami: kereskedelmi, Kunfi: közoktatásügyi és Peidl népjóléti miniszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében maradt. Károlyi, mint elnök, deklarálta pártok fölöttiségét: kilépett a saját pártjából. A külpolitika irányítását azonban megtartotta. Részt vett minden minisztertanácsi ülésen és a kormány nélküle nem hozhatott törvényerejű rendeleteket. A januári nagy politikai válság ezzel egyelőre megoldódott. De az igazi megoldás, az, amelyet a KMP képviselt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21-re,.a proletárdiktatúra kikiáltásának napjára. F. M.
