Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

ff

PEST

MEGY

1969. JANUAR 5., VASÁRNAP

§ THIERY ÁRPÁD:

levél, vonalas ümtkpon

MESEVÄR

(Ifj. Kertész László rajza)

K'S/s/sssYsssssss///sssssssss/ssAfsyssssy*ssssss*syysssssssssssssssjysy,sssss7/ssssssss/j

1 I

FODOR JÓZSEF:

NAPOK

Mint a futók, akik versengve futnák,

Szemük szűkült, szívük vadul dobog,

Megfoghatatlan rendjén egy nagy útnak Loholnak a szakadatlan napok.

Hogy elvillannak, látod csak jóformán,

Nevet hord mind mellén, s 'míg olvasod:

Hétfő, kedd s a többi, irama hordván,

Gyors, váltott képük már egybemosott.

Villámló, vak roham — s közé nem állhatsz, (S hol rés?) hogy megtorpantsd e menetet;

Nem áll még, megy csak, egy se adva választ, Ha riadnál: tartson kis szünetet.

Végtelenből jött mind, s mégis belőlem,

Mint gyors-kéz-vonta, nyúlt gombolyagok,

Vad kénytől rántva, s egyre rezdülőbben — Mert, mi elfut, minden nap én vagyok.

En vagyok, én, mi így fut szakadatlan,

S hogy — percre — tartsd, ujjal se érheted: Hogy tűnni lásd csak, mint megfoghatatlan, Idegen, gyors, fényes kísérteiét.

Egy barátommal találkoztam a minap. Őszülő halántékot hord már. Világéletéberi tele volt ambícióval. A csőszerelő szakmát átmeneti foglalkozásának tekintette; mint jófejű gyerek, nagyobbra tört. A kellő nyugtalansága is megvolt mindig hozzá, hogy elérjen az életben valamit. Újításait elfogadták, de valamennyi döcögve ment.

— Hiába, hiányzik az iskola — mondogatta. — Ilyenkor érzem.

Most beiratkozott a „Kan- dó”-ba. Azért is szükség volt erre, mert a fia kezdett már többet tudni, mint ő.

— Nagy ám a gyerek — újságolta büszkén. — Technikumba jár, s most egy és ugyanazt tanuljuk. Ez a legviccesebb. Sőt tegnap ugyanaz a számtanpélda volt neki is feladva, ami nekem. S képzeld, hogy lebőgtem.

— A gyerek előtt?

— Nem, még ez a szerencse. Nem vette észre.

— Hogy-hogy?

— Aludt.

kezdtem odafigyelni.

— Na, hogy értsd — mondta —, az atyai szigorból nem engedhet az ember, ez világos. Év eleje van, a gyereknek még nem nagyon ízlik a dolog. Príma az idő is. akár nyáron. Én megértem azt a srácot is, hogy nincs kedve odabent ülni négy fal között, körmölni, könyveket bújni. Imádja a lasztit. A haverok ott fociznak üvöltve az ablak alatt. Mondom, én megértem a srácot. De ha engedek, s nem fogom szorosra a gyeplőt, soha nem lesz ember belőle. Most kell fogni, mert aztán késő. Látom én tegnap is, a srác el van kenőd- ve rettenetesen, sóhajtozik, nyikorgatja a széket, rágja a ceruzát. Mondom neki:

— Mi baj? Nem fűlik hozzá a fogad? Mennél, mi?

— Apüci — azt mondja —, igazán segíthetnél. Neked is ez a példa van feladva.

— No, ne beszélj — néztem fel az újságból, mert éppen olvastam. — Ezt honnan szeded?

— Láttam a matekfüzetedben. Fel van adva házi dolinák.

— No nézzék csak. Te kutatsz az én dolgaim között?

Látom a srác kajánul pislog, rágja a ceruzát.

— Gondoltad, hogy lepuskázod az enyémről, mi?

— Igazán segíthetnél. Neked is meg kell ezt csinálnod.

Édes fiam, — mondtam atyai fölényem magasából —, én majd megcsinálom ma-: gamnak és te is csináld meg i szépen magadnak. Szokd csak: meg az önállóságot. Az élet- j ben nem lesz ott melletted j senki, hogy a dolgaidat he- j lyetted elvégezze. Használd ] csak szépen az eszed.-tr Én használom, de irtó ne- ; héz.

— Nem akarásnak nyögés a! vége, fiam. Az az igazság, i hogy a játék jár az eszedben. I

— Látod, milyen vagy ...

Sajnáltam a gyereket, mert j

majdnem sírt. De ha enge-: dek, akkor máskor is énrám; bazíroz. A következetes neve- i léshez sokszor a könyörtelen-; ség is hozzátartozik.

— Fiam, én embert akarok! belőled faragni — szóltam. — i Alkudozásnak helye nincs. — : A hangomból hallotta a kö-; lyök, hogy a dolognak frász; is lehet a vége, amit aztán, ha j beígérek, be is váltok. Nem is] ejtett aztán egy zokszót sem.! Megcsinálta a példát. Egy óra I hosszát kotlott felette, az igaz, i de a végén mégiscsak meglett, i Mert okos srác, olyan esze; van ... Nem azért mert az én j fiam, de ritka, én mondom. |

— No és a lebőgésed? — i kérdeztem — ennyi volt?

Dehogy. Este nekilát- | tam magam is megoldani ezt I a példát. Nyolcszor kezdtem,:

«

több. de legalább egy pohár' sört meg nem ihat, akkor vége. Ha ez nincs, akkor egész héten ideges, nem találja a helyét. A brigádvezető ugyanis hónapok óta minden vasárnap munkára rendeli. Azt mondja neki: Gáspár, te .már nem vagy fiatal! Neked úgyis mindegy... Nem fiatal? Valóban, de egy ötvenéves embernek is vasárnap a vasárnap.

— Szóval a vasárnapok miatt akar elmenni a gazdaságból?

— Látni kellene őt vasárnap pirkadatkor, igazgató elvtárs! — mondta az asszony. — Az én uram életunt még nem volt soha, de rossz ránézni, amikor készülődik. És még rosszabb, amikor este megjön. Egyébként nagyon szereti a gazdaságot.

— Szereti... — bólintott az igazgató. Fürkészve nézett az asszonyra, mintha azt szerette volna tudni, mennyi volt ebből az asszonyi túlzás.

— Elengedi?

— Nem ón, Becze Gáspámé,.

Az asszony felállt. A szája

furcsán elmozdult, mintha mondani akart volna valamit, de nem szólt.

A

z igazgató kedvenc tája a völgy hosszában elterülő halastórendszer volt. Ha bántotta valami, vagy szeretett volna jól kigondolni valamit — körüljárta a vizet. Aznap estefelé kigyalogolt a tóhoz. Egy ideig a halőrrel beszélget tett mindenféle dolgokról, aztán beszállt a ladikba és még sötétedéskor is a vizen evez- getett. Azt gondolta: „Mondhatnám most, hogy én pedig két éve nem voltam szabadságon. Negyvenöt éves vagyok, és a vasárnap is csak egy olyan munkanap, mint a többi. De ezt nem mondhatom nekik. Sokszor féltem, hogy elfáradnak az emberek, hisz nagy dolgokba kezdtünk. Esetleg lesz, aki nem látja a célt,, csak a napi fáradtságot érzi...”

Vasárnap délelőtt egy darabig az új telepítésű gyümölcsösben nézelődött, aztán legyalogolt a faluba. A fehér kőtemplom körül nézelődött, köszöngetett, mintha keresett volna valakit. Végül benyitott szemben a vendéglőbe. A be- füstözött söntésben Becze Gáspár könyökölt a pult bádogján. Zavartan köszönt, s elhúzta korsóját az útból. Fekete ruhája kissé feszült rajta, mintha kinőtte volna.

Az igazgató is kért egy korsó sört. Becze Gáspárra pillantott és megemelte az italt Becze Gáspár nyaka izzadni kezdett és úgy gondolta: lehet, hogy vörösödik is. Megitták a sört. Egy felperdült szélű biztosítási plakát alatt ^ többen kártyáztak. Közülük ^valaki megcsörgette a pénzét | — Egy rundó rumot! — 5 szólt' át a vendéglősnek.

$ « misének is vége volt, né5 A hányán áttörtettek a templomból. A söntéspult előtt jó- ^ kedvűén dobogtak lábukkal, ^ mintha egy hosszú téli útról $ érkeztek volna meg a kály- ^ hameleg szobába.

$ — Jön felfelé a telepre? —

$ kérdezte az igazgató.

^ — Mehetek — mondta Be$ cze Gáspár és megint izzadni 5 kezdett.

^ Fent járták már a dombon, ^ahol hajdan a rossz emlékű 5 cselédlakások sorakoztak, $ amikor Becze Gáspár megszó- ^ lalt.

$ — Milyen embernek tart

5 most engem? — kérdezte.

S

$ Az igazgató nem szólt. ^Mentek egy darabig.

$ — Mondja meg, hogy milyen embernek tart engem? $— makacskodott Becze Gás- $pár. — Megírtam azt a fel- 5 mondást. Biztos megvan a véleménye. Nem?

! Az igazgató megállt. Né- 5 hány szál szőke haja vidáman ! hajladozott a fején, í — Láthatja! — mondta de- i rűsen. S elindult tovább.

Pedagógia

mekem, tisztességes család vagyunk. Csak miattad kényszerültem megmásítani a tényeket, mikor rajtakaptalak, hogy iskola helyett lófrálsz az utcán. Most még egyszer és utoljára vésd jól a fejedbe: többé nincs hazugság! Ez a szó a mi családunkban ismeretlen!

— Apropó. Még mindig nem tudom, hogyan tetted lóvá tavaly azt a tanárt. Nem emlékszel? Behívattak az iskolába és hazudnom kellett miattad, . fiacskám. Azt hiszem, azt mondtam, hogy rettenetesen fájt a fejed, azért nem készítetted el a számtanfeladatot.

— Mos apa ezt nem tette volna meg. Ha nem húzlak ki a

csávából, talán még él is buktatott volna a karvalyképű. Azt mondtad, így hívjátok a matematikatanárt. És hadd folytassam tovább. Itt van, kedves fiam, a figyelmetlenséged. Sokat panaszkodott erről az osztályfőnököd. Hogy egylátalán nem figyelsz az órákon. Kibámulsz az ablakon az utcára, és így tovább. Persze, én magyaráztam neki, fiacskám, hogy te csak azért nem figyelsz, mert az utolsó padban ülsz. Ültessen előre, mondjuk Karcsi mellé, a második sorba, ott majd biztosan figyelsz. Különben is, Karcsi az osztály legjobb tanulója, jó lesz, ha barátkozol vele, fiam, belenézhetsz a füzetébe, és puskát is csinál| Lenin művei 1 az USÁ-ban

§ „Ma sürgetőbb szükség, X mint valaha, hogy felhívjuk X az amerikai nép figyelmét Le- X nin műveire” — jelentette ki ^ a TASZSZ tudósítójának ^ James Allen, az Interna- | tional Publishers kiadó igaz- ^ gatója.

^ Több mint négy évtizeddel ^ ezelőtt ez a kiadó volt az, | amely Észak-Amerikában \ megkezdte Lenin műveinek ^ kiadását. 1927-ben „A mate- X rializmus és az empiriokriti- ^ cizmus”-t jelentette meg, ^ utána Lenin Válogatott Mű- X veit adta ki, előbb hat, majd ^ 1935—1936-ban 12 kötetben.

'X Jövőre Lenin születésének ^ 100. évfordulója kapcsán az $ amerikai kiadó közreadja ^ Lenin műveinek gyűjtemé- ^ nyes kötetét, amelyben a ^ szerző az Egyesült Államok X egykori problémáit boncol- | gatja. Ez a kötet tartalmazza majd Leninnek a demokrácia különböző formáiról és problémáiról tett nyilatkozatait, valamint Krupsz- kaja visszaemlékezéseit is.

Az év végére a kiadó befejezi Lenin háromkötetes válogatott műveinek kiadását.

//////////////////////

Szocialista

tankönyvek

Zanzibárban

A zanzibári közgazdasági főiskolán végzett a hallgatók első csoportja. A fiatal szakemberek az állami apparátusban és az iparban, helyezkednek el. A kétéves főiskola az egész oktatási anyagot, a könyveket és a számológépeket a szocialista országokból kapta. A jövőben ez a főiskola lesz a zanzibári állami alkalmazottak szak- oktatási rendszerének alapja.

A gazdaság igazgatóját — miután az udvaron szokása szerint végignézte a reggeli munkakészülődést, a napi jelentések alapján adott egy-két tanácsot az agronómusoknak, majd a terepjárón végiglátogatta a fontosabb munkahelyeket — az íróasztalán a márvány tintatartóhoz támasztva egy kék színű boríték várta. Meglepődve forgatta a borítékot: „Hogy kerül ez ide, hisz este tizenegy után mentem haza, akkor még nem volt itt, a postát pedig csak dél felé szokták meghozni a faluból?” A borítékon nem volt postabélyegző. A halastavak felől zivatar készülődött. Az iroda előtt á bukszusok közt időnként meg-megbillentek a kerti díszgömbök, az épület ereszén egy meglazult bádoglemezt makacsul zörgetett a szél. „Még ma szólok, hogy jzögelje meg valaki” — határozott az igazgató, aztán a világossághoz lépett, és felbontotta a barítékot. A vonalas füzetlapon rendetlenül kanyarogtak a tintabetűk.

„Én, Becze Gáspár takarmá- nyos, a mai napon felmondom a munkahelyemet. A felmondási idő után más munkára szeretnék menni. Kérem az igazgató elvtársat, hogy távozásomat engedélyezze. Elvtársi tisztelettel, Becze Gáspár állattenyésztő.”

Az igazgató a papírt visszatette a'brítékba. A kis rézlóra pillantott, mely az öreg irodaszekrény polcáról kényeskedve nyújtotta ki a nyakát. Mi üthetett ebbe a Becze Gáspárba? — tűnődött az igazgató arcát babrálva, s maga előtt látta Becze Gáspár tagbaszakadt, nehéz alakját, amelyhez mérten a szerszámok játékszerű semmiségek voltak, zordul villanó sötét pillantását, s a fontoskodó mozdulatot, amely- lyel ki szokott lépni az istállóból, ha vendégeket vitt hozzá. Becze Gáspár székely telepes vplt A háború utolsó hónapjaiban egy végeláthatatlan szekérkaravánnal vetődött erre a környékre. A karavánból né- hányan itt maradtak, a többiek továbbmentek. Az igazgató emlékezett egy-két éjszakára a nehéz időkből, amikor heteken át el se mozdult a pestissel fertőzött sertéstelepről. Az emberek kétségbeesve jártak-kel- tek a gazdaságban, s az arcukra volt írva, hogy semmiben se bíznak már. Akkor egy éjszaka a csüggedt, virrasztó csendből megszólalt mellette Becze Gáspár cigarettától ösz- szemart hangja.

— Az újért meg kell fizetni a tandíjat, igazgató elvtárs — mondta. — Csak az a fontos, hogy ha már belefogott, mindhalálig higgyen benne.

Még egyszer elolvasta a felmondólevelet. Nem talált magyarázatot. A keresetére nem lehet panasza, töprengett, a brigádvezetője pedig a földije, soha egy haragos szó nem volt közöttük. Vajon ml bánthatja ezt az embert? Csaknem haragos betűkkel ráírta a levélre: „Nem engedélyezem!” Rögtön ki akarta adni az adminisztrátor lánynak, de meggondolta magát. A levelet zsebretette.

M

ásnap az irodaépület hosz- szú, ablaktalan folyosóján, amelynek csak a két végén világított be a fény, megpillantotta Becze Gáspár feleségét. A fehér arcú, lapos asszony, amikor észrevette az igazgatót, gyorsan be akart lépni a könyvelésbe, de az igazgató útána- szólt.

— Jöjjön csak be hozzám egy percre!

Az asszony zavartan lépegetett az igazgató után. Ügy sejtette: valami szörnyű perc vár most rá, ami tulajdonképpen nem is az övé, az ura helyett igazságtalanul neki jutott. „Amit nem mondhatok meg, ázt nem fogam »megmondani” — biztatta magát s a száját makacsul összeszorította, mintha ezzel is növelni akarta volna magában az elhatározás súlyát. Az öreg rugók megnylkkantak alatta, amikor az irodában leereszkedett a kerevetre.

— Az ura felmondott — mondta az igazgató.

Az asszony felemelte a kezét, s kissé előre is tartotta.

— Tudok róla, de én semmit se tehetek.

— Dehát, mi történt maguknál?

— Kérdezze meg tőle az igazgató elvtárs.

— Pedig én nem engedem el az urát.

— Nem engedi el?

— Szükség van rá a gazdaságban.

— Az biztos — helyeselt az asszony.

— Nem tetszik neki a tehenészet? — kérdezte az igazgató.

— Nem a munkával van. baja.

— Hanem?

Az asszony az igazgatóra pillantott. Hirtelen elvörösödött, mintha tettenérték volna.

— Ö jobban el tudná ezt mondani.

— Mondja el maga!

— Én? — bizonytalankodott el az asszony.

— Mondja csak!

— Megmondhatom. A vasárnapok nem tetszenek neki.

— A vasárnapok? — csodálkozott az igazgató. — Mi baja van a vasárnapokkal?

— Az, hogyha az uram vasárnap nem öltözhet fel, nem mehet lé a vendéglőbe, és nem

, s

hat neked. De terme- X szetesen, a pad alatt. \ Nehogy megint ne- \ kém kelljen magya- \ rázkodnom...

Az apa kiselőadá- ^ sät a telefon váratlan i csöngése szakította X félbe. Az apa fel- \ emelte a kagylót, or- $ ca egy pillanatig el- X komorodptt, majd \ széles mosoly jelent \ meg rajta: ^

— Halló! Te vagy X az, Berndt? Hogy X miért nem vagyok X benn a hivatalban? X Ha valaki a főnök- X ségről keres, • mondd X azt, hogy a kórházba i mentem gyomorvizs- X gálatra. Ma már nem X is jövök vissza. Kö- X szőnöm, Berndt. Vi- X szontlátásra!

Az apa letette a X kagylót és fiához for- X dúlt: X

— Amit az imént 4 mondtam, megmond- X tam. Remélem, fiacs- X kám, megértetted.

mi csaádunkban is- X meretlen a hazugság. X Tartsd ehhez magad \ egész életedben... ^

(Révész Mária for- S dítása.) 5

I

t

> — Hát ide figyelj,

\ fiacskám, hogy az : ügyet egyszer és min- I denkorra befejezzük 1 — a lustaságodról j akarok beszélni ve- j led. Nem tudom, ho- : gyan lehetsz te, az én i fiam, ilyen semitte- \ vő. Hát milyen va- \ gyök én? Nyolc évig, t amíg iskolába jártam, l soha nem volt egyet- : len igazolatlan órám.

: Hiszen adott is vol- na a nagyapád ne- | kém... Jó voltam,

I mint egy bárányka,

; mégis folyton ütött. i — De hagyjuk ezt,

: fiacskám, régen volt.

\ Annál érdekesebb \ azonban, hogy te,

\ kedves kisfiam, már ! három mal.ematika- és j két énekóráról lógtál : meg az iskolából. A i múlt évben még be- : hunytam a szemem, i és bár utálom a ha- : zugságot, megírtam S azt a fránya igazo- \ lást. De idén már : nem és nem! Többé \ ilyen disznóság nem ! fordulhat elő. Megér- \ tetted?

i

| — Igen, papa ...

: — Mert mi, gyers ott ültem az asztalnál mégí éjfélkor is. Az istennek sem! akart sikerülni. Szégyen, nem| szégyen, reggelig ott nem ül-$ hetek, mondtam. Hát kérlek, $ négykézláb • odalopóztam a S

fiam szobájába, föl ne ébresz-j szem. Ügy csentem ki a tás-j kájából a füzetét.

— S lemásoltad — nevet-i tem.

— Mit tehettem mást. A po- S

fámról égett a bőr. De hát; meddig üljek ott az asztal-; nál...? 7 ä

rSSSSSSSSSSSfSSSSSSSf'SSS/SSSS//SSSSSSSSSSf/SSS/S/SSSS/S/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSS//SSSJSSSSSSSSSSSSS//SSSS/S///S//S/S//////SSj

SZEBERÉNYI LEHEL:

OKOS A SRÁC