Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

MONOMlDln ME G Y El Hl R L A P K Ü L O N K 1 A DA 5 A XI. ÉVFOLYAM, 22. SZÄM 1969. JANUAR 28., KEDD A népművelési tanács első értekezletéről MELYEK A JÖVŐ FELADATAI? A Monori Járási Tanács végrehajtó bizottsága 1968. ok­tóber 11-i ülésén létrehozta a járási népművelési tanácsot, amely január 23-án délelőtt tartotta első, alakuló ülését Az ülés első napirendi pont­jaként dr. Zimányi Gyula vb- titkár a népművelési tanácsok munkáját ismertette. A nép­művelési munka tervezése, szervezése elképzelhetetlen es értelmetlen a társadalmi erők támogatása nélkül. Az Országos Népművelési Tanács irányelvei a következő évek főbb népművelési felada­tait két összefüggő feladatkör köré csoportosították: a szo­cialista tudat, a társadalmi magatartás fejlesztése, s az ország gazdasági teljesítmé­nyeinek erősítése, növelése a cél — a népművelés sajátos eszközeivel. A következő időszakban szá­mos jelentős feladat vár a j népművelési tanácsra. Az új i gazdasági mechanizmus nyo- ' mán kialakuló helyzetben kü­lönösen nagy jelentőséget kap a helyi szellemi és anyagi erő­források feltárása. A járási tanácsok mellett működő népművelési ta­nácsok ma még csak a kezdő lépéseket teszik, összehangolt, közös munkával azonban egyre jelentősebbek lehetnek az eredmények. Második napirendi pontként hangzott el Tomsó Imre műve­lődési osztályvezető, a népmű­velési tanács titkárának mun­katervi javaslata. Tizenhárom, .szakágat, feladatot tartalma­zott a javaslat, közülük csak néhányat említünk meg: fel­nőttoktatás szervezése a dol­gozók általános műveltségének fejlesztése érdekében, az üzem­egységek változatos szervezé­sére irányuló javaslatok, a tömegszervezetek és a TIT kapcsolata a TIT-munka fel­lendítése érdekében. Változa­tos és sokrétű a program, ne­héz a szakbizottságok feladata. Ezt célozták a hozzászólások is. Lényegében egy álláspont uralkodott az ülés részvevői­nek hozzászólásaiban: egyelőre kevesebbet, de azt kifogástalanul. Az alakuló szakbizottságok — honismereti, fotoamatőr, isme­retterjesztő, műszaki, idegen nyelv, műkedvelő-színjátszó (pontosan tizenhárom) — munkája nem egyszerű, s egy év alatt összezsúfolt progra­mot tökéletesen megoldani le­hetetlen. A hozzászólások, javaslatok alapján a következő határozat született: három fő feladat­körre leszűkíteni a közeli ter­vet: népművelési együttműkö­dés a különböző szervek kö­zött (tsz-gk, gazdasági szekto­rok kulturális alappal kapcso­latos problémáinak megoldá­sa), a harmadik ötéves terv­ben kitűzött népművelési fel­adatok megvalósítása, s végül: felmérni a járási klubtevé­kenységet, járható utat keres­ni a népművelési munka ed­digi tapasztalatainak felhasz­nálásával. (k. K ) Zárszámadásra újjávarázsolták a kultúrtermet A tápiósülyi Virágzó Tsz- ben nemcsak a könyvelők dolgoztak lázasan, hanem a kőművesek is, hogy elkészül­jenek a február elsejei zár­számadásra. Most alakítják át a tsz kultúrtermét, s bár a kőművesbrigád mindössze há­rom tagból áll, munkájuk igen eredményes. Vezetőjük Kiss József, akit Apó néven becéznek, két segítője pedig Gönczi Illés és Gönczi István. Mindketten jóval túl vannak már a hatvanon, mégis nagy kedvvel dolgoznak. A két idős testvér munkaegysége napról napra szépen gyara­podik. A kultúrterem régimódi, kicsi ablakai eltűntek, három ha­talmas ablakot kapott a te­rem. Átütöttek két közfalat is, így az elmúlt két hét alatt va­lósággal újjávarázsolták a kultúrtermet. A zárszámadási vacsorát a termelőszövetkezet már ebben a kibővített te­remben tartja. Kiszámították: 160 ember fér el egyszerre itt. Világoskék szalagok Szombaton tartották meg a monori József Attila Gimná­ziumban a hagyományos sza­lagavató ünnepélyt. Nagy nap volt ez a negye­dikesek számára, hiszen a vi­lágoskék kis szalag azt is je­lenti, hogy négy eredmé­nyekben gazdag év végéhez, az érettségihez közelednek. A megható ünnepélyen a jókí­vánságok között bizony sok esetben utalás történt már az utóbbira is. És a diákok szíve — bármennyire vidámak vol­tak is ezen a napon — kissé elszorult ettől a szótól, az érettségitől. A szalagavató ünnepély ko­moly, felelősségteljes percei után megpendült azonban a gitár, s a gimnázium zeneka­ra vidám talpalávalóval szol­gált a diákoknak. Tánc és já­ték következett, megindult a forgalom a büfében, ahol ez­úttal a harmadikosok szolgál­ták ki a „nagyokat”. — szy — Síkos járdák A Vöröskereszt felhívja a lakosság figyelmét, hogy a té­li időszakban, különösen ónos eső után, a fagyos, csúszós utakat szórják fel. Gondolja­nak azokra az emberekre, akik munkába sietnek már kora reggel, a betegekre, akik az orvoshoz igyekeznek, a gyermekekre és minden em­berre, aki az utcán jár. A ház előtt történt balesetért a ház­ban lakók nemcsak erkölcsi­leg, hanem anyagilag is fele­lősek, és baleset esetén kár­térítésre kötelezhetők. ★ Monor község vöröskeresz­tes szervezete nevében kö­szönetét mondok minden vö­röskeresztes aktívának, a nő­tanács tagjainak, a gimná­zium igazgatóságának, vala­mint az üzemek vezetőségé­nek a tüdőszűrési munkák le­bonyolításához nyújtott segít­ségért. Antal József járási főgyógyszerész Sdóbon érkezik a kenyér Olcsóbb ajtók, ablakok Bőséges árukészlet Sülyben Válogatni is lehet az építőanyagban A napokban a tápiósülyi TÜZÉP-telepre látogattam, melynek területén Borbás An­tal telepvezető kalauzolt. El­mondotta, hogy két és fél milliós árukészlettel rendel­kezik, s nyomban hozzáfűzte, hogy ebben az időszakban ér­demes vásárolni, mert a vevő most gazdag választékra ta­lál. A telep legtávolabbi raktá­rában vannak elhelyezve az építőanyagok. Van bőven 400-as, 500-as cement, vala­mint darabos mész. A raktár előtt az alapozáshoz építőkö­vek, sóskúti tufakő, kis- és nagyméretű tégla, sőt, két- kapcsos cserép is nagy meny- nyiségben várja a vásárlókat. Nagy (halomban, háromtól hat méterig, faragott és fűrészelt gerenda kínálja magát. Hason­ló mennyiségben és mérték­ben itt láthatók a gömbrudak és tetőlécek is. Kissé távolabb, most még háborítatlanul fekszenek egy­más mellett többféle méret­ben a kerítésoszlopok és vas­betongerendák. Közvetlen kör­nyezetében pedig a mozaikla­pokban gyönyörködhetünk. Bőségesen lehet belőlük válo­gatni 2,06 forinttól 3,24 fo­rintos árban. Van köztük fe­kete, fehér, szürke, pettyes, sőt, sakkmintás is. Nem mesz- sze ettől a helytől a poliészter hullámlemezek piros, zöld és sárga színei vonják magukra a figyelmet. — Itt tároljuk az ablakokat és az ajtókat — mutatott egy másik raktárra a telepvezető. — Örömmel közölhetem, hogy ezeknek az anyagoknak az ára nemrég olcsóbb lett. így pél­dául a nagyméretű ablak ára 1464 forintról 1364 forintra, a középméretűé pedig 1334 fo­rintról 1256 forintra csökkent. A végig üveges ajtó is ol- bsóbb lett: 701 forint helyett 637 forintért kapható. Igen keresett cikk a farostlemez, mely szintén olcsóbb lett. Há­romféle méretben kapható. — Nem dúskálhatunk na­gyon a szénféleségekben, de lehet mondani, hogy naponta egy-két vagon érkezik, s ez a szükségletet kielégíti, örven­detes, hogy a tatai brikett má­zsája 70,30 forint helyett 55,30, a dorogi pedig 65,80 forintról 55,30 forintért kapható. Ha­sonló méretben csökkent a ha­sábfa és a fűrészelt fa ára is. — Végül megnyugtathatom azokat a kedves vásárlókat is, akik olajtüzelésre tértek át, hogy gázolajat a vállalat csak­nem minden héten szállít a telepre. Most csak az a baj, hogy majdnem minden hordót kikölcsönöztünk már, s nincs elég tárolóedényünk. Éppen ezért arra kérem a vásárlókat, hogy a kölcsönadott olajos­hordókat mihamarább szállít­sák vissza, nehogy emiatt a gázolajellátásban fennakadás álljon elő. <-ky) Jó hír teenagereknek Üjra megalakult a Nautilus- együttes. A régi „összetétel­ben” játszanak, azaz most még csak próbálnak, s való­színűleg február elején mu­tatkoznak be újra, új műso­rukkal. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Hivatás kockázata. Maglód: Családapa. Mende: Mit kezdjek a milliómmal. Monor: Egri csillagok I—II. Ü1I8: Hét ka­tona meg egy lány. Vecsés: Ha­zai pálya. Többször szóvá tettük la­punkban, hogy Monoron, az Újtelep és a Rákóczí-telep la­kói csak a késő délelőtti órák­ban jutnak friss kenyérhez. Megírtuk, hogy a késedelem oka a korszerűtlen — lófoga­tú kocsival történő — szállí­tás. Tudósítónk most arról szá­molt be, hogy a gödöllői Sü­tőipari Vállalat január 1-től gépkocsival (furgonnal) szállít­! ja a pékárut a két telepre, így a lakosság már a kora regge­li órákban hozzájut a friss kenyérhez. Nem kell külön hangsú­lyozni, de nem érdemtelen, hogy a sütőipari vezetők kor­rekt intézkedése nemcsak megoldotta a problémát, ha­nem egészségügyi szempont­ból is jobbá tette a kenyér­szállítást. — en — JÉGTÁBLÁK KÖZÖTT A Pilisi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet házi brigádja nyáron épít — télen jeget termel, A gombai tavon jártak először, most Dánoson vannak. Mi Nyáregy­házán találkoztunk velük a presszó udvarán. Itt van a jég­verem, ahova a „friss” szállítmányt dobálták be. Változik az idő, hol mínusz, hol plusz fokokkal találkozunk — Sedró Jánosnak és Surányi Jánosnak azonban igencsak egyforma a hőmérséklet a jégtáblák között. (k. zs. — p. i.) Köszönet — versekkel Családi tárlatvezetésen Pál Mihályéknál Kedves, régen várt barátok jöttek látogatóba a napokban Pál Mihályékhoz, a gyömrői művészcsaládhoz. Magánem­berként érkeztek, s az Ady- évforduló kapcsán afféle házi megemlékezésre — és termé­szetesen rögtönzött tárlatve­zetésben, a Pál-család művei­nek bemutatásában, a család munkásságának alaposabb megismerésében is része volt a vendégeknek, Horváth Fe­renc előadóművésznek és fele­ségének, valamint dr. Csicsai Ivánnak. A nemrég elkészült, furcsa aUSkü’'háztíah' i*öYid‘ idő 'álatt nemcsak' a kályha melege te­remtett barátságos légkört — a beszélgetés témái, őszinte­sége forrósították át a csalá­dias összejövetelt A vendégek később átmentek a műterem­be. Szerszámok, kész és elő­készületben levő szobrok. Ez­után átmentek a gyéren meg­világított kerten, ahol itt-ott látható volt már néhány szo­bor az állványokon — a má­jusban avatásra kerülő szobor­kert előzetesei. A másik ház előterében is szobrok, köztük az egyik legizgalmasabb, az Adyról készült — ahogyan őt idős Pál Mihály látja. A szo­bában egy sor fotó, melyek idős Pál Mihály épületeken elhelyezett domborműveit, köztereken elhelyezett szob­rait mutatják be a felállítá­suk színhelyén. A vendégek­kel együtt „beutaztuk az or­szágot”, ahogy mondani szo­kás, kelettől nyugatig — és mindannyian meglepődtünk, mennyi munka van, mennyi alkotás idős Pál Mihály mö­gött. A rögtönzött tárlatvezetés befejezése előtt a vendégek­kel még megcsodáltuk P. Sza­bó Edit rajzait, a nagy sikert aratott Dante-sorozatot. Ez­után Horváth Ferenc az asz­tal mellé ült s mint mondta, a bemutatóra „bemutatóval” kíván válaszolni. Az Ady-év- fordulóval kapcsolatban egy „családi összeállítást” hallhat­tunk Ady sokat vitatott iste­nes verseiből — ahogy a Hor- váth-család látja, s ahogy megmutatni, közkinccsé ten­ni szeretné az előadóművész. Furuglyás Géza ÍGY ELÜNK ML A HÁZIASSZONY A foglalkozási rovatba ezt írja be: htb. Ha megkérdezik, dolgozik-e valahol, rendszerint azt mondja, nem. Csak addig dolgoztam, amíg a gyerekek jöttek. Hát igen. Hálátlan szerep az övéké. Ha megnézzük közelebbről ezt a „nem dolgozó” — sok esetben fáradtabb, agyongyötörtebb asszonyt, bizony ki­derül, hogy dolgozik ö, nem is keveset. Legfeljebb nem írunk róla szép cikkeket, mint azokról az asszonyokról, akik élenjár­nak a munkaversenyben, selejtmentesen dolgoznak stb. Mert ők csak háziasszonyok, feleségek. Egy csendes vasárnap dél­után, vasalás közben találtam mai interjúalanyomat, a há­ziasszonyt. Neve? Feleség, anya. Gondjai? — Talán ott kezdeném — mondja nevetve, de lakoni- kus rövidséggel — pénz. Ve­gyük sorba? Újdonsült fele­ségként annak idején a kí­sérletezés, a főznitanulás kor­szakával kezdtem én is. Időm alig volt, hiszen míg nem jött a gyerek, dolgoztam én is. Férjem is, én is, üzemi kony­hán étkeztünk, csak a regge­liről és a vacsoráról kellett gondoskodnunk, no, és ter­mészetesen a vasárnapi ebé­dekről. Szóval akkor kísér­leteztem: só, liszt, meg min­den. Azóta tíz év telt el, s ha jól belegondolok, most fele annyi alapanyag kell és mégis jobb minden, amit fő­zök. A pénzmegtakarítás te­hát már itt elkezdődik. Per­sze a munka is megnőtt ami­óta a gyerek van. Főzni, mos­ni, vasalni, takarítani, ellát­ni a házkörüli munkát, az ál­latokat, a kertet, na és emel­lett én is, mint nagyon so­kan mások, bedolgozok egy háziipari szövetkezetbe. Bi­zony, nehéz volt megszok­nom ezt a „munkahelyet”, hiszen, afféle nak, de uram bocsá! — ha ezt tennénk, máris megszólná­nak, hogy no lám, hogy uras- kodik, vagy hogy esetleg ránk sütnék, hogy pletykálkodni járunk át a szomszédba. — Hogyan segít a család, a férj? — Nem mondom, hogy nem segít semmit sem, de azért el­várja, hogy amikor -ő „fárad­tan” hazaér a munkából, ne sok legyen, amit még neki is el kelljen végezni. Az utób­bi két évben , modern lány “ voltam én is, vettünk több háztartási gépet mint a mai átlag, valahogy nem érdekelt a házi munka, hiába panaszkodott otthon anyám esténként, hogy mi-, lyen fáradt, egyszerűen kine­vettük. Most már tudom, hogy a háziasszony szerepe nagyon hálátlan, hiszen csak akkor van látszata, akkor fi­gyelnek fel ránk, ha valami nincs rendben, ha valamivel elmaradunk. Az természetes, ha van mindig tiszta ing, ha a lakás ragyog a tisztaságtól, ha nincs elmosatlan edény, s ha jó ebéd várja a hazatérő­ket. Olyannyira természetes ez, hogy már észre sem ve­szik. S ráadásul ez a munka naponta ismétlődik, az ember élete ezekkel telik el, s hogy lennének nekünk is olyan igényeink, mint például meg­inni egy-egy kávét, kifújni magunkat, beszélgetni erről- arról? Hát persze, hogy van­is már, mosógépet, porszívót. Akkoriban született a máso­dik fiunk, megnövekedett a munka, a gond, így érthető, hogy könnyíteni kellett vala­mit a házi munkán. — Melyik a háziasszony leg- hálásabb munkája? — Hogy melyik? A gye­rekekkel való foglalkozás, ezt nagyon szeretem, higgye el — mondja teljes meggyőző­déssel —, nincs kedvesebb, s nagyobb öröm, mint amikor a kicsi elkezd gügyögni, be­szélni. — Szokott-e mérges lenni? — Ajaj! Például ha kitála­lok, és könyörögni kell, hogy üljenek asztalhoz, hiszen az étel csak úgy jó, úgy ízle­tes, ha melegen fogyasztjuk. Ilyenkor úgy érzem, mun­kám fénypontját, az ebédet becsülik le, semmibe veszik azt, amibe én szívet-lelket beleadtam. Vagy a másik: amikor a férjemnek becso­magolom a tízórait, és más­nap megtalálom a táskájában, kibontatlanul. — Mit nem szeret csinálni? — Hát amit a legtöbb házi­asszony: mosogatni, rétest sütni. — S mit szeret? — Olyat főzni, ami gyorsan megvan, s mégis jó. Szeretek varrni, de nem stoppolni, sze­retek süteményt sütni, s sze­retem, ha tiszta a lakás és a gyerekek. Mit szeretne ? | — Szeretném, ha a férjem a huszadik házassági évfor­dulónkról sem feledkezne meg, s ha főztömet nem is sze­reti úgy, mint a mézeshetek idején, de szeretném, ha ak­kor is megköszönné, ha a fő­zelékhez éppen nincsen hús, vagy ha éppen nem foga alá való az, amit aznap készí­tettem. No és legyen olyan hűséges mint eddig, s lehető­leg kevesebb időt töltsön ba­rátai körében, mint eddig, s legyen többet velünk, a csa­láddal. No, persze >és azért sem haragudnék, ha a borí­tékban több pénzt hozna haza. Egy röpke órát töltöttem a feleséggel, az anyával, a ná- ziasszonnyal, s mindaz, amit elmondott, úgy hiszem, hasz­nos, ha megszívlelik férfi­olvasóink, és egy kicsit több megbecsüléssel ejtik ki ezen­túl azt a szót mindannyian, amit néha némi lebecsüléssel mondunk: htb. Hiszen nem irigylésre méltó az ő sorsuk, s ők csupán annyit kérnek: több megértést, gyengédsé­gei és figyelmet kapjanak. — nn —

Next

/
Oldalképek
Tartalom