Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

1S69. XANT7ÄR 26., VASÁRNAP na r *i Ecrat kJCírtap X Az első központi dolgozat A gimnáziumokban a na­pokban írták meg a diákok az első központi dolgozatot — orosz nyelvből. A Művelődés- ügyi Minisztérium ugyanis segítséget kíván nyújtani az iskoláknak ahhoz, hogy már az első osztályból lehetővé váljék a tanulók tudásának, leljesítményének egységes szempontok szerinti összeha­sonlítása. A dolgozatok tételeit köz­pontilag határozzák meg, s útmutató alapján, pontozás segítségével értékelik. így a szaktanároknak lehetőségük van arra, hogy saját munká­jukat, növendékeik eredmé­nyeit más osztályokéval össze­hasonlítsák. Az első dolgozatot a II. osz­tályos gimnazisták írták. Má­jus 30-ig kerül sor az első év­folyamokban a magyar iroda­lomra és matematikára, a má­sodikban fizikára és kémiára, a harmadikban magyar nyelv­re, biológiára, földrajzra, a negyedikben történelemre és a második idegen nyelvre. A tsz-hen dolgozó asszonyok helyzetéről, életéről Beszélgetés a nőíanáes megyei titkárával Magam sem gondoltam, mi minden szóba kerül, amikor feltettem a kérdést Kovács Antalnénak, a nőtanács Pest megyei titkárának: • — Milyen változást hozott az 1968-as esztendő a termelő­szövetkezetekben dolgozó nők életében? — Azt javaslom — kezdte —, vegyük az összehasonlítás alapjául 1965 végét, amikor a Pest megyei Pártbizottság szé­les körű vizsgálat alapján megtárgyalta a termelőszövet­kezeti nők helyzetét, s hatá­rozatokat hozott életük, mun­kájuk megkönnyítéséről. Eb­ben az időben a megye tsz- tagságának 42 százaléka volt nő; ez az arány azóta emelke­dett. A nőknek a vezetésben való részvétele azonban sem három évvel ezelőtt, sem ma nem felel meg számarányuk­nak. — 1965-ben három tsz-el- nöknő volt a megyében, ma is annyi van. Tsz-vezetőségi tag­ként akkor 344 nő működött, ma-420, s alig van olyan közös gazdaság, ahol a vezetőségben ne lennének asszonyok. A kü­lönböző választott bizottságok­ban 1965-ben 476-an tevékeny­kedtek, most 1052-en. A bri­gádvezetőnők száma 27 volt, most 34, a munkacsapatveze­tőké 325, ma 526. A brigádve­zetőket kivéve — erre a tiszt­ségre sokkal több asszonyt, technikusi végzettségű leányt tartunk alkalmasnak — a szá­mok emelkedésével elégedet­tek lehetünk. Nem így a szak­emberek dolgában! Főmező- gazdásznő például három éve sem volt, ma sincs a megyé- ben. A főkönyvelők száma mindössze eggyel — 37-ről 38- j ra — emelkedett, a különbö- j ző szakembereké — üzemgaz- ' dász, főkönyvelőhelyettes, be- j osztott agronómus, főállatte­nyésztő, stb. — 48-ról 82-re nőtt. • — A számok önmaguk­ban is beszédesek, de mégis megkérdezem: milyen a hely­zetük ezeknek a vezető beosz­tású nőknek? — Általában nehéz, nehe­zebb, mint a férfiaké. Nem­csak bizalmatlansággal kell megküzdeniük, amivel azért kerülnek szembe, mert — nők, hanem bizonyos fokú lebecsü­léssel is: „Na lássuk, mire mész azzal a híres diplomád­dal!” A diplomás nők ugyan­is többnyire fiatalok, kevés gyakorlati ismerettel és élet­A TÉL GYÁRA Hideg van. Most kell a téli­kabát, a meleg ruha. A Gyap­júmosó Budakalászi Gyáregy­sége teljes gőzzel készíti a téli- kabátszövcteket. Termelésük nagy részét a Szovjetunióba exportálják, de jut bőven a közkedvelt Bakony férfi, és Nabucco női télikabátszövet- ből a hazai piacra is. Gyopárosfürdői centenárium Száz évvel ezelőtt fedezte fel dr. László Elek körzeti or­vos az Orosházától hat kilo­méternyire levő Gyopáros-tó vizének gyógyító hatását A természeti szépségekben gazdag Gyopárosfürdő ma már víkendházaival, vállalati üdü7 lőivel, medencéivel, kádfürdő­jével és gyönyörű parkjával tavasztól őszig a pihenni, szó­rakozni és gyógyulni vágyók ezreit fogadja. A közelmúlt­ban kutat fúrtak Gyopároson, s abból kilencvenfokos termál­víz tört fel. Az orosházi vá­rosi tanács — az új, bővizű kút hasznosítására újabb gyógymedencét építtet. A fürdő centenáriuma évé­ben emléket állítanak dr. László Eleknek, s csaknem öt­millió forintos költséggel száz­húsz személyes, termálvízfű- téses mikrohotel építését kez­dik meg. Duna-parti tűnődés H mának vagy a holnapnak is? A korszerűség fogalma Zsúfoltságból zsúfoltságba Szigetszentmiklósi építkezők Szigetszentmiklós, Duna- part. Az út, és a víz sze­münknek keskenynek tűnő csíkja között nád, föld, iszap, pocsolyák: de ezek már tel­kek, rajtuk kész és félkész házikók, igényes hétvégi há­zacskák mellett furcsa kis vi- tyillók meg kibogozhatatlan múltból idekerült lakókocsik. Arrébb a hétszáz tagú közsé­gi horgászklub épülete, meg egy nyári vendéglő. Négy-öt éve adta a községi tanács bérbe ezeket az ötven-hatvan négy­szögöles telkeket, akkor még négyszögölenként egy forin­tért, négy-öt éve, amióta a part menti sáv a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóságtól a szigetszentmiklósiak kezébe ment át. Tavaly azután, ami­kor megjelent a megyei ta­nács határozata a mezőgaz­daságilag nem hasznosítható A Szövetkezeti Javító Szolgálat BÁRMILYEN Háztartási kisgép és villanymotor. Ceglédi út 8. Híradástechnikai eszköz Személy- és tehergépkocsi Motorkerékpár és kerékpár Szolnoki út 1. Ceglédi út 8. Ceglédi út 6. GARANCIÁLIS ÉS AZON TÜLI JAVÍTÁSÁT VÁLLALJA. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Nagykőrösi Gépjavító ás Faipari KTSZ területek felparcellázásáról, eladásáról, az addig évente meghosszabbított szerződése­ket ötéves bérletekké változ­tatták, s a bérleti díjat is fel­emelték négyszögölenként kettőnegyvenr;e — de az el­adást már az idén tavasszal megkezdik: a bérlők itt előny­ben lesznek. Hogy efelől ők is nyugodtak, bizonyítja, hogy a szigetszentmiklósi Dunapart több mint hatszáz hétvégi házhelyéből már kettőszázöt­venen találunk valamilyen állandó jellegűnek szánt épü­letet. Micsoda burjánzó jele, lát­ványa az építőkedvnek, a gyarapodni akarásnak! Mert máshol is nem egy je­lét látni ennek a községben. Az életrevalóságot legalábbis nem vitathatjuk el attól a mintegy negyven építkezőtől sem, akik — szabályellene­sen! — a lakihegyi adó szom­szédságában, illetve egy kilo­méteres körzetén belül emel­ték házukat. Mi az, hogy szabályellene­sen! Szigetszentmiklóson két termelőszövetkezeti csoport működik — azokban a tagok­nak a szőlőt, erdőt használat­ra, ideiglenesen visszaadták, mert egyelőre nem bizonyult kifizetődőnek e szétszórt ül­tetvények nagyüzemi műve­lése. Egynémely élelmes tszcs tag ezután eladta az ily módon visszakapott szőlőt né­hány élelmes betelepülőnek, a szokvány telekárnak mint­egy egyötödéért, nagyon ol­csón tehát, nagyon olcsón, mert vevő is, eladó is tudták, hogy e „tintaceruzás szerződé­sek” szabályellenesek. Utóbb hiába próbált valamit tenni, helyesbíteni a községi tanács, hiába ajánlott fel ingyen cse­retelket a község belterületén, — a házak már álltak a több­nyire út, villany nélküli terü­leteken, s lakóik elutasították az ajánlatot... No, de nemcsak ilyen épít­kezéseket látni Szigetszent­miklóson! A község belterü­letén nem egy új épületbe hat-hétszázezer forintot is beleölt gazdája, kétszázötven- ezer forintos házat meg ép­pen rengeteget találni. Klin­kertéglával díszített homlok­zatok mögött néhol nyolc-ki- lenc szobát sejteni egy-egy manzárdtetős, kétszintes épü­letben. Nyolc-kilenc szobát, és éppoly gazdaságtalan, kor­szerűtlen belső elosztást, mint amilyen a külső megjele- | nés ... Szigetszentmiklóson néhány patrióta a község várossá fej­lesztésének gondolatával is foglalkozik: ebben az évben erről a témáról előadás hang­zik majd el a községben. Nos, ha addig, amíg e községből város lesz, le is folyik egy kevés víz a Dunán, illetve a kis Duna-ágon, nemivel szi­gorúbb, előrelátóbb és főként igényesebb községfejlesztési szemléletpolitika nem ártana. Itt van például a Duna- parti hétvégi házak ügye. Talán már az sincs egészen rendjén, hogy még egyetlen telek sem talált végleges gaz­dát a kérdéses területen, de közben annak már a fele be­épült. Beépült, mielőtt befe­jeződött, sőt, elkezdődött vol­na erre is az a nagyarányú munka, amelynek során e Du- na-ágat kikotorják a Kvassay- zsiliptől egészen a taksonyi hídig. Ez a hatalmas művelet bizonyára változtatni fog az egész érintett — és már félig beépült — partszakaszon. S ahogyan nem ártott volna az előzetes tereprendezés, úgy nem lett volna baj, hogy ha egységesebb követelményeket támasztanak az építkezőkkel szemben, általában, hogyha ennek a főváros alatti, egyre jobban kiépülő üdülőövezet­nek a távlati tervét némileg igényesebb vonásokkal rajzol­ják fel. Célszerűbb lett volna például nagyobb telkeket bér­be adni, azaz parcellázni — hiszen az emberek a hétvége­ken elsősorban a természetet keresik erre, s nem a fővá­rosra emlékeztető zsúfoltsá­got ... Szerencsés helyzetben vagyunk: élhetünk különböző centralisztikus szabályozó esz­közökkel a községek "fejleszté­sénél is. Jó volna optimistáb­ban kihasználni e lehetősége­ket — mint ahogy végre már szeretnénk manzárdtetős, klin- kertéglás építmények helyett valóban modern, esztétikus családi házakat is látni. Padányi Anna tapasztalattal. Ez a lebecsülés mindaddig körülveszi őket, amíg alkalmuk nem nyílik bi­zonyítani. Sajnos, az sem min­denütt. Nem ritka, hogy dip­lomás nők nem a képzettsé­güknek megfelelő beosztásban dolgoznak, nem kapnak önálló feladatokat. A szociális körül­ményeik sem a legjobbak. Olyan esetről, például, hogy egyedülálló agronómusnő szol­gálati lakást kapott volna a tsz-től — nem tudok. — Ennyit a vezető beosz­tásról. Ami pedig a többséget, a tsz-ben dolgozó asszonyokat, lányokat illeti, helyzetüket írott és íratlan törvények be­folyásolják. 0 — Kezdjük talán a nők egyenjogúságával. Olyan ese­tet, hogy megsértették valahol az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, nem tudok. Vélemé­nyem szerint valahol mégis baj van az egyenjogúsággal. De hol? Kovács Antalné erélyesen helyesel: — Baj bizony, s ez többnyi- , re a tsz-törvény alapján ki- j dolgozott új alapszabályok [ merevségéből ered! Ma már | ugyanis az egyenjogúság olyan } problémákkal függ össze, mint 1 a háztáji terület nagysága, a fizetett szabadság, az SZTK- juttatások,. a mindhármat meghatározó téli foglalkozta­tás, az üzemi konyha léte vagy hiánya, a gyermekneve­lés, a tisztálkodási lehetőségek és így tovább. — Kormányunk régi, jogos kérést teljesített akkor, ami­kor az ipari munkásokéhoz hasonló SZTK-juttatásokat biztosított a termelőszövetke­zeti parasztságnak. Ismeretes, hogy e juttatások igénybe vé­telére csak bizonyos ledolgo­zott munkanapok jogosítják fel a tsz-tagokat. Az új alap­szabályok többsége éppen ezért igen helyesen — differen­ciáltan, állapította meg a szük­séges «rűrdíanapok számát, s a nők esetében száz, tízórás munkanap teljesítését írta elő. Ez a követelmény még ott is reális, ahol a nők egész évi foglalkoztatottsága nincs biz­tosítva. Csakhogy igen sok ter­melőszövetkezet — mereven ragaszkodva a tsz-törvény pa­ragrafusaihoz, figyelmen kívül hagyva a helyi adottságokat — annyi munkanapot követel az asszonyoktól, amennyit nem is tud számukra biztosí­tani! • — Ügy tudom, a háztáji terület nagysága is a munka teljesítménytől tügg. — Pontosan. Ezért is va­gyunk hálásak azoknak a tsz- vezetőknek, akik messzemenő méltányossággal, progresszíve szabták meg a feltételeket. Ál­talában száz, tízórás munka­napot követelnek azoktól az asszonyoktól, akik 800 négy­szögöl háztájira jogosultak. Helyenként a kisgyermekes anyák ennyi teljesítményért több háztájit is kapnak. De vannak negatív tapasztalata­ink is. Például a kiskunlacbázi Rákóczi Tsz-ben kategoriku­san 180 munkanapot követel­nek meg a háztájihoz. Az abo- nyi József Attila Tsz-ben 800 négyszögöl háztájihoz 160—170, 1200 négyszögölhöz 170—180, egy holdhoz 180 munkanap fölötti teljesítmény szükséges. Igaz, itt viszont tekintettel voltak a csökkent munkaké­pességű nőkre, s velük szem­ben alacsonyabbak a követel­mények. — Legrosszabb a helyzet a fizetett szabadságnál. A tsz- törvény előírja, hogy 12 nap alapszabadsághoz 250, tízórás munkanapot kell ledolgozni. De — s erről feledkeztek meg sok helyütt — ehhez munkát is kell biztosítani! Kirívóbb a helyzet a kiskunlacházi Üj Barázda Tsz-ben, ahol — pe­dig nő az elnök! — a fizetett szabadsághoz 250 munkanap szükséges, ennyit viszont ta­valy a tsz 135 nőtagja közül mindössze nyolcán tudtak tel­jesíteni! — Persze, jó példák is akadnak — mondja a nőta- tanács titkára —, mint a szi­getújfalui Béke Tsz-ben, vagy Lóréven. Hadd tegyem hozzá: nem azt kívánjuk, hogy azok­nak nyújtsanak kedvezménye­ket, akik nem is akarnak dol­gozni, hanem azok iránt ké­rünk méltányosságot, akik­nek a tsz nem tud egész év­ben munkát adni, s emiatt hátrányt szenvednek a fér­fiakkal szemben. Jelenleg 19# melléküzemben csupán 2200 tsz-asszony dolgozik. A fér­fiaknak viszont túlnyomó többsége el van látva télen is munkával... — Végül néhány szót azok­ról a szociális létesítmények­ről, amelyek megkönnyíthe­tik — vagy hiányuk megne­hezítheti a nők életét, mun­káját. Jelenleg mintegy 90 termelőszövetkezetben biztosí­tott a munka utáni zuhanyo­zás. Igenám, ennek megint a nők látják legkevésbé hasz­nát! A társadalmi munkameg­osztás ugyanis úgy alakult, hogy a nők főleg a kerté­szetben, s a szántóföldi nö­vénytermesztésben dolgoznak. A zuhanyozók viszont a tsz- központban, az állattenyész­tésben, a vasipari melléküze­mekben vannak. Szólni kell a gyermekintézményekről is. Az elmúlt évben 17 termelőszö­vetkezet támogatta pénzzel a községi óvodát, bölcsödét; azoknak a számát, amelyek társadalmi munkával járul­tak hozzá a gyermekintézmé­nyek fentartásához — nem is tudjuk. Van azonban olyan eset is, amikor a tsz vezető­sége így gondolkozik: „Miért támogassuk mi az óvodaépít­kezést, amikor nálunk nincs is fiatalasszony, anya?” Arra nem gondolnak, hogy esetleg éppen azért nincs, mert gyer­mekét nem tudja hol elhe­lyezni. Sók gondot okoz az asszonyoknak — különösen csúcsmunkák idején — a fő­zés is. Most, .14 tsjs-ben van állandó üzemi .konyha. Nagy részük a* utóbbi. évben léte­sült. Kevés az 'idényjellegű üzemi konyha is. pedig sok­helyütt igényelnék. • — S milyen két lát? ercdménye­— Utoljára hagytam aka­rattal azokat a változásokat, amelyeket az 1968-as eszten­dő hozott a tsz-asszonyoknak. Mindenek előtt az új alapsza­bályt, amely — itt-ott tapasz­talható merevsége ellenére is — a korábbinál több jogot, kedvezményt biztosít az asz- szonyoknak. Itt említeném a gyermekgondozási segélyt is, amely ugyan 1967 tavaszán lépett érvénybe, de igazi ha­tását tavaly lehetett felmérni. Két évvel ezelőtt Pest megyé­ben mindössze 207 asszony vette igénybe, tavaly pedig négyszáz. Most talán még többen lesznek Az aránylag alacsony szám magyarázata a tsz-asszonyok életkorában rejlik. Nagyjelentőségűnek tartom azt a múlt évi rende­letet. amely a tvMagoknak is biztosítia a kezdvezményes fogpótlást. Jelentős az a számszerű növekedés is, ami a nőknek a vezetésbe való bevonása terén az elmúlt évben végbement. Minél több olyan asszonyt, lányt szeretnénk látni a tsz- vezetőségben, a különböző bizottságokban, a brigádok és munkacsanatok élén: akik okosan, rátermetten képvise­lik a nők és a termelőszövet­kezet érdekeit: akik tudnak és mernek véleményt nyilvá­nítani. s akik jól megfontol­ják, hogy mire adják le a szavazatukat. Végül, nem va­gyunk elégedettek a - kommu­nista tsz-asszonyok számával. 1965-böz képest uevan emel­kedett. de nem olyan mér­tékben, amint azt a nők po­litikai érdeklődése indokolná. Ez egyben megszabja a tsz- nőbizottságok legfontosabb feladatait is: neveljék kom- ’munistává azokat a nőket, akik a közügyek iránti érdek­lődésükkel. a munkájukkal, magánéletük tisztaságával er­re méltónak bizonyultak. Nyíri Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom