Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
4 1969. JANUAR 26., VASÁRNAP Panaszok cukroszacskón Mézes beadvány „...előtted a pálya../' Mi sikerül abból, amit elhatározunk tízegynéhány éves korunkban? A kérdésre általában a negyedik X után szoktunk válaszolni. Előbb nem merünk. S amikor válaszolunk, mentségeket keresünk és azt a pontot, „ahol minden elromlott”. Nehezen ismerjük be, hogy nem a világ fogott össze ellenünk, hanem terveink voltak illúziók. Mégis mindnyájunknak tízegynéhány éves korunkban kell döntenünk: milyen foglalkozást, mesterséget, hivatást választunk. A napokban a megyei tanács panaszirodáján jártam. Mutattak egy levelet, s kérték: olvassam el, hátha megfejtem. A „kedves” pilisi panasztevő talán tréfának szánta a sorokat. Ha tréfa, gyenge tréfa. A levél elejétől végig gyorsírással íródott. Méghozzá a régi, Radnai-rendszerűvel, amit a most végzők már nem is ismernek. A panasziroda dolgozói papírokat kerestek elő. Elmondták, hogy sokan a legelemibb külsőségekkel sem törődnek. Piszkos leveleket mutattak: paprikás szalonnás foltokkal, petróleummal leöntve... Egy másik: barna bolti zacskóból letépve egy fecni, azon a kérés, intézzék el ügyét. El sem hinné — mondták — hány olyan irományt kapnák, amit kézbevenni sem lehet. Máig is emlegetnek egy levelet, amely méztől ragadt. Tévedés ne essék. Nem merített fehér, miPest megyei Moziüzemi Vállalat, Üjszászi Gyula igazgató: Hagyományos mozijainkat, ahol lehet, szélesvásznúvá alakítjuk. Ez történt Szentendrén is. Még az utolsó simítások, és pár nap múlva megnyitjuk. A Ontja magából a földpogá- esákat a kis gumi-szállítószalaggal megoldott, ügyes szerkezet. Nyeli a földet, megformálja, hogy közepébe bekerülhessen a paprikapalánta. A fűtött üvegházból kiültetik az egyelőre fedett és letakart hollandi-ágyakba. Ha jön a jobb idő, már a nap melege és a felemelt üvegtetők alatt a friss tavaszi levegő növeszti, erősíti a korán termő töveket. — Szalonnás levél niszterpapírt és írógéppel írt beadványokat kémek. Jól tudják, főleg az idősebb emberek, már nehezen írnak, toli-tinta helyett jobban áll kezükben a ceruza. Átrágják magukat a kusza sorokon. Nem azt nézik, hogy a panaszt kitépett írkalapra, vagy kéziratpapírra írták. Ha orvosolni lehet a panaszt, eljárnak az ügyben. De azért, higgyék meg, any- nyit megérdemelnek ezek a nagyon sokat dolgozó emberek, hogy szemüket, idegeiket ne gyűrött cetlikre írt rébu- szokkal rongálják. Önmagukat, saját gond- jukat-bajukat sem tisztelik azok, akik újságpapír szélén, szalvétán tudatják a világgal, mi fáj. Befejezésül én közlöm a pilisi levélíróval, hogy: (Ügye a papírkosárba került.) k. m. helyiség rövidítésével megnagyobbítjuk az előcsarnökot, s rendbe hozatjuk a fűtést. így már kellemesebb körülmények között, többféle filmet nézhet a szentendrei közönség. Jó időbe telik, míg virágba borulnak. A szegfű viszont most pompázik. Szedik a hófehér, rózsaszín és vörös virágokat a nagy üvegház alól. Az energiát, a meleget a szomszédból a Dunámén ti Hőerőműtől kapják; mindkét növényt a százhalombattai tsz-ben gondozzák, ne- velgetik, hogy gyarapítsa a tagság bevételét. (Fotó: Gárdos) Megpróbálunk segíteni a gyerekeknek. Amennyit megtehetünk, megteszünk. Pályaválasztási tanácsadásunkat már tavaly ősszel elkezdtük — mondja Kocsordy Károly, a szentendrei Móricz Zsig- mond Gimnázium igazgatója. Pályaválasztási tanácsadás: meglehetősen nehézkes kifejezés. De valóban segítő, eligazító szándékot takar. — Először mi tartottunk tanácskozást, az osztályfőnökökkel, szaktanárokkal. Jól ismerik a végző negyedikeseket, tudják, melyikük mire képes, ennek alapján tudnak tanácsot adni. Tudnunk kell azt is, hogy az egyes főiskolák, egyetemek, felsőfokú technikumok milyen létszámot tudnak felvenni, mik a feltételeik. Csak néhány helyről kaptunk értesítést. Sajnos, a pesti egyetemek, a tanár-, óvónő- és védőr.őképzők nem küldtek semmiféle tájékoztatást. Pedig az érdeklődés nagy. Sokan jelentkeztek ezekre a helyekre/mi pedig nem tudjuk, mit mondjunk. Ugyanez a helyzet az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemmel. Igaz, csak hárman jelentkeztek /ide, de olyan szakra, amelyről fogalmunk sincs, indul-e az idén! Az igazgatói szoba már sötét, villanyt kell gyújtani. Bakos Zsuzsa kicsit összehúzza a szemét tőle, de azért mosolyog. Készségesen válaszol, értelmes, nyílt. A bizonyítványa jeles volt félévkor, az ELTE bölcsészkarára, magyar—orosz szakra jelentkezett. Nem azért választottam ezt, mert tanárnő akarok lenni. Csaik azt tudom, hogy egyetemet kell végezni minden jobb foglalkozáshoz, így az újságíráshoz is. Szeretnék laphoz kerülni, ha elvégeztem az egyetemet. Apuéknak tetszik az ötlet. Majd meglátjuk. — Bízol benne, hogy fölvesznek? — Igen. — Ismered jól az orosz irodalmat? — Hát... — rövid hallgatás: — Inkább a régieket. Gogolt, Puskint, amit itt tanultunk. — Olvastál valamit a jelenlegi termésből? — Nem válaszol, a vállát vonogatja, aztán: — Inkább a magyar irodalom megy jól. — Kit szeretsz? — Maiakat nem ismerek ... — Az egyetemi, főiskolai felvételi lehetőségekről — mondja az igazgató — és feltételekről szóló tájékoztató csak február végén, március elején jelenik meg. A gyerekeknek addig jóformán fogalmuk sincs, mik a követelmények, hány főt vesznek fel stb. Nem lehetne előbb, mondjuk a tanévkezdésre megjelentetni ezt a kiadványt, hogy már annak alapján igazíthassák el a gyerekeket? Nem hinnénk, hogy megoldhatatlan lenne. A gimnáziumban het- venhatan érettségiznek az idén. Negyvenen továbbtanulnak. Huszonnégyen egyetemen vagy főiskolán, tizenhatan tanító- vagy óvónőképzőben, egészségügyi szakközép- iskolában. Kilencen ipari tanulónak jelentkeznek, huszonheten munkát vállalnak, dolgozni mennek. — Ez a kép reális — mondja Kocsordy Károly. — Tizennégyen járnak egyetemi előkészítőre, négyen külföldi ösztöndíjat pályáztak meg. Sipos Lajos is köztük van. — Eleinte nehezen értették anyámék, miárt pályázom külföldi egyetemre. Szeretem az oroszt, és jól is megy, azonkívül szeretek utazni és úgy gondolom, ez az egy lehetőségem van rá. Apja a HÉV-nél dolgozik, 1700 forintot keres, édesanyja nem dolgozik. Három gyerek van vele együtt. — Tehetséges, szorgalmas gyerek. Neki sikerülni fog — ez volt az igazgató véleménye. Dudás István zömök, erős fiú, Visegrádról jár be. Tavaly megbukott, s az idén se nagyon strapálta magát. Nem szeretek tanulni Meg nem is nagyon van időm rá. Tanulószobás vagyok, mire hazaérek jóformán este van. Különben dolgozni megyek, Nagymarosra a gépgyárba, műszerésznek, vagy kovácsnak. — Ezek a kamaszok — teszi hozzá az igazgató — többségükben nem kergetnek álmokat. Nagyjából tudják, mit várhatnak maguktól. Akik az érettségivel végképp „letudták” a tanulást, nyomdásznak, bolti eladónak, fizikai munkásnak mennek. A lányok pedig gép- és gyorsírónőnek, műszaki rajzolónak. Ezt tanulják politechnikán. Magas, nyílt tekintetű lány Turcsányi Erzsébet. Elég nehezen lehet kihúzni belőle valamit. Végül csak elmondja: — Műszaki rajzolónak megyek, talán fölvesznek anyámék vállalatához. — Erre készültél, ezt képzelted el magadnak? — Nem. En mindig tanítónő szerettem volna lenni. Azért is jöttem gimnáziumba. De nehezen megy a ———. Napok óta — ki- | Esett. | tartóan. A katona------------- a szalmakazal m ellett állt, nem messze az akasztott embertől. Hallgatta az eső egyhangú kopogását. 1944. november 10. délután öt óra volt. „Harmadik napja lógsz itt, bajtárs — mormogta. — A harmadik napja. Csak tudnám mirül jó ez? Parancs van — teljesíteni kell.” Az. egység parancsnoka, a fiatal hadnagy, naponta kétszer jött ki a faluból, hogy ellenőrizze, nem nyúlt-e valaki a hullához, ott virít-e a mellére tűzött papírlap: „Így bűnhődik minden szökevény!” A katona megfigyelte, hogy a lomharöptű nagy fekete varjak az előző nap kezdtek először a fa fölött keringeni. „Átkozott dögök” — mormogta. Amikor aznap reggel a hadnagy megérkezett, elgyötört arcú fiatalasszony állt eléje. — Mikor temethetem el? — kérdezte alig hallhatóan. A tiszt először az akasztott embert szemlélte meg, s csak azután fordult az asszonyhoz. „Fiatal, majdhogynem gyerek még — gondolta az asszony. — Nem lehet gonosz ...” — Takarodjon innen! — csattant a hadnagy. Ne lássam itt többet! Az eső csendesen szitált...---------------------, katona borI Az őrtdlló I zadva bá----------------------- múlta a fa csúcsát: az oda telepedett négy varjút. Fölmarkolt egy sáros rögöt és feléjük hajította. A fekete madarak föl- rebbentek, lomha szárnycsapásokkal köröztek a fa fölött, tanulás, kettes, hármas, hát nem is reménykedem, nem is- próbálkozom. „Reális a kép” — mondta az igazgató, s úgy látom, igaza volt. Már csak azért is, mert a második helyen megjelölt foglalkozás, illetve iskola, rendszerint iparitanuló-inté- zet, még olyanoknál is, akiknél az első egyetem vagy főiskola. Kovács László nagyra nőtt, de még gyerekarcú fiú. — Bizony, nem valami fényes a bizonyítványom, de azért megpróbálom. (Vegyész- mérnöknek jelentkezik Veszprémbe.) Ha nem sikerül, elvisznek katonának. Utána az marad, hogy kitanulok valami szakmát. Azért lehet, hogy másként sikerül, lesz egy tsz, amelyik ösztöndíjat adna, és akkor agrármérnökire jelentkezem. De azért ez nem az i igazi, mert engem a kutatás érdekel. Az nagyon szép, de 3,8-cal ? Hát, tudom ... — Én nem akarok olyan ember lenni, aki csak gürcöl, dolgozik, és nem gondolkodik — mondja hevesen, közben a földet nézve Adamis Gusztáv. — Még nincs konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék, csak tanulni akarok majd, bármit... Szép arcú lány, ahogy mondani szokták, kész nő Szigethy Emma. — Gépírónő leszek, legalábbis egy darabig. Segítenem kell anyámat. Es úgysincs reményem arra, hogy fölvegyenek, ahová szeretnék, a Színművészetire. A tanulmányi eredményem alapján biztosan nem vennének fel. Hiába szeretek annyira szavalni, a játékot, meg mindent. Azt mondják, van érzékem ... Majd később, talán két év múlva megpróbálom. — Egyszóval — mondja Kocsordy Károly beszélgetésünk végén —, nagyjából-egészéből valamennyien jól választottak. Szerencsés az érdeklődésük is, az egyetemre jelentkezők több, mint ötven százaléka műszaki pályára készül. Művészeti főiskolára pedig csak hárman akarndk menni; hogy ennyire reális legyen a választás, évek óta nem fordult elő. Csak egy dolog okoz gondot, Szentendrén és környékén nagyon kevesen akarnak munkát vállalni. Bejáró iskolásokból tehát bejáró dolgozók lesznek ... Varga Vera majd ismét leszálltak, de valamivel közelebb az akasztott emberhez. A katona hiába hadonászott karjaival, hiába rázta a géppisztolyát, a varjak nem mordultak. Este, a faluszéli sárbasüp- pedt házban két asszony bámulta a nyitott tűzhelyen füstölgő tőzegparazsat. — Kihirdették: aki hozzányúl, azt felkoncolják... — Földből vétetett, Oda kell megtérnie. — Vigyázz! Ezek nem könyörülnek ... — Négy nappal ezelőtt azt mondta: befejezte a háborút. Itt marad, mert ez az otthona, itt a családja. — Hallgas rám húgom, megölik, aki hozzányúl... — Figyelj! Most van a váltás. — Ne kísérsd az istent... háromszor is dobolták tegnap: felkoncolják... — Nélküle mitsem ér az életem. — És az övé? — mutatott az idősebbik asszony a szoba sarkában motozó kisfiúra. — Meg kell tennem! A másik asszony hallgatott. Kifogyott az érvekből. — Mikor? — kérdezte kis idő múlva. — Most. — Őrzik ... — Segítesz. Van pálinkám. Elcsalod az őrt. — Egy életünk van ... — Neki már az sincs. Kelet felől torkolattüzrir hasították ketté a sötét égboltot. — Induljunk! —Édesapáért menjetek — szólalt meg váratlanul a kisfiú. Családlátogatás — elvonókúra SEGÍT A VÖRÖSKERESZT Nem mindenki él rendezett családi életet; a .bűnös” legtöbbször az alkohol — állapították meg a Vöröskereszt megyei vezetőségi ülésén. Mégsem lehet ezeket az embereket és gyermekeiket magukra hagyni. Gödöllőn, Monoron és a budai járásban a tanácsokkal és a nőbizottságokkal közösen ankétot rendeztek a családvédelmi felelősök továbbképzésére. Az elmúlt évben 319 családhoz látogattak el, és ha kellett, gondoskodtak a kiskorúak állami gondozásba vételéről. Sokszor szereztek érvényt a rendeletnek, hogy a részeges apa helyett az anya vegye fel a fizetést. Az elmúlt évben 182 alkoholellenes előadást tartottak négy és fél ezer részvevővel — eredményesen. 149-en jelentkeztek önkéntesen elvonókúrára, 106 esetben pedig, ahol a szép szó nem használt, a kényszer-elvonókúra lehetőségével éltek. A gyógyultak közül kilencven- hárommal tartják a kapcsolatot. Törődnek a nevelőszülőkhöz kiadott 779 állami gondozott gyermekkel: a monori és a nagykátai járásban .megbeszélésre hívták össze a nevelőszülőket. Ugyanígy törődnek a munkásszállásokon és albérletben lakó fiatalokkal is. Rendszeresen járják az üzemeket, érdeklődnek a kiskorúak munkafeltételeiről, ellenőrzik az italboltokat, és egészség- ügyi előadásokat rendeznek. A védőnők és az üzemi nővérek irányításával a vöröskeresztes aktívák felkeresik a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyákat. Tanácsokat adnak a kicsinyek gondozására, nevelésére. Gondolnak a fiatal házasokra is: felvilágosító előadásokat tartanak ä csáládtérVézésről, a korszerű megelőzésről és a családvédelemről. Eddig 98 helyen volt ilyen beszélgetés többször filmvetítéssel egybekötve. — Másutt a KISZ-szel közösen a középiskolásoknak és az üzemi fiataloknak szerveztek előadást. — Hozzá megyek — válaszolt az asszony. Szeme könnytelen, arca kemény. — Gyerünk!------------------------------ beleI Ä két asszony vész 3------------------------------ sötétbe, a kisfiú csak lépteik cuppogása után tud tájékozódni. A fiatalasszony látja, hogy a katona elmegy a nővérével. Már ott van a fánál. Kezében kést szorongat. Mászik fölfelé. A fatörzs nedves. Csúszik. Aztán végre följut oda, ahonnan kinyúlik az ág. Szorítja a pengét, nyiszálja a kötelet. A kisfiú előrébb lopakodik. A fiatalasszony megborzong, amint hozzáér a síkos, hideg testhez. Milyen hideg. Milyen merev. Milyen nehéz. Sikerült. — Istenem, ne hagyj el — suttogja. Szorítja magához a megmerevedett testet. Gyorsan, gyorsan. A katona visszafelé botorkál a sötétben. Belülről melegíti a pálinka, kívülről az eső veri. A fa felől mozgást hall, gyanús zörejeket. — Hol az édesapa? A fiatalasszony megrázkódik. A kisfia hangja. — Miért büntetsz, istenem? Karjai közül földre csúszik a merev test, már a kisfiát öleli. Melléből fölszakad a sírás ...------------------------- múlva, | Három nap I délelőtt-------------------------- tizenegy órakor érkezett az első orosz előőrs Szigetbecse községbe. Karácsonyi István AZ OLVASO KÉRDEZI: Mikor nyitják a szentendrei mozit? SZEGFŰ UTÁN PAPRIKA k. m. EGY ÉLETÜNK VAN
