Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

1969. JANUAR 26., VASÄRNAP VÉSI MEGYEI v/fiV/np 3 Új mérnököket avatlak Oklevélátadó ünnepség a Kertészeti Egyetemen Tegnap délelőtt a Kerté­szeti Egyetemen 147 végzett hallgató kapta meg sokévi munkájának eredményét, a kertészeti mérnöki oklevelet. A bensőséges oklevélkiosztó ünnepséget és nyilvános ta­nácsülést dr. Kozma Pál tan­székvezető egyetemi tanár, rektor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja nyi­totta meg. Dr. Pilis Pál rek­torhelyettesnek, az állam­vizsgákról tett jelentése után az egyetem rektora felavatta a mérnökjelölteket. Az új mérnökök nevében Kalivoda Imre évfolyam KISZ-titkár mondott köszö­netét az egyetemi oktatóknak, a pártszervezetnek mindazért a sok támogatásért, amit az évfolyam hallgatói az egye­temtől, illetőleg a pártszerve­zettől kaptak. EXPRESS­utazást — jutalomként! Verőce vár — A szomszédoktól Japánig — Nem használják ki a le­hetőségeket. Egy évben mind­össze 4—500 fiatal utazik kül­földre Pest megyébő^: 1966- ban a munkás- és parasztfia­talok 28 százaléka, 1967-ben pedig 30 százaléka lépte át az ország határát. Pethes Attila, az Express If­júsági Utazási Diák Iroda Pest megyei kirendeltségének vezetője tájékoztatott az uta­zási lehetőségekről. — Célunk, hogy a fiatalok fiatalokkal utazzanak együtt és pihenjenek: ol­csón. Igaz, nem elegáns nagyszál­lókban laknak, hanem ifiho­telekben, kempingekben vagy nyáron kollégiumokban. Szük­ség esetén programot is ké­szítünk, ha kell olyat, hogy szakmájukkal kapcsolatos le­gyen; így ellátogathatnak kül­földi gyárakba, kolhozokba, vagy más üzemekbe. NÉZŐPONT Falusi gyárak Tulajdonképpen a friss hír ís elég lenne ahhoz, hogy egy hosszabb eszmefuttatás erejéig igénybe vegyük az olvasó tü­relmét, hiszen a falusi gyárak életünk új, s nem is mellékes, jelentéktelen vonását rajzol­ják föl, nevezetesen az ipar es a mezőgazdaság — jobb ki­fejezés híján — okos társítá­sát. A hír annyi, hogy a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat budapesti vasszerkezeti rész­legét új csarnokba telepíti — Tápiószelén. Az ipart oly na­gyon nélkülöző nagykátai já­rás egyik községének gyarapo­dása önmagában is örvende­tes hír lenne, ám szerencsére, az elmúlt években nem szá­mított fehér hollónak az ilyen híradás, azaz: szaporodott a falusi gyárak tábora. Hozzáte­hetjük: mindenki megelégedé­sére. Gyors áttekintés is elég ah­hoz, hogy jelentősnek találjuk a falvakban működő üzeme­ket, hiszen például Maglódon és Nagymaroson vasipari, Mo- noron, Solymáron faipari, il­letve műanyagipari üzem mű­ködik, s természetesen mellet­tük ott sorakoznak azok a gyárak,-mint a dunakeszi jár­műjavító, a diósdi csapágy­gyár, a szigethalmi autóváros, melyeket már aligha lehet egy-egy falu sajátjának tekin­teni. Ez a különbözőség az, amiről elsősorban szót kell ej­teni: a nagy és a kisebb falu­si gyárak közötti különbségről, azaz arról, meddig érdemes és ésszerű fejleszteni? A tápió- szelei üzem a jó irányú fej­lesztés példája, hiszen a já­rásban, s magában a faluban is van fölös munkaerő, de még inkább: egészségesen mérsékelhető a bejárók szá­ma. Így került sor a pénzver­de üzemének létrehozására Tápiószelén, s a régi gépállo­más helyét fölhasználva a már említett kohászati válla­lat részlegének letelepítésére. Azok a vizsgálatok, melyek egyre inkább megelőzik egy- egy termelőegység megszerve­zését, azt mutatják, hogy nem mindenütt érdemes — gazda­ságos — erőltetni a „kapjunk ipart” elv gyakorlati érvénye­sítését, holott ez az elv — így igaz — eléggé divatos manap­ság községeinkben. Miért nem érdemes igen sok helyen üzem létrehozása? Azért, mert nincs munkaerő, mert a kör­nyéken levő üzemek maguk is krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek — a váci körzetben például, a Csepel Autógyár, a Pest vidéki Gépgyár körzeté­ben, stb. —. illetve csak rend­kívül nagy befektetésekkel lenne biztosítható az üzemek zavartalan működéséhez szük­séges közművek megteremté­se. A falusi gyárhoz ugyanis elektromos energia kell — ehhez elég villanyáramot szol­gáltató vezeték, trafó stb. — víznyerési lehetőség, szenny-, vízelvezetés vagy derítés, szi­lárd út, s tucatnyi más, ma­gukról az épületekről már nem is beszélve. Ez a másik dolog/ melyről a falusi gyárak esetében szólni kell. Taná­csaink egyike, másika köny nyen kimondja ugyanis, hogy szívesen ad helyet a leteleped­ni kívánó üzemeknek, s úgy mondja ki a frigyet létrehozó igent, hogy lényegében föl sem mérte az adott helyzetet. Ami­kor azután már ott van az üzem, megkezdődik a kilin­cselés, a fejlesztési alap nö­veléséért, rendkívüli hozzájá­rulásokért, s az érv minden esetben azonos: hiszen ipa­runk van, arra kell. Az ipari fejlesztés területi vetülete — a termelőszövet­kezetek segédüzeméitől íntíüt eltekintve — sokféle meglepe­tést tartogat, az édesnek tűnő­ről hamar kiderülhet, hogy keserű az íze, s ezért érthető és indokolt, hogy a megyei irányító szervek — élve jo­gaikkal — csak alapos körül­tekintéssel mondják ki egy- egy ügyben az igent vagy a nemet. Olyan kérdés ez, amelyben valóban az össze­függések ismeretére van szük­ség, a hatások és kölcsönhatá­sok közgazdasági elemzésére, már csak azért is, mert — nagy hiba lenne feledni)— né­hány, országos jelentőségű be­ruházástól eltekintve, a taná­csok valóban területük gazdái lettek, tehát felelősséget is vi­selnek azért, mi történik a körzetükben. Ez a harmadik része mondandónknak a falusi gyárak esetében: a tanácsok szerepe, felelőssége. A helyi felelősség, melyet most már, gyorsan guruló labda módjá­ra nem lehet átpasszolni, amelyet viselni kell. Amennyire helyeselni lehet az említett hírhez, olyannyira figyelmeztetni is kell: mindig az adott feltételek döntik el, mi jó, mi nem. A nagykátai, a szobi, a dabasi járás két­ségtelenül fehér folt az ipar térképén, az itt levő községek egy része — de csak egy ré­sze! — tehát jogosan iparko­dik azon, hogy üzeme legyen, hogv a lakosság egészének munkát ne,m nyújtó mezőeaz- daság mellett az iparból is megéljenek sokan — helyben. Mert fontos tényező ez a helnben: a bejáró — nem kell bizonygatni — csak szállóven­dé'?, ágyraiáró a községben, míe a helyben dolaozó törődik lakóhelye dolgaival, fejlődésé­vel, ha kell, márpedig kell, tesz is érte; ideje van hozzá. A másik szempont: a helvi üzem segítséget adhat — bár eme eddig csak kevés törekvés volt — a szolgáltatások javí­táséban, maga is, mint üzem. s dolgozói közbeiöttével is. akik munka után űzött iparral javíthatnak a helvzeten. Sokféle szállal kötődik hát napjainkhoz a falusi pvárak öpve, s ha okosan eombolvít- iuk ezeket a szálakat a szőt­tes, azaz meevémk káné lecz színesebb, gazdagabb, erősebb. Azok a fiatalok, akik már kikerültek az iskolapadból, nem igénylik az utazást. Nem csoda, hiszen a gyárak, vál­lalatok vezetői a KlSZ-szer- vezetek és a szakszervezetek sem ösztönzik őket. Amikor versenyek vannak, a díjakat pénzben fizetik ki, s a nyer­tesnek eszébe sem jut, hogy hogyan tudná nyereményét hasznosabban felhasználni: a külföldi útból nem lesz em- mi. De ha az utazás jutalom lenne... Nemcsak külföldi, hanem belföldi utakat is szervez­nek ... Egy-háromnapos tú­ráikon szinte az ország mia­mennyi vidékére ellátogatnak. — Milyen csemegét ígér az Express ? — Két hagyományos bel­földi utunk lesz, márciusban Miskolcon találkoznak a fia­talok. Ide Pest megyéből negyvenötén mehetnek. A sze­gedi ifjúsági napokat július végén rendezik meg. A Tisza- parü városban idén három­száz Pest megyei fiatal ünne­pelhet. A Dunakanyarban a verőcei tábor idén is sok ér­dekességet, újdonságot ígér. Ebben az évben a külföldi utak lehetősége is bővül: a jugoszláv—olasz úton 40 me­gyei fiatal vehet részt, ezen­kívül utazást szervezünk Franciaországba, Tunéziába, Marokkóba és Japánba is. A zimankós téli időben nincs nagy forgalom a Pest megyei KISZ-bizottság Ex- press-szobájában. Itt a nyarat várják, azt az időszakot, ami­kor máshol uborkaszezon van... M. S. SZABADEGYHAZ Paradicsom és whisky Skót whiskyt készítő üzem­rész berendezését kezdték meg a szabadegyházi szesz­gyárban. A palackozás a ta­vasszal kezdődik. Az eredeti whiskykivonatot Skóciából szállítják. A whisky palacko­zásánál azokat a lányokat és asszonyokat foglalkoztatják, akik nyáron a gyár paradi- csomüzemében dolgoznak, s ily módon egész évi foglalkoz­tatásukat biztosítják. Hogyan boldogulnak a szabadabban gazdálkodó termelőszövetkezetek? A PEST MEGYEI NEB MEGÁLLAPÍTÁSAI Az új gazdasági mechaniz­musra való áttérés, a szaba- daob gazdálkodás adta lehető­ségek, a kedvezőbb felvásárlá­si, illetve termelői árak, a vissza nem térítendő állami juttatások a megye nem min­den termelőszövetkezetében hatottak egyformán a fejlődés­re, az eredményességre. Va­jon hol, hogyan érvényesült ösztönző erejük, hogyan támo­gatták a belföldi kereslethez és az exportigényekhez jobban igazodó termelési szerkezet ki­alakítását, hol, milyen válto­zásokat idéztek elő, és a vál­toztatások végrehajtói miként vették figyelembe a helyi, a megyei adottságokat? Mi a tit­kuk azoknak a tsz-eknek, ame­lyek könnyebben boldogulnak? Hol követték el a hibát, akik elakadtak valamiképp? Izgató, fontos kérdések. Fe­leletet keresni rájuk hasznot ígérő, segítségnyújtásra alkal­mas feladat. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vé­gezte el e feladatot. Élénkülés, meglepetéssel — Az általam vezetett mun­kabizottság, melynek tagjai Gerendái Károly és dr. Fara­gó Ferenc voltak, a budai já­rás területén a tárnoki Lenin, a pátyi Petőfi, á toki Egyetér­tés. a monori járás területén az üllői Kossuth, a tápiósülyi Virágzó, a gombai Űj Élet, a szentendrei járás területén a pomázi Petőfi, a dunabogdányi Úttörő, a szobi járás területén a bernecebaráti Hunyadi, a pe- rőcsényi Április 4., a szobi Űj Barázda, Nagykőrösön a Dó­zsa, a Rákóczi és a Szabadság tsz-ben folytatott vizsgálatot — kezdi a beszélgetést Salom- vári László, s elöljáróban már­is közöl néhány általános meg­állapítást. Azok a tsz-ek, melyek szinte egy csapásra élni tudtak az új lehetőségekkel, azzal kezd­ték, hogy megerősítették szak­vezetésüket, és belterjes gaz­dálkodásra tértek át. Nyomban felismerték az állattenyésztés fejlesztésének szükségességét is, következésképp a takar- ménytenmelés növelését hatá­rozták el, és ma már nem ide­genkednek az új növényfaj­táktól sem, sőt — a kisebb ho­zamú őszi árpa helyett egyre többen takarmánybúzát ter­mesztenek. Meglepetésnek számít, hogy 125 ÉVVEL EZELŐTT, 1844. JANUÁR 27-ÉN MU­TATTÁK BE ELŐSZÖR ERKEL FERENC:„HU­NYADI LÁSZLÓ” C. OPERÁJÁT. A KÉPEN HU­NYADI LÁSZLÓ EREDETI KÉZIRATÁNAK EGYIK RÉSZ­LETET LÁTJUK. a szabad piaci értékesítés nagymértékben nem lendült fel. A tsz-ek továbbra is az állami kereskedelemmel köt­nek szívesebben üzleteket. Egyrészt a kedvező felvásárlá­si ár, másrészt a Magyar Nem­zeti Bank hitelpolitikája ad magyarázatot e jelenségre. Terményeinek és termékei­nek félkész vagy teljes feldol­gozását a tsz-ek többsége, az évek során kialakult főprofil kiegészítéseként, fokozni kí­vánja. Túlnyomórészt léüze­mek, hűtőházak, borpincék, palackozók, tartósító, húsfel­dolgozó, dobozolt sonka és koi- bászkészítő üzemek szere­pelnek a fejlesztési tervekben. Észrevehetően megélénkült a tsz-ek ipari tevékenysége is. Az orrunknál tovább — A szántóföldi növényter­mesztés, a kertészet és a gyü­mölcstermesztés bizonyos mó­dosítása a munka jobb meg­szervezésének és némiképp már az orrunknál tovább látó gazdálkodásnak az eredménye — állapítja meg Salomvári László, és példaként a nagy­kőrösi tsz-eket- említi. — Elő­ször létrehozták az ágazatok­nak megfelelő gépparkot, majd annak figyelembevételé­vel a szántóföldi termelésben szerkezeti változtatásokat haj­tottak végre, s így a kézi mun­ka mennyiségét csökkentették, a termelés jövedelmezőségét növelték. — Több tsz — folytatja a munkabizottság vezetője — a termelési lehetőségek jobb ki­használása érdekében a bogyó- gyümölcs-tenmesztést is" fej­leszteni merte, mint például a pomázi, a bernecebaráti és a perőcsényi. Ez utóbbi kettő ez­által az iparból sok munkaerőt visszahódított. A szobi Üj Ba­rázda cirkot kezdett termesz­teni. Minthogy azonban gépe nincs, termését a betakarítás után el kell adnia. Mennyivel jobban járna, ha a cirokból a téli hónapokban seprűt készí­tene! Lényegesek az állattenyész­tésiben végrehajtott változtatá­sok is: — A tsz-ek általában jelen­tősen növelték szarvasmarha­állományukat, főként tehené­szetüket. A sertéstenyésztés vi­szont valamelyest csökkent. A baromfinevelést elhelyezési gohdok nehezítik. Érdekes, hogy a juhtenyésztést szinte egyáltalán nem befolyásolta a kedvező felvásárlási ár. Itt jegyzem meg, hogy megyeszer- te igen sok állattartási épület, továbbá sok gépszín, tároló­hely és 10—12 vagonos mag- tárhelyiség épül, és igyekeznek mind erő-, mind munkagépek­kel is megfelelően ellátni ma­gukat a gazdaságok. Csupán egy helyen fordult elő, hogy bérelt kombájnnal takarították be a gabonát. Túl sok az alkalmazott — Az említett változtatások a tagság jövedelmét hogyan befolyásolták? — Általában kedvezően. A tsz-ek egy része ugyanis egyes munkaigényes ágazatokkal, gyümölcs-, szőlőültetvények­kel, kisegítő üzemekkel állan­dó foglalkoztatást biztosít tag­jainak. Több tsz-ben azonban csak a jövedelem gyarapodott, mert túlnyomórészt alkalma­zottakkal . dolgoztattak. Pél­dául Pátyon és Pomázon. A pátyi Petőfi 1966-ban 122, 1968-ban 180 tagját foglalkoz­tatta »állandóan, alkalmazotti létszáma viszont két év alatt 143-ról 354-re emelkedett, a tagok jövedelme, háztáji nél­kül, 21 600, illetve 23 400 forint volt, az alkalmazottaké viszont 23 100, illetve 32 500 forint. Helytelen vezetési módszerek s más okok, például a tagi vi­szony felülvizsgálása követ­keztében itt-ott feltűnően „megritkult” a tagság. Például a szobi Űj Barázdában, ahol 1966-ban még 150, 1968-ban már csak 76 tag dolgozott ál­landóan, az alkalmazotti lét­szám pedig, ugyanez idő alatt, 12-ről 39-re emelkedett. Elő­zetes számítások szerint itt a tagság múlt évi átlagjövedel­me, háztáji nélkül, 4200 az al­kalmazottaké 32 000 forint...! Szóba kerül az új árak jó hatása is: — Az értékesítési lehetősé­gek a tsz-közi társulással, mint ónálló vállalkozással bővültek. A szabadabb áralakulás ked­vező versenyt indított meg. A toki Egyetértés például őszi­barackjáért a konzervgyártól 5 forint 49 fillért, a Hungaro- fructtól 6 forint 92 fillért, a MÉK-től 4 forint 56 fillért, szőlőjéért a Hungarofructtól 7 forint 8 fillért, a MÉK- től 4 forint 53^ fillért kapott. A pomázi Petőfi Tsz jelentős bevételhez jut a Tej­ipari Vállalattal kötött érté­kesítési szerződés révén: a szerződőtárs ugyanis felárat és zsírszázalékot fizet, ez literen­ként 25 fillér többlet. Egyéb­ként igen jó hatást ért el a termelési és a szállítási szer­ződésekkel kapcsolatban meg­jelent kormányrendelet. A tsz-ek egyenrangú félként tár­gyalhatnak a felvásárló keres­kedelemmel és a gyárakkal. A helyzetet még kedvezőbbé tet­ték a területi szövetségek, me­lyek felülvizsgálják a termék­értékesítési és szállítási szer­ződéseket, és idejében figyel­meztetik a tsz-eket jogaikra és kötelezettségeikre. így tör­ténhetett meg például, hogy a nagykőrösi Szabadság pert in­dított a Bolyi Állami Gazda­ság ellen, mert az általa szál­lított borsóvetőmag nem az a fajta volt, amely a szerződés­ben szerepelt. Átgondolt javaslatok A vizsgálat megállapítása szerint a mezőgazdasági áru­termelés a tsz-ek többségénél csak néhány év .múlva, alakul ki véglegesen. Adottságaik fi­gyelembevételével most ku­tatják további fejlődésük le­hetőségeit. A nagykőrösi Dó­zsa például szőlőfeldolgozó, uborka- és káposztatartósító, az üllői Kossuth tejfeldolgozó, a tárnoki Lenin zöldségfeldol­gozó üzemet kíván létrehozni. Gyakran azonban irányt té­vesztenek: vásárolt terményt vagy terméket dolgoznak fel, a tárnoki Lenin például ru­mos meggyet, reszelt tormát készít. 1 — A tsz-ek területi szövet­ségeinek azt javasoljuk, hogy az egyébként megfelelő föld­rajzi, piaci és egyéb adottsá­gokkal rendelkező, de a gaz­dálkodás általános színvona­lától elmaradt tsz-ek fejlesz­tési tervét máshonnan igény­be vett szakemberekkel dol­goztassák ki és hassanak oda, hogy a tsz-ek elsősorban a helyben lakó tsz-tagságot fog­lalkoztassák — fejezi be a be­szélgetést Bori Rudolf, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke. — A megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályától pedig azt kérjük. hogy a tanácsi szervek elsősorban azokat a kisegítő és melléküzemági te­vékenységeket engedélyezzék, amelyek nemcsak a jövedelem növelését, hanem a tsz-tagság folyamatos foglalkoztatását is biztosítják. Polgár István Az Útépítőgépjavító és Gyártó Vállalat akatos, hegesztő és esztergályos SZAKMUNKÁSOKAT KERES FELVÉTELRE Jelentkezni lehet: Cegléd, XIV., Külső Kátai út 35/a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom