Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

1969. JANUÁR 5., VASÁRNAP hlsi !>l tf.YEI 3 Heti kommentár Megbecsült múlt Rendhagyó módon olyan eseményhez fűzzük kommen­tárunkat mely még nem következett be, de nagy hiba len­ne szó nélkül elmenni mellette. Ma nyitják meg Cegléden, a Kossuth Múzeumban azt az állandó kiállítást, melyet — Ceglédi századok címmel — a város gazdag múltjának szenteltek. Azt, hogy Ceglédnek, Dózsa György és Mészá­ros Lőrinc, Kossuth Lajos és Táncsics Mihály városának van mit megbecsülnie, megőriznie múltjából, nem kell kü­lönösen bizonygatni, elég ehhez felütni a történelemköny­vet, átlapozni a régi iratokat. Azt viszont, hogy érdemes a múlt megbecsülő megőrzésével foglalkozni, arra anyagia­kat és szellemieket egyaránt áldozni, ha bizonygatni nem is, de hangsúlyozni kell, szükséges. örömmel és elégedettséggel halljuk magunk is, mint a megye múltjának és jelenének krónikásai azokat a hí­reket, melyek végül is folyamattá állnak össze. A rácke­veiek helytörténeti füzetei, a szentendreiek helytörténeti klubja, Nagykőrös újból föltámadt nemes Arany-kultusza — hogy csak példákat említsünk — egyre szilárdabb utat épít ahhoz, hogy okosan, felnőtt nemzet módjára értsük és értékeljük múltunkat, letisztítva minden sallangtól, a ma­ga teljességében fölmutatva a ma élőknek s a jövendő­nek. A ceglédi kiállítás is ennek az útnak egy szakasza, s jó alkalom arra, hogy a napjainkban egyre határozottab­ban megfogalmazódó kérdésre, miszerint a hazafiság ér­zése, a hazafias nevelés hányféle forrásból táplálkozik, s milyen tövekből sarjadhat, válaszoljunk. Arra, hogy vajon nemzetünk múltjának csakis és kizárólag kiemelkedő alak­jai és eseményei „férnek bele” az említett forráskörbe, vagy szorosan ide tartoznak a múlt csendesebb időszakai is? Azaz: csak Kossuth — hogy példát mondjunk — piac­téri beszédére kell és érdemes emlékezni, vagy arra is, hogy a ceglédi parasztmozgalmak miként formálódtak a verejtékszagú hétköznapokban? Válaszoltunk is a kérdésre: mindkettőnek helye van kell, hogy legyen múltunk emlékei, élő hagyományai kö­zött, mert csakis így teljes és igaz a kép, mert hiszen a nagy alakok és nagy események alapja, mozgató rugója sem más, mint a történelmi valóság egésze. Hajlamosak vagyunk arra, hogy — napjainkban is a nagy tetteket, a fegyverrel vívott harcokat soroljuk csupán a hazafias tettek közé, holott a hazafiasság apró megnyilvánulása az is, ha történetesen valaki tíz órát áldoz szabad idejéből, társadalmi munkaként lakóhelye gazdagítására, az is, ha kenyérkereső kötelességén túl ad a társadalomnak. Mert a tisztek és közkatonák együttesen teszik ki a sereget, egyik sem lehet meg a másik nélkül, s csakis közös működésűk, cselekvésük hordja magában a győztes csata igeretet. A Ceglédi századok címmel megnyíló kiállítás nem kívánja kisebbíteni egyetlen történelmi alak érdemeit sem. ám teljesebbé, még igazabbá teszi őket azzal, hogy fölrajzolja Lőrinc pap parasztjait, Táncsics híveit, azokat, akik ugyan névtelenül tűntek el a történelem kérlelhetet­len emésztőgödrében, de akik életük egészével rak­tak köveket ahhoz, hogy ma ott vagyunk, ahol vagyunk, hogy büszkén vállalhatjuk múltunk e részét. Büszkén vál­lalhatjuk és hirdethetjük, hogy elődeinknek ez az öröksége számunkra nemcsak történelmi érdekesség, hanem nap­jainkhoz szervesen kapcsolódó élő múlt! Krónikás Tüzelőmérleg Balatonmária, Csopak, Akaii Három új kikötő A MAHART balatoni üzem- igazgatósága három új kikötő létesítését határozta el. A ter­vek szerint Balatonmárián, Csopakon és Akaiiban építik ki az új kikötőket. Az építke­zést máris megkezdték, s nyári szezonra valamennyit átadják rendeltetésének. Az idő ablakai Az első magyar sci-fi, tu­dományos fantasztikus film forgatókönyvét írja K uczka Péter. „Az idő ablakai” című produkció a 4-es játékfilm- stúdió munkája, rendezője Fejér Tamás. A történet két­ezer év múlva játszódik. A fogyasztó igényei változnak Olcsó nem kell Elosztási zökkenők A fafűtés propagandája Beérkezett panaszok, olvasók levelei szerint a megye terüle­tén egyenlőtlenül osztják el a líülönböző fajtájú tüzelőanya­gokat. így például Nagykátán és környékén az elmúlt időben hiány volt olcsó szénfajtákban, miközben Szentendrén és vidé­kén a drágább minőségből nem lehetett kapni... Tehát: mennyiben tudják kielégíteni az igényeket, és ha nem, mi ennek az oka? — ezzel keres­tük fel a Budapest környéki TUZÉP Vállalat főosztályve­zetőjét, Szebeni Antalt. Először a vállalati statisztikába kaptunk betekintést, s meg­tudtuk, hogy novemberben például a nagykátai járásbeli telepek száztíz vagon olcsó sze­net kaptak, miközben a Szent­endre környékiek ugyanebből ötven vagont. Telefonon be­szélve a nagykátai TÜZÉP-te- lep vezetőjével, értesültünk ar­ról, hogy az érintett időpont­ban dél-nóigrádi darabos szén­ből háromszáz mázsával, ká- nyási szénből négyszáz mázsá­val, mecseki brikettből ezer­nyolcszáz mázsával, tűzifából pedig ötezer-nyolcszáz mázsá­val rendelkeztek. Azelőtt egy héttel a keresett berentei szén­ből is árusítottak, mely azóta elfogyott. De november végén, december elején valóban hiány volt náluk többfajta olcsó szénből. — Mindez inkább azt bizonyítja, hogy a nagykátai járásban, mezőgazdasági te­rület lévén, ahol még a kez­detlegesebb fűtési módok hasz­nálatosak, s ahol az emberek talán még nehezebben adják ki a készpénzt, mint a bejáró, az iparban dolgozó, városi la­kosság, nagyobb az igény az olcsó szénfajtákra. Szentend­rén és vidékén viszont legin­kább a német brikettet kere­sik, pedig abból elsősorban a főváros számára hoznak be, mert kevésbé szennyezi a le­vegőt — ebbeli tulajdonságá­nak azonban Szentendrén ke­vés a jelentősége. De időzzünk még egy dara­big az olcsó, közkedvelt, gyak­ran hiánycikk berentei szén­nél. Ha érkezik belőle valaho­va, még sorbaállná is hajlan­dók érte az emberek. A dél­nógrádit viszont egyik járás­ban sem kedvelik, mégis áru­sítják mindenhol... A megyei, Jackie az immár egyedül élő Kennedy fivér, Edward szená­tor társaságában Skorpió-szi­getére utazott Onassishoz. Ed­ward is a házasság ellen fog­lalt állást, ám Bobby meg­gyilkolása Jackie kezebe olyan érvet adott, amely előtt a csa­ládnak meg kellett hajolnia: Jackie féltette saját és gyer­mekei életét, s mert a Kenne- dyek az -orgyilkosoktól önma­gukat sem tudták megvédeni, ki akart kerülni a Kennedy­klan köreiből. Edward az Onassisszal való találkozás után táviratot küldött anyjá­nak: a házasságot nem tudja megakadályozni! A családi történet iróniája, hogy Jacqueline Kennedy 1963-ban Onassis jachtján, a Christinán sajátos küldetéssel fordult meg. Húga ugyanis be­leszeretett ünassisba, és Jackie férjhez akarta adni hozzá. Ak­kor John F. Kennedy mint az Egyesült Államok elnöke, ar­ra gyanakodott, hogy Onassis sógornője révén szeretné az USÁ-ban szalonképessé tenni magát, így feledtetve el azt a tényt, hogy az Egyesült Álla­mokban törvénytelenül sok millió dollárt keresett. Az utazáshoz ürügyet az szolgáltatott, hogy nem sokkal előbb, néhány napos korában meghalt Jackie harmadik gyer­meke, és ezt a fájdalmat akar­ta — úgymond — az utazással levezetni. Gyermekeit is ma­gával vitte. Amikor azonban Kennedy tudomást szerzett fe­lesége utazásának egyéb indí­tékairól is, megtiltotta további közbenjárását. Az amerikai nagypolitika nem nézhette jó szemmel ezt a házasságot, és Jackie kényszerült véget vetni Lee húga románcának, aki ké­sőbb egy lengyel mágnás, Rad- ziwill felesége lett.. , A nagy politika — a nagy Kennedy család. Jackie, aki szerette a fényt és a pompát, újra m^g újra ezzel találta magát szemben, miközben tő­le idegen célok megvalósításá­ra kényszerült: ahogy a „klán” döntött, neki aszerint kellett cselekednie. Hogy 1963-ban Jackie né­hány hónappal a dallasi tragé­dia előtt nemcsak meghalt leg­kisebb gyermeke iránti bána­tát feledni ment Onassis jacht­jára, ez -a Kennedy család kö­reiben esak most vált ismertté. (Folyt, köv.) Onassis gondterhelt, Jackie nevet. Vajon melyik mire gon­dol az esküvői tánc után? illetve Budapest környéki TÜ- ZEP Vállalat csupán egy hely­ről rendelhet, saját egyesülé­süktől, központjuktól. Viszont monopolhelyzetben van a me­gye egész területén, mivel úgy az állami TÜZÉP-telepek, mint az ÁFÉSZ-lerakatok ki­zárólag tőlük vásárolnak. Ez­után nem volna-e helyes a vállalat tevékenységét inkább elosztásnak tekinteni? Bizo­nyára nem véletlen, hogy fő­osztályvezetője is ezt mondja: „veszünk, eladunk” helyett: „lehívjuk, terítjük". Pedig „vásárlás és eladás” inkább feltételezné az igények kielé­gítését. „Lehívás és terítés” esetén szinte betervezett az évi nyereség, nincs rizikó, nem lehet ráfizetni — ne feledjük, hogy az árak is kötöttek. Halljuk Szebeni Antal fő­osztályvezető fenti vélekedé­sünkre adott válaszát: — Hogy tevékenységüket az elosztás kifejezés jól jellemzi, az igaz. S hogy a vásárlóközönség nem mindig válogathat igénye sze­rint a különböző fajtákban, az is. Ezen részint változtatni fog, hogy novembertől kezdve cik­keik már nem esnek majd az államilag szabályozott, kötött, fix árazású termékek sorába. Addig is, január második felé­től, a fa ára mázsánként mint­egy hét forinttal olcsóbb lesz. A tűzifa kiskereskedelmi ára így tizennégy százalékkal, a hazai termelésű briketté pedig húsz százalékkal csökken. S nemcsak a rugalmasabb árak szabályozhatják a keresletet, kínálatot, és viszont, hanem a jobb áruismertetés, propagan­da, a vásárlóknak nyújtott kü­lönböző előnyök, kedvezmé­nyek is. Az utóbbiakról három kü-’ lönféle prospektusból értesül­hetünk. Az egyik áruismertető: megtudjuk belőle például, hogy a kalóriaszámítás szerint a legolcsóbb tüzelőanyagnak a dél-nógrádi szén tekinthető, hogy új termék jelent meg a piacon, a várpalotai nemesített lignit, hogy a magyar briket­tek magasabb fűtőértékűek és olcsóbbak, mint a külföldiek, hogy a tüzelőanyag körülte­kintő kiválasztásával egy sze­zonban vagy háromszáz forint takarítható meg háztartáson­ként, és a többit. A második a tűzifát propagálja. A harma­dikból megtudhatjuk, hogy a vállalat novembertől kiárusí­totta magas portartalmú, de különben jó minőségű nyári szénkészleteit, 50—70 százalé­kos árengedménnyel. (Nyáron némely fajtát ingyen szállítot­tak !) Mert ha az „elosztó” megje­lölés egyelőre még érvényes is vállalatukra nézve, nekik is érdekük a sima, zavartalan üzletmenet, a raktárak, tele­pek gyors feltöltése és kiürí­tése, s természetesen a vásár­lók igényeinek kielégítése is. Forgalmuk különben évről évre növekszik, s jobban, mint amennyivel a megye lakóinak száma. Pedig azt várnánk, hogy az olaj­kályhák elterjedése csökkenti a hagyományos „szilárd” tüze­lőanyagok forgalmát. De hogy nem így van, abból az élet- színvonal emelkedésére követ­keztethetünk arra, hogy mind kevesebb a fűtetlen szoba, s az olyan család, amelyik taka­rékossági okokból minél ké­sőbb gyújtja be a kályhát: az emberek az egészségükön ma már nem spórolnak. P. A. Mugyar niutemrotófjus a Fehér-X.íl hv«h Teljes évig dolgozott Afri­kában dr. Czelnai Rudolf, a Központi Meteorológiai In­tézet igazgatóhelyettese. Tag­ja volt annak a 9 főnyi nem­zetközi tudóscsoportnak, ame­lyet a Meteorológiai Világ- szervezet küldött ki a Fehér- Nilús forrásvidélkének hid- rometeorológiai vizsgálatára. Felállítottak 21 első osztá­lyú hiidrometeorológiai állo­mást, mindegyiket ellátva a megfelelő műszerekkel. Léte­sítettek 150 önálló csapadék- mérő állomásit, 15 kis állo­mást a Fehér-Nilus vízel­látásában döntő szerepet ját­szó Viktória-, a Kyoga- és az Albert-tó vízszintjének mérésire, tizet pedig magá­nak a folyam vízállásának a regisztrálására. • A magyar meteorológussal máris közölték, hogy a követ­kező években felhalmozódó adatok feldolgozásához és értékeléséihez ismét igénybe kívánják venni segítségét. Miniatűrök Megjelent miniatűr kiadásban Lenin „Az államról” című mun­kája. A miniatűr kiadványt a 100 éves Athenaeum Nyomda állította elő a Kossuth Könyv­kiadó kiadásában. A 65x45 mm-es kötetet további 6 miniatűr Lenin-kiadvány fogja követni. PÓTSZILVESZTER Szegény! Az óesztendő utol­só napjaiban még nem sejtet­te, milyen tragédiát hoz szá­mára az új év! Vidám röfö- géssel búcsúzott 1968-tól és köszöntötte az 1969-es évét. Bezzeg, ha azon a vidám éj­szakán tudta volna, mi vár rá... — Kedves barátaim... — — emeli poharát a házigazda, Jaki Antal, az érdi Barackvi­rág Tszcs elnökhelyettese, s ezzel meg is adja a jelt a ház asszonyának: kezdetét ve­heti • szegény röfi halotti tora. A fehér asztal körül neves vendégek: Csuka Zoltán költő és műfordító, Hadrovics László egyetemi tanár, Vuji- csics Sztoján műfordító... Az irodalom helyett ezekben a percekben a gasztronómia a legfőbb téma. A fyeszéd vacsora közben a szó igazi értelmében véve pi­hentető. Még akkor is, ha a A kooperációról Csepel Autógyár — Kiskunlacháza — Tápiószecső Dabas A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának év végi elemzése szerint a közös gaz­daságokban hozzávetőleg évi 400 millió munkaórányi sza­bad kapacitás van. Ezen a té­ren tavaly az elmúlt évek­hez képest, jelentős javulás ta­pasztalható; a közös gazdasá­gok félmilliárd forintos árbe­vételhez jutottak a tagok ipa­ri foglalkoztatásának megszer­vezésével. 1968-ban az ipari terméke­ket előállító önálló tsz-üzemek mellett egyre inkább létjogo­sultságot kaptak az iparválla­latokkal kialakított kooperá­cióval működő tsz-üzemek. A tapasztalatok szerint ez a be­dolgozói rendszer a foglalkoz­tatottság, a szabad munkaidő­kapacitás lekötése szempont­jából biztonságosnak látszik, mert általában kiegyensúlyo- zot, kockázatmentes vállalko­zást jelent. Az ilyen partneri kapcsolatok kiépítésére a tér' melőszövetkezetek áruértéke­sítését szervező iroda komoly egyeztető tevékenységet végez. Tavaly már több mint 400 ipar- vállalat és 200 tsz között egyengette az utat, számos esetben sikerrel. Olyan nagyvállalatok, mint például a Csepel Vas- és Fém­művek, a Csepel Autógyár és az Országos Gumiipari Válla­lat, adott bérmunkát a közös gazdaságok számára. A KER- IPAR Vállalat a kiskunlacházi Petőfi Tsz-nek átadta évi 15 millió forintos termelési érté­kű TÜKER-alágyújtósüzemét. A Finomposztó Vállalat a tá- piószecsői és a dabasi közös gazdaságoknak bérbe adta a használaton kívül helyezett berendezéseit; ezekkel 200 dolgozót juttattak munkaalka­lomhoz. * kezdeti anekdotázás után ko­molyabb témára fordul a szó. Az elmúlt esztendő mérlegére, az új év várható lehetőségeire. — Csak rosszabb eszten­dőnk ne legyen, mint volt a tavalyi — így a házigazda. — Pedig legalább harminc szá­zalékkal kevesebb őszibarack termett, mint egy évvel koráb­ban. (Csak zárójelben: Szege­den is, Erfurtban is első díjat nyert az érdi őszibarack 1968- ban.) — Én sem panaszkodhatom az elmúlt esztendőre — veszi át a szót a költő. — Több for­dításom megjelent, Reszpek- tusz Vászja című regényem már a nyomdában van. Több mint két hónapot vendégként Jugoszláviában töltöttünk az idei nyáron ... (S megint csak zárójelben: éppen a napokban kapta meg a szerb Pen Club háromezer dínáros díját négy­évtizedes fordítói tevékenysé­géért ...) Hadrovics Lászlót, a Szláv Filológiai tanszék vezetőjét teljességgel leköti a kitűnő vacsora. Mint később elárulja: önmagát jutalmazta vele. — Végre, a hatszázadik ol­dal korrektúrájánál tartok. Több esztendő munkája nyo­mán ez már a pont... (Hogy mi után kerül ez a pont? Rö­videsen megjelenik Üj ma­gyar mondattana.) Vujicsics Sztojant csak a vacsora végeztével sikerül szóra bírni. — Milyen is volt az elmúlt esztendő? Azt hiszem, sikeres. A Sebzett madár című jugo­szláv drámakötet mintegy fe­lét magam fordítottam. A szintén már megjelent Vasco Popa-kötet verseinek váloga­tása volt a feladatom. (S már nyomdában van a Szerb-hor- vát kistükör című új kötete.) Mint a néhány ellesett mondatból is kitűnik: nem­csak a valóban kitűnő disznó­toros vacsora aratott nagy si­kert a vendégek körében: az elmúlt esztendőre sem pa­naszkodik egyikük sem. Meg­szolgált pótszilveszter volt-.., P. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom