Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
PEST MEGY 1969. JANUAR 26„ VASÁRNAP Plenáris nyitány Párizsban »"•»ne—«r . v Párizsban élő vietnami fiatalok a DNFF zászlajával és jelszavas tábláival üdvözlik a Kiéber sugárúti béketárgyalásokra érkező küldötteket. (Folytatás az 1. oldalról.) tárgyalásokat el kell kezdenie a DNFF-fel. Ezt követően Xuan Thuy miniszter, a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője emelkedett szólásra: O Az Egyesült Államok kormányának véget kell vetnie vietnami agressziós háborújának, véglegesen le kell mondania minden olyan cselekedetről, amely sérti a VDK szuverenitását és biztonságát; O vissza kell vonni az ösz- szes amerikai és csatlós csapatokat Dél-Vietnamból, és meg kell szüntetni az összes amerikai katonai támaszpontokat; O Dél-Vietnam belső ügyeit a dél-vietnami lakosságnak minden külső beavatkozás nélkül magának kell rendeznie a DNFF politikai programjának megfelelően; O Vietnam újraegyesítését a két övezet, észak és dél lakosságának minden beavatkozás nélkül kell rendeznie. Ezt követően rövid időre felfüggesztették az ülést, majd Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője fejtette ki az amerikai kormány álláspontját. Az amerikai küldött két pontban foglalta össze a vietnami rendezés szempontjából általa lényegesnek tartott intézkedéseket: A demilitarizált övezet _ eredeti státusának teljes mértékű helyreállítása; © a külföldi csapatok kivonása Dél-Vietnamból. A saigoni rezsim küldöttségének vezetője, Pham Dang Lam gyakorlatilag az ameri- javaslatok támogatására szorítkozott A plenáris ülés hat és fél órán át tartott, és magyar idő szerint 17 órakor ért véget. A következő ülést január 30-án, csütörtökön tartják. CSAK RÖVIDEN... VÉRES ZAVARGÁSOK törtek ld a kelet-pakisztáni Dac- cában. A hatóságok 24 órás kijárási tilalmat léptettek életbe. BAGDADBAN. Irak fővárosában, szabotázscselekmény következtében megsemmisült négy gépkocsi. Több személyt letartóztattak. A PÁRIZSI Quartier Latinben péntek este újabb tüntetésekre és összetűzésekre került sor. SPANYOLORSZAG-SZER- TE folytatódnak a tüntetések azután is. hogy a kormány az ország egész területére háromhónapos időtartamra meghirdette a rendkívüli állapotot. KÉT IZRAELI HADIHAJÓ szombaton meg akarta közelíteni a Szuezi-csatornát. Az egyiptomi fegyveres erők visz- szafordulásra kényszerítették az izraeli hajókat. ZENEBARÁT Jehudi Menuhin a teheráni fesztiválon egyik diplomata barátjának vendége volt. Az utóbbi az alagsorban biztosított neki szállást, hogy ne hallja, amikor gyakorol. PALACH TEMETÉSE PRÁGÁBAN Egy fekete Mercedes háromszor tülkölt... A csehszlovák fővárosban szombaton került sor Jan Paláéit egyetemi hallgató temetésére. Palack ravatalát péntek reggeltől szombat délelőttig több tízezer ember tekintette meg. A gyászszertartás szombat délben kezdődött, majd a főváros központján át a Károly- egyetem bölcsészkarának épüA szürke egyenruha dicsérete (Folytatás az 1. oldalról.) zés, valamint a politikai, társadalmi munka terén elértek. A szocialista munkaversenyben szép eredményekkel büszkélkedhető századok, szakaszok és rajok képviselői vehették át ezután ünnepélyes keretek közt a kiváló címmel járó kitüntetéseket, amelyeket több parancsnok is megkapott. Majd emlékjelvénnyel, illetve szolgálati érdeméremmel tüntették ki azokat, akik 5—10 éve munkásőrök. Az egyenruhát több mint 10 éve viselők közül sokan veteránok, akik 1919-től vesznek részt a munkásmozgalomban. A leszerelőket és tartalék- állományba vonulókat Novak Béla búcsúztatta s egyben köszöntötte az eskütételre felA lehűlés tovább folytatódik... (Folytatás az 1. oldalról.) sódon, az Angyal-szigetnél és Szigetszentmártonban még nem járnak a hajók, csak Taksonyban indult meg a forgalom. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál az enyhébb időszakban könnyebben lehetett dolgozni, de viszont több volt a szivárgás és a törés. A nagy hidegben épített csatornahálózatban is most bukkantak elő a kisebb-na- gyobb hibák. A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházában tájékoztattak, hogy megfázásos megbetegedések — mint a télidőben általában — most is vannak. Azonban járványról vagy hongkongi influenzáról szó sincs. A meghűléses megbetegedések megelőzéseként elég fehérjét — húst, tejet, sajtot — és vitamint — savanyú káposztát, hársfa- és egyéb gyógyteát — kell fogyasztani. M. S. sorakozó, frissen kiképzett újoncokat. Az egységgyűlés záróakkordjaként igen kedves eseményre került sor: a zászlóalj megbecsült „öregjei” közül a munkásőrök doyenje, a 76 éves Virág András bácsi nyújtotta át ünnepélyesen fegyverét a fiatalokat képviselő Virág Miklósnak — fiának. — szít — lete előtt levő térre szállították a koporsót. A gyászszertartás itt ért véget. A gyászmenetet a mintegy két kilométeres szakaszon nagy tömeg kísérte. Rendbontásra nem került sor. A hivatalos gyászszertartás fél háromkor zárult. A temetésre délután az Olsany temetőben, csak a családtagok részvételével került sor. Mindenesetre a Palack- ügyet nem lehet lezártnak tekinteni. Figyelemre méltó a csehszlovák belügyminisztérium szombat este kiadott közleménye, amelynek szövege szó szerint így hangzik: „Január 23-án tájékoztatást adtunk B. N. 18 éves prágai főiskolai hallgatónő öngyilkosságáról, aki szüleinek lakásán világítógázzal megmérgezte magát. Amint a belügyminisztérium szóvivője, Frantisek Dubsky százados közli, a rendőrség nyomozó szervei a vizsgálat során megtalálták a leány szüleihez intézett búcsúlevelét. A. levélben ezt írja: Szeretteim! Amikor ezt a levelet olvasni fogjátok, arról már nem fogok tudni. Higgyétek el, hogy amit elkövettem, nem meggyőződésből tettem. Erre kényszerítettek. Nem volt olyan őrült bátorságom, mint J. Palacknak. Ezért halok meg ilyen módon, ez sokkal könnyebb, de számomra kegyetlen dolog ez is. Annyira szeretnék élni. Amikor pontosan 8 óra 30 perc lesz, egy fekete Mercedes háromszor tülköl, és megnyitom a gázt. Nem akarom, de muszáj. Kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem. Bocsássatok meg. Már nem tudok meghátrálni, ez jobb, mint a szétmart arc. Isten veletek és bocsássatok meg.” A rendőrség szervei folytatják a vizsgálatot. Kilencszáz A szovjet emberek január 27-én ünnepük a Leningrad körüli blokád teljes felszámolásának 25. évfordulóját. Olga Bergholtz költőnő a városban élte át a hitlerista blokád kilencszáz napját. A rádióban felcsendülő hangja új erőt öntött a harcoló leningrá- diakba. Az alábbiakban részieteket közlünk a kiváló költőnő emlékeiből és híres leningrádi naplójából. Tudtuk, hogy Hitler fejébe vette: eltörli városunkat a föld színéről. 1941—42 iszonyú telén sötétség borult a városra, nem volt áram, a közlekedés, a vízszolgáltatás megbénult, az emberek a Névából hordták a vizet kis szánjaikon, volt aki ott halt meg útközben, vagy a péküzlet előtti sorban. Egy darabka fekete kenyérért álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a városunkra zúdított megpróbáltatások a legalacsonyabb, állati ösztönöket hívják majd bennünk életre: hogy az éhező, fagyhalállal küzdő, szomjazó emberek egymás torkának esnek, elvesztik az uralmat idegeik felett s végül feladják a várost. Leningrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asszonyok megostromolták volna a péküzleteket — pedig gyermekeik közt az éhhalál aratott. És a Nyevszkijen, Nyikoláj Akimov színházában Mihail Zoscsenko vígjátékát játszották. A vígjáték címe szó szerint ez volt: „Berlin hársai alatt”... A város fölött ott zúgott Anna Ahmatova mély, tragikus és büszke hangja. A költőnő így beszélt: „Engem, mint valamennyi polgártársamat, az a megingathatatlan remény éltet, hogy Leningrádot sohasem tapodja fasiszta csizma .. .** Dimitrij Sosztakovics akkor írta hetedik, „Leningrádi” szimfóniáját. A Rádiózenekar megtizedelődött, legyengült az éhségtől (Sosztakovics szimfóniájának próbái közben gyakran kellett ilyen jelentéseket fogalmazni: „Az első hegedű haldoklik. A dob útközben meghalt”...) A várost védelmező csapataink katonazenészeket küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a hetedik szimfónia. Miközben hallgattam, felidéztem Sosztakovics arcát, és arra gondoltam: ez a kistermetű, törékeny, szemüveges férfi — erősebb Hitlernél. Lenin emlékművét homokzsákok takarták be. De sohasem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védelmezzük. íme, néhány részlet leningrádi naplómból: 1944. január 14. Holnap kezdődik. Csapataink támadásba lendülnek, felszámolják a blokádot. Istenem, légy velünk . . . (Ne csodálkozzanak, hogy ilyen szavakat írtam, a fohászt nem az istenhit diktálta ...) 1944. január 15., reggel 9 óra 45. Fél tízkor szüntelen, tompa ágyúdübörgésre ébredtünk. Tizenöt perce tart. Megkezdődött a támadás, Leningrad felszabadulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mintha gigászi motor járna az udvaron. 1944. január 18. A fasiszták hajnaltól nehéz lövedékkel bombázzák a várost.1944. január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 sor- tüzet adtak Moszkvában a leningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragasztani a hadijelentést, de sajnálom kivágni az újságból, inkább elteszem. 1944. január 28. Tegnap tűz^/ék volt Leningrádban anr.fbK örömére, hogy felszámolták a blokádot, s elhallgattak az ágyúk. A tűzijáték szép volt, bevilágította sápadt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk. Film az elnökgyilkosságról (Folytatás az 1. oldalról.) nökjelöltet magának. Viszont nem választottam még én sem magamnak.” Milánóban pénteken este első ízben mutatták be a nyilvánosság előtt azt a híressé vált filmet, amelyet Abraham Zapruder készített Dallasban Kennedy elnök meggyilkolásának drámai pillanataiban. A filmet annak idején az FBI elkobozta és azt a Warren-je- lentéshez csatolták. Az amerikai kormány rendelkezése értelmében a film csak 2038-ban lesz vetíthető. A film egyik kópiáját mégis sikerült kicsempészni az Egyesült Államokból, és ezt a kópiát vetítették le pénteken Milánóban. A felvételek azt bizonyítják, hogy a Warren- jelentés következtetéseivel ellentétben Kennedy összeesküvés áldozata lett. A vetítés során jól látható, amint az elnök az első golyótól találva összegörnyed, s testhelyzetének változásaiból következtetni lehet arra, hogy további három golyó érte. A negyedik golyótól találva az elnök hátraha- nyatlott ülésén, ami szakértők szerint félreérthetetlenül arra mutat, hogy a golyó — a War- ren-jelentés állításaival szemben — nem hátulról, hanem szemből érte. A felvételeken világosan felismerhető két férfi, amint lőfegyverrel a kezében egy alacsony falra támaszkodik. A Warren-jelentés szerint viszont a fal mögött nem volt senki sem. .MOLNÁR GÍEZA-. 12. Látszott rajta a megköny- nyebbülés. Felesége a tűzhely mellett állt, Laci szerette volna, ha' valami őszinte együttérzést, szomorúságot fedez fel rajta, igazabb, emberibb rezdülését a léleknek. — Jaj, jaj, szegény fiúk... És legalább jó helyre mennek? Aztán vigyázzanak ám nagyon, mert ez a város most nagyon szeszélyes — elnyomott egy ásítást, búcsúzóul épp csak hogy odaadta kezét. Nagyon takaros, fess, gusztusos volt, Laci szeretett volna belerúgni. Koromsötétben mentek át az Alagúton, nehezen találták meg a házat. Magda fel akart velük jönni, Laci nem engedte. Minek azzal is az időt tölteni? Jenci tapintatosan előrement, hogy elbúcsúzhassanak. Harckocsioszlop vonult mellettük az úttesten, a lánctalpak csikorgása megremegtette a házakat, dörögtek a motorok, a kipufogókon lángnyelvek csaptak az éjszakába. A vonuló sötét tömbök ágyúcsöve félelmetesen előremeredt. A pesti oldalon reflektorok csóvái kúsztak az égre. KISREGÉNY Megcsókolták egymást. — Nagyon-nagyon vigyázz magadra. Holnapután várlak. Ha valami komplikáció van, inkább ne gyere. Érted!? Inkább ne gyere! Újra összetapadtak, mohón, éhesen csókolták egymást. Az aszfalton ütemes léptek közeledtek, talán járőr, készültség. Magda elindult a Széli Kálmán tér felé, pillanatok alatt elnyelte a sötét, Laci gyorsan bement a lépcsőházba. Jenő mór türelmetlen volt: — Mindennek van határa — dünnyögte mérgesen. — Jó-jó, csak várjál, te ridegmarha, leszel még te is szerelmes. Szuszogva kapaszkodtak föl a negyedik emeletre. — Voltam is, leszek is, nem arról van szó — békétlenke- dett Jenő. — Egy lyukas garast nem adnék a bőrünkért s ti még lelki életet éltek két belövés között. Jó, hogy nem másztok fel a Citadellára holdvilágot lesni. Tulajdonképpen jókedvük volt, hogy ilyen jól megúszták Papír Marcit. Csöngettek. A kisablak felnyílt, női hang szólt ki: — Mit akarnak? — Rigó Jenő vagyok a barátommal, Somos Árpit keressük, vagy Jóskát, az is jó lesz. — Lépjenek be. Mögöttük az ajtó becsukódott, aztán villany kattant. Hunyorogva bámultak az éles fénybe. Egy éppen olyan szőke, borzas, pongyolás lány állt előttük, mint a szigetcsépi Vi- dócki Klári. Jenő kezet nyújtott, kicsit szertartásosan mondta: —\ Mi már találkoztunk a Somos bácsinál, amikor a kedves vőlegényével voltak kint Margitvárosban. — Én is emlékszem magára, meg a húgom is mesélte, a Klári, hogy maguk voltak ott kint a tanyán. Pakoljanak le, aztán jöjjenek beljebb. Kezet adott Lacinak is. aki valamit motyogott, hogy sajnálják, meg hogy ilyen későn és váratlanul — a lány azonban barátságosan leintette: — Hagyja csak ... Olyan rumli van. annyian jönnek- mennek, hogy maguk itt föl se fognak tűnni. Majd meglátják. Somos Árpi állt a szobaajtóban. Nagyon melegen, barátságosan kezetrázott, Jenőnek més a nyakába is kapaszkodott kicsit, Lacit hátba veregette. — Csakhogy itt vagytok végre. Már aggódtam, hogy bennszorultok abban a rókalyukban Papír Marcinál. Magas, vékony szemüveges fiú volt, bádogdózniból cigarettát sodort, odanyújtotta nekik is a dohányt. Jenő elhárította, Laci merő udvariasságból sodort magának egy hurkaformájú idétlent. — Tulajdonképpen most szervezkedünk itt, szedelőz- ködünk össze — mondta Árpi. — Csupa olyan ember, akinek nincs vesztenivalója. Ha elkapnak, úgyis vagy kinyírnak, vagy a front. Akkor már inkább próbáljuk becsületesen. Mintha egy erdő szólalt volna meg Laciban a ráróntó szélviharban. Hisz erre várt, ezt kereste, hitte-remélte éppen. — Hányán vagytok? És mik a terveitek? — Gyertek be, mindenekelőtt. A szobában nagy cserépkályha ontotta a meleget. Hárman tanyáztak bent. Jóska (Árpi testvére) félkönyékre támaszkodva a díványon hevert. a kályhánál ingujira vetkezve, keresztbe vetve lo- vaglócsizmás lábát egy katona s végül egy nngolbaiuszos, sápadt, csontos fiatalember. Árpi néhány szóval bemutatta az űionnan lőtteket. Elsőnek a katona állt fel, kezetnyújtott. sarkait megszokottan összekoccantotta: — Karádi őrmester. Hozott isten benneteket, fiúk. Érezzétek magatokat otthon, mint a magatokéban. Az angolbajuszos épp csak megemelkedett s nagy lapos tenyerét ernyedten odaadva mondta: — Nagy Mihály — hadarva tette hozzá: — A többi most úgysem fontos, egyébként villanyszerelő a szakmám. Somos Jóska fölült a heve- rőn, onnan szorította meg kezüket. — A fiúk tudják, miről van szó, és benne vannak — mondta. Árpi. elhelyezkedve egy fotel karfáján — Margit- városi prolik, szomszédaim, felelek értük. — Jó-jó, ezt már az elején megértettük, nem ez a lényeges — intett türelmetlenül Nagy Mihály s náthásán kifújta figyelemreméltóan nagy, karakterisztikus orrát. — Tudjuk, hogy nem azért lógtak meg a behívás elől, mert szeretik a srámlizenét. Fegyveretek van? — Nincs. — Papírjaitok vannak? — Lényegében ... — Szóval nincsenek. Ez a lényeg, nem a „lényegében”. Bugylibicskával nem lehet a harckocsikra rámászni. Papír nélkül egy lépést se tehettek a városban. — Nézd ... Ezt mi is tudjuk. Épp azért lőttünk ide — mondta Laci. Ellenszenvesnek érezte ezt a nagyorrú. okoskodó fiút. arra gondolt, eny- nyit megkockáztathat. — Tényleg, ne vitázzunk, gyerekek — szólt közbe higgadtan Árni. — Hogyan tudjuk megoldani a helyzetet? (Folytatjuk) /
