Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

HÍREK Járásunk termelőszövetkeze­teinek vezetőségei közül négy­nek járt le a mandátuma. A tá- piósápi Petőfi Tsz vezetőségét már újjáválasztották. A tsz elnöke ismét Jakab Sándor lett, az elnökhelyettes pedig újra Horinka István. A nyáregyháza Béke Tsz- ben, a vecsési Zöld Mezőben és az ecseri Törekvő Tsz-ben március 31-ig választják meg az új vezetőséget A monori Üj Elet Tsz-t a zord téli időjárás sem akadá­lyozta meg abban, hogy a ta­vaszi munkák előkészítését el­végezzék. A bugyi gépjavító állomás egyik traktorosa Sz— 100-as traktorával közel 50 holdat forgatott meg és készí­tett elő a tavasszal sorra ke­rülő facsemeték elültetéséhez. A gyömrői Petőfi Tsz-ben nagy gondot fordítanak a ta­lajjavításra, a szervesanyag utánpótlására. Kihasználják a helyi tőzegbányából adódó le­hetőséget, s így mintegy 100 holdon végeztek talajjavítást ősszel, illetve a tél elején. Többször szóvá tettük, hogy járásunkban a kukoricaszár levágását nem végezték el mindenütt. Még most is több helyen áll a szántóföldeken a szár — mintegy 200 holdnyi pedagógusföldön, s 140 holdon a tsz-ek területén. A közelmúltban a területi szövetség valamennyi ellenőr­ző bizottsági elnöke részére el­igazítást tartottak a zárszám­adásokkal kapcsolatosan. Ugyancsak erről a témáról tanácskoztak a termelőszövet­kezetek főkönyvelői is Király­réten nemrég. Egyhetes tan­folyamon vettek részt, s en­nek eredménye, hogy járá­sunkban igen jó ütemben folynak a zárszámadások elő­készületei. Néhány tsz-ünkben már januárban tartanak zár­számadást. A leltározások is már zömében befejeződtek termelőszövetkezeteinkben. A kora ősszel beindított nö­vényvédő tanfolyam hallgatói szorgalmasan készülnék. Mintegy harmincán fogják előreláthatólag megszerezni a monori járásban a szakmun­kásbizonyítványt. A tsz-ek- ben és állami gazdaságokban nagy szükség van a képzett növényvédő szakmunkásokra, hiszen az új növényvédősze­rek alkalmazása megkívánja a szakértelmet. ★ Járásunk minden községé­ben megszervezték a TIT és a járási rendőrkapitányság ve­zetésével a téli KRESZ-aka- démiát. A cél: megelőzni a közúti és az üzemen belüli baleseteket, örvendetes, hogy az üzemek vezetői szinte kK vétel nélkül támogatták az akadémia beindítását — segí­tettek a szervezésben és aitya- gilag is hozzájárultak a tanfo­lyamok lebonyolításához. — Ecseren, a Vöröskereszt községi szervezete vezetőség­választó taggyűlést tart ja­nuár 10-én, pénteken este 6 órakor. XI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1969. JANUAR 4., SZOMBAT Ellenőrzik az állati eredetű élelmiszereket Vidéken az e!ső Ee’miszer vizsgálé laboratórium Vácott A Vác városi állatorvosi rendelőben nagyszabású át­alakítási munkák kezdődtek. Itt rendezik be az első vi­déki élelmiszer-vizsgáló la­boratóriumot, mely — meg­nyitása után — a Pest megyei Állategészségügyi Állomás irányítása mellett működik. , — Milyen célt szolgál ez az élelmiszer-vizsgáló labo­ratórium? — kérdeztük dr. Aracsi Sándor főállatorvos­tól. — Az új intézmény feI-# adata az állati eredetű élelmiszerek állatorvosi ellenőrzései során vett élelmiszerminták labora­tóriumi vizsgálata — a termelőtől, a fogyasz­tóig. Eddig ezeket az élelmisze­reket — kivéve a húsipari vállalatokat — csak a fő­városi központi hús- és élel­miszer-vizsgáló laboratórium­ban ellenőriztethettük. A la­boratórium előreláthatólag jövő év második negyedé­ben kezdi meg működését — két állatorvossal és két la­boránssal. — Milyen élelmiszermintá­kat vizsgálnak meg? — Az állatorvosok rend­szeresen végeznek ellenőrzé­seket a piacokon, húsboltok­ban, élelmiszerüzletekben, üzemi konyhákon, A fogyasz­tási szempontból gyanúsnak tűnő húskészítményből, étel­ből mintát veszünk, s a labo­ratórium kémiai, bakterioló­giai részlegében ellenőrzik majd, nem káros-e a fo­gyasztásra vagy azért, mert romlott, fertőzött, vagy azért viert hamisították — adta meg a tájékoztatást a főállat­orvos. Elmondotta még, hogy a laboratórium félmillió forintos költséggel épül. Felépülte után a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium minden megyé­ben épít, illetve berendez ha­sonló céllal ilyen élelmiszer- vizsgáló laboratóriumokat. (f. 1.) MÁvstíró közgyűlés A maglódi sportkor a köz­ségi művelődési otthon va­lamennyi helyiségében tartja január 11-én, szombaton az 1968. évi záró közgyűlését. Az alkoholfogyasztásról tart előadást a mopori műve­lődési otthonban január 6-án, hétfőn, este 6 órakor a szü­lők akadémiája keretében Mészáros Imréné. KÖNYVESPOLC Heinrich Bell: Egy szolgálati út vége Pofont adni nemcsak dühtől szikrázó szemmel lehet. Mo­solyogva is. Böll, akit eddig in­kább a szikrázó szemmel tusa- kodók között találhattunk, most mosolyogva osztogatja a pofonokat A pofon ereje, a mosolygó arc ellenére sem ki­sebb, s aki kapja — a nyugat­német valóság, az álszent kép­mutatás —, annak arca ugyan­úgy ég tőle, mint a korábbiak­tól. Vagy még jobban. A kisregény abszurdnak tű­nő magból hajt ki: apa és fia elértik a hadsereg egyik gép­kocsiját, melyen a fiú szolgá­lati útra indult. A szorosan vett szolgálati út vége így te­hát a birglari járásbíróság: az Egy szolgálati út vége azonban általános értelművé tágítja a kisvárosi korlátoltságot, kis- szerűséget, ostobaságot s azo­kat az indokokat, melyek meg­határozzák a szereplők csele­kedeteit. Böll úgy bogozza a látszólag nagyon is egyszerű szálacskákat — hiszen a birg- lariak aligha osztanak, szo­roznak a szövetségi köztársa­ság nagy egészében —, hogy szinte észrevétlenül, de na­gyon is tudatosan hálót fon be­lőlük, s ebben a hálóban már nem a birglariak vergődnek, hanem a nyugatnémet közélet harcsái, kövér pontyai, de ujj­nyi halacskái is. A sziporkázóén szellemes re­gény így lesz szórakoztató ol­vasmány s egyben művészi i diagnózis, kórkép a sajátos szolgálati utat járó társadalom sokféle betegségéről, (m. o.) Senki utcáid? Ha Monorón, a Kossuth La­jos úton a vásártér felé hala­dunk, az egyik útkeresztező­désnél nem a legszebb kép tá­rul elénk. Hogy melyik ez az utca? Neve talán nincs is. A környék lakói csak „kis-utcá- nak” vagy „kis-köznek” emle­getik. Itt húzódik a község egyik vízelvezető árka. Néhány év­vel ezelőtt, az „árvizek” után, szépen rendbe tették, kiirtot­ták a gazt és kimélyítették. Azóta azonban ismét ember­magasságú bozót, csalán nőtte be. Nyáron szinte a dzsungel- hez hasonló. Esőzés idején az egész kis útszakasz sártenger­ré válik, a környék libáinak legnagyobb örömére. Ebben az utcában lakóház nincs, a szomszédos utcák há­zainak kertje végződik itt. S mivel lakója sincs, így gazdá­ja sincs, aki rendben tartaná. Vajon tavaszra ismét kizöl­dül az a sok-sok elszáradt kó­ró, gaz, amely most díszíti ezt a kis utcácskát? (h. e.) FENSEGES ITAL? BOSZORKÁNYTEJ! FIGYELEM! Szegedi szilvesz- terezés után, újév napján történH ez a számomra ked­ves esemény. Vas­úti történet, de igaz, minden szó­ig. Felszállás után a Pest megyei Hírlapba temet­keztem. Semmi kedvem nem volt még csak körül­nézni sem útitár­saim közölt. A szomjúság azon­ban arra kénysze- rített, hogy Kiste­lek után, az új utasok jegykezelé­sét megvárva, megkérdezzem a kalauznöt, hogy van-e büfékocsi a vonaton. Kedve­sen felvilágosított, hogy sajnos ezen a szerelvényen nincs büfészolgá­lat, mentesítő vo­nat: Belenyugodtam a várható négyórás szomjúságba, to­vább olvastam. De észre kellett ven­nem szorgalmas olvasásom mellett is, hogy az- új úti­társak: egy anya kislányával, igen ’rokonszenves em­berek. Finom há­jas süteményt ro­pogtattak. Egy hosszabb pihente- I tő szünet után a ' kislány kedvesen megkínált süte­ménnyel. Alighogy elfogyasztottam, az édesanyja kí­nált szívélyesen. Szabadkozásom- ra elcsodálkozott s mondta, hogy hallotta, ■ az étke­zőkocsit kerestem. Igen — mondtam —, de szomjas va­gyok. Mindjárt kap­tam egy pohár bort tőlük. Köszö­nő szavaimra ezt a meglepő magyará­zatot adta az édes­anya: — Ha még újév napján sem lennénk figyelme­sek, akkor mi len­ne? Z. E. Kis történetünk mottója: „Egy hatvanéves ember észre­vételei a boszorkánytejről, amelyből az a tanulság, hogy ebben a korban, ebből a va­rázsitalból három kupicánál többet felhörpinteni nem aján­latos .. Kedves életem párjával el­határoztuk, hogy szilveszter napját mi is méltóképpen ün­nepeljük meg. Ez a nap ugyan­is egyúttal 32. házassági év­fordulónk napjával is egybe­esik. Bementem , hát előző nap a sülyi cukrászdába és töp­rengve vizsgálgattam a polcon sorakozó italokat. A cukrász­da vezetője azonnal ott ter­mett előttem. — Valami fen­séges ital kellene — mondtam csendesen. — Meghitt családi ünnepet ülünk. Az üzletvezető gondosan vé­gigmustrált, s miután hozzá­vetőlegesen megállapította a koromat, feltornázta magát a legmagasabb polcra, s onnan egy karcsú, hosszúnyakú üve­get hozott le. Szép aranysár­ga ital gyöngyözött benne. A címkéjén pedig a „Boszorkány­tej” felirat ékeskedett. — Ezt ajánlom — mondta csillogó szemmel a boltos. — Szavamra mondom, hogy ettől harminc évet fiatalodik urasá- god. Figyelmeztetem azonban, hogy három kupicánál többet nem szabad egymásután inni belőle, mert különben meg­szűnik a varázslat. A nagyobb nyomaték ked­véért egy -talpas pohárkába kóstolót töltött az üvegből. Én pedig a nemes italt, boszorká­nyos gyorsasággal hörpintet- tem fel. Mi tagadás, nagyon finom volt. örömmel fizettem és indultam hazafelé ... Midőn kinyitottam a kerti kiskaput, már éreztem az ital hatását. Csintalan gondolatok hancúroztak bennem. Terített asztalka és mosolygós asszony­kám várt. Miután megcsókol­tam az orcáját, csodálkozva tapasztaltam, hogy megfiatalo­dott életem párja, mialatt én vásárolni voltam, ö is megle­pődve nézett rám, de rögtön mindent megértett, amikor a karcsú üveget kihúztam a ka­bátom belsejéből. Koccintot­tunk, majd ittunk a varázs­italból, aztán megvacsoráz­tunk. Eközben Is többször fel­hajtottam egy-egy pohárkával, megfeledkezve a boltvezető ta­nácsáról. Arra még emlék­szem, hogy vacsora után igen sokat beszéltem, s nem tágí­tottam a varázsital mellől. Reggel hét órakor ébredtem fel a karosszékben. Fáradt voltam, tagjaim elgémbered­tek, nagyot nyújtózkodtam. Asszonykám már a szobát rendezgette, s amikor észre­vette, hogy fenn vagyok, ked­vesen azt mondta: — No, te bizony úgy aludtál reggelig, mint a tej. — Ó, az a tej — sóhajtottam fel — úgy jártam én is vele, mint a rossz gye­rek, aki nem tartja be a jó tündér utasítását, s ezért meg­tört a varázslat. Laci bácsi MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Eltávozott nap. Gyöm- rő: Fantaszták. Maglód: Kétarcú gyilkos. Mende: Egy férfi és egy nő. Monor: Lövés a kottára. Nyár­egyháza. A felügyelő és a halál. Péteri: Tökéletes úriember. Tápió- sáp: Fantomas a Scotland Yard ellen. Űri: Kortársaink. Üllő: A nő hétszer. V'ecsés: Gólzápor. A beat-párbajról Zsúfolva volt december 31-én a Monorról Gyömrőre tartó es­ti autóbusz. Az utazás kö­zéppontjában természetesen az Ezüst csillag zenekar állt: őket kísérte a népes rajongótábor Gyömrőre, a „küzdelemre”. A művelődési házban rendezték ugyanis a várva várt versenyt, ^melynek győztese a ceglédi, majd a salgótarjáni küzdőté­ren viheti győzelemre a járási színeket. Nem kis várakozás előzte meg a gyömrői szerep­lést, annál is inkább, mivel Monorról csak a csillagok vet­tek részt. Az újonnan alakult — s szilveszterkor bemutatko­zott — Zenith együttes még nem nevezett be, a Nautilus pedig... Nos, a Nautilus együttes, amely pedig nem kis népszerűségnek örvendhet a teenagerek között — felosz­lott. Tagjai nézőként ültek csupán a teremben, s a sárga- fekete „Nautilus-zászló” ez­úttal nem lobogott, senkinek sem jelentett biztatást Nem­csak ők sajnálták... A kultúrterem — túlzás nél­kül állíthatjuk — jéghideg volt. A kályhára nyugodtan rá lehetett volna telepedni. S ha csak a nézők érezték volna a hideget, az lenne a kevesebb. De sajnos, áz erősítők — ami­ket a községekből autókon szállítottak ide — az „üzemi” hőmérsékletet sem érték el, így aztán hol a hang volt gyen­ge, hol a sípolás erős... Ki­csit furcsállottuk is a dolgot. S a másik furcsaság: renge­teg idő ment el a szereléssel. Kezdett a fiatal maglódi Lií- lis zenekar, közben a sülyi Avengers szerelt kábeleket, zsinórokat húzgáltak ide-oda, a színpad előtti kis pódiumon zörögtek, szegények, és leg­alább huszonöt perc telt el, amíg kezdeni tudtak. Nem le­hetett volna úgy megoldani, hogy a legjobb szerelésű zene­kar erre az egy estére a töb­bieknek is kölcsönadja a fel­szerelést? Pergőbben, gyorsab­ban és idegeskedés nélkül zaj­lott volna le a műsor. Fehér József, a művelődési ház igazgatója, válaszolt: Ok próbálkoztak, de az együttesek elzárkóztak a dologtól, mond­ván, hogy „elcsavarják, el­rontják és esetleg...” Érdekes. Eddig annyit hallottunk arról a híres összetartásról. Most hova lett? A műsor szerencsére jelen­tett bizonyos kárpótlást. A? Avengers sokat fejlődött az elmúlt év alatt, s dicséretükre váljék, hogy egyik zenekar sem játszott annyi saját — jó szövegű, jó dallaimú — számot, mint ők. Az Ezüstcsiliag együttes megjelenését óriási ováció fo­gadta. Omega-, Illés-számokat játszottak a tőlük megszokott jó technikával, ritmussal — csak az erősítővel volt baj. A rajongók hiába akarták pótol­ni a hangerőt, saját hangere­jük bedobásával — nem ment. De vártuk a győzelmet. A zsű­ri — Tomsó Imre, a járási mű­velődési osztály vezetője és Tomsó Etelka, Berla Ferenc járási KISZ-titkár, Fehér Jó­zsef, a gyömrői, Tönköly Ká- rolyné, a monori, Bácskai Ist­ván, a sülyi művelődési otthon igazgatója — valljuk be őszin­tén : értékeltek, értékelgettek, de nem lett volna jobb egy ze­nei szakértőt is meghívni?! A monoriak kicsit szomo­rúan utaztak haza: a csillagok egy ponttal lemaradtak a gyömrői Victors zenekar mö­gött, „csak” másodikak lettek. Fejezzük be azzal: „nem a gyözefem, a részvétel a fon­tos.” (koblencz) Nem megyünk mi innen el... De nem ám, mert ez házi­buli a javából! Fiúk, lányok, tucatnyi virgonc, zajongó ven­dég. Terített asztal, rajta mm den, ami szemnek, száj­nak ingere és az asztal alatt, a terítő leomló széleitől el­bújtatva, „kincsek”, palack­ban. — Hűha, srácok! Ez pia! — ujjong az egyik kíváncsi vendég. Már vagy tíz perce les az asztal alá. Kutatni- matatni nem mer, mert ügye, ő vendég és- a kezdeti kíná­lás a háziak dolga. A buli­ból nem hiányozhat persze a rádió, a lemezjátszó, no, és az agyonszekálható magnó. A házigazda, hogy a szokvá­nyosságot elkerülje, „ének­órával” kezdte a vendégek lelkesítését. Poros-öreg slá­gerekkel, táritoppos magyar nótákkal mérkőztette a tár­saság hangszálait, majd a „ti­zenkét gonosz” dalai követ­keztek, falrengető előadás­ban. Aztán csend lett és köd előttem, köd utánam, el­tűnt az asztal valamennyi ehető dísze. Mondani sem kell, a védett helyen vára­kozó kincses üvegek is egy­re üresebb hangon csilingel­tek. A dalokat vita váltotta, majd táncolók lépésétől ész­leltek földrengést a szomszéd lakók és az utcai járókelők. Éjfél körül a „nem megyünk mi innen el” dallamára kör­táncot ropott a társaság. A szomszédok, védőszentjeikhez fohászkodva épp a második kispárnát szorították a fü­lükhöz, hogy aludni tudja­nak. Tudtak is: pillanato­kon belül néma csend lett. A dal ugyanis a társaság bú­csúszignálja volt. Lábujjhe­gyen, néma csendben hagy­ták el a házat. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Bató László. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a fő­téri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom