Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

PEST MEC.V El kMírltm 1969. JANTJÄR 19., VASÁRNAP Téli műszak A pilisvörösvári Űj Élet Ter­melőszövetkezet gépjavító műhelyében most csúcsforga­lom van. A tél beállta óta folyamatosan készítik elő erőgépei­ket az időszakos műszaki felülvizsgálatra, illetve ötven mező- gazdasági munkagépüket a tavaszra. Miért SECAM-rendszer ? Színes kísérlet[ iv-udás: március 21-íöI A már hónap elején — miként | közöltük — az ELEKT- I ROIMPEX, a Magyar Rádió és ] Televízió, valamint a magyar posta Párizsban megállapodást kötött a szabadalom tulajdo­nosával és az Inter-Secam szervezettel, amely szerint Ma­gyarország színes televíziós programját a francia SECAM- rendszerrel valósítja meg. Ezzel kapcsolatban Rontó Tibor postavezérigazgató-he- lyettes elmondotta, hogy Euró­pában két, a PÁL és a SE­CAM színes televíziórendszer alakult ki. A Szovjetunió után másodiknak választottuk ezt az eljárást, elsősorban azért az előnyéért, mert ennél a színes műsorok rögzíté­sében nincsen szükség a KAKUCS ISMÉT BIZONYÍT Igaza lett a „vaskalapos" elnöknek Most, hogy a jegyzeteimet böngészem, emlékezetembe bukkan egy tavalyi epizód. Még augusztus elején, vala­milyen küldöttséggel jártuk a kakucsi határt. Hétágra sütött a nap, az irtózatos hő­ségben már „furulyázott” a kukorica. Egyszeresük az aszályos növényekre mutat­va, halkan, odasúgta a hely­beliek elnökének, Kuli Imré­nek a szomszéd tsz embere: — Befürödtök az idén. Mel- _öt^éküzemága^ nélkijl ^res ma­tj rpd a kassza. ‘ ' n — Várjuk ki komám. a vé­git! — “csattant” fel az el­nök .— mi nem gombokat meg csavarokat akarunk piac­ra vinni. Mi tagadás, Kuli Imréről sokan tudják a dabasi já­rásban, hogy a melléküzem- ágak létrehozását csak a mezőgazdasági alaptevékeny­séggel összhangban tudja el­képzelni. Emiatt is nevez­ték el „vaskalaposnak”. De, hogy szavam ne felejt­sem, a gyöngének induló ku­korica nem is olyan rossz termése azóta már górékban telel, és a szomszéd falu merész vállalkozásokba fo­gott szövetkezetével is tör­tént egy és más. Minden­esetre a Lenin Termelőszö­vetkezetben már számolgat­ják — a várható nyereséget. Ötmilliós tartalék Könnyű nekik — mond­hatják a kakucsi „vaskala­posokról” a vetélytársak —, hiszen tavaly ilyenkor 5 mil­lió maradt a szövetkezet tar­talékszámláján. Igazságtalan lennék, ha el­hallgatnám: meg is dolgoztak érte keményen, becsületesen. Amellett, hogy leginkább csak mezőgazdálkodással, nö­vénytermesztéssel és állatte­nyésztéssel foglalkoznak, egy esztendő alatt hétmillió fo­rinttal gyarapodott 1967-ben a Lenin Tsz vagyona. A mun­kában rendszeresen résztve­vők 75 forintot kerestek na­ponta, az egy tagra jutó esztendei jövedelem megha­ladta a 17 000 forintot. Amikor a 68-as tervet osz- szeállították, gondolni sem merték, hogy a század ta­lán legszárazabb tavasza és nyár eleje köszönt majd a Duna—Tisza közére. Nagyjá­ból az előző eszetendei termés­átlagokkal számoltak és a várható személyi, meg üzemi jövedelmet is ehhez alakítot­ták. Kakucson a megye terme­lőszövetkezetei közül első­ként dolgozták ki és fogad­ták el tavaly, év elején az új alapszabályt. A házi .Al­kotmány” a termelőszövetke­zeti törvénynek megfelelően, a helyi lehetőségekhez is iga­zodva, nagyobb hatáskört biztosít a vezetőségnek, több jogot ad a tagaknak, ugyan­akkor már az első eszten­dőben elősegítette és meg­gyorsította a vállalatszerű gazdálkodás mielőbbi kiala­kítását. Kakucson azelőtt sem oko­zott különösebb gondot a munkafegyelem. Aliik vétet­tek a közösség érdekei el­len, a szövetkezettel találták magukat szemben. Egyedül a munka döntötte el és határoz­za meg ma is az emberek értéket. Persze, a szövetke­zeti törvény ebben a község­ben is sok, korábban, bizony­talan kérdést tisztázott Ahogy legutóbbi találkozá­sunkkor Kuli Imre újsá­golta: ma már nemcsak szí­vesen dolgoznak a közösben, de magukénak is érzik a mind gyorsabb tempóban gyarapodó gazdaságot a ta­gok. Helytállásuk nélkül a múlt esztendő természeti ká­rait sem lehetett volna el­lensúlyozni. Fagy, aszály, jég Legelőször is a szőlőt érte károsodás. A tavaszi fagyok a várható termés egyharmadát „leszüretelték”. Lefagyott az 56 hold szójabab, ki is kellett szántani egy szálig — három­száznyolcvanezer forint kár érte a szövetkezetét. Ilyen előzmények után köszöntött be az aszályos nyár eleje. Mindez nem volt elegendő, június 14- én pusztító jégverés pásztázta végig a kakucsi határt Meg­tépázta a kertészetet, tönkre­tette a kukorica és a szőlő egy részét is. Igaz, az Állami Biz­tosító megtérítette a jégkáro­kat, ám a tönkrement termés — különösen a nyári piacról — mégiscsak hiányzott. Mit cselekedtek? Azonnal össze­hívták a szakvezetést, gyors helyzetfelmérés, még gyorsabb cselekvés következett. Amit el­vitt a fagy, az aszály és a jég­verés, azt másodvetéssel igye­keztek pótolni. Üzembe he­lyezték és éjjel-nappal működ­tették Kakucson az öntözőbe­rendezéseket. Voltak kishitűek is, akik kétségbe vonták a pró­bálkozás sikerét. — Mi azonban — mondta az elnök — nem estünk kétségbe. Egy kis statisztika — Tessék csak számolni: a szója helyére húsz hold zöld­borsót vetettünk, ez 51 ezer forintot hozott. Az ugyancsak 20 hold zöldbab 126 ezerrel el­lensúlyozta a kiesést. Az 50 mázsa szárazbab, amit később szedtünk le a tábláról, még 75 ezret adott. A szántóföldet ért, jégverte növények helyé­re céklát, káposztát, karfiolt és uborkát ültettünk, újabb negyedmillió bevételre tett szert terven felül a szövetke­zet. Summa summárum, Kaku­cson végül is a növénytermesz­tés 1 millió 222 ezer forint többletet hozott. Az állatte­nyésztés — hús, tej és gyapjú formájában 1 millió 309 ezer forinttal növelte a bevételt. Hogy pontosan mennyivel húz­za majd le a mérleg „pozitív” serpenyője a kiadási oldalt? — azt ezekben a napokban a zár­számadás dönti el. Bobák Ist­ván főkönyvelő egyelőre e^ak annyit mond: nem lesz ro$sz az esztendő. Addig is,' amíg hírt adha­tunk a kakucsiak végleges ta­valyi eredményeiről, hadd áruljam még el, hogy azért a melléküzemekkel sem állnak hadilábon. A múlt nyáron ad­ták át — majd kétmilliót ál­dozva rá — a gyáli üzletházu­kat. Zöldségfélét, saját készí­tésű hentesárut, bort, tejet és tejterméket árusítanak a nagyrészt bejárókból álló fő­város melletti községben. Az idén újabb boltokat szeretné­nek nyitni Pest megyében, hogy javítsák a helyi ellátást. (súlyán) fekete-fehér berendezé­seknél szigorúbb előírá­sokra. s a fekete-fehér te­levízió céljára készített berendezések nagy része a színes adás vételére is alkalmas, / vagy azzá tehető. A SECAM- rendszer egyébként nem gátol­ja a nemzetközi színes mű­sorcserét. Fontos szempont a SECAM-eljárás nyújtotta egy­szerűség, gazdaságosság. A szerződés szerint jogunk van például SECAM-rendszerű adó- és vevőberendezések, ké­szülékek gyártására, műszaki megoldásokra, ilyen rendszerű műsorok sugárzására. A megállapodás alapján a magyar színes televízió kísér­leti adása március 21-én kez­dődik, s erre a célra az Elekt­rotechnikai Vállalat már ké­szített egy kétkilowattos adó- berendezést, amelyet a Sza­badság-hegyen, a jelenlegi tv- illomáson szerelnek fel. A kísérleti adó Budapes­ten és közvetlen környé­kén, a számítások szerint mintegy 30 kilométeres körzetben, teszi lehetővé a műszaki követelmények- ■ nek megfelelő vételt. A Videoton és az Orion gyár hozzáfogott a színes rrlűsor vé­telére alkalmas készülékek előállításához. A színes adá­sok egyébként — természete­sen csak fekete-fehérben ve­hetők azokon a készülékeken is, amelyekben a 4-es és az 5-ös UHF-sáv adaptere is benne van. Miután a kísérleti adás célja elsősorban a műsza­ki tapasztalatszerzés, a televí­zió és a posta közösen mintegy száz-százötven külföldi ké­szüléket szerez be, kiadja szakembereinek, s néhá­nyat felállít belőlük olyan helyeken, ahol tömegek nézhetik az adást, mondhatnak véleményt róla. A színes televízió világszerte nem „olcsó mulatság”. Ehhez az előfizetőnek némi képet ad például az, hogy Európában a fekete-fehér televízió műsorá­nak vételére alkalmas készü­lék ára általában száz dollár, a színesé négyszáz dollár. A színes televíziózás tömeges el­terjedésére a tapasztalatszer­zések után egy-két év múlva lehet számítani. HETI KOMMENTAR A holnap mesterei Az első törvény, mely egyáltalán emberszámba vette őket, tehát jogokat adott nekik — ha, persze, csak elmé­leti értékű jogokat is —, az 1884. évi XVII. törvénycikk volt. Kimondta: csak tizenkét éven felüli gyereket lehet inasnak, tanoncnak fölfogadni. Mert addig... addig a nyolc- és tízévesek is napi tíz, tizennégy órát dolgoztak a gyárak gépei mellett éppúgy, mint mestereik műhelyében. Azóta több törvény foglalkozott velük, de alapvetően és lényegében csak az a törvény határozta meg igazán jogai­kat, helyzetüket és feladataikat, melyet húsz esztendővel ezelőtt, 4. törvény néven fogadtak el a parlamentben „az iparos és kereskedő tanulókról”. Húsz esztendő alatt mintegy 650 ezer ifjú sajátította el a szakmát, s dolgozik napjainkban már felnőtt, tapasztalt munkásként vagy — a szakma mellé diplomát szerezve — a termelés, az irányítás felsőbb posztjain. Hatalmas, s szakmai tudásban erős sereget nevelt tehát fel a ma ipari- tanuló-képzés címszó alatt értett oktatási forma. A me­gyében öt esztendővel ezelőtt hétezer ifjú szakmunkásje- lölt dolgozott a különböző üzemekben, tanult az ipari- tanuló-iskolákban, ma már tízezer fölött van számuk, s legnépesebb a lakatos, a motorszerelő, a mezőgazdasági szakmunkásjelöltek tábora, de majd’ mind a 280 szakmá­ban található megyénk fia, lánya. A gyorsan fejlődő iparnak egyre nagyobb számban van szüksége szakmunkásokra, olyan dolgozókra, akik képesek rövid idő alatt átállni új technológiákra, elsajátítani mo­dern, nagy teljesítményű berendezések kezelését, érthető tehát, ha a negyedik ötéves tervben, 1971—1975 között há­romszázezer ipari tanuló képzése szerepel az előirányza­tokban, s ez a szám egyben azt is bizonyítja, hogy nagy jövő áll a már húszéves múltra visszatekintő oktatási for­ma előtt. Nagy jövő. de éppen mert húsz esztendő telt el a 4. törvény elfogadása óta, korszerűsítésre, a mai követelmé­nyekhez való igazításra szorul a forma és tartalom egy­aránt. Készül, s még ebben az esztendőben végleges for­mát ölt a szakmunkásképzés reformterve, s benne mindaz, ami az emelt szintű oktatástól a legkorszerűbb techniká­val fölszerelt tanműhelyekig, a kor követelménye és pa­rancsa. A mai ipari tanulók, a holnap mesterei ugyanis már a kétezredik esztendőnek lesznek részesei; részesei te­hát annak a ma még csirájában élő, de szédületes gyorsa­sággal fejlődő technikának s technológiai tudásnak, mely nemcsak automatizált gyárakat, programvezérléssel mű­ködő fcidolgozókombinátokat foglal magában, hanem ma­gát a tudást is csak időszakossá teszi. Valaha a megtanult szakma kitartott egy életen át. Napjainkban a forgácsoló szakmunkás, a szerszámkészítő már élete során legalább kétszer tanulja újra a szakmát, olyannyira változik a tech­nológia. A jövőben pedig, úgy számítják, általában tíz­évenként következik be ez az újratanulás. Erre a felgyorsult fejlődésre figyelve kell tehát kor­szerűsíteni az ipari tanulók képzését, a holnap szakmun­kásainak oktatását, a? eddig is megadott kezdvezménye- ket újabb társadalmi segítséggel megtoldva, nemcsak szo­ciális, hanem műszaki értelemben is. Húsz évvel ezelőtt rendkívüli vívmánynak számított az iparostanulókról szóló törvény. Társadalmunk erejét és fejlődésének gyorsaságát bizonyítja, hogy — újabb lépésre van szükség. Krónikás SZERVIZÜZEM A CSEPEL AUTÓBAN Az idén megkezdik a Csepel Autógyár új szervizüzemének kivitelezését. A munkálatokat a Gépipari Beruházási Iroda végzi. A szervizüzem jelenté­keny segítséget nyújt majd a gyárnak a közúti járműprog­ram megvalósításából ráhá­ruló feladatok megoldásához. 1 460 000 néző, havi 73 millió forint Gondolatok a televízióról A legfrissebb adatok rint sze­ha­zánkban egymillió-négy száz­hatvanezer televízióelöfizetőt tartanak számon. Ennyi em­ber vásárolt eddig öt-hétezer forintért televíziókészüléket magának. S fizet havonta öt­ven forintot, azaz összesen je­lenleg havi hetvenhárommil- lió forintot azért, hogy az ott­honában, egyetlen gombnyo­másra tájékozódjon, művelőd­jön és szórakozzon. Jogos a kérdés: mit kap a néző a havi hetvenhárommil- lió forintjáért? Pillanatnyilag negyvennégy-negyvenöt órás műsort hetenként. Havonta összesen mintegy száznyolcvan órát. Ez pedig azt jelenti, hogy egy óra műsoridőre a televí­ziónak hozzávetőlegesen négy- százezer forint áll rendelke­zésre, egy műsornapra pedig (átlagot számolva) majd négy és fél millió forint. (Ebben az összegben természetesen a dolgozók fizetésétől a műso­rok költségén át az adó fenn­tartásának költségéig minden benne van.) Azaz jelentősen több ennél: január 1—19 kö­zött ugyanis (mindjárt az esz­tendő elején, amikor még nem kellene annyira takarékoskod­ni!) összesen harminc óra mű­soridőt töltöttek ki az ismét­lések! Ha hozzászámítjuk, hogy az iskolatelevízió igen kis költséggel készül (tizenkilenc nap alatt tizenhét óra műsor­időt töltött ki!), akkor még több pénz jut a kora esti és esti programokra. Tudom, hogy tizenkilenc nap átlagából teljességgel ál­talánosítani nem lehet. Né­hány következtetésre azonban elégséges, annál is inkább, hiszen Pécsi Ferencnek, a Ma­gyar Rádió és Televízió elnök- helyettesének az esztendő el­ső napjaiban tett nyilatkozata (százötven játékfilmet és hu­szonnyolc saját tv-játékot mutatnak be az idén) igazol­ja a szűkebb időre vonatkoz­tatott arányokat. Mit is láttunk hát ez id°---------------------- alatt? Tíz j átékfilmet, négy tv-játékot, három színházi közvetítést. Szerepelt még az esti progra­mokban vetélkedő, a Családi félkör, a Századunk című do­kumentumműsor ismétlése, könnyűzenei program és így tovább. Mielőtt azonban rész­letesen elemeznénk ezeket a műsorokat, maradjunk még egy pillanatra Pécsi Ferenc­nek, a már említett nyilatko­zatánál. A következőket mondta: „A tv-műsorok elbí­rálásakor nem szabad elfelej­tenünk, hogy a televízió alap­vető feladata a politikai és egyéb tájékoztatás, a helyszí­ni tudósítás a világ és az or­szág eseményeiről.” Vajon va­lóban ez lenne a televízió alapvető feladata? Vagy csak az egyik alapvető feladata? Érdekes lenne megkérdezni, vajon hányán vettek televízió­készüléket csupán a tájékozó­dásért? Hiszen ma még a rá­dió — ha képben nem is, de hangban — frissebben tájé­koztatja az embereket, mint a televízió! A televízió alapvető feladata hármas egységet al­kot: tájékoztatás, tanítás, szó­rakoztatás. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az esti csúcs­időben (és ez több esztendős átlag!) a tv-híradót és egy- egy alkalomszerű műsort le­számítva, szórakoztatva tanító, illetve csak szórakoztató mű­sorok szerepelnek. Visszakanyarodva az eredeti gondolathoz: tíz játékfilm sze­repelt az elmúlt tizenkilenc nap műsorán. Három magyar (sorozat keretében valamennyi ismétlés), három nyugatnémet, két olasz, egy szovjet és egy amerikai produkció. Tíz film bizonyos értelemben már ele­gendő ok az általánosításra, különösen ha hozzávesszük az elmúlt hónapokban, években a televízióban bemutatott filme­ket. Az egyik kifogásunk: a bemutatott filmek többsége át­lagos vagy az átlagnál gyen­gébb kommerszprodukció. A másik: a tv-ben látott filmek „átlagéletkora” reális számí­tások szerint is hat-tiz eszten­dő. (A divat árulkodó!) A harmadik: túlságosan „szűk” körben” \ válogatnak a televí­zió filmvásánói. (A televízió­ban általában csak olyan nem­zetiségű filmeket láthatunk, mint a mozikban. Ez pedig annyit jelent, hogy a szocialis­ta filmgyártás mellett mind­össze öt-hat ország filmjei képviselik a filmvilágot.) Le­hetséges, hogy csak Olaszor­szágban, Franciaországban, Angliában, Nyugat-Németor- szágban, az Egyesült Államok­ban és olykor-olykor Svédor­szágban gyártanak csak filme­ket? Ausztriának talán nincs filmipara? Vagy Belgiumnak, Dániának, Finnországnak, Norvégiának, Hollandiának és így tovább és így tovább? Ért­hetetlen filmvásárlóink szűk­látókörűsége! (Ennek figye­lembevételével a Magyar Rá­dió és Televízió elnökhelyette­sének talán nem kellett volna nyilatkozatában olyan kijelen­tést tennie a bemutatásra ke­rülő filmekkel kapcsolatban, miszerint: „aligha ígérhetünk az adott lehetőségek figyelem- bevételével nagyon lényeges színvonalemelést”) Egysze­rűen nem igaz az a sokat han­goztatott elv, hogy évente százötven jó filmet ne lehetne kiválogatni a világ filmipará­nak terméséből. Ami az ígért huszonnyolc ____________ saját tv-játé­kot illeti: nagyon kevés egy esztendőre! Kétheten-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom