Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-15 / 11. szám

PEST IHECYEI stíriai» 1969. JANTJÄR 15., SZERDA Szojuz - kozmovízió (Folytatás az 1. oldalról.) mutatkozott be. Elmondotta, hogy az űrkabinban egy, a le­szálló kabinban két tv-kamera van (az egyik hordozható) és két kamerát helyeztek el az űrhajó külső falán is. Ez utób­biak segítségével be lehet mu­tatni a földet és alkalmazni lehet a Szojuz 4. térben való orientálására is. Satalov elmondotta, hogy a pályáravezérlés idején jól vi­selte el a túlnyomást és azóta már hozzászokott a súlytalan­ság állapotához is, jó étvágy- gyai megebédelt, közérzete ki­váló. Ezt egyébként megerősí­tette a milliók által nézett tv-kép, is. Az űrpilóta nemcsak egészségesnek, hanem vidám­nak is látszik és olyan hétköz­napi természetességgel végzi feladatait, mintha csak a föl­dön volna. Satalov hangsúlyozta, hogy az összes berendezés kifogás­talanul működik. Megígérte továbbá a tv-nézőknek, hogy a „kozmovízió” következő adásaiban bemutatja az űr­hajó más fülkéit is. A TASZSZ hírügynökség legfrissebb jelentése szerint a Szojuz 4 űrhajó január 14-én, Ürhajóscsalád a zongoránál. Satalov alezredes családi kör­ben, feleségével, Igor nevű fiával és Lena nevű kislányával. moszkvai idő szerint, 18 óra 16 perctől január 15-én 4 óra 12 percig a szovjet területről végzett rádióvétel zónáján kí­vül repül. Satalov, az űrhajó pilótája január 14-én 20 órá­tól január 15-én 3 óráig alvás­sal tölti idejét. A Szojuz 4 kedden 18 óráig öt fordulatot végzett a föld körüL A program szerint az űrha­jós a negyedik fordulóban tá­jolást hajtott végre. Ezt köve­tően az ötödik fordulóban 16 óra 31 perckor* hajtómű be­kapcsolásával pályakorrekció­ra került sor. SADOVSZKY TV-BESZÉDE Sadovsky, a szlovák kor­mány elnöke, hétfői televízió­beszédében elítélte az utóbbi időben tapasztalható Husak- ellenes megnyilvánulásokat, s kijelentette, hogy a nemzeti fronton kívül minden csoportosulási kí­sérletet visszautasítanak. A szónok beszélt a szomszé­dos szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok, s különös tekintettel a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezéséről. Hozzátette, hogy tudatában vannak az utóbbi probléma bonyolultságának. A novemberi plénumhatáro- zat elleni támadásokkal ösz- szefüggésben utalt rá. hogy akik az okm'áfiyt támadták, egyetlen konkrét és' pozitív javaslattal sem álltak elő a helyzet orvoslására. I Fennáll az a veszély, hogy a jelenlegi konszolidáló­dást a múlt évi májusi plénum után kialakult ! helyzethez hasonló sors érheti. Mint mondta, „nem azokat kell bizalomra érdemesíteni, nem azokra kell támaszkodni, akik a szomszédos szocialista országokhoz jüzödő viszonyun­kat bonyolító irreális célokat tűznek ki, akik sebeink be- gyógyítása helyett feltépik azokat, hanem azokat, akik tisztában vannak a problémák bonyolultságával, akik nem félnek mpgippndani a kemény igazságot, a nemzeti front po­litikáját, az integráció tenden­ciáit támogatják és arra töre­kednek, hogy népeink kapcso­latai erősödjenek”. MIKOR INDUL A VILLANYVONAT? (Folytatás az 1. oldalról.) — Menetidő? — Elég tekintélyes - időt nyernek az utasok: tíz perc és fél óra közötti időt takaríthat­nak meg a villamosítással. Tessék ezt számolni oda-visz- sza, vagy akár egy hétre ... — Változások indításnál, érkezésnél? — Általában Budapestre később indulnak, míg Buda­pestről nagyjából a régi indu­lási időknek megfelelően, csak hogy céljukhoz jóval kqrábban érkeznek. — A változás hol látható? — A menetrendben a 458. oldaltól a 472. oldalig találha­tó meg a részletes program. Ezt már akkor elkészítették, amikor az érvényes menet­rendet kinyomtatták. így hát az állomásokon külön felhívás, közlemény nem lát napvilá­got. A kifüggesztett menetren­dek és természetesen a felvi­lágosító megadják mindenki­nek a kívánt választ. t Can Tho - másodszor Párizsban minden csendes Mint már közismert, a DNFF erői hétfőn hajnalban nagy sikerű támadást hajtottak végre az amerikaiak egyik legjobban őrzött dél-vietnami bázisa, a Can Tho-i repülőtér ellen. 18 katonai helikoptert megsemmisítettek, illetve megrongáltak, az okozott kár legalább ötmillió dollár. Alig röpítették világgá a hírt távirati irodák, már­is megismételhették: keddre virradóra a szabad­ságharcosok újabb, hasonló csapást mértek Can Thóra. A légi támaszpont egyéb­ként csak néhány kilométer­nyire van a deltavidék egyik legfontosabb városától. Közben a párizsi tárgyaló­teremben minden csendes. Az amerikai küldöttség Harriman búcsúztatásá­val van elfoglalva. A veterán amerikai diploma­ta vasárnap utazik Washing­tonba, majd visszavonul a po­litikai tevékenységtől. A világ legmagasabb országútja A világ legmagasabban fekvő országútja a ladakhi Céhből a himalájai Manaliba vezet s a tervezettnél két hó­nappal rövidebb idő alatt épült fel. A 460 km hosszú út helyenként 5332 méter ma­gasságban szeli át a hágókat. ROMA Pápa a zadban Péter és Póí apostol mántí- romságának 1900. évfordulója alkalmából VI. Pál pápa a ró­mai takarékpénztár záloghá­zából kiváltotta a város sze­gényei által az elmúlt évben ott elhelyezett takarókat, ágy­neműket, ruhákat és cipőket. Színes tv Hazánk it francia SECAM­eijárást választotta A hétfő délután és kedd reggel megjelent francia la­pok közölték a hírt arról a megállapodásról, amelynek értelmében a magyar kor­mány a SECAM francia szí­nes televíziós eljárást válasz­totta Magyarország számára. A hírhez fűzött megjegy­zésében a Le Monde megál­lapította: ily módon tehát Ma­gyarország az első ország — a Szovjetuniór, kívül —, amely hivatalosan is a SECMM-el,já­rást választotta a színes tele­vízió számára A magyar csat­lakozást a következő hóna-! pókban minden bizonnyal kö­veti több, elsősorban kelet­európai ország csatlakozása. Az egyezmény a Párizs és Bu­dapest közötti kereskedelmi kapcsolat fejlődésének elő­játéka lehet, különösen ez, elektronikai szektorban. FIRENZE—‘MADRID A DONOROKRÓL A halál és az újraélesztés | problémájával foglalkozó fi- | renzei világkongresszus har­madik napján előadást tar­tott Christian Barnard pro­fesszor, a szívátültetési mű­tétéi révén világhírűvé vált fokvárosi sebész: „Minden attól függ, hogy milyen szemszög­ből nézzük a dolgokat. Ha például gyermekkorunktól hozzászoktatnának minket ah­hoz a gondolathoz, hogy ha valamelyik hozzátartozónk meghal, akkor egészséges szívét egy nagyon beteg em­ber szervezetébe kell átül­tetni, akkor azt tekintenénk botránynak, hogy az életké­pes szervekkel rendelkező holttesteket elégetik, vagy egészséges szíveket adnak oda táplálékul a kukacoknak.” A donorok szívét azonban csak akkor szabad eltávolíta­ni, ha műszerekkel megálla­pították, hogy a szívműködés és az agytevékenység már megszűnt. ★ A madridi La Paz kórház­ban még mindig nem hajthat­ták végre a január 10-re ter­vezett szívátültetési műtétet, mivel a törvényszéki orvos­szakértő nem volt hajlandó kiadni a halotti bizonyít­ványt arról a 18 éves fiatal­emberről, aki szerelmi bána­tában főbelőtte magát és felépülésére semmi remény. A szerencsétlent mesterséges tüdővel, szérumokkal és transzfűzióval próbálják élet­ben tartani. A törvényszéki orvosszakértő azért nem haj­landó a halotti bizonyítványt kiadni, mert a beteg encepha- logramja még az agytevékeny­ség bizonyos nyomait mutatja. ELJEGYZÉS- SALZBURG MELLETT Az illetékes osztrák sajtóor­gánumok nem minden büsz­keség nélkül adják hírül: Onassis és Jacqueline nászá­hoz hasonlítható esemény ké­szül Ausztriában is. Főszerep­lők Arndt von Bohlen und Halbach, az „utolsó Krupp” és Henriette Auersperg hercegnő, az egyik legrégibb osztrák fő­úri család sarja. A Krupp- trónörökös, aki havi egymillió schillinges apanázsát eddig a nemzetközi playboy szerepé­nek alakítására fordította, szí­vesen látott új családtag az Auerspergeknél, akik távolról sem számítanak a leggazda­gabbak közé. Ilyen körülmé­nyek között nemcsak a Krupp- sarj megtépázott hírneve fe­lett tértek napirendre, de afe­lett is, hogy a vőlegény öt évvel fiatalabb 35 éves meny­asszonyánál. Az eljegyzést egy Salzburg melletti kastélyban ünnepelték — amely ugyan­csak Krupp-tulajdon. Auers­perg Alajos herceg, az öröm­apa, elégedetten nyilatkozott a készülő frigyről. A rossznyel­vek szerint a nyugdíjas őr­nagy elégedettsége érthető. Fia „Alfi” ugyanis, aki jövendő sógorához hasonlóan eddig csak az éjszakai életben hívta fel magára a figyelmet, mesz- sze rangon alul nősült. Egy bizonyos Hannerore Auer ne­vű szőke hölgyet vett el az ősszel, aki addig a kopasz, idős osztrák zugfilmrendező, Franz Antel arája volt. Kedden Moszkvában folytatódott a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormány­közi bizottság 4. ülésszaka. Balról a harmadik Ilku Pál magyar, jobbról a második Jekatye- rina Furceva szovjet művelődésügyi miniszter. Az ülésszak okmányainak ünnepélyes alá­írására ma kerül sor. .MOLNÁR GÉZA*­ács ?7avmr,Pkásokat es segédmunkásokat állandó foglalkoztatásra keres a Lakásépítő Ktsz. Budapest V., Aulich u. 8. Munkásszállást, üzemi étkezést, szabad szombatot, hazautazási költségtérítést, munkaruhát biztosítunk. Kiemelt fizetés, Társasházépítési pótlék! Szorgalmas megbízható dolgozók jelentkezését várjuk! 2. Vacsora után voltak. Rigó néni a kalyha mellett ült, az újságot böngészte, ők halkan oeszelgettek. Nagy őszi csend ült a tájon. Valaki kegyetlenül megverte a kaput. Beledermedtek a székeikbe. Lacinak átviilant az agyán: valamelyik szomszéd beköpte. A kilincset csapkodták ököl­lel, s a deszkát rugdalták, a zörgés, csattogás kihívóan szállt az éjszakában, szemér­metlen, arcátlan meztelenség­gel az agyukba dörömbölt. .. Semmit sem lehet csi­nálni, menekülni * sem lehet, rejtőzni sem, azt a: szégyent, ha az ágy alól húznának ki, mondtam én, egérfogó ez, most majd kivesznek a csapdából, elegánsan, két ujjal, a tisztnek talán fehér kesztyű is lesz a kezén, azt fogom mondani, él­jen a haza és a kommunista párt. Szekrénybe se lépek, egyenesen eléjük megyek, nem kell cirkuszolni.” — Laci hal­ványan mosolygott, hogy a többiek megnyugodjanak, s ki­csit szégyellte is magát, hogy ilyen bajt csinált, azt meg se beszélték, hogy ebben a hely­zetben mi lesz, mit mond majd Jenci. őt is elkaphatják, rejte­ni, dugni h szökevényt tilos. KISREGÉNY Fölállt, és az ajtó felé in­dult. — Maradjatok nyugodtan, én ma jöttem, az kell monda­ni, összevesztem az öregekkel, azt hittétek, mindenesetre ti nem tudtok semmit — mondta és mosolygott, legalábbis ő azt hitte, hogy mosolyog. Való­jában sápadt volt, mint a mész, és komorságán átütött valami szomorú félelem is, amelyről nem akart tudomást venni,* de amely mégis előkapaszko­dott belülről, s ebben a nehéz percben fiatal szája köré ta­pasztotta védtelen kezét. Jenő sziszegve ráförmedt: — Meg vagy őrülve?! Itt maradsz, nem ’ mész sehova, majd én megnézem, mi van — félretaszította ő, eloltotta a villanyt, s kiment. Rosszul tet­te be az ajtót, amely újra fel­nyílt, halk, lassú nyikorgással. Laci a falhoz szorulva állt, odatartotta arcát az éjszaka hűvösének, a lombok, füvek szagának, s kinézett a sötétbe. Fényszórók pásztázták az eget, némán, nyugtalanul, pedig semmi donogást nem lehetett hallani, csak a kapu felől ide­szűrődött szófoszlányokat. „Érdekes — gondolta Laci —, én mindig hajnalra képzeltem. Nyirkos, nedves őszi hajnalt láttam magam előtt, ködöt, mely víz alatti világgá változ­tatja az udvart, a fakat, a fa­lat. S most vaksötét este van.” Nagyon befelé figyelt a ful- lasztó feszültségbe, amely úgy nyomta most, mint egy idegen test, de csak Magdát érezte magában, senki mást. Aztán Jenő közeledő lépteit hallotta. Egyedül jött. Laci megérezte a szabadu­lást, de még nem merte hinni, szíve nagy, bongó ütésekkel ol­dotta a gyötrelmet. Jenő becsukta az ajtót, fel­kattintotta a villanyt, s a mo­hó fényben előrenyújtotta ke­zét, amelyben sárga papírlapot tartott. — Én is megkaptam a SAS- behívót. A postás volt. — Jézusom, drága fiacs­kám ... — Rigó néni hevesen magához ölelte Jenőt. Laci becsukta szemét, hogy úrrá legyen a maga kavargó boldogságán, amelyet most il­letlennek érzett. — Ezt ténylgg kihagytuk. Hogy te is sorra kerülhetsz. Rigó néni megrettenve szi­pogott. — Mi lesz velem, ha téged is elszakítanak tőlem?... — Ugyan, anya — legyintett Jenő idegesen. — Nem ez a probléma... Ha engem keres­nek, Lacit is itt találják. Min­denesetre még van huszonnégy óránk. Tanakodtak. Az egyetlen, amit Laci megtehetett a ba­rátjáért, az volt, hogy felaján­lotta: vele ne törődjenek. — Holnap jön Magdus, ad valami címet, majd elboronái- juk a dolgot — mondta, s gondterhelten hozzátette: — Sajnos, ezzel még a te helyze­ted nincs megoldva. — Bolondság, ne haragudj — Jenő fel s alá sétált, hátra­kulcsolt kezében ott lobogott a sárga behívópapír. — Csak nem képzeled, hogy ki fogunk lökni az utcára? — Eddig is együtt voltak, Lacika, együtt maradnak ez­után is — erősítette Rigó né­ni. — Tegyük el magunkat hol­napra — Jenő fáradtan legyin­tett. — Reggel okosabbak le­szünk. A behívóparancsot szétszag­gatta, s bedobta a kályhába. Rigó néni magukra hagyta őket', de még sokáig fennma­radt, gonddal készítette, válo­gatta az útravalót, fehérneműt, téli meleg holmit a fiának. — Egyre inkább biztos va­gyok benne, hogy Szigetcsépre kell mennünk — szólalt meg Jenő úgy. mintha hosszú fej­tegetés végére tenné a záró­mondatot. — Hogy jön most ide Szi- getcsép? — Ügy. hogy a két Somos fiúnak van egy bérelt szobája a határban, vén sváb paraszt tanyáján. Nyáron kint töltik a hét végét, közel a Duna. csen­des, nyugodt öböl. Összel-télen egészen elhagyatott a ház, a gazda beköltözik a faluba. — Sváb parasztok... — morfondírozott Laci. Az is nyugtalanította, hogy messzire kerül Magdától. — Nyáron beszélgettem az öreggel, nem szereti Hitlert. Azt magyarázta, neki itt a földje, családja, innen hova mehetne? Az oroszok a Kár­pátokban vannak, hagyjanak neki békét a Birodalommal. — Azért az mégis elég ve­szélyes ... Idegen faluban ... És oda lejutni... — És ha itt teszik nyakadra a kötelet? ... Jenő reggel korán kelt, ment Somosékhoz, de útba ejtette Acsékat is, hogy Magda még elköszönhessen Lacitól. — Azt hiszem, Jenőnek iga­za van — mondta. — Ürügyet is lehet találni a leköltözésre: kibombáztak benneteket. Vi­szont papírokat kell szerezni. Ebben tudok segíteni. Egymás mellett ültek a sez- lonon. Laci magához szorította Magdát, a ruhán át érezte tes­te melegét. Most döbbent csak rá, eisodródnak egymástól, he­tekre, talán hónapokra.. Eddig mindig együtt voltak, szinte karnyújtásra, akár minden es­te beszélgethettek, csókolóz- hattak. Nézte a lány szürke szemét, gyengéd, fekvő hold­sarló száját, érezte a hozzátar­tozást. mely — mint valami láthatatlan sugárzás — Magda testéből jött feléje, s átszőtte az ideeeit. pórusait. — Nem tudlak úgy itthagyni, Kell, hogy még egyszer, hogy most... — Itt? . . . (Folytatjuk) !

Next

/
Oldalképek
Tartalom