Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-12 / 291. szám
4 1968 DECEMBER 12.. CSÜTÖRTÖK n ________________________ ss Hat kép keres egy koncepciót Hogy miért éppen az a falu kapta a kétmillióért épített, csodás művelődési házat, fel nem foghattam. A lakosok száma nem sok, a falu nem is képez centrumot a környékbeli községek között, kulturális, művelődési, szellemi élete igazán nem mondható igényesnek, mozgalmasnak. Van ugyan náluk egy öreg parasztokból álló kedves nemzetiségi zenekar. Más semmi, a fiataloknak volt még egy alakuló gitáregyüttese, a község és a helyi vagy járási KISZ hangszert is vásárolt nekik, de a klasszikus szaxofont, trombitát időtállóbb- nak találták, mire a zenekar szétoszlott. S mégis, a művelődési ház megnyitásakor mindenki szíve örvendezett. Még azé is, ki előtte tán indokolatlannak találta a beruházást. A falubeli fiatalok szép, igényes irodalmi műsort adtak elő, de a nemzetiségi zenekar is kitett magáért. Az újonnan szerződtetett fiatal művelődésiház-igazgató sötétkék ruhájában sápadtan, megilletődve fogadta a gratulációkat ... Egy hónap múlva, vasárnap, a művelődési házat zárva találtam. Valaki elmondta, hogy a népi zenekar és az irodalmi együttes összeveszett a művelődési ház legjobb helyiségén: mindkét csoport megsértődött, s azóta Dem is látták őket. A tanár tudását, munkásságát más járások oktatási szakemberei is becsülik, számontartják. Egyetemista korában Szabó Dezső volt az ideálja, később, a felszabadulás után gimnáziumot alapított szülőföldjén, de a középkorba visszaérve sem apadt ki benne a forrás. Egyike azoknak, akiknek munkája révén az új, községi gimnázium patinás régi iskolákat előz meg eredményeivel. Némely órája valóságos diákünj nepély, szakköreit pedig nagy létszámban látogatják tanít- ] ványai. De tavaly fel kellett I számolnia e kis önképző cso- I portokat. Ezt a' felsőbb oktatásügyi, művelődésügyi szervek kérték tőlük, az új mechanizmusra, a kötelező takarékosságra hivatkozva. A tanítónő az egykori intézői lakásban él családjával, az állami gazdaság dolgozói pedig a régi cselédházakban. A tanítónő fényképeket mutat és egy újságban megjelent kritikát — valaha színészi ambíciókat táplált, két évig tagja is volt egy vidéki társulatnak, s mikor ide került, egy ideig 'még színházi bérletet vásárolt minden esztendőben. Az itteni emberek közönyére, nevelhetetlenségére panaszkodik és arra, hogy nem szeretik, pedig, különösen az elején, annyi mindent megpróbált ... Az egyik volt cse- lédlákásban azt mondja egy öregember, régen is megéltek valahogy, most is megélnek valahogy, de régen legalább kijött az orvos, ha hívták. Az állami gazdaság irodaháza nagyon szép új épület. Ebédlőjében hatalmas, üveges könyvszekrény, tele az ötvenes évek elejének propagandacélból kiadott nyomtatványaival. Azoknak szánják ezt az olvashatatlan gyűjteményt, akik még szinte az első könyvnél tartanak. A könyvtár kezelője, összeállítója is — tanítónő. Az már nem őt, hanem az irodaépület gondnokát terheli, hogy nem engedélyezi a filmvetítést, a heti egy mozielőadást itt az ebédlőben. A modern lakótelep gondozott, parkosított közein, terein elvadult kamaszgaleri randalírozik már hónapok óta. Egy kedves háziasszony — férje párttitkár, ő maga is TÉLI KÖNYVVÁSÁR Gazdag választék — ajándék karácsonyra Holtan marad a kis polgárotska... A régi magyar orvos doktor kétszázéves intelmei A könyvkiadók gazdag választékkal készültek az idei karácsonyi vásárra. Azt hiszem,‘nem túlzók, ha azt állítom: ezekben a napokban a könyvüzletekben mindenki megtalálja az őt leginkább érdeklő művet vagy műveket. Csupán útmutatóul szeretnék bemutatni néhányat olvasóinknak. A Magvető Könyvkiadó slágere kétségkívül Fejes Endre új regénye, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem. A Rozsda- temető írójának kisregénye ezúttal is gyilkossággal végződik, ám sokkal érdektelenebb történet végére tesz pontot ezzel. A Jó estét, nyár, jó estét, szerelem negatív hőse szintén munkásember, lakatos, aki görög diplomatának adja ki magát a lányok előtt. „Meghajolnak előttem. Frakkban, szmokingban.” Ez tetszik neki. Ez az életforma. Inkább egész hónapban koplal, csakhogy három-négy napra megjátsz- hassa a nők előtt a külföldi urat. Szélhámos? Annak indul. Hogyan válik gyilkossá? Ezt az utat mutatja be az író. A tőle megszokott tömörséggel, ami a könyv egyetlen erénye. A Magyar Helikon érdekes fotóalbumot jelentetett meg. Aki a kötetben szereplő száznegyven képet készítette: Mihail Trachman, aki a második világháború utolsó szakaszában, az előrenyomuló csapatokkal érkezett először hazánkba. Az elsők között vonult be, fegyverrel az oldalán és fényképezőgéppel a kezében Debrecenbe, majd Budapestre is. Fényképezte a harcokat, a fasisztákat felmorzsoló utcai küzdelmeket, a dermedt város újjáéledését és meginduló újjáépítését. És húsz esztendő múltán, 1966-ban ismét ellátogatott Debrecenbe, majd Budapestre, ezúttal már mint a Literaturnaja Gazeta munkatársa, hogy az új idők krónikásaként is megörökítse fényképezőgépével mai életünket. Ljudmilla Uvarova: A nyugodt napsütés éve című könyvét az Európa Könyvkiadó jelentette meg. A kisregény hőse egy idősebb orvosnő, túl a negyvenen, aki már lemondott arról, hogy valaha is férjhez menjen. Az élet azonban néha keresztülhúzza az emberek szándékát: az orvosnő váratlanul szerelmes lesz nála tíz esztendővel fiatalabb kollégájába. Az érdekes kisregényt három elbeszélés egészíti ki a kötetben. A Szépirodalmi Könyvkiadó karácsonyi újdonsága Molnár Géza: Vasárnap mindig esik az eső című regénye. A könyv hőse, Mádi István újságíró bizonyos értelemben rokon Somogyi Tóth „prófétájával”, története, élete azonban egyértelműbb: nem jut el az idegosztályig, bukottan is képes újabb küzdelemre, s ha nem is nyer csatát, mégis emelt fejjel nézhet szembe az emberekkel. Az író, hősének történetén át, egyértelmű választ ad arra az alapvető erkölcsi kérdésre, hogy becsületesen élni csak az igazság állandó igénylésével és állandó gyakorlatával lehet. Konsztantyin Fegyin: Rendkívüli nyár című regénye az Európa Könyvkiadó gondozásában került kiadásra. A nagyszabású regényciklus második könyve az Első örömök hősei életét követi nyomon az 1919-es esztendő valóban sorsdöntő nyarán. S hőseinek élete mögött a sorsdöntő hónapok sokszínű társadalmi körképe bontakozik ki. Érdekes, izgalmas olvasmány Fegyin könyve. Csupán néhány könyvet említettünk a téli könyvvásár gazdag választékából. Találomra, minden különösebb rangsorolás, sorrendiség nélkül. Kedvcsinálónak és útbaigazításul. p. p. régi kommunista, marxista esti egyetemre jár —, szerez nekik egy helyiséget, és ott a fiatalokkal közösen kialakít egy remek önkormányzatot. Amazok rövidesen visz- szavedlenek normális, kedves, rendes gyerekekké, kamaszokká. Egy — dicsérő értelmű — újságcikk hatására azonban a klubot „partizánakció!” felkiáltással, kifogással bezáratják. A falu népi együttese országszerte híres. r.gy paraszt- asszony vezeti évtizedek óta. Tíz esztendeje körülbelül annak, hogy új művelődési házat kaptak. Később aztán felépült a művelődési ház élére került igazgató szolgálati lakása is — a pedagógus felesége nevén írták rájuk. Jártam benne, kellemetlen érzéssel feszengtem a tárgyi és lelki giccs rezervátumában. Később megtudtam, hogy az országos hírű együttes a művelődési otthon falain kívül próbál, ha még egyáltalán beszélhetünk fennállásáról. A művelődési házban nem maradhattak, a takarítónő miatt, ki „a fizetéséért nem köteles annyi ember után takarítani”. Meg aztán „az egész fűtési keretet sem lehetett mind rájuk fordítani”. A fiatal nő már a tanárképzőben elhatározta, hogy a kísérleti pedagógiának szenteli életét. A diploma megszerzése után állami gondozó- intézetbe került, de mivel sablonos, adminisztratív feladatokkal bízták meg, otthagyta állását és inkább elment sokkal rosszabb anyagi körülmények közé. A faluban, ahol most tanít, népes cigánylakosság él. Az iskola a legjobb megoldásnak azt találta, ha az alsóbb osztályokban a többiektől elválasztják, és külön csoportokba tömörítik a cigánygyerekeket. (A felsőbb osztályokban már nem okoztak problémát, mivel egy-két kivételtől eltekintve, odáig már nem jutottak eL) Tanárnőnk vállalta az egyik ilyen csoport tanítását, nevelését, vezetését. Munkája állandó készültséget, figyelmet, odaadást kíván, s a tanítás végével korántsem fejeződik be. Olyankor csoportjával beülnek* a községi könyvtár egyik, rendelkezésükre bocsátott szobájába, s ott beszélgetnek, korrepetálnak. Szívvel-lélek- kel végzett tevékenysége nem kecsegtet látványos eredményekkel, inkább csak csendes kis győzelmekkel, melyekért midennap meg kell harcolni, s amelyeknek elvesztéséért másnap újból és újból aggódni kell. Ügy dolgozik, mint a méh, mely fel akar mászni az ablaküvegen: sokszor leesik, de mindig újrakezdi és néha feljut. Pesti, összkomfortos lakásuktól vált meg ezért a feladatért. Itt a faluban egy rossz albérletben él. A fizetése? Kevesebb mint egy segédmunkásé. Hogyan került egymás mellé ez a hat portré, helyzet? E képeket az élet produkálta, csak a montázs művi. Az összhatás bizonyára groteszk — a valóság rajzának csak karikatúraként fogható fel. Paródiának, hogy az a kéz, mely nem sajnálja a kétmilliót a művelődési házra egy kis faluban, nem a szolgálati lakást, a külön státuszt és a többit, feltételezett — és később be nem váltott — eredményekért — inkább veszni hagyja a már elért produktumokat, mintsem „kidobja az ablakon” a szakkörvezetésért a tanárnak járó forintokat vagy a kiváló népi együttes utáni takarítás bérét, fűtés árát. Az új mechanizmus szellemében majd mindinkább az eredményességet dotálják a népművelés, a művelődésügy területén is. Féltő hangokat hallani, nehogy túlságosan eluralkodjon a kulturális életben az üzleties elv, a „valamit — valamiért” szelleme. De hiszen az, ha a valamiért itt is lehetőleg mindig többet adnának, mint a semmiért, nem is volna baj! Padányi Anna A ma embere igen gyakran büszkélkedik a maga hallatlan fölvilágosultságával, aztán elcsodálkozik, ha kezeügyébe akad valami olyan dokumentum, amelyből kitűnik, hogy vadonatújnak vélt fölfedezéseit már századokkal korábban fölfedezték az elődök. Hivalkodunk azzal, hogy a modern orvostudomány milyen szédületes magasságokig jutott el, mennyire kitapogatta az emberi természet és szervezet legrejtettebb titkait is. Most itt fekszik előttem egy közel kétszáz esztendővel ezelőtt, 179D-ben, Pesten, Trattner Mátyás szépen metszett betűivel nyomtatott vaskos magyar nyelvű könyv. Címlapján ez olvasható: „Az ember’ élete” meghosszabbításának Mestersége. Irta: Hufeland Kristóf Wilhelm Orvos Doktor, és a’ Jénai Fő-Oskolában az Orvosi Tudománynak Rendszerént való Közönséges Tanítója. A’ Második Ki-Adás szerént fordította, a’ nehezebb hellyeken meg-világosí- totta, alkalmatosság szerént a’ Magyar Hazára szabta, sok hellyeken pedig meg-bővítette Kováts Mihály Orvos Doktor.” Az orvostörténészek bizonyosan jól ismerik Hufeland professzor nevét, mert hiszen igen nevezetes és elismert nagy tudós lehetett a maga idejében. 1762-ben született és 1836-ban halt meg. Jénában és Göttingában tanult, aztán Weimarban volt gyakorló orvos, Goethének, Schillernek barátja. Harminegy éves korában .már a jénai főiskola tanára, 1809-ben pedig az új berlini egyetemen a patológia és a terápia professzora. Igen sok orvosi szakkönyvet írt. Az a könyve, amelyet Kováts Mihály fordított magyarra, 1796- ban jelent meg Die Kunst, das Menschliche Leben zu verlängern címmel, tehát az érdemes magyar orvos boszorkányosán gyors munkát végzett Hufe- land magyarra fordított munkája alig három év múlva már Pesten is megjelent. A nevezetes munka tartalomjegyzékét Summa cím alatt találjuk meg a könyv legelső lapjain. A tudós szerző könyvét két szakaszra osztotta. Az elsőben „Az életet rövidítő eszközök”-et ismerteti, a másodikban „Az életet hosszabbító eszközök.”-et. A fejezetcímek egymaguk- ban is elárulják, hogy Hufe- land professzor közel két évszázaddal ezelőtt nagyon sok olyan igazságra jött rá, ami mai napig is vadonatújként hat, és számos olyan sürgős megoldásra váró közegészség- ügyi problémát jelölt meg, amely még napjainkban is várja a megoldást. Mutatóba néhány életet rövidítő eszköz: A’ puha nevelés. — A’ sze- relmetességben való feslettség — a’ nemző erőnek el-prédá- lása — testi, és elmebéli némabűn (Onánia). — Mértéktelen munkára való szorítása a’ lelki erőknek. — Tisztátalan levegő — az embereknek ed- jütt való lakása a’ nagy városokban. — Az ételben, és italban való mértéktelenség — a’ ki-pallérozott szakáts mesterség — a’ részegítő italok. — A’ haláltól való félelem. — Henyélés — dologtalanság — meg-unatkozás. Életet hosszabbító eszközök viszont: Okos testi nevelés. — Szorgalmatos, és munkás ifjúság. — A’ testi szerelmetességtől való meg-tartózkodás az ifjúságban, és a’ házasságon kívül. — A, szabad levegővel való élés — a’ mértékletes meleg. Az utazás. — Tsinosság, és a’ bőr’ tisztasága. — A’ fogakra való gond. A’ betegségeknek el-távoztatása, és okos gyógyítása — mind az orvossággal, mind az orvossal való okos élés ... A könyv különben, kissé nehézkes nyelvezete ellenére is, mindvégig izgalmasan érdekes olvasmány. A rövid bevezetőben hangsúlyozza a tudós szerző, hogy az általa ajánlott életmeghosszabbító eszközök, „ha nem olyan parádésak is, nem ditsekedők, és titolckal nem tellyesek is, mint amelyeket így szoktak nevezni: mindazonáltal annyiban jobbak, hogy ezeket mindenütt, és költség nélkül lehet kapni, jobban megérdemli a minden betegség ellen való orvosság nevet, mint minden isméretes ámítások.” Az ember hitetlenkedve böngészi a közel kétszáz esztendős lapokat, mert nehéz elhinni, hogy a modem egészségvédelem vadonatújnak hitt alaptörvényeit már Goethe és Schiller doktora is fölfedezte és olyan pontosan, világosan megfogalmazta. Nem az ő hibája, hogy tanító, figyelmeztető szava pusztába kiáltott szó maradt, süket fülekre talált, és a balga ember generációkon át olyan oktalan makacssággal kerülte „az életet hosz- szabbító eszközök”-et, viszont annál mohóbban élt „az életet rövidítő eszközök-kel. De az is bámulatos, hogy Kováts Mihály személyében akadt egy magyar orvos, aki azon melegében nemcsak lefordította a német tudós könyvét, hanem azt „alkalmatosság szerént a’ Magyar Hazára sok hellyeken meg is bővítette” igen terjedelmes lábjegyzetek formájában, amelyek azt bizonyítják, hogy ő is tudta mindazt, amit Hufeland tudott, és a német professzor tételeinek igazságát saját nagyszerű megfigyeléseivel is igazolta. Ezek a lábjegyzetek sokszor terjedelmesebbek és harcosabbak az eredeti szövegnél is. Kováts Mihály ezekben a lábjegyzetekben Semmelweis Ignác méltó elődeinek bizonyult. Mindenképpen megérdemelné, hogy a magyar orvostörténészek kiemeljék alakját a feledés homályából. Már a tizennyolcadik század végén meglátta például azt a szörnyűséget, ami ellen még a huszadik század elején is igen kevés eredménnyel szálltak síkra a felvilágosult magyar orvosok: ezek a tudatlan falusi bábaasszonyok szörnyű bűnei voltak. „A’ Bábák — állapítja meg például több mint tíz oldalra terjedő lábjegyzetében — a’ szülés alatt sokszor a’ leg-épebb kisdedeket kádassá teszik, azoknak valamelly tagokat v. ki-tekervén, v. eltörvén, v. valami belső részeket megsértvén: a’ köldököket v. igen gyengén, v. igen szorossan meg-kötvén ... mind a kettőből halált okozó vérfolyás következik. A’ holtan születni látszott kisdedeket, v. igen felette, v. egy tseppet sem élesztgetik: és így mindkét esetben holtan marad a kis polgárotska. A’ nehéz szülésben a kisdedek tzukor-sü- veg’ formára összve-nyomott fejetskéjeket... kegyetlen öszve-nyomás által helyre akarván igazítani, a gyenge agy-velőt meg sértik, és ez által a gyermeket hálta napjáig eszelőssé teszik.” Később: „Midőn a’ szent kereszt-vízhez a kisdedek v. a kereszt-anyák, v. a bábák által télben a templomba, v. talán más faluba is vitetnek, és még ezen fellyül ott is a fejek- lágyokra igen hideg víz öntetik, ekkor is valósággal veszedelemben forganak a kis gyermekek ... a fejek lágyán az ő agy-velejeket tsak a tsupa bőr fedi bé, és így úgy szólván majd tsak nem a tsupa agy- velejekre öntődik a hideg víz.” Kováts Mihály a csecsemők egyik halálos ellenségét a „böltsőkben való ringatás”- ban látja. „Ez semmi nem egyéb, hanem az agy-velőnek j megreszkettetése, v. megrázd- j sa, a’ mellyből azután követ- | kezik az el-szédülés, elájulás, és az el-ájulásban való álom." A bölcsőben elszenvedett agyrázkódás felér azzal, amit az szenved el, aki valamilyen magas épületről leesik, vagy akinek a fejét bottal verik be, vagy a mennykő üti meg. A csecsemőkori agyrázkódásoknak egész életre kiható rettenetes következményei lehetnek. „Nem esmérünk egy állatot is — fűzi hozzá a régi doktor —, amelly ily kegyetlenül bánna a’ magzatjával”. Az. ártatlan csecsemők másik gyilkos megrontóját Kováts Mihály a „térjék"ben látta meg. így nevezték hajdanán azt a különböző szerekből, köztük az ópiumot tartalmazó mákléből összeállított kotyvalékot, „A’ mellyel a gyermekeket el-altatni szokták, és sokat közzülök örökre”. Az így elcsendesített gyerek sokszor egész életében félbolond marad. „Midőn a gyermek nagyon sikojtoz, a’ betegség matériája marván ötét, ekkor nem gyógyítani szokták őket, hanem terjéket adnak néki, örülnek pedig a magok böltsességeken, hogy a’ gyermek azután megtsendesedik, sőt álmába nevet is. Farkasnevetés ez, mert ez valóságos nehéz-nyavalyás rángató- dás. A gyermekgyilkosok sorában találta Hufeland fordítója a pólyát is. „Mint a’ drabun- tok úgy lesik a’ bábák ki a* Világra a’ kis gyermeket — írja —, hogy mihelyt ki-jön, mint valami nagy bűnöst, úgy megkötözzék (sőt jobban, mert soha nem hallottam rabot a nyakától fogva kötélbe béte- kergetni), hogy a nyálát se nyelhesse”. A szoros pólya megzavarja a csecsemő vérkeringését, csuda, hogy valamennyit a guta meg nem üti. Senki sem tudja, hogy mi célt szolgál a pólyázás. A magával is tehetetlen csecsemőtől nem kell félni, a pólyázástól egyenesebbre sem fejlődik a gyerek. A természetben azt látjuk, hogy „minden élő teremtés fajzatjai szabadon nőnek fel.” A pólya viszont nagyon sok ember testét örökre elnyomorítja. Káros és veszedelmes szokás az is, hogy a gyermekeket túl korán akarják járatni. Ez is deformálja gyenge csontjait. Az pedig, hogy sokan csecsemőjük mellé fiatal, hét-nyolc- esztendős „pesztonkátskákat” fogadnak, káros a gyerekre is, meg a gyerekcipeléstől elnyo- morodó fiatal gyereklányra is. Súlyos következménye lehet annak, hogy a gyerekeket boszorkánymesékkel ijesztgetik, ami egész életüket „nyughatatlanná és félelmessé” teheti. A modem gyermeknevelésnek úgyszólván egyetlen olyan princípiuma sincs, amelynek csíráját nem fedezhetnénk fel Kováts Mihály lábjegyzeteiben. Mutatóba még csak az utolsó passzusát iktatom ide: ,,A’ böltsőben feküvő, és el-altatandó gyermekek felett megesni szokott szörnyű hangos danólás, sőt rikójtozás is éppen a’ természet ellen való tselekedet. Mert ugyan el tudnánk-e úgy aludni, ha valaki mindég a’ fülünkbe sikoltozna?” Pedig hát Kováts Mihály orvos doktor úr idejében még sem rádió, sem televízió, sem magnó, sőt elektromos gitár, de még beat-zene vagy táncdalfesztivál sem volt. Magyar László A BUDAPEST I FŰSZER ES ÉDESSÉG NAGYKERESKEDELMI V felvesz férfi dolgozókat fizikai munkakörbe Munkásszállás van JELENTKEZÉS B est VII.. Dohány u 40 Munkaügy. (Szombat kivételével.) 4 4
