Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

t

8

Bt EGYE!

1968. DECEMBER 1., VASÁRNAP

Parttól partig

Eredményekkel zárult a magyar irodalom külföldi műfordítóinak konferenciája

„A magyar irodalom sorsa a világban tragikus. Néhány exportíróról hallott valamit a világ; s egy-két klasszikusunk nevét ismeri — Petőfit, Jókait, de csak a nevét, nem a művét! — s az Arany-nemzedék, majd a Nyugat-nemzedék süketen kallódott el a világirodalont- ban. Ezt a végzetet nem lehet csak magános nyelvünk titokzatosságával magyarázni. Norvégül hárommillió ember beszél, de az egész világ ismeri Knut Hamsun, Ibsen műveit.”

Húsz évvel ezelőtt vetették papírra ezeket az elkeseredett mondatokat. S bár azóta a helyzet némiképp megváltozott — magyar műveknek több mint hétszáz külföldi kiadására kötött szerződést az utóbbi nyolc évben a Szerzői Jogvédő Hivatal, József Attila költészetét értékének megfelelően becsülik Olaszországban, Franciaországban stb. —, elégedettek, túlságosan derűlátók ma sem lehetünk.

A magyar irodalom külföldi műfordítóinak november 18-tól 26-ig tartó budapesti konferenciája is azért ült össze, hogy felderítse azokat a lehetőségeket, azokat az utakat és módokat, azokat a csatornákat, melyek

irodalmunk legjavát

eljuttathatnák a világirodalom nemzetközi érhálózatába, s melyek segítségével népünk legjelentősebb költői, írói a világirodalom nagy alakjai közé emelkedhetnének. Végső soron azt vizsgálta tehát, hogyan lehetne irodalmunkat a külföldi olvasók kezébe olyan mértékben eljuttatni, amilyenben megérdemelné.

A Szovjetunióból tíz, Bulgáriából, Jugoszláviából és a Német Demokratikus Köztársaságból hat-hat, Romániából és Lengyelországból öt-öt, Franciaországból és Olaszországból négy-négy, Ausztriából kettő Finnországból, a Német Szövetségi Köztársaságból és Svájcból egy-egy író, költő, műfordító vett részt a tanácskozáson, köztük olyan, nálunk is ismert, jeles alkotók, mint az orosz Szemjon Kirszanov, a

romániai Franyó Zoltán, a jugoszláv Danilo Kis és az olasz Gianni Toti. Egy-kettőjük kivételével valamennyien jól tudnak magyarul, hozzászólásaikat is a mi nyelvünkön mondták el. Felelős mesterei prózánk, költészetünk tolmácsolásának. Révészek, miként Paolo Santarcangeli szellemesen megjegyezte, akik a nyelvi meg nem értés sodrán viszik át az igét, egyik parttól a másikig.

A konferencia összehívását a Magyar írók Szövetsége kezdeményezte. Bizonyos szkepszissel, mely végül is alaptalannak bizonyult: a tanácskozás, melyen a magyar írók, költők is kifejtették gondolataikat, lényegében meghozta a remélt eredményeket. Egyrészt személyes kapcsolatok szövődhettek a tolmácsolok és a tolmácsoltak között, ami kétségtelenül elősegíti azt, hogy a jövőbeni műfordítások még árnyaltabban megközelítsék az eredeti műveket, másrészt az eddiginél alaposabban tisztázta

irodalmunk helyzetét

a nagyvilágban, megbízható tájékoztatást adott a műfordítóknak — Szabolcsi Miklós a magyar prózáról, Diószegi András a magyar költészetről, Nagy Péter a magyar drámáról tartott ismertetést — irodalmunk és szellemi életünk legújabb értékeiről, a magyar művelődéspolitika irányító elveiről, s ráadásul egy sor részletkérdést, műhelyproblémát is megvitatott. Időszerű és szükséges volt tehát, érdemes volt megrendezni.

Adatok kerültek nyilvánosság elé, melyek azt bizonyítják, hogy irodalmunk előtt végre egyre szélesebbre nyílnak a kapuk. A Szovjetunióban Petőfi költeményei 750 ezer, Jókai Mór művei másfél millió példányban jelentek meg, az utóbbi öt évben csaknem 300 lefordított magyar mű, keréken nyolcmillió példányban látott napvilágot. Most készül egy Radnóti- és egy Illyés Gyula-kötet. Németh László, Illyés Gyula, Déry TiJURIJ RIHTER:

CSAKIS A TÁVIRATOK

Sokan úgy tartják, hogy az ember sorsát veleszületett tulajdonságai határozzák meg. Esetleg még a jól megválasztott foglalkozás. Vagy végső és legrosszabb esetben egy sikeres házasság. En nem tudom, hogy ez kinél miként van, de az én személyes sorsomat mindig a táviratok határozták meg. Es csakis a táviratok!

Azzal kezdődött, hogy a nyáron a Fekete-tenger partján üdültem. Amikor a visszautazásomig már csak két nap maradt, kiderült, hogy a visszafelé induló járaton erre a napra jegyet már egyáltalán nem lehet kapni. Ekkor jutott eszembe egy ragyogó, mentő ötlet.

Azonnal felhívtam telefonon az otthoniakat, és másnap már a kezemben volt a szükséges távirat: „A gyerek torkán lecsúszott 38 kopejka. A helyzet súlyos. Repülj azonnal! Feleséged.”

Mondanom sem kell, hogy így kaptam jegyet a legközelebbi járatra.

Ettől a pillanattól kezdve sorsom eldöntetett.

Amikor hűtőszekrényre volt szükségem, akkor kaptam egy táviratot Rosztovból a következő szöveggel: „A nagy- nénénk súlyos betegségére való tekintettel az orvos erősítő ételeket írt fel, de ezek tárolása csakis a finn gyártmányú hűtőszekrény azonnali megvásárlásával valósítható meg. Intézkedj azonnal! Vitya.”

A lakásproblémám is azonnal megoldódott, amint egyik kebelbarátom, Zsenya turistaútlevéllel külföldre utazott,.

Elutazása után hamarosan kaptam egy idegen nyelvű táviratot: „Családommal együtt a Ti városotokba készülünk utazni. A prospektusokon szállodát nem találok. A Te kedves vendégszeretetedben bízom. Külföldi barátod, Jack.”

En csodálkoztam a legjobban, de a távirat megtette a magáét.

Es hogy ez a kis írásom megjelenik a „Junoszty”-ban? A tisztelt szerkesztőség kapott egy táviratot Konotop városából, melynek szövege:

„Anyád nincs jól. Egyre azt hajtogatja, hogy csakis az állítaná talpra, ha a te kis írásod megjelenne a „Junosz- ty”-ban. Apád.”

már nem kellett nyomozni. A sikkasztok már megvoltak, a bizonyítékok is megvoltak, bármelyik pillanatban leleplezhettem volna őket, de még nem voltak bizonyítékaim az én becsületességemről. A sikfsssssssssssssssssssssssysssssssssssssssss*

kasztok leleplezésére ott voltak a hamis számlák, de arról nem volt írás a kezemben, hogy én nem állítottam ki hamis számlákat. Érted már?

— Nem értem — feleltem csüggedten —, de azért csak mesélj tovább.

— A nyomozást nagy buzgalommal folytattam magam után. Átnéztem az életrajzaimat, és egy talpig becsületes ember képe bontakozott ki előttem. Aztán keresztkérdésekét tettem fel a feleségemnek: vajon mi rendezett családi életet élünk-e? A feleségem azt vallotta, ha nem szórnám el állandóan a cigaretta hamuját, akkor rendezettnek lehetne nevezni ...

— Mi lett a sikkasztókkal? — türelmetlenkedtem.

— Nem tudom, miért érdekelnek téged annyira a sik- kasztók... Ez a nyomozásnak csak egy felderített mellékága, A felderítetlen fő ág én vagyok: a leleplező. Tudd meg, hogy nem a leleplezett alibije fontos, hanem a leleplezőé. S itt jön a bökkenő: nem tudtam igazolni, hogy a hamis számlák kiállításakor hol tartózkodtam. Képzeld magad az én helyemben! Az ügy egyre izgalmasabbá vált, különösen akkor, amikor a sikkasztok rájöttek, hogy én mindent tudok róluk. Rögtön fegyelmit kértem magam ellen.

— Magad ellen? — döbbentem meg.

— Noná! A fegyelmi bizottság kiderítette rólam, hogy becsületes ember vagyok, kitűnő munkaerő, végezetül kezet csó- Koltak nekem, és megajándékoztak egy ólomkristály vázával ... Ez megnyugtatott... A következő sakkhúzásom az volt, hogy egy ködös, őszi dél- előttön áthelyeztettem magam egy másik vállalathoz, alacsonyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel. Ezzel kiszedtem ellenfeleim pisztolyából a töltényeket, és amikor befolyásukat felhasználva, át akartak helyeztetni engem — csütörtököt mondtak. Én akkor már rég az új helyen voltam. Meg kellett szakadnom a röhögéstől... A sikkasztóknak látniuk kellett, hogy kemény ellenfélre akadtak bennem. Ezek után tíz darab névtelen levelet írtam új vállalatom igazgatójának, mindenfélével megrágalmaztam magam, többek között azzal is, hogy a nagyanyám választófejedelerA volt. Az igazgató behívatott magához, és tudtomra adta, hogy tizenegy darab névtelen levél érkezett be ellenem, de ő gyűlöli a névtelen leveleket, és a szemem előtt összetépte mind. Remélem, figyeltél: tizenegy darab névtelen levelet tépett össze, tehát a sikkasztóké is köztük volt. Ezt az ütést is szerencsésen ki védtem ...

— Könyörgöm, azt áruld el már végre, mi lett a sikkasztókkal? Leleplezted őket?

— Az utolsó pillanatban — válaszolta a barátom. — Már fel akartak jelenteni közérdekű bejelentés elmulasztása miatt.., Mikes György

FILM

A hét Cervi fivér

. 4 Nagyon sok filmet láttunk i 4 már, amely az ellenállási moz- ^ galomról, a fasiszták elleni § partizánháborúról szólt. Az olasz filmművészetben is az elsők között szerepelt ez a té- 4 ma, ha s<jk év átlagát tekint- 4 jük Gianni Puccini, a fiata- ^ labb nemzedékhez tartozó ren- ^ dező azonban nem ijedt meg ^ a közismert témától, s az el- ^ lenállásnak olyan epizódját 4 eleveníti fel — a Cervi fivé- 4 rek nem kitalált hősök, a tör- § ténelem valóságos szereplői ^ voltak —, mely valóban film- ^ re kívánkozott.

^ A film egy parasztcsalád $ színházba készülődésének ked- ^ vés jelenetével kezdődik, iga- ^ zán jellemző, atmoszférate- ^ remtő képekkel. A nézőhöz ^ szempillarjtás alatt közel ke- ^ rülnek a Cervi fiúk. A szín- 4 házban azonban történik va- ^ lami; az előadás nem a meg- § szokott rendben zajlik. A szí- ^ nésznő szerepe szövege helyett ^ a fasiszták ellen bújtó, lázító

4 szavakat mond. Áldó, a fivé5 rek közül talán a legtudato- 4 sabb, megvárja, és megismer- $ kedik vele. Beszélgetésük az ^ első törés a filmben, de egy- ij úttal meghatározza a továb- ^ biakat is. igazi dráma helyett Sí elvontnak tetsző, bár jól szer- 4 kesztett dialógusokat hallunk.

Különböző nézetek vitáiát, ^ szavakkal, és nem kénekkel, í Áldó, a film igazi főszerep<

4

Képzőművészeti pályázat

Gödöllő amatőr művészei immár a második képzőművészeti körüket alakították meg. Eddig a városi -művelődési ház keretén belül működött egy, s a harmiv^tagú, Med- nyánszky László nevét viselő szakkör több kiállítást is rendezett már.

Ezt az újabbat az egyetemisták hívták életre. Tizenöt szobrászkodó, festegetö agrármémökjelölt látott munkához László Lilla művésztanár irányítása mellett.

A KISZ egyetemi bizc.lsága -pályázatot írt ki a Munkácsy Mihály képzőművészeti kör tagjai részére, így élünk mi címmel. A pályázatra kereken száz mű érkezett be, s a zsűri ezekben a napokban bírálja felül a vártnál is színvonalasabb munkákat, amelyek közt szobrok, festmények és grafikák egyaránt találhatók

Az értékelés során legjobb helyezettek közt értékes jutalmakat osztanak ki, így például külföldi utazás költségeit fedezik.

A pályaművek elkészítését László Lilla segítette, akinek most egy egyéni ízű, érdekes linómetszetét mutatjuk be.

*

bor, Illés Béla, Lengyel Jó- \ zsef, Szabó Magda, Fejes End- \ re, Keszi Imre műveit több i nyelvre lefordították, Sánta \ Ferenc Húsz órája olasz, ja- ; pán, francia és német nyelven j jelent meg, Juhász Ferencnek ] jelenleg két kötete is készül! Angliában, Stockholmban hét- 1 ezer példányban fogyott el egy i költői antológia, melyben Jó- ; zsef Attilától Nagy Lászlóig a : legjelentősebb magyar liriku- > sok versei szerepelnek. Dániá- | ban egy József Atíila-váloga- ! tás, Ausztriában Krúdy Gyula j A vörös postakocsi című regé- i nye aratott sikert, német és > holland nyelven Karinthy Fri- \ gyestől készül válogatás, ör- ! kény István Tóték című tragi- ! komédiája és Weöres Sándor \ költészete iránt a nyugati vi- > lágban igen nagy az érdeklő- ■ dés, Tersánszky Kakuk Mar- ! cija németül szólal meg ha-j marosan. És sorolhatnánk to- ! vább. A magyar irodalom kül- : földi műfordítói nagyszerű ; munkát végeznek. S nemcsak > áldozatkész tolmácsok, de lel- j kés propagátorok, az újabb és ! újabb lehetőségek felkutatói is. ;

Igen, a magyar irodalomnak ; már szinte minden európai or- j szágban értő és szerető tolmá- ; csolói vannak, s munkájuk! nyomán a makacs elzártság! lassan oldódik. Persze, sok még : az elvégeznivaló, hogy azok az * értékek, melyeket mi azoknak >

ta'rtunk, valóban bekerüljenek !

*

a világirodalom vérkeringésébe. '

A vendiégek meg is ígérték, ; hogy befolyásoló szerepüket az : eddigieknél jobban erősítik, ; mert ők is azt szeretnék, hogy ; a magyar irodalom teljességét i ismerje meg országuk olvasó- ; közönsége. , 5

Ezt az első találkozást min- ; den bizonnyal több is követi. ; A későbbieknek, miként Dobo- \ zy Imre megjegyezte, egyre in- i kább a jó szelekció, a műfor- 5 dítói színvonalemelés kérdései- $ vei kell majd foglalkozniuk, s $ az általános jellegű informá- $ ciókon, eszmecseréken kívül $ nyelvterületi, műfaji csopor- $ tok vitájára, a műfordítás $ szakmai problémáinak, az $ , utánpótlás mikéntjének meg- ; $ tárgyalására is alkalmat kell $ $ adniuk.

$ Külföldön a fordítók egész $ $ tábora nőtt fel az utolsó húsz 4 5 esztendőben Szép fáradság a $ J magyar irodalom terjesztése, $ 5 ez volt az egyöntetű vélemé- $ 5 nyűk. Érdemeik elismerése- $ $ ként emlékéremmel és okle- 5 ^ véllel tüntette ki őket az író- $ ^szövetség elnöksége. Az eddig $ 5 elért eredmények nekik kö- $ $ szönhetők, minden további si- 5 $ kér az ő érdemük lesz.

$ Üzenetül hozták, hogy azok 5 ^ a magyar művek számíthatnak $ J leginkább a külföld érdeklődé- $ $ sére, amelyek egy-egy hazai $ $ témát egyetemes emberi mó- $ ; dón dolgoznak fel. A magyar ^ j íróknak, költőknek arra kell 4 ^törekedniük, hogy minél több 4 J ilyet produkáljanak.

Polgár István 5

$

VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSS.J'

5 5?

| Baranyi Ferenc:

1 Levél hazulról 1

5 4

^ Fiam, még a szokatlant §

4 sem tesszük szeleburdin,

4 hidd el: nem magyarázat ^egynéhány ködbebújt rím,

^ mindent megindokoltok ^

^ ti csűrt-szavti poéták,

^ de nem menthet fel az se, %

4 ki versedből belédlát.

5 Nem lesz erény a bűnből 5 ha százaknak kivallod,

^ ki kért, hogy szégyeneddel ^

^ szemérmetlen hivalkodj?

^ Megérthetnek talán, de § igazat mégsem adnak,

Ss bár megható a mentség: ^

§ önző s igaztalan vagy.

^Minket már"Vnegalázott § a kéretlen öregség, 4

^ testünk, lelkünk beteg már, 4

4 javunk se sok — mi kell S

| 1 még? S

$ Méltó az áldozatnak ^ megjátszott szívtelenség,

^ hogy önmagának ásott ^ vermébe mások vessék.

| Gyerek, gyerek hová futsz? ^

§ Ö látjuk már a sorsod:

4 hallgatsz, a holdvilág hűs § hajfonatát kibontod,

^ csöpp fűtetlen szobádban ^ meztelen égitestek 4

4 kibontott hajjal várják,

4 hogy fényük megszeressed, ^

^ a mindenség az ágyad §

^ szélére ül ledéren,

^ s gigászi szerelemmel 4 fog át, hogy elemésszen,

4 kihívó itt te voltál,

4 te kezdted ezt a flörtöt,

:$ mért kell magadra rántott $

^ég alatt összetörnöd? 4

^ Hol végzed majd, fiú, hol? 4

^Haragszunk rád, de titkos 4 féltése vén szívünknek 4 jövőd vallatja: mit hoz?

^ Ügy elmentél a háztól,

^ hogy áldanánk is érte, 5

^ ha boldoggá lehetnél,

% ha látnánk, hogy megérte. $

; Egy barátom mesélte:

1 — Néhány hónappal ezelőtt

! felfedeztem a vállalatunknál Jögy sikkasztást. Arra is rájöt- I tem, hogy kik a sikkasztok. Sa- 5 ját szakállamra azonnal el- I kezdtem a nyomozást.

! — A sikkasztók után? — kér- j deztem sajnálkozva, j -T— Dehogy a sikkasztpk után. ! Saját magam után. Követtem !nyomaimat egészen hazáig; azután körülnéztem otthonomban: inem folytatok-e fényűző éle- : tét, nem rendeztem-e orgiát S saját lakásomban, nem tar- ! tok-e háremet, ésatöbbi.*A nyo- > mozás megnyugtatott, ezekkel >a vádakkal nem illethetnek !engem; szolidan lakom, a vacsorára kikészített egytál spe- ;nót tükörtojással mégsem ne- I vezhető orgiának, háremet • sem találtam, csak a felesé- j gém stoppolta szomorkodva a ! gyerekek zokniját...

; — Egy szót sem értek! Miért

;nem a tettesek után nyomoznál?

! — Megőrültél?! Azok után

lője elmeséli nekünk, hogyan ^ jutott el az értelmes gondol- ^ kodásig, majd a cselekvésig, ^ hogyan vált tudatos emberré, 4 ellenállóvá. Szavakkal meséli $ el, s szavait csak illusztrálják $ a képek, mint egy ifjúsági re- ^ gényt a rajzok. Szép rajzok, ^ mert az tagadhatatlan, hogy 4 a színesfilmtechnika minden 5 lehetőségét kiaknázta az ope- 4 rátör, Mario Montuori. Nem ^ rajta múlt, hogy kamerája ^ nem mondott nekünk olyasmit ^ a fivérekről, a családról, Al- ^ dóról, amit csak így leheteti 4 volna elmondani, tehát csak 4 filmen. A nézőnek többszörö- ^ sen is olyan érzése támad, ^ hogy mindez illusztrált könyv, ^ s nem több. Mert Áldó anar- ^ chizmusra hajló egyénisége, ^ kibontakozó tudatossága, ein- 4 bersége, ellentmondásai, akár- $ csak a vele vitázó, cselekede- $ teit és gondolatait bíráló ala- § kok jellemrajza csak szöveg- ^ ként meggyőző, képként — te- ^ hát filmként — nem! Mert 5 Barratti, Puccini és Zavuttini 4 forgatókönyve vitairat, s a ^ rendező ezt egy az egyben ^ tette át filmre.

Mindent összevetve jó té- ^ máról, jó irodalomról fény- !$ képezett gyengén sikerült ^ filmet láttunk, amely még a ^ romantikus túlzásoktól sem ^ riadt vissza, s amelynek, feite-4 hetően éppen ezért, négy k0 4 zönségsikere lehet. (v. v.) ^