Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
1968 DECEMBER 8., VASÁRNAP «51 HEcrei kMívIíw 3 HETI KOMMENTAR TETTEKET, SZAVAK HELYETT A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a héten tárgyalta meg azt a jelentést, melyben az üzemi demokrácia helyzetéről, fejlesztésének eredményeiről szerzett tapasztalatokat összegezték, s melyet a jövő héten a SZOT ülése elé terjesztenek. A téma, nem kell különösebben bizonygatni, fontos, sőt, napjaink legfontosabb kérdése az üzemi munka légkörét, a termelési környezet formálódását tekintve. Az üzemi demokrácia erősítése, új területekre való kiterjesztése már a párt két évvel ezelőtti, IX. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott, s elválaszthatatlanul összeforrt a gazdaságirányítás rendszerének reformjával. A reform megvalósítása már tizenegy hónapos múltra tekinthet vissza, s az előzetes számítások szerint, a gazdasági eredményeket tekintve, a vállalatok túlnyomó többsége eredményes esztendő zárására készülhet. Az üzemi demokrácia kérdéseit tekintve nem egészen ez a helyzet. Érthető, s jórészt indokolt volt, hogy elsősorban a gazdasági természetű feladatok kerültek előtérbe az üzemekben, nemcsak az esztendő első hónapjaiban, hanem később is. Igaz, mellettük sok szó esett az üzemi demokrácia fontosságáról is, ám — ellentétben a gazdasági tevékenységgel — sokkal kevesebb volt a tett, mintha valami kínos-kellemetlen feladatot kellett volna végrehajtani! / A bizonytalankodásnak többféle oka van, közöttük a kellő tapasztalatok hiánya, a bizalmatlanság, hogy csak baj lehet abból, ha „mindenbe belebeszélnek'’, ám az okok elismerése sem menti a tényt: a lehetőségektől jóval elmaradt az elért fejlődés. Különösen az üzemi demokrácia egyik igein fontos területén, a vállalati szak- szervezeti tanácsok munkájában lassú a haladás. Tény, sajnálatos tény, hogy má még nincs kellő becsülete a szakszervezeti tanácstagságnak, s maga a tanács munkája is jobbára csak formális döntések meghozatalára korlátozódik, holott — a munka lényegét tekintve — éppen e testületnek kellene a legfontosabb kérdésekben igent vagy nemet mondani, A formalitások érvényesülése, a demokrácia tartalmi részének elsikkadása kárhoztatja tétlcn- séjgre azokat, akik —, mert ez a nagy többség — annak idején örömmel fogadták a megbízást, legyenek tagjai a szakszervezeti tanácsnak, vegyenek részt — alkotó módon! — a kollektíva jelenének és jövőjének kialakításában. Amikor azonban azt tapasztalhatták, hogy részvételük csak a karfelemelésig terjed, hogy lényegében kész ügyeket terjesztenek eléjük nagyonis macskakörmök közé kívánkozó „megvitatásra”, akkor érezhetően megcsappant érdeklődésük. Az üzemi demokrácia fejlesztésének sokféle útja, módja van, de a megyében szerzett tapasztalatok alapján bátran állíthatjuk, hogy a legfontosabb: a szakszervezeti tanácsok munkájának erősítése. Erre most, a januárban kezdődő szakszervezeti választások alkalmat kínálnak, hiszen a tanács tagjait is választják. Jelöljenek olyanokat, akik nem nyugodnak bele a mellőzésbe, akik követelik jogaikat és beleszólásukat, akik nem papíron, hanem a valóságban képviselői társaiknak. Mert igen sok szó esett e tanácsok jelentőségéről, fontosságáról. Éppen a sok szó miatt már nagyon itt van a tettek ideje. Azaz: nemcsak deklarálni kell a szakszervezeti tanácsok jogait, hanem meg is kell adni azokat, s nemcsak elméletben, hanem és főként a mindennapi gyakorlatban. Krónikás Zftkrszánttadás előtt Eredmények és tervek Bagón Szombat óta elcsendesült a bagi határ. A traktorok bevonultak a gazdaság majorjába: mélyen megforgatták az utolsó talpalatnyi földet is. Most már jöhet a 'meleg hótakaró, a határ tavaszig pihenőre tért. A határ csendes, de nem úgy az irodák. Kattognak az író- és számológépek, a könyvelésen teljes a nagyüzem. Az elnöki irodában a „vezérkar” tanácskozik: értékelik a múló esztendő hibáit és eredményeit, készülnek a következőre. — Hogy aszály volt az idén és nem is kicsi? — mondja az elnök, Deme János. — Volt. A közös vagyon mégis több mint másfél millió forinttal nőtt ebben az esztendőben is. Terméscsökkenésünk volt ugyan, értékben mégis túlteljesítettük a tervezettet. .Mi a magyarázata ennek? Esztendővel ezelőtt a nagyon gondos és alapos mélyszántásban keresendő. A mindenre kiterjedő talajművelés lényegesen csökkentette az aszályos év kárait. Ezért volt olyan fontos az elmúlt hetekben számunkra az őszi mélyszántás becsületes és maradéktalan elvégzése. A jövő évi kenyér függ ettől. — Csak ennél rosszabb esztendőnk ne legyen soha —veszi át a szót Szamosi Mihály főkönyvelő, igazolva az elnök megállapítását. — Az idei esztendőben várható bruttó termelési érték eléri a tizenöt- millió forintot. Egy tízórás munkanapra jutó kereset gazdaságunkban kilencvennégy forint. Tavaly ötvenkét forintot ért egy munkaegység, s hozzá három forint nyereség- részesedés. — És az idén ? Milyen lesz a tagság Jövedelme? — kérdezem az elnöktől. — Már tavaly úgy döntöttünk, hogy a munkaegység értéke tovább nem emelkedik. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy esztendőről esztendőre többet fizettünk ki egy munkaegységre. Ez azonban meddig lenne folytathamegfeszítve dolgozni a több kenyérért. Ott kinn a halásztanyán, de a városokban, is, a kolhozokban, vagy a várnai színház előcsarnokában egyformán szívélyesek, kedvesek és őszinték a bolgár emberek. Távol áll tőlük minden mesterkéltség és őszinte, mély, baráti érzéseket táplálnak a magyar nép iránt. Amikor kísérőmmel és magyar kollégámmal megérkeztem a tengeri halászok tanyájára, szláv szokás szerint mindenki megcsókolt bennünket. így visszaemlékezve, sem állíthatom, hogy ezek a csókok kellemesek voltak, hiszen vén tengeri medvék borostás szúrós arcával találkozott az enyém. De szemükben ott ült a lelkűk: végtelenül örültek a vendégeknek. Mi is örültünk. Akkor még nem sejtettük, hogy mit forralnak meleg szívükben ellenünk. Teljesen gyanútlanul érkeztünk, meg azután igyekeztek is elaltatni gyanúnkat, elterelni figyelmünket. Szóval, okosan, jól kezdték a vendégfogadást. Hoztak néhány üveg pálinkát, leültettek szobájukban a heverőkre, előttünk nagy és súlyos faragott asztal, arra rakták az üvegeket, poharakat, jó nagyokat, és azonnal hozták jó szláv szokás szerint hatalmas porcelán tálakban a zöldséget. Hát igen, a zöldség. Retek, hagyma, valamilyen előttünk ismeretlen répa, olajbogyó, savanyú káposzta, cseresznye- paprika, de olajban és ecetben a tűzön kissé megkapat- va. karalábé és sok minden más, amit nem is ismertem. Egy tálból zöldségeztünk, csak úgy, puszta kézzel, a házigazdák is és mi, a vendégek is. Szépen üresedtek az üvegek, a zöldséges tálak. Akkor a legöregebb halász minden!’.: elé rakott egy egész főtt csirkét. Ravaszkásan hunyorgott, és most ő töltött mindenki poharába. Közben persze beszélgettünk oroszul, anekdotákat mondtunk egymásnak és jókat nevettünk. Megéreztem a sült hal szagát, félre akartam rakni a csirkét, nem engedték. És jött a vajban sült scumbria. Ezt ecetes hagymával ettük, de volt hozzá citrom is. A hagymát választottam, megint megcsókoltak és kijelentették, hogy az emberük vagyok. Pontosan olyan az ízlésem, mint a bolgár halászoké. Amellett azt is huszáros bravúrnak tartották részemről, hogy megettem 25 darab sült cseresznyepaprikát. A sok ételtől már némi légnyomás-féle kerülgetett, közben néztem az arcokat, magyar kollégám sápadozott és kegyetlenül csuklott, a többi fej. barnásvörös volt, részben a tenger szelétől és a napfénytől, részben a sok elfogyasztott ételtől és italtól. Kis idő múlva felálltunk és kimentünk. Kellemes, langyos szellő fújdogált, a hatalmas Fekete tenger vize kedves baráttá szelídülve, félpercer.ként szaladt fel, majdnem a halászok kalyibályáig és vissza, szorgalmasan fáradhatatlanul. Megmosakodtunk, szappan helyett homokkal dörzsöltük kezünket, törülközőnk a szél és a nap volt. A halászok inas nyakán a ráncok mélyedései fehéren világítottak, versenyre kelve fogsorukkal. Megfogták egymás vállát, körbeálltak és az aranysárga homokfövényen táncba kezdtek, mély basszusukkal kísérve a mozgást. Medvék, tengeri medvék, állapítottam meg magamban és én is közéjük álltam, nem mintha gazellának éreztem volna magam, de jói esett velük táncolni. Fél óra múlva főtt rákkal folytattuk az immáron fél nap óta tartó ebédet. Életemben először ettem rákot. Ezt is ecetes hagymába mártogat- tuk, igen jónak találtam az ízét. Szürkületkor tengerre szálltunk. Egy órai tempós evezés után a halászok kivetették a hálót. A csónak, amelyben ültünk, hatalmas volt, tíz ember teljesen elveszett benne, de kellett a férőhely a temérdek halnak. Sötét este, kint a nyílt tengeren román hajóval találkoztunk. Megálltak, mi is odaeveztünk és felmentünk hozzájuk. Kis halászhajó volt, kedves román halászokkal. Ott a fedélzeten, a hatalmas, véres lepényhalak mellett a román halászok újra kezdték volna a traktálást, bizony ezt már a bolgárok sem bírták ... A sligovica azért még ment valahogy ... Késő éjszaka értünk partot és még sokáig búcsúztunk egymástól. Hozzátartozik a képhez az is, hogy Bulgáriában az emberek rendkívüli módon szeretnek szórakozni, s ugyanakkor rendkívül mértéktartók Is. És a művészetet is imádják. Szófiában, a színházban zsúfolt nézőtér előtt mutatták be Csajkovszkij Ophelia balettjét, Russe-ban ott-tartózkodó- som idején vendégszerepeit Tiszai Magda, az Állami Operaház tagja, az egyik étteremben olasz énekesnő, a másikban egy francia sanzonénekes- pár szerepelt. Az éttermek zsúfoltak, s mert olcsók az árak és elsősorban vacsorázóhelyek, mintsem italozók ... És itt is sokáig esznek, csipegetnek az emberek. . (suha) (Folytatjuk) tó? A munkaegység értéke tehát a jövőben állandó marad, viszont változó lesz a nyereségrészesedés összege. Jó gazdasági esztendőben, jól végzett munkával ez az összeg jelentősen növekedhet, gyenge esztendőben vagy rosszul végzett munkával azonban csökkenhet. Ügy gondoljuk, hogy ez a megoldás nemcsak a tagság életének biztonságát jelenti — mivel a munkaegység állandó értékével előre számolhatnak —, hanem a munkában való fokozottabb részvételre is serkent. — Miért születhetett ilyen döntés? — folytatja a magyarázatot a főkönyvelő. — Gazdaságunk ma már a jó közepes termelőszövetkezetek közé tartozik. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy erre az esztendőre közel nyolcszázezer forintot, jövőre pedig már egymillió forintot tartalékolunk rendkívüli kiadásokra. Bizonyítja az is, hogy a beruházások összege sem csökkent az évek során. Tavaly saját erőből több mint hatszázezer forintot fordítottunk a megkezdett építkezések befejezésére, új gépek vásárlására. Az idén hasonló a beruházások összege, s ebből többek között egy kombájnt, egy tehergépkocsit és más, szállító- és gépi berendezéseket vásároltunk. — Most, hogy a mélyszántással befejeződött az utolsó munka is a határban, mivel foglalkoznak a termelőszövetkezet tagjai? Akad-e a gazdaságban munkaalkalom a téli hónapokra? Az elnök rábólint. — Vártam a kérdést, hiszen a tagság téli foglalkoztatottságáról egyre több szó esik ezekben a hetekben. Kezdeném azzal, hogy termelöszövetkezétünk- neu háromszáztíz tagja van. Ebből dolgozó tag kétszázhatvan. Tehát ennyi ember számára kellene elfoglaltságot, munkaalkalmat biztosítanunk a téli hónapra. Ha lenne rá igény. Csakhogy nincs. Honnan tudom ezt? Több üzem képviselői jártak itt az elmúlt hetekben. Idénymunkára szerettek volna szerződtetni munkásokat. Alig akadt jelentkező. Talán ha tizenöten vállaltak munkát — fűtés, takarítás — erre az időre. — Számoljunk — kapcsolódik a témához a főkönyvelő. — Az állattenyésztésben huszonötén dolgoznak. -Gépekkel és a gépműhelyben ugyaneny- nyien. Az iroda tíz embert foglalkoztat, a raktár kettőt, ai segédüzem hatot. Ezenkívül húsz asszony beldolgozója a segédüzemágnak. Ez összesen nyolcvannyolc ember a kétszázhatvanból. Van háromszáz hold erdőnk, rövidesen megkezdődik a fakitermelés. Ez ötven ember számára biztosít legalább kétheti, jól fizetett munkát. A bedolgozók számát is szeretnénk újabb húsz- szal növelni. Ha hozzászámítjuk az ideiglenesen másutt munkát vállaltakat, o szám már majdnem száznyolcvan. A többi leginkább asszony, akiknek jól jön ez a három hónap pihenés a munkák után. Háztartás, gyerekek, itt a disznóölés ideje, aztán nyakunkon az ünnepek, karácsony, szilveszter, újév és az esküvők... — És vannak más terveink is ... — folytatja a megkezdett gondolatot Deme János. — Most szervezünk egy lakatosrészleget. Nemcsak lakatos- munkák elvállalására gondolnánk. Van díszműkovácsunk is Nagy Gyula személyében, akinek a munkásságából nemrég sikeres kiállítást is rendezett a művelődési ház. Ha kellő érdeklődésre találnánk... Szóval egy újabb állandó jellegű munkalehetőség. De szó van arról is, hogy pecsenyesütőt létesítenénk a kirándulók által nagyon kedvelt és látogatott Petőfi forrásnál, az Aranyos-pataknál pedig strandfürdőt. A környéknek nincs strandja. A Gödöllő-Blaha- fürdői, a hatvani vagy a veresegyházi van a legközelebb. Igény pedig lenne rá itt és a környéken is. Persze, ezek még csak tervek. De elképzelhető, hogy a tervekből talán már a jövő esztendőben valóság lesz. Persze, számunkra akkor is a mezőgazdasági termelés marad a legfontosabb. Bizonyság rá, hogy az idei bruttó tizenötmilliós termelési értékből mindössze egymilliót adott doboz- és papírsegédüzemünk. Az elnöki irodában a vezérkar tovább tanácskozik: értékelik a múló esztendőt, és készülnek a következőre. Prukner Pál Válasszon és szavazzon Textilkiáll'itás közvélemény-kutatással Ráckevén nyitották meg a közelmúltban a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ruházati és lakástextil kiállítását. Jó ötlet volt, hogy a látogatóknak szavazólapokat adtak. Ezekből szeretnék megtudni, milyen a környékbeli vásárlók ízlése, milyen termékből látnának szívesebben többet, vagy mit hiányolnak. A közvéleménykutatás tulajdonképpen az egész megyére érvényes válaszokat ad. Ráadásul itt a közeljövőben ruházati áruházat építenek, s a kapott válaszok szerint akarják kialakítani az áruház profilját. A kereskedők a lakosság kívánságainak jobban eleget tesznek, a vásárló viszont előnyösebb helyzetbe kerül, mert megtalálhatja a helyszínen azt, amiért eddig Budapestre járt. Tanszer siker Szombaton zárult a Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat kiállítása Szófiában. Presztler Sándor, a TANÉRT vezérigazgató-helyettese hazaérkezése után elmondotta, hogy a bemutatott teljes anyagot megvásárolták a bolgár partnerek. Előzetes megállapodás szerint 1969-ben mintegy kétmillió forint értékben vásárol Bulgária magyar taneszközöket. KIS HELYEN ELFÉR Nagy sikert aratott a Budapesti őszi Vásáron a Pomázi Fatömegcikk Ktsz legújabb terméke, sőt a Pest megyei szövetkezetek között második helyezést ért el egyik gyártmánya, az összecsukható gyermekjáróka, mely igen olcsón, ízléses kivitelben már kapható. A hagyományos járókával szemben ez igen kis helye' foglal el, sokkal könnyebbe;! mozgatható és tárolható. A ktsz ebben az évben 600 darabot készített el, s mivel az érdeklődés igen nagy, jövőre kétezret fognak szállítani a kereskedelemnek. (Foto: Gárdos) 99 Kamaratársulat 99 utazott Agrigentóba Már hagyományos Szicíliában a Pirandello-fesztivál: az agrigentói Pirandello kutató- központ a nagy olasz drámaíró születésnapját évről évre egy-egy darabjának előadásával ünnepli. A budapesti Nemzeti Színház először az elmúlt évben vett részt az ünnepség- sorozaton, olyan szép sikerrel, MODERN KERÁMIA, PORCELÁN ÉS KOVÁCSOLTVAS LAKASDISZiTŐ CIKKEK, POLCOK, TÉRELVÁLASZTÓK, VIRÁGTARTÓK, VIRAGEDÉNYEK Hazai és importkülönlegességek nagy választéka FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLL. ÜVEG-PORCELÁN BOLTJÁBAN V., Váci utca 9. Tel.: 183—228. hogy az olasz rendező bizottság az idén is meghívót küldött a társulat számára. A budapesti művészek most az „Egy ember virággal az ajkán” című kétszemélyes drámával mutatkoznak be december 10-én Agrigentóban. Az előadás érdekességének ígérkezik, hogy ugyanezt a darabot játssza el a Nemzeti Színház társulatával egy műsorban egy francia és egy olasz színházi együttes Is. Ezt a színművet Budapesten még csak az Irodalmi Színpadon játszották: a Nemzeti Színház produkciójában Both Béla rendezte s két figuráját Kálmán György, illetve Kállai Ferenc alakítja. Ók hárman alkotják egyébként az utazó „kamaratársulatot”, amely szombaton reggel szállt fel a Rómába induló MALEV-gép- re.
