Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

fill MlCfll </Círltw 1968. DECEMBER 8., VASÁRNAP BUDAPEST Elutazott Frantisek Hantom Pihenőben Frantisek Hamouz, a cseh- j szlovák kormány elnökhelyet- j tese szombat délután elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Apró Antal, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ott volt Jozef Pucsik, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Elutazása előtt a csehszlo­vák miniszterelnökhelyettes a következőket mondotta: — A két ország gazdasági A MAVAUT-OK BEÁLLTAK A PÁLYAUDVARRA. MOST MEG ÜRESEK, PIHENŐBEN VARJAK A MŰSZAK VEGET. HA A KÖRNYEZŐ GXÁRAK- BAN MEGSZÓLAL A DUDA, EGYSZERRE EZREN MEG EZ­REN LEPIK EL A VÁCI VASÚTI ES AUTOBUSZPÁLYAUD- >'ART. AKKOR EGYMÁS UTÁN INDULNAK HAZAFELÉ A TÖMÖTT GÉPKOCSIK. Foto: Gárdos EGYETEMISTÁK A FŐVÁROSÉRT ' Budapesten 28 ezer egyete­mi, főiskolai hallgató él. E sok tennivágyó, alkotásra készülő fiatalember szakmai-politikai- emberi érdeklődését akarják úgy hasznosítani, irányítani, hogy ezzel segítsék az őket kö­rülvevő nagy közönséget is. Ezért a KISZ Budapesti Bi­zottsága a Fővárosi Tanáccsal és a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottságával együtt meg­hirdette egyétemisták a fővá­rosért — a főváros az egyete­mistákért mozgalmat. A lényeg ez: a főváros nép­művelési, kulturális, ipari­technikai gondjaiban, annak csökkentésében vállalnak részt. Ezek részben a diplo­matervekkel, főiskolai szak- dolgozatokkal, részben az egyetemek tudományos diák­köreinek tevékenységével függnek össze. Ily módon egy­aránt segítik a tanulmányok szoros kapcsolatának megis­merését az élettel s haszno­sítják a fiatalok tehetségéit a köz javára. Dollárral fizetek — De uram, én dollárral fi­zetek ! — Akkor sem mondhatok mást. Ha megfelel az ajánlat, elfogadja, ha nem, hát nem kötünk üzletet... Az amerikai üzletember cso­dálkozott. A dollárnak min­denütt varázsa van, s elérhető általa, hogy — a valuta ked­véért — lejjebb engedjék az árakat. Ez esetben mégsem így történt. A Forte termékeiről volt szó. A külföldi üzletember a ma­gyar ajánlatnál alacsonyabb ellenajánlattal válaszolt, s meglepte az elzárkózás. De hát okosan tették-e a mieink, hogy hagyták futni a partnert? Erre csak akkor lehet érték­álló választ adni, ha ismerjük a körülményeket. Ezekről pe­dig a lehető legjobbat mond­hatjuk. A Forte film-papír annyira helytállt a világpia­con, hogy a fokozódó konkuc- rencia ellenére — megenged­hette magának az árak eme­lését! Csak aki járatos a kül­kereskedelemben, az tudja igazán értékelni, milyen rend­kívül jelentős lépés ez. Mutat­ja, hogy a Forte néhány év alatt bevezette, elfogadtatta márkáját, s megbecsült ter­mék. Ezek tükrében már va­lamennyien megválaszolha­tunk arra a kérdésre, jól tet­ték-e a mieink, hogy üzlet nél­kül engedtek el az amerikait. Vannak helyzetek, amikor nemcsak a termék, a gyárt­mány, de egyszerre a kereske­delem hasznát is szolgálja a határozott nem. Igaz, hogy eh­hez olyan „aranyfedezet” kell, mint amivel a Forte is rendel­kezik. A külföldi üzletember azóta nyilván alaposabban tá­jékozódott. Ha még egyszer összeakad a piacon a magyar partnerekkel, tudni fogja, nem elég már a varázsige: dollárral fizetek ... Mindezek erkölcsi ellenér­tékeként a felhívást kibocsá­tók gondoskodnak a társadal­mi munkára jelentkezők szak­mai felkészítéséről, fedezik az ezzel kapcsolatos költségeket, biztosítják a megfelelő nyil­vánosságot kiállításokon, saj­tón, rádión, televízión keresz­tül. Végül törekednek arra, hogy mind több szakmai, tár­sadalmi munkából legyen dip­lomaterv, szakdolgozat, mert így nem terhelik túl a hall­gatókat, mégis a főváros szá­mára egyaránt gyümölcsöző szellemi termékekhez jutnak. Jó lenne a fővárosi példát másutt is követni. 1975-ig tiz baromfifeldolgozót szállítunk az M-ba Dr. Helmut Koch államtit­kárnak, az NDK mezőgazda- sági termékek felvásárlási és feldolgozási állami bizottsága elnökének vezetésével ha­zánkban tartózkodó küldött­ség tárgyalásokat folytatott dr. Sághy Vilmossal, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesével, a két ország baromfitenyésztő üzemeinek és feldolgozóipará­nak együttműködéséről. A vendégeket dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter is fo­gadta. A tárgyalások eredmé­nyeként-a delegációk vezetői, dr. Helmut Koch és dr. Sáffhy Vilmos szombaton az együttműködési megállapodást írták alá. Ennek értelmében Magyarország 1975-ig tíz ba­romfifeldolgozó üzemet szállít az NDK-ba. A létesítmények­ben évente 6—12 ezer tonna baromfihúst dolgozhatnak fel. Szoros műszaki-tudományos együttműködést alakítanak ki az üzemek fejlesztésénél is. 3GQ0 minivizor Svédországba „indul“ A Videoton-gyár részére az Elektroimpex útján megren­delés érkezett Svédországból, az egyik svéd cég 3000 miní- vizort, hordozható televízió- készüléket rendelt. AZ IZBÉGI NOMÁDOK Ki sem látszik a földből, de úgy magyaráz, mint egy nagy. — A Déri György, aikit tet­szik keresni, a másik, az új épületben van, most oda­megyünk. Én mutatom az utat, csak tessék rámbízni magát nyugodtan. Ezt a lépcsőt, amin most lemegyünk, ők csinálták, a felsőtagozato­sok. A szomszéd fiú még dél- előtt-délután jár iskolába, mi már csak délelőttösök va­gyunk. Itt van, ez az az ajtó, és ott a tanári. Első osztályos ez a talpra­esett kisfiú, akit a tanító néni útbaigazításomra meg­kért. A falakon tablók, de nem a megszokott osztálycsoportké­pekkel. Vízesésen átvetett fa- törzseken hátizsákos gyere­kek, amint éppen hason a másik partra igyekeznek, más­hol hegyre kaptatnak fel, tá­bortűznél melegednek, hócsa­táznak. A képek alatt felira­tok: nomádjaink a pilisi, mecseki, kevélynyergi, vörös- kői, bükki táborban. Az eme­leten megszakad a sor, két kampős szög várja itt, hogy ráhelyezzék a legközelebbi ki­rándulás tablóját a legszebb pillanatokat rögzítő fényké­pekkel. — Addig még eltelik egy kis idő, mondja Déri György, az izbégi általános iskola ének-zene tanára, és az im­már országos hírű nomád raj vezetője —, mert idén elmarad a téli tábor. Kell a pénz nyárra, mert most na­gyobbat gondoltunk, mint eddig, egyhónapos lengyelországi utat teszünk. Ezer. forint lesz fe­jenként, de ebben már min­den benne van, az utazási költségtől az élelemig. De lássuk csak, hogy is volt? A pillanatfelvételek megelevenednek, ahogy me­sélni kezd. — Négy évvel ezelőtt vol­tunk először nomád tábor­ban. Ez az elnevezés nem egy­szerűen romantikus jelző, el­lenkezőleg, pontosan kifejezi a táborozás jellegét. Előre meghatározott terv nélkül in­dulunk útnak, és ott telep­szünk meg sátrainkkal, ahol megtetszik a hely. Sátorve­réssel kezdődik, ezalatt egy csoport már gyűjti a tüzelő­nek valót, hogy az ügyeletes szakácsok kicsomagolva a „Hasiból”, hozzákezdhessenek a főzéshez. Hogy mi az a Hasi? Kerekeken guruló nagy láda. Elfér benne min­den konyhafelszerelésünk. A gyerekek felváltva húzzák, akárcsak a „Szundit”, ebben tartjuk és visszük tovább a sátrakat, pokrócokat, háló­zsákokat. Mindent magunk csinálunk, helyesebben a „no­mádok”, én szinte nem is szólok bele a szervezésbe, legfeljebb tanácsot adok, ha MODERN FORMA, NEMES ANYAG A PORCELÁN ÉS AZ ÓLOMKRISTÁLY ÉRTÉK MARAD! VÁSÁROLJON KARÁCSONYRA ^lláríáó porcefánl, őfomhrióláfijt A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VALLALAT HERENDI OZLETHAZABÖL V„ Kígyó u. 4. Telefon: 389—125. nem elég jó az elgondolásuk. De ilyen ritkán fordul elő. Szabadabbak, önállóbbak, lé­nyegében azt látnak, ismer­nek meg, amihez kedvük van, ami valóban érdekli őket. — El sem tudja képzelni, micsoda örömet jelent már egymagában az a tény, hogy reggel elindulva még nem tudják, nem is akarják tudni, hogy hol telepednék meg éj­szakára. — Csaknem egy hónapot töltöttünk táborozással min­den évben, de nem volt, aki ne maradt volna még tovább. Persze nem vagyunk túl so­kan, harminc-harmincöt a nomádok létszáma. Három­száz forint volt fejenként, úgy tudom, ennyit kell befi­zetni országos átlagban ti­zennégy napra. A mi túráink tehát fele annyival olcsóbbak. — Ez csak azért lehet így, mert nagyon sokan segítenek. Elsősorban a szülők. A sát­rainkat egy anyuka, Franyó Istvánná varrta, teljesen in­gyen. Bene Ernőné, egy másik szülő pedig rendszeresen el­vállalja a hímzési munkát, a táborzászló is őt dicséri, szentendrei utcaképet ábrá­zol. Vállalatok, intézmények is segítenek, így a papírgyár, a városgazdálkodási csoport és a kocsigyár — utóbbi itt van mellettünk — ott készült, tár­sadalmi munkában Szundi és Hasi, de sok más, a táborozás­hoz elengedhetetlen szerszám, felszerelés. És még egy. Aki egyszer belekóstolt ebbe, nem tudja itthagyni, az állandó no­mádok között vannak 16, 18 évesek is, akik ugyan már ré­gen végeztek, de táborozni mégis mindannyiszor eljön­nek. És nemcsak táborozni., Az iskola mellett hatalmas szabad terület, az ősz besároz­ta, dérrel is megcsípkedte a nemrég elültetett ötszáz facsemetét. Ma még kopár, ködöt és hide­get lehel. A tél elmúltával megváltozik a kép, megboly­gatják az izbégi gyerekek. Hozzáfognak a munkához, építéshez, ültetéshez; minél előbb elkészüljön saját úttörő­parkjuk. Nádtetős, a helynek megfelelő, stílusos épületek­ben lesznek a mosdók, öltözők. Ez az első lépés. Aztán követ­kezik a játszótér, és az úszó­medence kialakítása. Legvégül pedig a sportpálya, amely csak az iskoláé lesz. — Akiket három, négy év­vel ezelőtt jobbára iskolake­rülőknek ismertünk — azóta sokan közülük az építőiparban dolgoznak — nyáron idejön­nek segíteni. Építeni, a szak­munkát elvégezni, társadalmi munkában. Ha elkészül, nem félek a szótól, gyermekparadi­csom lesz, hiszen bevezetjük a vizet, a villanyt, a gázt. Itt az, hogy megcsináljunk vala­mit, sohasem probléma, nincs olyan gyerek, aki ne vállal­kozna szívesen és önként. Sőt idejönnek kérdezni, hol van szükség rájuk? Tudják, hogy maguknak csinálják. Az összefogás, a kedv és a lendület itt valóban nem hiánycikk. Az emeleti zsibon­gó alkalmanként mikroszkóp­színpaddá, klubhelyiséggé, vetítőteremmé, illetve hang­verseny vagy bálteremmé ala­kul, a meghirdetett műsornak megfelelően. A Szentendre ha­tárában fekvő kis település is­kolájának zsibongójában járt már Veres Péter, Váci Mihály és még sokan, hogy az itt ösz- szegyűlt száz, százötven em­bernek, gyereknek és felnőtt­nek elmondja gondolatait, be­széljen életéről. A szentend­rei művelődési ház ifjúsági együttese irodalmi összeállítá­sait körfüggönnyel színpaddá alakított helyen mutatja be. S a Vácra, Pestre bejárók, akik a munka és utazás után már nem mennének szórako­zásért, kultúráért Szentendré­re, három kilométerre, ide el­jönnek. Megszerették. S rajta ét a könyvet, a verset, a ze­nét. Déri György húsztagú ka­marakórusának is nagy sze­repe van ebben. A tavalyi út­törő seregszemlén aranyérmet nyertek. A zsibongóban most készül az elkülöníthető hely, a zenekaré. A tanáriban szinte menekül­nek a dicséret elől az iskola pedagógusai. „Azért tudjuk csinálni, mert nem váltott mű - szakban tanítunk” — mond­ják. Van ebbeií igazság, de nem lényegi. Ekek az embe­rek; az iskola igazgatója; Dé­ri György, Balázs Judit, a fia­tal rajztanárnő, akinek ünne­pi dekorációja fogadja most a látogatót, Bindorfer György, politechnikai tanár, szabad idejüket feláldozva, a semmi­ből valamit teremtettek és te­remtenek naponta. S amit oly sok helyen csak szavakkal tudtak bizonyítani, itt szavak nélkül is érzem: a nevelés hi­vatás. Varga Vera együttműködésének további bővítéséről tárgyaltunk Buda­pesten. Mint a magyar—cseh­szlovák gazdasági, együttmű­ködési bizottság csehszlovák tagozatának elnöke, kapcsola­taink szélesítésének módsze­reit beszéltem meg dr. Ajtai Miklóssal, a Minisztertanács elnökhelyettesével, aki a ma­gyar tagozat elnöki tisztét töl­ti be. — A mostani tárgyalásokon megállapítottuk, hogy a to­vábbi munkához jók a felté­telek, s lehetséges, hogy a jö­vő év első felében összeül a magyar—csehszlovák gazda­sági, együttműködési bizott­ság, amely már a konkrét feladatokat dolgozhatja ki. — Tárgyaltunk Apró Antal miniszterelnök-helyettessel, Magyarország KGST-beli kép­viselőjével is a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmér lyítéséről. — Alkalmam volt Fock Je­növei, a Minisztertanács elnö­kével is találkozni, akivel po­litikai és gazdasági kérdések­ről folytattunk eszmecserét. Budapesti megbeszéléseinket a barátság és a megértés szel­leme hatotta át. Új üzem Aszódon Pest megye egyetlen fo­gyasztási szövetkezeti konfek­cióüzeme Aszódon működik. Alig fél esztendősek, s ma már exportra gyártanak anorákot, férfi szivacskabátokat Ezt megelőzően női szivacskabáto­kat készítettek a belföldi piac számára. Az üzemmel új mun­kalehetőséget is teremtettek az aszódi és környékbeli lányok- nak-asszonyoknak. Pécs - Lyon - Sió A Budapestről Nagykani­zsára telepített fémbútorgyár­ban elkészültek az első három szobaberendezés — a Pécs, a Lyon és a Sió — mintadarab­jai. Sorozatgyártásukat a jövő év februárjában kezdik meg. A tervek szerint kilencezer garnitúrát készítenék. A klinikai halál megállapításának nehézségei Amióta világos lett, hogy a szívműködés megszűnését már nem lehet az élet megszűnése bizonyítékának tekinteni, a legtöbb országban az idegse­bészre bízzák annak megálla­pítását, megszűnt-e az agy működése. Az általában hasz­nált próba, az EEG (elektro- enkefalográf) az agyhullámok ellenőrzésére. Ha e hullámok jó ideig szünetelnek és az EEG üres, az illetőt halottnak nyilvánítják. Dr. Mordechaj Sálit öt pá­cienséről számolt be egy iz­raeli kongresszuson, akit a je- ruzsálemi Hadassza klinikán kezelt. Valamennyiüknél je­lentős ideig semmit sem mu­tatott az EEG. A beteg mind­egyik esetben mély kóma ál­lapotában volt, nem volt spon­tán légzés, pupillareakció, sem stimulusreakció. Mégis mind az öten — szellemi és fizikai fogyatékosságok különböző fo­kával — meggyógyultak. Egy 15 éves fiú, aki mély gödörbe zuhant, már nem lé­legzett és két héten át sem­mit sem mutatott az EEG. Meggyógyult és normális. Egy 14 éves fiú. akinek egy re- peszdarab fejsérülést okozott, háromheti kóma után meg­gyógyult és jelenleg fizikailag és értelmileg normális. „Kutatni kezdtük az élet más kritériumait — mondta dr. Sálit. — Legjobb ismérv­nek az agy oxigénfogyasztása tűnik.” LÖVŐHALAK a Fővárosi Allalkert trópusi akváriumában Az Állatkert trópusi akvá­riumában újabb korszerűsítést végeztek. Modern, motorikus vízszűrő berendezéseket sze­reltek fel, amelyek kristály­tisztaságúra szűrik a vizet. Valamennyi medence mögé különféle színű és tónusú dio­rámalapokat helyeztek, ami még változatosabbá varázsolja a már különben is színpom­pás halak világát. Az akvárium sok új állata közül említést érdemel az a több tucatnyi lövőhal, amely a közelmúltban érkezett kül­földről. Erre a halra az a jel­lemző, hogy a víztükör fölé hajló növények levelein, szá­rain tartózkodó rovarokat pontosan célzott vízsugárral lelövi. A vékony vízsugarat a hal a szájából löveli ki. A vízbe pottyant „ízes’* falatokat villámgyorsan bekapja. A lö- vőhal táplálására az Állat- kertben — egy erre megfeleld helyiségben — külön légy- tenyészetet létesítettek. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom