Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-07 / 287. szám
1968. DECEMBER 7., SZOMBAT rival IIECrC! zXírlan Tél előtt, gazdag készlettel Takarmány a háztájinak és magánosoknak • A tél küszöbén állunk. Rendkívül fontos kérdéf, hogy a meglevő jószágállomány számára megvan-e a telelte- téshez szükséges takarmány. Tegnap a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályán Pancsovai Nándoi csoportvezető és Csele Ferenc, a Budapesti és Pest megye Gabonafelvásárló Vállalat igazgatója erről a témáról tájékoztatta munkatársunkat. — Örömmel jelenthetjük hogy a gazdaságok takarmánygondjain túl ' . megkezdtük a háztáji és magános jószágtartók részére is az állami takarmány árusítását. Pest megyében huszonöt heJ lyen adunk el és sorra jelentkezünk a budapesti piacokon is, mint a Soroksári úti, Bos- nyák téri, rákospalotai és így tovább. Már eddig is nagy forgalmat bonyolítottunk le a csepeli piacon, ahol olyan munkásemberek vásárolnak, akiknek kis családi házuk mellett az udvaron, kertben nő a baromfi, a sertés. — Mióta tart az akció? — November elején kezdtük, azóta Pest megyében a kijelölt helyeken, piacokon, de teherautókról is eddig 13 ezer mázsát juttattunk az igénylőkhöz. Nem kell mondani, hogy a nagy készletek és a mérsékelt állami árak kedvezően éreztették hatásukat a piacon, s gyorsan letörték a kupeckedők árfolyamát. Hogy az érdekeltek pontosan tájékozódhassanak, ezúttal mellékeljük a termékek árát. Takarmánybúza: 310 forint, takarmány-búzadara: 318 forint, árpa: 310 forint, kukorica: 310 forint és dúsított takarmányliszt: 301 forint. — Hatása a fogyasztói piacon? — A korábbi helyzettel szemben, amikor tagadhatatlanul visszaesett a termelési kedv, most fokozódik az igény, hogy baromfit, sertést tartsanak, sőt, az eddiginél nagyobb számban neveljenek. Miután a korábban mesterségesen felhajtott árak lemorzsolódtak és morzsolódnak most is, s igazodnak az állami árakhoz, mindenki megtalálja a számítását, a hasznát a jószágtartásban. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a gazdaságok után az igen nagy jószágállo-j\ mánnyal rendelkező háztáji gazdálkodókat és magánosokat is segíti az állami akció. Már számtalan konkrét jelét láttuk annak, hogy a takarmányszűkös idővel manipulálok kénytelenek voltak visszavonulni, takaródét fújni, mert hivatalosan biztosítják a megfelelő mennyiségű, jószágtartáshoz szükséges etetnivalót. Dedikál az író Yves Gandon, a neves francia író, a francia PEN klub és a nemzetközi kritikusi szindikátus elnöke a magyar PEN- klub meghívására Budapest-■ re érkezett. Az éden nyomában című sikeres regény író-' jának a napokban jelent meg magyar fordításban Jacquette a vészben című, új történelmi regénye. Az író december 10-én délben találkozik olvasóival Budapesten, az Erkel Könyvesboltban (VII., Lenin krt. 52.) és dedikálja műveit. .Mi legyen a termelőszövetkezeti ügyrendben Elkészítendő: az év végéig — Jövőre ennek szellemében Az év eleje óta foglalkoznak a termelőszövetkezetek azzal, hogy az új szövetkezeti törvényhez igazodva és a gazdálkodás követelményeinek megfelelően kidolgozzák belső szabályzataikat. Három belső szabályzata van a szövetkezeti életnek: Közülük a legfontosabb és legátfogóbb az alapszabály, amely kiterjed a szövetkezet egész gazdálkodására. Az alapszabályhoz igazodóan, annak mintegy kiegészítő része az ügyrend és a munkarend. Néhány félreértés A TOT a közelmúltban összegezte a szövetkezetek ügyrendkészítésével kapcsolatos tapasztalatait. Általános megállapítás, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetek többsége jól megértette a belső szabályzatok jelentőségét. Ennek megfelelően remény van rá, hogy — néhány kivételtől eltekintve — a szövetkezetek ügyrendje az Vizesárok A Duna mentén készül; a Váci Forte vízmüvétől a város felé. A gép mély árkot húz, de nem a belvizeknek, csapadékoknak, hanem a lefektetendő csővezetéknek. Ezzel is javítják a néha akadozó vízellátást (Foto: Gárdos) év végéig elkészül és jövőre már ennek alapján nagyobb szervezettséggel és biztonsággal intézhetik a termelőszövetkezetek vezetői belső ügyeiket. Több esetben találhatunk azonban bizonyos félreértéseket. Az egyik gond, hogy nem mindenütt értik teljesen: a szövetkezeti élet három belső szabályzata csak akkor lehet célravezető, ha összhangban van egymással és az ügyrend, valamint a munkarend semmiben nem mond ellent, hanem szerves kiegészítője az alapszabálynak. Éppen ezért több helyen az is szükségessé válhat, hogy az alapszabályon is módosítsanak. Az ügyrend tulajdonképpen nem más, mim a szabályzat, amely pontosan és félreérthetetlenül rögzíti a szövetkezeti vezetők és vezető testületek munkarendjét, vagyis egy-egy szövetkezet irányításának belső szabályait. Ezért az ügyrend tartalmazza például a közgyűlés összehívásának és előkészítésének, valamint lefolyásának módját. De tartalmaznia kell azt is, hogy a közgyűlés után, határozatainak végrehajtása során az egyes vezetőknek, illetve vezető testületeknek milyen feladataik vannak. Ugyanígy, ebben a belső szabályzatban kell részletezni a vezetőség üléseinek előkészítését és rendjét, az ott hozott határozatok végrehajtásával és ellenőrzésével kapcsolatos tennivalókat. A bizottságok tevékenysége Fontos része az ügyrendnek a különféle választott bizottságok tevékenységének szabályozása. Mint ismeretes, a termelőszövetkezeti törvény kimondja, hogy egy-egy közös gazdaságban válasszanak i és működtessenek ellenőrző, háztáji, szociális, oktatási és kulturális, valamint verseny- bizottságot. Közülük különösen fontos szerep hárul az ellenőrző bizottságra, amelynek az a feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje és értékelje az egész szövetkezet gazdálkodását. Természetesen a szükségnek megfelelően minden termelőszövetkezetben létre hozhatnak a törvényben felsoroltaknál több választott bizottságot is. Ám az eddigi tapasztalatok szerint a szövetkezeti gazdaságokban az indokoltnál kevesebb bizottságot igyekeznek választani. Több helyen például mellőzik a háztáji bizottságot, vagy egy bizottsághoz utalják a szociális, az oktatási és a kulturális tennivalókat. Márpedig közismert, hogy a szövetkezeti tagok öregedése mily sok szociális tennivalót ró a vezetőre és feladataikat nagyobb biztonsággal oldhatják meg, ha jól műiködő szociális bizottság tevékenykedik. Vagy emlegethetjük, hogy most, a földtörvény végrehajtása során mily sok, a tagsági viszonnyal kapcsolatos kérdés vár tisztázásra. Ezért célszerű, ha létrehoznak egy olyan ideiglenes» jellegű különbizottságot, amely ezeket a gondokat megvizsgálja és kellő körültekintéssel előkészített javaslatokat terjeszt a vezetőség elé. Ki az illetékes? Gyakori vita a termelőszövetkezetekben, hogy a különféle belső ügyek személyes intézésében ki az illetékes. Ezért szükséges, hogy az ügyrend pontosan tartalmazza az elnök, az elnökhelyettes, a főmezőgazdász, a főkönyvelő, az állatorvos, a jogtanácsos, a szervezeti egységvezetők, valamint az egyéb vezetők és a beosztott szakemberek ügyviteli tennivalóit. Az ügyrend nem terjedhet ki a szövetkezet és más vállalatok, illetve intézmények közötti kapcsolatok tisztázására, Ennek nem is lenne értetnie, hiszen azokat a törvényes rendelkezések tartalmazzák. Tehát az -ügyrend kizárólag egy-egy szövetkezet belső vezetésének, ügyviteli munkamenetének szabályozása. H. L. BAROSS TÉR Elkészült egy aluljáró A fővárosban, a Baross tér torkolatában gyakorlatilag elkészült a gyalogosaiul járó-folyosó, amely a Rákóczi út alatt, a Szabadság Szálló elől az Elektromos Művek irodája elé húzódik. A gyalogos-aluljárót — előreláthatólag — december közepén adják át a közönségnek. Ez annál is inkább hasznos lesz, mert a Baross tér torkolatában ma már az építkezések miatt elég körülményes és elég veszélyes átkelni a Rákóczi út egyik oldaláról'a másikra. SZEKESFEHERVAR Táci pénzek restaurálása A székesfehérvári István király Múzeumban megkezdték annak a tíz kilónyi római kori ezüstpénznek a restaurálását, amelyet a táci ásatások során találtak. PÉZSMAVADASZAT Megkezdődött a pézsmavadászat a Tisza déli szakaszának röszkei holtágában. Az értékes bundájú állatokat drótvarsákkal ejtik csapdába. Egy-egy szép példányért 60— 70 forintot kapnak a vadászok. BARCS VÁMHÁZ \ DRÁVÁNÁL A magyar—jugoszláv kooperációban készülő barcsi DráJ va-hídnál megkezdték az új vámház építését. Ebben kap majd helyet a növényvédelmi határszolgálat is. Az új Drá- va-hidat, s vele együtt az új vámházat a jövő év tavaszán adják át rendeltetésének. Nemcsak a párt alkotó elemeinek, a bolsevikoknak, a volt szociáldemokratáknak, a forradalmasodó polgári értelmiségieknek sajátos politikai arculatát lehetett benne egymástól megkülönböztetni, de a cikkírók politikai stílusát is. Ez akkor csak fokozta a lap vonzerejét a dolgozók szemében. Az uralkodó pártok és hatóságok viszont az első példányszámtól kezdve ellenségesen fogadták a Vörös Újságot. Még a Népszava is így írt róla: „Vörös Újság címmel új lapot adtak ki, amely azt hirdeti, hogy a Kommunisták Magyar- országi Pártjának lapja... A munkásokhoz- fordul, hogy harcoljanak azokért a célokért és követelésekért, amelyeket a lap megjelöl. A program maga nagyon sovány.” Az államhatalom azonban nem kezelte ilyen fölényesen a kommunista lapot. Többször is betiltott egy-egy számot. Félt a Vörös Újságtól. Nagy ellenfelet látott benne. Megvonta a laptól a papírt, támadást szervezett ellene. 1919. február 3-án a rendőrség egy karhatalmi osztaga megrohanta a lap szerkesztőségét. Mindent elhurcoltak, összezúztak, elvitték az összes röpira- tokat, kefelevonatokat, kéziratokat. A lap mégis megjelent. A kommunisták hangját akkor már nem lehetett elnémítani. Sőt, 1919 január végén a párt egy elég korszerűnek mondható nyomdát is vásárolt. A példányszam hamarosan 25 ezerre, majd 40 ezerre emelkedett. Hogy a nagy igényeknek eleget tehessenek, a papírgyári munkásoktól kértek papírt. S a munkások örömmel szavazták meg lapjuknak ezt a segítséget. mikor február 20-án a Népszava előtt megtörtént a rendőrség gálád provokációja s másnap a kommunista vezetőket börtönbe hurcolták és félig halálra verték, az ellenség azt hitte, hogy véget ért a Vörös Ar Újság pályafutása is. Szamuely Tibor azonban nem került a rendőrség kezére, őt és 19 körözött társát nem is tudták letartóztatni. Szamuely, Erick- son-gyárbeli rejtekhelyén tovább szerkesztette a lapot és Nagyváradon, a Sassétányon levő nyomdából, már a betiltást követő második napon kihord- ták a bizalmiak a kommunista lap új számát. A főváros részére ebben az időben Aszódon készült a lap. Mikor azonban kiderült, hogy a rendőrség a párt Mária utcai kis nyomdáját nem pecsételte le, 1919. március 1-én már az itt és a Fővárosi Könyvtárban szerkesztett illegális Vörös Újságot hordták szét a gyárak és az egyetemek bátor fiataljai. A Tanácsköztársaság kikiáltásáig kilencszer jelent még meg a féllegális lap. A Tanácsköztársaság dicső napjaiban a Vörös Újság híven teljesítette hivatását. Cikkeivel, mozgósító írásaival egyik legfőbb lelkesítője volt a forradalomnak, a betolakodók ellen küzdő vöröskatonáknak. A Tanácsköztársaság leverése után a szabadsággal együtt a kommunista sajtó szabad, bátorító hangját is elfojtotta az elnyomó rend. A kommunisták a föld alá szorultak, röplapok, brosúrák útján terjesztették a forradalom gondolatát, szabadságukat, életüket kockáztatva. Ebben a sötét időszakban a párt központi lapjai, mint az 1928- ban megjelent „Kommunista” és a Prágában 1937-ben megjelenő „Dolgozók Lapja” fáklyaként világítottak és szervezték a magyar munkásság és más haladó rétegek harcát a szabad Magyarország megteremtéséért. S Í 942-ben a háború kellős közepén, amikor a szovjet nép élethalálharcát vívta Hitler hadaival, m'gjeV’nt a Kommunisták Magyar- országi Pártjának illegális központi lapja, a Vörös Újság utóda, a Szabad Nép. Február elején föld alatt, rejtett nyomdában készült a lap első száma. A szerkesztést egy kiváló harcosra, Rózsa Ferencre bízta a párt. Szabad Nép — szabad országban — hirdette az első szám vezércikke. Eljutott végre a munkások ezreihez a föld alá szorított kommunista mozgalom követelése: független, szabad, demokratikus Magyarországot akarunk. A lap beszámolt a fronthelyzetről és kiadta a jelszót: „Egy magyar katonát se Hitlernek!” Felhívta a figyelmet a bebörtönzöttek nehéz sorsára, a spekulánsok garázdálkodásaira. Egységre szólította a munkásokat. 1942 májusában tragikus csapások érték a mozgalmat. A rendőrség a lap nyomdáját felfedezte s a munkatársak többsége életével fizetett. Rózsa Ferencet, a Szabad Nép első szerkesztőjét halálra kínozták Horthy pribékjei. A Szabad Nép csak 1944 szeptemberében jelent meg újra. Akkor már magyar földön járt a felszabadító szovjet hadsereg. Elég a háborúból! — hirdette a lap. Halál a német megszállókra! A Szabad Nép lett a párt központi lapja, az újjáépítés éveiben, az új haza megteremtésének idején. Az 1956-os ellenforradalom leverése óta pedig új alakban és szellemében is megújulva, Népszabadság néven képviseli a pártot, viszi el életünk örömeit-gondjait az olvasók millióihoz. l ecemfoer 7-e, a kommunista sajtó születésnapja, egyben, a magyar sajtó napja is. Ünnepe a sajtó munkatársainak, hogy a Vörös Újság hagyományaira emlékezve, mindennapi munkájukban teljesítsék sajátos feladataikat. megfelelve korunk követelményeinek és a nagy példakép szellemét ápolva, hirdessék a szocializmus eszméit és szolgálják a nép ügyét. Kékesdi Gyula D Kollektív csapatösszeállítás Mint ismeretes, a bajnoki reményekkel indult Pálcásd labdarúgócsapata jelenleg biztos utolsó az NB XXX. Semelyik csoportjában. Eddig játszottak tíz mérkőzést, ebből elvesztettek tizet, gólarányuk is meglehetősen passzív — 0:62 —, igaz, ebben benne van az öt öngól is, meg a nyolc kapufa, amit azonban a bíró sajnálatosképp nem adott meg. Mindamellett Stekli Szilárd nyugállományú kalucsni- fényező, a sportkör elnöke, nem tud hova lenni a csodálkozástól, pedig szavai szerint valóságos társadalmi összefogás keretében állítják össze a csapatot. Természetesen első helyen szerepel az 6 mértékadó véleménye, erről így vall: — Magam is harminc éven át ettem a tartalékok keserű kenyerét, tudom, mit jelent az, ha valaki nem jut szóhoz. Így került kapuba Paranyica, aki mindig előre köszön, az, hogy 150 kiló, a kapuban mit számít, megvolt hozzá a magassága is, guggolva kiadta a két méter tíz centit. — 0 szedte be az összes dugót? — Ugyan kérem, csak az első huszonhatot. A mosónő addig nyűgösködött, míg be kellett tenni a fiát, meg az unokáját középpályásnak. Mit tehettünk, fölmondással fenyegetőzött, s tudja, hogy van az, hol lehet ma valamirevaló mosónőt kapni! — És beváltak? — Hogy váltak volna be! A fia a bemutatkozásnál látott először labdát, az unoka meg mindkét lábára sánta volt. Űristen, hány köbméter földet kirúgott a pályából, míg egyszer a labdához ért! — De a jóakaratban nem volt hiány. — Azt nem lehet mondani Még a feleségem is adott tippet a balszárnnyal kapcsolatban. A házmester fiát tetette be, hogy ne kelljen többé kapupénzt fizetnie. Ö lőtte az egyik■ öngólt — negyven méterről rászúrta, egyenest be a vinklibe. A kapus csak nézeti utána. — Melyik, a Paranyica, vagy a mosónő fia? — Egyik se. Akkor már Va- piti védett, a Szurkolók Baráti Táborának javaslatára. Azt mondták a szurkolók: vagy Vapiti véd, vagy nem fizetnek többé tagdíjat. És még kiharcolták Zsineg Húgó beállítását is. — Az ki? — Kőmíves. Több szurkolónknak kitűnő házat épített. De a pályán ... ' — Ott nem volt kitűnő? — Kitűnő! Hat tizenegyest kaptunk miatta. Mindenáron a kezével akart a labdába rúgni. — Fantasztikus! Hogy eny- nyi nemes szándék így dugába dőljön. — Elég fantasztikus! Csak úgy özönlöttek a javaslatok. A szertáros egyszer nem adta ki a szerelést, mert az unoka- öccsét nem állítottuk be. — De aztán beállították. — Be! Be! Szerelés nélkül nem lehet játszani. Igaz, részegen se. Mert háromnapo falusi lakodalom után lépei pályára, Még másnap se té, . magához a kijózanító intézét- ben. Most indiszkrél kérdést tettem föl: — Szép, szép ez a nagy igyekezet, hogy mindenki belebeszél a csapat összeállításába, de ez elsősorban nem az edző dolga volna? Az elnök megütközve nézett rám: — Maga is iákat mond! Hát nem elegen szólnak bele gy is? Ma is háromszor megvágott a borbélyom, mert a sógorát nem ‘udom behozni a csapatba Nagy. S. József
