Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
ft Ksr HEGYEI ^JCírioD 1968. DECEMBER 1., VASÄRNAP Rendőrkézen a szakállas bujkáló ♦ Nomád élet az erdőben ♦ Elfogás a Duna-parton *♦ Meg reccsen a padló — Jöjjön elő Taraczközi! — szól keményen a rendőr hadnagy. Torzonborz alak emelkedik ki a szoba padlója alá vájt gödörből. Pulóvere piszkos a földtől, kusza göndör haja vál- láig ér, beesett arcának a pa- jesszal egybenőtt haj fekete keretet ad. összeszűkült szemmel, gyűlölködve néz az őt körülvevő nyomozókra. — Van magánál fegyver? — kérdezi a hadnagy. — Bár csak lett volna... — morogja visszafojtott dühvei a sötét kégli bűnöző, Taraczközi István. „Ki, ha én nem" Sikeres rendőrségi nyomozás és elfogási akció zárult le ezzel a jelenettel. A mindösz- sze 21 éves Taraczközi személyében régóta körözött bűnöző került rendőrkézre. Hogy mi előzte meg, amíg a rácsos ajtó bezárult mögötte, annak fordulatos a története. Tavaly a bíróság erőszakos nemi közösülésért börtönbüntetésre ítéli. Egyéves büntetésének letöltése után kiszabadul,* de ügyészségi óvás következtében, korábbi ítéletét két évre emeli a bíróság. A törökbálinti vagány azonban tort lopnak. Szereznek bukósisakot js, és elindulnak a hegyekbe. Egertől nem messze egy erdőben letáboroznak. Taraczközi nőismerőse vonaton érkezik ugyanide, s hármasban nomád módon, egy’ hetet töltenek el az erdő közepén... Visszafelé azonban elromlik a motor. De ez számukra nem okozhat nagy gondot. Egerben lopnak egy másikat. Tréfának indul, lopással végződik látogatásuk törökbálinti ismerősüknél, Sz. Györgynél. Éjszaka behatolnak pincéjébe, majd az alapos borkóstoló után, hirtelen támadt ötlettel, bemásznak a ház ablakán abba a szobába, ahol barátjuk alszik. A legnagyobb csendben hoznak el a szobából ruhákat, rádiót, még Sz. György személyi igazolványát is... Hámori Alfonzot hamarosan kézre keríti a rendőrség. Fináléból nyitány A nyomozás során a rendőrség megtudja: Taraczközi egy bizonyos napon délután négy órakor megjelenik a fővárosban, a Gellért téren. A Budai Járási Rendőrkapitányság nyomozói kellőképpen felkészülnek a találkozóra. Délután négykor Taraczközi sétálva érkezik a térre. Jóformán körülnézni sincs ideje, A BÚVÓHELY nem jelentkezik a hatóságoknál, bújdosik. Társával, Hámori Alfonzzal, folytatja bűncselekményeit. Egyik este az autóbuszmegállónál fiatal párt pillantanak meg. Az ismerős lányt molesztálni kezdik, s mikor a fiú segítségére siet, véresre verik, így jár az a fiatalasszony is, akivel éjszaka találkoznak Törökbálinton, s akit a két elvetemült bűnöző kegyetlenül összever. Vagánykodás, a „ki, ha én nem” stílus jellemzi az izmos, robusztus termetű Taraczközit, aki már külsőleg is erőszakos, mindenre elszánt ember benyomását kelti. Ez az elfajult, önbizalom sarkallja újabb és újabb bűncselekményekre. A községben egy éjszaka, fél törnek egy kamrát, ahonnan nfoA Dunakanyar Vendéglátóipar! Vállalat váci székhellyel, közgazdasági és számviteli vezetőhelyeitesi beosztásba, lehetőleg vendéglátóipari gyakorlattal rendelkező okleveles könyvelőt KERES 40 éves korig. Írásbeli jelentkezés: VÁCI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT, Vác, Lenin út 35. Személyzeti csoport Telefon: Vác, 239. amikor előtte és mögötte váratlanul felbukkannak a rendőrök, s autó kanyarodik a járda mellé. Egy perc sem telik el, s a megbilincselt bűnözővel robog a kocsi a kapitányságra ... A történet azonban nem fejeződik be ezzel, sőt, nyitánya lett egy újabbnak. Taraczközi- nek meg kellene kezdenie elmaradt börtönbüntetésének letöltését. Retteg a gondolattól... Egy óvatlan pillanatban a bíróság épületéből sikerül megszöknie. Társát, Hámori Alfonzot közben négy évre ítélik. Újult erővel kezdődik a nyomozás. Megmozdul a rendőri apparátus, hogy megérdemelt helyére juttassa a veszélyes bűnözőt. De őt mintha a föld nyelte volna el... Aztán egyre megalapozottabb lesz a gyanú, hogy Taraczközi Törökbálinton bújkál. Elhúzzák a díványt November 26., kedd. Délután rendőrautó stoppol Törökbálinton, a Baross utca egyik háza előtt. Taraczközi felesége és alig egyéves kisgyereke lakik itt. A kapu zárva. A kopogásra Taraczközi nővére jön ki. Visz- szaszalad a házba a kulcsért. Az épület körül rendőrök helyezkednek el. Az udvaron pórázón fogják a járőrkutyát. A lakásban a nővér és a feleség tartózkodik a kisgyerekkel. Más senki. Megérzés volt? Rendőri érzék. A fiatal hadnagy megkéri Taraczközinét, húzza el a faltól azt a heverőt, amin ül. — Á, nem érdemes, törött a lába — mondja az asszony, i Valóban, a heverő lába törött. De alatta a deszkapadló egy része láthatólag elfűrészelt, ferdén illeszkedik a falhoz. Megpróbálják felfeszíteni a deszkákat. Hirtelen nagy reccsenés hallatszik a padló alól... Titkos lejárat? Pince? Három nyomozó lép egyszerre a falhoz. Felszólítás __ S a padló lassan felemelkedik. Az arc, amely megjelenik a résen, ősemberi. Taraczközi görnyedten mászik elő a gödörből. Nem titkos lejáró, nem pince. Padló alá vájt gödör, amelyben csak kuporogni lehet. A deszljapadlóra alulról bőrfogót erősítettek, abba kapaszkodott a bűnöző, hogy ne feszíthessék ki. A fogó elszakadt. Hónapokon át ez a gödör volt búvóhelye, ha idegen jött a házba. Taraczközit valóban a föld nyelte el. Félt a börtöntől — és magának teremtett börtönt. Most itt áll, gyűlölködve. Arcán a megbánás legcsekélyebb jelét sem lehet felfedezni. Nem titkolja: ha van fegyvere, használta volna. A rendőrök elvezetik. Szitnyai Jenő Szöktetés Az Operaház decemerben felújítja Mozart: „Szöktetés a szerájból” című művét. A darabot Budapesten elsőként a régi Nemzeti Színházban adták elő 1882. március 21-én. Az Operaházban 1913. március 15-én tartották első előadását, s az elmúlt fél évszázad alatt — 1968. május 11-ig — 296 alkalommal játszották. Fakávás szuperkemping A székesfehérvári Videoton Rádió és Televízió Gyárban megkezdték a nyáron nagy sikert aratott rövid, közép, hosz- szú és URH-sávon működő szuper kemping-rádiókészülékek fakávás változatának gyártását. A tervek szerint ezer készül, belőle. A fakávás készülékekét — amelyek autóba is beépíthetők — kizárólag a Centrum Áruházak hozzák forgalomba. Kutyamenhely Foton Patrónus a gyermekváros A Magyar Országos Állatvédő Egyesület menhelye, Foton, a hétfői szünnap kivételével bármikor szívesen ad örökbe kutyát az igénylőknek. Az örökbefogadás egyetlen feltétele, hogy az új gazda az egyesület tagja legyen. A kujya kiválasztásakor a helyszínen lehet tagdíjat fizetni és ha pórázt és szájkosarat visz magával az érdeklődő, a kutyát azonnal magával is viheti. Azok az állatbarátok, akik gazdátlan kutyát találnak, kiszállíthatják autón — a váci műúton — vagy vonaton Fáira. (A Nyugati pályaudvarról naponta több vonat indul, a menettérti díj 8.30 Ft, a kutyajegy ára pedig 3,90 Ft.). A szállításból eredő költségeket az egyesület irodája megtéríti. A menhely a fóti vasútállomástól öt percnyire van a Dunakeszi felé vivő országút mellett. A kutyamenhely patrónusa a Fóti Gyermekváros, amely az állatok etetéséről gondoskodik. Az állatvédő egyesület kéri tagjait, hogy a fóti gyerekek részére, viszonzásul gyűjtsenek játékokat, könyveket és juttassák el az egyesület irodájába (Budapest, V, Beloiannisz u. 7. Tel.: 319— 507.). Cseppfolyósított földgázzal működő I rr rr // hőerőmű Jövő nyáron elkészül Tokiótól délre a világ első, cseppfolyósított földgázzal működő hőerőműve, melynek építését 1967-ben kezdték meg. Füredi poharak Dr. Debrőczi Tibor, a balatonfüredi szívkórház igazgatófőorvosa érdekes szenvedélynek hódol: 16 év alatt 151 díszes poharat és porcelántárgyat gyűjtött össze, amelyek Balatonfüreddel kapcsolatosak. A főorvos korábban kelet-ázsiai kisplasztikákat gyűjtött, s mintegy 250 értékes műtárgyból valóságos múzeumot rendezett be lakásán, újabb gyűjteményének első darabja egy herendi porcelántál volt, amelynek festett dísze a 100 évvel ezelőtti Bala- tonfüredet ábrázolja. Később kerültek a gyűjtő tulajdonába olyan üvegtárgyak — főleg poharak —, amelyeknek mintája, díszítése kultúr- és településtörténeti szempontból érdekes. A balatonfüredi savanyúvíz- forrásnál a múlt század végén a fürdőtelep vendégei különféle ivópoharakat használtak, amelyek közül a szebb darabokat magukkal vitték emléktárgyként. Dr. Debrőczi Tibor gyűjteményében számos olyan díszes ivópohár is látható, amely a múlt század 40- es éveiben készült. JEGYZETLAP A megbecsülésről... A következő sorokat olvasom az Élet és Irodalom múlt heti számában: „Miért nincs az idén budapesti színháznál Latinovits, harminc magyar film sztárja, televíziós játékok szereplője: ennek megítélése a színházakra és Latinovitsra tartozik. Ám azoknak a jószándékú, de rosszul rajongóknak, akik valamiféle sajnálkozással mártí- romságot emlegetnek, ezt felelhetem: Kecskemét nem Rodostó, a Liliom címszerepét eljátszani nem számkivetés.” És most tessék jól figyelni, a szöveg így folytatódik: „Ezért szeretném azzal megbecsülni a magyar színműirodalom egyik legszebb remekét és a kecskeméti színház együttesét, vendégével együtt, hogy az előadásról írok, melyért különben valóban érdemes volt odautazni.” A jeles színikritikus most az egyszer, úgy érzem, elvesztette a mértéket. , Előszót; népi ért^m, miért ne tartózna rá, hogy a'kitűnő színészi ‘miért nem játszik, az idei évadban fővárosi színpadon? Ha nem ő, a sem színházhoz, sem színművészekhez el nem kötelezett, nem informál bennünket erről a kérdésről, akkor kitől várjuk ezt? Mivel azonban eddig senki sem adott konkrét információt, senki sem válaszolt a kérdésre: mi van Latinovitscsal? — az olvasó nem érti, hogy Demeter Imre sorai milyen célzattal íródtak? Másodszor: szeretném megjegyezni, hogy éppen azért, mert „Kecskemét nem Rodostó”, az újságírónak odautazni nem számkivetés, tehát Demeter Imre semmiképpen nem azzal becsüli meg sem a kecskeméti színház együttesét, sem az ott vendégszereplő Latinovits Zoltánt, sem színműirodalmunk egyik remekét, ha ír róluk. Ez egyszerű kötelessége, s kötelességének teljesítéséért honoráriumot kap. Bálint György nem azzál becsülte meg a Budapestre látogató Thomas M'annt, hogy írt róla, hanem azzal, amit írt. Bálint György módszere figyelemre méltó. A Thomas Mann-i arányokhoz mérten nem nagy jelentőségű publicista munkája azért válhat mégis a nagy író1 megbecsülésévé, mert Bálint György magára nézve megbecsülésnek tartotta, hogy Thomas Mannt olvashat. Örökérvényű kritikusi tartás! Nádas Péter A DUNAKESZI IGAZGATÓNŐ „Gyerekek nélkül üres lenne az életem“ | — Az én tanítóságom | a felszabadulással egyidős. Büszke, nyugodt derűvel mondja, így mesél az életéről Jobbágy Pálné. Szépen fogalmaz, közvetlenül, kedvesen. Irigylésre méltó, hogy minden emlék felidézését mosolygás kíséri. Vékony, filigrán. És feltűnően magas — nőknél szokatlanul — a homloka. Egyszerű és természetes. — Jövőre jubilálok. Akkor lesz húsz éve, hogy Dunakeszire kerültem, a 2 . számú iskola igazgatójának neveztek ki. Persze, akkor még nem volt ilyen szép ez az iskola: most tizennégy tanterme van, húsz éve még csak négy volt. Már tanítottam, mikor földszintesből emeletes lett, ráépítéssel. Ma pedig már gimnáziumi évfolyamunk is van. Számomra ez volt az egyik legnagyobb öröm, hogy tanártársaimmal együtt sikerült létrehoznunk. S aztán az első osztályom érettségije. Az igazolta, hogy érdemes volt. Megálltak a helyüket, sokukat már első jelentkezésükkor fölvették főiskolára, egyetemre. Akárcsak az ő lányait. A legidősebb a Közgazdaságtudományi Egyetem nappali tagozatának hallgatója, a középső pszichológia—matematika szakos az Eötvös bölcsészkarán. Négy gyereket nevelt fel.-——------—: a munka, sok I Sok VOlt I ma is. S per--------------- sze, nem mentes a gondoktól, bosszúságoktól. De az öröm mindig több. És erre nemcsak utólag jön rá az ember. — Már ott a tanyán, 1945- ben tudtam, hogy ettől a pályától nem tudok elszakadni. Hogy valamiképpen ezt szabták rám. Pedig nem én választottam. Appm nem kérdezte, mit szeretnék, mikor a tanítóképzőbe íratott. S ha valami nem volt könnyű, hát akkor a tanyán való tanítás nem| volt. Nyolc kilométeres körzetből jártak iskolába a gyerekek, több mint százan. És csak egy idősebb pedagógus volt rajtam kívül. A diákjaim szegénysége szívszomorító volt. Tavasszal — ősszel mezítláb, télen facipőben és egy nagykendőben jöttek, gyalogoltak kilométereket. Persze csak akkor, ha elengedték őket. Ez volt a legnehezebb, megértetni a szülőkkel, hogy nem nekem tesznek szívességet, ha a gyerek nem múlaszt. Hogy azt a munkát, amit iskola helyett rábíznak, el lehet végezni délután is, és nem feltétlenül annak, akinek tanulnia kell. De sikerült.-t Szívesen emlékszem visz- sza arra a két évre, amit Táz- láron, Soltvadkerttől tíz kilométerre, a homoksivatag közepén töltöttem. Szerettem az ottaniakat, felnőtteket és gyerekeket. A leghálásabb tanítványaim voltak, nagyon könnyen lehetett hatni rájuk, nevelni ‘őket. Fogékonyak vol- ,tak a szépre, a jóra. Ezért nem csodálkoztam, hogy kedvesen, szeretettel fogadták a színjátszó csoport előadásait, amelyeket én szerveztem. Persze, az is belejátszott, hogy a máskor olyan hosszú és unalmas téli esték most ezzel a szórakozással teltek, fölébresztette az embereket téli 'álmukból. S ahogy az már lenni szokott, minél több feladat hárult rám, annál erősebbnek éreztem magam, annál lelkesebb voltam. Részt vettem már a kommunista párt helyi szervezetének megalakításában, előadásokat tartottam, úgy- annyira, hogy mint „agitátort” is számontartottak. Az egyik előadássorozat a nők megváltozott társadalmi helyzetéről szólt. Nagy sikere volt.------—---------j- emlékszem, I — SziVeSCH I már csak--------------------azért is, mert o tt ismerkedtem meg a férjemmel. Egyébként. miatta kerültem el onnan, Kiskőrösre helyezték. Egy év múlva Pestre. Akkor ajánlották fel ezt az állást. Alsógödön kaptunk ideiglenes lakást, de két hónap eltelte után már ideköltözhettünk. Egészen közel van a házunk az iskolához. De azért ezt ne fogja fel szimbólumnak! Tréfál, pedig van benne valami. • — Azóta itt lakunk, s nem is akarunk elmenni. Megszerettük ezt a községet: s én ezt az iskolát. Minden ide köt. Nemcsak a diákjaim, akik a kezem alatt nőttek, de a felnőttoktatás, a pártmunka, egyáltalán, minden eredményem. Munkásmozgalom-történetet és filozófiát adtam elő felnőtteknek, a kollégáimnak is. Most csodálkozik, mert tudja, hogy matematika-fizika szakos vagyok. De az irodalom és a történelem legalább annyira vonz. Csak ezért bánom néha, hogy kevés a szabad időm. Persze erről csak én tehetek. Mert meg vagyok verve fantáziával, már akkor — legalábbis a gyakorlat ezt mutatja — fölfedezem a lehetőségeket a dolgokban, mikor azok még nem bontakoztak ki teljes egészükben. így, annak idején az úttörőm«.zgalomban. Persze úgy kell nekem, mert aztán én bajlódhatok vele, míg valóban megvalósítja az a kiszemelt dolog önnön lehetőségeit. Illetve idáig sohasem jut el az ember gondolatban. Nem hiszi el, hogy ez már az. amit elképzelt. s folytatja. Végleges megállás, elégedettség nincs. az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntető címet kapta, kéthetes szovjetunióbeli üdüléssel együtt. Néhány napja pedig, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulóján a Munkaérdemrend ezüst fokozatát nyújtotta át neki Cservenka Ferencné. a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára. Hivatalos volt a Központi Bizottság ünnepi ülésére és a Parlamentbe, az esti fogadásra is. — Az ars poeticám? Erre nem tudok válaszolni. Talán annyit, ha újra kezdeném, akkor is ugyanígy történne min-. den. Másként nem lehetne, nem lehetett. Tanítás, a szónak összes értelmében. Gyerekek nélkül üres lenne az életem. V. V. . i iiz eve 4 J I
