Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
X968. DECEMBER 1., VASÄRNAP rear MEC VEI Dudaszó a Csódi völgyében Archaikus szavak, verejtékes valóság Az emberek tempós beszéde, megfontolt mozdulatai semmit sem árulnak el abból, hogy itt ma nagy robbantás lesz. Szó se róla, megszokhatták napról napra, azért ez a mostani más, mint a többi: 27 mázsa robbanóanyag repíti levegőbe a dunabogdányi Csódi-hegy cipójának egy részét. Ügy nevezik az ilyet, jö- vesztés, mivel hogy 25—30 ezer tohná kőányag válik le' ’„jön” le ilyenkor a hegyről. A, túl nagyra sikerült szikladarabokat aztán tovább aprózz zák. Persze, ezt is robbantással, szaknyelven határozással, de ez már kismiska: 80— 100-at határoznak naponta. Ma mindkettőre sor kerül, feltéve, ha a robbantó lyukakból délutánig sikerül ki- meregetni az összegyűlt esővizet. Kiss Imre bányamérnök és Knáh Mihály bányaüzemve- zető optimista. „Ha gyűszű- Vel is, de kimerjük” — ígérik. Addig is körülnézünk a bányában, amely otthonosan búvik meg a Dunazúg-hegy- ségben. A völgyekben bokán felül ér az agyagos sár. Kerülgetni sem lehet, olyan'sűrű, ragadás. A mélyebbik völgyben, mindjárt a Csódi lábánál, kézitermelés folyik. A bánya évi 340 ezer tonnás össztermelésében ma már csak 40 ezer tonnát termelnek kézi erővel, de bárcsak ennyit se kellene: embertelenül nehéz munka ez, ájult hőségben, 25 fokos fagyban, faragni, emelni, rakodni a nehéz termésköveket. Az irodában ízlelgettem a kőbányász mesterség különböző munkafázisait jelölő szavakat: kővágó, kőhegyező, kőhasító, kenős, lóvezető, fékes, sziklafigyelő, meddőrendező, vízhordó, bunkózó-pakoló. Archaikusnak, kőkorszak- j ízűeknek tűntek. A kővágó súlyos kockaköveket farag, melyekből útszegélyt, útfeljá- rót, vasúti átjárót készít a MÁV és az útépítő vállalat; a a bunkózópakolók csillékbe pakolják, s ormótlan szerszámokkal bunkózzák — aprítják az andezitot. A bérlistán sűrűn ismétlődnek a vezetéknevek: egész dinasztiák dolgoznak a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dunabogdányi bányájában. Apák és fiúk, fivérek, unokatestvérek tucatjai választották kenyerükül ezt a nehéz munkát a nagy gazdasági válság után vagy a 40-es évek elején. A kőbányászok hűségesek. Trapp József I. fúrós negyven éve dolgozik ä bányában. Kifutó gyerekként kezdte 15 éves korában. A legidősebb robbantó mester, id. Sztancsik András talán számolni sem tudna addig, ahány robbantást végrehajtott életében. Knáh Mihály volt kőhegyező, kőhasító, kővágó, fejtő, fúró, bunkózó-pakoló, robbantó — mire bányaüzemvezető lett. Tomik István főbányamestert ipari üzemben úgy neveznék: diszpécser. Tizenkét éves volt, amikor kőhegyezőnek adták. A kő vágást ma is megérzi a dereka. Harminchárom év alatt főbányamesteri rangot és tízszeres jelvényes szakma kiváló dolgozója címet vívott ki magának. Bátyja, Tomik Ferenc, robbantómester most a Csódi lábánál küszködik az isiász- szal: ő körözi össze a perem- lyukaktól ledobott vezetéket a láblyukaktól jövő huzallal. Innen viszik majd tovább, a tranzisztoros robbantógéphez. A bányát 1965 júliusában vette át a KÖVIZIG. A gépesítés két évvel korábban kezdődött, s még ma sincs vége. A KÖVIZIG gépészmérnökei készítették például azt a kő- osztályozót, amelyet a semmiből álmodtak meg, hiszen párját nem találni áehol az országban. Amióta ez osztályozza az andezitet, azóta száz tonna kőből mind a száz tonna — kő. Azelőtt száz tonnából 25—30 tonna föld volt. A dömperek, uszályok tehát ennyi felesleges terhet szállítottak ide-oda. Ami pedig nem mindegy, ha tekintetbe vesszük, hogy az ide Esztergomot jelenti, az oda viszont a jugoszláv határt! Ekkora Duna-szakasznak gazdája ugyanis a KÖVIZIG, amely az itt bányászott kőből partbiztosítási és folyamszabályozási műveket épít. A vezeték már eljutott a robbantógépig. A főbányá- mester intésére rekedtes dudaszó száll végig a hegyek között : figyelmeztetőül, hogy robbantás következik. Akinek nincs itt dolga, „fedezékbe” vonul. A hirtelen beállott csendet csak Jancsi és Juliska, a robbanóanyag-raktár őrzésével megbízott két fehér kuvasz töri meg: nyugtalanul viháncolnak láncaikon.. Még egy kiáltás, s a csendet irtózatos detonáció vágja ketté. A Csódi helyén sárgáskesernyés füst gomolyog, s fejünk felett, a tetőn ropognak a visszahulló apró szikladarabok. (A képen.) Amikor elül a „szórás" Knáb Mihály gratulál Tomik Istvánnak a jól sikerült robbantáshoz. ősi bányászszokás. Mert ha sokezredik is, sohasem lehet megszokni. Újra meg újra átélik az izgalmat: záródott-e az áramkör, nincs-e hiba a robbantógépben, felrobban-e minden, aminek kell? Aztán meg, veszélyes is ez a mesterség. Még akkor is, ha nem jár érte veszélyességi pótlék. A dudaszó a veszély elmúltát jelzi. Az alsó völgyben ismét nyikorognak a csillék, pufognak a bunkók, Jancsi és Juliska előkúszik a bódéból. A mai jövesztés hibátlanul sikerült: a Csódi cipójából nagy karéjt hasított ki az óriási kés ... Nyíri Éva DECEMBER Megyei gyermekvédelmi hetek A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya a társadalmi szervekkel közösen az idén ismét megrendezi á megyei gyermekvédelmi heteket. Mint az már a nevéből is kiderül, a közel három hétig tartó tanácskozásokon elsősorban a veszélyeztetett és a problémás gyerekekkel kapcsolatos feladatokról lesz szó. Az eseménysorozatot december 5-én megyei ankét vezeti be. Megnyitó beszédet mond dr. Csicsay Iván, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, a munkaértekezlet elnöke. Ezt követően László József, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának vezetője tart előadást Szocialista társadalmunk aktuális gyermekvédelmi feladatai címmel. December 6-tól kezdődően a járásokban folytatódnak a gyermekvédelmi tanácskozások. Bahason gyermekvédelmi ankétra, Örkényben nevelőszülők találkozójára, Ráckevén a szülői munkaközösségek megbeszélésére kerül sor ezen a napon. December 7-én Szo- bon rendeznek gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletet. December 9-én Vácott járási gyermekvédelmi tanácskozást, Foton a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság ankétjét, Nagykátán pedig munkaértekezletet tartanak. December 10-én Budaörsön, Ráckevén, Gödöllőn és Gyálon rendeznek tanácskozást. December 11-én Szentendrén és Vácott kerül sor a pedagógusok és aktívák megbeszélésére. December 12-én Szobon ifjúságvédelmi ankétot, Pomá- zon járási tanácsülést, a Gyapjúmosó- és Szövőgyárban üzemi ankétot, Gödöllőn pedig nevelők és óvónők találkozóját rendezik. Érdekesnek ígérkezik december 13-án Ráckevén a járási vb-titkárok és pedagógusok tanácskozása. Hasonló megbeszélésekre, ankétokra és tanácskozásokra kerül még sor a gyermekvédelmi hetek alkalmából Üllőn, Monoron, Gyálon, Veresegyházon, Vecsé- sen, Őcsán, Dömsödön, Budakeszin és Kistarcsán is. A gyermekvédelmi hetek december 21-én, a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet kibővített ülésével fejeződik be, amelyTengeröböl Zsámbéknál Térkép — csigákból és kagylókból Felső oligocén kori csigák és kagylók maradványait tanulmányozta és megállapításai alapján megrajzolta hazánk 25—30 millió évvel ezelőtti részleges térképét dr. Báldi Tamás paleontológus, egyetemi adjunktus. A szakember számára ugyanis ezek a laikusok szemében semmitmondó leletek nagyon részletes vallomást tesznek. Például csak csendes vízben élt kagylók temetőd- hettek el összezárt teknőkkel, ahol viszont egymástól elszakítva fekszenek a teknőlf, ot kétségkívül erős volt a vízmozgás. Katonás rendben, „arccal” egy irányban sorakoztatni a mészházakat csak az erős vízmozgás lehetett képes, rendetlen összevisszaságuk viszont sűrűn ismétlődő viharok következménye. Még több felvilágosítást adnak hajdani környezetükről azoknak a fajoknak a maradványai, amelyeknek leszármazottai vagy közeli rokonai ma is élnek, hiszen azonos formák csak azonos körülmények között alakulhatnak ki. Ily módon rajzolták ki ezek a leletek a 25—30 millió évvel ezelőtti térképét, hazánk területének északi egyharmadáról, ahol tudniillik a felsőoligocén- kori üledék egyáltalán megtalálható. Ettől a sávtól délre ugyanis vagy le sem rakódott, vagy az idők folyamán eltűnt. Ez az ősföldrajzi térkép lényegesen különbözik a maitól. A Kisalföld helyén akkor kiemelkedő szárazföld volt. Tőle keletre, nagyjából a Bakony táján egy mindössze néhány méter mély édes vizű tó, vagy kiédesedett tenger hullámzott. A Vértes és a Gerecse vidékén, nagyjából Zsám- békig és Dorogig olyan tengeröböl volt, amelynek vizében a sótartalom hol csökkent, Hol nőtt, a beletorkollóí folyók vízhozamának változásai szerint. Ez az öböl északkelet felé — körülbelül a mai Solymár—Szentendre—Csornád—Balassagyarmat vonalig — egy sekély, legfeljebb 30 méter mély tengerben folytatódott, amely időnként visszahúzódva lapos iszappartot hagyott maga után. Innen tovább dél felé Törökbálintig, északkeletre pedig nagyjából a Bükkszék—Putnok vonalig, a mai főváros-környékét is magában foglaló terület tengerének mélysége viszont már 30 és 120 méter között váltakozott, míg északkeleti folytatásában, a borsodi területeken 120 és 300 méteres mélységeket rejtett a tenger felszíne. Ennek a tengernek — a leletek tanúsága szerint — kapcsolata volt az Északitengerrel és a Földközitengerrel is. Olyan maradványok azonban, amelyekből földrajzilag megbízhatóan kirajzolódnék ennek az összeköttetésnek az útvonala eddig még nem kerültek elő. nek keretében dr. Vrestyák József, a Gödöllői Városi Tanács vb-titkára, Pála Károly- né, Szentendre város vb-elnökhelyettese, Bábi József, a ráckevei tanács vb-elnökhelyettese és Titton Miklós, a szentendrei járás vb-elnökhelyettese számol be a város, illetve a járás gyermekvédelmi tevékenységéről. — P — GYŐR Az ötvenezredik vasúti kocsi Elkészült az ötvenezredik vasúti kocsi az 1896-ban alapított Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. A nagy múltú üzem 1897-ben készítette az első vasúti kocsit. A jelenleg több mint 18 ezer embert foglalkoztató nagyüzem piaca a szó szoros értelmében a nagyvilág. Egyiptomban csakúgy, mint Argentínában megtalálhatók a Győrött készült vasúti kocsik vagy motorvonatok. NÉZŐPONT TABAKIÉK Kipling minden nemzedéktől agyonolvgsott művében, a Dzsungel könyvében Ká, Ba- gira, Balu és a többiek mellett és árnyékában föl-föjtűnnek a hegyes pofájú sakálok, a csak hordában merészek, a nagyok otthagyta koncokért marakodók, Tabakiék. Ocsmány horda ez, törvények nélkül él, ha úgy adódik, egymás torkának is nekiesnek, s lapulva lesik, hol marad valami falni való; gyáván settenkednek, s csak hangjuk, ordításuk hátborzongató. Egyedül azonban soha nem üvöltenek; a csorda adta biztonság nyitja szélesre, tágra torkukat. Nincs szándékunk egyenes párhuzamot vonni az említett példa, s bizonyos, nagyon is pontosan körülhatárolható emberi magatartás között; nem lehet azonban nem párhuzamot vonni. Tabakiék léteznek az emberi társadalomban is, a sakálüvöltés olykor fölcsap az emberhangkórus nemes dallamából, s a horda, hol kisebb, hol nagyobb létszámmal, zsákmány után kutat. Határokon túl, de innen is föl-fölparázs- lik a sötétben a sakálszem, föl-fölhangzik az üvöltés, kibukkannak a hegyes fogak. Tabakiék veszélyét nem kell túlbecsülni, de nagy hiba lenne elfeledni, hogy ott ólálkodnak kertjeink alatt. Baj lenne összekeverni őket, a koncért marakodókat magukkal a ragadozókkal, de ostobaság lenne azt hinni, hogy csak üvöl- teni tudnak. Mami is! Ha tehetik, ha a fegyver félve félt, vasa nem tartja távol, s sakkban hordájukat. Ne beszéljünk rébuszokban: a szocializmusnak nemcsak és kizárólag veszedelmes karmú, fogú, tehát ragadozóhangú ellenfelei vannak. Mellettük, mögöttük, sőt, sűrűn eléjük lépve, ott hangoskodnak Tabakiék is. Róluk szólunk, de nemcsak, s elsősorban nem nekik. Az alantas indulatok felszínre töréséhez, a sakálüvöltés felhangzásához olykor nagy esemény kell, máskor apróság is elég. Meghív a magyar nőtanács szíves vendégszeretettel egy angol újságírónőt. Viszik erre, arra, megmutatnak neki mindent, amit látni kíván, azzal beszél, akivel éppen kedve van. Azután hazamegy, s megKARÁCSONYRA hasznos háztartási cikkeket! IMPORTÁLT • zöldségkések, konyhakések, • személymérleg, háztartási mérleg, húsgép • pedálos műanyag szemétveder, billenős • szennyesruhatartó, • szőnyegseprő, • hőállóüveg főző- és sütőedények, • rozsdamentes evőeszközök NAGY VÁLASZTÉKBÓL KAPHATÓK A Fővárosi Vas- és Edényholiokban : V., Bécsi út 2., VII., Rákóczi út 24. VII., Lenin krt. 40., VII., Baross tér 12. V., Szt. István krt. 15., II., Lajos u. 39. XIII., Váci út 136/c. és valamennyi konyliafelszcrelési szaküzletfben írja: „a nők nagy többsége, lágyén orvos, bolti eladó vag;< tanár, kék kezeslábasban (?!), vagy jobb esetben, kék köpenyben jár. Ez egyenruha.” Kideríti: „minden ember arcán letörölhetetlen szomorúság, a szegénység és megfélemlítés riadtsága.” Más. Lapunkban, egy bűnügy kapcsán, szót emelünk a brutalitás szigorúbb megtorlásáért, s a többség egészséges fölfogásának hangot adva megállapítjuk: keményen sújtsanak le azokra, akik azt hiszik, övék, az ököljog hordaerkölcsei szerint élőké az utca. Kapunk vagy féltucat levelet, s a legkedvesebb megszólítás is az bennük, hogy „ti rohadtak” ... Más. Karambolozik két gépkocsi. Tömeg, s amikor a kocsikban ülő sérültek úgy ahogy magukhoz térnek, megdöbbenve tapasztalják, hogy a kocsikból minden mozdítható értéknek lába kelt. Míg ők eszméletlenül feküdtek, s a magukhoz térés első pillanataiban a többiekért ugrottak, aggódtak, addig — meglopták őket! Mi köze a három, egymáshoz látszatra nem is közellevő példának Tabakiékhoz? Az, hogy e z, hogy ilyen a sakálerkölcs! Mennyi típusa, törzse, alfaja a fajnak! Lompos és jól fésült, csatakos bundájú és csillogó szőrű, kopott agyarú és hegyes fogú, lomha járású és sebes iramlású, de mindmind: sakál. Ki hintené el a bizalmatlanság magvát azzal, hogy mindenhol sakálokat gyanítson?! Ám miért néznénk törleszkedő macskának, jámbor téblábolónak a sunyítva lapuló sakált? Mindkettő hiba lenne, mindkettő ostoba véglet, a kettő között van a realitás. Nem a gyanakvásról van szó, de az egészséges mérték- tartásról és mérlegelni tudásról. Arról, hogy ne mindenkit higgyünk szövetségesnek, barátnak, támasznak, ne próbáljuk ad abszurdumig tágítani a szövetségi politikát. Rengeteg a szövetségesünk, a barátunk, a társunk, a munkából, a harcból becsületesen részt vállaló, de vannak nekünk ellenfeleink, s vannak — sakáljaink is! A történelem többször adott már leckét abból, mire, hová is vezet, ha mindenki és minden belefér az „összetartozunk”-ba. És arról is adott már leckéket a történelem, hogy a ragadozók és udvartartásuk, öltözzenek bármilyen jelmezbe is, azok maradnak, akik voltak. A józanság nem azonos a gyanakvással, az ellenség számon tartása nem oktalanság, hanem szükséges és elkerülhetetlen életfeltétel. Nem lehetnek illúzióink, csakis reális fölismeréseinknek, s mérlegelésünknek van helye, lehet helye a mindennapokban. Ragadozó, nagy vad kevesebb van, tehát könnyen fölismerhető, számba vehető. Sakál azonban ... Tabakiékkal, éppen ezért már nehezebb boldogulni, nehezebb fölismerni őket, s nem könnyű számon tartani. Ám éppen az figyelmeztet, hogy a ragadozó nyomában mindig ott járnak Tabakiék. Az figyelmeztet, hogy a ragadozó háta mögött csattan fel a sakálhorda hangja. És ezért k#ll tudni, percnyi időre sem elfelejteni, hogy ahol a ragadozók állnak, ott vannak Tabakiék is. Mert tudni kell, ki hová tartozik! \ 1
