Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-05 / 285. szám
1968. DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK rtsa megye» 3 Brigád, rózsaszín nélkül Sokszor szentté avatják őket, máskor meg teljesen eltűnnek a figyelem sugarából. Nem ők tehetnek róla. ök dolgoznak. Akkor is. amikor — akaratuk ellenére — glória kerül a fejük fölé, s akkor is, amikor szó sem esik róluk. Milyen egy szocialista brigád rózsaszín nélkül, úgy natúrban, ahogy dolgoznak, élnek? Egy szocialista brigád, mondjuk a Pamutfonóipari Vállalat Finompamutfonó és Cérnázógyára „Március 15” nevet viselő, 31 tagú brigádja? A gyűrűsfonoda C műszakja most délelőttös. Középkorú asszonyok, csitri lányok dolgoznak a behemót gépek mellett, egy-egy ember négy gépoldalt kezel, aki próbálta vagy csak látta, elismeri: nem sétamenet. Űk, a C műszak tagjai a brigád. 1961-ben alakultak, ha minden igaz, ez évi eredményeikkel megszerzik a bronz jel vényre való jogot. Kezdettől fogva Fazekas Gá- borné csoportvezető a brigád irányítója is. — ... sokat számított, hogy a három műszakosok pótlékát fölemelték 150 forintra ... — ... ebben az évben végre a bérünkön javítottak, de kellett is, mert sok régi dolgozó is azt fontolgatta, hogy elmegy ... — ... most van olyan, aki kétezer fölött keres havonta, kevesebb is a mozgás, mint volt... — ... de mi lesz a leszedők- Ikel? Rengeteget dolgoznak, mégis kevés a pénzük. Márpedig leszedők nélkül a gépesek sem boldogulnak... A véleményeket jegyezve, némi csípősséget is hozzátéve, kérdem Fazekasnét: csak pénzről tudnak beszélni a brigád tagok? Csak a pénz' Rövid idő alatt a második csalódás ér. Az első az volt, amikor a fiatal, csinos asz- szonyról, Fazekasáéról kiderült, hogy már huszonhárom esztendeje dolgozik a gyárban, tizennyolc volt, amikor kezdte, tehát most... de ezt inkább hagyjuk. A második csalódás meg most ér, amikor a brigád vezetője — aki többszörös kiváló dolgozó, s birtokosa a könnyűipar kiváló dolgozója címnek is, amit tavaly kapott meg — igen meggyőzően fejtegeti, hogy semmi ellentét nincs a szocialista cím meg — fogalmazzunk nyersen — az anyagiasság között. Csak az a kérdés — mondja —. ki hogyan akarja a többet? Igen, a szocialista brigádok esetében sűrűn teszünk úgy, mintha a pénz valami szégyellni való dolog lenne, nem illene velük kapcsolatban emlegetni. Nem ez, nem az anyagi érdekeltség mellőzése különbözteti meg őket a többiektől. Hanem? Hanem például az, hogy a hozzájuk beosztott tanulókkal a szokásosnál többet foglalkoznak. Az, hogy rápirítanak azokra a csitrikre, akik azt hiszik, hogy csevegni jöttek a gyárba, s meg is mondják, amit keresnek, az „öltözni elég”. Mert nem kell hazaadniuk egy fillért sem... Az idősebb asszonyok veszik maguknak a fáradságot, hogy megmagyarázzák: nem mindig lesz így, majd ha a család gondja nyomja a vállukat, de ha most nem tanulják meg a szakmát, akkor később látják kárát. Sztranyán Lászióné, Nábelek Mihályné „mamásko- dik” így Fazekasnéval egyetemben, s ritkaság, hogy egy- egy gyerekkel, fiatallal a művezetőig, Tóbiás Mártonig jussanak el. Azért brigád a brigád — mondják —, hogy elintézze a maga kebelében. Szóval nemcsak a pénz. Hanem? Vetélkedő meg... A következő percben nagyot nevetünk, mert — újra pénzről van szó. Igaz, ez a pénz — nyeremény! A gyár brigádjainak politikai kérdésekből rendezett vetélkedőjén — a KMP megalakulásának ötvenedik esztendeje tiszteletére rendezték — négy tagból, Fazekasnéból, Szokol Lászlóból, Muri Annából, Mezei Valériából álló csapatuk első helyet szerzett, s 1600 forint volt a jutalmuk. A vetélkedőre való készülés módot adott arra, hogy sok mindenről beszélgessenek, a fiatalabbak megismerjenek olyasmit, amiről eddig alig hallottak, vagy nem is tudtak — igen, mert ilyen is van! — holott az szerves része hazai történelmünknek. A vetélkedő hozott más sikert is: Kovács Mária, a brigád egyik tagja, a szavalok versenyén kapott jutalmat. Tehát a vetélkedés? Megint csak többről van szó. Arról, zös piac és De Gaulle néhány sakkhúzása nagyobb szenzációt jelentett számukra, mint a világűrben röpködő szovjet űrutasok vagy a világ bármely abban az évben történt nagy drámai eseménye. (Hiszen, sajnos, húszegynéhány év óta alig élünk olyan „béke”-évet, amelyben ne történnének nagy nemzetközi, drámai konfliktusok és ne éreznénk, ha rövid időre is, hogy az emberiség már megint a szakadék szélén járja vitustáncát.) Furcsa az a megkapó köny- nyedség és tartózkodás, már- már antihumanizmus, amely- lyel más ügyeit szemlélik. Természetesen ez visszájára is fordulhat. Mert ha a más ügye csak a másé, ha nekem semmi közöm ahhoz, hogy ki és miért fordult fel az utcán vagy éppen kit és miért ért a Szajna hídja alatt a halál, akkor az én ügyem is holnap valakinek, valakiknek, mindenkinek csupán „más ügye, más baja” lesz. Csillogó pompa és városszéli szegénység, de betört a szegénység a metró belvárosi állomásaira is. ahová aludni tér, akinek se munkája, se lakása nincs. Anatole France, ha feltámadna. ma is elmondhatná ismert, nagy mondását. Üzlet a Notre Dame-ban éppen úgy, mint a Louvre- ban, vagy a Szt. Malo-i kalózvárban. Üzlet, annak könyörtelen, sokszor meg sem fogalmazható szelleme, amelytől megkeseredik a száj, szomorú lesz a lelkendező szív és fakóvá válnak Párizs fényei. Elismerésre méltó fesztelenség és könnyedség. És prostituáltak sorfala, mint valami szerelmi idegenlégió, fényes nappal, száz méterre a Notre Dame-tól. Utrillo és Picasso, Monett és Manett, Rembrandt és Leonardo — és szakállas, piszkos lábú félőrültek a Mont Mart- re-on. Fernandel, Jean Gabin, Daniel Darieux és a többiek nagyszerű filmjei, és a filmen elkövetett véres komicsok, szadizmus, pornográfia a szomszéd mozi vásznán. A múlt nagyszerű lendülete még viszi, sodorja Párizst, egész Franciaországot, de meddig tart e lendület? Meddig lehet meríteni hivatkozást abból a tarsolyból a polgárságnak, amelyet a kommunár- dok töltöttek meg vérrel, verítékkel. És amelynek erkölcsi hitelfedezetet ma is az országban harcoló kommunisták adnak. Feltételezhetően nem sokáig. Történelmileg számítva. mérve az időt, pedig egész rövid ideig. Robog a vonat velünk, csöndes álomba merülünk, még érezzük, még látjuk és tudjuk, hogy Párizs arca csodálatos, tekintete mint egy okos. melegszívű nőé, megkapó. Bár ez a szív mintha egy kissé nagy lenne és túlontúl adakozó. Szóval — bár sarmmal, franciásan — egy kissé romlott. És mégis: a viszontlátásra, Párizs! Mert a Szajna vize ha lassan is, ha csalódást okozó keskeny medrében is. de feltartóztathatatlanul halad előre. (suha) (Folytatjuk) Árleszállítás Olcsóbb a mezőgazdasági gépalkatrész December elejétől közepéig tíztől hetven százalékig csökkentik a különböző mezőgazdasági gépek alkatrészeinek árát. A vásár keretében különböző típusú betakarító és talajművelő gépek, hazai és külföldi gyártmányú erőgépek alkatrészeinek árát csökkentették. A Pest—Nógrád—Komárom megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat igazgatója arról is tájékoztatott, hogy az árleszállítással igyekeznek segíteni a különböző gazdaságokat, hogy hiba esetén minél gyorsabban ismét üzembe állíthassák a berendezést. A téli javításokat is gyorsítja, s eredményesebbé teszi az olcsóbb beszerzési lehetőség. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelettel módosította néhány — bejelentési kötelezettség alá eső — fertőző állatbetegség megelőzésének és leküzdésének szabályait. Az új rendelet a sertéspestisre, a baromfipestisre és a ragadós száj- és körömfájásra terjed ki. A módosításokat mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy egyrészt az előző rendelet megjelenése óta jelen„IPAROS" Baranyában, a Tenkes-hegy vidékén az idén kialakult az „iparos” méhek kategóriája: egész éven át a gyógyszer- és kozmetikai ipar számára dolgoztak ezek a méhcsaládok — virágport gyűjtöttek. A Tenkes környéke ugyanis hazánk legdélibb, s így legvirágosabb tája, a méhek tavasztól őszig bőségesen j találnak itt virágzó növényeket. A most elkészült összesítés sze- I rint az idén több mint két tonna virágport sikerült begyűjteni. GÉPESÍTE1T TÖRTÉNELEMKUTATÁS AZ ÖTSZEGLETŰ KÖRPECSÉT — KÉSZÜLŐDÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Új rendelet egyes fertőző állatbetegségek megelőzésére tőr változások történtek a nagyüzemi állattenyésztésben, másrészt megváltoztak a betegségek elleni védekezés feltételei és módszerei. Különös figyelmet szentel a rendelet a ragadós száj- és körömfájásnak. S ugyanakkor részletesen meghatározza, mi a teendő akkor, ha valahol felüti fejét a betegség, a feladatok pontos meghatározására azért van szükség, hogy adott alkalommal minél előbb helyhez tudják kötni és nem sokkal később felszámolhassák a betegséget. A rendelet előírásaiból az is kiderül, hogy a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés, valamint a betegség felszámolása nem kizárólag állatorvosi feladat, hanem csak széles körű társadalmi összefogással megvalósítható, nagy fegyelmezettséget és gondosságot kívánó munka. A történelmet emberek csinálják. Államfők, miniszterek, de községek és városok minden rendű, rangú lakosa — férfiak, asszonyok, sokszor gyermekek is —, ahogy a hadvezérek mellett a közkatonák szintén. Gondolataival, érzelmeivel, cselekedeteivel, gyakran mindössze egyetlen mozdulattal valamiképpen részese a történelem formálásának'mindenki, aki ugyanabban a korszakban él. És emberek csinálják azt a történelmet is, amely a múlt megörökítésre méltó eseményeit utóbb leírja. Ezek és azok azonban úgyszólván sohasem találkoznak. Ilyen ritka találkozásokra éppen manapság, amikor a Magyar Tanácsköztársaság közelgő ötvenedik évfordulójának megünneplésére készülődünk, a történésznek és a történelmi idő sok szereplőjének még van alkalma. Azok, akik most már esztendőnél is hosz- szabb ideje fáradoznak Pest megye Tanácsköztársaság alatti történelmének részletes feltárásán, élnek a lehetőséggel. Előbb azonban gondosan átvizsgálják munkahelyükön, a megyei levéltárban őrzött okmányokat, hiszen egykori események hiteles leírása korabeli hivatalos iratok nélkül elképzelhetetlen. Természetesen minél távolabbi a kor, annál kevesebb a fennmaradt okmány, ötven év távlata századokhoz mérten ugyan nem nagy idő, mégis a Tanácsköztársaság Pest megyére vonatkozó és a megyei levéltárban feltalálható iratanyaga nem egészen teljes. Némely járásé és száMikrofilmezés. A jól olvasható okmányt, mielőtt visszakerülne a kötegbe, Huber Györgyné kezelő lefényképezi. Mégpedig a legkorszerűbb mikrofilmfelvevő gépen, amilyennel az Országos Levéltáron kívül csak a Pest megyei rendelkezik — néhány hete. mos községé hiányzik. Elkallódott a népuralom felbomlása utáni zűrzavarban még mielőtt a levéltárba kerülhetett volna. A meglevő iratok viszont még így is bőséges forrásanyagot nyújtanak a történelemkutató számára. Nagyjából már valamennyit átnézték, rendszerezték, egyszóval feldolgozták a levéltár tudományos munkatársai. Az egész persze, csak részét ala A pomá7i direktórium megválasztásáról szóló jegyzőkönyv befejező része. Mikrofilm nagyí- • tása alapján készült másolat. kothatja a proletárdiktatúra országos történetének, helyi adatok hiányában azonban átfogó, összefüggő képet nem rögzíthet a történelemtudomány. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság — remélhetőleg rövidesen megírásra kerülő — Pest megyei történetéhez hozzá sem lehetne kezdeni a meglevő adatok feldolgozása nélkül. Ehhez a munkához újabban segítségül hívják a történészek technikai kultúránk korszerű vívmányait is. Egyes fontosabb okmányokat, vagy azok legjellemzőbb részeit lefényképezik, különben minduntalan elő kellene újra meg újra venni egyes iratkötege- ket. Az akták természetesen sokat elmondanak, de mégsem mindent. A ma még élő szemtanúk élőszóval közölt adatait kellő ellenőrzéssel szintén fel kell használni. A proletárforradalom tevékeny résztvevői sok olyan dologról számolhatnak be élőszóval. amikről az iratok nem beszélnek. S hogy szavuk el ne röppenjen, hangjukat magnószalagra rögzítik, a szalag pedig a levéltár polcaira kerül. A Pest megyei levéltár éppen ebből a célból magnót vásárolt és e héten először használta fel. Dr. Lakatos Ernő, a levéltár igazgatója maga ment először magnós adatgyűjtésre. Utjának célja, Monor. Szokoly Endre hogy a nagyon nehéz nyári hónapok után — amikor a létszámhiány miatt másfél ember munkáját is végezte egy-egy, s Fazekasné is úgy hajtott a gépen, mintha ezért kapná a fizetését — ismét föltamasztás- ra várt a brigádélet. A nyári hónapokban ugyanis — ha tetszik, ha nem, ha összevág a sémával, ha nem — „meghalni sem volt idejük”, annyi volt a munka. A helytállás, a foggal-körömmel” küzdés azonban maga is éppen elég volt brigádmunkának. Mert amit tettek, arra valóban csak szocialista szellemű közösség képes, még akkor is, ha igen prózai az eredmény megfogalmazása: a létszámhiány ellenére sem emelkedett a gépállás! Ä minőségi többlet A C műszak a gyűrűsfonodában eddigi eredményei alapján az első helyen áll, s ezt megtartotta a november 15— 30 között rendezett ünnepi műszak alatt is, amikor — első- j sorban a minőség javításával — a párt megalakulását kö- I szöntötlék. Annak ellenére tartják ezt a helyet, hogy sűrűn volt átállás — nem egy esetben 200—300 kilós tételek futnak csak —, hogy az acril- tól — fonalalapanyag — ég, viszket a bőrük, hogy viták is vannak — asszonyok között gyorsabban megy, igaz, a megbékélés is —, de mindent-min- dent szép szóval oldanak meg. Es ez az a minőségi többlet, ami átvitt értelemben is megkülönbözteti a szocialista cí- 1 met elnyert brigádot azoktól, akiknek a gyárban végzett munkánál csak egy a fontos: az óra meg ne álljon. Gondjuk, panaszuk? Van, bőséggel. Fazekasné például ’ nem érti, miért jár anyagiakban rosszabbul, mintha gépen i lenne? A leszedők gondját már ; korábban említettem. Azután: , egy-egy átállás, más fonalszám . kifonása esetén, lehetetlen . azonnal teljesíteni a normát, de ezt a bérezés nem követi — . még — kellő rugalmassággal. ! (A gyár szakszervezeti bizott- ; ságának titkára, később: — ; Igen, jogos észrevételek ezek, . a jövő év elején a gyárvezetés . fölülvizsgálja valamennyit.) Csak anyagi kihatásaik miatt foglalkoztatja mindez őket? Kötve hiszem, hanem mert egyre jobban megszokják, hogy önállóan gondolkozzanak, hogy mérlegeljenek. így például jö- 1 vő évi brigádvállalásukból — melyet már most körvonalaz- i gatnak — kihagynak egy sor : olyan dolgot, aimit formálisnak tartanak, túlhaladottak, ami korábban vállalás lehetett, de ma már természetes. : Búcsúzóul vendégségbe hívnak. Karácsony előtt ugyanis fölkeresnek egy idős, nyugdí- ' jas házaspárt, akik hosszú éve- | ken át itt a gyárban dolgoztak, ajándékot visznek, elbe- | szélgetnek velük. Miért csinálják? Eszükbe jutott; a válla- , lásaik között nem szerepel... . Mészáros Ottó
