Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

-4 w»» Mf.tr ki KMiritm 1968. DECEMBER 1., VASÁRNAP TI T // A Gödöllői Agrártudományi oLläDOrDäll Egyetemen az elméleti oktatás mellett igen nagy szerepet kap a gyakorlat: a hallgatóknak otthonosan kell mozogniuk a laboratóriumokban is. Ifjúsági klub, Szigethalom — Nem valami szerencsés kifejezés az, hogy lejtő, de ez a legközkeletűbb. Igen, a lej­tőről is vissza lehetallózni a gyerekeket és ehhez nem kell feltétlenül a rendőrség O közreműködése. — Péter megcsinálta. Már régen furdalt bennünket, hogy mivel lehetne összefogni ezt a rengeteg fiatalt, akik sok' szór csak azért téblábolnak és vagánykodnak, mert egysze' rűen nincs hová menniük. — A művelődési ház persze — ne haragudj Gyuszi, hogy közbevágok, de idekapcsolódik. Szóval jó dolog és kell, főleg akkor, ha nemcsak azért épí­tik, hogy elmondhassák, most már van. A Csepel Autógyár művelődési házára még vélet­lenül sem mondható ez, ellen­Politikai biztosként... A csendes szemtanú Amikor a házaspár megér­kezett, mindenki kíváncsian fordult feléjük, de aztán ez a fény gyorsan kialudt a sze­mekben. A néni ezüstősz haja, gömbölyű, de ráncos arca, a bácsi erősen kopasz fejebúbja, tasakos könnyzacskói, amelyek úgy dagadnak ki arcából, akár a sokat éjszakázó zenészeké, reszketős kezük, egyhangú öl­tözékük semmit sem árult el... oly sok idős ember össze­jön az 50. évfordulón! A szigetszentmártoni műve­lődési ház színpadán az elnök­ség már készülődött, mindösz- sze egy széknek nem akadt gazdája. Dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára Bikov elvtárssal, egy nagyon szépen dekorált szovjet tiszttel beszélgetett, Göndics Zoltán, a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetője Galambos Zsigmonddal, az Öreg veteránnal, amikor a bá­csiról lesegítették a kabá­tot ... tizennyolc kitüntetés a fekete zakón ... nézem, mi­lyen szeretettel teli érdeklő­déssel fogadja mindenki a bá­csit ... utat adnak neki... ugyan, ki lehet ez a férfi... s kicsoda a fekete ruhás néni, aki a terem felé halad Szabó Imrének, a pártbizottság osz­tályvezetőjének karján? Es már felmegy a függöny és csengenek a beszédek, az üdvözlések, amikor Szabó fü­lembe súgja: Fekete Bélát, a Tanácsköztársaság ráckevei politikai biztosát és feleségét a Budapesten levő Bajza utcai lányiskola ■ úttörői találták meg, fedezték föl... óh, hány­szor is mosolyogtam a nyom­olvasó mozgalmakon, az ilyen kutatásokon — kedvesen feles­leges, s valóban gyerekes szó­rakozásnak tartva. Pedig ezek­nél a gyerekeknél volt a va­rázsvessző, nélkülük aligha akadtak volna az öreg harcos­ra, a csendes, visszahúzódó szemtanúra. És miközben ezekről gondolkodom, felszó­lalni érkezik Fekete Béla: — Elvtársak, 1919 februárjában még a Népszava is arról írt, hogy le kel^ számolni a kom­munistákkal, s nagy találkozó­ra invitálta a szociáldemokra­ta munkásokat. Emlékszem, a vágóhídról a mészárosok véres kötényekben, késekkel, bár­dokkal érkeztek... aztán a le­számolásból óriási találkozó, a kommunisták melletti de­monstráció lett, a jobboldali szoodem vezetők, pedig elsza­kadtak, leváltak, Csepel—Kő­bánya—Újpest munkásai mel­lettünk tettek hitet... Ezt ne engedjétek soha, kedves bará­taim... a hitet, soha, soha... elveszni... legyen néha na­gyon nehéz ..-. fárasztó... ez a miénk a legtisztább a vilá­gon ...! Galambos Zsigmond, a má­sik öreg harcos felugrik: „Eb­ben jobban kell hinnetek, mint a római pápának az istenben!” — óriási derű, nevetés, taps. Nézem a pirosodó arcokat, egy-egy könnycsepp is legurul az ünnepélyesen borotvált ar­cokon... lám, egyet meg kell még tanulnunk öregeinktől, a szép, tiszta értelem mellett a tüzet, az érzelmek forróságát, amelyet néha úgy szégyellünk, mintha bűn lenne... romanti­kának tartjuk, ami langynál melegebb! Aztán nézem a feleségét, a nénit... rágja vékony, szürkén fakó szájaszélét, nagyokat nyel... ujjai, mintha zongo­rázna, az asztal lapját verik, ideges boldogságában, s ami­kor a kisiskolások kórusmű­vét, a modern, szólamokra írt prozódiát hallgatja, már nem törődik a környezetével, csen­desen, befelé sírdogál, szüp- pög, pedig az arca nevet. „Óh, óh — hálálkodik Szabó Imré­nek —, milyen kedvesek önök, hogy lehetővé tették ne­künk ezeket a boldog órákat." Az ebéden szemben ülünk, csirkét tálalnak. „Szedjél csak nyugodtan, papa” — unszolja Fekete Bélát —, „szabad — most téged is ünnepelnek itt!” Mesél nekem a bácsi, köb­ben kezét a fél arcához kapja, suttog, mintha még mindig ti­tokban kellene ezekről a na­pokról beszélni, úgy tesz, mint az az ember, aki a szobában is markában befelé tartja a cigarettát gyújtó lángot, hogy a szél el ne fújja. Fekete Béla lakatostanonc volt s 1906-ban lépett a vasas­szakszervezetbe, s Landler Jenő adott megbízásokat neki. Az 1918-as vasutassztrájknál a rohamozó rendőrök a váróte­rembe vitték és véresre verték — mutatja az arcát, ahol egy mély vágás emlékezteti erre — aztán, amikor Landler bel­ügyi népbiztos lett, a Tanács- köztársaság alatt őt küldték Ráckevére politikai biztosnak. — Rabi István volt a direk­tórium elnöke, Szladek Rezső csepeli munkás a helyettese — mondja és amikor azt kérde­zem, jól és tisztán emlékszik-e azokra a napokra, méltatlan­kodik: „lehet nem emlékezni?” Mesél, mesél és én figyelem ezt a csendes, öreg bácsit, aki két ellenforradalmat vert le ... Lacházán katonatiszti különít­mény lázított, elindultak át a hídon ... Fekete ott állt húsz vörösőrrel, összesen 120 töl­ténnyel. Parancsot adott, csak akkor szabad lőni, ha már kö­zel érnek, mert nincs több töl­tény ... éjjelenként járta a ráckevei utcákat... összeeskü­vést leplezett le, amelyet egy huszár ezredes szervezett és egy Dékány nevű csendőr őr­mester ... kútban a gépfegy­ver ... éjjel akarták legyilkol­ni a forradalom helyi veze­tőit ... Csepel... forradalmi vésztörvényszék ... nem re­megett, amikor halált kért. Szervezett, ellenőrzött, éj­jelenként két órát aludt... augusztus 5-én jöttek érte, éj­jel, lakásáról hurcolták el... 18 évet kapott. — Mi volt a legboldogabb emléke? — kérdezem a nénit, azt válaszolja: amikor a tör­vényszék tárgyalótermében 18 évet, s nem halált hirdettek ki a férjére. Boldogságában ösz- szeesett, és ájultan vitték ki a teremből. Fekete Béla két és fél évet ült börtönben, ahová szabad bejárást kaptak az úri cseme­ték, s a rabokat puszta szóra­kozásból meg-megverték. Neki a fogait is' összetörték a kar­ját, a mellét, veséjét... 1921 decemberében a Szovjetunió kicserélte __ megmentette__ 1 924-ben a felesége is utána­mehetett. — Moszkvában esett a hó. Hideg nap volt. Nagyon fáradt voltam. Szóltak, Kun Béla vár ... Az internacionalista­kórházban feküdt, betegen, odamentem, megölelt__ Ké­s őbb engem is kezeltek ott. Öröm, elégedettség? Micso­da szavak! 1932-ben kiütéses tífuszt ka­pott, aztán vérhast, hastífuszt, később merevséget — mutatja ujjait — idegalapon, a sok ve­rés akkor jött ki rajta... Min­den szellő elfújta volna. Moszkvában dolgozott, gyá­rakban, később, a háború alatt agitációs munkán. Mindig elöl, veszélyben. 1946-ban jött ha­za, de nem tolakodott... gyár­táselőkészítő lett egy üzemben, két évig párttitkár is volt egy kicsi alapszervezetben, s most is még a VI. kerületben szo­ciális problémákkal foglalko­zik. Az ötvenes évek közepén már nyugdíjba ment. Ma 82 éves. Nézem a kitüntetéseit, szov­jet sztahanovista jelvény ... érdekes ... ezt egy autógyár­ban kapta, ahol szerelő volt... háborús emlékérmek, szovjet kitüntetéseik, a Munka Érdem­rend ezüst fokozata... és még ki tudná felsorolni, mennyi más... a Szocialista Hazáért Érdemrend... a Tanácsköztár­sasági Emlékérem... — Felfedeztük — mondja büszkén és titkolhatatlan örömmel Szabó Imre, s úgy nézi a két kis öreget, mintha a saját édesapja, anyja vol­na... Szabó hordja nekik a finom falatokat, kávét, édes­ségeket. Egy zenekar jS tangót ver a teremben, már táncolnak a fia­talok. A két kis öreg figyel, mosolyog, leesik az öngyújtóm, lehajolok, egy pillanatra sze­mem a szomszédba téved, az asztal alatt titokban egymás kezét fogják. Szűts I. Dénes kezűleg. De, mert „mindenki­hez szólni” szeretett volna, mindenkit be akart húzni a rendezvényekre, nem sikerült állandó közönséget teremte­nie. — Illetve, azért ne vesd el a sulykot Pista, a különböző'' szakköröknek megvoltak az állandó tagjai. Csak éppen ez a korosztály nem érezte, hogy túl sok köze van az egészhez. — Tudtuk, hogy olyasvala­mit kell csinálnunk, ami csak az övék. így adódott a na­gyon is kézenfekvő ötlet: if­júsági klub. — Idáig igazán nem volt ne­héz eljutná. Csakhogy más a tervezgetés és más a gyakor­lati megvalósítás. — Na igen. Annyira szép volt az elgondolás, hogy ál­munkban sem jutott eszünk­be: nem is lesz olyan egyszerű elfogadtatni. — Márpedig ez történt. Per­sze, ahogy lenni szokott, a megnyitó várakozáson felül sikerült „Feldobott” volt a hangulat. Igaz, hogy a fiatal művészeit klubjával közösen rendeztük. — Azért azt se felejtsük el, hogy a művelődési ház meg­adott minden anyagi támoga­tást. Állítom, hogy kevés klubnak van ilyen berende­zése — s tudjuk, hogy ez összefügg — ilyen hangulata, mint a miénknek. — Ezt nem is vonja kétség­be senki, Péter. De te éppen úgy nem értetted, mint mi, hogy mitől lettünk „gyanúsak“ ezután. És a rendezvényeink, melyek — nem hazabeszélek — tényleg nívósak és válto­zatosak voltak? — Szerintem, azért, mert elkövettük ugyanazt a hibát, amit általában: mindenkinek tetszeni akartunk egy-egy műsorral Márpedig ilyen nincs. Táncolni ugyan min­denki szeret, de ez csak egy dolog. — Még jó, hogy ilyen tűzbe jöttünk az emlékeinktől. Nagyot nevet a három fia­talember, Herczenik Gyula, a Csepel Autógyár KISZ-bi- zottságának agit.-prop. titká­ra, Erdélyi István, a gyár művelődési házának ifjúsági osztályvezetője és Pintarics Péter, az ifjúsági klub ve­zető titkára. Mert a — még igazán nem régi — klub történetében ez a hullámvölgy, az indulás gyermekbetegsége már a múlté. Kétszázon felül van a klubtagok száma. Tagsági könyvvel és otthonos biz­tonsággal jönnek estéről es­tére. És nemcsak a gyárból, hanem a környékről is. Szak­munkások, középiskolások. —' Olyanok is, akik azelőtt egy-egy község rémei vol­tak. Akit, ha megláttak az ut­cán a lányok, átmentek a túl­só oldalra, még véletlenül se találkozzanak vele — mond­ja Erdélyi István. Pintarics Péter barátomnak köszön­hetjük, hogy ma ezek a gye­rekek a legudvariasabban kér­nek bocsánatot akkor is, ha véletlenül meglöknek vala­kit. — Azért nem egészen úgy van. Hogy érted azt, hogy ne­kem köszönhető? — Minek szabadkozol — kontrázik a KISZ-bizottság munkatársa —, ami a császá­ré... Mi nem tudtunk ügy szólni hozzájuk, hogy meg is hallgassanak. Legfeljebb ud­variasságból tették meg. Ez­zel szemben te: no de meséld el, hogyan kezdődött? — Na jó, ha tetszik nektek, hogy ég a fülem?! Hogy én lettem a klubvezető-titkár, en­gem is nagyon meglepett. A KISZ-bizottság és a művelő­A BUDAPESTI FŐSZER- ÉS ÉDESSÉG- NAGYKERESKEDELMI V. felvesz férfi dolgozókat fizikai munkakörbe. Munkásszállás van. JELENTKEZÉS: Bpest VII., Dohány u. 40 Munkaüqy. szombat kivételével. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk november 30-i szá­mában közölt „AGROKER” hirdetésében dátumelírás tör­tént. A Komárom megyei Ki- rendeltségen (Tata) a mű­trágya és növényvédőszer vagyonmegáilapító leltára helyesen de«. 1-től 15-ig tart. dési ház vezetőségének közös határozata volt. Azt mondták, jó szervező ember kelL Mit mondjak még? — Majd én illusztrálom egy példával — segíti ki Hercze­nik Gyula. — Egyik este kö­rülnéztünk, eléggé gyéren vol­tak a klubban. Látjuk, hogy Péter az előcsarnokból befeié tart egy csoporttal. Vadidegen srácok. Fél óra múlva már úgy viselkedtek, mintha min­dig ide jártak volna. Nem áll­tuk meg, hogy ne kérdezzünk: mit mondott Péter? Semmit — volt a válasz, csak az ér­dekelte, hogy mit szobrozunk, azaz várunk itt a bejárat előtt? Mondtuk, hogy csak úgy. Nem fáztok? De. Akkor gyertek be. Hétköznap este van és jó meleg idebenn. A magnó egymásután pörgeti a jobbnál jobb számokat. A hangulatvilágítás mellett azon­ban alig egy-két pár táncol, a legtöbben beszélgetnek, vitat koznak. Szó esik itt minden­ről, politikától kezdve iroda­lomig, a gyári dolgoktól a sze relémig. Barátok mesélnek egymásnak, itt mindenki jó ismerős. Elmondják, ha bánt­ja őket valami, tanácsot kér­nek egymástól. Nem az, utcán csatangolnak, vagy presszók­ban, kocsmákban üldögélnek. Jó társaságot, magukhoz való­kat, jó hangulatot, egészséges közérzetet találnak itt. A klubvezetőség most, szá­molva a különböző érdeklődé­sű csoportokkal, akadémiákat szervezett. Művészettörténet' tői ifjúságvédelemig, szocio­lógiától irodalomig, elég nagy a választék-. A klub évadnyi­tása, az őszi idény erőteljesen bizonyított: szükség van rá, s erre van szükség! Az érdek­lődés, a kitartó figyelem, a rendszeres látogatottság már megszokott, nem meglepő je­lenség. S a meghívott előadók, egyetemi tanárok, professzorok, költők, művészek; már tudják, érdemes idejönniük, mert há­lás közönséget, vitatkozó kö­zönséget találnak itt. S talán azt is érdemes meg­említeni, a különböző táncze­nekarok megtiszteltetésnek érzik, ha játszhatnak itt, in­gyen! A falakról a napokban ke­rültek le a fiatal művészek klubja képzőművész tagjainak kiállított képei. Helyüket most a kisfilmes és fotós-szakkör tagjainak legjobban sikerült, legszebb felvételei foglalják el. Ök már nagyobb múltra tekinthetnek vissza, több mint tíz évvel ezelőtt kezdték a kö­zös amatőrmunkát. Eredmé­nyeik dicsérik nemcsak tehet­ségüket, de a művelődési ház vezetőségének áldozatkészsé­gét is, hiszen a ma hatvan tag­ból álló szakkör minden anya­gi támogatást megkapott. Vá­góasztaltól kezdve kézi felve­vőkig, jobbnál jobb fényképe­zőgépekig, mindenük van. Ennek az együttműködésnek lesz szép példája az a színes kisfilm, melyet az ifjúsági klub — igazán mozgalmas — életéről készítenek a közeljövőben. — Azért, hogy lássák a gyerekek önmagukat — mond­ja Erdélyi István. — És az idősebbek azt, hogy milyenek vagyunk. Milyenek tudunk lenni. — a. — a. VASÚTON- ORSZÁGÚTON Üres hét vége Kevesebb utas Vagonhiány, vagontöbblet Új autóbuszok Az elmúlt héten rövid ..ír­ben már jeleztük, hogy ülést tartott a Pest megyei Szállí­tási Bizottság. Napirendje a vasúti szállí­tással kezdődött. A 44 órás munkahét bevezetésének fu­varozási és személyszállítási gondjait vizsgálva megálla­píthatták, hogy október 1-ig 36 vállalat tért át a csökken­tett munkaidőre. Többségük megállapodást kötött a vasút­tal a szombat-vasárnapi va­gonküldemények zavarmentes fogadására, illetve berako­dásra. Csökkent a vasúton az uta­sok száma. Ez is összefügg a rövidített munkahéttel. A ceglédi, újszászi, szobi és hatvani vonalon minden má­sodik szombaton 30—40 szá­zalékkal kevesebb ember uta­zik munkába. Ezzel szemben több a hét végi utas a Duna­kanyarban. Ezen a vonalon a hét végi és hétközi forga­lomban csak akkor várható jelentős javulás, ha elkészül­nek a korszerűsítéssel. * Az áruszállításnál is érez-r tett hatását a rövidített műn-, kahét. Hogy ne csak hétköz­napokon rakják ki-be a sze­relvényeket,' kedvezményeket biztosítanak azoknak a fuva­roztatóknak, akik a hét vé­gén veszik igénybe a vasutat. Ennek ellenére több vállalat csak hétközben rakodik, s ezzel olyan zsúfoltságot okoz, hogy ilyenkor nem tudnak minden igényt kielégíteni. Az 1. sz. AKÖV jól meg­állja helyét. Az idén maga­sabb nyereséghez jutnak, mint tavaly. A rugalmasabb munka érdekében további önálló üzemegységeket hoz­nak létre. Január elsejével önállóvá alakítják a gödöllői főnökséget, ahová Vác és Aszód is tartozik. Az AKÖV az idén már nemcsak ellátta a jelentkező igényeket, telje­sítette a kívánságokat, de sa- játmaga is újabb szállítási lehetőségeket kutatott fel. Ez évben több mint 1 millió 800 ezer tonna árut visz az 1. sz. AKÖV. A MÁVAUT 30 millió fo­rintot fordított a megye köz­lekedési helyzetének javítá­sára. Csuklós autóbuszok, új járművek álltak szolgálatba. A különböző járásokban 32 „csuklós” állt forgalomba, s 15 új jármű került a kiselej­tezettek helyébe. II. Edward Szolnokon A Szolnoki Szigligeti Szín­házban pénteken tartották meg a „II. Edward” című történel­mi játék magyarországi bemu­tatóját. A Ch. Marlowe tra­gédiája nyomán Bertolt Brecht által írt kétrészes szín­padi mű címszerepét meghí­vott vendégként Linka György alakította. A bemutató előadás előtt a színház előcsarnoká­ban kiállítás nyílt Bertolt Brecht munkásságáról. Pincér férfi — női szemmel Az emberek — szerencsére — sokfélék. A leg­szembetűnőbb és legérdekesebb azonban még lát­szólag jelentékte­len dolgoknál is a férfiak és nők véleménykülönb­sége. Cegléden a Délibáb eszpresz- szóban kis la­pocskát nyújtot­tak át a vendé­geknek. Az egyik oldalán ez állt: az ön érdekében történik, bírálja meg felszolgá­lóinkat. Ha a mondat nem is a legszerencsésebb, az mindenképpen ügyes volt, hogy a másik oldalon a felszolgálók gyorsaságáról, fi­gyelmességéről, megjelenéséről kértek véleményt. Egyértelműen po­zitív volt a vá­lasz a felszolgá­lók ápoltságát il­letően. Megoszlot­tak a vélemények a gyorsaságról. A nők nagy része megfelelőnek tartja azt a tem­pót, amivel a fér­fiaknak csak negyven százaléka volt elégedett. Ügy látszik, a hölgyek jobban ráérnek, a férfi vendégek türelmetlenek. Mindez a hely­beliekre vonatko­zik, az átutazók érdekes módon valamennyien elé­gedettek voltak mind a gyorsa­sággal, mind a külön dicsért tisz­tasággal. Jó ötlet, de va­jon bátran kér­dezhetnének ha­sonlókat bárme­lyik vendéglátó egységben?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom