Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

“^ífrfap 1968. DECEMBER 30., HÉTFŐ Azonnal fe Beton- és Vasbetonipari Művek Budapesti Betonárugyára Budapest XXI. (Csepel), Rákóczi F. u. 289. MOZAIKLAPGYÁRTó MUNKÁRA NŐI ÉS BETONELEMGYÁRTÓ MUNKÁRA FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. A munka végzése gyártócsarnokban történik. Kereseti lehetőség a norma 100 százalékos teljesítése esetén női dolgozóknak 1400—1800 Ft férfi dolgozóknak 1800—2800 Ft Begyakorlás után ennél magasabb kereset is elérhető. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében adunk. MINDEN MÁSODIK HÉTEN SZABAD SZOMBAT Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Felvételre jelentkezés a Munkaügyi Csoportnál. Január 21-én SZABÓ CSALÁD - ÖTSZÁZADSZOR SzelicT'-rókavész A Hazai Pamutszövőgyár- SOROKSÁRI GYARA Bp. XX. Soroksár, Marx K. u. 294. 1969. FEBRUAR 1-vel 1 ÉVES TANULÓIDŐRE ]PARi TANULÓKAT SZERZŐDTET 15 évet betöltött fiúk, lányok jelentkezhetnek január 15-ig. Vidékieknek lakást biztosítunk. TOVÁBBÁ FELVESZÜNK 16 évet betöltött lányokat BETANÍTOTT SZÖVŐNEK Albérletet költséghozzájárulással biztosítunk. FEL VESZÜNK tazonköszörűsöket, fémmintakészítőket, energia-, kovács- és forgácsolóüzembe betanított és segédmunkásokat. Vidékieknek munkásszállás 1969. március 31-ig. A budai járás területén rendszeres MÁVAUT-járatok a gyár és a községek között. IPARi szerelvény ÉS GÉPGYÁR BUDAPEST Telefon: 166—450, 122-es mellék. IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK 14 —16 éves. ált. iskolát véqzett fiatalokat a2 alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületasztalos, vjz- és gáz-* vezetékszerelő, műköves, épületasztalos, villanyszerelő <e szakmákra csak kitűnő rendűek jelenkezhetnek). Szobafestő és mázoló (e szakmára csak budapesti lakással rendelkezők Jelentkezhetnek). Vasbetonszerelő íe szakmában a tanulóidő 2 év) Ács, állványozó, bádogos­tetőfedő és szigetelő (akik e szakmában tanulmányi szerződést kötnek, azoknak felemelt ösztöndíjai fizetünk ; A fiataloknak tanufcszáUást, teljes ellátást, munka- és védőrunát, szerszámot es ösztöndíjat adunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Pest megyei Állami Épitőbsn Vállalat Budapest XXI (Csepel), Kiss J. altábornagy u. 19 — 21 Égő gengszter Jamaica szigetén, Kingston- ban, egy bár kiszolgálónője ügyes mozdulattal harcképte­lenné tett egy gengsztert, aki őt késsel fenyegette. A gengsz­ter a bár pénztárának tartal­mát akarta magához venni, amikor a fiatal lány egy pohár meleg rumot zúdított a férfi arcába, és utánadobott egy égő gyufát. A tolvaj ruhája meg­gyulladt, és az égő fáklyává változott gengszter elmenekült. Ez a kis életrajzgyűjtemény szerény keretek közt nagy fel­adatra vállalkozik. Huszonhat olyan ember portréját kívánja méltóan megörökíteni, akik sokat tettek; népük, nemzetük boldogulásáért. Többnyire azokról szól, akiknek inkább csak a nevét, vagy talán még a nevét sem ismerjük, s leg­feljebb egy-egy ünnepi meg­emlékezés idézi alakjukat. Sorsuk küzdelmes korban formálódott; szocialista forra­dalom Oroszországban, majd Magyarországon, a fasizmus uralma Európában, kontinen­sek háborúja és az antifasisz­ta harc győzelme, népi demok­ratikus forradalmak és ellen- forradalmi lázadás Magyaror­Január 21-én ötszázadszor | jelentkezik a rádió egyik leg­népszerűbb műsora a „Szabó család”. A jubileum alkalmá­ból a szerzőhármas és a dra­maturg elmondta többek kö­zött, hogy lassan tizedik évfordulót ünnepelnek, s bemutatko­zástól, 1959. június 30-tól mindmáig változatlanul nagy az érdeklődés, mindig van levél a postaládá­ban. Az ünnepi jókívánságok­kal együtt az elmúlt csaknem egy évtized alatt több tízezer borítékot bontottak fel. Tíz év alatt a család — szűkebb ér­telemben véve — 12 tagúra bővült. Sajnálatos halálesetek miatt kénytelen szerepcserék történtek. A szereplők az 500. adásig 15 000 kéziratoldalt „keltettek életre”. Ha ezt ki­adnák, 700 kéziratívet számol­va, ugyancsak nagy könyv si­keredne belőle, pedig a levél­írók igénylik az eddigi műso­rok anyagának kiadását. Az alkotók az 500. adás előtt a legfőbb eredménynek azt tartják, hogy sikerült lé­pést tartani az élettel, gyor­san reagálni a napi problé­mákra. Érdekesek a szerzők mun­kájának műhelytitkai is. A tíz éve együtt dolgozó szerzők közül Baráti Géza újságíró az élet széles területeivel tart kapcsolatot, Forgács István, a Nemzeti Színház dramaturgja és festőművész, Liska Dénes, a József Attila Színház dra­maturgja, aki egy egész mun­szágon ...Sa huszonhat sors mindegyike valahol, vagy ép­pen mindvégig, összekapcsoló­dott ezzel a küzdelemmel. Egyikük sem született for­radalmárnak, <jle a környezet, a korai felismerés és az esz­mék azzá formálták őket. Sőt, voltak köztük olyanok, akiket a születés és a környezet so­káig távol tartott a haladástól, s csak a történelem válságos pillanatában döbbentek rá a nép és a nemzet érdekére. Emberek voltak, akik az élet legnehezebb perceiben meg­érezték, megértették a társa­dalom kívánságait, s aszerint cselekedtek. (A Kossuth és Zrínyi Kiadó közös kiadása.) kásnegyed közönségével talál­kozhat. Major Anna, a műsor dramaturgja az együttes élő emlékezőtehetsége. A népsze­rű műsor rendezője kezdettől László Endre. Amint kiderült, egy-egy szerző az egymás­után következő két adás anyagát írja meg. A foglalkozásokból is követ­kezik, hogy mindegyikük az életnek másfajta problémái iránt érdeklődik. Van közöt­tük, aki inkább a riportszerű­séget, van, aki a politikai té­mákat kedveli, míg más a kontrasztokban megnyilvá­nuló humort. Mindegyikőjük­nek megvannak a saját ked­ves figuráik. Szívesen dolgoznak együtt. Megnyugtatásképpen; mint általában, most is már fél év­re előre kész a következő mű­soruk terve. Egyébként a ki­dolgozása mindig friss. A ked­di adás hétfőn készül, s tech­nikai okokból nemegyszer a késői órákban. A jövőre nézve elmondták a Szabó család „szülői”, hogy nagyon szeretnének továbbra, is eredményesen dolgozni. A legbüszkébbek arra, hogy „nem játszották el” a műsort hallgató százezrek bizalmát, amit az 1000. adással is sze­retnének kiérdemelni. // A Bakony erdőségeiben, fő­leg Veszprém, környékén és Barnag határában ismét „sze­líd” rókákra figyeltek fel a környék lakói. Az egyébként igen óvatos rókák bemerész­kedtek a lakóházak udvarára is. A szakemberek megállapí­tották, hogy a vidéken ismét fellépett a rókaveszettség. A A televízió holnap már a délutáni órákban is az év utol­só napja jegyében sugároz műsort. 17.30-kor a „Csak a képre emlékezem” címmel összeállítást látjuk az év mű­soraiból vett illusztrációkkal. 20.45-kor kerül sor a hete­ken át nagy sikert aratott Slá­gerkupa küzdelmeinek döntő­jére, majd 22.00-kor a Szil­veszter — 1968 című non stop összeállításra. Ennek első ré­sze a „Min mulattak nagy­apáink?” címet viseli. A mű­sor második része „Az év utol­só lapja" lesz, s csaknem két és fél óra keretében a szoká­sos szilveszteri kabarét újság formába öntve láthatják a né­zők. írói: Róna Tibor, Litvá- nyi Károly, Romhányi József, februári nagyszabású irtóhad­járat után most először talál­tak ismét veszett rókát. A megyei egészségügyi szer­vek első lépésként az iskolák­ban tartottak tájékoztatót az emberre is veszedelmes beteg­ségről, egyúttal felhívták a bakonyi falvak lakóinak fi­gyelmét, hogy óvakodjanak a, gyanúsan „szelíd” rókáktól. valamint a „lap” főmunkatár­sai: Tabi László és Komlós János szerkesztették. A műsor kabaré formában próbálja egy újság valamennyi rovatának alkalomhoz illő paródiáját ad­ni. így lesz természetesen ve­zércikk, sajtószemle, női rovat, közgazdasági rovat, bő kultu­rális melléklet, lelki klinika, zenés kritika, mezőgazdasági rovat, riport, interjú (Major Tamással, azaz Majoros Tamás bácsival), és természetesen ké­pes melléklet — Alfonzóval. A lapzárta már csak percekkel előzi meg az új esztendőt, úgyhogy egyben az év finálé­jának is tekintendő. A műsor­ban a legismertebb művészek lépnek fel. Slágerkoktél Ez is megvolt. Megint eltelt egy nehéz hét. Hogy mi volt a slágere? Elsősorban az, hogy három napig ka­rácsony volt. Ettünk (minden óvá figyelmeztetés ellenére mindent és minden mennyiségben), ittunk (sza­vahihető statisztikát még nem kap­tunk az elfogyasztott italféleségek­ről és hektoliterekről), tisztelgő láto­gatásokat tettünk a szeretve tisztelt rokonoknál (hónunk alatt egy rúd beiglivel, hátha a jó rokonnál nem kapunk), összeállítottuk a kicseré­lendő ajándékok listáját (papucsban, mert az ajándókcipőnek nemcsak a színe, a fazonja és a minősége nem tetszett, hanem szűk volt ráadásul), átlagosan kétóránként vigasztaltuk ismételten sírva fakadó gyermekün­ket (és egyfolytában szidtuk a ma­gyar játékipar meásait, akik között nyilvánvalóan egyetlen gyerekes apa vagy anya sincs), kétszer oltottuk el a lángoló karácsonyfát és egyszer magát a lakást (Ráthonyiéknák az idén ez nem sikerült), vártuk a ha­vat (mire az új szánkóval az utcára szaladtunk, csak sár lett belőle) és az új slágereket a slágerkupából (ünnepnap azonban nemcsak az üz­letek nem tartanak nyitva, a kupa is zárva van) és az ünnep utolsó órá­jában családi tanács keretében való­ra váltottuk a népművelők esztendők óta hőn óhajtott „közös kalap” ter­vét, de az ünnepet követő reggel így is az üres üvegek árából kellett ki­egészíteni a soványan csörgő forin­tosokat. Egyszóval remek karácso­nyunk volt! Csak kihúzzuk valahogy a legközelebbi fizetésig! (Még sze­rencse, hogy a beigli jelentős része minden kínálás ellenére is megma radt.) Szóval a karácsony a béke, a sze­retet, a családiasság jegyében telt. Egyik laptársunk főleg a családias­ság hangsúlyozására fordított nagy gondot. Ennek szellemében kitűnő fotográfiát közölt az önfeledten ját­szadozó Lehoczky Zsuzsa—Ticr.y La­jos családjáról, beszámolt arról, hogy Poór Klári, a televízió népszerű ri­portere örök hűséget esküdött Szom- bathy Gyulának, a szolnoki Sziglige­ti Színház művészének, sőt arról sem feledkezett meg, hogy közölje Wal­ter Gebhardtnak, az osztrák váloga­tott jobbhátvédjének esküvői képét, akinek Csepregi Annamária kisasz- szony mondta ki a boldogító igent a Budapesten rendezett szertartáson. De az is helyet kapott ebben az új­ságban — gondolom mind annyiunk nagy megnyugtatására —, hogy Cas­sius Clay, a volt nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnok családja köré­ben tölthette a karácsonyt, mivel ez ünnepre kiengedték a börtönből, ahol éppen jogosítvány nélküli gép­kocsivezetéséért töltötte tízhónapos büntetését. Minő figyelmesség! Akárcsak az az emelkedett hang­vételű riport, amely szintén a hét slágerei közé tartozik. Az írás a „nagy testvéri kollektívába”, a „szeb- bélevés szanatóriumába” kalauzolja el a kedves olvasót, ahol „Rotschild Klára az egyetemi tanár tekintélyé­vel vizsgálja és kezeli” az oda beté­vedő, vaskos pénztárcájú hölgyeket. A kitűnő műből megtudhatjuk, hogy „négy számjegy alatti ruhadarab nincs Különlegességiéknél; 5—6—8 ezres napirenden van. Kézi hímzésű nagyestélyi: tízezer ...” Sőt, arról is tudósítja olvasóit a szemfüles ripor­ter, hogy: „Minden elkel. Remitten­da nincs. Alku nincs”. Ugyan miért is lenne? Ezek után azon a kijelentésen sincs miért csodálkoznunk, amelyet Szántó György, a Bútorért igazgató­ja tett egyik kollégánknak: „Az idén például húszezer hálószobát küldtek az üzletekbe, köztük sok olcsót, 8—10 000 forintosául). Nagy részük az üzletekben maradt: mert nem voltak elég modernek. Elkelt viszont a 30 ezer forintos jugoszláv háló...” Miért is ne? Ha valakinek tízezer forintja van csak egy nagyes­télyire, majd bolond lenne potom 8—10 000 forintért venni magának egy hálószobabútort! Hogy honnan, miből van harminc-, meg tízezer forintja az embereknek? Lottózunk, totózunk, rendkívüli ju­talomsorsolás a Lottón, rendes havi jutalomsorsolás a Lottón. Szerencse sorsjegy sorsolás. És két napon át is­mét húzták a Békekölcsönkötvénye­ket is. Ennyi lehetőségük valóban ritkán volt már az embereknek, mint az elmúlt héten! Csak egy kis szerencse kell és máris sorban áll­hatunk Rotschild Klára divatszalon­ja előtt... Akár a Baross téren, ha közleked­ni akarunk, mondjuk az egyik oldal­ról a másikra. Az új esztendőt ugyanis újabb útlezárással kezdhet­jük. Ezúttal a Bethlen Gábor és a Rottenbiller utca között zárják le az utat mindkét irányban. Aztán prob­lémák lesznek a volt OTl-ház kör­nyékén is. Megkurtítják magasra- nött tornyát: a jelenlegi tizenhét emeletből mindössze tíz marad. Emeletráépítésről hallottunk már eleget az elmúlt esztendőkben, de emelet-kurtításról... Hiába, no, mindig kell valami sláger, amiről beszélni lehet. Apropó, sláger! Szilveszterkor megtudjuk végre, melyik csapaté lesz a slágerkupa. A döntésre még várni kell. De máris — megnyugta­tásul — közölhetjük a kitűnő újsá­got: azután sem maradunk sokáig sláger nélkül. A slágerkupa után újabb tancdalvetélkedőre kerül sor: a Made in Hungary-ve, melyet feb­ruár közepén rendeznek meg. „A rai- ni-táncdalfesztiválra közel negyven új táncdal készült, s ebből választja ki a zsűri azt a 18—19 számot, me­lyet a legnépszerűbb énekesek mu­tatnak majd be”. Ez igen! A tánc­dal ezzel végérvényesen lekerült a hiánycikkek listájáról. Hogy sok minden más még megt 11 ható ezen a sok bosszúságot okozó listán? Nyu­galom, kedves olvasó, nyugalom. Egyszerre a szocializmusban sem oldódhat meg minden! Az az angol nyelvű hirdetés mindenesetre meg­nyugtató, mely ezekben a napokban látott napvilágot. „Join the smart people... drink White Horse Whis­ky”. Azoknak, akik netán nem be­szélnék az angol nyelvet, közlöm a reklám-szöveg magyar fordítását: „Az okos ember csatlakozik ... igyon Fehér Ló whiskyt". Hogy miért an­gol nyelven reklámoznak egy ma­gyar újságban? Ebben sincs kérem, semmi különös. A reklám megjele­nésének napjára vártuk vissza ugyanis a hét mindenképpen legna­gyobb slágerét, az Apollo 8 három bátor űrhajósát. Nyilván a reklá- moztató cég arra gondolt, hátha az Apollo 8 mégsem a Csendes-óceán vizére ereszkedik le, hanem uram bocsa’, a Dunára, mondjuk az Erzsé- bet-híd szomszédságában, s ameri­kaiak lévén minden bizonnyal azon­nal whisky után áhítoznak, hogy r.e legyen gondjuk, melyik fajtából kor­tyoljanak néhányat, nyomban aján­latot tesznek nekik: drink White Horse Whisky. Persze, ha netán a magyar dolgozók is kedvet kapná­nak hozzá, megvásárolhatják forin­tért is. Igaz, hogy az árát elfelejtet­ték közzétenni a hirdetésben. Nyil­ván szemérmességből... Szó, ami szól, ez a hét sem múlt el sláger nélkül. S máris nyakunkon a legeslegújabb: szilveszter éjszakája és az új esztendő: 1969. Ha még nem mondta volna senki Önöknek, ked­ves olvasók, engedjék meg, hogy megtegyem: BUEK! Prukner Pál KÖNYVESPOLC Forradalmárok, katonák SZILVESZTER 68.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom