Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

A forradalom emlékezete Holnap este fél 6 órakor a városi könyvtárban „Hiszek az emberben” címmel zenés iro­dalmi estre kerül sor, amelyet az 1918—19-es forradalmak 50. évfordulójára rendeznek. Az j összekötő szöveget Tóbiás I Áron mondja. A műsorban ! Ady Endre, Móricz Zsigmond, ! Tóth Árpád, Krúdy Gyula és Somlyó Zoltán műveiből hang- | zanak el részletek neves elő- j adóművészek tolmácsolásá- j ban. Miért titok ? rME&YLI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM 1968. DECEMBER 3., KEDD B aranyi Ferenc a TIT-klubban December 5-én (csütörtökön) este 8 órakor Baranyi Ferenc költő látogat el tisztelői közé a művelődési központ TIT-klub- jába. A költő verselt Polgár Judit előadóművész tolmácsolja a hallgatóknak. Konzervgyári statisztika: A legtöbb baleset - csúcsidőben A „ráverős" napok is veszélyesek Fiatalok többségben Ma: Nők akadémiája Ma este 6 órakor a művelő­dési központ emeleti klubter­mében Pacsa János, a rend­őrkapitányság vezetője, a nők akadémiája rendezvénysoroza­tának keretében, arról tájékoz­tatja az érdeklődőket, hogy a társadalom milyen segítséget nyújthat a bűnözés elleni küz­delemben. Igler György, a konzerv­gyár pszichológusának vezeté­sével a gyár lélektani labora­tóriuma csaknem 2 és fél ezer adatot dolgozott fel, hogy ki­derítsék : milyen lélektani okok idézik elő a leggyakrab­ban a baleseteket. Egy év bal­eseti statisztikáját elemezték matematikai módszerekkel. Megállapították, hogy bal­esetek gyakorisága nem függ a gyárban az időjárási válto­zásoktól. Viszont azok a dolgozók, akik gyenge kézügyességgel és rossz szemmértékkel ren­Jubileumi vetélkedő a konaervgyiírban A való jubileumi évfordulókra felkészülés és megemlé­kezés jegyében a szocialista brigádok vetélkedőt rendeznek a konzervgyárban. A beneve­zés november 20-ig történt, és ezekben a napokban a felké­szülés folyik. Mozgalmi, politikai, kultu­rális, sport-, szakmai és játé­kos feladatok szerepelnek a ve­télkedő feladatai között. Az elődöntőre december 14-én, a döntőre egy nappal később ke­rül sor. Az a szocialista brigád, amelyik a gyári vetélkedőt nyeri, 5 ezer forint jutalmat kap, és részt vesz az iparági vetélkedőn. A második helye­zett 3 ezer, a harmadik 2 ezer forint jutalomban részesül. November 25-től a gyár ve­zetősége naponta előadásokat rendez az említett tárgykörök­ben, hogy a brigádok felkészü­lését ezzel is megkönnyítsék. Válasz ./of/O.V a pihenőnap A kocséri Űj Élet Termelő- szövetkezet tagja, S. I. azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy jár-e a termelőszövetke­zeti tagnak, amennyiben munkaszüneti és ünnepna­pokon is dolgozik —, mert olyan a munkaköre — pi­henőnap, vagy szabadság? Olvasónknak üzenjük, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló 1967/III. törvény 62. §-a szerint: „A termelőszövetkezetnek azt a tagját, aki egész éven át fo­lyamatosan dolgozik, a mun­kaviszonyban álló dolgozó­kéval azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg”. Emellett e törvény 63. §-a kimondja: „Az állandó beosz­tásban dolgozó termelőszövet­kezeti tag részére, hetenként egy pihenőnapot kell biztosí­tani”. Ugyancsak ez a törvény úgy rendelkezik, hogy ameny- nyiben a termelőszövetkezet­nek nem áll módjában bizto­sítani a pihenőnapot, a ren­des munkadíjon felül az érin­tett dolgozó részére a munka­rend előírásától függően leg­alább 25, és legfeljebb 75 szá­zalékos pótlékot kell fizetnie. Vadvacsorák Az Aranykalász Étteremben december 5-től (csütörtöktől) kezdődően minden héten ugyanezen a napon vadvacso­rával várják a vendégeket. Az első ilyen alkalommal többi között tűzdelt fácán, angolos őzgerinc és nyúlcomb vadasan készítve várja az ínyenceket. Ezeknek a vacso­ráknak az elmúlt években is nagy sikere volt. Az idei va­dászati eredmények arra en­gednek következtetni, hogy a továbbiakban is változatos fogások szerepelnek csütörtpk esténként az étlapokon. Visszhangzik az utca, két gyerek tépi, cibálja egy­mást. Paprikapi­ros arccal, mérges pulykaként vijjog az egyik, fejjel szalad neki a má­sik gyomra tájá­nak, mert az épp fogva tartja' tá­madója mindkét szurtos mancsát. Nem sikerül? Az se lohasztja a har­ci kedvet. Van még láb és van még érzékeny síp­csontja a másik­nak. A rúgás hatott. A kölyök szisszen­ve kap a sípcsont­jához. A másik sem rest, ugrik a fájdalomtól fin­Magánügy forgó nyakába, ci­bálja, karmolja, hiába próbálja amaz lerázni ve­rekedő terhét. — Nem szégyel­lnek magatokat?! jVerekedni az ut­cán! — próbálja egy asszony ketté­választani őket. Szép szóval azon­ban nem megy, hát megragad egy kezeügyébe eső fület. Eles visítás. A verekedők szét­válnak. Meglepet­ten és sértődötten áll a két lurkó. — Mért bántja a néni a testvére­met? — csattan hirtelen a sípcson­tos hangja. — Ez a mi dolgunk! ' — De hisz té­ged bántott! — Semmi köze hozzá! — így a gyerek. — Majd mi elintézzük egy­mást, egymás kö­zött. A néni megle­petten áll, a kó­cos támadó he­lyeslőén bólogat. Megvárják, amíg tisztul a terep, a néni eltűnik a sarkon, aztán haj­rá! Ismét egymás nyakában vannak, folytatják a ma­gánügyet ... delkeznek, 65 százalékkal nagyobb valószínűséggel váltak a balesetek áldoza­taivá, mint azok, akik az említett képességeknek birtokában voltak. Nem elhanyagolható ténye­ző, hogy a lélektani laborató­rium minősítő vizsgálatnak veti alá a dolgozókat. Bár ezek a vizsgálatok előre jel­zik a baleseti veszélyeztetett­séget, egyes üzemek vezetői mégsem veszik figyelembe ezeket a dolgozók beosztásá­nál és ez is növeli a baleseti statisztikát. A felmérés tanúsága szerint nem szabad lebecsülni a dolgozók oktatását, betaní­tását a legegyszerűbb > munkafogásokra sem. Ezt igazolja az idei szezon el­ső három hónapja. A számba vett összes bal­eset 50,5 százaléka ugyanis eb­ben az időszakban történik. Ennek oka nemcsak a létszám- emelkedés — hiszen augusz­tusban és szeptemberben is ugyanennyien dolgoztak a vállalatnál —, hanem az a kö­rülmény, hogy a dolgozókat nem oktatták ki munkába ál­láskor az egyes műveletek ve­szélytelen elvégzésére. Augusz­tusban és szeptemberben ugyanis a felmért balesetek­nek mindössze 5,2 százaléka következett be, tehát a legve­szélyesebb időszaknak alig több, mint tizedrésze. A legtöbb baleset kedden és pénteken történik. A labora­tórium megállapítása szerint pénteken az egész heti munka után már fáradtak a dolgozók és emiatt fi­gyelmetlenebbek is. Kedden viszont — mondja a pszichológus — a hétfői „lazí­tás” után „rávemek” a mun­kára, és ez okozza a balesetek gyakoriságát. Számottevő tényező az úgy­nevezett biológiai ritmus is. A legtöbb baleset ugyanis délelőtt 11 óra körül követke­zik be. Felmerül az a lehető­ség, hogy 10—11 óra között 5— 10 perces pihenő szünetet ik­tassanak be az egész vállalat­nál. A statisztika azt bizonyítja, hogy a balesetek 57 százaléka a 20 év alatti dolgozókat sújt­ja. Egyrészt a gyakorlatlanság, másrészt a fiatalos figyelmet­lenség lehet ennek a szomorú számnak a magyarázója. Népgazdaságunk — mind az iparban, mind a mező­gazdaságban — szakképzett, felelős embereket állított az egyes üzemek élére. A szak- ! vezetők, az igazgatók és ter- ' melőszövetkezeti elnökök, il- ! letve a szövetkezetek vezetői j nemcsak egy kis kollektíva ■ előtt felelősek munkájukért, hanem a közvélemény előtt is. A sajtónak is van felelős­sége. Tájékoztatnia kell az olvasókat politikai és gazda­sági életünk legfrissebb ese­ményeiről. Az elmondottakból magától értetődő, hogy a sajtó e fel­adatának csak úgy tud eleget tenni, ha a gazdasági egysé­gek vezetői közreműködnek a közvélemény tájékoztatásá­ban. Szükségesnek tartjuk ezt megemlíteni, mert az utóbbi időben néhány vállalat és Virágok között a cifrakerti kertészetben Kint dérvirágok csillognak a fákon, bent az üvegház kelle­mes melegében mosolyog a ta­vasz, zöldellnek a íikuszok és a pálmák, s nyílnak a cik­lámenek és a primulák. A cifrakerti kertészetben járunk. Egri Ernő kertész szabadságon van, s Tárcsái Balázsné vezet végig az üveg­házakon. Tizenhárom eszten­deje dolgozik a kertészetben. Ismeri a virágok minden kí­vánságát, s a velük való bá­násmód minden csínját-bin- ját. A szegfűházba lépünk. Itt kissé hűvösebb a levegő. — A szegfűnek nem kell a nagy meleg, mert felnyúlnak — mondotta kísérőnk. — A szegfű csak a fényt szom­jazza; ha süt a nap, sokkal több virág kinyílik. A vi­rágboltban pedig nagyon vár­ják a szegfűt. Ez a legked­vesebb cikk. Az' esküvőtől a temetésig minden alkalomra jó. Több mint ezer tónk van elültetve, és a helyi fo­gyasztást nem tudjuk kielé­gíteni. — Milyen színű szegfűt ke­resnek a legjobban ? — A pirosat meg a rózsa­színt. A múlt években meg a fehér volt a legkapósabb. Mindenesetre a jövőre is gon­dolunk, már most tűzdeljük a kis szegfűhajtásokat, melyek a jövő télen fognak virágoz­ni. — Ügy látszik általában, hogy növekszik a virágok iránti szeretet és érdeklő­dés? — Igen. Az elmúlt években a névnapi vagy ünnepi aján­déknak vett harisnya, sál, vagy más csomagra csak egy szál aszparáguszt tűztek, de most egy csokor, cserép nyíló virágot is vésznek hozzá. — Újdonságról adhatunk hírt? — Igen. Rózsakertet tele­pítünk. Jövőre lesz vágott rózsánk is. — Hányán dolgoznak ezzel a sok virággal? — A főnökünkkel együtt összesen négyen. — És győzik a munkát? — Sok mindent el tud vé­gezni az ember, ha szívvel, szeretettel csinálja — mon­dotta és már késével kezd­te puhítani egy muskátlis cse­rép megkeményedett földjét. (kopa) szövetkezet vezetője elzárkó-! zik a véleménynyilvánítástól, és az általuk vezetett gazda­sági egység eredményeit — akár jó, akár rosszak azok —■ bűvös számként titokban tartják. A sajtó egyetlen gazdasági szervnek sem felügyeleti ha­tósága. De a közvélemény tá­jékoztatása a valóságról mind­annyiunk becsületbeli és tár­sadalmi kötelessége. Az új­ságíró a közvélemény tájé­koztatásának munkása. És azok a vezetők, akik külön­böző — jól, rosszul magyará­zott érdekek miatt — nem tájékoztatják őt a gazdasági egység munkájáról, eredmé­nyeiről, a közvéleményt csap­ják be, mert elhallgatják a lakosságot érdeklő adatokat, tényeket. Rendszerünk demokratiz­musa a tájékoztatás demok­ratizmusát is jelenti. Ebbe beletartozik az is, hogy az újságírót ne okvetetlenkedő és kíváncsiskodó személyként, hanem a közvélemény tájé­koztatásának munkásaként fo­gadják a gazdasági egységek vezetői. . (—ara—) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Biciklitolvajok. A brüsszeli világkiállítás alkalmából a vi­lág harmadik legjobb filmje címmel kitüntetett olasz alko­tás felújítása. Korhatár nélkü­li. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. S a P a O * R ® T Birkózás Jászberényben rendezték meg a serdülő korosztályúak ré­szére a területi szabadfogású egyéni bajnokságot. A színvonalas versenyen a Nagykőrösi Kinizsit két bir­kózó képviselte, sajnos, kevés sikerrel. Fogyasztaniuk kel­lett, hogy hozzák súlyukat. A 45 kilogrammosok mezőnyé­ben hét fő indult, közüttük Bundi Péter is; a 62 kilogram­mosok ötös mezőnyében Tekes József képviselte a Kinizsit Egyik körösi fiunknak sem sikerült a hármas döntőbe ke­rülnie. Sportlövészet A Petőfi Iskolában került sorra a városi légpuskás Ma­gyar Népköztársasági Kupa hatodik, egyben utolsó fordu­lója. Az úttörők részére kiírt versenysorozat finisén a kö­vetkező lányok és fiúk végez­tek a legjobban: Leány egyéni versenyben (6 induló): 1. Tóth Rozália (Kos­suth Iskola) 111, 2. Bakos Emília (Rákóczi) 101, 3. Fehér Judit (Kossuth) 80 köregység­gel. Leány-csapatversenyben (2 induló): 1. Kossuth Iskola 259, 2. Rákóczi Iskola 187 kör­egységgel. Fiúk egyéni versenyben (12): 1. Janovics Tibor (Pe­tőfi) 146, 2. Tóth Albert (Pe­tőfi) 136, 3. Hajdú Ambrus (Petőfi) 133 köregységgel. Fiú csapatversenyben (3): 1. Petőfi Iskola 415, 2. Rákó­czi Iskola 298, 3. Kossuth Is­kola 197 köregységgel. Torna Szekszárd volt a színhelye az országos vidéki II. osztályú serdülő fiú-csapatbainokság küzdelmeinek. A 17 csapat ve­télkedőjén városunkat 1956— 58-as születésűek, míg a többi csapatot 1954—55-ben szüle­tettek képviselték. A csapatbajnokságot a-Győ­ri Vasas ETÓ nyerte Szek­szárd és a Dunaújvárosi Ko­hász előtt. A Nagykőrösi Ki­nizsi csapata (Párizs Lajos, Kovács István, Király Miklós, Zsoldos Péter, Harsányt Gá­bor, Harkai Péter) 212,5 pon­tos teljesítményével a kilen­cedik helyen végzett. Súlyok Zoltán EMBEREK, PILLANATOK A HEGESZTŐ Már messziről vakít a fény. Olyan, mintha egy különösen erős csillagszórót gyújtottak volna meg. Egy ember hajol a tűz fölé, nézi mozdulat­lanul. Az arca előtt különös sisak, mint a ví­vóknak. Nézi a tüzet, mintha tűzimádó lenne, valami megszállott keleti szekta tagja, aki képes napokig egyetlen pontra nézni, onnan várva az istent. Egyszerre elalszik a fény. Az alak kiegyenesedik, leveszi az ellenzőt, szabad kézzel megtörli a homlokát Vége a varázslatnak. — Jó napot kívánok! — köszönök rá. — Jó napot! — válaszol elégedetten, de ez nem nekem szól, hanem a befejezett munká­nak. — Szereti a tüzet? — kérdezem. Meglepetve néz rám, nyilván nem érti, mire gondolok. Talán eszébe sem jutott munka közben, hogy „tűzzel játszik”. — Nem fél a tűztől? — kérdezem őt újból. Elmosolyodik. Az orra tövén fekete folt van. A sisak alatt megizzadt, s -összegyűlt a verejték. — Nem kell ettől félni! — Mi lenrfe, ha védősisak nélkül belenéz­nénk a tűzbe? Megint mosolyog. Fölényesen, az értő ma­gabiztosságával a tudatlanon. — Megvakulnánk. — Ilyen egyszerű megvakulná? — Hát... nem ajánlanám sokáig belenéz­ni. Körülnézek. Hosszú csövek, vastagok és vékonyak: az egyik egyenes, a másik meg hajlított. Odébb két nagy palack, mellette nosszú gumivezeték összetekerve. — Szereti a szakmáját? — faggatom to­vább. Újból mosblyog, de most másként. Most szeretet van a szemében, sőt több: rajongás. Ha nem szólna semmit, akkor is túdnám a válaszát. — Én mindig látom előre, mi lesz abból, amit csinálok. És ez szép. Elgondolkozik. — Amikor aztán kész van az egész, az az igazi boldogság. Szerintem minden olyan ember szereti a szakmáját, aki örömét ta­lálja a készben, amit ő csinált. Ennyi az egész. — És hogy lett hegesztő? — Ezt már sokan kérdezték. — Talán a tűz, a vakító ragyogás vonzotta? A kezében levő hegesztőpisztolyra néz. Meg­emelgeti, mintha a súlyát vizsgálná. — Egy öreg hegesztő lakott nálunk, ö me­séit a munkájáról. Aztán ... hegesztő lettem. Milyen egyszerű az egész! Csak egy mesélő kell hozzá. Aztán pattan a pisztoly, és újból szikrázik a fény. Fölkerül a sisak, s én ijedten kapom p szemem elé a kezem: nem akarok megva kulni. A fehér fénybe beleér egy vékony pálca, s a tűzben eggyé lesz két vasdarab. Tóth Tibor ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Pörge Sándor és Balogh Erzsébet: Sándor, Pin­tye Attila és Túlik Anna: At­tila nevű gyermeke. Házasságot kötött: Fehér Gyula és Farkas Margit, Zilay Lajos és Pásztor Mária, Nagy József és Albert Ilona, Hor­váth Ferenc és Kolozsi Judit, Csikós Sándor és Dobóczi Mar­git, Barna Sándor és Molnár Magdolna, Kis László és Né­met Katalin, Kiss János és Szarka Anikó. Balázs Ferenc és Balog Mária, Ács László és Szkulinyecz Éva, Gerecze Jó­zsef és Sziladi Erzsébet, Kne- zsek Gyula és Bergh Ágnes, Meghaltak: Ványi Sándorné Szabó Mária (Petőfi u. 33.), Molnár Ambrus (Baross Gábor u. 14.), Pászti János (Vágóhíd u. 5 ), Kláb Rozália (Ady End­re u. 12.), Göbölyös László (Bajza u. 11.). Boros Gáborné •Tuszku Mária (Ady Endre u. 12.). _______________________ K öszönetét mondunk mind­azoknak a rokonoknak, jó isme­rősöknek, munkatársaknak, akik felejthetetlen leányom, 111. felesé­gem Ványi Sándorné temetésén megjelentek, fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. Sírjára koszo­rút és virágot helyeztek. Gyá­szoló édesanyja és férje. Ezúton mondunk hálás köszö netet mindazoknak, akik szere tett férjtem, ill. édesapánk Mot nár Ambrus (Baross Gábor 111 temetésén résztvettek. sírját i koszorút, virágot helyeztek Ez zel fájdalmunkon enyhfteni igyé keztek. A gyászoló család.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom