Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

IO r»»T Mtcrn 1968. DECEMBER 24., KEDD Szobormúzeum ■I A fővárosi városrendezés során számos régi műemlék jel­legű szobrot is lebontanak, és a kiscelli kastélyban kiala­kított különtermekben őrzik. (MTI Foto — Friedmann Endre felvétele) r,ssssfssssssssssssssssssrffsssssfss/sssysssssssss/ssss//fssssssssfssfsss/ssssssssssssssss/sssssssssfsssssssss/ss/sss/ssf/ssssssss/r*ie Vita az olvasásról Zárszó, pont nélkül hozzátehetjük: a fejlődéshez, az eddigieknél gyorsabb ha­ladáshoz föltétlenül szükség van az összefogásra, az erők koncentrálására, arra, hogy a könyvtár munkája, s általá­ban az olvasás ne egyszer­egyszer véletlenül fölmerülő téma legyen, a városban, a községben a tanács vagy a társadalmi szervezeteik veze­tőinek megbeszélésein, hanem rendszeres,. Mőközöfcben mér­jék föl, meddig jutottak, s mit tehetnek a továbbiakban. A vita elősegítette a né­zetek tisztán elválasztható megfogalmazását, miszerint csakis a szépirodalom for­gatása tekinthető olvasás­nak, illetve ma, tudomá­nyos-technikai forradalmat élő korunkban, lehetetlenség továbbra is kirekeszteni az olvasás fogalmából az isme­retterjesztő műveket, a poli­tikai irodalmat, mindazt, ami — világméretekben — föltá- madóhan van. A vita részt­vevőinek ahhoz a csoportjá­hoz csatlakozunk, amelynek tagjai azt vallják: az (iro­dalom és az olvasás fogalma kitágult, görcsösen ragasz­kodni elavult képzetekhez és sémákhoz vaksággal fölérő makacsság lenne. Kell-é kü­lönösebben bizonygatni, hogy egy rossz regény semmiféle olvasmány-élményt nem ad, míg egy jó ismeretterjesztő könyv, szóljon akár az atom­energiáról, akár az afrikai né­pek kultúrájáról — bármi­ről — igenis az élmény ere­jével hathat, s hasznos, mesz- szire gyűrűző folyamatokat indíthat meg az olvasó gon­dolkozásában. A vitának ez a. része is igazolta, hogy kul­turális életünk mennyire nélkülözi a tisztázott fogal­makat, hogy rriég a termino­lógiák körül is teljes a ho­mály, s hogy nem egy esetben, mint az olvasásnál is, olyas­miről vitatkozunk, aminek még alapvető fogalmait és jellemzőit sem tisztáztuk megnyugtatóan és félreér­tésektől — félremagyarázá­soktól — mentesén. Pest megyében 1968 elején 290 önálló könyvtár, illetve könyvtári fiók működött, s a tanácsi közművelődési könyvtárak könyvállománya 878 ezer kötetet tett ki. A be­iratkozott olvasók száma megközelítette a 110 ezret, a kikölcsönzött kötetek száma pedig a hárommilliót. Ha ezekhez az önmagukban tet­szetős adatokhoz hozzávesz- szük a szakszervezeti könyv­tárak adatait is, úgy vetjük össze az országos adatokkal, akkor ikiderül, hogy az ön­magukban tetszetősnek tűnő adatok nagyonis szerények, sőt, -kedvezőtlenek! Országos átlagban tízezer lakosra 9,8 közművelődési könyvtár jut, Pest megyében ez a szám 5,1, s ezzel az előttünk levő megyéktől messze leszakadva az utolsó helyet foglaljuk el,' Ugyancsak országos átlagban száz lakosra 202 kötet könyv­tári. könyv jut, Pest megyé­ben azonban csak 125, s ez­zel megintcsak a lista végére, az utolsó helyre szorulunk. Az úgynevezett dologi körülmé­nyek tehát nem kedveznek túlságosan azoknak, akik hi­vatásuknak és foglalkozásuk­nak választották a betű, az olvasás megszerettetését, ép­pen ezért kell — és lehet is — nagyobb segítséget kap­niuk, nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsiekben, mód­szerekben, mindenféle támo­gatásban azoktól, akik a csi­szoltabb elmék hasznát élve­zik, az üzemektől a termelő­szövetkezeteken át az állam- igazgatási szervezetekig. Mert ha az olvasás, a betű meg­szerettetése maroknyi ember hobbyja marad, bármennyire is fűti ezeket az embereket a hivatástudat, sokkal többre nem juthatnak. Nagy hiba lenne lebe­csülni az eddig elért eredmé­nyeket, országos és megyei méretekben egyaránt. Nem ar­ról van szó, s a vita sem ar­ról folyt, miért maradtunk el, hanem, arról, hogy miként és merre tovább? A gyorsabb fejlődés szükségessége adta meg a vita alaphangját, an­nak a gondolatnak a támoga­tása, melyet a párt IX. kong­resszusán fogalmaztak meg, s mely a szocialista gondolko­dás uralkodóvá tételének tör­ténelmi jelentőségű feladatát jelölte meg az elkövetkezendő évek teendőjeként. A vita sok­féle módszertani, gyakorlati tanácsot és tapasztalatot ho­zott felszínre, s tett közzé, megítélésünk szerint haszno­san segítve ezzel nemcsak a haladás elvi, hanem minden­napi útjának kijelölését is. A könyvtárosok szakmai tovább­képzésének biztosításától a tartalmasabb könyvpropagan­dán át a, helyi erők jobb ösz- szefosásáig, a vitában elhang­zott észrevételek és tanácsok egyben a munkaprogram váz­latát is megadták. Ezért vél­jük úgy, hogy szerkesztősé­günk csak összefoglalta most a vitát, a zárszó végére azon­ban nem tett pontot. Nem, mert úgy gondoljuk, a „Vita az olvasásról” jó előszó volt a tervszerűbb, összehangoltabb, tehát, eredményesebb cselek­véshez. ORSON WELLES DIÉTÁJA Orson Welles, a híres film­rendező és színész közismer­ten termetes ember. Súlya jóval meghaladja a száz ki­lót. Welles azonban nem bán­ja. hogy kövér, és esze ágá­ban sincs fogyókúrát tartani, íme egy étkezése: 18 osztriga, egy egész tyúk, két-három sütemény, két palack bor, némi konyak és jócskán fe­ketekávé. ELÉGEDETLEN TOLVAJOK A New York-i alvilág új­fajta tevékenységgel kísérle­tezik. Egy tolvajbanda filme­ket lop; a filmszalagokat az­után Latin-Amerikába csem­pészik. Érdekessége a dolognak, hogy a tolvajok ■— vagy az orgazdák -f— elégedetlenek a lopott kópiákkal. Ezért a tol­vajok filmstúdiót rendeztek be, ahol a kész játékfilme­ket házilag készített pikáns felvételekkel gazdagítják. CSÓKOK FILMJE Draeger német filmrénde- ző filmet készít „A csók” cím­mel. A film tulajdonképpen a film történetében elcsattant csókok seregszemléje, Greta Garbo és Jean Harlow csók­jaitól Marilyn Mőnroe-éig. A férfiak közül Cary Grandi, i I 4 BARANYI FERENC: Az elhagyott kisfiú dala Apu, a kisautón elromlott a lámpa, tengelye is eltört, nincs, ki megcsinálja, apu, nagy a csönd most, lemezt sose forgat senki a lakásban — hol a dal s te hol vagy? Apu, a focisták összefolyó foltok, mi a nevük? Honnan tudjam, ha nem mondod? Apu, hogyha bőgök, anya megpirongat, és ő minden éjjel sírhat és szipoghat? Apu, tegnap este eljött nagyapám és nyakába vett folyton: ..Gyere, te kis lángész!” Ára jobb, amikor te térden lovagoltatsz, nem fütyül más senki olyan indulókat! Legutóbb —emlékszel? — messze vitt a vágta: karamell-köveken koppant a ló lába, csokoládé-hegylánc fogott körül minket, drazsé hullt a fákról, megtömted az inged, anyunak is hoztunk, mókás volt a képe, kacajától folyt a könny az édességbe, úgy ette a cukrot, könny-keseredetten. fintor volt szép arcán — olyan jót nevettem! Ma reggel kiságyam léceire néztem, mint a hárfahúrok sorakoztak szépen, jaj, közébük csaptam s dallam kelt a fából, csokoládé-hegylánc visszhangozta távol, jajgatott a léc-húr: apu, gyere vissza! Apu, gyere vissza, apu, gyere vissza.. 1 Két hét | Georges Simenonnál| A mai külföldi irodalomban aligha találunk olyan szerzőt, akinek a munkássága ennyire ellentétes értékeléseket vonna maga után. Simenon egyesek szerint tehetséges, népszerű detektívregény-író. Mások le­kezelően nyilatkoznak mun­kásságának erről az oldaláról és csak Simenon társadalmi­pszichológiai, „komoly” regé­nyeit ismerik el. Georges Si­menon meghívására két hétig az író svájci otthonában ven­dégeskedett E. Srajber, a le- ningrádi egyetem docense, aki az író számos művét fordította orosz nyelvre. Simenon három napon át — reggel fél 9-től déli 1 óráig — válaszolt Srajber kérdéseire. Az interjú elején ezt mond­ta: „Regényíró vagyok, csupán regényíró. Nem rendelkezem a kritikus adottságával, nem tudok cikket írni az irodalom­ról, filozófiai és irodalmi vi­tákat folytatni. Nem intellek­tuális, hanem intuitív beállí­tottságú ember vagyok.” Maigret felügyelő Simenon.nem ismér eltérést a Maigret felügyelőről szóló detektívregények és a „ko­moly” regények között: „A Maigret felügyelőről szó­ló regények ugyanazt jelentik számomra, amit a festő szá­mára a leendő kép vázlatai. A társadalmi-pszichológiai regé­nyekben az a fő feladatom, hogy ábrázoljam az ember harcát önmagával, feltárjam a mélységesen emberi és drámai vonásokat a szürke hétközna- piság atmoszférájában, megra­gadjam azt a kritikus pillana­tot, amikor az ember már nem tud tovább úgy élni, ahogyan korábban élt, de nem képes, vagy nem tud kiutat találni. Az egyik legnagyobb emberi átélés -— a kielégületlenség. Ez egyaránt lehet dráma és öröm forrása. Abban a világ­ban, ahol hőseim élnek, a ki­elégületlenség csaknem mindig dráma forrásául szolgál. A megalázottság, a jelentéktelen­ség érzését váltja ki, ami ez­után komoly traumát okoz aZ emberi lélekben és a lelki egyensúly megbomlásához ve­zet.” Simenon igyekszik nyomon követni az emberi sorsokban, a lelki válságokban végbeme­nő tragikus fordulatok okait., Az író az emberi magatartás elfogadott normáitól való elté­rést nem eredendő romlottság­gal, nem az emberi természet állatiasságával magyarázza, hanem elsősorban a környezet­tel. „Az emberről alkotott kon­cepcióm — a biológiai és a történelmi tényezők egysé­gének elismerése. Az ember — kimeríthetetlen forrás a re­gényíró számára. Éppen ezért nem tudok elképzelni regényt .ember nélkül, és nem hiszem, hogy ez a műfaj elavulhat, vagy túlélheti önmagát. Re­gényeimben sok bűntettet követnek el. Igen, abban a társadalomban, amelyben élek, sok bűncselekmény történik. Számomra érdekes és fon­tos azoknak az utaknak a vizsgálata, amelyek egy nor­málig embert bűncselekmény elkövetéséhez vezetnek”. Néhány szó az ifjúságról Simenon regényei nagyon népszerűek a fiatalok köré­ben. „Most mindenütt a fekete- ingese&ről, a beatnikakről, a hippikről írnak, s a mai fia- j taiság teljes romlottságával 5 magyarázzák megjelenésüket. 5 Én nem hiszem, hogy a inai j fiatalságot valamilyen sajá- 5 tos romlottság jellemezné. Két j háborút és két megszállást J éltem át. Emlékszem, milyen 5 káros hatást gyakorolt rám j és kortársaimra az első vl- j lágháború, különösen a meg- í szállás. Mindez a határtalan $ megalázottság érzését keltet- | te bennünk. És az elmúlt 5 háború rémségei, a hitleris- 5 ta megszállás évei ? Milyen j súllyal nehezedett mindez a j fiatalság vállára! Meg kell j vizsgálni a fiatalok nagyfo- j kú kielégítetlenségériek, té- j velygéseinek és njély pesszi- $ mizmusánaík okait. Az ifjú- $ ság minden nyugati ország- j ban különféleképpen tilta- $ kozik a mai életmód, a tár- ^ gyaik, a pénz Jsultusza ellen, í Mivel kell hát segítenünk az j ifjúságot? Szerintem a leg- ^ fontosabb, amit gyermekeink- $ nek örökölniük kell tőlünk: 5 a háború és minden erőszak $ elleni gyűlölet. Nem lehet a $ világon és az embereken kí- ^ vül élni. Embernek lenni — j nehéz dolog”. 5 Az ellenállás évei s 5 Nehéz lenne Simenonról, j az íróról beszélnünk, ha nem j szólnánk Simenonról, az em- 5 bérről. 5 LcLUsanne-ban mindenütt, j ahol megfordultam — üzle- J tekben, hotelek előcsarnoká- 5 ban, újságos pavilonoknál — s az emberek nagy tisztelettel | és rokonszenvvel emlegették § Georges Simenont. E vélet-^ lenül kialakult beszélgetések ^ során, megismertem az író § életének egyes olyan epizód- ^ jait, amelyekről ő maga soha ^ nem tesz említést. ^ A háború alatt például Si- menőn segítette és támo- jj gáttá a belga menekülteket. S Akkor Franciaországban élt, § 8 kilométernyire La Rochelle^ várostól. Véletlen ismerő-1 seimtől megkaptam azoknak 5> az embereknek a nevelt, akik ^ neki köszönhetik, hogy meg- ^ menekültek a börtöntől és a jj nácik üldözésétől, Simenon 5; házában angol ejtőernyősök is | rejtőztek. Simenon már 1933- S ban megtiltotta, hogy köny- S veit a fasiszta Németország- íj ban kiadják. ^ Hogy milyen Simenon az íj életben? Meglátásom szerint ^ legfőbb jellemvonásai: min- 5j den érzelgősségtől mentes jó- ^ lelkűség, a közvetlenség, aj: munka őszinte szeretete, s az egyéni alkotótevékenység S értékelésében megnyilvánuló | szerénység. * Furcsaságok a művészvilágból Gary Cooper és Jean Ma- íj rais csókjai kapnak különö- íj sen nagy szerepet. $ S UJRÄZÄS NÉLKÜL § s* A milánói Scala igazgató-(j sága 60 évvel ezelőtt — el- íj sóként az opera történeté- ^ ben — megtiltotta az éne- ^ keseknek, hogy az előadáso- % kon megismételjenek egy ^ áriát, bármilyen makacsul ÍJ követelje is ezt a közönség. ^ Az érdekes évfordulót a ^ milánói színházi múzeum ^ igazgatója fedezte fel. A re- ^ form Toscanini nevéhez fű- íj ződik, aki makacs, bár nép- ^ szerűden csatázást vívott az j újrázás szokása ellen. Ugyan- § csak ' Toscanini nevéhez fű- jj ződtek azok az erélyes intéz- ^ kedések is, amelyek pontos-^ Ságra kötelezték az énekese-íj két . a próbákon és a közön- ^ s éget az előadásokon. § S ERŐSZAKREKORD S s Egy statisztika megállapi- § tóttá, hogy az amerikai tele- ^ víziótársaságok különböző íj műsoraiban hat hét alatt 372^ erőszakos cselekmény tanúi íj lehettek a nézők. Az erősza- jj kos cselekmények filmjeit | jórészt este hét és kilenc óra S között vetítették, amikor át-§ lag 27 millió gyermek nézi íj a tv-t. 5/ ! Ez a csinos ifjú-j hölgy Micaela S Pignatelli olasz > hercegnő, aki a i maga módján köt í „házasságot” — a ; filmezéssel je- í gyezte el magát, í § A nyár hevét éreztük íj még bőrünkön, amikor első jj ízben leírtuk lapunk hasáb- sjain: „Vita az olvasásról’’. a Azóta már a tél is ránkkö- § szöntött, s a közben eltelt he- ^ tekben, ha nem is túl heve- íj sen, szenvedélyesen, de az út- ij keresés neme^ szándékával jj vitattuk — újságírók, könyv- & tárosok, irodalombarátok — jj az írószövetség kézdeményez- 8 te Olvasó népért elnevezésű ^ mozgalom értelmét, fölada­ss tait, s magát az alapkérdést, íj miért, mennyit, hogyan olva- ^ sunk. Most, a vita összefogla- íj lásakor úgy érezzük, sikerült íj a lényeges kérdésekre irányí- S tani a figyelmet, még akkor § is, ha egyes esetekben csak a íj felszínig, s nem mélyebbre ^ jutottunk, még akkor is, ha jj néhány kérdésben nem ala- | kult ki a közös álláspont, j; Nem lenne érdektelen föl- S sorolni, kik szólaltak meg a § vitában, s az olvasóinktól ér- !j kező levelek értékelése sem flenne hiábavaló. Mégis azt ^ érezzük fontosabbnak, hogy íj a vita adatszerű része he- •j lyett az érintett kérdések | tartalmi summázatára fordít­ni suk figyelmünket. Arra, hogy íj — elsősorban — már maga a ^ vita is jelzett valamit, neve­lj zetesen az igények erősödését, jj az adott helyzettel való elé- Jj gedetlenséget, a többet akarás i hol törelmesebb, hol türelmet- 8 lenebb elszántságát. Az olva- ^sás jelentőségéről, fontosságá- ^ ról, társadalmi hatásáról és ^ szerepéről azonos volt a vita ^ részvevőinek véleménye, ám jj annál jobban megoszlottak az S elképzelések arról, hogyan kel- 5 lene szolgálni a további fejlő- íj dést. Ami lényegében végül íj is közös nevezőre került, az az ^ olvasás, általában a könyvek S propaigandája, visszhangja S volt, tehát az igény felkelté- § sének mikéntje, s az az áldat- § lan helyzet, hogy a követel- ^ menyektől messze elmarad a ^ könyvterjesztés és — részben jj — a könyvsátrak propaganda- ^ munkája, elsősorban anyagiak S hiánya miatt. S A másik, nagyjából azonos ^ állásponttá sűrűsödő nézet § az volt, hogy meglevő lehető- ^ ségeinkkel is jobban kell él- ^ ni, amihez nemcsak a könyv- ^ tárosok áldozatosabb munká- ^ jára van szükség, hanem a § népművelésnek ezzel az igen ^ fontos területével kapcsolat- íj ban álló minden szervezetnek, íj a tanácsoknak, szakmaközi bi- ^ zottságoknak stb. közös össze- ^ fogására is. A legtöbb könyv- ^ tárosban él ez az igény, de ^közlekedési kísérleteink, né- 5 hány kivételtől eltekintve, j eddig még nem hozták meg a ^ nagyon szükséges és nagyon S kívánt frontáttörést. Rögtön í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom