Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

i i!)S8. DECEMBER 24., KEDD AT / fe $ í f* Karácsonyi riport Karácsony ... karácsony... Miről írjak? Hát persze. Elhagyott gyerekek. Nevelőotthon. Vácduka. Ugorjunk. Gyorsan végzek, lesz időm egyébre is. Magas kőkerítés. A JÁTSZÓTÁRS több vadlibát gondoz. A hálás vadak Kisteleken Szakáll Olivér, a -Szovjet—Ma­gyar Barátság Tsz elnökhelyettese, szere­tettel foglalkozik a bajba jutott vadálla­tokkal. Otthonában most is egy őzet és szívesen játszanak Szakáll gyermekeivel. Várbörtönöknek lehettek efféle bástyái. Kopasz fák közt föld­szintes épület. Teremszerű iroda, az egyik sarok nagy asz­tala mellett vitatkozó férficso- pórt. — Gyulai Pál — mutatkozik be egyikük. — Én vagyok az igazgató — teszi hozzá. — Csak néhány perc türel­met kérek. Egy gyerekkel sze­retnék beszélni, valamelyik gondozottakkal... Aki készül haza, de nem viszik... Van? — Hogyne, sajnos ... Kit is mondjak? — A K. Ernő — segít va­laki. — Jó, kérem, ha lehet — vágom rá és egyik lábamról a másikra állok, mert sietnék, s minek húzni az időt. Az igazgató: — Addig ... Ha érdekli, megmutatom az anyagát... Dosszié. // Apró" jubileum Az első hirdetés „Hamisítatlan tej, szigorú ellenőrzés mellett kapható tejüzíetünkben. Egy liter ára 14 krajczár. Náöor utcza 6. szám.’* Nevezetes két sor írás ez. Az első magyarnyelvű apróhirdetés szövege. Már magán viseli a műfaj tipi­kus jegyeit, beleértve az értelemzavaró fogalmazást is. Megjelent 18iö-ban a Pesti Hírlap december 25-i tehát karácsonyi, ünnepi számában. Az elsőségen túlmenően érdemes meg egy-két do­logra figyelemmel lenni ezekben a sorokban. Meg­állapítható, hogy a neve­zett tej csarnok a hirdetési orgánummal, azaz a Pesti Hírlappal egy fedél alatt húzódott meg és ugyanúgy a Légrády testvérek tulaj­dona volt, mint a Pesti Hírlap, amelynek a Nádor utcában volt a székháza. Tizennégy krajcárért kínál­ták a tejet a derék előfize­tőknek, holott akkoriban falun alig öt-hat krajcár volt a tej literje. Igaz, hogy abban az idő­ben még újdonsült mérték, volt náiunk a méterrend- szey és a liter, amelyiknek használatát az 1876. évi II. te. tette kötelezővé. Nem volt még szigorúan hitele­sített merőeszköz sem. Egyébként ez a történel­mi nevezetességű apróhir­detés nem szólóban, hanem hatodmagával jelent meg az ünnepi újságban. A to­vábbiak, mint később any- nyi százezer társuk, ismer­kedésről, házasságról, üz­leti ajánlatról szólnak. Ez volt tehát az első ma­gyar nyelvű apróhirdetés hazánkban. Német nyelvű már jóval előbb is megje­lent a Lloyd társaság köz­ponti lapjában a német nyelvű Pester Lloyd-ban, a kereskedelmi érdekeltsé­gek akkor legjelentősebb orgánumában. 1878 karácsonya óta ki­lencven év telt el és azóta sok millió apró és nagy hirdetés jelent meg a ma­gyar sajtóban. Valameny- nyiök őse a Nádor utcai 14 krajezáros tejéről szóló „apró”, amely „ellenőrzés mellett” kapható. Egy keleti kikötő titkai Szarkofág momtbon Imz-mbrok Napóleon hajói Amikor az egyiptomi Kemal Abu asz-Szaadat, a szenvedé­lyes víz alatti vadász először határozta el, hogy szerencsét próbál Alexandria partjánál, nem is álmodhatott róla, hogy milyen leletre bukkan. A ten­gerfenék csupasz homokfelüle­tén ősi amforák töredékei hal­mozódtak. Kemal Abu asz-Szaadat el­határozta, hogy a keleti kikö­tőtől nyugatra is „végigtapo­gatja” a Földközi-tenger mé­lyét. Tervét meg is valósította, és itt moszattal benőtt, kagy­lókkal borított szarkofágokat talált. Az egyik szarkofágon aranyérem volt, rajta egy gö­rög istennő képmásával. Hosz- szas kutatások kezdődtek. Minden nap valami újat ho­zott. De az igazán. fontos lelet egy hatalmas kettétört női szobor volt és a közelében ta­lált férfi kőszobor. Miután búvárok felszínre emelték a szobrokat, a kairói egyetem professzorai felismer­ni vélték bennük a XIV. szá­zadi földrengés következté­ben betemetődött Izisz-temp- lom szobrait. Ezt a feltétele­zést a tengerfenékről kiemelt más leletek is alátámasztották — egy méter átmérőjű, hatal­mas gránitoszlopok marad­ványai, emberfejű szfinxek, kőlépcsők és más hasonló épü­letelemek. Az Abukiri-öböVoen levő kikötő vidéke, amely az emlí­tett leletek színhelyének köze­lében fekszik, má­sik meglepetéssel is szolgált a kuta­tóknak: megtalál­ták Napóleon ha­dihajóinak marad­ványait, amelyek egy híres tengeri ütközetkor süly- lyedtek el az öböl­ben. Az Egyesült Arab Köztársa­ságban ezek után elkészí­tették az Alexandria kör­nyéki tengerfenék részletes térképét, amelyen megjelölték azokat a helyeket, ahol ar­cheológiái leleteket találtak. A kutatások folytatódnak. ‘ Sovány. Néhány papírlap mindössze amit magában rejt, de kilencéves a gyerek, s eny- nyi idő alatt mi történhet egy fiúval? — Környezettanulmány... Az anyja picikorában elhagy­ta, azóta sem látta, nevelőszü­lőknél volt, de ... Nos, szel­lemileg sem fejlődött ott négy év alatt... Itt utolérte a töb­bit .... Kopogás. Nyílik az ajtó. Kicsi, ám a lábnál mégis nagyobb gumicsizmák örege­sen csosszanó- léptei. — ö a K. Ernő, ,T. — Gyére, kisöre/£ ;— hívom. Kék iskolásköpeny. Es ha­talmas, csodálkozó barna szem. Az arca is kellemes, de a sze­me: ilyet még nem láttam. Tündöklő, csodálatosan szép. A fiú olyan katonás vigyázz- ban áll: kiszolgált hadfi sem különben. — Tudod, milyen ünnep jön? — Karácsony. — Hol töltőd? Körbepillant. A terem másik végében vál­tozatlanul tart a megbeszélés, a fotós már készíti a gépét, a« igazgatóval együtt _ várakozva figyeljük. ' , — Na, mondd már, hol... Türelmetlenebbre sikerült a hangom, semmint akartam. Szeme elködösödik, aztán nagy gyöngyök gurulnak végig ar­cán. Valami nagyon rossz ízt ér­zek. — Ne félj — váltok nyom­ban hangot. Zavartan mondom az igaz­gatónak: • — Sokan vagyunk. Mehet­nénk egy csendesebb helyre? Másik szoba. Gyűrögeti a zsebkendőt és most már dühös vagyok ma­gamra, disznóság, amit ezzel a gyerekkel csinálok. — Ne sírj, kérlek, ne...! Megtorlóm a szemét, vissza­adom a zsebkendőt. Másként kellene, érzem. — Tudod, azért ‘faggatlak, mert nekem is van hozzád ha­sonló korú kislányom. Sári­ka... Mit tegyek? Az anyja Iroda ez is, de most magunk­ban vagyunk. A gyerek felül ,az egyik tonettszékre. Hüppög. —‘ Töröld-meg a szemed — nyújtom neki a zsebkendőmet. Maszatolja arcán a könnye­ket. — Tavaly hol voltál kará­csonykor? — Kirándulni mentünk. — Jó volt? — kérdem. Az igazgatóra néz, aztán hallgat. — És az idén? — Talán elvisz édesanyám. — Az édes, vagy a neve­lő... ? — A nevelőanyám az édes. — Szeretnéd? Kis lexikon nagy emberekről KI KICSODA? Az utolsó udvari bolond A brit királyi udvar elvesztette utolsó udvari bolondját. Surrey-ben, a Kongston kórházban 72 éves korában meghalt Búd Clanagan udvari bolond, zeneszerző és versenyistálló-tu­lajdonos. Tréfáival hosszú éveken át mulattatta a királyi csa­ládot és az udvart. Hosszú bundájában és felhajtott szélű szal­makalapjában Angliában valóságos fogalommá vált. Ábrahám — Ősatya, aki csak­nem feláldozta fiát. Amundsen — Élt-halt a sark­utazásért. Anonymus — Ismert krónikás. Arisztophanész — Tragikusan el­túlozta a dolgokat, csaknem a humorig. Bell — Milliók dicsérik és szidják a nevét. Bismarck — Nemcsak Né­metországot, hanem vele szemben a vilá­got is egyesítette. Capone, A1 — Amerikai ban­dita, aki elbukott, mert úgy vélte, hogy á gyilkosságért nem lehet adót kivetni. Chamberlain — Esernyője nem védte mej; a világot a viharoktól. Dante — A túlvilág ki­emelkedő irodalmi képviselője. Don Juan — Legendás férfi, akivel rengeteg nő randevúzott. Einstein — Megtanított ben­nünket arra, hogy is­mereteink a világról igen relatívek. Eisenhower — A golfhoz sem volt semmiféle tehet­sége. Franklin — Politikai tapasz­talatai elvezették őt a villámhárító felfe­dezéséhez. Gutenberg — Nem tehet mind­arról, amit találmá­nya révén kinyom­tattak. Heine — Ép lélek — nem ép testben. Heródes — Uralkodása ide­jén nagy volt a cse­csemők halálozási arányszáma. Johnson — Talán sohasem fogjuk megtudni, mi­nek köszönheti elnö­ki hivatalát. Lehár — Bebizonyította, hogy a jó operett többet ér a rossz ope­ránál. Lót — Felesége azt gondolta, hogy körül­nézni nem bünteten­dő cselekmény. Maginot — Olyan bevehe­tetlen vonal megal­kotója, amely legfel­jebb csak megkerül­hető. Maupassant — Felfedezte, hogy az élet maga a re­gény. Néró — Rosszindulatú volt, mint minden rbssz énekes. Picasso 4 — Művész, aki az emberi végtagok el­helyezésének módo­sítása révén vált hí­ressé. Pilátus — A tiszta kezű politikus tipikus pél­dája. Robeson — A hangja ellen még a Klu Klux Klánnak sincs kifo­gása. Röntgen — Lehetővé tette az ember mélyebb megismerését. Ruby — Negyvenmillió néző előtt követte el az évszázad legtitok­zatosabb gyilkossá­gát. Shaw — Nem tűrhette a kispolgári képmuta­tást, az angolokat és a húst Tolsztoj — Grófi származá­sú népi író. Verne — Gyenge fantá­ziájú író; alig van valami, amit elgon­dolásai közül meg ne valósítottak volna. Voltaire — Csak azért hitt istenben, hogy meg­tagadhassa. Zola — Író, akinek volt elég bátorsága olyan­nak látni az életet, amilyen a valóság­ban. újra férjhez ment és nem akarja, hogy látogassam... Hát ezért kérdem. Bácsi, menjen el hozzá — Mert ugye.. - Mondd, te nem emlékszel édesanyádra? — Nem. — Ha tehetnéd, legszíveseb­ben hová mennél? — Ahhoz az édesanyámhoz. — De nem is emlékszel rá. — Akkor is. — Ezért mondod nekem? — Bácsi, ugye elmegy? Nem tudok szabadulni kö­nyörgő tekintetétől. — De hátha ő sem akarja. — Sárika akarja. Szinte felsír a hangja. — De már ő sem emlékszik rám. — Bácsi, menjen el! Nyomorultul érzem magam. Idegességemben füst ment a szemembe, ez a büdös ciga­retta, miért is ezt szívom ... A gyerek észreveszi, nyújtja a zsebkendőt. Nyirkos lett az arcom a fiú könnyeitől. — Ne haragudj, hogy eny- nyi ideig ... Szevasz. Az ajtóból még visszanéz. Csak pillanat tört része. Hatalmas szemében könyör­gés. Várom a fotóst, pakolja el a gépet. Halkan kérdi: — Mit viszel a kislányod­nak? — Még nem tudom, segíts kitalálni valamit. Vizsgálódva néz. — Segítek — mondja. Szántó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom