Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
8 1968. DECEMBER 24., KEDD "T/i »rlíip Jubileumi versenymérleg A KMP megalakulása 50. évfordulója tiszteletére az SZMT a tavasszal szocialista munkaversenyt hirdetett. Azóta ez történt: A vállai lások kézzelfogható célokat tűztek ki, és a magasabb vállalati nyereség elérését szolgálták. A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat növeli az első osztályú áruk arányát, a Lenfonó budakalászi gyárában, ahol a termékek 54 százalékát exportálják, a szállítási határidők betartására ügyelnek. Üj vonás, hogy az év első negyedében tett vállalásokat időközben, a követelményeknek megfelelően módosítják Nagykőrösön a konzervgyár eredeti versenypontjait irreálissá tette az aszály. A Váci Bélésáru- gyárban új termék gyártását vezették be. Fokozatosan tért hódít az élüzem címért folyó verseny, amely előzetes feltételek teljesítéséhez kötött. A Budapest-vidéki Postaigazgatóságba kiváló igazgatóság címet akarja elérni. A tanácsi iparban a kiváló vállalat cím elnyerése vagy a szocialista munka vállalata megjelölés jelenti a rangot. A legnépszerűbb versenyforma azonban továbbra is a szocialista brigádmozgslom. A megye területén 3260 brigád, harmincötezer ember küzd, vagy már el is nyerte a címet. A szakszervezet nagy figyelemmel kíséri a szocialista brigádok kulturális, a szocialista együttélés terén tett vállalásait. Szeretnék, ha mindenki az érdeklődési körének megfelelő politikai és - szakmai továbbképzésen venne részt. A Dunakeszi Járműjavítóban a KMP jubileumára szellemi vetélkedőt tartottak, amelyen 87 brigád 1300 tagja vett részt. Nagy népszerűségre tett szert a rádió kezdeményezése, a szocialista brigádok vetélkedője. A megyéből a Nagykőrösi Konzervgyár és a DCM egy-egy brigádja vett részt a versenyen, a körösiek jól megállták helyüket. Az egyéni verseny keretében a kiváló dolgozó cím elnyeréséért küzdenek. A fiatalok között már hagyományos a szakma ifjú mestere mozgalom. A munkaversenyben részt vesznek a fiatal értelmiségiek is. Életfogytiglan Vár a béna asszony Az elégetett vacsora A MA ESTE EZER ÉS EZER CSALÁDBAN ÜGY TELIK EL, AHOGY A SZERETET, A BÉKE ÜNNEPÉNEK HAGYOMÁNYAI ELŐÍRJÁK. KEDVES SZOKÁSOK TESZIK MELEGEBBÉ OTTHONUNKAT, AMELYHEZ TALÁN SOSEM RAGASZKODUNK JOBBAN, MINT EZEN A NAPON. VANNAK EMBEREK, AKIKNEK SEMMI SEM ADATIK MEG A MA ESTE VONZÖ HANGULATÁBÓL, AKIK KIREKESZTETTÉK ÖNMAGUKAT A CSALÁDBÓL, TÁRSADALOMBÓL. AKIK A SZERETET ÜNNEPÉN CSAK VÁGYAKOZHATNAK SZE- RETETRE, AKIK A BÉKE ÜNNEPÉN ÖNMAGUKBAN SEM LELNEK BÉKESSÉGET. ŐKET KERESTÜK FEL. Nincsenek karácsonyfák Szürke épület a Duna partján. Egyik szárnyának rácsos ablakszeTéli esték A vörös szoknyás lány — Az apám Wekerle Gézának a parádés kocsisa volt. Nővérem Huszti mél- tóságoséknál szolgált. Télen bejártam én is az úrék- hoz segíteni, mostam, vasaltam. Aztán tizenhárom éves koromban kaptam egy vörös szoknyát. Annyi idős voltam, mint most Ilona, a ^kislányom. Az úréktóV,kaptam azt a ronda, vörös szoknyát... a lányok mindig csúfoltak érte... Nyáregyházán ifjú Mayer Ádámné, született Vida Ilona, negyvenesztendős asszony emlékezik így a régi telekre. — Hat elemit végeztem és három ismétlőt. Hárman voltunk testvérek, többre hem futotta. Szolgálni kellett. A telet nagyon utáltam, mert télen nagyon sokat fáztam. A konyhában ülünk, szép, tiszta, meleg levegőjű konyhában. Az üveges szekrény mellett ágy, az ágyon Ilona. Ilonának hosz- szú, omlós, barna haja van, nagy, kerek szeme. Hasonlít az anyjára. — Ez a hely, ahol most vagyunk, alig volt beépítve. Az erdőt, amelyik mellett eljöttek, csikóakolnak hív• ták. Mások betyártanyának. Nem tudom, miért annak hívták... Talán, mert nagyon elhagyatott volt... Mégis, amikor az uram idehozott ... örültem. A cseléd télen mindig dolgozott. Az apámnak, ha esett az eső, ha hullt a hó, be kellett fognia... Néha öt-hat óra hosszat is ült a bakon, amíg az uraságok bent beszélgettek. Nővérem is minden télen dolgozott. Anyánk meg én is. Akik uradalomban éltek, mindig dolgoztak. Az asszony a tűzhely előtt áll, s onnan beszél. Amíg beszél, nem néz rám, hanem le a konyha kövére. — Hogy miről is ábrándozott akkor egy magamfajta...? Hát sok mindenről ... Reggel, ha még a sötétben elindultam hazulról, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha saját házunk, földünk lenne. Egy hatalmas konyha- asztalnál ülök, szemben velem a falon hímzett terítő: „Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni” — ezt mondja a képen egy hullámos hajú legény és karját kitárja. — Mostanában hogyan vagyunk...? Én a tsz-ben dolgozom, a férjem meg bejár Pestre, a Kábelgyárba... kazánfűtő... Nagyon jó munkás, erős, nagy parasztember ,.. Tizenkettő a szolgálat, huszonnégy szabad ... mert hogy a fűtés egész embert kíván... Éppen egy éve lesz, hogy a padlásról leestem és eltört a karom. Annyira eltört, hogy a vál- lamtól szegecselni kellett ... De a munkaegységnek meg kell lenni, hát azóta a férjem jár be a tsz-be... Mutatja a karját, csuklója még mindig vörös, duzzadt. — Én hatvanban léptem a tsz-be és megszoktam, hogy mindig sok egységem legyen. Hát a kezem eltört ... most mit csináljunk ... Az uram lefűti amit kell Pesten, aztán megy a tsz-be... Jó dolgos ember, erős. Mindenhol lehet használni... — Szóval az egység megA sóstyálonó — Mondtam már, hogy én nem voltam cseléd. Mink gazdálkodtunk, nem sokon, de apámnak nyolc hold földje s jó darab szőleje volt. Nem tudok panaszkodni. Mi akkor is éltünk. Császár József nyáregyház! lakos kicsit mérgesen összegezi a téli esték elfoglaltságait. — Hogy átlagban mivel foglalkoztunk? Példának okáért készültünk a tavaszi szőlőkötözésre. A rafia drága volt, ezért sóstyát fontunk, s azzal kötöztük a szőlőt. Az asszony kimegy a pitvarra, s kukoricaháncsot hoz egy öreg vékában. Császár József kezébe kap két szálat és olyan gyorsan pödri, akár egy bűvész. Kettőt csavarint rajta, áthurkolja, köti, s dobja elém az asztalra. — Hát ilyen a sóstya. A feleségem, meg a lányom is tudja csinálni... Bizony, jó pár zsákkal készítettünk, mire elég lett. Ezenkívül még milyen munka folyt? Ha már jó ropogós idő volt és a fagytól kopogott az út, a társulati erdőre jártunk, a téli tüzelőt megkeresni. — Aztán jött a disznóvágás. Erzsébet, a Császár-házaspár lánya feszülten figyel. Erzsébet a monori gimnáziumba jár és tanítónő szeretne lenni. Szép, ápolt kezét a nadrágjára helyezi és apját nézi. Császárné, Laczkó Anna a régi világban cseléd volt, nem fontak soha sóstyát. — Szerettem a telet — folytatja Császár — mert kifagyott a szalonna, s „húzta” a bort... Bár én tizenhétbeli vagyok, s inkább legényke voltam még akkoriban ... Mit kaptam karácsonyra, amíg gyerek voltam? Karácsonyfát, meg diót... Egyszer ,cipőt is ... Eljártunk betlehemezni, akadt, aki két fillért adott, ha szépen kántáltunk. Majdnem elfelejtettem . . . egyszer biciklit is kaptunk ... hárman, testvérek . . . aki ügyesebb volt, az ült föl rá előbb ... Császár József lába be van kötve, sántikál. amint borospoharakért megy. van, így nem lesz baj... Sajnos a két munkahely megviseli az uramat, de azért bírja. A másik lányom'máif'férjnél van ... Jóska, a férje öntödébe jár... az is egy kenyérevő szakma... A fogas alatt egy sublótféle áll, rajta karácsonyi, ezüstre festett dió. — Ilona kap egy aljat, szoknyát, meg télikabátot ... Az apjától könyvet ... Karácsonykor az iskolában bál lesz, magnóra táncolnak... Hogy elengedem-e? Persze, de csak este hétig... Falun hét órakor már öreg este van ... Azt kérdezi, mi lesz a karácsonyi menü? Pulykát hizlalok... krumplival... Olyan pecsenye lesz, hog^ csak na...! Ifjú Mayer Ádámné, született Vida Ilona éjjel néha a régi betyártanya nagy, ködös csendjébe fülel. Jó, dolgos ura reggel szokott mindig megérkezni. — Sajnos, múlt hónap negyediké óta beteg vagyok, csonthártyagyulladásom van ... Másképpen itt dolgoznék a tsz-ben ... Hogy mit? Nagyon szép cirkot termelünk, s azt dolgozzuk fel söprűnek ... Az asszony is a tsz-be jár, én is. Ügy háromszáz egységünk lehet. Nehéz arra válaszolnom, mikor éltünk jobban ... Körülbelül egyformán ... azaz, mink akkor sem éheztünk ... úgy éltünk, mint most... az őszinteséget kérte, azt mondom ... Hogy mennyi ruhám volt akkor? Egy ünneplő, meg egy hétköznapló ... Az asszony almaarcú, nevetős teremtés. Közbeszól: — Én amikor annyi idős voltam, mint Erzsébet, há- rorh ruhám volt... Mennyi van Erzsébetnek? Hát egy szekrénybe nem fér el. — Persze — mondja a férfi — de meg is dolgozunk érte ... Szól a feleségének, az asszony kimegy és egy nagy tál hideg hurkával, töpörtyűvel. szép, fehér bússal tér vissza. Nyáregyházán a világos ablakú parasztházakban ünnepre készülnek az emberek. Szűts I. Dénes mei a folyóra néznek, ahol magas szögesdrótkerítések követik a partvonalat. őrtornyok szigorú mértani idomai ágaskodnak a folyószélen, rajtuk reflektorok. Zúg és csattan a távirányítású ajtó mögöttem, mikor belépek a váci büntetésvégrehajtási intézet kapuján. Megyünk fel a lépcsőn, végig linóleumpadlós folyósokon, a parancsnokhelyettes szobájába. — .Karácsony a börtönben? Nem könnyű téma — mondja a százados és a nevelőtiszt, egy őszhajú alezredes. A börtönben nincsenek karácsonyfák, a zárkákban nincs fehéren terített asztal... A börtönben fegyelem van, munka van, nevelés van. Ügyvédi beszélő. A hosszúkás, sárgafalú szoba végén, a rácsokkal négyzetekre bontott ablak alatt íróasztal, néhány szék. — Hogy telik itt a karácsony? — kérdi inkább önmagától az alezredes. — Én este hazamegyek a családomhoz. Ök itt maradnak. Emlékszem, egyszer kórházban töltöttem az ünnepet. Aznap délután mindig csak sakkoztunk, kártyáztunk, olvastunk, hogy bármivel is, de eltereljük gondolatainkat a magányról. Estére kedvtelenül abbamaradt a sakk. a kártya, az olvasás. Elkomorult mindenki, félrevonultunk egymástól a kórházi szobában, nem beszéltünk, csak néztünk kifelé az ablakon ... Sosem felejtem el azt a karácsonyt. Tizennyolc éve Középmagas, szikár ember áll meg feszesen az ajtóban, sapkáját kezében- tartja. Engedélyt kap, hogy leüljön, velünk szemben az íróasztal másik oldalára. Villanásra félém forduló, a hívásra magyarázatot kereső, kíváncsi tekintete az idegennek, a „civilnek” szól. Szakácsruhában van, munkából jött N. Józsefet 1948- ban emberölésért halálra ítélték. Kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták az ítéletet.'Tizennégy év után harmadoHákbüntetését. Két évig sem élt szabadon, amikor lopásért elítélték és elengedett büntetését is le kell töltenie. A most 46 éves ember élete számokban: amikor először elítélik 26 éves, ha újra szabad ember lesz, negyvenkilencedik évét tölti be. Tizennyolc éve a börtön lakója. Tizennyolc karácsony a rácsok mögött. — Karácsony? — elmosolyodik, mint akit rég elfelejtett szóra emlékeztetnek. — Nekem olyan lesz, mint a vasárnap. Az ember belefásul az egyhangúságba. Meg leköti magát valamivel, hogy ne gondolkodjék. Tíz évvel ezelőtt még nehezebb volt... A zárkában szappanból gyúrtunk karácsonyfát, hogy valami azért legyen ... Karácsony? Még azt sem mondhatom, hogy jobb lesz a koszt, mert az máskor is jó... Bátyáim Isaszegen biztosan szépen tartják az ünnepeket. Fát állítanak, íjándókoznak. — Gondolkodott-e azon, milyen lesz az első szabad karácsonya? Először látom az érzelem fényét szemében. — Igen. A feleségemtől elvá’ok, rosszul éltünk. Ha találok egy igazi asszonyt, akkor olyan lesz az a karácsony, hogy az az asszony nagyon boldog legyen ... nagyon boldog. Édességet vennék Sz. István öt évre vonult be a falak közé. Bűne: féltékenységből emberölési kísérlet — felesége ellen. Tette következtében az asszony egyik karja és lába megbénult. Az asszony ma is várja haza férjét. Leveleznek. A 32 éves Sz. Istvánnak három gyermeke van: István 14, Ilonka 12, Ágnes 8 éves. Barnás ruháján bordó színű csíkok futnak hosszában. Egyik kezét másik tenyerébe gyűri, arcára szinte ráfagytak a beletörődött szomorúság árkos vonalai. — Aki hosszabb ideje van itt bent, uram, annak csak annyit jelent a karácsony, hogy nem dolgozik ... Sókat gondolok a családomra. Az én utolsó szép karácsonyomon a fiúnak ruhát vettünk, a legkisebb lány meg kabátot kapott. — Mosoly rezeiül a szája szélén. — Emlékszem, annyira örült az ajándéknak, hogy este a feje alá tette, úgy aludt el. . Két karácsony is eltelt azóta. — Ha tehetné, mivel lepné meg most a gyerekeket? — Édességgel, kérem tisztelettel... Nagyon szeretik az édességet... Még egy teríték Huszonkét éves fiatalember. Homokszínű darócruhájában görnyed. vállal ül a széken. Tekintete nem csapkod jobbra-balra, egyenesen néi a kérdező szemébe. Arca nem megrögzött bűnözőé. Az ő típusára mondják: megtévedt ember. A börtön egyszeri kemény leckéje egész életére kiható tanulság lesz. Cs. Istvánt gépjármű jogtalan használatáért, ittas vezetésért ítélték el. Január 13-án szabadul. Felesége is 22 éves, 15 hónapos kisfiúk van. A levelek végén mindig ott az ő aláírása is; a mama vezette kis kézzel odabiggyesztve:... csókol Pityuka. A két évvel ezelőtti karácsonyt először töltötte feleségével, s utoljára szabadon. A zárka négy fala közt először eltelt ünnep még friss élmény, nyitott seb. — Nem lehet azt szóban, kifejezni, uram ... Beszélgettünk az otthoniakról. Aztán a hangszóróban megszólalt a zene. Karácsonyi zene. — Ünnepkor kapunk ilyen kedvezményt. — Sokan félrevonultak és sírtak. És sokan azt mondták: megérdemeljük .. Dolgoztam, most összegyűjtöttem egy kis pénzt, 140—150 forintot. Könyveket vettem itt bent, a Világ- irodalom Remekei sorozatból kettőt, meg Berkesit és egy illemtankönyvet ... Hazaküldöm. Ez lesz az én ajándékom. — Elképzelte-e magában, hogyan töltik most otthon az ünnepet? — Pontosan tudom, szinte minden részletét. Megterítik az asztal'., körülüli a család. A fehér abroszon még egy teríték lesz. Az enyém . . . Nálunk, Váchartyánban így szokás. A távol levőnek is megterítenek.. Az én ételemet nem érinti meg senki. Vacsora után ... elégetik.. . v A mondat kettészakad. A rácsot figyelem, nem nézek Cs. István szemébe, úgy is tudom, mit látnék ott. A gyógyulás forrása A börtönben nincsenek karácsonyfák, a zárkákban nincs fehéren terített asztal. A börtönben fegyelem van, rend van, munka van. A börtön megérdemelt bűnhődés. Akik itt élnek vétkeztek, emberek ellen, a társadalom ellen. Feloldozást, ha találnak, csak önmagukban lelhetnek, ha majd újra szabad emberként az egyetlen tisztán járható útra lépnek. Akik pedig hivatásszerűen dolgoznak itt, foglalkoznak velük, nemcsak szigorú őrzők, hanem nevelők is, akik a pedagógia minden lehetséges eszközével igyekeznek a kisiklott életeket a becsületesség nyílegyenes vágányára tenni. A börtönben nincs külsődleges jele a karácsonynak. De nincs az a megrögzött bűnöző, akiben ne élne ilyenkor az ünnep, vágy a szeretet után. S ez is egyik forrása lehet a gyógyulásnak. Szitnyai Jenő Boszorkánykonyha Egerben a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepén a „boszorkány- konyhában” megkezdték az idei borok minőségvizsgálatát. Megállapítják a cukor- és szesztartalmat. Az ebből levont következtetéseket mái a jövő évben hasznosítani fogják. Az intézet üvegházában új fajtákat tér-' mcszteftek ki. hogy ezzel biztorí: sák az egri borok jó hírét. 4 i I X *
