Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

PEST MEGYEI- HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1968. DECEMBER 3.. KEDD Emléktábla a falon Emlékezés a monori alapítóira Szombaton délelőtt nagy­gyűlést tartottak a KMP meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére a monori községi pártszervezet tagjai. Az ünne­pi nagygyűlésen részt vettek a monori társadalmi szervek, az üzemek és tsz-ek képviselői és helyet foglaltak az elnöki asz­talnál azok a veteránok, akik részesei voltak a történelmi eseményeknek. Kupecz Ferencnek, a közsé­gi tanács elnökének üdvözlő szavai után Gál János, a köz­ségi pártbizottság titkára emelkedett szólásra. Felidézte a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, vé­gigkísérte a párt harcait egé­szen napjainkig. Tizenegy órakor megszólal­tak a harsonák, megperdült a dob, s a széksorok között fel­sorakoztak az úttörők. Köszön­tötték a nagygyűlés résztve­vőit, majd egy-egy szál vörös rózsát nyújtottak út az elnök­ség tagjainak. A felcsattanó tapsviharban, vörös nyakken­dőt lobogtatva vonultak ki a pajtások. Ezután került sor a pártbi­zottság előcsarnokának falán elhelyezett emléktábla leleple­zésére. Monor község kommu­nistái és dolgozói kegyelettel emlékeztek Cellaó Károly és H. Kovács János elvtársakra, A nagygyűlésen Gál János, a községi pártbizottság titkára ünnepi beszédet mond. az illegális KMP monori ala­pító tagjaira. Az ünnepség résztvevői között ott voltak az egykori barátok, harcostársak és az özvegyek. A községi pártbizottság tit­kára a Himnusz .akkordjai után megemlékezett a két kommunista mártírról, és el­helyezte a községi pártszerve­zet koszorúját az emléktábla alá. Kupecz Ferenc a községi tanács nevében helyezett el koszorút. A hozzátartozók egy- egy csokor vörös szegfűvel adóztak a mártírok emléké­nek. Az emléktábla leleplezése után a járási KISZ-bizottság nevében Berla Ferenc titkár mondott beszédet. — Mi, ifjú kommunisták folytatni fogjuk a monori mártírok harcát, s kegyelettel megőrizzük emlé­küket — fejezte be beszédét. (b. I. — p. i.) VB-ÜLESEK Vb-ülést tartanak ma dél­után két órakor Bényén és Káván, ahol a decemberi ta­nácsülés anyagát tárgyalják még. Maglódon, a 3 órakor kez­dődő vb-ülésen beszámólnak a községi tanács 1968. évi szakigazgatási tevékenységé­ről. Tápiósápon tanácsülést tar­tanait ma délután 3 órakor, melynek napirendjén a köz­ségi tanács és szervei 1968. évi tevékenységének és 1969. évi munkatervének megtár­gyalása szerepel. Tanácstag beszámolója Gajdos Józsefné járási ta­nácstag ma este 6 órakor ta­nácstagi beszámolót tart Mo- noron, a telepi óvodában. Baj van a kávéval Az élelmiszerboltokat vizsgálta a rendőrség Az élelmiszerboltokban — mi tagadás — gyakran tapasztal­nak a vásárlók súlycsonkítást, kisebbet-nagyobbat — de hát sok kicsi is sokra megy. A já­rási rendőrkapitányság leg­utóbbi ellenőrző körútja során ezekre a visszaélésekre igye­kezett fényt deríteni. Három községben — Monoron, Vecsé- sen és Gyomron — hat üzlet­ben végeztek próbavásárlást. A tapasztalatok sokfélék vol­tak, s az üzletvezetők becsü­letére váljék: a legtöbb helyen jók. Általános megállapítás ugyan, hogy a kávé szavatos­sági, idejével majd mindenütt baj volt — kettő-hat héttel le­járt a határidő, s kisebb mérési hibák is előfordultak — például a Aki mégis próféta Tizenöt éve elnök — Péteri gazdagodik Általános gyakorlat, hogy a tanácselnöki tisztet közsé­geinkben olyan ember tölti be, aki más helységben született. Saját hazájában senki sem próféta, mondja ugyanis a közmondás. A péteri tanácsel­nök, Kalina János azért is fi­gyelmet érdemel, mivel hely­béli születésű — és helybeli­ként is hallgatnak rá. Kalina János munkájával, vezetési módszerével általános megbecsülést vívott ki a Péte­riek körében. Több esetben szemtanúja voltam, amikor a tanácsházára olyan ügyfelek érkeztek, akiknek erős hang­juk sérelmük előadásakor egé­szen a postáig is elhallatszoít. Az elnök néhány nyugodt szó­val lecsillapította a sértett fe­leket. x Tizenöt évvel ezelőtt válasz­tották meg tanácselnöknek. Munkásember volt. Az állan­dó önképzés mellett elvégezte a kétéves tanácsakadémiát, öt­hónapos államigazgatási tanfo­lyamon vett részt. Az idén fe­jezte be a marxista középisko­lát. Évek óta tagja a járási pártbizottságnak. A községi pártszervezet vezetőségében 1956 óta — kisebb megszakí­tásokkal — veszi ki tevékeny részét. Sok társadalmi mun­kát is végez, amiért oklevelet és elismerést kapott a felsőbb szervektől. Párttagságának kelte: 1944. Péteri község nagyon mély­ről indult 1945-ben. Az azóta eltelt időszakban sokat tettek községükért mindannyian. Az új orvosi rendelő, a művelő­dési otthon, üzletház, ravata­lozó, 3300 folyóméternyi jár­da — és sorolhatnánk tovább azokat az építkezéseket, me­lyekkel Kalina János tanács­elnök idejében gazdagodott Péteri. Sölét Ormos Zoltánná monori telepi önkiszolgáló boltban a kilós kenyér mé­résénél. Hosszabban kell beszélnünk a gyömrői 51-es számú élelmi­szerüzletről — mert bizony itt az ellenőrök is hosszabban időztek, s nem véletlenül, öt­félét vásároltak a próbavásár­lásnál, s kilencven fillér elté­rés volt a helyes és a boltve­zető által kiszámított ár kö­zött. A vásárolt almához csak 20 fillérért lett volna hajlan­dó zacskót adni. Az ellenőrök ezután persze alaposabban kö­rülnéztek, s volt mit megálla­pítani. a gyógyszappanok még mindig a régi áron szere­pelnek, a kávé is minőségi kifogás alá esik, jócskán lejárt már hathetes szavatossági ideje. A bolti dol­gozók által csomagolt áruk súlyellenőrzésénél az is kide­rült, hogy csak a kétkilós zsír volt pontosan mérve — a kris­tály-, a porcukor már nem. Ügy látszik, Gyömrőn éppen jókor jött ez az ellenőrzés, a vásárlók legalábbis örülnek, s ezt közölték is az ellenőrökkel. A boltvezetőnek, Budinszky Bélának azonban kevésbé volt örvendetes — a következmé­nyekről nem is beszélve. (k. zs.) MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Esküvő istenigazában. Mende: A 4-es labor őrültje. Mo­nor: Kortársaink I—n. Pilis: Há­rom háború. Üllő: Kitérő. Vecsés: Mi lesz veled Eszterke? A monori nótaszerző Vörös Sári énekelte Magócsi Lajost nem kell bemutatnunk lapunk olvasói­Az emléktábla leleplezésének pillanata. Ki mit olvas Üllőn? Kétezerrel kevesebb — Fiókkönyvtár nyílt Rákóczi-telepen Variációk párbeszédre © — Menjünk a ligetbe. — Menjünk. De figyelmez­tetlek, én már most fázom. — Akkor ne menjünk. — Attól még mehetünk. Tu­dod, hogy én nem számitok. — Miért nem számítasz? Ha fázol, akkor menjünk moziba. — Jellemző. — Mi jellemző már megint? —. Az. — Mi? — Te a mozit valami kol­lektív alvó és melegedő hely­nek tekinted. — Ez változó. Nyáron pél­dául a veled való találkozás helyett megyek oda. — Tudom, azért, hogy ott kapd a gutaütást, még min­dig, jobb, mintha tőlem. — Pontosan. Honnan tud­tad? — Legalább harmincezer- szer elsütötted már. — Haragszol ? — Nem. — Akkor hova menjünk? — Tudod mit? — Na, van valami épkézláb ötleted? — Igen. Te arra, én erre. © — Szégyellem magam. — Ugyan. Ne bolondozz. — De. Mintha mindenki en­gem bámulna. — Nincs itt senki. — Mine^ ragasztottad ki ezt a sok hülye fényképet? — Nem hülyék. > — Nem?! Nézd azt a gu- vadt szemű, sárga hajút! Az neked nem hülye? — Lehet, hogy az, de jól énekel. — Nem hallom a hangját, csak a pocsoiyamosolyát lá­tom. — Igazad van. Letépem, jó? — Ahogy akarod. De én elmegyek. — Ne menj el. igazad van most is, meg mindenben. De tudod, hogy ez kibírhatatlan? — Kibírhatatlan? Előbb is szólhattál volna. — Nem így értettem. — Hát hogy? Ezt csak egy­féleképpen lehet érteni. — Igen. Úgy hogy szeret­lek. — Én is, de a sárga hajút le­szeded? — Tessék. Nevetséges. Csak egy galacsin. Megnyugodtál? — Nem. Te is egy galacsin vagy. Gyúrható, olcsó papír- galacsin. Ne hívj engem töb­bé ... — De hát. .. — Szevasz. Varga Vera Az üllői községi könyvtár­ban , mozgalmas kép fogad bennünket. Jönnek, mennek a kölcsönzők. A belső terem­ben középiskolás diákok könyvek fölé hajolva jegy­zeteket készítenek, az egyik fotelben idős bácsika újsá­got olvas. Télen növekszik a forgalom, hiszen több az emberek ideje olvasásra. Ku- harecz István nyugdíjast kér­dezem: — Milyen könyveket szokott olvasni? — Nagyon szeretem az út­leírásokat. Átnéztem most is a könyvállományt, de alig ta­láltam olyat az útleírások közül, melyet nem olvas­tam még. Szeretem még Mikszáth könyveit is. Sípos Mária fodrásztanuló gyorsan talált magának ol­vasnivalót. Berkesi András: Játék a tisztességgel című könyvét vitte el. Liszkay Lászlóné tisztviselő a magyar és világirodalom klassziku­sai között válogatott, s ta­lált is hamarosan magának való olvasmányokat. Polonyi j Lászlóné is regényeket vett ki. Az üllői könyvtár állomé- : | nya 7636 kötet, 2000-rel ke- j vesebb, mint amennyit ter- j veznek. (Remélik azonban, hogy j rövidesen pótolni tudják.) \ Nyolcszáznál több állandó j olvasójuk van. A könyvtár- i ban 14 fél fi folyóiratot és i napilapot találnak az ol- j vasók. Az érdeklődésre való | tekintettel Rákóczi-telepen í .fiókkönyvtárat létesítettek. A könyvtár működéséről dr. Bé- J ki Sándorné, a könyvtár ve- I zetője a következőket mon­dotta:' — Nálunk mindén korosz­tály megtalálja az érdeklődé­sének megfelelő könyvet. Az idősebbek például Mester­házi és Szabó Pál könyveit, a középkorúak és az értelm:- ség Passuthot és Kovái Lő- rincet, a fiatalok Fejes End­re, Fekete István és Berkesi műveit kedvelik legjobban. Természetesen nálunk is, mint a többi községben, a legtöbb olvasója a magyar klasszikusoknak van. <em.) nak. Dalait Monor-szerte éneklik, nemcsak a Strázsa- hegyen, de ilyenkor, a disznó­torok idején, névnapokon, egyéb összejövetelen Lajos bácsi rigmusai öreget, fiatalt egyaránt megnevettetnek, jó­kedvre hangolnak. Az sem újság, hogy Vörös Sári, az ismert magyarnóta- énekes Magócsi—Petrik dalo­kat tűz számtalanszor műso­rára, s a rádióban énekli azo­kat. Lajos bácsi pedig úgy em­legeti Vörös Sárit, mint sze­mélyes. jóbarátját, gyakorta kedves vendégét. Az énekes­nő több társával együtt éven­te egyszer-kétszer Monoron is fellép ezekkel a dalokkal. Legközelebb december 14- én rendeznek Monoron ma- gyarnóta-estet, melyen Nyíri Erzsi. dr. Józsa Ibolya énekel a Rajkózenekar kíséretében a monori művelődési otthonban. Fellép a hagyományokhoz hí­ven Magócsi Lajos is vejével, a zenét szerző Petrik Sándor­ral együtt Mexikói utólagos MIKIIT (I.) A gtjenge sstercpíesek nt atßtßurti satu Az idei labdarúgó-bajnokság kevesebb örömet hozott a vártnál. Sőt azt is lehet mondani: kimondottan sok bosszús percet és szomorúságot. Két csapatunk búcsút mondott a me­gyei bajnokságnak, és az NB III-as vecsési gárda szereplése seni keltett diadalmámort Mi a gyengébb, illetve a gyenge szereplések „titka”? Erre a kérdésre próbálok választ adni. \ játékosok A labdarúgás olyan sport, ahol eredményeket csak áldo­zatok, lemondások árán érhet el az ember. (Más sport is ilyen!) Ez a tétel nemcsak az NB I-re érvényes! Vannak játékosok, akik mint játékosok kitűnőek, mint em­berek már kevésbé azok. Müller edző panaszolta még a bajnokság idején, hogy játé­kosai többet járnak a Strázsa- hegyre, mint a pályára. (Amit aztán később a pályán sikerült is igazolniuk a monori játéko­soknak.) Vecsésen is előfor­dult, hogy egyik-másik játékos a pohár fenekére nézett Nem is beszélve a súlyosabb sportszerűtlenségekről — gon­dolok itt a monori labdarúgók „állomásjelenetére”. Az az igazság, hogy a mono­ri labdarúgók egy része sport­emberként elégte’enre vizsgá­zott az év folyamán. Egyetlen megyei csapatból nem állítot­tak ki annyi játékost, mint a monori együttesből. Szalontai Attila (Folytatjuk) A monori Búzás Karcsival az olimpia óta csak most si­került találkoznom. Karcsi boldogan mesélte mexikói él­ményeit.. — Igen nagy megtisztelte­tés volt számomra, hogy részt vehettem az olimpián. Szeret­tem volna eredményes sze­repléssel meghálálni ezt, de sajnos, nem sikerült. Elég szerencsétlen sorsolásom volt, már az első mérkőzésemet a kétszeres világbajnok japán birkózó ellen vívtam. Megtet­tem mindent, ami tőlem tel­lett, de sajnos, kissé lámpalá­zas és ideges voltam, így 4:2- re kikaptam. A második, és egyben utolsó mérkőzésemet, egy afganisztáni birkózó ellen vívtam és döntetlen állás­nál a versenybíróság mind­kettőnket leléptetett. Általá­nos megállapítás volt, és magam is úgy éreztem, hogy jogtalanul döntöttek. Vigasz­tal gz a tudat, hogy még fia­tal vagyok, 23 éves és lehet, hogy 1972-ben már jobb ered­ményeket fogok elérni. — Milyen tapasztalatokat szereztél Mexikóban? — Nagyon sokat tanultam hiszen minden időmet a sző­nyegek mellett töltöttem Minden érdemleges mérkő­zést megnéztem. A tanulta­kat idehaza hasznosítom, s remélem, hogy eredményeim­ben ez megmutatkozik. — Milyen egyéb versenye­ket néztél meg? — Lehet. hogy más nem így tette volna, de én nagyon kevés egyéb versenyt láttam, mivel a birkózó mérkőzések érdekeltek elsősorban. i — Hogy tetszett Mexikó­város? — A város megnézésére sem volt sok időm, de annyit megállapítottam, hogy ez a világváros nagyon szép. Saj­nálom, hogy keveset láttam belőle, de akkor úgy éreztem, hogy én elsősorban a sportért, a birkózásért, tapasztalatok szerzéséért mentem Mexikó­ba — Mik a további terveid? — Minden időmet a birkó­zásnak szentelem, és szeret­ném, ha a most kezdődő csa­patbajnokságon jó eredmé­nyeket érnék el. Beszélgettünk még Búzás Karcsi volt klubtársairól, a monori birkózószakosztályról, és Karcsinak az a véleménye, hogy szorgalmas edzésekkel az utánpótlást a monori fiúk biztosítani tudják. O. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom