Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

1968. DECEMBER 1., VASÁRNAP i*í.ai HEGYEI &Cír!ap Az agrárklubban A miniszterhelyettes gratulált SZAKMAI EST — MÁSHOL IS KELL A ráckevei járás dicsekedhet az ország egyetlen rendszere­sen működő agrárklubjával. Az e havi összejövetelt a Kiskun­sági Állami Gazdaság Apaj pusztai üzemegységének műve­lődési otthonában rendezték. A járás vezető mezőgaz­dászainak és közgazdászai­nak dr. Gergely István, a MÉM miniszterhelyettese, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa tartott előadást a mezőgazdaság fejlesztésének eszközigényességéről. Mint hangsúlyozta, hazánk mezőgazdasága a nagyüzemi útra tért, s a legfejlettebb tech­nika befogadására is adottak a lehetőségek. Ugyancsak ideá­lis a szakemberek száma és tudásuk színvonala. Ezzel szemben nem kedvező a mezőgazdaságban dolgozók korösszetétele, s ráadásul a megművelhető földterület is évről évre csökken. Nyolc év alatt négyszázezer holdat vet­tek el új utak, ipartelepek és a községek terjeszkedése miatt. A mezőgazdaságban ezért vált elsőrendű fontosságúvá a termelékenység növelése, en­nek viszont anyagi és műszaki féltételek képezik az alapját. Dr. Gergely István példákkal bizonyította, az egyetlen jár­ható út egy-egy termelési ágon belül az összes munkafolyamat gépesítése. Mégpedig egy idő­ben. Lapunk munkatársának adott nyilatkozatában a mi­niszterhelyettes gratulált a ráckeveieknek a párt járási bizottsága és a népfrontbizottság patro- nálásával működő klub­hoz. Mint mondotta: — Sok hasonló külföldi klub­tól tudunk, örülök a rácke­veiek kezdeményezésének. Itt kölcsönösen tájékoztathatják egymást munkájukról. Az is­kola vagy a szakkönyvtárak nem pótolhatják a személyes kapcsolat, a közös viták ered­ményeit. Ezek a klubok hasz­nos fórummá válnak a falura került, szinte magánosságra ítélt mezőgazdák számára. Ha a miniszterhelyettes elvtárs állítaná össze a klubestek tematikáját, mi­lyen témákat javasolna? — Elsőség a praktikus té­mákat illeti, az éves feladato­kat nem általánosságban, ha­nem konkrétan kell megvitat­ni. Beszéljenek a jövedelmező­ség növelésének lehetőségei­ről, a műszaki fejlesztésről, a mind fontossabbá váló kemi­zálásról, a kereskedelempoliti­káról. Ám hasznosak lennének az általános műveltséget foko­zó előadások is. A falu értel­miségét — az orvossal, tanító­val együtt — ők képezik, kö­telességük tehát a kultúra ter­jesztése is. Szívesen látná, ha másutt is követnék a ráckevei példát? — A fentiekből következik: szükség lenne másutt is ha­sonló klub alakítására. És ne csak az őszi és téli hónapok­ban működjenek, érdemes len­ne nyáron is összejönni, időt szakítani, hogy akár a társa­dalmi és államigazgatási prob­lémák megoldásához is hozzá­járuljanak — fejezte be nyi­latkozatát dr. Gergely István miniszterhelyettes. Sz. I. VÁC 30 ÉVES A VOX HUMANA Szombaton Vácott, a gépipa­ri technikum dísztermében rendezett hangversenyen ün­nepelte megalakulásának har­mincadik évfordulóját a Vox Humana, a „Szocialista kultú­ráért” jelvénnyel, a „kiváló együttes” címmel kitüntetett és külföldön is sok sikert ara­tott énekkar. Új földgázlelőhely A Mobil Producing Nether­lands Incorporated holland cég fúrócsoportja az Északi­tenger európai partjainak kö­zelében 3200 méter mélységben napi 500 000 köbméter teljesít­ményű földgázlelőhelyre buk­kant. Görbülő görbe sem kivételek Pozsonyi hajóállomás — süttői mészkővel A süttői kőfaragó üzemben elkészítették azokat a külön­legesen megmunkált kőlapo­kat, amelyekkel a Pozsony­ban épülő új hajóállomást burkolják. A fehéres és sár­gás színezetű díszítőelemeket a tervezők kívánságára nem csiszolták fényes felületűre, hanem úgynevezett gravíro­zott bordázott mintákkal ké­szítették. A rusztikusán meg­munkált mészkőlapok így job­ban őrzik a kő anyagszerűsé­gét, rovátkás felületük a tér­hatást növeli. A süttői üzem a jövő év el­ső negyedében újabb négy­száz négyzetméternyi fehér mészkövet szállít ugyancsak a pozsonyi hajóállomás építésé­hez. Ezzel a modern létesít­mény padlózatát burkolják majd. A véletlen a legjobb rende­ző. A szobában, ahová várat­lanul betoppanok, az íróaszta­lokat ellepik a kartonra raj­zolt táblázatok, kimutatások, grafikonok. A műszaki fejlesz­tés eredményeit mutatják be kiállításon, oda készült az anyag, csak egy kézmozdulat kell hát hozzá, s máris kike­rül a kartonhalomból az a lap, melyen a vállalat tíz gyá­rában bevezetett újítások szá­mát, s gazdasági eredményét rögzítették, grafikonként. A vonalak évről évre fölfelé tör­nek, az eredmények tehát so­kasodtak. Most azonban — mondják tagadhatatlan pesszi­mizmussal — már lefelé gör­bül a görbe: ebben az eszten­dőben rendkívül nagymérték­ben csökkent a benyújtott újí­tási javaslatok száma, s gaz­dasági értékük is összehason­líthatatlanul kisebb, mint azt az elmúlt esztendők alapján várhatták. I. A váci cementőriás három kéményére látni a szobából. A volt DCM, a Cement- és Mész­művek váci gyára egy a tíz közül, melyek az építőanyag­ipar egyik jelentős vállalatát, a Cement- és Mészműveket alkotják. Itt kopogtattunk: igaz-e az náluk is, ami másutt igaz? — Sajnos, igen — mond­ja Molnár Ferenc, aki a Ce­ment- és Mészműveknél az újítási ügyek gazdája. — Nem vagyunk kivételek, s a válla­latot alkotó tíz gyár között sem akad kivétel. Annál szo­7/z gyár, azonos gond Naptárak jövőre alapításá­nak 100 ÉVES JUBILEUMÁ­HOZ KÖZELEDŐ SZEKSZÁRDI NYOMDA KEZ­DETTŐL FOGVA NAPTÁRAKAT készít. az IDÉN IS ITT KÉ­SZÜLNEK A LEGIGÉNYE­SEBB KIVITELŰ KÜLÖNFÉLE ASZTALI NAP­TÁRAK, HATÁR­IDŐNAPLÓK, ZSEBNOTESZEK. ga. A téren, mint általában a búcsú járó helyeken, rengeteg a külföldi. Találkozunk sok­féle nációval, többek között egy néger fiúval, aki életében először járt a kontinensen, s aki eddig a vallási tilalom ér­telmében sohasem ivott szeszt. Itt, a Pigalle-on cuda­rul beszívott, hatalmas szem­golyói kifordultak, odament mindenkihez és vad imákat mormolt, hogy bocsássanak meg neki. Végül két „benn­szülött” pigalle-i lány vette pártfogásába. A tér a megszépítő messze­ségből nézve csodálatosan ér­dekes képet nyújt. Pazar neon­reklámok fényétől megvilágít­va, éjjel egy órakor tetőzik a hangulat, ekkor áldoznak a legjobban és legvadabbul a fe­ketemisén az emberek. Ezer­nyi autó és taxi csendesen vo­nul, hullámzik, mint a Szajna. A kikiáltók tenorja keveredik a négerek basszusával, a virsli- és fagylaltárus gyerekek szop­ránja. az utcai lányok rekedt hangjával. Nyílt szeretkezés, fojtott or- dítozás és verekedés férfi és nő között. Háttérként körben- körben nyitott teraszos utcai kávéház, .mindenütt békésen virslit evő vagy vörös bort ivó francia polgárok, az apa vál­lán még éjfél után is eltörőd­ve, elkókadva alszik a kis­gyermek. A hangok kakofóniája, a szí­nek kavalkádja, az emberi élet, méltóság és értelem disszonan­ciája. Visszanézek, és úgy érzem, nagyon találó a hasonlat, mert az örömlányok elegáns, de fel­tűnő ruháikkal, ahogyan ide- oda libbennek, a tiszavirágra emlékeztetnek. Rövid élet, tal­mi fények, s azután zuhanás a mélybe... ★ Nem én vagyok az oka, hogy a Montmartre is egy kis csa­lódást okozott. Nem győzöm is­mételni, mert jobb jelző nem jut eszembe, hogy Párizs gyö­nyörű! Sőt! Montmartre is a maga nemében szép és érde­kes. De a Montmartre-t látva, valahogy a mi délibábunk ju­tott eszembe. Higgyék el, nem az intrikus agyvelő, hanem a dolgok azonos tartalma kínálta a párhuzamot. Jól tudom, hogy itt nőtc fel a francia festészet színe-virága. Ma azonban a Montmartre Párizs délibábja, s az itt ecsetet forgató festők a mi bő gatyás csikósaink. Kis négyszögletes tér, a meg­szokott kávéházakkal és szám­talan festő — munka közben. Mindez művészi rendetlenség­ben, összevisszaságban, mind­ezt mintha nekünk, külföl­dieknek rendezték volna. Gyönyörű, szinte giccsszerű kilátás nyílik a Sacre Coeur- re (híres régi templom), a „nagyok” mind ezt festik, az egyszerűbbek, az olcsójánosok megelégszenek a gyors port­rékkal is. Ollóval, fekete pa­pírból vágják, fehér papírra ragasztják, vagy éppen tempe­rával festik, s az amerikai missek nagyon boldogok, ha a kép hasonlít, és valamivel szebbek, mint az életben. Bohém világ! Padlásszobák­ban álmodik a nyomor. Elhoz a kíváncsiság ide minden kül­földit, legfeljebb nem egyfor­mán viselkedünk. Az ameri­kaiak és az angolok úgy, mint, gondolom, az első világhábo­rúban a királynők és más, fe­jedelmi rangú asszonyok vi­selkedhettek, amikor megláto­gatták a frontsebesülteket a kórházban és kétszersültet, meg kitüntetéseket nyújtottak át a haldoklóknak. Azért arra büszke vagyok, hogy a legérdekesebbet mi nyújtottuk. És arra is büszke vagyok, hogy mi, néhány ma­gyar újságíró, még a Mont­martre életébe is tudtunk új színt vinni, új színfoltot je­lenteni. Szegedi kollégánk, aki már eddig is sokat megnevet­tetett bennünket eredeti hu­morával, azzal, hogy Chaplint megszégyenítő módon csetlett- botlott Párizsban, most sem okozott csalódást. Sőt, állítom, hogy élete legnagyobb for­máját futotta ki a Mont- martre-n. Mert ugyan egyszer elaludt a Metrón, s a végállo­máson, szállónktól egy órá­nyira ébredt. Egyszer a bő­röndjében félóráig kereste a szálloda halijában, száz főnyi nézőközönség előtt Párizs tér­képét, s amikor már minden szennyes és vasalt fehérnemű a padlón volt, némi csokoládé és narancs, fogkefe és hazai sülttészta társaságában, nos, akkor, ezekután megtalálta a város térképét a zakója jobb zsebében. De .mindezek csak egy ügyetlen kókler apró csalások­ból álló mutatványai voltak a Montmartre-i sziporkázáshoz képest. Művészete itt jutott a Parnasszusra, elámítva és el­kábítva mindannyiunkat. Az történt tudniillik, hogy el­maradt tőlünk, s ahogy meg­látta felbukkanni fejemet a tömegben, elindult toronyiránt felém. Útközben a tőle elvár­ható könnyedséggel felrúgott egy festőállványt, s a rajta le­vő vászon, félig kész fest­ménnyel, még nedvesen, a porban lelte dicstelen halálát. A festő ordított, kollégánk széttárta karját. Percek alatt összecsődült a bámész nép, szemükön látszott, hogy imád­ják a botrányt. Barátunk jobb­nak látta odébbállni, mert a festő 200 frankot követelt, s úgy kiabált, mint akinek ele­fánt lépett a tyúkszemére. Hát való igaz, kicsit úgy vi­selkedtünk, mint elefánt az ékszerboltban, de a fiú igen intelligens, szimpatikus, jó­tollú újságíró, mégsem hagy­hatjuk őt elveszni, hiszen mindössze 80 frank „cinco- gott” a zsebében. Mindenesetre a szakállas festők még ma is megesküsz­nek az édesanyjukra, hogy a Montmartre-on emberemléke­zet óta nem történt ilyesmi. Hosszú szünet Várjanak-e a várakozók? (suha) (Folytatjuk.) morúbb ez> mert évről évre tartó, fokozatos fejlődés rekedt meg, túl hosszúra nyúlt, im­már tizenegyedik hónapja tart a nem kívánatos, s mindenki­re nézve hátrányos szünet. 1965-ben tízmillió, 1966-ban tizenkilencmillió forint nép- gazdasági eredménnyel járt a vállalat tíz gyárának újítómoz­galma. 1967-ben a 427 beveze­tett újítás gazdasági eredmé­nye 21 600 000 forintot tett ki. A fejlődés tehát gazdaságilag is mérhető, s jelentős mértékű volt, a műszaki színvonalat, a megoldott kérdések bonyolult­ságát tekintve még inkább ez érvényesült. Annak ellenére történt mindez, hogy évről év­re emelték a mércét, nem fo­gadtak el kisebb ötleteket újí­tásként, valóban alkotói telje­sítményt vártak az újítóktól, azaz: egészséges szelekció ér­vényesült az újítómozgalom­ban. Ám az a „szelekció”, mely ma létezik, már éppen fordított irányban hat. A ren­deletek mind alkotóik, mind alkalmazóik szándékai ellen hatnak: várakozásra késztet­ték azokat, akik a legértéke­sebb,^ műszakilag is a legjobb javaslatokat dolgozták ki, s nyújtották be, a legjobban képzett, legnagyobb tapaszta- latú műszakiakat. Holott a cél éppen a műszaki fejlesztés meggyorsítása, az újítási kedv ösztönzése volt... II. Rengeteg energiát fordítot­tak arra, hogy élővé, eleven­né ' tegyék a tíz gyár között a félévenként értékelt újítási versenyt. A múlt esztendőben az első félévben a tatabányai gyár szerezte meg az első he­lyet, a második az eternit-' gyár, a harmadik a lábatlani üzem lett. A második félév­ben a váci gyár (DCM) vég­zett az első helyen, a bere- mendiek a második, az eter­nitgyáriak a harmadik helyet szerezték meg. Ebben az esz­tendőben azonban nincs már félévi összesítés, nincs újítási verseny sem, sőt — mint va­laki jogos malíciával meg­jegyezte — már-már újítások sincsenek... Pedig az elmúlt esztendők szép sikerekkel gaz­dagították a Cement- és Mészműveket, s persze, a népgazdaságot is. A bevezetett újítások nagy többsége tech­nológiai jellegű volt, többlet- termelést tett lehetővé — s ezt csak az építkezni szándé­kozók érzik igazán — hatás- foknöveléssel, s nagymérték­ben elősegítette a választék- bővítést, azoknak az új ce­mentfajtáknak az előállítását, melyek végső minősítését most végzik az Építéstudomá­nyi Intézetben és az Építő­ipari Minőségvizsgáló Inté­zetben. A mennyiségi emelke­désre elég megemlíteni, hogy 1965-ben 2 383 000 tonna ce­mentet állítottak elő, 1967-ben pedig 2 656 000 tonnát, anél­kül, hogy új gyár kezdett volna termelni. A választék- bővítéshez pedig példaként: a tűzálló, s a fehér cement végső vizsgálatait — több más újdonság mellett — most foly­tatják a föntebb említett in­tézetekben. kezések egy része nem meg­felelő. Nem tudnak annyit fizetni az újítónak, mint ko­rábban, s a kategóriát terhelő összeg kiapadhatatlan szemé­lyi viták, veszekedések for­rása, tehát eleve visszatartja az újítót, mert nem akar szembekerülni közvetlen tár­saival. Ugyancsak várakozás­ra késztette a legjobb újító­kat az újítási díj, mint foga­lom eltörlése, s az újítási ju­talom fogalmának bevezetése. A jutalón) esetleges, a javas­lat benyújtásakor az újító­nak fogalma sincs arról, mi­ként is értékelik majd azt anyagiakban, márpedig — nemcsak gondolják, meg is mondták — néhány száz fo­rint nem fizetség a több száz munkaóráért, fél éjszakákért, odahaza. Az érv itt is nagyon kézenfekvő: a múlt esztendő­ben elért 21 600 000 forint gazdasági eredmény fejében az újítók 841 000 forint díjat kaptak. Igaz, vannak kivite­lezési költségek is, ám a két összeg összevetése fölöslegessé teszi a kommentárt: megéri-e a bajlódást az újítómozgalom, s hogy végső soron hol — a népgazdaságnál — mutatko­zik a haszon nagy része! IU. A kollektív szerződés ki- dolgozásával egy időben meg­kezdték az újítási szabályzat tapasztalatainak összegyűjté­sét is, hogy azokat fölhasz­nálva fogalmazzák meg a már két évre szóló új szabályza­ti. : Amint elmondták: sok- 'éte ' vátt'ő'ztátáSra van Szükség, több esetben önkritikus vál­toztatásra — így például a gyári hatáskörben elbírálható újítások értékhatárának meg­állapításánál —, alapvetően mégis az marad a kérdés, hogy: várjanak-e a várako­zók? Azaz: a SZOT és más szervezetek állásfoglalása alapján, valamint a már na­gyon is világos, s az itteniek­kel megegyező országos ta­pasztalatok alapján elemzik-e az arra illetékes hivatalok a sürgős teendőket? Mert sürgősek ezek a teen­dők. Ma még, a Cement- és Mészműveknél épp úgy, mint másutt, csak „szünet” van. Igen sokat vesztene minden gyár, s az ország, ha a szü­netből — állapot lenne! Mészáros Ottó Az ismertetteken túl újítás tette lehetővé az eternitgyár­ban a csőszilárdító görgősor munkába állítását, a korábbi, sok gonddal, s nem kevés se- lejttel járó fárahúzásos tech­nológia helyett. Ugyancsak újítás a selypi gyár nyers- liszt-homogenizálója s a szom­szédban, a váci gyárban is több, kapacitásbővítő újítást vezettek be az elmúlt évek­ben. Tíz gyárból származó ta­pasztalatok alapján, melyek az általánosítható gondok? Elsősorban is az, hogy az újí­tási rendelethez kapcsolódó munkaügyi, pénzügyi rendel­KECEL Repülőtér a szőlőben A Duna—Tisza közi homok­vidéken megkezdődött a ki­öregedett szőlők rekonstruk­ciója. A felújítási program több mint 40 ezer hold, rész­ben kipusztulóféltífen levő kis­üzemi szőlőre terjed ki. Az alacsony hozamú, sok kézi­munkát igénylő régi szőlőket alkalmassá teszik gépi műve­lésre, s az újratelepítésnél úgy választják meg a fajtákat, hogy a termést külföldön is értékesíteni tudják. Elsőnek a keceli Kinizsi szakszövetkezet kapta meg a felújítási tervet. 1600 holdon újítják itt fel a régi szórvány­szőlőket. A telepítésekkel egy- időben borfeldolgozó pincét és hűtőházat építenek. A nagy­üzemi szőlőket betonút hálóz­za majd Le, s az ültetvények, között 14 holdas repülőteret létesítenek, ahol növényvédő repülőgépek parkírozhatnak. • Hamarosan újabb három község számára készül el a szőlő rekonstrukciós terv. A több mint ezeréves szőlőkultú- 'rával rendelkező Alpár község határában kereken 1500 hol­don újítják fel és korszerűsí­tik az öreg szőlőket. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom