Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

1968. DECEMBER 15., VASÄRNAP 5 T> „íYaí/>l A budakalászi Hársfa vendéglő presszója törzshelye lett a gépko­I» csővezetéknek. Nyitás előtt már várják a kisasszonyt az első feketére... December 31-ig kell benyújtani < a személyi földhasználatra vonatkozó kérelmet Határozathozatal: március 15-ig — A föld birtokbavétele: május 1-ig A személyi földhasználattal kapcsolatos kérdésekről szóló kormányrendelet végrehajtá­sát szabályozta a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter. A miniszteri rendelet sze­rint. az a kívülálló jogosult személyi földhasználatra, akinek valamennyi földje termelőszövetkezeti tulaj­donba került és részére a belterületen, vagy zárt kertben földet vissza­hagyni (mentesíteni) nem le­het. A jogosultsághoz az is szükséges, hogy az érintett személynek a tsz már 1967- ben is valamilyen címen biz­tosított földhasználatot, hogy az illető a termelőszövetkezet székhelye szerinti községben lakjon és a további földhasz­nálatot személyi körülményei is indokolják. A tsz székhelye szerinti községnek minősül a tsz gazdálkodásával érintett és az azzal szomszédos község. Amennyiben az említett fel­tételek együttesen fennállnak, akkor a földhasználatra vo­Arleszállítás az idén harmadszor Hétfőtől egy forinttal olcsóbb a vágott csirke A Baromfiipari Országos .Vállalat a tavalyinál 800 va­gonnal több; összesen 5000 va­gon ‘ csirkét vásárolt fej és Kozott forgalomba. A rendsze­resen bőséges termelői kíná­lat és árualap nyomán kedve­zően alakultak az idén a fo­gyasztói árak is. Központi intézkedésre ja­nuár 1-től módosul, egy forint­tal csökken a csirke felvásár­lási ára. A baromfiipar — a Belkereskedelmi Miniszté­riummal egyetértésben meg­előzve a felvásárlási árcsök­T ermelószö vetkezetek! A mezőgazdasági munkák téli szünetelésének idejére TSZ-TAGÖKAT ALKALMAZUNK kubikos- és segédmunkára, valamint kőműveseket, ácsokat és vasbeton- szerelőket. Az alkalmazáshoz a tsz vezetőségétől ideiglenes munkavállalási engedély, továbbá Ml-lap szükséges. Szállásról gondoskodunk. MUNKAVÁLLALÓINK INGYENES, CSOPORTOS, NAPI HAZASZÁLLÍTÁSAI MEGSZERVEZZÜK JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN A 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál Budapest XI., Dombóvári út 19. (A 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal) kenést — már december 16- tóí, hétfőtől 1 forinttal olcsób­ban hozza forgalomba az első osztályú vágott csirkét, amely­nek kilója 32 forint lesz. A „konyhakészebb” darabolt csirkénél még nagyobb az en­gedmény mértéke. A bontott csirke 2 forinttal, a csirke­comb ugyancsak 2 forinttal lesz olcsóbb. Ez az idén — január 1-i és február 5-i után — a harma­dik árleszállítás, amelynek nyomán az első osztályú bele­zett csirke ára 37 forintról 32 forintra, a bontott csirkéé 46 forintról 37 forintra csökkent. A csomagolt csirkecomb és mell 55 forint helyett 48, illet­ve 41 forint lett. Aki a Királyvölgybe költözött... Tihanybái Kőszegre költö­zött, s véglegesen ott telepe­dett le Bartha László festő­művész. Ezután a festői szép­ségű Királyvölgyében él és alkot. Első helyben készült képét a kőszegi tanács vásá­rolta meg. Hamarosan nagy­szabású kiállítással mutatko­zik be a város közönségének. FELVESZÜNK üzemgazdászt, belső revizort, növényvédelmi agronómust, növénytermesztési agronómust mezőgazdasági gépészmérnököt, főkönyvelőhelyettest, műanyagüzembe vegyésztechnikust. RÁKÓCZI MTSZ TÖRTÉL natkozó kérelmet 1968. de­cember 31-ig kell a lakóhely szerinti községi tanács végre­hajtó bizottságához benyúj ta­ni. A rendelet kimondja: a személyi földihasználati igé­nyeket a községi vb március 15-ig bírálja el és az ered­ményről a kérelmezőt határo­zatban értesíti. Előírja a mi­niszteri rendelet, hogy a sze­mélyi használatba adott föl­det legkésőbb május 1-ig a jogosult birtokába kell adni. A kiadható legnagyobb földterület nem halad­hatja meg az 1 katasztrá- lis holdat. A földhasználatért évenként minimális használati díjat kell fizetni, amely aranyko­ronánként legfeljebb 10 forin­tig terjedhet. Meghatározza még a rendelet, hogy milyen földeket lehet személyi föld- használatra kijelölni. Előírja továbbá, hogy a jogosult kö­teles minden olyan változást 15 napon belül a községi vég­rehajtó bizottsághoz bejelen­teni, ami érinti a földhaszná­latra való jogosultságot. Á megtalált út Az ember sokféle utat jár életében. Rövid ösvényeket, hosszú, távolba vesző széles pályákat, sima és hepehupás csapásokat. Sokféle utat jár, míg megtalálja a magáét, azt,' melyet csak ő járhat igazán, melyen úgy érzi, akarata és vágya, kötelessége és kenyér­keresése egy irányba mutat. Sima István is így valahogy találta meg a maga útját. 1950-ben kezdett el dolgozni Vácott, a Magyar Hajó- és Darugyár mai gyáregységé­nek elődjénél. Többféle beosz­tást ellátott, míg 1957-ben a forgácsolóműhelyben gép mel­lé állt. A vas, a maga fémes, hideg csillogásával meg- és el­bűvölte. Marósként, gyalus­ként egyre mélyebben megis­merhette a vas, az acél enge­delmességét és ellenállását. Tíz esztendeje, 1958-ban nyúj­totta be első újítási javasla­tát. Azután a marósok brigád- vezetője lett. 1960-ban üzem­egységvezető. Ma is az. Az el­ső újítás mellé pedig újabbak sorakoztak. Megkapta a bronz-, majd az ezüst jel vényt, napjainkban már az aranyhoz „gyűjtögeti” a forintokat — A műszaki haladás nagy és kis kérdésekre adott felele­tek sorozatából áll. A magam szerény eredményei lényegé­ben onnét erednek, hogy meg­próbáltam választ találni a gyártásban fölmerülő, nem is egyszer indokolatlannak tűnő kérdésekre. A válaszkeresés­ben volt egy társam: Pallmann Imre, akivel együtt dolgoz­tunk a forgácsolóban, s aki ma a városban működő gép­ipari technikum tanára. Indo­kolatlan kérdést említettem föntebb. Megfelelő minőségben gyártottuk például a rugó- végfejeket, a műveleti előírá­sok is jók voltak, csak éppen egy kicsit bonyolultak. Vésni, esztergálni kellett többek kö­zött, sok más művelet mellett. Nem lehetne egyszerűbben — így fogalmaztuk meg a kér­dést Nem látszott indokolt­nak, hiszen a termékkel nem volt különösebb baj. Mégis, amikor az Ajax kalapácsra ki­dolgoztuk a megfelelő szer­számot, s az eddig bonyolult forgácsolási műveletek sora jóval egyszerűbb kovácsolássá változott, jelentősen csökkent a gépi idő, a normaóra-szük­séglet, jó feleletnek tarthat­tuk a kérdésre adott választ, újításunkat. — Hasonló volt a helyzet a mentőcsónakok esetében. Kül­földi dokumentáció alapján kezdtük meg a gyártást, s aszerint a meghajtó propeller szabályozását ún. csúszó-ku- lissza biztosította. A nemes acélból levő szerkezet rend­kívül sok forgácsolási munka eredményeként készülhetett csak el, s nem akármilyen, ha­nem nagy pontosságú forgá­csolást kellett végezni, azaz: kényes munka volt. Ismét csak azt kérdeztük magunktól: nem lehetne egyszerűbben? Találmány szintű újításunk, a szürke öntvényből készült, fo- gasléces-fogaskerekes meg­oldással működő állítható csa­varfej azt bizonyította, hogy megin,t sikerült megtalálni a kellő feleletet... ‘ A válaszkeresésben, melyről oly szabatos mondatokban be­szél Sima István, sok minden más is fegyverül szolgált. El­végezte a gépipari techniku­mot, üzemegységvezetői beosz­tása pedig lehetővé tette, hogy ne csak egy-egy részletet is­merhessen a gyártásból, ha­nem áttekinthesse a folyamat egészét. Segítségükre volt az a jó emberi tulajdonság is, hogy csakis a teljes megoldás, ki­dolgozás után nyújtották be egy-egy javaslatukat, azaz: a fantázia mellé a meggyőző szakmai tudást is odatették. Mert az első újítást követte a többi. A motorkerékpár-oldal- kocsik támasztó csőszeme for­gácsolási munkával, újbóli fölmelegítéssel, kooperációban végzett — tehát szállítással együttjáró — műveletek köz- beiktatásával készült. A prése­lési technológia s a szüksé­ges készülék kidolgozása fölös­legessé tette a kooperációt, a fölmelegítést, a forgácsolást, s jelentős mértékű anyagmeg­takarításra vezetett. Az alkotó társ közben tanár lett, de ő, Megalakul a zenekar SZÍNHELY az egyik srác lakása. Kakoíónikus gitárhangolás — sok hang, ke­vés harmónia. • PALI: Állj, álljon meg a menet — mit egyéneskedtek, mindenekelőtt karizét... kargórét kell választani. Ki érzi magát rá alkalmasnak? MIND: Én! Én! Én! PALI: És ki játszott már gitáron? MIND: Én sem! Én sem! Én sem! PALI: És én sem! Akkor legalább valami­lyen hangszeren! KARCSI: Szarufésűn —, de még az óvodá­ban ! PALI: Ne komolytalankodj — így hiába ha­tároztuk el szombaton, hogy egy héten belül ütőképes gitárzenekart hozunk össze. Ezek szerint kénytelen vagyok magam elvállalni. TIBI: Hö-hö — milyen alapon? PALli Csak zenei családból származom — dédapám fújta a tülköt az urasági kon- dának. KARESZ: Na, ha főnök vagy — akkor nézd meg ezt a gitárt, olyan furcsán szól. PALI: Érthető — drótkerítésből van a húrja. Hol sózták rád? KARESZ: A pestimrei ócskapiacon! Azt mondták, a legjobb Bösendorfer hang­szer! IKKA-csomagban jött, de gazdá­ja megvált tőle, mert közben elhunyt a menyasszonya! PALI: Na mindegy — majd elővigyázatosan rángasd, csupa rozsda a húrja. Hanem te Poldi — mivel akarsz gitározni? POLDI: Hát ez nem gitár? Pedig rá van írva! Egy kapualj alatt vettem a Nép­színház utcában. PALI: Na itt jön ki a zenei örökség — egy­ből láttam, hogy lerobbant hegedű! Most a gitár megy — kissé átalakították a pancserek számára. Eh, hogy lesz ebből zenekar — na, kezdjünk. PISTA: Az, az, már épp akartam mondani, szövegelünk — és holnapra meg már megvan a föllépés. A Sasfészekben — már ki is írták — minden szombat es­te föllép a HALLÓ BOY gitáregyüttes. PALI: És a gázsi? PISTA: Koponyánként egy ötvenest fize­tünk —, ha szólista is lesz, százat külön. PALI: Az ám —, de ki legyen a szólista? MIND: Én! Én! Én! PALI: Nem úgy van az — kinek van hal­lása? POLDI: Nekem — tisztán hallottam, hogy egy pók ásít a sarokban. PALI: Ne cselezz —, de muzikálisan ordi- bálni ki tud? Jejeje meg satöbbi! POLDI: Ezt hallgasd meg! (Borzadályt éne­kel borzadályosan.) PALI: El vagy bocsátva — mennyi baj van veletek! Megállj Palya — hozd be a konyhából a kandúrt és rögtön kezelhe­ted is. Ha érzéssel húzogatod a farkát — meglátod, mit produkál! PISTA: És ... és milyen számmal indul­nánk? PALI: Hát regős énekre nincs időnk. (Éktelen nyávogás.) A, üdvözlöm művész úr, de nem kell rögtön a magas cével kezdeni! PETI: Feltétlenül valami könnyen elsajá­títható szám kellene! PALI: Van, van — könnyed kis szám, a bítleszek a tíz körmüket megnyalnák utána, ha tudnák — a boci-boci-tarka! Biztos még emlékeztek rá! POLDI: De... de... PALI: Mit fázol — saját hangszerelésben adjuk! PETI: És ki hangszerel? PALI: Mi, mindnyájan! A macskát egyelőre kihagyjuk, nagyon extravagáns a stílu­sa. Tehát rajta! (Valami egészen különös őrjöngés lesz belőle.) KARESZ: Te, izé... azt játszunk, amit aka­runk? PALI: Dehogy — majd menet közben ki­alakul! PISTA: Ne franciakulccsal pengess! Pró­báld meg a ruhaakasztóval! Na, rajta! (Játszanak egy ütemet.) PISTA: Állj! — persze át kell keresztelni a számot angolosra — úgy jobban beve­szik. KARESZ: Mondjuk, lehetne — Bociand boc in tarkhing, shefüll! PALI: Remek — hát akkor teljes gőzzel előre! Pali — most már a kandúr is dolgozzék! (Óriási kakofónia. Rövid idő múlva nagy dörömbölés, kiáltozás.) INGOK: Disznóság! Hagyják abba! Ház­mester, hívjon azonnal rendőrt! Men­tők ! Szörnyetegek ... V ’ \LI: Halljátok — ez a biztos siker jele! Frenetikus diadal! Tovább! Tovább' Gyerekek — rögtön betörik az ajtót' Nahát, ezt azért nem hittem volna, hogy már a főpróbán a vállukra fogn k emelni ... Nagy S. József Sima István, továbbra sem pi­hent. A pénzért? Minden bi­zonnyal a pénzért is, hiszen jól jön az ilyen váratlan, de nagyonis megérdemelt kere­set. De csak a pénzért? Aligha! A szorosan nevéhez fűződő újítások mellett ugyanis sok mást is tett az újítómozga­lomért. Az irányítása alá tar­tozó részlegeknél ösztönzött és ösztönöz, bátorított, jó néhány megvalósított újítási javaslat első, indító gondolata tőle származott. Különösen a hazai ipar egyik átka, a túl nagy terméksúly érdekli: csökken­tésére, mint mondja, volt és van lehetőség. A másik ked­venc területe: importanyagok helyett hazaiak alkalmazása. Örömmel látta tehát, hogy a kárpitosok fölkarolták a gon­dolatot, s az importból szár­mazó epeda helyett poliure- tánhabra dolgoztak ki újítási javaslatot Fölkeresi újra és újra az anyagosztályt, s meg­próbálnak közösen kiókumlál- ni megoldásokat, hogyan is le­hetne importanyagok, alkatré­szek helyett hazaiakat alkal­mazni? Persze, mindez türel­met, szívósságot igénylő apró­munka. A látványos eredmé­nyek ritkák, s akkor is keser­vesen rögös út vezet hozzájuk. Meg kell szenvedni egy-egy értékes gondolatért, akár az aranymosónak, a patak part­ján, a sárga porért. Beleunni, belefáradni? Aki belekóstol a rutinmunka mellett az alkotás ízébe, nem tud többé megsza­badulni — mondja. — A gazdaságirányítás mos­tani rendszere sokféle válto­zást hozott a gyár életében. Így például a gyártmányskála megnőtt, több az átállás, ki­sebb tételek is készülnek egy- egy termékből, azaz: a vevő igénye határozza meg teljes egészében tevékenységünket. Nehezebb tehát minden mű­szaki ember dolga, mert gyor­sabb, rugalmasabb munkamód­szerekre van szükség, nincs idő hosszas meditálásra, mert egy-egy kis tételű termék már ki is kerül a gyár kapuján, mire, ha sokat tipródik az em­ber, valami eredményre jut. Fejbekólintott mindenkit az új újítási rendelet, nem hiszem, hogy ezt akarták elérni, azaz a teljes megtorpanást. Őszin­tén szólva magam is elbizony­talanodtam, egy-egy jó gondo­lat munkál bennem, de nagyon is kétségesnek érzem, hogy az új rendelet adta lehetőségek alapján a kidolgozásra fordí­tott idő és energia megtérül­ne-e? Egy-egy jelentősebb újí­tásban több száz óra munka van, amit az ember — mivel munkahelyi teendői nem vár­ják meg — a szabad idejéből vesz el. Üzemegység-vezető­ként az újítások szempontjá­ból leginkább kritikus kettes kategóriába tartozom, s míg egy sor dolognál eszembe sem jut, hogy újítást fabrikáljak belőle, hanem csupán azt mon­dom, ezután így és így csinál­juk, a valóban újítás értékű eljárások honorálását nem szeretném az esetlegességre bízni. Márpedig ma. a rende­let alapján, minden kettes ka­tegóriába tartozó újítónak ez­zel kell számolnia. Ezért egy­két tervem csak a tarsolyban van. Várok. Ám úgy gondo­lom, ez a mai „várakozási jár­vány” sokba kerül a népgaz­daságnak, a műszaki fejlesztés sokat veszít ezzel. Ismét visszakerül vállára a vattakabát, az egyik műhely­ből a másikba járó emberek egyenruhája. Búcsúzunk, s közben tervekről, a jövőre gyártani kívánt új oldalkocsi­ról, a konténerek már most készülő nullszériájáról, a gyors iramban bővülő gyártelep s a műszaki gondolat elmélyülésé­nek összefüggéseiről szól. Az utolsó kérdésre, mikor lesz meg az arany jelvény, a vállát húzza, s azt feleli: nem csak rajta múlik. Ő szívesen kiveszi a tarsolyból a terveket, ha... ha biztos lesz abban, hogy ér­demes belenyúlni a tarsoly­ba... Mészáros Ottó t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom