Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
I *--5 I IICC 1968. DECEMBER 15., VASAKNAP A TOT állásfoglalása a szövetkezetek munkájáról, tennivalóiról aggodalmaskodókat: február elsején indul a második társasutazás a Kanári-szigetekre. Aki azóta elköltötte volna a pénzét, az se búslakodjon, gondoskodik erről a hét nemtudoanhánya- dik slágere: folyton-folyvást tárgy- nyeremény-sorsolás a lottón. A rendes havi tárgynyeremény-sorsolá- son kívül az 50., 51., 52. heti és az 1969. 1. heti lottószelvényekre külön sorsolás hétről hétre, növekvő nyereményekkel. Nyerhet öröklakást lakberendezési utalvánnyal, öröklakást szimplán és személy- gépkocsit a Merkur közreműködése nélkül. Nincs többé gond, biztosítva a karácsonyi ajándék. Aki mégse tudna választani a lottó folyton-folyvást tárgynyereményei között, annak melegen ajánlhatjuk a hét. ismét új slágerét, a bundát. Mennyibe kerül, mert a vásárláshoz ezt is tudni kell? Az üzletekben bárki megnézheti az árát, de hogy mennyiért adják-ve- szik labdarúgóberkekben, arról sajnos lapzártáig sem sikerült megbízható információkat szereznünk. Azért ne csüggedjünk: talán a mai, az utolsó forduló erre is fényt derít. Ha például a Videoton tíz nullra győzne, Tamás kapus pedig nem tudná kivédeni az ellenfél szemét... ' Olvasom a szerdai lapokban, hogy háborognak a ruha-, cipő- és a bőrgyárak igazgatói. Mert „a kereskedelem magatartása rossz visszhangot keltett” bennük, tapasztalataik szerint „a kereskedelem nem tárgyalni, banem diktálni akar”. Ez tényleg felháborító! Hogy a kereskedelem ezután nem hajlandó átvenni minden kacatot. Hogy a kereskedelem a jövő esztendőben már nem raktározni, hanem eladni akar. Hogy a kereskedelem azt akarja eladni, amit- a vásárlók igényelnek s nem pedig azt, aminek a gyártása az ipar számára a legelőnyösebb. Furcsa mentalitás, mondhatom! Azt termelni, amire A slágert nemcsak fütyülik az utcán. Sláger a kelendő áru az üzletekben, az újság legérdekesebb írása, sláger a legfrissebb vicc és a legújabb hiánycikk, sláger az új intézkedés és sláger a régi kaoat. Sláger a legújabb művészfilm, melyet senki sem ért és sláger a Jugoszláviából importált Diadalív árnyékában pult alól és ötven forint felett. Egyszóval sláger mindaz, ami éppen az érdeklődés középpontjában áll. Hogy mi volt az elmúlt hét slágere? Mindaz, ami a televízió hasonló című műsorából kimaradt. Például: a héten megjelent az üzletekben a lencse. Kilónként harminchat forintos áron. Esztendeje még huszonöt forint volt az állami üzletekben. Ott most nincsen, de van a maszekoknál. Hogy drága egy kicsit? Lehetséges, ámbár... az a gyanúm, hogy luxusadót vetettek ki rá. Mivel a lencse nem egyszerűen tömegéleimiszer. Az csak a háború alatt volt. A közmondás szerint, aki lencsét eszik, megszépül. A háború után, a lódenkabát- hoz meg a smicisapkához nem kellett szépnek lennünk. Most nem árt. A plusz tizenegy forintos áremelkedés tehát szépségadó. A szépségért pedig áldozni kell... Igen, a szépségért áldozni kell. Köztudott, hogy lapunk szerkesztősége a B’aha Lujza téren áll. Szemben a híres-neves EMKÉ-vel. Ahol mások álldogálnak esténként. Csinosak, fiatalok, és mindig készek arra, hogy szépségük fenntartásáért bizonyos áldozatokat hozzanak, persze csak akkor, ha mások is hajlandók az áldozatra. Rési játék. új változatban, örökzöld sláger. De akadnak új játékok is. A napokban jelent meg az üzletek kirakatában az elektromos autóverseny. Potom hatszázhúsz forintért már kapható ez a kedves, praktikus gyermekjáték, amire néhány héttel ezelőtt hívták fel a nagyérdemű gyermeksereglet figyelmét a játékkiállításon.. Hadd fájjon az a bohó szívecskéje. Plusz százhúsz forint a trafó. Mert az is kell hozzá. Meg ■ agy odaadó munkásapa, aki hajlandó a félhavi fizetéséért megvásárolni a három fia közül az egyiknek. Persze, akik nagyobb autókra vágyakoznak, olyan igazira, amelybe bele is lehet ülni, azok számára a Merkur, nem az. antik istenség, sem a csillagkép, hanem a prózai hangzású Személygépkocsi Értékesítő Vállalat kínálja a hét slágerét. Wartburg, Trabant, Moszkvics és Skoda autó helyett Renault R 4-es személykocsit, mindössze hetvenhatezer forintért. Hogy mi ebben a sláger? Azonnal szállítják! Ilyen még nem volt. Hetvenhatezerért már várakozni sem kell. Örökösök, lottónyertesek, maszek szabók, suszterek, zöldségesek és gebinesek máris jelentkezhetnek. A fizetésből élőknek nem kell annyira sietniök, rájuk úgysem kerül már sor a karácsonyi ünnepek előtt. Apropó, rájuk már nem kerül sor... Erről jut eszembe, sokan reklamálták az IBUSZ-nál, hogy lemaradtak az első, a Kanári szigetekre tervezett hajóútról s mos* nem tudnak mit kezdeni a megku- oorgatott Sok ezer forintjukkal. Nos. az IBUSZ illetékese az egyik újságban sietett megnyugtatni az ...és itt is embe — A fenébe... a fenébe... — Mit a fenébe? — Hol az a puszta? Dünnyög a sofőr. Izzadt az üstöké. Érthető; végül is nehéz a faroló gépkocsit megtartani az úttalan utakon, a szekérvágta girbe-gurba csapáson. Mögöttünk Újlengyel. Épület; olykor. A didergő házak fehérre váltan húzódnak be a kerítések mögé. Köd. A fotóis kollegina bundába burkolózva kuporog az autó sarkában és kandi szemmel les ki az ablakon. — Hogyan jutunk haza? — Hogy jutunk oda? — adom vissza a kérdést. Sehol egy útjelző. Még embert sem látni, akitől kérdezhetnénk merre az a Vatya puszta. Az ottani iskola. És ekkor... Tekintélyes épület. Hosszú és sok ablakos. Homlokzatán címeres tábla. Ovális, jellegzetes. — Ez az — rikkant föl a sofőr és teljesítményére joggal büszke. Tanítói lakás. A nappali. Kamasz fiú és tíz év körüli lány fogad: — Anyu azonnal jön... Addig feketét? — Sietnénk. Masszívak a bútorok és kényelmes ülés esik a székeken. A két gyerek feltűnően értelmes arcú. Szerények, kedvesele, jólneveltek. A kávét az anya, Boross La- josr.é hozza be. Mosolygós, kedélyes. Egyik témáról a másikra ugrik, a háziasszonyi és riportalanyi feladatnak nehéz egy időben eleget tenni. — Férjem az alsó tagozatos, én a felsőben tanítok. Most ismét háziasszony: — Tegnap vágtunk disznót ... Csak egy falatot. Megsért! — Jól élnek itt a tanyán — bókolok. — Jól, jól bizony. Ragyog az arca, akárcsak a két gyereké, mert igazán jó itt élni, nincs füst és kellemetlenkedő szomszéd, hanem csend van és nagyszerű, levegő és baromfiudvar és... Korán estébe hajlik a délután Alig látok írni. A mennyezetről égő lóg villanydrőton. — Ha szabadna kérnem, gyújtsák meg. — A villanyt nem vezették be ide. Aggregátorunk van, de már tavasz óta rossz. — Mindig sötétben? — Petróleumlámpát használunk. Ha jó az aggregátor, akkor is. Villanyt csak olyankor szoktunk gyújtani, ha vendég jön. Felütöm a fejem. Csendes mosoly vibrál ajka szögletében: — Megszoktuk a sötétet Tizenhat éve élünk itt. Mesél a régi iskoláról. A nagyobb szoba volt a tanterem, a kisebb a tanítói lakás. Kilincs híján madzaggal kötötték be az ajtót. Ha látogató jött, mindig kitűnően szórakoztak. — Az elődünk magányos férfi volt. Nem bírta tovább, idegösszeroppanás. De nekünk tetszett. Családdal más: jobb, könnyebb az élet. Elhatározták, iskolát építenek. És a tanyasiak segítettek. Fuvarral, kézi erővel, mikor, mi kellett. — Férjem szerezte be az építési anyagot. Magám is raktam a téglát, hurcoltam a maltert. Pici szünet után mondja: — Szeretjük az iskolánkat. — Szép iskola — mondom —, és szép a lakás. Arca ismét ragyog — De nincs televíziójuk és társaságuk sincs. — Társaságunk? Hogyne lenne. Értelmes emberek élnek itt, és nagyon rendesek, összejárunk egyik-másik szomszéddal és ... — És miről beszélgetnek? Csodálkozó szemek. — Mindenről. — Történik itt valami? Csend. — Most volt egy lakodalom. Hétszáz vendéget vártak, és csak hatszázan jöttek... Azelőtt meg ... Mi is? ... Tizenkét éves kislány és egy ötvenéves ember. — Hogyan? — Ahogy mondom... Aztán... Nos, mindig van valami ... Mindig történik ... — A fiú miért van itt? — Kihagyja ezt a* évet. — Most? Éppen az érettségi előtt? — Nem tudom, miért, de félrehúzódó lett. Az iskolában is elbújik a társaitól,» gondoltuk, tálán kifáradt... Hadd pihem jen .............. ä* a z itthoni csendben. — Szeretsz itt élni, öregúr? A fiú, aki eddig még meg sem szólalt, csak figyelt: — Szeretek — mondja. — Mikor kapnak villanyt? — Itt már soha, feloszlik ez a tanya is. Majd mindenki építi a házát a faluban. A miénk is hamarosan elkészül, Lemondó sóhajjal folytatja, — Beköltözünk. — Higgye el jó lesz. Több szórakozás kell a gyerekeknek ... És itt nincs se busz, se vonat. És társaság is... — Megszoktuk a magányt. — De ott mindig világos lesz. — Olyan nagy sötétség itt sincs. — Csak nem tetszik észrevenni. Gyorsan hozzáteszem: — A munka is könnyebb lesz. — Már nem is tudom milyen az, amikor egy osztályt tanít az ember, s nem négyet egyszerre — ezt nevet óén mondta, hangja most komolyra vált — de a gyerekeink megállják helyüket az életben, a felsőbb iskolában is ... Már persze, aki eljut oda ... — Kevesen mennek? — Hááát — elnyújtja a szót — mennek még egyetemre is. Kettőről tudok, aki most szerezte meg diplomáját. Ismét háziasszony: — Töltsél fiam .. . «Ugye jó kis bor . .. — Finom, de .., — Látja így élünk, . lókat eszünk és jut mindig egy- egy pohár bor is ... Cihelődünk. — Nem találunk vissza, későre jár. — A fiam motorral elmegy és muta*ia majd az utat. — Ahogv idetaláltam, visz- szafelé is meglelem az utat — így a sofőr. Hangjában enyhe gőgöt érzek. Biztat Borosné: — Persze, hiszen ez még nem a világ vége. Ft ? élnek emberek. Szántó István a vásárlóknak szükségük van! Hogy nem tízezres szériákat akarnak egy-egy cikkből, hanem csak néhány ezret, esetleg néhány százat, mert ezáltal bővülhetne a választék, javulhatna például a cipő minősége. Ezen tényleg háborogni kell. Meg azon is, hogy „már egynapos késedelemnél is szokatlanul magas kötbért követel” a kereskedelem. Példa rá az idei nyár, amikor július végén kezdtek feltűnni az üzletekben a női szandálok, amikor már senki sem akarta megvenni azokat. A gyulai kolbászt persze megvennénk szívesen bármikor, ha lenne. De az nincs. Azaz csak ,a húszéves fennállását ünneplő gyulai húsüzemben. Jelenleg negyven országba kétszázhúsz vagonnal exportálnak belőle. Az igény háromszázötven vagon exportkolbász lenne. Ha lenne. Ezért eszünk mi gyulai módra készített kolbászt, amit többek között Cegléden is gyártanak. Mócsinggal és egyebekkel. Mócsing nélkül talán különbség sem lenne a Gyulán és másutt készített kolbász között. De így van Persze, csak azért, hogy különbséget tudjunk tenni az eredeti és a gyulai módra készített kolbász között. Persze, a hiánycikkek slágerlistáján nemcsak a gyulai kolbász szerepel. Változatlanul tartja első helyét a tranzisztoros rádiókhoz szükséges 9 voltos elem. Pedig a kereskedelem a karácsony előtti hetekre nagyobb mennyiséget ígért, ígérettel persze nem szól a táskarádió. Lehetséges, hogy így akarnak harcolni a zajártalom ellen? Én egészen más módot javasolok az elemhiány megoldására Vegyék be azonnal a kirakatokból s táska- és zsebrádiókat! Ne árusítsa nak többet ilyen készülékeket! Akkor nem születik több sürgető cikk nem lesz több bosszúság. Kutyaharapást csak szőrivel lehet gyó°vi- tani, ez az igazság. Prukner Pál választott tagság közötti munkamegosztás, növekedtek a tagság jogai, bővült a vezetőik hatásköre és felelőssége. A TOT és a területi szövetségek rövid idő alatt eredményeket értek el az árukapcsolatok szélesítésében és a tsz-ek közötti együttműködés kialakításában. Ugyanakkor, megállapították, hogy a tsz nagyüzemi gazdálkodásban még sok a kihasználatlan tartalék. A TOT arra kéri az érdekelt szerveket, hogy segítsék a termelőszövetkezeteket tevékenységi körük bővítésében,. A termelőszövetkezeti demokrácia tökéletesítése érdekében tovább kell javítani a közgyűlés, a vezetőség és a bizottságok munkáját. A szövetkezetekben j elem,tkező vitát „házon belül” kall rendezni. Ki kell alakítani a vezetőség, az ellenőrző bizottságok, a tisztségviselők titkos választásának egységes rendjét, amelyhez az elnökség Irányelveket dolgoz ki. A tanács javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy gazdasági eredményeik javításával, arányosan fordítsanak több gondot a tagság szociális és kulturális ellátására. Határozatban kötelezték az elnökséget, hogy a vitában elhangzott javaslatok megoldására kérje fel az illetékes minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetőit. Végül javasolta a TOT, a termelőszövetkezeteknek, hegy a jövő év elején a területi szövetségekben vitassák meg a működésükkel, belső életükkel (kapcsolatos problémákat. „Magyar ötvösművészet a X—XIX. századig” címmel kiállítást rendeztek Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A mintegy 300 műkincset felsorakoztató kiállítás a magyar ötvösművészet fejlődésének egy évezredét mutatja be. Képünkön: a doboló kentaurt ábrázoló bronz víztartó edény látható, amely 1200 körül készült. Bontják a romtemplomot A háború alatt súlyosan megsérült az Örkényi református templom. Életveszélyessé vált, évtizedekkel ezelőtt be kellett zárni. Lebontásáról sokszor esett szó, az egyház azonban nem vállalta a költséget. Végül most tnégis hozzákezdett a bontáshoz, rövidesen el is tűnik, a hatalmas templomépület. Annyi bontási anyag kerül ki belőle, hogy telkén máris megkezdték tégláiból egy imaház és lelkészlakás építését. Szombaton a Gellert Szálló- .ban a vitával folytatódott a .Termel ős zövekezetek Országos Tanácsának ülése. A felszólalók a közös gazdaságok termelési, értékesítési munkájáról és nehézségeiről a szövetkezeti demokrácia fejlődéséről, az önállá vállalatszerű gazdálkodás eredményein kívül a gondokról beszéltek. A vitát Szabó István, a TOT elnöke foglalta össze. Ezután a kétnapos ülés alapján a termelőszövetkezeti mozgalom legfelsőbb testületé kialakította állásfoglalását A TOT megállapította egyebek között, ho'gy a gazdaság- irányítás új rendszere a termelőszövetkezetekben is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Bizonyos javulás tapasztalható a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó tsz-ek munkájában. Az új termelőszövetkezeti és a földjogi törvény tovább erősítette a tsz-ek szocialista vonásait. Javult a taggyűlések és Egy évezred magyar ötvösművészete 4 SLÁGERKOKTÉL
