Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

‘‘"zJCírlar* 1968. DECEMBER 15., VASÁRNAP (Folytatás az 1. oldalról.) Janeiro környékén állomásozó nagy létszámú 1. hadsereg pa­rancsnoka áll. A rendeletek meghirdetése után újabb hat személyt tar­tóztattak le. Állítólag összesen hatvan személy letartóztatásá­ra kapott parancsot a rendőr­ség. A politikai élet vezető kö­reiben általános pánik uralko­dik. A szövetségi kongresszus tagjai — politikai jogaik fel­függesztésétől tartva — pénte­ken és szombaton sietve szét­széledtek a hatalmas ország különböző államaiba. Megfi­gyelők ugyanis valószínűnek tartják, hogy a ' kormány mindazokat a képviselőket megfosztja politikai jogaitól, akik a kongresszus pénteki ülésén a kormány ellen sza­vaztak. A New Yorkban tartózkodó Dajan izraeli hadügyminisz­tert szombaton fogadta Nixon a Pierre Szállóban. Nem vagyunk babonásak ? Az atomkor „fekete mágiája'" Nyugaton többnyire kigú­nyolják az ázsiai és afrikai né­pek hiedelmeit, babonáit. So­kan mulatságosnak tartják, hogy a burmaiak szombaton nem mernek fejet mosni, Zam­biában pedig a bőséges gyer­mekáldás érdekében egyesek tojást fogyasztanak.- A valóságban azonban Nyugaton virágzik legjob­ban a babona. Id az embereket annyira el- oátortalanította a társadalmi és gazdasági problémák komp­lexuma, hogy mind gyakrab­ban fordulnak irracionális megoldások felé, és széles kör­ben terjed a „fekete mágia”. Nyugatón még mindig vi­rágzanak a középkori előítéle­tek, amelyek talán soha nem fognak megszűnni. Érdekes, milyen sok új hiedelem terjedt el a „repülő csészealjakkal” és azzal az „elmélettel” kapcso­latban, amely szerint az atom­kísérletek idézik elő az esőt és a hóesést, s a kísérleti robban­tások megszüntetése aszályok­hoz vezetne. Korunkban aligha akad­nak babonásabb emberek, mint a hatalmas, modern repülőgépek pilótái. Felszállás előtt gyakran ke­resztet rajzolnak a rögzítőszí­jakra, vagy az indulás előtti futómű kerekeire: egy régi hiedelem szerint a nyál — ál­dozat az istenéknek. Az elektronikus számítóbe- rendezésakkel dolgozó embe­rek között is virágzik a babo­na A fiatal programozók gyakran szinte emberi tu­lajdonságokkal ruházzák fel a gépet. A Coca-Cola részvénytársaság­nál Atlantában dolgozó 25 éves Tom Alison meggyőződés­sel állítja, hogy gépének „nőies jelleme” van. „Mindig fél­beszakít engem, méghozzá a legalkalmatlanabb időben” — panaszkodott a fiatal szakem­ber. Egy Los Angeles-i prog­ramozó nem szívesen helyez kék színű lyukkártyákat a gép­be. Ügy véli, hogy a rózsaszín „jobban illik hozzá”. Az „Apolló” elnevezésű koz­mikus program egyik vezetője elítélően nyilatkozik a baboná­ról — egy-egy rakéta fellövé­sekor mégis mindig fehér mel­lényt, űrhajósok kozmikus re­pülése alatt bordó mellényt vi­sel, a repülés sikeres befejezé­se után pedig arannya’ átszőtt brokát mellényt vesz fel. Az űrhajózási szakembe­rek többsége hisz a „Murphy”-törvényben: „Ha valami egyáltalán elő­adódhat, az mindenképpen előadódik, méghozzá a legal­kalmatlanabb időpontban..” Amikor egy kaliforniai tu­dóstól megkérdezték, létezik-e egyáltalán ez a „Murphy pro­fesszor”, a tudós így válaszolt: „Természetesen, ugyanúgy, mint a Mikulás”. Sok régi babona új for­mában születik újjá. Chicagóban „bűvös kristály­gömböket” árusítanak 23 dol­lárért, amelyek „megmutatják a jövőt”. Egy New York-i elektronikusszámí tógép-gyár „mellékesen” „egyéni horosz­kópot” árul darabonként 15 I dollárért, a horoszkópokat szá­mítóberendezésekkel készítik. Világszerte megfigyelhető a miszticizmus újjászüle­tése. Az Egyesült Államokban a te­levízió az idén például három állandó műsorszámot sugár­zott boszorkányokról és láto­másokról. A zavalai asszony ÖTÖS UTÁN NÉGYES... Ritka gyermekáldással büsz­kélkedhet Clara Felisberto Mutangwane 34 éves zavalai (Mocambique) asszony. Szom­baton négyes ikreket hozott a világra, négy esztendővel ez­előtt pedif» ötös ikreknek adott életet. Az újszülöttek — há­rom fiú és egy lány —, vala­mint édesanyjuk, kitűnő egészségnek örvendenek. A négy évvel ezelőtt született öt ikertestvér közül négy életben van. A FRANCIA HADITENGE­RÉSZET december 17 és 18-án a Földközi-tenger térségében taktikai hadgyakorlatokat tart. KÖZEL-KELET A PERRE-SZÁLLÓBAN William W. Scranton, volt pennsylvániai kormányzó (jobb­ról), Nixon megválasztott elnök személyes megbízottja, hat közel-keleti országot látogatott meg. Visszatérése után a New York-i Pierre Szállóban, Nixon ideiglenes hivatalá­ban jelentést tett megbízójának útjának tapasztalatairól. Külföldi kavicsok / Budapesti Házgyárakba házgyári épületek szereléséhez FELVESZÜNK kőműveseket, ácsokat, lakatosokat, vasbeton- szerelőket, asztalosokat, asztalosipari gépmunkásokat, kubikosbrigádokat, férfi és női segédmunkásokat. A vidékiek részére szállásról gondoskodunk. Állandó jelleggel szakmunkásképző tanfolyamokat indítunk. • MUNKAVÁLLALÓINK N GYEN ES, CSOPORTOS, NAPI HAZASZÁLLÍTÁSÁT MEGSZERVEZZÜK. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN A 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál Bpest XI., Dombóvári út 19. (A 4-és, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.) j Pasewalk I. | 1944 karácsonyán alakula­tunk zárt vagonokban, magyar tisztekkel, de német felügye­lettel elindult Tornócról Né­metországba. A birodalom ha­tárát néhány óra múlva át­léptük, de Stettinbe csak Szil­veszter napján érkeztünk. Már nem lepett meg bennün­ket a hatalmas romváros, a pompeji pusztulás. Egy hétig a vonat ablakából, amerre jár­tunk a birodalomban, ezt lát­tuk, megszoktuk. Egyébként is bennünket csak a gyomrunk érdekelt. Huszonegy éves, éhes, egészséges állatok vol­tunk, állandó pánikszerű éh­ségben szenvedtünk. Stettinben egy futballpálya nagyságú, vékony deszkából készült hodályba tereltek ben­nünket. Egy ilyen hodályban pontosan kétezren aludtunk a szalmával terített fapriccse- ken. Éjszaka a hőmérő hi­ganyszála bent is —20 fokot mutatott. Hajnalban ébresztő, csuk­ló, mosakodás a szabadban csordogáló kutaknál. A reg­geli: fals tea, picike műméz és húsz embernek • egy német vekni. Hátat fordítottunk a többé-kevésbé egyenlőre fel­vagdosott kenyérnek és ha ránk került a sor, azt mond­tuk, balról a harmadik... Ki melyik kalapban vélte a na­gyot) adagot, mert így volt igazságos az osztás. Az utolsó persze nem választhatott, de ezt is megoldottuk, mert min­den nap más volt az első, más az utolsó. Nyolckor kivonultunk a vá­rosba és fejkendős öregasszo­nyokkal, vézna gyermekekkel takarítottuk a lebombázott házak romjait. Teljesen re­ménytelen. sziszifuszi munka volt, de ezen mi nem gondol­kodtunk. Vívtuk harcunkat a hideggel és ennek is egyértel­mű kimenetele, győztese volt. Kezünk a téglához ragadt, ahol lehetett, lazsáltunk. A né­met őrmester, talán 16 éves ha volt, egy alkalommal meg­kérdezte, mit csinálok? Ke­gyetlenül éhes voltam, kezem­be, lábamba már rég bele­ütött a hideg, eszembe jutott, hogy milyen szép ilyenkor a jó öreg Mátra és hogy télen is milyen jó ott lenni, hiszen, ha az ember fázik, csak beszalad a melegedőházba ... — Sportolok, sízek — vála­szoltam neki és még hozzátet­tem: — Hát nem vagy vak! Lát­hatod. hogy 50 centis a hó itt. Te szerinted mit csinál egy normális ember ötvencentis hóban, huszonöt fokos hideg­ben? A kölyökőrmester rámfogta pisztolyát, gondoltam, viccel. — Gyimesi törzsőrmester, a vadállat szolgálatvezető, aki vérünket szívta, mióta a szá­zadhoz került, aki itt Stettin­ben éjszakánként lopva ellen­őrizte, hogy az előírásnak megfelelően gatyában al­szunk-e, egy szál pokróc alatt mínusz húsz fokban, de aki arra nagyon adott, hogy ő is egy szál gatyában aludjon, ha már ellenőrzi a bakákat, Gyi­mesi törzsőrmester odament a német kölyökhöz és akkora pofont adott neki, hogy elad­dig mindannyian azt hittük, ilyen pofont csak ígérni lehet, de adni nem. És perfekt né­metséggel elküldte a németet haza, a meleg konyhába, az édesanyukájához ... Mert Gyimesi törzsőrmester, szolgá­latvezetőnk sváb volt. tehát perfekt német, csak magyaro­sította a nevét. És Gyimesi szolgálatvezető úr három évet levert a keleti fronton és ott vitézül harcolt. Volt neki kis- ezűstje, nagyezüstje, német vaskeresztje, többrendbéli is. Islert Gyimesi törzsőrmester úr hosszú ideig hitt a szentkoro­na igazában, még akkor is, amikor Hitler fejére rakták azt. Nehéz felfogású, lassú észjárású embert volt. De há­rom évig ismételte az osztályt a Don mellett, a dermesztő síkságokon és végül is a fejé­be ment a tudomány, hogy a németekkel.., Hogy szóval SG éves a lengyelek kommunista pártja Fél évszázaddal ezelőtt, 1918. december 16-án két forradalmi párt: a lengyel királyság és Litvánia szociáldemokráciája és a ‘ lengyel szociáldemokrata párt baloldala egyesüléséből létrejött Lengyelország Kom­munista Pártja, a lengyel for­radalmi munkásmozgalom él­csapata. A LKP létrejötte és fejlődése új fejezetet nyitott a lengyel nép felemelkedéséért vívott harcában. A párt visszatükröz­te azt a változást is, amely a nemzetközi munkásmozgalom­ban kialakult a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak az egykori orosz birodalomban kiharcolt győzelme után. A két világháború között r=z LKp az egyetlen volt a len­gyelországi pártok között, amely szembeszegült az ural­kodó körök szovjetellenes poli­tikájával, küzdött a Szovjet­unióval való együttműködés, a Szovjetunió iránti barátság mellett, s mindenkor hű ma­radt a forradalom és annak szülöttje, a Világ első munkás­paraszt államához. 1938 közepén, az akkor ural­kodó személyi kultusz légköré­ben, a kommunista internacio- nálé feloszlatta a pártot. A kommunisták azonban tovább harcoltak a legális haladó pár­tok és az osztályharcos szak- szervezetek keretei között a népi Lengyelországért. 1939 tragikus szeptembere, a hitlerista megszállás a lengyel nép számára fájdalmas módon bizonyította be, hogy az ural­kodó osztály képtelen az or­szág függetlenségét megvédeni, fejlődését biztosítani. A hitle- rizmus elleni földalatti harc­ban született meg az LKP for­radalmi tradícióinak örököse, a lengyel munkáspárt. A párt vezetésével, a lengyel nép hősi ellenállása, majd a szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán létrejött a népi Len­gyelország. Az új viszonyok között, húsz esztendővel eze­lőtt, 1948. december 15-én a Lengyel Munkáspárt és a Len­gyel Szocialistái Párt egyesülő kongresszusán megalakult a marxista—leninista Lengyel Egyesült Munkáspárt, a szocia­lizmus építő munkásosztály, a lengyel nép vezető ereje. CSAK RÖVIDEN... AZ INTERVÍZIÖ szófiai ta­nácskozásán tervbe vették az „interszputnyik” közvetítő- rendszer kiépítését AZ AMERIKAI KÜLÜGY­MINISZTÉRIUM cáfolta azo­kat a híreket, mely szerint az USA interveniált a nyugatné­met kormánynál, hogy az NSZK parlamentje ne Nyu- gat-Berlinben tartsa meg az elnökválasztást. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a Csehszlovák Kommunista Párt KB plénuma, amely két hatá­rozatot fogadott el. A határo­zatokat hétfőn hozza nyilvá­nosságra a csehszlovák sajtó. NÉGY NIGÉRIAI léglökéses repülőgép légitámadást inté­zett Biafra adminisztratív központja, Umuahia városa el­len, 24 személy meghalt, több mint 100 megsebesült. A SZOVJETUNIÓBAN föld­körüli pályára bocsátották i Kozmosz 259. elnevezésű mes­terséges holdat. CSEHSZLOVÁKIÁBAN re­habilitálták az 1949. júniu- 21-én kivégzett Pika táborno­kot APOLLO 8. Minden rendben A NASA, az amerikai űr­hajózási hivatal megerősítet­te, hogy december 21-én fel- bocsátják az Apolló 8. űrhajót a Hold irányába. A nyilatko­zat szerint nincs alapjuk azoknak a korábban megje­lent híreszteléseknek, ame­lyek szerint a hajtómű állító­lagos meghibásodása miatt a kísérletet elhalasztják. Nyolc nyelven beszélő Csőmbe Moise Csőmbe volt kongói elnök még mindig al­gériai fogságban van és nem tudja, hogy kiadják Kongónak, ahol kötél vár rá, vagy visszaküldik Spanyolországba, ahol korábban menedéket ka­pott. Időközben Kon­góban megjelent egy másik Csőm­be, a volt elnök öccse, David. Ka- tangában a lund törzs császára. A 46 éves csá­szár igen gazdag, Katanga legna­gyobb üzletembe­rei közé tartozik. Trónra emelése igen nagy pom­pával, díszes kül­sőségek között ment végbe. Több hétig tartott. A program szerint fő pontja volt az Anklalpia folyó közepén a „szent kőnél” való medi­táció. David Csőmbe nyolc nyelven — francia, olasz, an­gol, német, spa­nyol, portugál, holland és kin- buntu nyelven ki­tűnően beszél. Ezenkívül tucat­nyi kongói dialek­tust ismer. . valami itt nem stimmel ebben a fasiszta bagázsbah. A fej­adag kevesebb, a magyar ka­tonát lelökik a kocsikról, autókról és az emberre a szö­vetséges német testvére pisz­tolyt rángat. Először kint a Donnál pofo­zott meg egy alkalommal né­met katonát. Aztán „rászo­kott” erre és minden adandó alkalmat megragadott, és tud­ja az isten, talán a fellépése, talán az ereje, talán a német tudása segített-e, de mindig megúszta. Egyébként kiégett lelkű em­ber volt, ha egyáltalán volt lelke valaha. De különös me­tamorfózison ment át: Kétlá- bon járó szolgálati szabályzat volt, a hibákért, vélt bűnökért is kegyetlenül! büntető, de a „svábból” önfeláldozó, gondol­kodás nélkül szolidáris nacio­nalista magyar lett. És ez ak­kor számára azt , jelentette, hogy a németet ütni kell, ak­kor is, ha a legutolsó bakájá­ról van szó. Ezt persze szé- gyelte előttünk. Buta volt, de ravasz. Indulatai egyik perc­ben primitíven gonoszak vol­tak, másik percben primitíven az elérzékenyülésig, élete koc­káztatásáig jók. A pofon után káromkodott egy nagyot, de ezt már ne­kem címezte, dühében hoz­zám vágta a cigarettája végét és felémköpött. A köpés nem jutott messzire, repülő cigaret­ta csikkjét pedig elkaptam a levegőben és tovább szívtam. Szemében láttam tetszik neki a dolog, de katona volt, ma­gyar fasiszta katona, parancs­nok és három napra bezára­tott az egyesbe. Ezen már rö­högött az egész század. A bör­tön a német laktanyában volt, kőépületben. Az egyes zárká­ban éjszaka is plusz tíz fok meleg volt. Gyimesi ezért min­den nap bezáratott húsz, har­minc embert, közülünk. Azo­kat, akikből kinézte a jó ka­tonát (Hadd melegedjenek a „holnap őrmesterei”.) Stettin­ben az életünk egyhangú volt Ezt a félóránként felbőgő szi­rénák hangjai sem zavarták. Közülünk senki sem mozdult, még az asszonyok, gyermekek sem, csak a téglarakást hagy­tuk abba és kémleltük össze­húzott szemekkel az ólomszür­ke eget. Már-már hálásak voltunk az amerikai Liberátoroknak és kívántuk, hogy gyakrabban jöjjenek, pedig így is sűíűn vizitál tak Stettin fölött Időn­ként bombák is robbantak a kikötő tájékán, de mi ezt már nem érzékeltük, idegeink el­tompultak. Három hét múlva, egy haj­nalban bevagoníroztunk, a tisztek, akik eddig sértett, me­rev arccal járkáltak a német parancsnokságra, most öntel­ten, mosolyogva örültek. Né­hány órai utazás után, déltáv­ban, ‘megérkeztünk Pasewalk- ba. A település Stettintől északnyugatra fekszik „kö­vér” homokra épült és csodá­latos fenyvesek övezik. Kis­város, szép kis barokk város. Ép volt itt minden ház, ép a hatalmas vörös téglából épült kaszárnya is. Ez először cso­dálatosnak tűnt, aztán ezt is megszoktuk, végtére mégis csak ez lett volna a természe­tes. És mégis, ez a város is Pom- pejire emlékeztetett bennün­ket. Mert Pasewalkban is ha­Pánik Brazíliában

Next

/
Oldalképek
Tartalom