Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-14 / 293. szám
1068. DECEMBER 14*, SZOMBAT ri.j * «t '%?£MaP Aszód' KISZ-esek AKIK AKARNAK, $ AKIK SEGÍTENEK A» minap pillantást vethettem az érem másik oldalára, és felmérve, összegezve a látottakat, valami olyasféle következtetést vontam le, hogy a fáktól sokszor nem látjuk 'az erdőt, ez pedig öreg hiba. Aszódi fiatalok hívtak maguk közé. Alig húszán. A községi KISZ-szervezet tagjai. Lányok, fiúk; villanyszerelők, adminisztrátorok, ipari tanulók, gyári munkások. Tenni, produkálni, gyarapodni, szórakozni szeretnének, fel akarják lendíteni szervezetüket. De nem boldogulnak. S lelkességük egyre kopik, egyre jobban megkeserednek. Elárvultaknak érzik magukat, vagy legalábbis mostohagyerekeknek. Fészkük egy beázó mennyezetű, dohos, piszkos művelődési házbeli klubszoba. Hogyan ' kétszerezhetnék, háromszorozhatnák meg létszámukat, hiszen nem férnének el! Felszerelésük? A tv-t most csináltatták meg, azon kívül csak kisgyerekeknek való társasjátékaik vannak, a lemezjátszójuk használhatatlan. Egykori helyiségüket, melyben jól érezték magukat, elvették tőlük, s akkor az ott felhalmozott értéktárgyaik is — pingpong- és biliárdasztalok, könyvek, rádió, lemezjátszó, székek stb. — nyomtalanul eltűntek. A megyei klubvetélkedőn nyert Calipso típusú magnetofonkészüléküket a dicstelenül távozott művelődésiház-igazgató magával vitte, máig sem tudták tőle visszaszerezni. Barátságosabb, tágasabb otthonra, bútorokra, néhány szórakozási lehetőséget biztosító felszerelésre lenne szükségük. Van rá okuk — Mivel bizonyítják, hogy amit kérnek, megérdemlik? — kérdeztem tőlük és Debrey János tanártól, aki mint a művelődési otthon jelenlegi igazgatójának férje, önzetlenül pártfogásába vette őket. Társadalmi munkával utat építettek a községnek, önkéntes rendőrnek hatan jelentkeztek. Tagdíjaikat pontosan fizetik. József Attila-emlékműsort rendeztek, azt négy helyen adták elő. Együtt mentek el megnézni Eger műemlékeit, további közös kirándulásokat terveznek. Újjászületésük utáni első klubdélutánjuk a művelődési otthonban, noha fáztak egy kicsit, kitűnően sikerült, vendégeik java része KISZ-taggá válhatna rövid időn belül. Február elejére a Magyar Tanácsköztársaságról szellemi vetélkedőt készítenek elő, felkutatják Aszód 1919-es emlékeit, veteránjait, s emlékkönyvben őrzik meg a fellelt dokumentumokat Rendszeres klubdélutánjaikra a szomszéd községek fiataljait is meghívnák. Színjátszó csoportot szerveznének. Havonta kétszer politikai oktatáson vesznek részt. Készek a jövőben is társadalmi munkára. Felveszik a kapcsolatot a most végző VIII. osztályosokkal, eljárnak közéjük, előadásokat tartanak nekik, hogy úttörőkből KISZ-tagok legyenek. És persze, sokat szeretnének táncolni. Ha a magnójuk meglenne, kevesebb fiatalt látnának az eszpresszóban és a kocsmában, erre a nyakukat teszik. Segíteni kell Dolányi Sándor, a járási KISZ-bizottság titkára szerint is megérdemlik a támogatást az aszódi szervezetbe tömörült lányok és fiúk. Amióta, ősszel, új vezetőséget választottak, s Hrencsár János lett a titkár, rendezték soraikat, dicséretesen buzgólkodnak. Az is igaz, hogy lehetőségeik túlnőtték igényeiket. Pedig a jelenlegi tagság jó magnak tekinthető, lehet vele mit kezdeni. Türelmetlenségük kétségtelenül jogos. Segíteni kell erőfeszítéseiket. Megérdemelnék például, hogy kényelmetlen vasvázas székeiket kárpitozottakra cseréljék. A járási KISJZ- bizottság bútorokat küld majd nekik, elvállalja a lemezjátszó megjavításának költségeit, a magnetofonkészülék visszaszerzése érdekében megtette a szükséges lépéseket. 1967. június 27-én tanácsülés foglalkozott Aszód fiatalságának helyzetével. E tanácsülésre a KISZ-tagságot is meghívták, jelen is voltak, harmincán körülbelül. .A felszólaló tanácstagok bírálták az utazás közben könnyelműs- ködőket, az idősebbekkel szemben tiszteletlenül viselke- dőket, a nem kellő neveiő„fehér” éjszakák voltak azok a Néva partján. Isteni muzsika, asszonykacagás! A nyakukba akasztott fényes csengőktől a lovak is megbolondultak, boldogan repültek a trojkák, halihó! A paripák megrázták nemes fejüket, Terz, Quart, és a szélső ló Quinttel felelt nekik. Szállt az ezüstös, csilingelő hang a csillagok felé. Milyen szép az élet! Atyus- ka velünk, ki ellenünk! És fölkelt a nép. az igazi .atyuska ... És ... Mit írjak még? Tényleg szép halál volt az is. Megérdemelt halál. A hercegek életükben rosszul sáfárkodtak „egészségükkel”, (a gutaütés, melyet a nép mért rájuk, tulajdonképpen megváltás volt számukra). írhatnánk, elmondhatnánk Magyarországról is ugyanezt, a történelmi körülmények némi eltérésével. (És persze, hozzátennénk: 1944-ben a tánc is,más volt, mint 17-ben.) És írhatnánk a viccbéli cigányprímás „buta” mondását bizonyítandó még néhány európai ország történelmi változatában, de minek? Milyen céllal, miért írnánk? Értünk mi emberek, szó nélkül is. A történelem Európa történelme, számunkra önmaga helyett beszél. Világos, az embert a benyomásai, az érzései befolyásolják. Igaz is, azt tetszettek kérdezni, hogy az emlékezés...? Erről csak annyit szeretnék még írni, mondani, hogy vannak helyek, városok, emberek, események, amelyekre akikre nem lehet nem emlékezni. Sőt, e városokat, embereket, eseményeket, az elkövetett aljasságokat és drámákat nem szabad elfelejtenünk. Köszönöm hát a kételkedő kérdéseket, bevallom, segítettek. Eszembe jutott ismét a nagy német birodalom, Stettinben az a hodály, amelyben kétezer ember aludt, mínusz húszfokos hidegben, Pasewalk, ahol szemem láttára akasztottak fel kilenc franciát az öreg platánfára, Lübeck, ahol saját két szememmel láttam a nagy német fasiszta birodalom ösz- szeomlását. Hamburg, ahol bénán, árván meredeztek égre az épen maradt gyárkémények, Kiel, Köln, Wuppertal, Regensburg, ahol velem együtt sok tízezren ötvenkilósra éhezték magukat és ahonnét, hála a huszonegy éves ember elszánt butaságának, veszélyt nem ismerő naivitásának, megszöktünk a hadifogságból ... Eszembe jut sok-sok német város és esemény, melyekről eredetileg nem volt szándékom írni. Sok-sok német város, sok-sok éhes nap, temérdek szenvedés, állandó halál- félelem. Ezekkel a történetekkel, egészen pontosan ezekből a történetekből néhány jellemzővel akarom zárni e sorozatot. Ismétlem, nem valami „okosan”. Mentségem, hogy ilyen áron nem is szeretnék okos lenni, inkább amolyan csendes figyelmeztető, hátha ma is aktuális és figyelmeztető lesz majd ez a néhány történet. • Ezért mondtam le a továbbiakban a „jópofa” történetekről. (suha) (Folytatjuk) munkát kifejtő pedagógusokat, s azokat a felnőtteket is, akik nem fordulnak megértéssel a fiatalok felé. Nagy Rezső tanácstitkár többek között kijelentette: „Községünk adottsága, különös tekintettél az itt működő csaknem 200 pedagógusra, megfelelő ahhoz, hogy a fiatalság körében jó szervezeti munka folyjon. Ezzel szemben mégsem tudtunk a művelődési otthonban élénk szervezeti életet kialakítani. Ugyanezt elmondhatjuk a községi KISZ-re vonatkozóan is. Mi sem végeztük kellő körültekintéssel munkánkat és nem adtuk meg a kellő segítséget ahhoz, hogy a ■ KISZ-szervezet eredményesebben tevékenykedjék. A jövőben feltétlenül nagyobb segítséget kívánunk nyújtani, helyiség biztosításával, rendezvényeken való részvétellel, stb.” Senki nem csalódhat Mi történt az azóta eltelt másfél év alatt? A pedagógusok, elsősorban Gergely András és Debrey János, valóban jobban a hónuk alá nyúltak az igyekvő fiataloknak. És a tanács? — A Petőfi utca 6. szám alatti FÜSZÉRT-raktár helyiségét kívánjuk átadni a KISZ- szervezetnek — ígéri határozottan a tanácstitkár. — E helyiségben allkult meg 50 éve a községi pártszervezet és a KIMSZ. Március 21-én emléktáblát helyezünk el falán, s akkor vehetik majd át ünnepélyesen a fiatalok. Reméljük, társadalmi munkával ők is segítik rendbehozását. Jövő márciusban a községfejlesztési alapról tárgyal majd a tanács. Jelentse be addig igényeit a KISZ-vezetőség, ugyanis lehetséges, hogy pár ezer forinttal támogatni tudjuk az új helyiségben való berendezkedésüket, hiszen ami igaz, az igaz, amikor régi otthonukat elvesztették, csakugyan szőrén-szálán eltűntek felszerelési tárgyaik. Jelöljenek ki továbbá maguk közül egy tanácsi összekötőt is, aki állandó kapcsolatot tart velünk, s ezáltal támogatásunk tartós marad. Az egyik oldalról tehát megvannak a tervek, a másikról a tervek megvalósításának feltételeit megteremtő intézkedések végrehajtására az ígéretek. A neheze majd csak ezután következik. Egy maroknyi fiatal tettekre kész. Csalódás nem érheti őket. Viszont ők sem okozhatnak■ csalódást azoknak, akik figyelnek rájuk és szurkolnak nekik. Polgár István Elméleti kérdések (2.) Az állammonopolisfa kapitalizmus rendszere és annak hatása az újratermelés alakulására a fejlett tőkés országokban A MAI KAPITALIZMUSBAN a bruttó profit két részre hasad: a nettó profitra, ami a magán tőkéseknél marad és a költségvetésben koncentrált profitra. Annak ellenére, hogy az adóelvonás nagy mértékű a dolgozóknál, az újratermelés befolyásolása, az anticiklusos (válságellenes) gazdaságpolitika legfőbb eszköze a profit átcsoportosítása. Adott bér- színvonal mellett ugyanis a dolgozók jövedelmének megadóztatása azok fizetésképes keresletének csökkenésével jár. A dolgozók kiadása ugyanis nagyjából összeesnek jövedelmükkel Más a helyzet a tőkéseknél. Ez utóbbiak szándékolt kiadásai és az elért profit ösz- szege gyakran nem esik egybe. A magántőkéseknél maradó profit felhasználásának mértéke ugyanis törvényszerűen ma is attól függ, hogyan alakul a konjunktúra, mekkora a várható profit tömege és rátája. Ezzel szemben az állami költségvetésben összevont profitot az állam felhasználja a fenti tényezőktől függetlenül. Az állam ezt az elvont profitot minden esetben elkölti, válság esetén is és ezzel plusz keresletet támaszt, vásárlásaival bővíti a piacot. Ezáltal a válság kezdetén a kereslet kevésbé marad el a kínálat mögött, csökken a termelés és fogyasztás közötti ellentét élessége. az Állam kiadásai között szerepelhetnek a termelést bővítők (pl. az állami termelővállalatok beruházásai lehetnek improduktívek, fegyverkezés, állami alkalmazottak fizetése és szociális juttatások.) Amennyiben ez utóbbiak vannak túlsúlyban, a válságok enyhébb lefolyásúak lesznek. A válság elmélyülésé ugyanis nagy mértékben (a fölös készletek mértékén túl) attól is függ, hogy a termelés esése mennyire eredményezi a kereslet esését. Ennek hatására létrejön egy önmagát erősítő úgynevezett kumulta- tív folyamat. Ezt a folyamatot az állam úgy fékezi, hogy vásárlásait ez esetben nem csökkenti, sőt növeli. Ezt megteheti akkor is, ha a válság következtében csökken a nein- zeti jövedelem, s ennek következtében a költségvetés bevétele. Az így jelentkező hiányt államkölcsönkötvények kibocsátásával, államadósságok felvételével, illetve pótlólagos pénzkibocsátásával pótolja. A profitok és jövedelmek költségvetési átcsoportosítása változást jelent az elosztási H l i * * 1 \ / X—s i k Az év végén átadott új j\f\ Y ( ) P\/\ C ) filmnyomó üzemmel a / V 1 I N I 1 V \ vállalat jelentősen növelheti választékát mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Ezeken a berendezéseken kezdik meg a néhány évvel ezelőtt megkedvelt filmnyomott lenvászon nyári ruhaanyagok gyártását. Ezzel a vásárlók régi kívánságának tesznek eleget a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában. Foto: Gárdos viszonyokban. Látszólagos el- ! lentmondás van a profit egy részének elvonásában. Viszont | figyelembe kell venni, hogy az állam ezek felhasználásával válság, vagy válságjelek esetén, növeli a keresletet, illetve, hogy jobb gazdasági helyzetben az állami kiadások hatására a termelés növekedhet. Mindkét esetben az állami beavatkozás hosszabb távon a bruttó, illetve a nettó profit emelkedéséhez vezet. Természetesen az elvont profit az egyes tőkések részére nem egyformán térül vissza. Különösén a nagy monopóliumok vannak kedvező helyzetben, akik az állami megrendelések zömét kapják, VÁLTOZÁSOK VANNAK az áru és pénz kapcsolatában is. A rendszeres állami vásárlások — azok részére, akiktől az állam vásárol — fix piacot jelentenek. A szervezett áru- kapcsolatok esetén a tőkések bátrabban ruháznak be, ami a foglalkoztatásokon keresztül kedvezően hat a konjunktúra alakulására. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állam ily módon befolyásolni tudja a tőkés újratermelés alakítását. Mint fentebb már említettük, az állam a költségvetési hiányok fedezésére pótlólag pénzt bocsát ki. Az állami monopolkapitalizmus időszakában a belső pénzforgalomban ugyanis megszűnik az aranypénzrendszer. Korábban a bankjegyek aranyra való visszavált- hatósága, a bankjegyek váltók ellenében való kibocsátása és a tőkések bankhiteligényei spontánul szabályozták a pénzforgalmat. A deficites költségvetési politika viszont nem egyeztethető össze, az aranypénzzel. A társadalmi össztermék nagy mértékű megnövekedése következtében a forgalomhoz szükséges pénzmennyiséget az állam nem is tudná áranyra beváltani. Pl. az USA-ban 1967-ben a társadalmi össztermék kb'. 850 milliárd dollár értékű, amíg az állam arany- készlete kb. 12,5 miliárd dollár értékű volt. Másrészt a pénzkibocsátást, teljesen az állam szabályozza. A készpénzt az állami bankok bocsátják ki, így az állam szabályozni tudja a forgalomban levő készpénz menyiségét. A magánbankok számlapénz-kibocsátását is befolyásolja az állam azzal, hogy azt a banknál levő készpénzmennyiséghez köti a kötelező tartalékrátán keresztül. A ráta azt fejezi ki, hogy a bankszámla- pénzzel szemben milyen arányban kell pénzt tartalékolni. ILYEN VISZONYOK KÖZÖTT a termékek árszínvonalának alakulása teljesen független az arany és az áruk egymáshoz viszonyított értékének mozgásától. Az árszínvonalat az szabja meg, hogy az államnak mennyire sikerül egyensúlyba hozni az áru- és pénzforgalmat. A pénzforgalom gyorsabb növekedése esetén az árszínvonal növekszik, azonos növekedés esetén változatlan marad. A jellemző az árszínvonal lassú emelkedése, ami alkalmas a beruházások ösztönzésére. így az állam árszínvonal-szabályozásával befolyásolni tudja a termelés és a piac alakulását, az exportot és importot. Az árszínvonal állami szabályozását segíti az állami vállalatok árpolitikája is. A pénzszaporítás politikája gazdasági válság idején különösen alkalmazható, mivel az így növekedő kereslet nem az árak emelésére ösztönzi a tőkéseket, hanem a kihasználatlan kapacitások felhasználására. Az újratermelés alakulását napjainkban különböző más tényezők is befolyásolják (spontán tényezők), de a legfontosabb szerepe az állam gazdasági beavatkozásának van. Természetesen ennek is megvannak a korlátái. Pl. az állami szektor szélesítése is csak bizonyos határig mehet, nem foglalhatja el a magántőke helyét, mert akkor veszélyeztetné a kapitalizmus létét, márpedig éppen ennek fenntartását hivatott szolgálni. A PROFITOK költségvetési átcsoportosításának is határt szab, hogy végső soron hosz- szabb távon a monopoltőkések nettóprofitja nem csökkenhet, sőt emelkednie kell. Az állammonopolista kapitalizmus átmenetileg mozgásformát képez, lehetővé teszi a termelőerők fejlődését a tőkés termelési viszonyok között. Nem szünteti meg a kapitalizmus ellentmondásait, a kapitalizmus gazdasági törvényei továbbra is érvényesülnek, ha módosult formában is. Ez vonatkozik a gazdasági válság törvényére is. Dr. Gönczi László SZÁRAZ TRANSZFORMÁTOROK készítését javítását 60 KW teljesítményig VILLANYMOTOR TEKERCSELÉSÉT és SZIVATTYÚK javítását szerelését határidőre vállaljuk DABASI (GYÓNI) műhelyünkben. Oabasi Járási Javító és Szolgáltató KTSz DABAS (GYÓN) (II., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202. Olcsó karácsonyfa vásár! FRISS VÁGÁSÚ, FORMÁS KARÁCSONYFÁK KAPHATOK A KELETMAGYARORSZAGI ERDÖGAZDASAGOK árusítóhelyein, december 7-től, hétköznap és vasárnap 8-tól 20 óráig. 7/////////////////////A ÁRUSÍTÓHELY: NAGYKÖRÖS, IV., Tömöri út 4. (a tanácsház udvarán) %
