Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

rmai MiCfBt •5 1968. DECEMBER 14., SZOMBAT llletményhivatalból szálloda Budapesten, a várbeli Hess András tér 1—2. szám alatt létesülő 500 ágyas szálloda munkái — az illetményhivatal romos épületének bontásával — megkezdődtek. A szálloda a tervek szerint megtartja a régi épület tér' felé néző szép, copf stílusú homlokzatát, és a román kori templom északi fa­lát. A szomszédos üres telken pedig lehetőséget ad a közép­kori domonkos kolostor rom­jainak bemutatására. A mun­ka előreláthatólag 1972-ben fe­jeződik be. — A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata 1969-re tíz féle művészi naptárt hoz forgalomba. — A magyar televízió téli mezőgazdasági szakfilmsoro­zatának negyedik előadására kerül sor vasárnap: „A ter­melőszövetkezetek együttmű­ködése” címmel. TETŐ ALATT, TETŐ NÉLKÜL G. Radulescu Budapesten, Pénteken Budapestre érke­zett G. Radulescu, a román minisztertanács elnökhelyette­se, aki részt vesz a magyar- román gazdasági együttműkö­dési vegyes kormánybizottság VIII. ülésén. Fogadására a Nyugati pályaudvaron megje­lent Apró Antal, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ott volt Dimitru Turcus, Románia bu­dapesti nagykövete is. EXPRESS itthon külföldre Egyetlen és legfontosabb feladata, hogy diákokat, fiata­lokat utaztasson itthon és kül­földön. Ennek a szép feladat­nak a mérlegét vonták meg tegnap az Express Utazási Iro­da vezetői. • Míg 1964-ben csak közel ti­zenötezren utazgattak idehaza az Express közreműködésével, Mit, honnan, gazdaságosan? az idén száztízezerre nő az országjárók száma. Az idén is sokan voltak a ba­ráti és nyugati országokban — több mint száznyolcvanez­ren. A jövő évi programból: 21 országba, 81 útvonalon 24 ezer fiatal ember kiutazását tervezik s negyvenezer fogadá­sát biztosítják. Különvonat indul április 4-re a Szovjet­unióba. Vonat megy ugyan­oda május 1-re és november 7-re is. Diákkülönvonat indul az NDK-ba a tavaszi szünet alatt, békevonatok Lengyelor­szágba, az NDK-ba. Terveznek utat külön hajóval Jugoszlá­viába, el akarnak jutni Ja­pánba, Libanonba, Tuniszba, Törökországba, Marokkóba, Angliába. Kezdeményezéseik közül ki­emeljük a „Vidám vasárnap Budapesten diákoknak” nevű akciót. I A Budapesttől 80 kilomé­teres körzetből érkező ál­talános és középiskolások részére személyenként 57 forintért városnézést, majd ebédet, játékos műsort biz­tosítanak a fővárosi Hotel Ifjúság Szál­lóban. Úttörők részére Verő­cére és Balatonföldvárra napi 31 forintért biztosítanak prog­ramot. Mindez csak egy része a szerteágazó lehetőségeknek, amelyek között a szegedi ifjú­sági napok, az úttörő és közép- iskolások üdülései szerepelnek, többek között Leányfalun és Alsóörsön, Agárdon és Ho- rányban. Ezzel a címmel rendezett ki­állítást a Consumex Külke­reskedelmi Vállalat. Háztar­tási tömegcikkeket, 1000 apró cikket mutatnak be a Szalay utcai mintateremben. Céljuk, hogy külföldről hozott termé­kekkel bővítsék a hazai vá­lasztékot, adjanak sok ötletet a hazai iparnak, s egyúttal egészséges konkurrenciát te­remtsenek. Az elkövetkező na­pokban sok érdeklődővel ren­deznek szűkebb körű szakmai megbeszélést, vitát. A hazai érdekeltek informálásán túl az a távlati cél, hogy a bemu­tatott áruféleségek alapján tárgyalhassanak külföldiekkel munkamegosztásról és együtt­működésről. Mindez termé­szetszerűen javítja a hazai el­látást s nagy szolgálatot tesz a vásárlóknak; ezért kell üd­vözölnünk a Cunsumex-ren- dezvényt, amelyről képünk a különböző műanyagkészítmé­nyeket mutatja be. A Kisipari Exportra Termeltető Iroda értesíti t. ügyfeleit, hogy a 9/1968. XI. 16. Kip. M. sz. rendeletnek megfelelően 1969. jan. 1-től KISIPAR! TERMELTETŐ VÁLLALAT NÉVEN (jog utód ként) folytatja működését. T. ügyfelei rendelkezése szerint ezentúl is lebonyolítja kisipari export- és belföldi megrendeléseiket. DOLGOZZÉK HELYBEN KÉNYELMESEBB! 44 ÓRÁS MUNKAHÉT ELŐNYÖS BÉREZÉS Vörös Csillag Traktorgyár Gödöllői Gyáregysége FELVESZ esztergályos, lakatos, hegesztő és villany­szerelő szakmunkásokat, mérnököket és technikusokat, rendészeket és portásokat. FÉRFIAKAT: betanított gépmunkásokat, (fúrósokat, sajtolókat, darabolókat), targoncavezetőket, segédmunkásokat. NŐKET: műszaki rajzolót, gyors- és gépírót. JELENTKEZÉS NAPONTA regqel 7 és du. 4 óri között. INGYENES TANFOLYAMOK KEZDŐDNEK 1969. JANUAR 15—30. KÖZÖTT MÜVEZETÖKÉPZÖ kőműves és ács szakmunkások részére Kecskeméten és Cegléden KŐMŰVES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten, Cegléden, Baján, Kalocsán és Kiskunhalason. ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten. építőipari gépkezelő tanfolyam Kecskeméten, Cegléden és Baján. LOKOMOBIL KAZÁNFŰTÖKÉPZÖ Kecskeméten és Baján. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, szállást, ebédet, munkaruhát nyújtunk. Szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. 8ács—Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. Vakolás - fóliával Műanyag fóliával béléit víz­torony műszaki átadása kez­dődött meg Hódmezővásárhe­lyen és Csongrádon. A mű­anyag fóliát a kevésbé megbíz­ható és költségesebb cement­vakolás helyett alkalmazták a vasbeton víztornyok belső szi­getelésére. Az üvegházban szirmot bont a sok ciklámen. Húszezer cse- ' réppel gyarapítják a virágpia­cok készletét. Az erős, jól fej­lett növények szép jövedelmet biztosítanak az alsógödi Egye­sült Dunamenti Tsz-nek. Még nagy terület áll tetőt- lenül, amit nemsokára ugyan­csak üveg borít, összesen 2700 négyzetméter üvegház áll majd rendelkezésre, ha a most készülő legújabb szakasz is felépül. A gyorsan emelke­dő szerkezetek nem minden­napos érdekessége, hogy azért egy fillért sem kellett fizetni A Budán megszüntetett főis­kolai kertészet vasszerkezeiét lebonthatták, s a bontásért cserébe ingyen kapták az anyagot. Interjú a jóistenn Ritka magasztos volt a pillanat — előttem állt a jóisten selymesen hul­lámzó, gyönyörű hófehér szakáilal, te­kintete derűs', szelíd, ám mégis vala­hogy fennkölten sugárzó, az egész alak fensége megremegtet. Láthatóan érzi zavarom, elnézően mosolyog és int, foglaljak helyet, köz­vetlensége megvesztegető és rögtön kérdi: — mit óhajtok? Most hazudjak neki, s mondjam azt, csak azért jöttem, mert látni akartam, milyen — s hogy meg akartam győ­ződni, létezik-e? Ugyan, hiszen azért jóisten, hogy mindent tudjon s őszintén, bár kissé persze dadogva mondom: — Kedves jóisten, újságíró vagyok, s volna egy-két közvetlen kérdésem. Kitűnő riportalany, biccent és érdek­lődik, miről van szó. — Hát tetszik tudni, a világ, amit te­remteni méltóztatott... izé, hogy úgy mondjam... vagyis arra célzok ... Megszán, élénken közbevág: — Mit nyögdécsel? Hogy tökéletlen, azt akarja a fejemhez vágni — nem­de? Hálásan bólintok és lábra kapok. — Meg az emberek, kérem tisztelet­tel, hogy mit művelnek? Talán méltóz­tatott hallani róla ... Szeretnék a számra ütni, ilyen osto­bán udvariaskodó kifejezést használni — talán méltóztatott hallani róla? Hi­szen mindent tud, csak úgy magától öröktől fogva. Ezt erősítik meg szavai. — Nem mond újat fiam, egyéb pa­nasza nincs? És ne bokázzon annyit — méltóztatik? A gróf Zichy méltóztatott. Milyen demokratikus, és még azt mondták egyesek, hogy fölvág! De azért hallgatok — ő megértőén bólint. — Rajta, rajta! Akár egyéni tekintet­ben, hátha tehetek valamit az érdeké­ben. Oh, ez több, amit vártam — igazi jó­isten, pedig az utóbbi időben, hogy fúr­ják! Szorongva • fölsóhajtok. — Csúnya vagyok, szegény, és tessék mondani, mért nem lettem lángész? Älljt int a kezével, mintha áldást osz­tana, pont olyan. — Valamit meg kell mondani, mielőtt tovább mennénk. Rajtam semmi sem múlik, előbb le kell váltani az öregis­tent. Kocsáhyon lóg a szemem, várom a magyarázatot, máris megvan: — Az apámat. Aki teremtette a vilá­got, az embereket, a betegséget, a há­borút, a halált. Aki magát csúnyának és hülyének teremtette. Könnyet morzsolok szét, búsan rebe- gem: . — Évek óta nem csókolnak meg a lá­nyok. Lúdtalpam van. Tessék nézni a füleimet, akár a szeneslapát. Az orrom beleér a számba. — Szegénykém — sajnál —, és mi­lyen rossz cikkeket ír! Közbeszólok: — Mert a szerkesztőm kihúzza 3 ja­vát. Egyáltalán, hogy lehetett ilyen szerkesztőt létrehozni ? Fölfelé mutat: — Ö tette! Egyelőre mit sem tehetek. Csak helyettes isten vagyok. Címnek szép, hatáskör semmi. Már régen nyug­díjban kéne lennie és látja ... Tekintetem fölvillan. — Khm ö ... nem ... nem lehet- ne-e?... Kegyed csak isten, ha helyet­tes is — kapiskálja, mire gondolok. — Nincs megoldás — örök élete van. Már próbáltam arzénes mannával meg­etetni — előbb velem akarta megkós­toltatni. — Minden hiába! Pedig csak lennék én a főisten, majd megmutatnám neki! Noszogattam, valljon a terveiről. Nem vagyok önző, de először az iránt érdek­lődtem, velem mit kezdene? — Szép lenne és okos! Minden évben megkapná a Nobel-díjat! A nők falká­ban hódolnának be. — Vérszemet kap­tam. — Azt szeretném, hogy Skrafantyú Amália helyett, aki húsz évvel idősebb nálam és a lakáshiány miatt vettem el B. B. legyen a feleségem. — Máris a magáé. Helyesbített: — Képletesen. — És Miss világ szépét igénylem sze­retőnek. Ezt az ötletet is magáévá tette, és a következőkben társadalmi méretekben fejtegette elveit. — A háborúkat, betegségeket azon­nal megszüntetném. — És a halált?... Komisz fráter ez, a kaszás: tele vagyok munkával és ha rájön a dili, egyszerűen rámszáll, be­mondatja velem az unalmast. Nem túl­zás ez? — A legnagyobb mértékben. Ha én dirigálok, mindenki már a földön örök­ké élne. Azért itt közbeszóltam, emlékeztem néhány senkiházira. — Szerintem azért legyenek kivéte­tek. Például van egy kollégám, aki te­leírja a lapot, minden prémium az övé. Egy kritikus, aki tanácsolta, törjem ket­té a toliam és írás helyett fogdossak le­gyet, ha passziózni akarok. És egy ká­deres, aki miatt nem kaptam útlevelet, pedig én legálisan akartam disszidálni. Sokallom, hogy még élnek. Az isten első helyettese gyanakodva rámpislantott. Mentegetőztem. — A társadalom érdekében, persze, a közösség szent egére gondolva. Vagy nem bánom, éljenek, de kapjanak vala­mi makacs betegséget. Esetleg tanácsol­ják őket más pályára. A kritikus lehet­ne hivatalsegéd, betanított segédmun­kás, a kollégám díjbeszedő. Megfontolás tárgyává tette érvelé­sem. Suttogóra vált a hangja: — Figyeljen ide, most van egy kitű­nő tervem! Segít? — Mi az hogy! — feleltem — mit kell tennem? — Arról van szó ... arról van szó ... — ám hirtelen elsápadt, a folyosóról léptek kopogtak, fojtottan sziszegte: — ö az, ők azok, kukkot se, szót se az egészről! Kérdőjellé váltam. Pezsegve dőlt be­lőle a magyarázat: — Az öregisten jön, a sameszaival. Teljesen az agyára ment, hogy egyál­talában vagyok. Őrületében olyanokat mond, de olyanokat, csak figyelje meg. Belépett a fehér köpenybe öltözött te­kintélyes professzor cvikkeres atyais­ten, ugyancsak fehérbe borult famulu- saival, könnyedén vetette oda riválisá­nak: — Á, üdvözlöm. Kovács. Hogy van, hogy van? Jöjjön csak ide, megkapja a mai injekcióadagját. A fiókisten jelentősen rámpillantott, s távozás előtt még odasúgta: — Nem megmondtam, csakhogy lejá­rasson, engem kovácsoz. Kovács! És egy ilyen alakra bízták a világ terem­tését ... Nagy S. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom