Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-13 / 292. szám

1968. DECEMBER 13., PÉNTEK ft,** élEC Ytii &(jvlap LOSONCZI PÁL HEVES MEGYÉBEN Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, csütörtökön He­ves megyébe látogatott. Eger­ben megtekintette a nemrégi­ben felavatott monumentális felszabadulási emlékművet, majd az Egri Dohánygyárba látogatott el. Az Elnöki Tanács elnöke ez­után Poroszlóra utazott, ahol a helybeli két közös gazdaság, valamint a szomszédos sarudi Tiszamenti és az újlőrincfalvi Május 1. tsz vezetőivel beszél­getett a gazdálkodás eredmé­nyeiről, a tsz-tagság életéről, munkájáról. A délutáni órák­ban Füzesabonyban gyűlést rendeztek a községből és a környékbeli falvakból összese- reglett dolgozók részvételével, melyen Losonczi Pál beszédet mondott. Losónczi Pál asz esti órákban utazott el Heves megyéből 1969 elejére összehívták a Hazafias Népfront Országos Tanácsát A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége csü­törtökön ülést tartott. Meg­hallgatta Kállai Gyula elnök bel- és külpolitikai tájékozta­tóját, amelyet eszmecsere kö­vetett. Ezután az elnökség meghatározta a társadalmi bi­zottságok működési elveit. Az országos társadalmi bizottsá­gok az elnökség irányításával tevékenykedő állandó társa­dalmi testületek, amelyek a két kongresszus közötti cik­lusban működnek, s erre az időre készítik el tervüket. A társadalmi bizottságok a kitű­zött kérdések megoldását szé­les társadalmi érdeklődés és öntevékeny munka • felkeltésé­vel érik el; akcióikban politi­kai felvilágosításra, meggyőz zésre törekednek. Az országos elnökség jóvá­hagyta a mezőgazdasági bi­zottság, a város- és községpo­litikai bizottság, a honismereti bizottság munkaprogramját. Megvitatta és elfogadta a bi­zottságok munkamódszerének elveit. Erdei Ferenc előterjesztésére az országos elnökség elhatá­rozta, összehívja 1969 elején a Hazafias Népfront Országos Tanácsát. Elméleti kérdések (1.) Az áilammonopolista kapitalizmus rendszere és annak hatása az újratermelés alakulására a fejlett tőkésországokban A JELENKORI KAPITA­LIZMUSRA a legjellemzőbb az állam gazdasági szerepének megnövekedése. E sajátosság nélkül a társa dalmi-gazdasági folyamatok nem érthetők meg. A klasszikus kapitalizmus tő­kései és közgazdászai tagad­ják az állam gazdasági szere­pét. Valójában a tőkés állam bi­zonyos gazdasági funkciót minden időszakban betölt, de ezek változnak a fejlődés kü­lönböző szakaszaiban. Engels ezt úgy fejezi ki: „akaratát nagyjában és egészében a pol­gári társadalom változó szük­ségletei ... végső fokon a ter­melőerők és a csereviszonyok fejlődése határozza meg.” A beavatkozás durva formá­ja volt az első szakaszban az eredeti tőkefelhalmozás álla­mi intézkedésekkel való meg­gyorsítása és a finomabb köz­vetett beavatkozás a kapita­lizmus felfelé ívelő szakaszá­ban. Ilyenek voltak a munkás- osztály fékentartása, a munka­idő szabályozása és a külön­böző szociális törvények. A hanyatló kapitalizmus szakaszában a monopóliumok gazdasági hegemóniájára tá­maszkodva a gazdasági élet szabályozására törekszenek. Pl. a monopolárak kialakítá­sa és tartása az árumozgás befolyásolását kívánja meg. A monopóliummal az anarhikus tőkés gazdaságban megjelen­nek a szervezettség elemei. A kapitalizmus alapvető ellent­mondásának kiéleződése kö­vetkeztében a monopóliumok a gazdasági élet befolyásolásá­ra mindinkább igénybeveszik az államot. A monopolkapita­lista fejlődés tehát magában rejti az állammonopolista ka­pitalizmus tendenciáját. Ki­alakul az állami beavatkozás közvetlen nyílt rendszere. AZ ÁLLAMMON OPOLIZ- MUS kialakulásának megvan­nak a történelmi szakaszai. Az első szakasz az első világ­háború időszakában a hadi- gazdálkodás következtében kezdődött, majd a második szakasz az 1929—33-as válság­KAZALFÚRÓ Pettkó Zsigmond, a Veszprémi, Állatni Gazdaság dolgozója, a híres balatonfüredi „ezermester”, aki már számos gazdasági kisgépet és szerkezetet konstruált, elkészítette az ország első kazalmintavevő készülékét. Ennek különösen az állattenyésztő gazdaságokban veszik nagy hasznát, ahol a szérűskertekben hosszú hónapokig álló takarmányoskazlak állapotát eddig nem tudták megfelelően figyelemmel kísérni. Az új kazalmintavevö — amely vágófejjel ellátott összeszerelhető csövekből, villa­szerű állványokból és kézi hajtókarokból áll — igen egyszerű, könnyen kezelhető. A készülékkel belefúrnak a kazalba, és tel­jes szélességben eredeti, préselt mintát vehetnek. így idejében észlelhető a beázás, a befülledés és a begyulladás. A kazalmin­tavevő készüléket több nagyüzemi gazdaságban kipróbálták, és sikerrel alkalmazták. INGYENES TANFOLYAMOK KEZDŐDNEK 1969. JANUÁR 15—30. KÖZÖTT MOVEZETŐKÉPZŐ kőműves és ács szakmunkások részére Kecskeméten és Cegléden KŐMŰVES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten, Cegléden, Baján, Kalocsán és Kiskunhalason. ACS-AU.VANYOZÓ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten. ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐ TANFOLYAM Kecskeméten, Cegléden és Baján. LOKOMOBIL KAZANFOTŐKÉPZö Kecskeméten és Baján. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, szállást, ebédet, munkaruhát nyújtunk. Szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács—Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. ból való kilábalás érdekében tett állami intézkedésekben jelentkezik. A harmadik szakasz a má­sodik világháború hadigazdál­kodásában alakul ki (amikor az állam hadiüzemekbe óriási összegeket ruház be), végül a negyedik szakasz a második világháborút követő időszak, amikor tudományos-technikai forradalom a termelőerők fej­lődésében újabb szakaszt nyit meg. Az állammonopolizmus ebben az időszakban válik rendszerré. A háborúk és az 1929—33-as válság mint ideig­lenesen ható okok, tényezők szerepeltek. Az állandóan ható okok, tényezők a monopolka­pitalizmus ellentámadásainak éleződéséből és a termelőerők fejlődéséből következnek.. Konkrétabban, az államot a következő okok késztetik a beavatkozásra: — A tudományos-technikai forradalom (különösen olyan iparágakban, mint az atom­ipar, villamosenergia-terme- lés, bányászat olyan nagy ter­mészetű beruházásokat tesz szükségessé, amiket a magán­tőke nem képes finanszírozni. — Az ilyen iparágakban bi­zonytalan a kereslet és a pro­fit alakulása. A tőke megtérü­lése meghosszabbodik, ugyan­akkor a gyors technikai fej­lődés következtében a terme­lés (kínálat) és a kereslet szer­kezetében viszonylag rövid idő alatt nagy eltolódás követke­zik be. így a termékek reali­zálása bizonytalanná válik. — A termelés nagyfokú tár­sadalmasítása következtében elmélyül sok iparág függősé­ge, ami szükségessé teszi a gazdasági folyamatok fokozot­tabb irányítását, befolyásolá­sát. — A termelőerők fejlődése súlyosbítja a piacproblémát, amelyen segíteni csak állami beavatkozással lehet. Mint lát­ni fogjuk, az állam a nemzeti jövedelem tekintélyes hánya­dának átcsoportosításával nö­veli az összkeresletet. AZ ÁLLAMMONOPOLISTA KAPITALIZMUS LÉNYEGE: a tőkés állam gazdaságpoliti­kája, illetve a tőkés termelési viszonyok legmodernebb for­mája. A tőkés állam és a mo­nopóliumok erejének egységes mechanizmussá való összefo­nódása. Rendeltetése a tőkés újratermelés befolyásolása, . a kapitalizmus fenntartása, a profitszerzés feltételeinek biz­tosítása. E meghatározásból követke­zik további feladatunk: az ál­lami beavatkozás főbb formá­inak, illetve azok hatásának vizsgálata, a termelési viszo­nyok és az újratermelés ala­kulására a második világhábo­rú után. Fontos szerepet töltenek be az államosítások, illetve az ál­lami üzemek, különösen a fej­lett európai országokban (pl. Angliában teljesen állami tu­lajdonban vannak a közvetlen hadicélokat szolgáló üzemek, illetve a villamos energia, a gáztermelés, a vasút, a belvízi hajózás, a távközlés). 1956-ban az állami vállalatok termelték az állami össztermék 20%-át. Franciaországban a villamos- energia-termelés, a gáz- és széntermelés, a vasúti és a légi közlekedés teljesen állami tulajdonban van. Az összberuházáson belül az állami vállalatok súlya vi­szonylag magas. Egyes orszá­gokban a 60-as években (Ang­lia, Ausztria, Olaszország) el­éri a 30%-ot. Ez az állami tulajdon nem szocialista, hanem tőkés jelle­gű, a tőkések ezen belül a monopóliumok érdekeit szol­gálják, a magánszektornak vannak alárendelve. Mégis bi­zonyos éltérés van szerepében, jellegében, az utóbbival szem­ben. Míg a magántőke eseté­ben a meghatározó a minél több profitszerzés, addig az állami szektorban általában a profitnak kis szerepe van, nem ez működésének célja. Éppen ezért a profitráta ingadozására kevésbé reagál, a ráta csök­kenése esetén is tovább növel­heti a termelést, fokozhatja beruházásait. Ezt lehetővé te­szi az a körülmény, hogy a beruházásokat az állam költ­ségvetésből fedezi, melynek segítségével jelentős mértékű nemzeti jövedelmet csoporto­sít át. EZ A KÖRÜLMÉNY külö­nösen nagy jelentőségű a gaz­dasági válság megelőzése, vagy elmélyülésének megfékezése szempontjából. Az állam ter­melést bővítő intézkedései részben ellensúlyozza a ma­gántőkés beruházások vissza­esését, kedvezően hatnak a foglalkoztatásra és a fizetőké­pes keresletre. Jelentősen meg­növekszik az állami alkalma­zottak száma. A tőkés állam így közvetlenül áll szemben nagy tömegű dolgozóval, mint kizsákmányoló. Az újratermelés befolyáso­lása, a gazdasági válság elleni küzdelem legfőbb eszköze a költségvetési politika, melyet fentebb már érintettünk. A legnagyobb tőkésországokban a nemzeti jövedelem nagyon jelentős részét csoportosítják át adózás útján. Pl. 1963-ban az USA-ban 33,9%-át, Fran­ciaországban 47,2%-át, az NSZK-ban 48,2%-át, Angliá­ban 41,1%-át. A KÖLTSÉGVETÉSI EL­VONÁS főleg az adók útján történik. Az állam megadóz­tatja a dolgozók jövedelmét és a tókés profitot is. A profitot közvetlenül terhelő adókon túl a béradók és közvetett adók (forgalmi adók) is jelen­tős mértékben a profitot ter­helik, mivel ez esetben a dol­gozók gazdasági harcukkal igyekeznek elérni a bérek emelkedését, ami a profit csökkenését eredményezi. Dr. Gönczi László (Folytatju-k) Reformmérleg A közelgő év vége külön is aláhúzza a Szakszervezetek Országos Tanácsa szerdai ülé­sének fontosságát. Az év utolsó néhány hete alkalmas arra, hogy számvetést készítsünk a mögöttünk levő tizenkét hónap eredményeiről, tanulságairól. Az eredményes vizsgálat szövi át a SZOT elnökségének je­lentését az üzemi és szakszer­vezeti demokrácia helyzetéről, a vállalati, üzemi, intézményi szakszervezeti szervek tevé­kenységéről, a hatáskörök gya­korlásának tapasztalatairól. Közismert, hogy a szakszer­vezetek XXL kongresszusának határozata az egyik legfőbb feladatként jelölte meg a vál­lalati, üzemi, intézményi szak- szervezeti szervek munkájá­nak erősítését, az üzemi és szakszervezeti demokrácia fej­lesztését, hogy hatékonyabban védjék a szakszervezeti tagság, a dolgozók törvényes jogait, és elősegítsék kötelességeik tel­jesítését. Bár a célkitűzések teljes megvalósítása hosszabb folyamat, és a messzemenő kö­vetkeztetések levonására a kongresszus óta eltelt idő még nem elegendő, bizonyos tanul­ságok máris kínálkoznak. Kétségtelen tény, hogy az egész szakszervezeti mozgalom dicséretesen cselekvő módon vett részt az új gazdaságirá­nyítási rendszer előkészítésé­ben és bevezetésében. Méltán állapította meg a SZOT elnök­sége, hogy a gazdasági élet leg­különbözőbb területein műkö­dő szakszervezeti aktivisták felelősséggel és nagy odaadás­sal tevékenykedtek a konkrét tennivalók kidolgozásában, széles körű ismertetésében és megvalósításában. A szakszer­vezeti mozgalom tervszerűen készült fel arra is, hogy veze­tő-irányító tevékenysége az új gazdasági mechanizmus köve­telményeihez igazodjék. Nagy­mértékben megnövekedett a különböző szakszervezeti szer­vek önállósága, hatásköre és jogköre, s a korábbinál lénye­gesen nagyobb szerepet kapott a szakszervezeti tagság a he­lyi kérdések eldöntésében. Ilyenformán tovább bővült az üzemi és szakszervezeti de­mokrácia érvényesülésének le­hetősége és feltétele. Aki akárcsak ebben az esz­tendőben fokozott figyelem­mel kísérte közéletünk alaku­lását, kétségkívül tapasztal­hatta az egészséges közhangu­latot, a közösség ügyei iránt megnyilvánuló figyelmet, ér­deklődést. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa ülésén talán a legtöbb szó az üzemi és szakszervezeti demokrácia ér­vényesülésének tapasztalatai­ról hangzott el. Általános vé­lemény, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer első esz­tendeje során a dolgozókban tovább erősödött a tulajdonosi szemlélet, nőtt érdekeltségük és felelősségük saját társadal­munk alakításáért; mindnyá­junk előbbrehaladásáért. Az idei tapasztalatok közé tartozik a többi között az is, hogy éppen az anyagi érde­keltség erősödése miatt meg­nőtt a gyárakban, üzemekben, a vállalatoknál dolgozók egy­másra utaltsága. Ez abban is megnyilvánult, hogy a gazda­sági vezetők jobban igényelték a dolgozók kezdeményezéseit, ezek viszont nagyobb érdeklő­dést mutattak a vállalat ügyei iránt, hiszen keresetük függ a vállalati eredményektől. Ter­mészetesen hiba lenne elhall­gatni azt, hogy akadtak véle­mények. amelyek szerint az üzemi és szakszervezeti de­mokrácia kiterebélyesedése némelykor lassítja a munkát, nem mindig lehet összeegyez­tetni a korszerű vezetési kö­vetelményekkel. A SZOT el­nökségének jelentése határo­zottan szembeszállt az ilyen ál­láspontokkal, hangsúlyozva, hogy ezek a nézetek leszűkítik az üzemi demokráciát a már eldöntött termelési kérdések ismertetésére, és a dolgozók számára legfeljebb annyit „en­gedélyeznek”, hogy azok meg­vitassák a végrehajtás mód­jait. Ezzel szemben az üzemi demokrácia helyes gyakorlata feltételezi, hogy a feladatok kitűzésébe, a termelési, fejlesz­tési koncepciók kialakításá­ba, a döntésekbe is bevonják a kollektívát, helyt adjanak a vitának, az eltérő vélemények kifejtésének. Mindez ugyanis elősegíti a helyes döntést, gon­dolkodásra, kezdeményezésre serkenti a széles tömegeket, értékes segítséget jelenthet a gazdasági vezetőknek. Ha meg kívánnánk határoz? ni röviden, csupán néhány mondatban, hogy miben látta a SZOT-tanácskozás az üzemi és szakszervezeti demokrácia gyakorlatának lényegét, azt mondhatnánk, hogy a társa­dalmi és az állami-gazdasági szervek összehangolt tevé­kenységében. A szakszerveze­teknek fel kell lépniük, állást kell foglalniuk minden — a dolgozók élet- és Munkakörül­ményeit érintő — kérdésben, mert ezt várják tőlük a mun­kások, így tudnak hozzájárulni a párt politikai célkitűzései­nek megvalósításához. Ugyan­akkor tevékenységük minden formájával serkenteniük kell a dolgozók kezdeményező készségét, felelősségét, aktivi­tását. A gazdasági vezetőknek pedig semmiképpen sem he­lyes lemondani a szakszervezet segítségéről, hanem velük együttműködve kell megolda­niuk az új esztendőben rájuk háruló feladatokat. Tudjuk, hogy 1909 még több lehetősé­get kínál, mint a most mögöt­tünk levő esztendő, követke­zésképpen mind a szakszerve­zetekre, mind a gazdasági ve­zetésre — együtt a dolgozók széles tömegeivel — több mun­ka is vár. S természetesen en­nek megfelelő nagyobb erköl­csi és anyagi elismerés. Olcsóbb, mint a piacon A kereskedelem egyik leg­fontosabb feladata az áru- választék bővítése. A Dömsödi Fogyasztási Szövetkezet ezért Söröskancsó­gyűjtemény A SOPRONI SÖR­GYÁR IGAZGA­TÓJÁNAK SÖ- RÖSKANCSÖ- GYÜJTEMÉNYE IDEGENFOR­GALMI NEVE­ZETESSÉGNEK SZÁMIT GYÖR- SOPRON ME­GYÉBEN: KÉ­PÜNKÖN: NÉ­HÁNY KÜLÖN­LEGESSÉG A NEVEZETES GYŰJTEMÉNY­BŐL. fejleszti kapcsolatait más ter­melő üzemekkel. Ebben az év­ben megállapodást írtak alá a kiskunlacházi Vegyesipari Ktsz cipészrészlegével. Innen szerzi majd be a férfi- cipők zömét a dömsödj szak­üzlet. A dunaújvárosi ktsz ter­mékei közül gumicsizmát vá­sárolnak. A szükséglet 700 pár s ezt is, akárcsak a cipőket, előnyösebb feltételek mellett szállítják a gyártó ü?emek, mint közvetve, a kereskedel­mi szerveit. Az effajta árube­szerzés egyes cikkek esetében még a fogyasztói árakra nézve is kedvező. A dömsödiek pél­dául mintegy 3 ezer vágni- való csirkét árusítottak kilo­grammonként tíz forinttal ol­csóbban, mint a piaci ár. Hogy miért? Mert a tsz, il­letve az állami gazdaságok ál­lományából olcsóbban jutottak hozzá. Ennek köszönhető, hogy a zöldségesbolt, amely évek óta ráfizetéssel működött, a helyi mezőgazdasági termékek felvá­sárlása után az idén már gaz­daságosabban látja el a kör­nyék lakóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom