Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-12 / 265. szám
1968. NOVEMBER 12.. KEDD <ul •iccrei ■sXbJaii EMBERI SORSOK - SZÁRAZ ADATOK Vác, alsóvárosi temető A friss sírhantba tűzött fejfán ez áll: dr. Perényi István 1901—1968. Élete 1901. február 26-án Kosdon született, a négy elemit is ott végezte el. A gimnázium hét osztályát Losoncon, az utolsót pedig Vácott. Ott is érettségizett. A diploma Nos Rector et Alma ac ce- lebrissima regia seien ta rum Universitas Hungarica Debre- ceniensis... 1924 november 8. Egy másik okirat ... kinevezési jogkörömnél fogva, kinevezem önt Vác megyei város Országos Társadalom Biztosító Intézetének rendelőintézetéhez. Javadalmazása a ... Vácon, 1924. november 28-án. Pecsét és aláírás. És egy harmadik ... jelenlegi javadalmazásának megtartása mellett a városi csecsemő- és gyermek- gyógyászat fejlesztése érdekében, áthelyezem a Stefánia Csecsemőgondozó Intézethez... Házassági anyakönyvi kivonat ... a feleség neve: Schaffer Katalin. Vác. 1928. október 3. Születési anyakönyvi kivonal ... a gyermek születésének helye, éve, hava, napja. Vác. 1929. augusztus 8. Neve: Katalin ... Egy lap az orvosi naplóból ... összesítő jelentés: 47 csecsemőkorúnak és 22 gyermeknek nyújtottam orvosi kezelésit. Két gyermeket kivizsgálásra a kórházba utaltam. Vác. 1934. május 11-én. Dr. Perényi István. És egy a jegyzetfüzetéből ...NB. Ma du. hét helyre... Szabó Pistike sürgős!!! A behívó parancs SAS A m. kár. Hadügyminiszter Ür Öméltóságától nyert felhatalmazás alapján megparancsolom, hogy katonaorvosi szolgálatra jelentkezzen a... Egy anya — Sokszor vittem hozzá a kisfiámat, Pistikét. Tudja, koraszülött volt. Egy kiló hetven dekával született. Három | hónapig bent tartották a kór- | házban. A doktor bácsi min- ! dennap és minden éjjel meg- | nézte... Most izmos, erős fiatalember ... Egy nagymama — Vácott minden gyerekes család ismerte Perényi doktor bácsit... szerették. Ha baj volt az unokámmal, mert ezekkel a gyerekekkel mindig van valami, én vittem a rendelőbe. Perényi doktor bácsitól sohasem féltek a gyerekek... valahogy értett a nyelvükön... mindenki szerette... Tudja, én is megsirattam... És egy utolsó okirat Az ön részére az egészségügy területén végzett átlagon felüli munkateljesítményéért „Az egészségügy kiváló dolgozója” kitüntető jelvényt adományozom. Budapesten, 1968. július 1-én. Dr. Szabó Zoltán miniszter. 1968. augusztus 19. Másnap ünnepelte volna az István napot. — karácsonyi — Kompügy Szobor a MÉH-ben Be kell vallanunk, lusta egy komp ez a váci... A Pest megyei Kishajózási Vállalat főmérnöke, Tóth Sándor a most történtekről tájékoztat: — A Magyar Hajó- és Darugyár vezérigazgatójánál tárgyaltuk meg a „kompügyet”. Az értekezleten jelen volt a kivitelező cég, az UVATERV, az ElektrómösipátfF5 ’Kutatóintézet és a ICPM Hajózási főosztályának képviselője. Itt tűztük ki — remélem — a végső határidőt — november 15-ig meg kell ejteni a futópróbát. — Milyen hibák miatt húzódott el az átadás? — Egyrészt, a kutatóintézet új akkumulátortöltője kétszer is leégett, másrészt a 4 „Z” hajtómű mozgásképtelen volt. Most az intézet felszereli az automatikus töltő- berendezést, s a Magyar Hajó- és Darugyár a hajtómű függőleges tengelyét mozgathatóvá alakítja, hogy a mederig leérő csigát kikötésnél feljebb lehessen húzni. — November 15 után üzembe állhat? — Nem, a KPM hajózási főosztálya hatósági ellenőrzést is tart még, sőt a kompnak egy terhelési próbát is ki kell állnia. Gondolom, ez hosszú időt vesz igénybe. Remélem azonban, hogy a váci komp kiállja a „mesebeli” három próbát és már magától indul — telelni... — te — Az ember azt hinné, egy MÉH-telep rongykupac itt, vaskupac ott. És helyette mit talál? Gépesített nagyüzemei — öntötte szavakba mindany- nyiunk meglepetését Hídvégi Zoltán, a Solymári Faipari Vállalat igazgatója. A termelőszövetkezeti elnökök, k.tsz-ek és ipari vállalati igazgatók Tuza Sándorné járási párttitkár vezetésével a budai járásból jöttek. Az előzmény pedig az, hogy Novák Béla első titkár egy megbeszélésen kijelentette: a termelő- szövetkezetek alig jutnak vashoz, dróthoz, rongyhoz és más kis értékű, de fontos anyaghoz. — Nézzenek körül nálunk — hívta meg a jelenlevőket Révész Andor, a Pest—Nógrád— Bács megyei MÉH-igazgató. — Műanyagtól a bakancsig, boroshordótól a gumiabroncsig, villanymotortól a teherautóig sok hasznos dolgot találnak a telepeken ömlesztve vagy felújítva. Az „úttörő"4 látogatáson Balassa János, a MÉH-tröszt vezérigazgatója, elmondta a vendégeknek, hogy vállalatuk ma már óriási ipari üzem, aminek révén ezer és ezer dollár a haszon. A kohók alapanyagának egyharmadát, a színesfémek hatvan százalékát ők szállítják. És még több hasznos anyagot megmenthetnének, ha a tsz-ek, a gazdaságok átadnák elhasznált alkatrészeiket. Udvaraik valóságos rozsdatemetők. Az üzemekben évi 500 forintot kap, aki a hulladékgyűjtéssel foglalkozik. Hasonló ösztönzés talán a mező- gazdaságban is eredményes lenne. Elmondta, hogy nyersanyagban szegény ország lévén, mennyire fontos a mellékter- mékgyűjtés. De ugyanígy gyűjtik és válogatják a hulládékot az anyagban és tőkében egyaránt gazdag nyugati államok. A legnagyobb hasonló üzemek — a másodlagos fémlelőhelyek — éppen az NSZK-ban és Olaszországban működnek, y Az új gazdasági mechanizmus kiszélesítette a MÉH tevékenységét. Nemcsak begyűj- tenek, egyre inkább feldolgoznak, értéket mentenek. Két modern telepük — a kecskeméti és az alsónémedi —, ahoÉrchegységbó'l a „kis Csepel Művekéhez Másodlagos íémlelóhely csak te békén Sartre-t és Camust, inkább nyúlj vissza a mi jó öreg nagyjainkhoz, Mikszáth-hoz és Ka- rinthyhoz. Tudod, Karinthy hogy írta meg a... Ez az írás csupa ötlet, báj, finom, halk mosoly, és milyen lélekrajzok, minő figurák. És mindenütt cselekvés, mindenütt csattanó. Értesz engem, fiam? — Értelek, bátyám, hogyne értenélek, de sajnos nekem mennem kell, mert szeretnék most egy tárcát írni a saját fejem után, ámbátor biztosíthatlak, Camust is és Karinthyt is imádom. — Már mész? — kérdezte csalódott arccal, mert éppen belefogott a Zrínyiász taglalásába. jó, főnök elvtárs. De ő csak nevetett, mindig nevetett, pontosan úgy, ahogyan maga most. És mi lett a vége? Nekem lett igazam. Hát én miattam több főszerkesztő ne bukjon le. Én többé az istennek sem hordom sehová pucéran az üvegeket. Ennyi bölcsesség hallatán azonnal kerítettem nem is egy, de két aktatáskát és engedélyeztem, hogy egészségemre a talponállóban megigyon egy fél deci büdöset. Filozófia az ivásról Pucér üvegek Külföldi vendég volt nálunk, az első nap bemutattuk a szerkesztőség dolgozóinak a lengyel kollégát. Illően, magyaros vendéglátással akartuk fogadni, szóltam a néninek, aki kisegítőként aznap kezdte nálunk a hivatalsegédi ténykedését, hozna fel némi ennivalót és egy-két üveg italt. A néni azt válaszolta, hogy aktatáska nélkül nem megy. Nekem nincs táskám, de van itt a titkárnőnknek egy nylonszatyra, az is megteszi, gondoltam, és gondolataimat azon nyomban közöltem is vele. — Az nem lesz jó — rázta nagyon komolyan a fejét. — Már miért ne tenne? — kérdem ismét én. — Csak — válaszolja lakonikusan, de igen makacsul. Ahogy beszél, enyhe snapszszagot érzeti, ihatott már egy kis papramorgót aznap. — Mégis... — erőltetem a dolgot, hátha megtudom a titok nyitját. — Jól van, megmondom én őszintén. Az a Bartusek, az a másik fő- szerkesztő is azért bukott le mert mindig pucéran hordatta az irodájába a Kinizsit. Pedig én sokszor figyelmeztettem, hogy nem lesz így Szókratész kiitta a méregpoharat, Faulkner a whiskyt, Hemingway a maga mixelte italokat imádta, Fagyejev a vodkát, Ady a bort. Krúdy mindent, ami jólesett, Jack London 15 éves korában többet ivott, mint a felnőtt hétpróbás kalózok, meg is választották vezérükké, Balzac minden éjszaka egy fazék feketét ivott, másként nem tudott írni. Legszebben írni a borról mégis Csokonai, Vörösmarty és Petőfi tudott, pedig ők a vízre esküdtek. Bérmaajándék Apámnak semmi érzéke nem volt a pedagógiához. Talán azért, mert túlontúl jószívű volt és engem nagyon szeretett. Ha fagylaltra kértem pénzt, ami akkoriban egy tölcsérrel 10 fillérbe került, egy pengőt adott, amit lehet, szegény anyámtól dugott el, és amikor adta, nem keserítette meg a fagylalt ízét azzal, hogy: — Vigyázz a pénzre, kisfiam! Ezt azután oszd be! Ha akartam, egy óra alatt elvertem az egész vagyonomat, és ehhez volt is némi tehetségem. Egy héten kétszer elvitt a moziba, pedig a suliban ezt tiltották. Ott ültem szótlanul mellette és meredt szemmel bámultam a Hindu síremlék izgalmas cselekményeit. Rudolf Valentinét, a nemrég agyonvert Ramon Novarrót, Polla Negrit és Greta Garbót. Tízéves koromban már láttam a Mata Harit, Strogoff Mihályt, a néma Nyomorultakat és Greta Garbóval Anna Kareninát. A szerelmes filmeken mindig sírtam, de csak csöndben, hogy apám észre ne vegye, mert féltem, legközelebb nem hoz el. Nemcsak rossz pedagógus volt, de rossz emberismerő is, szegény. Talán a két tulajdonsága éppen egy tőről, puha szívéből és hiszékenységéből származott. Egy reggel megcsókolt és azt mondta, nagyszerű bér- makeresztapám lesz, az ő egyik legjobb barátja, aki megígérte, hogy karórát fog venni nekem. Eljött a nagy nap, ott térdepeltem a sok gyerek között a templom főhajójában, már mindenki háta mögött ott a keresztapa, az én hátam mögött senki. És a püspök úr jött, egyre közeledett hozzám. Szégyelltem magam, talán sírtam is, a püspök úgy tett, mintha nem vette volna észre a hiányt és engem is megáldott, megkeresztelt. Bérmakeresztapám egy hét múlva eljött hozzánk, anyától finom ebédet kapott és sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy aznap éppen szolgálatban volt, de az óra azért meglesz, eredeti svájci. Azután még egyszer láttam őt a felszabadulás után. Többed magával jött hozzánk, apámnak mesélte, hogy most jól megy a sora, csapos Pesten, nagy dohányt lehet keresni. Délután, amikor búcsúztak, szakadt az eső, apám kölcsönadta neki a felöltőjét. Azóta nem láttam a bérma- keresztapámat. Nem adnám egy vak lóért, ha öregkorára ateista lenne, mindenesetre a felöltőről és az ígért karóráról lemondanék. (suba) va a csoport betért, ezt példázza. Itt van .mindjárt a préselt kerítés. Azt a dunaújvárosi lemezt, amely nagyüzemi feldolgozásra alkalmatlan, erre használják. Egy-egy szép mintájú masszív kerítéstag ára 261, a kétszámyú kapué 1130, a kis kapué 392 forint. Habuda Tamás, a biai Lenin Tsz elnöke mindjárt számol: — Na, nézzük csak. A baromfitelepet akarjuk körülkeríteni. Egy méter drófonat ára — ha éppen van — százhúsz forint, plusz a két oszlop. Az annyi mint.. A számvetés vége: hol a megrendelőlap? Mások gondolatban kis víkend- házukat kerítik be. A betonút végén tenger sok szögvas és négyzetes cső. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár és a Faipari Vállalat képviselői, amikor meghallják, hogy folyamatos szállításra 500 tonnára köthetnek szerződést, máris rendelnek. Arrébb emeletes csarnok. Kerek ötvenvagonnyi hajdanvolt télikabát, selyemszoknya, nyakkendő és pamuttipegő bálákba préselve. Egy város melankolikus hulladéka. A műhelyekben bekötött szájú asszonyok villanygépsorral szabdalnak, szedik le a csatot-gombot. Az anyag a Patyolathoz kerül, és utána minősége szerint lesz géprongy vagy tömőanyag. Kétségtelen, a korcolás nem valami vonzó munka. De jól megfizetik, és néha „premizálja” önmagát. A feledékeny emberek pénzt, sőt ékszert is ben- nehagynak a zsebekben. A fehér vászonárut külön gyűjtik, ezt a kényesebb műszerekhez viszik tisztítónak. A szakemberek szerint még ezen is le lehet mérni az életszínvonalát. Mind többet gyűjtenek belőle, s már megközelíti a nyugati minőségét. A rongy maga negyedmillió dollár importmegtakarítást jelent. Távolabb markológépek küzdenek a súlyos papírtornyokkal. Fürge villanytargoncák szakadatlanul hordják a papírt a bálázógépekhez, amelyek kö- tegbe préselik a kisdiák kék fedelű irkáját az adófelszólítással. Ügyes ember mindenütt meglátja, hol lehet pénzt keresni. Az egyik tsz szalmabálázóját a téli hónapokra bérbe adja a MÉH-nek. — Végeredményben szalmaként kezdte ez is — .mutat az elnök a zizegő tömegre. Látható büszkeséggel ügyes masinához vezetik a látogatókat. Saját mérnökeik konstruálták a gépsort, amely a földből kiemelt elhasznált kábeleket szétszedi. A karvastagságú fonatot régen elégették. El sem árulják, a bontás milyen hasznot hajt az eladó Kábelműveknek és a MÉH-nek egyaránt. Az alsónémedi telep más jellegű. — Először az „Erc- hegységbe” megyünk, onnan a „kis Csepel Művekhez”, majd a „múzeumba” — adja | meg az útirányt Révész igaz- [ gató. A tréfás elnevezésekben j sok az igazság. A nyáron elho- j zatták a gyárakból a felgyűlt j hulladékot, a selejt gépeket. Valóságos hegység emelkedik | villanymotorokból, gépalkatrészekből, Az ömlesztett anyagot a szakemberek átvizsgálják. ] Ami még javítható, azt mühe» ! lyeikben rendbe hozzák, a töb- | bit részeire szedik. Először ! máglyákban kiégetik, utána kihúzzák az értékes vörösréztekercselést, majd a gépházat j bányászsisakos emberek vas- | kalapáccsal szétverik. Ma még a szabadban dolgoznak, jövőre elkészül a műhelycsarnok. Épül a telepen az irodaház és a szociális létesítmények tömbje. A készáruraktár már áll, benne motor, szivattyú, esztergapad, kisgépek. — Mennyi teherautója van ennek a telepnek — csodálkoztak a vendégek, hogy a távolban meglátták az autóparkot. Ez a „kis Csepel Müvek”. Katonás rendben sorakoznak a járművek, s csak közelről látni, viharvert jószágok. De szál- lításra-fuvarozásra a legtöbb még használható kerítésen belül. Az Autókereskedelmi Vállalat anyagmozgatáshoz még értékesíti is ezeket. A teljesen használhatatlanokat szétszedik. A bőrhuzatú dupla sofőrülés darabja kétszáz forint. Sokan szétválasztják a kocsitestet és a motorházat. A platóból stég lesz a Dunán, esetleg horgásztanya vagy padló a raktárban. A faanyag másik részét felfűrészelik kerítésnek vagy szőlőkarónak. A gumikat átvulkanizálják, ötvenszázalékos áron hathavi garánciával árulják. A hulladékgumit a tsz-mész- égetőknek kínálják, mert 4—5 ezer kalóriás hőt ad. Az egész napos körút a legérdekesebb tárolóban, a „múzeumban44 fejeződött be. Itt aztán kedvére kutathat a műgyűjtő, öreg gázlámpa, vasaló, mozsár, daráló, óra, varrógép, gyertyatarttó, falikút és tehén- kolomp zsúfolódik egymásra hányva. Sokszor értékes, antik darabok kerülnek az eladott tárgyak közé, legutóbb Kisfaludi Stróbl Z sigmond Arató című bronzszobra. Most megállapodást kötöttek a Bizományi Áruházzal, időnként nézzék meg, válogassák át a „gyűjteményt”. A körút utáni tanácskozás során sok életrevaló kezdeményezés született. Ezek értelmében a MÉH decemberben és a jövőben rendszeresen írásos tájékoztatót küld szét a telepeken található nyersanyagokról. Ennek alapján rendelhetnek és egyes darabokat is vásárolhatnak az érdeklődők. Igaza van a sóskúti tsz-el- nöknek, aki azzal búcsúzott: a látottakat meg kell emészteni, de máris úgy érzik, ez az út és a többi, amit majd a MÉH-te- lepekre tesznek, kölcsönösen gyümölcsöző lesz. — komáromi — Gépek, gépkocsik, alkatrészek l i
