Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
« rest Hccrti !&&riap 1968. NOVEMBER 10., VASARNAP KÖTELEZŐ OLVASMÁNY - TANÁROKNAK Hámos György: ?s és alkalom — Tulajdonképpen zavarba hozott. Nagyon nehéz erről a dologról röviden beszélni. Most én is zavarba jövök, mert igaza van Lukács Józsefnek, a Pest megyei Tanács iskolai csoportvezetőjének, akinek szobájában beszélgetünk. Hiszen az iratköteg — amelyet pár nappal ezelőtt átolvastam, ugyancsak vaskos Volt. Nem csoda, hiszen egy egész iskolaév tapasztalatait, tanári munkájára vonatkozó adatait tartalmazta, Pest megye összes (33) gimnáziumában tett szakfelügyelői látogatások följegyzéseit. S ezt pár mondatban elmondani lehetetlen. Legfeljebb a fontosabb tanulságokra, s a belőlük következő változtatásokra jut idő. — Talán fellengzősen hangzik, de valóban úttörő jellegű ez a rendkívül alapos és sok irányú felmérés, oktatásunk, ebben az esetben a történelem oktatásának mai helyzete iskoláinkban. Üttörő, mert első ízben került sor rá, s mert egészen új szempontok alapján vizsgálódtunk. — Ezt némi örömmel vegyes malí- ciával mondja, amit nem egészen értek abban a pillanatban. de folytatja, s ebből kiderül, miért: — Nagyon régen szükségünk lett volna már arra a tisztánlátásra, melyet a múlt évi vizsgálat végre meghozott. Eddig részben szóbeli, részben nagyon rövid írásbeli jelentésekre hagyatkoztunk, amelyek természetesen rendkívül hiányosak voltak, s sok esetben — a megfelelően kidolgozott szempontok híján — erősen szubjektivek. Szak- felügyelőink az év folyamán 58 történelemórán vettek részt, .......3C 2 508 diák dolgozatát és 236 tanuló feladatlapját értékelték. Számbavették az iskolák szertári anyagát, statisztikát készítettek a tanárok szakképzettségéről... — Mindezek alapján beszámolhatok egy határozott körvonalú összképről, melyben a hibalehetőség alig egy százalék. Hazánkban ez az első ilyen sok szempontú felmérés. Ez pozitívum. Az összkép már nem az. — A reformtanítás módszereit még elég kevés pedagógusunk tette teljes egészében magáévá. Az évtizedes rutint nehéz az újért föladni, a fiatal tanárokra pedig a rengeteg anyag egyszerre zúdul, s még nincs kellő rendszerezési és tanári gyakorlatuk. Hiába olyan gazdag ma már az iskolai szemléltető oktatáshoz szükséges felszerelés, ha nem élnek vele. A négy évvel ezelőtti helyzethez képest, mikor egyes audóvízuá- lis eszközökből iskoláinkban még egyetlen darab sem volt, sok minden változott. Hordozható vetítővászon egy sem volt, ma 32 van; 1964-ben 29 magnó, és 4 történelem tárgyú hangszalag volt csak, ma 174 és 177 ez a szám. Négy éve, az iskolák tulajdonában levő, a korszerű tanítást szolgáló eszközök értéke 117 614 forint volt, ez máig csaknem megháromszorozódott, 294 958 forint. S hogy miért nem hasznosítják kellően ezeket az eszközöket, s a tanítás módszerei miért nem mutatnak ilyen nagy változást a négy évvel ezelőttiekhez képest? Ennek az előbb említetteken kívül is több oka van. — Hogy mindjárt a legfontosabbal kezdjem. A reform- tanitás fokozott felkészülést, több energiát és időt követel a pedagógustól. Ezt azonban anyagilag nem érzi. Nem a munkája után kapja a fizetését, mint ahogy az új gazdasági mechanizmus szerint ennek általánossá kell válnia. Ellenkezőleg, végzettség és korcsoport kategória szerint. Ez téhát nem ösztönzi a fiatal tanárt, hiszen kevés pénzt kap több munkájáért, sem az idősebKényes témáról volt szó a Belkereskedelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján — olvastam. Vajon milyen kényes témát közöltek a sokat tapasztalt újságírókkal? Arról volt szó, hogy a kedves vevők hébe-hóba lopnak az üzletekben. Az újságcikknek, mely e sajnálatos felfedezésről beszámolt, ez volt a címe: „Némelyik vevő megfeledkezik magáról”. S a főosztályvezető beszámolóját ugyanez a gyengéd, tapintatos hang jellemezte. Szomorú szívvel emlékezett meg egyes vevők feledékeny ségéről. Utána több illetékes vezető statisztikai adatokkal támasztotta alá a „sajnálatos tapasztalatokat”. De mint jó kereskedelmi szakemberekhez illik, sietve megnyugtatták az újságírókat és a kedves vevőket, mondván: igazán túlzás volna azt állítani, hogy sokat lopunk. Még ezrelékekben is nehéz lenne kifejezni, hogy a közértek forgalmához viszonyítva: milyen rendkívül keveset lopunk. Bevallom, ennél a résznél egy kis büszkeséget is éreztem. A későbbiekben azonban kiderült, hogy e csekélyke szám csak a leleplezett lopások száma. Ebből nyomban megértettem, hogy a le nem leplezett lopás ennél jóval több. Érthető tehát, hogy a vevőközönség által fehérköpenyes detektíveknek elkeresztelt kereskedelmi dolgozók árgus szemmel figyelik a kedves vevőt. Itt már-már elszomorodtam; de szerencsére a rákövetkező határozott kijelentés megvigasztalt: „Megengedhetetlen azonban a vásárlóközönség alaptalan zaklatása és gyanúsítása”. Ezt csak üdvözölni tudom ... Illetve, egy kicsit még gondolkodnom kell felette. Vajon mikor derül ki, hogy a kedves vevőt alaptalanul zaklatták és gyanúsították? Ez csak az irodán vagy a raktárban derülhet ki, ahová a kedves vevőt bekísérték, hogy kitapogassák a zsebeit. Addig a jóisten sem tudná megmondani, hogy okkal vagy ok nélkül gyanúsították-e. Ez a lehetőség megint elcsüggesztett. Különösen a nagyonis méltányolható magyarázata, mely szerint az esetleges leltárhiány kihat a dolgozók prémiumára és év végi nyereségrészesedésükre. Érthető tehát, nagyonis figyelnek arra, nehogy némelyik vevő megfeledkezzék magáról. Még szerencse, hogy ezután nyomban a következőket mondták: „De ettől függetlenül körültekintőbben és udvariasabban kell bánniuk a vásárlókkal”.' Ennek megint módfelett megörültem. Illetve mit jelent az, hogy függetlenül a bolti tolvajoktól körültekintőbben és udvariasabban kell bánni a vásárlóval? A bolti lopásokról lévén szó, csak azt jelentheti: nagyon körültekintően kell megítélni, hogy a kedves vevő lopott-e vagy sem; s az esetleges gyanút rendkívül udvarias formában kell közölni vele. Sajnos a lopás gondolatával nem foglalkozó vevő vásárlási örömét erősen csökkentette eddig is, hogy éber szemek figyelték minden mozdulatát. Most megígérték, hogy ezentúl minden másképp lesz. Felületesen nem szabad többé senkit sem gyanúsítani. Az eladót szigorúan felszólítják arra: körültekintően és alaposan nézze meg, kit merészel gyanúsítani. Tehát az eladó — nehogy véletlenül ártatlant gyanúsítson — még gondosabban fogja figyelni a kedves vevőt. Igaz, nem azért, hogy lop-e; éppen ellenkezőleg, hogy tiszta szívvel meggyőződhessék a vásárló teljes ártatlanságáról. Most már csak az a fontos, hogy a vevőt fokozott gondossággal szemmel tartó eladó tekintetéből ne az, sugározzák: figyellek te alak, mert gyanús vagy nekem. Hanem az sugározzák: figyellek te kedves vásárló, nehogy istenments, alaptalanul gyanúsítsalak. Bemard Shaw azzal magyarázta a házasság intézményének tartósságát, hogy az egyesíti a kísértés maximumát az alkalom maximumával. Az ő idejében még ismeretlenek voltak az önkiszolgáló közértboltok. Ezeknek, szemben a házassággal, az a legfőbb hátrányuk, hogy szintén egyesítik a kísértés maximumát az alkalom maximumával. A házasságban ott kísért a kedves nő, s ott a töméntelen alkalom, hogy őt magunkévá tegyük. Az önkiszolgáló közértekben pedig — bocsánat a méltatlan hasonlatért — ott kísért a szardínia és a tábla csokoládé, s ott a töméntelen alkalom, hogy ezeket magunkévá tegyük. Láthatjuk tehát, milyen pokolian nehéz erkölcsi aíapelveket és emberi magatartásokat összeegyeztetni. Ha az önkiszolgáló közértekre gondolok: az emberiség sorsát egyszerre nehezen megoldhatónak érzem. Aki belép egy ilyen üzletbe: hivatalból gyanússá válik. S ez szinte természetes. „Némelyik vevő megfeledkezik magáról”. — írja igazán tisztelettudóan az újság. De melyik az a némelyik? — töprengek jogos aggodalommal a közértben. Mit tehetnek egyebet: figyelnek bennünket. Ha nagyon figyelnek : természetes, hogy megsértődünk. Ha nem figyelnek nagyon, könnyebben tévedhetnek: s akkor természetesen — még jobban megsértődünk. Tehát, hogy ne bántsanak meg az alaptalan és megszégyenítő gyanúsítással, még jobban figyelnek —■ a tévedések elkerülése végett. Mi pedig még jobban megsértődünk. Hol itt a megoldás? Tartok tőle, hogy ezen a kereskedelmi iskolákban bevezetésre kerülő új tantárgy sem tud lényegsen változtatni. Ott, mint olvasom, megtanulják majd a tanulók, hogyan kell a legtapintatosabban, a legkevésbé bántóan viselkedni a bolti tolvajoknak vélt vásárlókkal. Ök az összes vásárlók néhány ezrelékét jelentik csak, s így aránylag könnyű valamennyiükkel udvariasnak lenni. Én mindenesetre elhatároztam, ha legközelebb tíz deka szalámit vásárolok, s azzal egyik pénztártól a másikig zavarnak, mert vagy a blokkológép romlott el, vagy éppen a blokkokat számolják össze — odaállok az üzletvezető elé. Becsületesen a szemébe nézek, s így szólok halkan: „Vezető kartárs, én ezt a szalámit loptam”. Erre hárman udvariasan körülvesznek, bekísérnek a kényelmes irodába — s tekintettel vallomásomra és őszinte megbánásomra: kifizettetik velem a szalámi árát. és elbocsátanak. Én pedig könnyű szívvel megyek ki az üzletből, ahol vásárlótársaim hosszú sora kígyózik az egyetlen pénztár előtt — tekintve, hogv ők nem loptak semmit. Születésnap Idegen város ŐSZI NAPSÜTÉSBEN Ha itt laknám, hol is laknám, Melyik lenne a kertem? Hogyan járnám az utcákat, Dúdolva, vagy leverten? Ki lenne nékem lélek itt Es ki csak hűvös jelmez Hol fújna rám az esti szél, S ki hajolna szívemhez? De először és utolszor Vagyok itt, messzi vendég, Ki egy pádon idegenül Lapozza menetrendjét. Egy óra ,még és indulok,. Utam erre már nem lesz ... Isten veled ház, utca, sors, És istenhozzád, kedves! Nem búcsúzom Nem búcsúzom, minek búcsúzzam, A lelkem úgyis ittmarad, Mint mész, amelyet rámeszeltek, Beborítom a négy falat. Az ablak üvegtábláira Letelepszik halk sóhajom, Az, aki kifelé tekinget, Rajtam néz ki az ablakon. A kilincset bevonja lelkem, Mindenki, aki majd belép, Már kívül, a kilincsen érzi Szívemnek mai melegét. Vendégek sorra jönnek-mennek, Tudom, nem maradsz el te sem, Ha kilépsz, a küszöb majd súgja: Viszontlátásra, kedvesem! (MTI foto, Kácsor felv.) ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.'SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSS/S/SSS//S/SS/SSSSSSSS/SSSSSSSf.' i Fölmérés a történelemoktatás helyzetéről bet, aki lanyhább munkáért is megkapja a nagyobb fizetést. Persze ennek is ellene lehet vetni: hogyan lehet egy pedagógus „teljesítményét” mérni? Ma még sehogy. S zavarban is lennénk, ha váratlanul bevezetnék ezt a fizetési rendszert. De annyi már ebből a felmérésből is kiderült, hogy meg lehet 'állapítani a különbségeket, méghozzá objektiven, s ennek alapján már — jutalmak formájában egyelőre — lehet honorálni a jobb munkát. — A felmérés a Pest megyei szaktanárok vizsgája volt! A diákok által írt dolgozatok és kitöltött feladatlapok tanításuk eredményességét, illetve eredménytelenségét voltak hivatva megmutatni. Sajnos, a dolgozatok átlaga, nem valami biztató: 2,67, míg a feladatlapoké, melyeknél előre összeállított kérdésekre kellett válaszolni: 2,61. Utóbbinál még szomorúbb a helyzet, ha az egyes szempontok szerinti értékelést vesszük figyelembe. Kiderül, hogy legjobb az eredmény a kronológiai, a 'dátumtudásban, s ez a magolás elterjedtségét bizonyítja, s hogy tanáraink csupán ezt követelik, míg legrosszabb; az összefüggések felismerésénél, Pedig a cél éppen az lenne, hogy a diákok ne csak tényanyagot tanuljanak, hanem tanuljanak gondolkozni is. Többek között ennek köszönhető az a szintén elég szomorú adat, hogy történelemből az egyetemre jelentkezettek átlaga 3.99 volt az elmúlt évben, a felvételi vizsgákon elért eredményeik átlaga pedig mindössze 1,77 volt! Persze, ennek még egy oka van, amit szintén ez a felmérés mutatott ki. — A dolgozatok átlaga, és az egyes osztályok évvégi átlaga közötti különbség az utóbbi javára, azt is jelzi, hogy tanáraink meglehetősen liberálisak az osztályzásnál. Vagy pedig éppen a felelteté- sek gépiessége miatt, nem kapnak valódi képet diákjaiknak, osztályaiknak tudásáról. Itt hadd említsem meg, hogy ennek korrigálására, már az idei tanévben is bevezetjük a történelemórákon, holott eddig nem volt szokás, a rendszeres dolgozatírást. — Miért éppen a történelemmel. kezdték, hiszen úgy tudom, minden tantárgy sorra kerül a következő években? — Rajzból és történelemből végeztünk felmérést tavaly. Mégis, a történelem esetében vonhattuk le a legtöbb hasznosítható tanulságot. Itt ugyanis nagyobb feladat hárul a pedagógusra a nevelésben is. Elsorolnám azokat a szempontokat, melyek alapján ítéltek a szakfelügyelők. Mindenekelőtt a materialista, kommunista szemléletű, világnézetű nevelés, a tudományosság, az Ismeretek olyan átadása, mely tartós, szilárd tudást nyújt, az életkori sajátosságok figyelembevétele, a közösségi emberré nevelés, a diákok aktivitásának elérése. Álljunk meg az utóbbinál, mert ez az égjük legbonyolultabb kérdés. A jelenlegi tanári gj'akorlat általában az, hogy kitűnő előadásokat hallunk a tanároktól, míg a tanulók jegyzetelnek. Az óra simán zajlik, és rendkívül tetszetős. Csakhogy a tanulók passzív ismeretekre tesznek szert ezer! a módon, pedig a végső cél az, hogy maguk is részeseivé váljanak az ismeretszerzésnek. — Látja, mondtam, hogy nehéz helyzetbe hozott, hiszen már mióta beszélek és még annyi mindent nem sikerült elmondanom! Mégis, mindent összevetve: idén még tovább fejlesztjük ezt az elkezdett vizsgálati módszert, s az általános iskolák 8. osztályait is bevonjuk. Hiszen nagyon sok minden múlik azon, mit visz magával a diák a középiskolába, milyen tudást, milyen alapokat, mire építhet biztosan a középiskolai tanár? Sőt, „titkos tervünk” az óvodák iskolára való felkészítésének ellenőrzése is. S hogy mindezek a tapasztalatok valóban céljukat, a megállapított hibák megszüntetését, s a mind intenzívebb, biztosabb, átfogóbb tudás átadását lehetővé tegyék, minden pedagógusunkhoz eljuttatjuk a felmérés eredményeit: könyvalakban. Ez év végén adjuk ki, s minden iskolában, ezúttal tanáraink számára, kötelező olvasmány lesz. S a következő években sorra kerülő vizsgálatoknál, mikor más tantárgj’ak kerülnek előtérbe, minden évben három, idén az orosz, a földrajz, a gj'akorlati oktatás, már szempont lesz az is, milyen mértékben hasznosították az ebben foglalt tapasztalatokat. A gyakorlati oktatást említettem az előbb. Az idei tanévben ennek a tantárgynak felmérése adja számunkra a legfőbb feladatot, s ez jár majd a legtöbb munkával, hiszen ebben az évben tízéves a gyakorlati foglalkoztatás, az öt plusz egyes oktatás. Itt az a legfontosabb, hogy világos képet kapjunk arról, hol tartunk, meddig jutottunk a munkára nevelésben. Varga Vera Megint elmúlt egy esztendő. És még mindig olyan fiatalos és derűs, mint amikor tavaly, ezen a napon a 8 nyolcvanhatodik szülétésnapját ünnepeltük. Nyolcvanhét év — ez a múltja. Kilenc regény, kilenc 8 verseskötet. Sok vagy kevés? Nehéz lenne eldönteni. Egy 8 élet — így helyesebb a megfogalmazás. Halk és egyszerű 8 élet, és mégis nagyon gazdag. És ez a leírt sorok számánál § sokkal fontosabb. A belső tartalom. Emberekről írni em- 8 bereknek. Velük együtt élni az életet. Maradjon ,még kő- s zöttünk soká — csupán ennyi a jókívánságunk a költőnek, | aki négy évtizede él ócsai házában. A neve: Falu Tamás. 8 8 FALU TAMÁS: §
