Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-06 / 261. szám

1968. NOVEMBER 6., SZERDA «51 UECVKI K/Círlap Komszomolisták látogatása a megyében Háromszáz szovjet fiatal ünnepli a Komszomol meg­alakulásának 50. évforduló­ját Magyarországon. Tegnap Pest megyei napot rendeztek, melynek keretében több vá­rost, illetve községet látogattak meg Nagykőrösön, Monoron, Zsámbékon és Cegléden jár­tak. Meglátogattak több KISZ- alapszervezetet is. Az Express Utazási Iroda szervezésében vasárnap visegrádi kirándu­láson vesznek részt, s elláto­gatnak Szentendrére. Új házasságkötő Rózsafametszés közben ta­lálom az őrszentmiklósi ta­nácselnököt. Nemcsak a hideg idő beálltától való félelem késztette munkára Gaál De­zsőt, hanem a tanács épülete körüli állványok; nem akarja, hogy a kőművesek véletlenül is kárt tegyenek a virágok­ban. Tataroznak ugyanis kí- vül-belül, átalakítják a ta­nács egyik szárnyát s a szol­gálati lakásból házasságkötő terem lesz. A tízszer ötméte­res helyiségbe befér az egész násznép, s itt tartják majd a tanácsüléseket, a párttaggyü- léseket és más rendezvénye­ket is. Az átalakítás és a be­rendezés hetvenezer forintba kerül, s a tervek szerint no­vember közepe táján adják össze az első párt az új há­zasságkötő teremben. — s — Háziipar — tömegáru? Ami nemcsak a pilisszentivúni szövetkezet gondja A napokban a Pilisszentiván és Környéke Htsz műszaki ve­zetőjével és főkönyvelőjével beszélgettem. Tájékoztattak arról, hogy a körülbelül száz­ötven taggal működő, kötszö- VŐ-, kesztyűkötő-, konfekció­részleggel dolgozó szövetkezet a jövőben terjeszkedni kíván, úgy területileg, mint szakmai értelemben. Erre hajtja őket egyfelől az elmúlt évek szép anyagi nyeresége, másfelől egy sor kereskedelmi, szakmai szempont. Az, hogy egy sereg hagyományos terméküknél te­lítődött a piac. A szövetkezetük életéből vett példákkal illusztrált, problémáikat összefoglaló be­szélgetésünk nem volt hosszú, mégis utóbb több távolabbi vonatkozású, egyéb területe­ket is érintő észrevételem tá­madt. Amikor az úgynevezett há­ziipari tervékenység fejlődésé­ről, fejlesztéséről esik szó, majd mindig kiemelik annak jelentőségét, hogy az ilyen szö­vetkezetekben nők százai, ez­rei jutnak munkaalkalomhoz az ipari létesítményekkel nem, vagy alig rendelkező közsé­gekben, kisvárosokban. E mél­tatások arról sem feledkeznek meg, hogy a szövetkezetek tagjainak zöme bedolgozó: hogy ezek az asszonyok mun­kájuk természeténél fogva messzemenően eleget tudnak tenni családanya-hivatásuk­nak. Ceglédi kabátok Kanadának Egy nap: 1600 darab Munka közben. Foto: Gárdos Hosszú sorban kattognak a varrógépek a Május 1. Ruha­gyár ceglédi telepén. Meleg István telepvezető-helyettestől az újdonságok iránt érdeklőd­tünk: — Telepünk történetében ebben az évben sok az em­lékezetes dátum: április elsején vezettük be a 44 órás munkahetet, szeptem­ber 16-án alakult egy központi előgyártó részleg, mely még 30 asszony foglalkoztatására adott lehetőséget, október el­sején lett kész az új épület­szárny, ahol most a ruhákon az utolsó simításokat végzik. Nincs pontos dátum, de hetek kérdése az ebédlő és a konyha átadása is. Kabátok készülnek Ceglé­den: minden évszakra, minden korosztálynak. — Kevés kosztümöt is gyár­tunk. Egy műszakban 800 kabát kerül a fogasokra. Két műszakban dolgoznak. November 31-ig le kell szállí tanunk téli áruinkat a belke­reskedelemnek, később már nem veszik át. Bőrkabátot, műbőrt, laminált női kabáto­kat, a divatos autóskabátokat készítjük itt. A mi telepünk exportál a Szovjetunióba, Bel­giumba, Hollandiába — most rendelt 5000 műbőrkabátot Kanada. A régi Csepel varrógépek helyét elfoglalta az új gyors­varrógép, a TEXTIMA, mely­nek percenkénti fordulatszá­ma 4800. Egy fogassoron fekete mű­bőrkabátok — gallérjukon fe­hér vászonvarrás. Éppen mon­dani akarom, hogy nem a leg­jobb ízlésre vall, de Meleg István megelőz: — Nehogy azt higgye, hogy ez a gallérmegoldás! Erre ke­rülne a szőrme, csak a Pannónia Szőrmeárugyár nem szállít pontosan, így kénytelenek vagyunk fél­rerakni a műbőrkabátokat. Kattognak a varrógépek és én arra gondolok: az itt dol­gozó asszonyok a második mű­szakban stoppolnak-e zokni­kat? — te—• Itt azonban egy seregnyi ellentmondás is van. Tudjuk, hogy viszony­lag kevés nő vállal bedolgozói munkát: azaz, hogy a háziipa­ri szövetkezetek még több nőt tudnának foglalkoztatni. A húzódozást nemcsak a viszony­lag alacsony kereseti lehetősé­gek indokolják. Magam is ta­pasztaltam nemrég egy buda­örsi bedolgozó háziasszonnyal való beszélgetésemkor, de most itt, a pilisszentiváni szö­vetkezetben is, hogy a bedol­gozók néhány esztendő múlva idegkimerültségről panaszkod­nak. Igaz, két-három évre, amíg felcseperedik az óvodás­korba a kisbaba, még ideális­nak is nevezhető ez az elfog­laltság. De mindazokat, akik a nő hagyományos, ház körüli gazdaságban, otthoni termelő- munkában való alkalmasságára hivatkoznak, és persze család­anya hivatására, o gyakorlat itt megcáfolja; kiderült, hogy a sokgyerekes anyák is épp­úgy igénylik a munkahelyi kö­zösséget, a termelőmunka szer­vezettségét, mint a férfiak. A jövő, úgy látszik, a htsz-ek számára is a kisüzem, a közös kísmű- hely. A pilisszentiváni szövetke­zetben a kéziszövők közül so­kan kétezer forintot is meg­keresnek havonta. Igaz, több évig kellett tanulniuk a ta­kácsmesterséget, amely itt az anyáktól, nagyanyáktól örök­lődött lányaikra. De a folya­mat megszakadt, ma már alig akad fiatal, aki vállalkoznék a szakma elsajátítására. S nem­csak örökösök hiányában sor­vad ez is, mint egy sereg más, otthon űzött kézi mesterség: az árviszonyok is hozzájárul­nak kihalásukhoz. Az állami dotáció ellenére sem túl nye­reséges. a termelés, hiszen pél­dául egy kéziszövésű frottír- törülközőért rieril kérhetnek így sem húsz-harminc száza­lékkal többet, mint ameny- nyiért a gyári termék kapha­tó. Milyen sok házi, kézi, s kis­ipari mesterségnél 'tapasztal­ható hasonló sorvadás! Hiá­ba, az ipar fejlődése kiszo­rította a piacról ezeket a drá­ga, mert munkaigényes ter­mékeket: a folyamat, úgy tűnik, megállíthatatlan — hiszen látjuk, az állami do­táció sem állítja meg. A baj csak az, hogy körülbelül ak­korra fognak feledésbe men­ni ezek a mesterségek, mire létrejönne egy igényes vá­sárlóréteg a termékeikre. Azt mondtuk, ez a sorvadási fo­lyamat megállíthatatlan — de bízunk mégis abban, hogy talán az élet megfordítja. Persze azért a nagyobb rek­lám, vagy például a divat­hoz való jobb alkalmazko­dás, sokat segíthetne. Ehhez a témához kapcsoló­dik egy másik észrevétel. A látogató megcsodálja a kézi gépekkel szőtt törülközőket, azután megszemléli a többi terméket, és a fejét csó­válja: semmi egyebet nem lát, ami tetszene. A Szov­jetunióba, Lengyelországba exportált gyapjúkesztyűket kivéve, magyarán szólva, sér­tődés ne essék, de csupa bóvlit lát. Olcsó pamutszvet- tereket műbőrbetéttel, vékony kis műanyagpulóvereket stb. — szóval olyan, nem túl tartós árukat, amelyeknek gyári, nagyüzemi termelését régen megoldották. Érthetet­len, hogy a munkaigényes háziipari tevékenységet, ha úgy tetszik, kapacitást, miért fordítják ilyesmire? A magyarázat: mert a szö­vetkezet rendelkezésére csalj egyszerű gépek, és szakkép­zettség nélküli munkaerők állnak. Mindkettőn lehetne segíteni: beruházással, és be­iskolázással, tanfolyamok in­dításával. S nem ártana, ha a termékek tervezésébe meg­próbálnának bevonni iparmű­vészeket, a divat szakembe­reit. Mert hiszen kézenfekvő, hogy a munkaigényes, rugal­mas, mozgékony, kisüzemi szerkezetű háziipari tevé­kenységet mégiscsak az egye­di, finom, vagy hagyomá­nyosan népművészeti jellegű, vagy éppenséggel a legesleg­újabb divatot követő termékek­re lehetne, kellene ráállítani. így, ebben azután hosszú távon, igazán versenyképesek lehet­nének a nagyipari üzemek­kel. De csak akkor, ha mást adnak, mint azok, hogy ha éppen a közöttük levő kü­lönbséget hasznosítják! Padányi Anna 1969 nyarán szabadtéri játékok Szentendrén Néhány évvel ezelőtt a Szín- művészeti Főiskola több hall­gatója javasolta, hogy Szent­endrén rendezzenek szabadté­ri előadásokat. Színhelyül a város köz­pontját, az ódon házak­kal övezett Marx teret je­lölték meg. Azóta több társadalmi szerv és intézmény tett lépéseket ebben az ügyben és sürgeté­sükre a Pest megyei Tanács illetékesei megkezdték a szentendrei szabadtéri játékok előkészítését. A tervek szerint a XVIII. és XIX. századi magyar népi és városi színjátszás énekes, ze­nés, vidám hangvételű, ma már feledésbe merült gazdag anyagából vett jeleneteket, részleteket mutatnak be. Műsorra tűzik a magyar népi komédiák fennma­radt emlékeit. padi játékokat is, amelyek utoljára 150 évvel ezelőtt ke­rültek közönség elé. A szentendrei szabadtéri já­tékokat első alkalommal a jö­vő év nyarán rendezik meg. Ünnepség a MEDOSZ-ban A MEDOSZ-székház Dózsa- terme zsúfolásig megtelt ked­den délután a Pest megyei bizottság ünnepségén. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 51. és a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnep­ség szónoka dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezetője volt. Ezután megjutalmazták a szakszervezeti munkában | élenjárókat és megvendégel- Többek között azokat a szín- [ ték a résztvevőket. „Hét szűk esztendő“ után — kedvező fordulat Tökölön Sikeres évet zár a Petőfi Mintaszerűen halad az őszi munka a ráckevei járás ko­rábban legtöbb nehézséggel küszködő szövetkezetében: a tököli Petőfi Termelőszövet­kezeti Csoportban. Példát mutatnak az itt dolgozó gaz­dák, vezetők szerte a kör­nyéknek. — Három hete sincs még, hogy a mezőgaz­dasági szakirányító szervek tájékoztatása alapján ezt a megállapításunkat közread­tuk, máris újabb esemény bizonyítja, hogyan küzdi magát a leggyengébbek közül a legjobbak közé a tököli szövetkezet. Bundies Péter tudósítónk számolt be arról a járási ag- ronómusi tapasztalatcseréről és bemutatóról, amelyet Tö­kölön rendeztek. A Petőfi Tszcs nyolc esztendeje ala­VERSENY AZ OTP-BEN A Pest megyei OTP nem­régiben szakmai vetélkedőt rendezett. Megyénk 12 leg­jobb szakembere vett részt a háromfordulós versenyen. Nagy tájékozottságot árult el mindegyikük mind az OTP- vel, mind a politikával és az irodalommal kapcsolatos kér­désekben. A vetélkedő első három he­lyezettje: dr. Mogyorósi Mi­hály a Pest megyei, Ho- lánszky Béla a vecsési, Mol­nár István a váci fiók dolgo­zója. MORFONDÍROZOK TizennégymiUió forintról meg arról, hogy milyen furcsa tulajdonsága van az almának: kívülről kívánatos, hamvas­piros, gusztusos, s közben be­lül... Nem tehetek róla, de ez a hasonlat jutott az eszembe, amikor megcsodáltam az új Váci Kenyérgyárat. Széles nagy ablakok, gon­dozott, füves udvar. Rend, tisztaság kívülről és odabent néhány munkátlan munkás és tevékenység nélküli csönd fo­gadott. A gyár áll. A szalagok mozdulatlanul vesztegelnek a Vegyipari Gép és Radiátorgyár tervezte FNA 36-os kemence pedig szomo­rúan, üresen tátong. A terveket 1963-ban az ÉM .Győri Tervező Vállalata elké­szítette, és a kivitelezés, mint fővállalkozóknak, a 25-ös Ál­lami Építőipari, és az Élelmi- szeripari Berendezéseket Gyártó Vállalatnak jutott. A beruházási összeg 14 millió forint értékhatár felett volt, ezért a terveket sokan ellen­őrizték és jóváhagyásához szá­mos aláírás kellett. Az egyik kemence a próba­üzem alatt berobbant. A má­sik legalább megvárta augusz­tus I8-át, az átadás napját és csak azután romlott el. Azt mondja a közmondás: sok bába közt elvész a gyerek. Ügy gondolom ez történhetett a Váci Kenyérgyárral is. Szakemberek készítették a terveit, szakemberek népes tá­bora ellenőrizte és hagyta jóvá azokat és ugyancsak szakem­berek irányításával építették föl a nem működő gyárat. S mindezt tették azután, hogy Rákospalotán a Czabán Samu utcában egy ugyanilyen rend­szerű gyárat csak másféléves átépítés után lehetett üzemké­pessé tenni. „Más kárán tanul az okos?” A szarvashibákon a laikus is elcsodálkozhat. A politech- nikus kisdiák is tudja: ha a menetes acélcsapszeget állan­dóan nagy — 0 foktól 360 fo­kig — tartó hőingadozásban használnak, az inkább előbb, mint utóbb beég. Az anyacsa­vart csak hidegvágóval és nagy kalapáccsal lehet a csap­szegről eltávolítani. A Váci Kenyérgyár bölcső-továbbító szalagjára ilyen megoldást terveztek, hagytak jóvá és ki­viteleztek a szakemberek. Az ott dolgozó munkások szeriní a csapszeg végét át kell fúrni és sasszöggel biztosítani. Most így szerelik át a szalagot. A robbanások okozója az olasz Rielló típusú égőfej, ké­sedelmes gyújtása volt. Jelen­leg ezeket alakítják át; a 30 másodperces gyújtási időt a felére csökkentik. A kenyér­szállító bölcsők továbbra is billegnek, leesik róluk a ke­nyér. Emiatt gyakran megéli a szalag. Ha valamilyen ki­sebb 'hibát esetleg házilag akarnának megjavítani, az is napokat igényel, mert a rossz konstrukció miatt nem lehet a kemencéhez hozzáférni, csak lényeges bontások után. És a sor ezzel sem zárul... Persze most jön a bökkenő: megállapítani ki a felelős. Nos, én megkíséreltem, aztán abba­hagytam, mert nem vagyok „szakember”. De minden k magyarázkodásnál is ékeseb­ben szólnak a tények: a gyár áll. Hogy mindezek ellenére mégis zavartalan a kenyérel­látás Vácott, ez nem a szak­emberek érdeme, hanem a munkásoké, műszakiaké és az igazgatóé. Ók ugyanis mindent elkövetnek, hogy a 14 millió forintos új gyár ellenére is, legyen minőségileg megfelelő, mennyiségileg elég kenyér — a régi kis sütödékből. Hogy kik a felelősek? Nem a mi dolgunk megállapítani, az a valódi szakemberek fel­adata. De a közvéleményt tá­jékoztatni, hogy kétszer ugyanazt a rossz konstrukciót miért építették meg, ez már a mi asztalunk. A gyár áll, be­rendezéseit javítgatják: tudni szeretnénk, hogy történt ez? Karácsonyi István kult, és bizony hót éven át mindössze 3—4 mázsa gabo­nát arattak egy-egy hold­ról, szemben a szomszédos gazdaságok 18—20 mázsás át­lagtermésével. Hosszú lenne felsorolni az eredménytelen­ség okát, tény, hogy tavaly ilyenkor új vezetőség vette át az irányítást. Takács László agrármérnök került az elnöki posztra, s Varsányi Mihály agronómussal meg Benjano- vics Pál főkönyvelővel ösz- szefogva hamar kivívták a tagok bizalmát. Az előreha­ladás legfontosabb feltétele azonban: a munkakedv. Annak ellenére, hogy az aszály itt is sok kárt oko­zott, már az idei eszten­dő meghozta a kedvező fordulatot. Növekedtek a terméshozamok, gyarapodott a csoport gép­állománya, melléküzemeket szerveztek, de különösen nagy gondot fordítottak a jövő esz­tendei gabonatermés megala­pozására. Október 18-ra a járásban az elsők között el­vetették az őszieket, s a ve­tés olyan szép, amely a kör­nyéken párját ritkítja. Tu­lajdonképpen erről volt szó, a tapasztalatcserén, hogyan tudnának a mostohább kö­rülmények között dolgozó ter­melőszövetkezeti csoportok is felzárkózni a mezőgazdasági nagyüzemekhez. Ha akadnak is még a tököli szövetkezet­ben méltatlankodók,-' a több­ség már meggyőződött, hamarosan úrrá lesznek a nehézségeken. A „hét szűk esztendő” után. — eddig a csoport fennállása óta minden évet mérleg­hiánnyal zártak — most nyereségre is szert tesznek. ÖREG BOTORAIT újjávarázsoljuk, javítjuk ÓCSÁN Mindenféle KÁDARMUNKÁT HORDOK, KADAK javítását dabasi (Gyón) részlegünkben végezzük DABASI JÁRÁSI JAVÍTÓ ES SZOLGÁLTATÓ KTSZ DABAS (Gyón) III., Kossuth L. Telefon: 202 u. 4. i I \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom